Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-03 / 206. szám

szepTemEer S. RET.FT-MACYARORSZAG I. oidaf >---------------------------------------------------­- ■' " li" ..........I'll A kongresszusi irányelvek nyomán Távolság a fizetések között METSZIK A FEKETE RIBIZLIT Fekete István és brigádja a Nyírtass! Állami Gaz­daság kertészei a közelmúltban megkezdték a 25 holdas feketeribizli-bokrok őszi met­szését. Elek Emil felvétel« A nagy család ma Gond a műszak, a szabadság _ Lehet-e könnyíteni? Hová vezet, ha továbbra is ilyen ütemben növekszik a távolság a fizetések között? — teszik fel a kérdést mos­tanában egyre több üzem­ben. Megfigyelhető ugyanis, hogy utóbb — élve a na­gyobb önállóság adta lehető­ségekkel — a gazdasági ve­zetők igyekeznek széthúzni a jövedelmeket, szakítanak a káros egyenlősdivel, ami hosszú időn át sokkal in­kább gátolta, mint segítette az eredményesebb munkát. Megyénk vállalatainak fél­évi mérlegéből általában az derül ki, hogy ugrásszerűen emelkedik a kvalifikáltabb munkát végzők — elsősorban a műszakiak — anyagi elis­merése, mind több helyütt találni már 3—4 ezret, vagy még többet kereső szakembe­reket. Persze, az is igaz, hogy ezeknek a szárpa keve­sebb, s a többiek irigykedve, .gyanakodva figyelik a vasta­godó borítékokat. Sőt, akad­nak, akik már egyenesen ar­ra következtetnek mindeb­ből, hogy kialakul az újgaz­dagok csoportja, ami ellenté­tes társadalmi rendünkkel. így van-e, s honnan ered a probléma gyökere. Egy kisvárdai példa kínál­kozik ide kiindulópontként. Korábban a Vulkán dolgozói szinte felzúdultak, mert csokiként a keresetük. Kide­rült: ez azért van, mert rósz. szül választották meg a munka mércéjét, a munkás nem tudta soron kísérni, hol tart a keresetben, hi­ányzott a húzóerő, s ez ké­nyelmetlenül csanódott le a hóvégi borítékolásnál. Az is igaz, hogy a középvezetők legfeljebb a prémiumtól es­tek el, de a keresetük, a fi­zetésük nem csökkent. A munkások mégsem ezt kifo­gásolták, hanem azt kérték, állítsák vissza a telj esi tmény- rendc^ert, hogy mindenki tisztában legyen ’'-magával. Együttes ütést tartott szer­dán délelőtt a megyei ta­nács ipari és kommunális, valamint terv és költségve­tési állandó bizottsága. A té­ma a megye távlati telepü­lésfejlesztési és településhá­lózat-fejlesztési tervének megállapítása volt Falu és központok A két bizottság megálla­pította: a tervek alapul kell hogy szolgáljanak a megye összes, a fejlesztést érintő tervezési tevékenységének. A megye településeit a fej­lettségi színvonaluk és ellátó szerepük figyelembevételé­vel különböző kategóriákba és körzetekbe sorolták. A „falu” elnevezés jelenti a legkisebb egységet, míg az alsó- és középfokú központok már több község ellátására, esetleg közigazgatási irányí­tására hivatottak. Javaslat volt a mostani ülésen, hogy Záhony fejlesz­tését bírálják felül, tekint­ve, hogy a jövőben is igen nagy szerepet fog játszani a megye és az ország életé­ben, mint a legfontosabb ha­tárállomás. Idegenforgalmi alap Napjainkig Szabolcs-Szat- márban 34 településre ké­szültek el az általános ren­dezési tervek. Nyíregyházán és a kiemelt települések köz­pontjaira pedig összesen 26 részletes rendezési terv ké­szült. Fontos, hogy a megye többi községében is készül­jenek tervek és 1972. végére újabb 25 település rendelkez­zen rendezési tervvel. Gondot jelent még a nagy- külterületi lakott (A pártvezetőség sürgetésére e7. meg is történt, s azóta nyugodtabb a légkör, jobban halad a munka ebben a fon­tos nehézipari üzemünkben.) Hogy mindenki tisztában legyen önmagával: érdemes ezt tovább feszegetni. Egyik tanácsi üzemünk vezetője mondta el nemrég: sajnos, a korábbi esztendőkben hozzá­szoktattuk az embereket a jó- téteményesdihez, ahhoz, mindenkinek juttatni kell va1'—''t, függetlenül a végzett munkájától. Szinte kínálta ehhez a lehetőséget maga a termelés is. amelynek az eredményessége, a társadalmi haszna elsikkadt a tetszetős mennyiségek mögött. Most viszont fordult a kocka, a gyárnak nyereségesen kell termelnie, meg kell állnia saját lábán, s ez csak úgy lehetséges, ha megbecsüljük biztatjuk azokat, akik többet képesek tenni az eredménye­kért. Persze, ez korántsem ilyen egyszerű. A napi munka so­rán úgy tűnik: mindenki egyformán ledolgozza az órá­kat, senki sem több a má­siknál. Azt legtöbbször csak a gazdasági vezetők látják, leinek milyen fontos a mun­kája, ők képesek értékelni egy javaslat, egy elképzelés későbbi hasznát. A baj ott van, ha mindezt csak ők tudják, s nem találják meg a módját a jobb, értékesebb munka nyilvános bizonyítá­sának. Ebből táplálkozik a gyanú is, hogy ti. a főnök csak a kiválasztottjait tömi pénz­zel. Bizonyára, akad erre is kevés példa, de nem ez a jellemző, ö- mas»a ellen dol­gozna az a vezető, aki szim­pátiára. szubjektív érzések­re alapozná az anyagi elis­merést. Egyre nehezebb fel­adatok várnak a vállalatra, melyeket csak a legképzet­tebb. legbecsületesebben dol­gozók támogatásával képes megoldani a vezető. hely fejlesztési problémája, szociális, egészségügyi és kommunális helyzetének ja­vítása. A megyei tanács végrehajtó bizottsága egy korábbi határozatával 20 külterületi települést javasolt fennmaradásra és továbbfej­lesztésre, négy tanyát pedig átmeneti fejlesztésre. A két állandó bizottság a kommunális ellátottság javí­tása érdekében javasolta a tanácsnak, hogy a vezetékes vízellátás további kiépítésé­re kölcsönt vegyen fel és ebből a pénzből főleg a fej­lesztésre kijelölt községek vízműépítését támogassa. A megye idegenforgalmá­nak és üdülőterületeinek a fejlesztése is szerepet kapott az ülésen. A nagyobb mérvű idegenforgalomhoz még nin­A k;is francia város főpin­cére beszélte el vendégei­nek: Ma egy furcsa történet ju­tott az eszembe. Dél körül egy jól öltözött férfi lépett be a vendéglőbe. Hozzásiet­tem: — Őhajt ön ebédelni? — kérdeztem. — Igen — mondta. — Mit tud adni a pénzemért? — Kezdetnek ragulevest, vagy főzeléket ajánlanék. — Nos, hozzon egy ragu­levest a pénzemért. Besiettem, s máris hoztam neki a gőzölgő levest. Ami­kor bekanalazta, újból meg­kérdeztem: — Óhajt uram sültet? Fi­nom borjú-, sertéssülttel tu­dok szolgálni. __ Hová vezet a jövedelmek differenciálása? Mindenek­előtt oda, hogy a lógósok, a hanyagok egyre kényelmetle­nebbül érák magukat, s vagy odébbállnak, vagy megpró­bálnak felzárkózni a szorgal­masokhoz. S tovább: ha mind többen lesznek, akik nemcsak immel-ámmal vég­zik napi munkájukat, hanem erejük, képességük legjavát nyújtják — mert így nyernek kellő elismerést —, akkor jobb lesz a gyár, az ütem eredménye is, megnő a lehe­tősége a jövedelmek általá­nos emelésének. Mert a cél ez: állandóan emelni a kollektíva jövedel­mét. ezt tűzik elénk a párt kongresszusi irányelvei is. Nyugodtan társíthatjuk ehhez a Gazdasági Bizottság egyik legutóbbi határozatát a sze­mélyi jövedelmek még inten­zívebb differenciálásáról: a kettő között nincs ellentmon­dás. Az egész kollektíva jobb anyagi elismerése csak óhaj maradna, ha nem volna miből fedezni. A fedezet elő­teremtéséhez pedig az az út vezet, melyen ki-ki érdemei szerint részesül, munkájával egyenes arányban. Nyilván­való, hogy ennek társadalmi kihatása nem jelentkezik veszélyesen a mi viszonyaink között, hiszen államunk a legkülönfélébb csatornákon át gondoskodik például a nagycsaládosok támogatásá­ról, az irányelvek ennek a fokozását is célul tűzik. Csakhogy az efféle juttatás fedezete sem pottyan az ég­ből, csakis a termelésből származik! Tehát mindenek­előtt ott kell megtalálni az ösztönzés legreálisabb módját, s ott szükséges ért­hetően tisztázni. képessége, produktuma után ki mire számíthat. Angyal Sándor csenek meg a kellő létesít­mények, ugyanakkor a meg­felelő propaganda is hiány­zik sok esetben. Ezért ide- genfdrgalmi alap létrehozá­sát és idegenforgalmi intéző bizottság megalakítását java­solták, amely összehangolná az egyes községek fejleszté­si elképzeléseit A közvélemény segítségével A településhálózat-fejlesz­tési terveket széles körben fogják ismertetni a helyi ta­nácsokkal és az intézmé­nyekkel, vállalatokkal, hogy ezek ismeretében alakítsák ki a maguk fejlesztési el­képzeléseit. (lb) — Sült? — kérdezte fity­málva. — No, mégis hozzon egy borjúsültet a pénzemért. — És italt? Különféle fi­nom borunk van. — Akkor három deci vö­rös bort kérek a pénzemért. Egyszóval a pasas remekül beebédelt. Az elszámolásra került a sor: — 17 frank — mondtam. Erre a vendég benyúl a zsebébe, kihalászik onnan 2 frankot és az asztalra dobja. — De uram! Ön 17 frank árát eveit meg, s ennek fe­jében csak 2 frankot akar fizetni? Pimaszul rám röhögött: — Én nem 17 frankért kértem ebédet, hanem a pén­zemért. Az pedig itt van. Ha nem hiszi, kutassa ki a zse­Másfél évtizede hazánkban a családok maguk dönthetik el, hány gyermek felnevelé­sét vállalják. A gyermekgon­dozási segély bevezetése óta „merészebb” lett a család- tervezés, a népszaporulati statisztika adatai bizonyítják ezt. A hatvanas évek elején tapasztalt csökkenés után az utóbbi években emelkedik a születések száma. Mégis rit­kulná* a sokgyermekes csa­ládok. Nem jó, de muszáj Mint könnyűipari üzem. a nyíregyházi ruhagyár tipiku­san nőknek való munkahely. A férfidolgozók aránya a nő­kéhez képest elenyésző. En­nek ellenére fejtörést okoz, amikor a sokgyermekes anyák után érdeklődünk. Két- három gyermek, — az igen, ilyen több is van, de ennél több? Azután mégis kerül néhány név. Kissné. Csak­hogy ő nem dolgozik. Az ötödik gyerekkel maradt ott­hon gyermekgondozási sza­badságon. Horváth Andorné viszont öt gyermeke mellett is dolgozik az üzemben. Ezen a héten éppen dólutá- nos műszakban. De itt lakik közel a Guszev-telepen. Kétszobás, komfortos, ba­rátságosan berendezett, kis- kertes lakás Horváthék ott­hona. — Azért is vállaltam a két műszakos munkahelyet, mert ez legalább itt van a közelben. Még munkaidő alatt is haza tudok szaladni, ha nagyon muszáj. Jól tudja nem éppen ideá­lis megoldás a hazafutkosás. Még jó, hogy egyáltalán el­beimet, nincs benne 2 frank­nál több. Csak álltam, mint , akit fejbe vágtak. No, majd mind­járt adok én neked... De hirtelen eszembe jutott a szemben lévő vendéglős, akit ki nem állhatok. így szóltam a fickóhoz: — Rendben van, most az egyszer nem adom át a rendőrnek, egy feltétellel. Beleegyezett. Én meg foly­tattam: — Este átmegy a szemben lévő vendéglőbe vacsorázni, s ugyanezt a lertúrát végig­csinálja nála is. Rendben? A pasas már az ajtó ki­lincsét fogta: — Lehetetlen! — mondta. Ugyanis én ott már a reg­gelizést játszottam így végig. Ő küldött át ide ebédelni — a pénzemért. Franciából fordította: Dénes Géza nézik, megengedik. És per­sze, minden esetben rá kell dolgozni az otthon töltött időt. Miatta nem állhat le a szalagban a következő műve­letet végző társa. Ha a férje nem tartózko­dik otthon, a délutáni mű­szakban nincs sok nyugalma. Estére egyedül marad az öt gyerek. Jó lenne egy mű­szakban dolgozni, de hol van ilyen munkahely? A váltó­társnak akkor állandóan dél­után kellene dolgoznia. Ezt senki sem vállalja. A férje három műszakos A gyerekeket igyekeztek önállóságra nevelni. A 10 , éves kislány jár a boltba be­vásárolni, s elviszi a legki­sebbet, a 19 hónapos testvér­két a bölcsődébe. A fiúk — akik közül a legidősebb 15 éves, most megy ipari tanu­lónak — segítenek takaríta­ni, sőt el is mosogatnak. De végül is, csak gyerekek még, akikre az esti órákban „rá­juk kell nézni”, a kicsit le­fekvéshez elkészíteni. Az apa a honvédségnél dolgozik, őrá nem lehet minden idő­ben számítani. — Ennyi gyerek mellett nem mehettem gyermekgon­dozási szabadságra. Kétszer annyit tudok megkeresni, mint amennyi a segély ösz- szege. Nálunk ez is sokat számít — mondja Horváth- né. A délutános műszak ideges óráiról beszél Novák Ta- másné is. A keze nem áll meg a gép alatt. Az előtte ülő munkatárs várja a még tél - kész pantallót. Nováknénak ugyan „csak” három gyer­meke van, de olyan korúak, akiket nem szívesen tud ott­hon egyedül. A férje három műszakos, s nem mindig jön ki jól a lépés. Ha magukra maradnak a gyerekek, a la­kás különböző helyein kis figyelmeztető cédulákat tűz ki. Szabadság — évek óta külön — Mindig hagyok nekik egy kis elfoglaltságot. Talán addig sem rosszalkodnak. Másfél éve dolgozom. A har­madik gyerekem másfél éves volt, amikor a ruha-, gyárba jöttem. Otthon volt még egy hét- és egy kilenc­éves. Jó lenne egy műszak­ban dolgozni, legalább míg a kicsi önállóbb lesz. De hol? Itt legalább közel va­gyok a lakásunkhoz, s haza is engednek műszakból, ha kérem. Egy műhelyben dolgozik Csontos Kálmán né, és KOfár nyi Dezsőné. Mindkét asz- szony négy gyermek édes­anyja. Csak annyival keve­sebb a gondjuk, hogy nem kicsik a gyerekek. Vagy mégsem ? — Most több baj van ve­lük, mint kicsi korukban — mondja Korányiné, s közben a gombtűző gépet ügyeli. Ak­kor is sokat voltak egyedül, ehhez voltak hozzászokva. De jobban lehetett irányítani őket, jobban a ház körül vol­tak. Most meg 18 éves a nagylányom és 16 éves a nagyfiam, míg nincsenek ott­hon, én sem tudok elaludni. Szabadkozik, hogy nem akar ezzel panaszkodni. Ő vállalta a négy gyermekkel járó gondot, s ezt nem bánta meg. Ha a gyerekek nem lennének, nem is járna dol­gozni. Nincs számára na­gyobb boldogság, amikor szé­pen felöltözve együtt elmen­nek valahová. Persze jó len­ne végre elmenni üdülni a férjével. De évek óta nem tudják egyszerre kivenni a szabadságukat. Csontosnénak már katona­fia van. A negyedik gyerek pedig most végezte el az ál­talánost. A két középső ipa­ri tanuló. Még nem keres­nek, de ha lesz is fizetésük, hát magukra keresik. Csupán négy éve dolgozik, míg a gyerekek kisebbek voltak, otthon volt velük. — Számomra most az len­ne nagy segítség, ha olyan munkaterületen dolgozhat­nék, ahol több lenne'a kere­setem — s hozzáteszi — bi­zonyára el is tudnám látni, mint ahogy ezt is megtanul­tam. Megoldhatatlan? Nem! Segítséget jelentene... Nem oldaná meg a család minden gondját, de ezt nem is vár­ják. Ök számoltak ezekkel, amikor a több gyermeket vállalták. Csak könnyebb lenne a helyzetük, ha egy műszakban dolgozhatnának,... ha akkor vehetnék ki a sza­badságot, amikor ők kérik.... ha «I jobban „fizető” munkát kapnák... Valamennyi meg­oldhatatlan ezek közül, amit egyébként bármelyik sok- gyermekes, munkába járó asszony elmondhatott volna? Napjainkban már egyre kevesebben vannak a nagy családok. Talán éppen ezért kell jobban figyelemmel kí­sérni életkörülményeiket. Gondjaik mindnyájunk, a társadalom gondja kell hogy legyen. Kádár Em A lakosság véleményét kérik Készülnek a települések fejlesztési tervei Konkurensek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents