Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

t Hogyan születtek a „tökösök"? Augusztus 11: a szov­jet légierők napja. A második világháború ide­jár a szovjet repülőgép terve­zői fő problémája áz volt, hogv a dugattyús motorokkal elérhető sebesség fokozása komoly nehézségekbe ütkö­zött. Kiszámították: egy 1000 km ó sebességet elérő gépbe legalább 1000—1200 lóerős motort kellene beépíteniük. Ez viszont igen súlyossá tet­te volna a gépet. A tudósok és a mérnökök hosszas kísér­letezés után arra a következ­tetésre jutottak, hogy az egyedüli megoldás a folyé­kony és szilárd üzemanyag­gal működő rakétahajtómű, valamint a reaktív kompresz- szoros motor megépítése. Szergej Koröljev 1936-ban épített folyékony üzem­anyagú rakétahajtóművével először 1940-ben repültek. 1942 májusában égy Bahcsi- vandzsi nevű pilóta Viktor Bolhövityinöv folyékony üzemanyaggal hajtott reaktív motorját próbálta ki. A szovjet kormány már a második világháború alatt rendeletét adott ki a léglö- késes vadászgépek fejleszté­séről. Szerkesztőirodánkat megbízták az új lehetőségek felkutatásával. A munka több irányban haladt. Fejlesztet­tük a dugattyús motorokkal szálló vadászgépeket, létre­hoztuk az I—25Ó kísérleti gé­pét, kombinált hajtóművel (dugattyús és réaktív-komp- resszórós mótor) és végül ter­vezni kezdtük a reaktív va­dászgépet, amely később a MÍG—9 nevet kapta. 1944 februárjában az álla­mi honvédelmi bizottság ha­tározatot hozott arról, hogy a reaktív technika fejlesztése a repülésügy legfontosabb feladata. 1943 márciusában égy I—250-és kísérleti gépen sikerült elérni a Szovjetunió­ban az akkori legnagyobb se­bességét — óránként 823 km-t, 7800 méter magasság­ban. Az I—250*fest kis szériá­ban gyártották a légiérők számára és megjelenése a tervezők szempóntjából át­menete; jelentéit a turbó- reaktív vadászgépekre. 1945 februárjában a szer­keíztóiroda megkezdte tt egyszemélyes, kétmotoros (turboreaktív) MIG—9(F) harci gép tervezését, amely­nek legnagyobb sebessége 900 km ó. maximális repülési magassága pedig — 13 000 méter. Egy sor bonyolult konstruktőri feladatot kellett megoldani, növelni kellett a szerke26t szilárdságát, új szá- mitásókat végezni és tartós, nagy szilárdságú anyagokat találni. Szerkeszlőirodánk mun­katársainak tudása; lelkese­dése nyomán megszületett a siker: 1946. április 24-én Alekszej Grincsik berepülő pilóta először szállt fel a MÍG—9-cel. 4500 méter ma­gasban 911 km-es sebességet ért el óránként! 1946 augusztusában a tusi- nói légiparádén bemutatko­zott az új, léglökésés típus, a JAK—15-ös is, amelyet Ja­kovlev irodájában szerkesz­tettek. Hamarosan döntés szüle­tett, hogy a repülőgépgyárak gyártsanak le egy sorozat reaktív vadászgépet. A mun­ka éjjel-nappal folyt. A raj­zokat készítő konstruktőrök az alkatrészek gyártásakor személyesén felügyeltek a műhelyekben, s mindén ter­melési zökkenőt azonnal el­hárítottak. Az 1946-os novemberi dísz­szemlére elkészült a gépek első sorozata, kiképeztük az élső pilótákat. Azóta a szovjet repülés ha­talmasat fejlődött. Átlépte a hangsebesség határát, sikere­sén leküzdi a hőhatárt. Hazai „lököséinken”'tapasztalt be­repülő pilóták számos magas­sági és gyorsasági világrekor­dét állítottak fel. Ha ma visszatekintünk a múltba, még lényűgözőbbnek láthat­juk az utat. mélyet, a. szovjet reaktív repülés, születésé pil­lanatától ír. gtett. Artyom Mikojan repülőgép főkonstruktőr Gerencsér Miklós: Tekele-tél « Apjára neheztelve gon­dolt, nem látta be, helyette miért a két nővérét taníttatják tovább. Szegeden, ahol a nővérei jártak egye­temre, beiratkozott a gazda­tisztképző iskolába, közben kesztyűs ököllel kereste meg a kenyerét. Nehezen élt, • próbára tette a kettős teher, a profisport és a tanulás, csá­bította a lehetőség, hogy ön­ként jelentkezhet a hadsereg­be. Mégsem merte megkoc­káztatni ezt a lépést, mert úgy hallotta, a magyar hon­védségnél gorombák, kímélet­lenek, márpedig ő ütni szo­kott, ha bántják. Az ütésért aztán hadbíróság jár, katonai börtön. Nem, ilyen eshetőség nem csábította tulságósan. Viszont a németek. Azok ele­gánsak, jól bánnak az ön­kéntesekkel, különben is Eu­rópa urai, kezükben a jövő, közéjük tartozni annyi, mint a legfényesebb karrier útjára lépni. 1941. tavaszán a Wehrmacht minden katonája egy-egy Napóleonnak képzel­hette magát, nem is beszélve az SS-ról, amelyet Hitler a kiváltságos faj kiváltságos kasztjaként dédelgetett. Itt aztán becsültek az öklöt, be­csülték a mindenre képes vakmerőséget. Semmi nem látszott a sző­ke borostából Faragó mégis a beléje idegzett rendszere­tettél szappanozta képét. Mit akarhat Prinz őrnagy?... Ta­lán meg kellene szökni a ki­hallgatás elől. Pártszolgála­tos egyenruhája helyett civil­be öltözne és észrevétlenül a front felé menekülne. Van is hamis papírja. De kérdés, mikórra gördülne at felette a front?... Minden bizonytalan. Lehetetlen megállapítani, stagnálni fog-e az arcvonala dunántúli hegyvidék észak- nyugati lejtőinél, s ha stag­nál, meddig? Semmi biztos értesülés... Nagyszabású of- fenziva esetén néhány óra is elegendő ahhoz, hogy az oroszok Győrig nyomuljanak. Ellenben hónapokig is elhúz­hatják a németek a védelmi harcokat. Hova mehetne?... Olyan idők járnak. amikor Prinz őrnagy parancsára sincs szükség, agyonlőheti az első nyilas járőr, 16 éves su- hancok, akiket esetleg épp az ő közreműködésével fegyve­reztek föl... Mennyivel biztosabban ha­tározott, amikór az SS ön­kéntese lett! Diadalmasan ka­cagott vissza Szeged tornyai­ra a Balkán felé robogó te­herkocsiról. Ekkor még nem volt benne semmi .rosszaka­rat, csak féktelen becsvágy, sálaj romantika. Mindeddig szabályosan verekedett, ha verekedett, vagy sportból, vagy őszintén indulatból. Az­tán sokáig nem maradt ide­je a gondolkozásra. Kezelés­be vették az SS kiképzői, szakadatlanul kínozták a válogatott gyakorlatokkal. A próbatételek elszántabbá tet­ték bármelyik vadított far­kaskutyánál. Németül pár hónap alatt tökéletesen meg­tanult. állóképességét, kato­nai ügyességét példaképül ál­lították oktatói a legénység elé. Sorsa fordulatáról, mint befejezett tényről levélben értesítette szüleit. A válasz­ban hem sok öröme tellett. Apja röviden és hidegen ki­tagadta a családból. Faragó ekkor már nem csak tökéle­tesen beszélt, de tökéletesen gondolkozott is németül, fúj­ta a nemaetiszocialista lec­két, tetszés sZérint túdta idézni Hitler Main Kampf-já­*ELÉT-MAGYAROR»7Art 1970 augüszfus ff. Rokonlátogatóban I. Sarkvidéki ttifár Keimben, a sarkkör vidé­ken lévő finn-lappfoldi város­kában. július első napjaiban virágzik áz orgona*’ A barát­sági héten Finnországban járt magyar küldöttség idelátogató tagjai városnéző sétájuk so­rán elragadtatással ismertek fel a parkokban éppen akkor •viritó és az otthon hangulatát idéző kedves virágot. Gyö­nyörködtek benne, élvezték illatát, amely itt a sarki nyárban .majdnem olyan hó­dító, mint májusban teszem azt Székesfehérvárott. ' Ezekben a napokban volt az ifjú város alapításának év­fordulója, öttjártunkkor 101. születésnapjára emlékeztek polgárai. Az ünneplésből megható bőséggel kijutott küldöttségünknek is. ám ezt a Botteni-öböl és a Kemi fo­lyó által gyengéden körül­ölelt város minden féltékeny­ség nélkül tudomásul vette. Igaz, hogy ebben a bűbájos országban való tartózkodá­sunk minden perce ünnepnek számított, ezért a barátko" is órái, napjai — hála vendéglá­tóink szívélyességének és készségének — többnyire is­merkedéssel, tapasztalással teltek el. így volt ez Kémi- ben is, ahol a város vezetői, pártállásukra való tekintet nélkül, nemcsak arról gon­doskodtak, hogy minél szebb, kellemesebb élményekkel vál-> junk gazdagabbakká, hanem arról is. hogy a kétség béé j tőén kévésnek tűnő időhöz mérten minél jobban bepillanthas­sunk szeretett városuk életé­be, igazgatásának gondoktól sem mentes hétköznapjaiba. Megismertük Kemi városát Finnország gazdásági, tár­sadalmi, politikái viszonyai ugyan lényégésén eltérnek hazánkétól, mégis látogatá­sunk egyik legérd okéi ibbo. ta­pasztalatát ■•küldöttségünknek az a, besíárooli^,. amelyben a város képviselő­testülete kommunista elnöke, Pukema Ahti elvtárs bému­ból a legfontosabb tételeket. Apja levele bántotta, de meg­vigasztalták a felettesek di­cséretei. A kiképzőkörletből tovább robogott veié a gép-,, kocsi, Faragó dalolva ment a frontra, hogy 2 éven át szakadatlanul verekedjen, immár nem ököllel, de az SS irgalmatlan fegyvereivel. Ju­goszláv, görög, albán, bolgár partizánok irtására kötelezte a parancs és kölcsönös vér­fürdőkben függött hajszálon az élete. A válogatott germán legények drágán fizettek Hitler keresztapaságáért. Csontjukról a balkáni ró­kák rágták le a húst, ro­hamsisakjukat befonta a cserje a hegyóriások sza- kadékaiban. De bármilyen kétségbeejtővé forrósult a háború. Faragót már-már ba­bonás szerencse védte. No­ha egyik sebesülés a másik után érte, hat alkalommal gyorsan felgyógyult, újra és újra tűzbe dobták, újra és újra kitüntették, előléptették. 19 évés korában már had­nagy volt. Rangjáért meg­adta az árat vakbuzgósággal, tökéletes szolgai engedeíem­mel. Beosztottjait szemreb­benés nélkül küldte a halál­ba, nem tudott betelni a büszkeséggel, hogy született németeknek, a Harmadik Bi­rodalom állampolgárainak parancsolhat ő. a kecskeméti tanító mostohán kezelt fia. — Igazad van, kényes ez a ruha — jegyezte meg Kö­teles Lenke, miközben kefél­te a fekete zubbonyt. — Tgaz, hogy kéményseprőknek csú­folnak benneteket? — Tudom. Elég sértő. — A kéményseprőkbe? — Természetesen. Borotváját távol tartva fi­gyelte egy ideig Faragó, ho gyan tisztogatja Köteles Lenke egy jó hitves buz­galmával a nyilas egyenru­hát. Átsuhant gondolatain furcsa helyzeteket hóz ösz- sze az élet. És ki tudja, mi­lyen furcsa következményék éfédrtek a furcsa, hélvzéték- ből? Mindenesetre 4 nap­tatta Kemi városát és annak közigazgatását. Tájékoztató­jából megtudtuk, hogy ez a jelenleg 30 ezer lakosú város, hasonlóan több más lappföldi településhez, sokat szenve­dett a háború utölsó évében a visszavonuló náci hadak esz­telen pusztításától. Az újjá­építés éveket vett igénybe és a város lakóitól temérdek fá­radtságot, lemondást kívánt. Erőfeszítéseik nyomán vado- nat új utcasorok, parkokkal körülvett lakótelepek. ha­gyományosán fából épült há­zak és a modern finn építé­szet szépséget, célszerűséget, megkapóan eggyé ötvöző al­kotásai nőttek ki a rórtiok helyén. Az itt élő émbérék megél­hetését mindenekelőtt á vá­ros kikötője, fafeldolgozó tkómhin-áija, papírt és cellulóz­ipara, valamint a néhány éve megnyílt -• kttómércbányája biztosítja. Amint vendéglá­tóink elmondták, lakosságuk életszínvonala a mutatós gaz­pal ezelőtt abszurdumnak tartotta volna, hogy egy zsi­dó lány fogja kipucolni pártszólgálatos égyenruhá- ját. Egy zsidó lány, .akiért könnyed gesztussal odadob­na mindent, ha megtarthat­ná. Elég volt a csömörrel te­li életből. Más élet után só­várgott Faragó. Hitt a cso­dában, hogy képes felejteni. Amióta felkapaszkodott Szegeden az SS teherautójá­ra, másodszor emésztette akaratlanul a gyökeres át­változás vágya. És akár csak most. az első alkalommal is váratlanul lepte meg a kényszer, hogy énjéből ki­szakadjon. Hat sebesülés után érté a komoly hetedik. Gö­rögország karsztos hegyeiben tüzérségi lövedék fröccsen­ted rá sziklazáport, súlyos légnyomással, ezernyi zúzó- dással került kórházba és az orvosi kezelés után sza­badságra engedték. Magyar- országon belecsöppent a ci­vil élet gyönyöreibe, s meg­lepetten ismerte föl, hogy a legközönségesebb karcsú női boka látványa többét ér a legnagyobb SS-dicsöségnél. Nem számított az agyába dresszirozott kötelességtudát, nem számított semmi. Mint­ha a görögországi sziklazá­por egyszer s mindenkorra kiverte volna a fejéből a szigorú regulát. Mitsem -tö­rődve a németeknél szokásos kegyetlen megtorlás esélyé­vel. szabadsága letelte után a civil ruhában felejtkezett. A pantallós élet még úgy is gyönyörű volt. hogy nem áll­tak vele szóba rokonai, össze­szedte minden ravaszságát és hidegvérét, ügyesen operált papírjaival. Mintha a Világ legnyilvánvalóbb dolgát cse­lekedne, Becsben nyugodtan fölkészült az érettségire, si­keres vizsgát tett, majd to­vább éldegélve megtakarított zsóldjából, állást keresett, amikor a nálánál is rava­szabb katonai elhárítok fü- löri csíptek. (Folytatjuk) Kemi város egyik főútvonala, dasági fejlődés ellenére sem éri él az országos átlagot, fő­ként azért, mért a munkanél­küliséget az utóbbi évékben történt javulás ellenére még nem tudták teljesen felszá­molni. Azután, itt az embe­rek adóterhei is nagyobbak az átlagosnál. A mostoha időjárás miatt a hasonló szín­vonalú kommunális ellátás Kemiben lényegesen többe kerül, mint a délebbré fekvő településekén. A víz- és csa­tornahálózatot például az erős fagyok ellen a szoká­sosnál fél méterrel mélyebb­re fektetik. Az öblökkel, li­getekkel tagolt város kitűnő állapotbári lévő útvonalainak hossza éléri a 150 kilométert, ezek fenntartása, gondozása, a cord időjárás következtében ugyancsak ^sok ..peíjzji, emészt Nirics ’ tehát' könnyű dolga • as,4Wtagú ^képviselő-testület­nek, amelyet a város 20. élet­évüket betöltött polgárai, a különböző pártok jelöltjeiből, négyévenként választanak a helyi közigazgatás iráriyításá- nak legmagasabb szerve­ként. A finn községi törvény ugyanis kimondja, hogy min­dén község — éz itt gyűjtő­fogalom, ánielybé éppúgy beletartozik a legkisebb falu, mint a legnagyobb város — önigazgatással rendelkecik, amelynek keretében törvé­nyes határok között maga szabályozza gazdasági életét, közrendjét és egyéb ügyeit. Ennek megfelelően a képvi­selő-testület évenként végre­hajtó szerepét betöltő elnök­séget — házigazdáink ezt vá­rosi kormányként emlegették és annak élére meghatáro­zatlan időre városi igazgatót (polgármestert) választ, aki a város legmagasabb rangú közigazgatási szakembere, tisztviselője. A városi igazga­tó visszahívása csak megha­tározott esetekben —- tör­vénysértés, alkalmatlanság esetén — lehetséges, a közsé­gi képviseleti szerv három­negyedes többségi szavazatá- val. A finn városokban, fal­vakban ezzel biztosítják a közigazgatási munka irányí­tásának folyamatosságát, sta­bilitását. Községgazdálkodás A képviseleti szerv ülésein dönt a város életével közvet­lenül összefüggő kérdésekről, mindenekelőtt az évi költség- vetésről, az adó mértékéről, a város fejlesztéséről, a gazda­sági, kommunális, egészség- ügyi és kulturális intézmé­nyek működéséről, a legfon­tosabb városi beruházásokról. Munkáját nagyszámú társa­dalmi alapon működő bizott­ság segíti. Kemiben például harminc ilyen bizotts\ dol­gozik igen aktívan, töbo száz állampolgár részvételével, amelyek tevékenysége kiter­jed a város életének úgyszól­ván minden fontos területére. A képviselő-testület határoza­tainak végíehájtésáról kilenc­tagú elnökség gortdoskodik. A váíós önállósága külö­nösen gazdasági téren jelen­tős. Ez kifejezésre jut abban, hogy összés kiadásait, tehát a beruházásokat is, túlnyomó- részt saját bevételeiből fede­zi. A legfontosabb bevételi források egyiké az állampol­gárok által befizetett jöve­delmi adó (ez ném ázonos ív állami adóval), amelynek mértékéről — adóztatási joga alapján — a városi képvisele­ti szerv határoz. Kemiben jelenleg a lakosság jövedel­mének 17,5 százalékát fizeti a város részére adóként. Ter­mészetesen vannak települé­sek, ahol ennél is magasabb adók terhelik a jövedelmeket, de legtöbb községben, külö­nösén a falvakban, lényege­sen alacsonyabb az adókulcs. Akár több, akár kevesebb az adóként fizetett összeg, mi­után a saját pénzükről és életkörülményeik színvonalá­ról van szó, az állampolgárok nagyon odafigyelnek a község gazdálkodásának irányítására és érzékenyen reagálnak a város vézetőinék mindén gaz­dasági következményekkel jáfó ténykedésére. A városnak perszé áz ádón kívül más bévételé is van. Kémibén szép summa folyik bé költségvetésük javára a kikötői bevételekből, hiszen övék az ország harmadik leg­nagyobb mélytengeri kikötő­je, amely az év jelentős ré­szében 5000 embert foglalkoz­tát. Számolhatnak továbbá a jövedelmek tervezésekor a közüzemek és a városi válla­latok befizetéseivel, valamint az egészségügyi és közokta­tási intézmények fenntartásá­hoz kapott állami hozzájáru­lásokkal. Ez utóbbi részará­nya á bevételekből a városok­ban alacsonyabb, a falvakbán magasabb, mégis az érősebb gazdasági egységet képező na­gyobb települések fejlődésé­nek feltételei Finnországban is lényegesen kedvezőbbek, mint a falvaké. Néhány szót még a községi közigazgatás és a felső szer­vek kapcsolatáról. Ahti elv­társ arról tájékoztatta kül­döttségünket, hogy a tarto­mányi közigazgatásnak a tör­vényes formák betartásával joga van ellenőrizni a községi képviseleti szervek munkáját, jóváhagyni, vagy megsemmi­síteni azok egyes határoza­tait, intézkedéseit. Egyebek között tartományi jóváha­gyással erősítik meg a városi igazgató megválasztását és a város több évre szóló fejlesz­tési terveit is. Nos, ilyen kimerítő beszá­moló után, könnyű volt a vendégeknek és vendéglátók­nak megegyezni abban, hogy a beszélgetést a szaunában -is folytathatjuk, szívesen elfo­gadtuk hát a városi képvise­lőtestület elnökének kedves invitálását és a közigazga­tási tapasztalatokat rövide­sen kiegészítettük a finn nép sajátos szokásainak. mond­hatni ősi Szertartásának mégisniéfésévél. Gyertyános Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents