Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-03 / 206. szám

r *. KELET-MAOYARORSZAG 1970. szeptember S. 1 Fapáás a Isii« liiisiirallis lizlársasás nagvétség én Hsaiig Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság kikiáltásának 25. évfordulója alkalmából szer­dán este fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Lo. sonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke, Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, dr. Ajtai Mi'-’^s. a Minisztertanács elnökhelyettese és Németh Káiroly, a budapesti pártbi­zottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagjai, Cseterki fa­jos. az Elnöki Tanács titkára, Benkei András, Bondor Jó­zsef, Lázár György és Péter János, á kormány tagjai, Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnöke. Vass Istvánná, az országgyűlés al elnöke, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nöke és Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyette­se. Ott volt a fogadáson a vietnami jubileumi ünnepsé­gekre hazánkba érkezett kül­döttség, Ngiem Xuan Yem- mel, a Vietnami Hazafias Front elnöksége tagjával, az állami gazdaságok miniszte. révei az élen. 1 szovjet vezérkari főnök beszéde Japán leverésének évferduléján Moszkva (TASZSZ): Matvei Zaharov marsall, a szovjet hadsereg vezérkari főnöke beszédet mondott a japán miiitarizmus térdre kényszerítésének 25. év­fordulója alkalmából Moszk­vában rendezett ünnepi gyű­lésen. „A távol-keleti háborúban aratott szovjet győzelem el­rettentő figyelmeztetésül szolgál az agresszorok, pro- vokáto’-^k és a háborús ka­landok kedvelői számára” — mondotta Zaharov. Távol-keleti győzelmünk — hangoztatta Záharóv — nagy segítséget jelentett a nem­zeti függetlenségükért és szabadságukért küzdő kínai, koreai és más ázsiai népek­nek. Japánban bizonyos mono­polista körök — han "-ul y óz­ta a szónok — semmit sem tanultak a múltból. „A mi- litarizrm.s útjára taszítják az országot és a japán nép ér­dekeivel ellentétes külpoliti­kát folytatnak.” A szovjet nép — hangsú­lyozta befejezésül a szónok — teljes mértékben szolidáris a japán miiitarizmus újjáéle­dése és az USA ázsiai ag­ressziója ellen harcoló de­mokratikus japán erőkkel. ' •' * •• • nil .Kín sog lob au a is> Csúcs Afrikában Addisz Abeba: Az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletének keddi nyitóülésén 13 államfő, 3 al- einök és 4 miniszterelnök vett részt. A szervezet többi tagállamát alacsonyabb ran­gú kormánytisztviselő képvi­selte. Az ülésen U Thant ENSZ- főtitkár üdvözlő és Hailé Szelasszié etióp császár meg­nyitó beszéde után már több felszólalásra Is sor került. Gowon nigériai államfő, aki röviddel az ülés megnyitása előtt békült ki a polgárhábo­rú idején Biafrát, támogató Elefántcsontparttal, Gabon- nal. Tanzániával és Zambiá­val, felszólalásában hangoz­tatta, hogy az AESZ-nek ha­tékony akcióprogramokat kell kidolgoznia, jelentős er­kölcsi és anyagi támogatás­ban kell részesítenie az afri­kai felszabadító mozgalma­kat. Nimeri szudáni államfő felszólalásában éles támadást intézett az imperializmus és a neokolunializmus cselszövé­sei ellen, hangoztatva: meg kell mondani Franciaország­nak. az NSZK-nak, Angliá­nak, az Egyesült Államoknak és Izraelnek, hogy drágán kell fizetniük azért a támo­gatásért, amelyben az afri­kai népek dél-afrikai ellen­ségeit részesítik. Felvetette azt a kérdést is, hogy az afrikai országok valameny- nyien ismerjék el a Kínai Népköztársaságot és az NDK-t. Paraguays kommunisták fe&híwása Szerdán a szovjet újságírók moszkvai klubjában a Para­guayi Kommunista Párt Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége szenvedélyes hangú felhívásban szólította fel az ösEKes forradalmi, de­mokratikus és imperialista- ellenes erőket:^ vállaljanak fokozott szolidaritást a bör­tönbe vetett paraguayi haza­fiak harcával, kényszerítsék Paraguay véres kezű diktá­torát, Stroessnert arra, hogy bocsássa szabadon a politikai foglyokat. A Paraguayi Kommunista Párt delegációja felhívta a haladó erőket arra, hogy táv­iratok és leveleik ezreiben követeljék a paraguayi ható­ságoktól: engedjék szabadon Antonio Miadant, Alfredo Alcortát, Julio Rojast, Livio Gonzales Santandert, Ireneo Aveirót, minden politikai fog­lyot. A küldöttség vezetője Hugo Campos, a Paraguayi Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, sajtóértekez­letén leleplecte a paraguayi börtönökben uralkodó barbár állapotokat. Felhívta rá a fi­gyelmet, hogy a politikai fog­lyokat ' valósággal elevenen eltemették, hozzáfűzte, hogy Stroessner Amerika-barát diktatúrája az utóbbi évek­ben 250 hazafit kínzott vad­állati módon halálra. Harcok Kambodzsában Phnom Penh: Kambodzsai szabadsághar­cosok szerdára virradóra újabb csf/iat erősítéseket irá- nyfódttilí'k ^atéifci ‘‘ftjMos- ságú Srang város térségébe. E környéVin már napok óta erős harcok folynak, miköz­ben a Phnom Penh-i csapa­tok kétségbetesett kísérlete­ket tesznek a város vissza­foglalására és a felszabadító hadsereg által létesített után- pótYisi útvonaluk elvágására. Egy Phnom Penh-i scóvívő szerdán beszámolt arról, hogy a kormánycsapatok kedd dél­után megközelítették a „kom- munSsták” ellenőrzése alatt lévő várost, de olyan erős tűzzel találták magukat szemben, hogy kénytelenek voltak visszavonulni. Elmon­dotta, hogy a csata egészen az éj beálltáig tartott és a kormánycsapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. Külpolitikai széljegyzet: Kinek tetszik Agnew ? Távol-keleti útja előtt Ag- new alelnök nagy beszédet tartott a külföldi harctere­ket megjárt veteránok, értsd volt dél-vietnami zsoldosok egyesületében. Egy jelentős témája volt: nagy vehemen­ciával megtámadta a McGo- verny-Hatfield javaslatot. (Ennek lényege, hogy vonják meg bizonyos határidőn be­lül jl vietnami háborúra elő- ifányzott összegeket.) Agnew patetikus szónoklatban ecse­telte a „veszélyt”, mondván, hogy ha McGovern elgondo­lásai realizálódnak, húsz hé­ten belül ki kellene vonni Vietnamból az amerikai csa­patokat. Ez a hadsereg te­kintélyét teljesen lerombolná — kiáltott fel, s akkor hiába halt meg a sok amerikai ka­tona Délkelet-Ázsiában. Az alelnök arra persze nem tért ki. hogy egyáltalán mi­ért halt meg az a sok kato­na a vietnami harctereken, azzal sem foglalkozott rész­letesebben, hogy miként rea­gálna az amerikai közvéle­mény a húsz héten belüli fegyvernyugvásra. Agnew útközben Guam- on is nyilatkozott, ahol saj­tóértekezletet rögtönöztek. Itt főleg Kambodzsáról be­szélt. Közölte, hogy az USA mindent megtesz a Lén Ncl-kormány megsegíté­sére. Az egyik újságíró meg­kérdezte, ha szükségesnek tű­nik, hajlandó lesz-e az ame­rikai kormány ismét csapa­tokat küldeni Kambodzsába? Az alelnök egyértelműen vá­laszolt: „Világos, ha a kato­nai helyzet és általában vi­etnami csapataink biztonsá­ga ezt megkívánja, intézked­ni fogunk.” Ennek némileg ellentmondott következő megállapítása, amely szerint ő nem ért egyet Mansfield szenátor fejtegetésével, hogy a kambodzsai akció további elkötelezettségeket jelent a térségben a7. USA számára. Ez a hangvétel, mint a ké­sőbbi tárgyalások előjátéka már jelezte, hogy mit vár­hat az amerikai közvélemény Agnew (ltjától. Az alelnök egyik legfontosabb állomása Szöul volt, ahol a dél-koreai rezsim vezérkarával a terve­zettnél bővebben, hosszasab­ban folytatott megbeszélése­ket. Ennek több oka van. Szöul Washington egyik leg­jelentősebb katonai partnere Délkelet-Ázsiában. A szövet­ségesek között azonban van egy-két tisztázatlan kérdés Az Egyesült Államokban úgy döntöttek, hogy 20 000 Ko­reában állomásozó kaíonát visszarendelnek. Egybeesik ez azzal a nixoni elgondolással, hogy legyenek az ázsiai szö­vetségesek az eddiginél in­kább „önellátóak” az ame­rikai katonai tervek végre­hajtásánál. Dél-Koreában vi­szont ezért. cserébe óriási anyagi segélyt követelnek. És bár Ágnew távozása előtt ..teljes egyetértésről" beszélt, úgy tűnik, hogy ez azért nem volt olyan zavartalan A je­lentések szerint ugyanis az alelnök ígéretei és a dél-ko­reai követelések között még elég nasrv a különbség. Az alelnök Szöulból Taj­vanba repült, ahol talán a legnagyobb a nyugtalanság a tervezett amerikai csapatki­vonások miatt. Hiszen a7 ősz. szes mesterségesen létreho­zott délkelet-ázsiai partnerek között ők állnak a leggyen­gébben a lábukon. Agnewt Csang Kai-sek legidősebb fia fogadta a repülőtéren, maid megkezdődtek a megbeszé­lések. amelyeket Agnew igen rövidre szabott — kis szövet­séges, kis tárgyalás — de azért igyekezett idegcsillapí­tó pasztillákkal is szolgálni, mondván, hogv az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja cserbenhagyni barátait. Bár a hírzárlat itt is mű­ködött, azért annyi kiszivár­gott, némi dolláraiándékkal Tajvannak is szolgált az amerikai alelnök. Tajvanról Agnew Dél-Vi- etnamba utazott. Itt az USA és Dél-Vietnam között állan­dóan napirenden lévő téma szerepelt a tárgyalásokon: a hadsereg korszerűsítése és — ismét a szöuli lemez saigonl változatban — újabb és újabb dollármilliók a báb­rendszer megsegítésére. Fel­vetődött Saigonban a kam­bodzsai probléma is. Ean te során Agnew arra utalt, hogy ha a Lón Nol-rezs:m megdől, az USA akkor som „hagyja magára” Dél-Vietna- mot. Kérdés persze, hogy ez a megállapítás mennyire ha­tott lelkesítőén mind Lón Nclra, mibd a saigoni part­nerre. akire éppen Kambod­zsában osztottak ki súlyos terhekét. Erről egyébként személye­sen is meggyőződhetett az alelnök rövid Phnom Penh-1 kitérője alkalmából. Itt is, csakúev mint útjának utolsó állomásán, a visszatérő mot­tó ugyanaz: pénzt, fegyvert és ismét csak pénzt kérnek a csatlósok, akik keveslik a távol-keleti szövetségeseit részére folyósított, egyre sza­porodó dollármilliókat is. Ez magyarázza, hogv nem­csak az amerikai közvéle­mény, de a szenátus többsé­ge is megelégelte a csúcsma­gasságokba törő indokínai elkötelezettséget. Lehet, hogy Agnew dél­kelet-ázsiai útja során, ígé­retei révén növelte népszerű, ségét a csatlóskormányok előtt, de odahaza nő az el­lenállás: egyre némtebbé vá­lik a Nixon-féle háborús po­litika folytatása. S. E. 10»H«4S líiV.Síiv OiSS-3 ti. .un» Lapzártakor érkezett DJAKARTA Soharto Indonéz elnök 46 tagú kíséretével elindult Eu­rópába, ahol tárgyalásokat folytat a holland és a nyu­gatnémet kormánnyal, majd tovább utazik Lusakába. az el nem kötelezett országok csúcsértekezletére. LAGOS Becslések szerint 20 em­ber meghalt, több mint 100 'ezren maradtak hajlék nél­kül Délkelet-Nigériában a múlt hét óta tartó nagy ára­dások következtében, JERUZSÁLEM Michael Denis Rohan, a Je­ruzsáleméi Al Aksza mecset felgyújtója megszökött az el­megyógyintézetből — jelen­tette be szerdán délelőtt az izraeli rendőrség szóvivője. Rohan nem jutott messzire. 30 mérföldre a Beer Jaakov-i elmegyógyintézettől elfogták. BELGRAD Belgrádban szerdán meg­kezdődtek a hivatalos láto­gatáson Jugoszláviában tar­tózkodó Demirel török mi­niszterelnök és Mitja Ribi- csics jugoszláv kormányfő tárgyalásai. Demirel kedden érkezett a jugoszláv főváros­ba. AMSZTERDAM Mintegy 5000 ember tünte­tett kedd este Suhárto indo­néz elnök látogatása ellen, akit csütörtökre várnak Hol­landiába. Az Amszterdam központján átvonuló tüntetés incidensek nélkül zajlott le. MOSZKVA Friedrich Engels születésé, nek 150. évfordulója alkal­mából a Szovjetunióban új­ból kiadják a nagy német filozófus műveit és számos, életével és tevékenységével foglalkozó művet. Nagy péídányszámban jelentetik meg az „Anti-Dühringet”, a „Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása”, valamint a „Család, magántulajdon és állam eredete” című műve­ket. Félmilliós példányszám­ban jelenik meg Marx és Engels híres közös műve. a marxizmus első programdo­kumentuma, a Kommunista Kiáltvány. fekete tél 24. Gerencsér Miklós: Erejét szétzilálta az izga­lom. lépésről lépésre gyen­gébbnek érezte testét. Eltö­kélten vigyázott a látszatra, önérzetéhez méltó tartást pa­rancsolt magára, s épp olyan büszke, ruganyos lép­tekkel sietett át a váro­son, mint hajdan, az ezer esztendőnél távolabbi közel­múltban, amikor irigyei és bámulói egyaránt gyönyör­ködni kényszerültek szépsé­gében. Perzsabundáján nem látszott a viszontagságok nyoma, kígyóbőr cipellője a régi kacérsággal kopogott, elegánsan szorította melle alá a bunda prémjéhez illő perzsamuffot, csípőjéhez si­mult a drága táska, amely kígyóbőrből volt, miként a körömcipője. Az igyekezet, hogy legalább látszatra hi­bátlan maradjon benne a méltóságérzet, valódi erővé bátorodott. Félelemmel ve­gyes izgalma elcsitúlt, vala­mi reményféle derengett át szorongásain, anélkül, hogy az indokokra gondolt volna. A logikával már nem törő­dött, hiszen eddig semmi sem következett be abból, ami lo­gikus, sőt mindig a valószínű ellenkezőjével kellett szem­benéznie. Maradt tehát a remény a csodában, vagy valami megmagyarázhatat- lanban. Bűntudata azonban megint felkavarta nyugtalanságát. Gyanította, hogy menekülési kísérletei közben túlságosan elragadta a szenvedély, meg­gondolatlan nyíltsággal ke­reste a kiutat kétségbeejtő helyzetéből. Belátta, nem lett volna szabad Weinhofferhez rohannia felháborodásával, akkor is hibázott, amikor panaszkodása után üzent fér­jéért. Jászainak odaígérte vagyona egyharmadát, ha el­intézi a szökést, az anyagi fizetség mellett arra is meg­esküdött. hogy hajlandó vál­ni, mire Illés Rózsa, Jászai új szerelme hallatlan segítő­készséggel törte magát a szöktetés érdekében, keresz­tény születési anyakönyvi ki­vonatot próbált szerezni, majd jó pénzért alkalmas személyt, hogy az anyaköny­vi kivonat birtokában őt Né­metországba csempésszék, ahol aztán kedvére élvezheti szabadságát, mint az eroszok által elfoglalt területről ér­kezett menekült. Úgy hitte, a gyűlölködés fölé kerekedett a józan ész. Még abban is szót értettek, hogy a gyerekről be­csülettel gondoskodik Jászai mindaddig, amíg el nem múl­nak a zűrzavaros idők. És akkor jött érte az a sunyi alak, a forradásos rikkancs, a szakállas báró elé kísérte. Wittman Mór bádogosmű­helyében együtt faggatták ki Jászai Zoltánnal és Illés Ró­zsával. Strahlendorf mindent tudott. Hol gúnyos, hol fe­nyegető hangnemben re­konstruálta pontról pontra a megállapodás részleteit. Szi­lágyi Lili döbbenetét csak az enyhítette, hogy a koponyá­val díszített asztalnál ágáló báró sokkal gorombább volt Jászaihoz és vadházastársá- hoz, mint őhozzá. Azzal kí- , sértette vissza a gettóba, hogy ilyesmi meg ne ismétlődjön, mert akkor... — és itt jelen­tőségteljesen elhallgatott, sze­mét fehérbe fordítva. Ez a félbeszakított mondat mindennél élesebben vált ki a közelmúlt emlékeinek ösz- szemosódó káoszából. Meg­állt a Kisfaludy utca 25 ki­csi, romantikus kapuja előtt. A szemközti házban, Witt­man Mór bádogosüzlete he­lyén csend volt. Báró Strah­lendorf Gyula hamisítatlan házigazdái előzékenységgel nyitotta ki az ódon kaput. — Szíveskedjék felfáradni az emeletre. Elemlámpájával megvilá­gította a keskeny, meredek falépcsőket. Odafönt .'égett a villany, Szilágyi Lili egy sző­ke, mosolygó asszonnyal ta­lálta magát szembe. — Isten hozta — köszönt a szőke asszony, nádszipkáját kényesen a válla mellé tart­va. — Báró Strahlendorf Gyuláné. Tessék, erre jobb­ra, a belső szobába. Szilágyi Lili alkalmazko­dott a barátságos fogadtatás­hoz, bizalmat mutatva lépett a lakásba. Ismerkedő tekin­tetével mintegy megdicsérte a boltíves szoba zsúfolt beren­dezését. Közben alig tudta tit­kolni forrón felviharzó izgal­mát. Mivégre invitálják ta­pintatos kényszerrel ebbe a hátborzongatóan meghitt kör­nyezetbe?... — Engedje meg, hogy le­segítsem a bundáját — nyúj­totta ki karját szinte esdek­lő hódolattal a báró. — Mél- tóztasson helyet foglalni, ke­gyed nálunk teljességgel csa­ládiasán érezheti magát. — Mit parancsol? — csil­logott a vendégszerető mo­soly Tóth Veronika szürkés­kék szemén. — Hozhatok te­jeskávét pozsonyi kiflivel, vagy lágy tojást, rumos teát... Elsősorban a kályha mele­gétől óvakodott elő Szilágyi Lili valóságos bizalma. — Megköszönném a tejes- kávét... Strahlendorf feszes meg­hajlással várta ki, amíg he­lyet foglal a büszke arcú. szép termetű fiatalasszony, majd maga is leült. Legjobb modorát vette elő, s hozzáad­ta mániákus ékesszólását. — Kegyed minden bizony­nyal meglepő helyzetben érzi magát. Nos. a kifejező pillan­tásomból is láthatja, hogy ez­úttal nem a keménységéről híres szakállas báró szól ön­höz. Ellenkezőleg. A segíteni kész, a megértő lelkű úriem­ber tárulkozik fel ön előtt. Ugye szerencsés fordulatának örvendhet. Van egy úr, akit nem áll módomban megne­vezni. Ö eszközölte ki nálam, hogy gondoskodjam kegyed szabadságáról. Ez az úr a vé­letlen folytán régről olyan közel áll hozzám, hogy az életemet is kockáztatnám ér­te. Remélem, asszonyom, ta­pintata tökéletes. Merem re­mélni, még csak kísérletet sem tesz arra, hogy kérdé­sekkel nehezítse meg helyze­temet. Szabadsága tőlem függ, senki mástól. Ennyit mondhatok. Pillanatok alatt cserepesre száradt Szilágyi Lili rózsa­szín ajka. Lehetetlen, hihetet­len szavakat hallott. Strah­lendorf épp olyan félelmetes volt, mint amilyen bizalom- keltő. Épp olyan borzalmasan őrült, mint amilyen kétségbe- vonhatatlanul normális. És Szilágyi Lili pánikba bonyo­lódva vette észre, hogyan őrli fel az ő saját józanságát a bi­zonytalanság. — De báró úr... Mégis tud­ni szeretném... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents