Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
1970 szeptember 20. KELET-MAGYARORSZAG 3. oldal Egymillióval kevesebb A javítás-szolgáltatás gondjai megyénkben GÉPESÍTETT BURGONYABETAKARITÄS. Kisvárda és Fényes«tke között a kísérleti intézet burgonyatábláján megkezdték a nemesített velő . '.rgony’a félsz' lését. A horgony afelszedő kombájnnal naponta három-négy hold kisvárdai rózsa krumplit szednek fel. A fizetés, a lakás, a hangnem... Csak egy kirándulás? Beszélgetés a fiatalok érdekvédelméről CSÖKKENT A MEGYE KTSZ-EIBEN az elvégzett javító-szolgáltató munka meny- nyisége, mégpedig nem is kévéssé!. mert a négyszázalékos visszaesés egy fél év alatt egymillió forintot jelentett. Vajon miért csökkent ez a tevékenység a szolgáltatásban már szinte nagyiparnak számító ktsz-ekben ? Talán nincs rá igény? Nem megfelelőek a körülmények? Berendezések, felszerelések, feltételek, szakemberek hiányoznak? A ktsz-ekben egyébként remek ütemben nő a termelés, s ez vonatkozik általában megyénk hasonló, szolgált i - tásokkaj is foglalkozó vállalataira is A megye lakosságának pénzbevételei állandóan növekednek, s a pénzt az emberek ott költik el, ahol megfelelően el tudják. Ezért nő együtt a pénz kiáramlásával a kereskedelmi forgalom is. Ilyen körülmények között azt várhatnánk, hogy a szolgáltatásokban is nagyobb az igény, és viszonylag könnyen lehet ezeknek volumenét növelni. Igaz, egyes területeken változik az élet. Egyre kevesebben csináltatják meg kilyukadt talpú cipőjüket, inkább eldobják és vesznek egy másikat. Ugyanez a helyzet jó néhány ruházati cikkel is. Mégis: a szolgáltatásoknak növekedniük kellene, mert a kiesők helyébe olyan újak lépnek, amik korábban nem voltak. Televíziók, rádiók, mosógépek, háztartási felszerelések, jármüvek és tömegesen. Ezekre ne lenne igény? A KÖRÜLMÉNYEK IS RENGETEGET JAVULTAK az utóbbi években. Gyakorlatilag a termelés feltételei nem okozhatták a szolgáltatások csökkenését, ellenkezőleg. Az utóbbi időszakban igen sok segítséget kapott ez az ágazat, preferált hiteleket, támogatást egyaránt. A létesítmények elkészültek, ám a kívánt eredményt nem hozták meg. Mi az oka akkor a csökkenésnek? Főként szubjektív okokat kell keresnünk. Egy vezető számára mindig — de legalábbis gyakran — szebben csillog egy új gyártmány, mint a toldozás-foldozás. Látványosabb eredményeket lehet elérni a gyártásban, az árutermelésben, mint mondjuk a szőnyegtisztításban. A személyes szolgáltatásokat — amelyeket pedig a szabolcsi emberek is igénybe vennék. — nem lehet termékbemutató kiállításra vinni. A gyártás szervezése sokkal egyszerűbb, mint a javításé. A gyári üzemszervezésnél és gépesítettségnél legtöbbször elég a betanított munkás nem kell feltétlen igazi, vérbeli szakember — akinek ráadásul szép órabért is fizetni illik (Különben elmegy.) A gyártásnál egyszerűbb az anyagok beszerzése, lehet ütemezni, s viszonylag keveset kell raktáron tartani a folyamatos termeléshez, — a javítás ezer és ezer alkatrész állandó készletezését igényelné, ami pedig az ellátás hiányosságai és a pénzügyi hatások miatt nem megy. (S ha nincs alkatrész, mivel javítsunk?) Aztán — egy vizsgálat megállapításai szerint — a megrendelt javítások sem mindig a szövetkezeteknek jelentenek jó üzletet. Illetve a szövetkezeté a kis üzlet, s a mellékesen fusizóé a nagy. Ezen persze jobb belső ellenőrzéssel lehetne segíteni, s megakadályozni, hogy általános szokássá váljék. AZ EMLÍTETTEK MELLETT van még egy súlyos „érv” a szolgáltatások csökkenésének vizsgálatakor: a javítás-szolgáltatás növelése a ktsz-vezetőknek nem prémiumos feladata. A szolgáltatás az a terület, ahol viszonylag a legkevesebb beruházással a legtöbb munkahelyet lehetne teremteni megyénkben. Fejlesztésére a különböző vezető megyei szervek számos koncepciót dolgoztak ki, amelyek — végrehajtásuk esetén — bebizonyíthatnák Szeptember 23-tól 30-ig rendezik meg Nyíregyházán a szolidaritási hónap keretében a vietnami napokat. Az eseménysorozat 23-án ünnepi nagygyűléssel kezdődik, melyet a Krúdy moziban rendeznek. A nagygyűlésre meghívtak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány nagykövetségének munkatársait, valamint a nyári építőtáborokban Jánk- majtison tevékenykedő vietnami diákokat. A vietnami napokon Vietnam életét bemutató képfciállítást is rendeznek a Krúdy moziban. Szeptember 24-én a követhelyessegüket. Ám a végrehajtást sok olyan tényező akadályozza, ami nem is éppen a vezetőkön múlik. Több szabályozót felül kellene például vizsgálni, hogy ennek a speciális foglalkozási ágnak ne legyenek olyan terhei, amikkel nem tud megbirkózni. Ha arra van szükség, hogy a szolgáltató nagyipar irányítói anyagilag is érdekeltek legyenek a fejlesztésben, — teremtsük meg ezt az érdekeltséget, s ne fél- vagy látszatmegoldással. Nem minden a beruházás, nem minden a szolgáltatóházak építésé — sőt, kevés, ha nem találkozik a fejlődésre való törekvéssel, csak közönnyel. Néhány szemléletbeli változás is szükségesnek látszik. Nemcsak arról van szó, hogy a javító szakembert nem tekintik sok helyen a szakma kiváló ismerőjének, hanem a szolgáltatások gazdaságosságára vonatkozóan is. Sokan ugyanis húzódoznak még az elhatározásától is, nemhogy igyekeznének megrendelő körüket bővíteni. SOK MINDENRE FIGYELMEZTET tehát az első fél év csökkenése, ami — végső soron — nem tragikus, nem helyrehozhatatlan, s a termelés átmeneti visszaesésének is felfogható. Ha viszont azok, akik a javításszolgált «ás fejlesztése érdekében tehetnek valamit, észreveszik a csökkenés figyelmeztető jeleit, akkor intézkedéseikben igyekeznek megszüntetni a kiváltó okokat. Kun István ségek munkatársai látogatást tesznek néhány, a város fejlődését legjobban reprezentáló üzemben, termelőszövetkezetiben és kulturális intézményben, ahol röpgyűléseket. tartanak a vietnami néppel való szolidaritás jegyében. A vietnami napok ideje alatt minden délelőtt filmvetítést rendeznek a város általános és középiskolás diákjai számára, akik a Vietnam amerikai szemmel című filmet nézik meg. A vietnami napok alatt az iskolákban megemlékeznek a szolidaritási hónapról és pályaműveket írnak Vietnamról, melyek közül a legjobbakat a Hazafias Népfront városi bizottsága díjazza. Megfizetik-e kellően a fiatalokat? Van-e fejlődési, előbbre jutási lehetőségük? Segítenek-e rajtuk lakásgondjaik megoldásában? Egyáltalán: nyílik-e alkalom arra, hogy beleszóljanak a munkahely ügyeibe? — Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy rögtönzött beszélgetésen a sóstói KISZ- táborban, melynek résztvevői voltak: Mafóti Éva (Nyíregyháza. gépjavító vállalat), Takács Katalin (Mátészalka, MÁV pályafenntartás), Csonka Ottó (Kemecse, állami gazdaság), Kása Árpád (Záhony, vasút) és Szabó József (Vasmegyer, Micsurin Tsz). Abban mindjárt megegyeztünk, hogy a párt ifjúságpolitikája, vagy a mostanában sokat emlegetett 1016-os kormányrendelet végrehajtása a fenti kérdéseknél nyilvánul meg a legkézzelfoghatóbban. Egyöntetű volt a véleményük: utóbb érezhetően elmozdult a holtpontról az ifjúsági érdekvédelem. Keme- csén például a korábbi években a fontosabb tanácskozásokra meg sem hívták a KISZ-titkárt: most egyetlen beszélgetés sem múlik el a fiatalok szószólója nélkül. Jól funkcionál az „üzemi négyszög” a gépjavítóban is, ahol ráadásül a vezető — ha egy kis ideje van — kötetlen beszélgetésre hívja a KISZ-titkárt, ahol elő lehet adni a legfrissebb gondokat, bajokat. Hasonló a képviselet helyzete, Mátészalkán és Záhonyban is. Miért távoznak? Persze, a jelenlét csak akkor ér valamit, ha foganatja van. E tekintetben már korántsem megnyugtató a helyzet. Igaz, a gépjavítóban és Kemecsén most már elég gyakran alakul egy-egy döntés a fiatalok érdekének megfelelően, de a vasútnál, vagy a vasmegyeri szövetkezetnél kicsik a lehetőségek, s még ezen belül is háttérbe szorulnak a fiatalok. Mi a helyzet például Záhonyban, az állomáson? A fiataloknak megvan a lehetőségük a tanulásra, tisztképzőre járhatnak. Csakhogy az anyagiak nincsenek összhangban a fárasztó tanulással, a nagy felelősséggel: az iparban egy segédmunkás sokkal többet tud keresni, mint a vasútnál egy kitűnően vizsgázott tiszt. Pedig ijesztően kevés itt a munkaerő, indokolt volna a jelenlévők jobb megbecsülése. (Vonatkozik ez Mátészalkára is, ahol a város gyors iparosodása miatt a fiatalok otthagyják a vasutat, mert az új helyen sokkal többet keresnek.) Országos probléma ez — mondta a záhonyi fiatal — aminek a rendezése nem várhat sokáig. De addig is sokat kell tenni, hogy javuljon a légkör. Mert nem mindegy, hogy a napi rendelkezéseket milyen hangnemben adják ki a fiataloknak, — sajnos, a stílus ma még sok kívánnivalót hagy maga után. Aztán tovább: ötven kilométeres körzetből járnak Záhonyba a fiatalok, nagyon fárasztó ez, szívesen letelepednének, de nincs lakás, de még a munkásszállás is kevés, — az albérletért pedig csillagászati összeget kérnének. Szálkán pedig az a szólás járja a fiatalok körében: „Fizetés javítást akarsz? Lépj ki a vasúttól, aztán két hónap múlva jelentkezz újra.” Pedig éppen az ottlévők jobb megbecsülése tehetné vonzóbbá a „pályát” a fiatalok előtt. Szétosztja a KISZ-vezetőség A bérezés a leggyakoribb gond a gépjavrtósok körében is. Persze, közrejátszik ebben a fiatalok türelmetlensége is: a frissen szabadult szakmunkások már két hónap után kilépnek, ha nem emelik az órabért, holott tudják, erre csak hat hónap után van lehetőség. A KISZ-titkár: — Én mindig ott vagyok a fizetések elosztásánál, s látom, nem szorítják háttérbe a fiatalokat. — Az pedig még elég ritka, ami a gépjavítóban már gyakorlat: minden évben ötven fiatal üdülhet jó munkájáért a Hotel Ifjúságban. A beutalók szétosztása a KlSZ-veze- tőség hatáskörébe tartozik! És a lakás? Vasmegyeren erről egyelőre álmodni sem mernek: az egyesítés, meg az idei rossz esztendő miatt még a keresetekkel van gond, ami miatt elég sok fiatal ül fel a buszra, s jár be Nyíregyháza üzemeibe, fixért. Kemecsén viszont az ifjú szakemberek korszerű lakáshoz jutnak: az idén is nyolc szolgálati lakást adnak át. A többieket pedig a lehetőség szerint kölcsönökhöz juttatják, ami az induláson segíti át a fiatalokat, ugyanakkor oda is köti őket a gazdasághoz. Nemcsak várni a segítséget Vannak persze kellemesebb tapasztalatok is. Általában igyekeznek jutalmazni a jól dolgozó fiatalokat a gazdasági vezetők: díjmentes országjáró utakat szerveznek, olykor-olykor Kiváló dolgozó kitüntetést adnak át, ahol van klub, ott gyarapítják a felszereléseket, s az üzemi fejlesztéseknél keresik a megoldást arra, hogy a fiataloknak kellemesen berendezett helyiségük legyen, ahol tanácskozhatnak, szórakozhatnak. Mindez azonban csak egy része az érdekvédelemnek, a fontosabb kérdésekben még sok a tennivaló. — Ez igaz — mondta mintegy összefoglalásként a gépjavítóból Maróti Éva — de hogy a gondok hamarabb megszűnjenek, nem elég csak várni a segítséget, menni kell utána, naponta sürgetni, vállalni a több munkát is. Aki a fiatalok bizalmát élvezi, attól joggal elvárható, hogy bátran szóljon minden nehézségről. Angyal Sándor Családok a város peremén Ipar utca ... Haladás utca ... Alma utca ... Tulipán utca ... Hangulatos és kifejező utcanevek. Ha nem ismernénk is éreznénk, hogy valahol Szabolcsban „születnek” együtt egy új iparnegyeddel. A város szélén, szinte észrevétlenül, 2—3 év alatt egész lakónegyeddé nőtték a házsorok. Alig pár száz méternyire az automata betonüzemtől, a déli ipartelep mezsgyéjén, az épülő gyártelepek szomszédságában. Megélhetést, biztonságot ígérő szomszédság. Derűs a kép: szép, látvány az itt sorakozó hetven-nyolc- van kész ház, meg a többi, ami még most épül. Pedig a kertekben csak itt-ott virít virág, s kerítés sincs még mindenütt. De a nagyablakos épületek tágas, csupa napfény helyiségeket, fürdőszobát rejtenek, és nincs közöttük kétszobásnál kisebb. Nagyon új, nagyon fiatal ez a lakónegyed. Haladás utca 18. A kerítés még gyanta illatú. Mögötte szétszórt gyermekjátékok. Hátul az udvarban hófehér pelenka és bébiruha szárad. Fiúsra nyírt hajú, mosolygós fiatalasszony, Bakos Mihályné a kétszoba összkomfort háziasszonya. Gyermekgondozási szabadságát tölti. A hároméves Misiké után, most az öthónapos Beátával. Különben az Ilona-tanyai tangazdaság kertészeti munkása. — Hatvanezer forint OTP- kölcsönnel építkeztünk tavaly. Persze, többe került, saját, családi kivitelezéssel is 120 ezerbe. A szüléinknél laktunk, tudtunk spórolni. A kölcsönt pedig húsz év alatt fizetjük vissza. Mégiscsak a magunkéban lakunk. — Bútorunk nem volt — mondja tovább Bákosné — és éppen jókor „beugrott” húszezer a lottón. De a hűtőgépet, a gáztűzhelyet, a tévét, a rádiót, a mosógépet azóta vettük a fizetésből. Őszintén elmondja, jól be kell osztania a havi jövedelmet, de különösebb anyagi gondokról nem panaszkodhat. Férje, aki a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat köze« telepén gépkocsivezető, háromezer forint körül keres. Ehhez jön a gyermekgondozási segély és a családi pótlék. Csirkét, kacsát tart, egy kis zöldség is megterem az udvaron. No, és még hazulról is kerül a konyhára krumpli, meg egyéb. Hogyan telnek a napok? A gyerekek, a háztartás sok munkát ad. S ha van egy kis szabad idő, kézimunkázik, kiolvassa az újságokat, vagy összejönnek a szomszédaszo- nyokkal rövid tereferére. A két telek között nincs kerítés. Nagyra nőtt káposztafejek között keskeny ösvény vezet Juhász Pálék portájára, az Alma utca 2. számú házba. Kora délután csak a fiatal- asszony van otthon, hároméves kislányával és a kéthetes fiúcskával. Gsászárszállá- siak. Onnan jártak be dolgozni. A férj a gumigyárba, az asszony a konzervgyárba. Innen azért már közelebb .,. — Csak már itt dolgoznának új telepükön az üzemek. Talán nekünk való munka is akad majd. Akkor bizonyos, hogy lesz gáz meg víz. Vezetékes. És jó autóbuszközlekedés. Juhászaié még hozzáteszi: — Iskola, óvoda is elkelne már itt a közelben. Szegény apróságokat naponta viszik a városba. Az Alma utcából az Ipar utcába kanyarodik a portala- nított út. A házőrző, a kapunyitásra haragos ugatásba kezd, s erre előkerül a gazda: Berdán Elek mozdonyvezető. Szabadnapos, pihen. Várja haza a feleségét, aki a faipari vállalatnál dolgozik. Most, hogy már felépült az új, nagyház, az a legnagyobb gondjuk, mi legyen a négy gyerekből? A legidősebb, a 18 éves lány a kórház konyháján négyórás, de esti tagozaton végzi a gimnázium harmadik osztályát. A nagyobbik fiú, az apjához hasonlóan, a vasúthoz került. Diesel-motorszerelő tanuló. A kisebbik lány most végzi a nyolcadik osztályt, fényképész szeretne lenni. A legkisebb gyermeke fiú, negyedik osztályos. — összekerültünk a feleségemmel fiatalon, iskolázatlanul. Csak most, hogy nőnek a gyerekek, jöttünk rá, nem is olyan egyszerű az élet. ők már igényesebbek. Ezért ment el a feleségem is dolgozni. Egy fizetésből nehéz úgy élni, ahogy ők élni akarnak. Ezt a házat is nekik építettem. Még van erőm, jó tetőt akartam a család feje fölé — mondja Berdán Elek búcsúzóul, s eligazít: ott az utca végén épül az új sor. Az új gyárak szélén vezet el az út. A település egyik ifjú lakóia szerint: a jövőbe. Kádár Edit A szolidaritás jegyében Vietnami napok Nyíregyházán
