Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-11 / 187. szám

augusztus lí. KELET-MAGYARORSZA» Gazdasági társulások A NÉPGAZDASÁG FEJ­LESZTÉSI, FELHALMOZÁSI ALAPJA 1968 óta részben centralizáltan — az állami költségvetésben — részben pedig decentralizáltan, a vál­lalatoknál képződik. A fej­lesztési eszközök kb. 50:50 százalékos arányban oszlanak meg a költségvetés és a vál­lalatok között. Már a reform alapelveinek kialakítása so­rán nyilvánvaló volt, hogy célszerű a decentralizáltan képződő vállalati fejlesztési eszközök áramlását elősegí­teni. Ennek bizonyos lehető­ségeit az érvényben lévő ren­delkezések is biztosították. A vállalatok közötti eszköz­áramlás és átcsoportosítás azonban csak korlátozott mértékben indult meg, mind­össze néhány tucat közös vál­lalat, s kb. 300 — főként szö­vetkezeti — vállalkozás, gaz­dasági társulás jött létre a reform bevezetése óta. A tapasztalatok szerint a vállalátok gazdasági társulá­sát a pénzügyi, jogi rendelke­zések bonyolultsága is gátol­ta. Az állami vállalatok, a termelő és a kisipari szövet­kezetek különféle s egymástól eltérő formákban társulhat­tak. Az új jogszabály, az El­nöki Tanács törvényerejű rendelete olyan egységes tár­sasági formákat alakított ki, amelyek valamennyi szocia­lista gazdálkodó szervezet társulására alkalmazhatók. Ennek megfelelően a vállala­tok közötti közvetlen eszköz­átcsoportosítás, a gazdasági társulás két alapvető formá­ja: az egyszerű társaság és a közös vállalat. E KÉT TÁRSASÁGI FOR­MÁBAN sokféle gazdasági kapcsolat létesíthető. A két társulási formának közös jel­lemzője: a gazdasági társulást a tagok szerződéssel alapítják, mindkét társulási formában közös gazdálkodást folytat­nak, amelynek nyereségéből közösen részesülnek, de a veszteséget is közösen vise­lik. A társulásoknak csak vállalatok és szövetkezetek le­hetnek a tagjai. Bizonyos ese­tekben — pl. amikor a társu­lás a helyi tanácsok feladatai­nak megoldását szolgálja, — a tanácsok saját fejlesztési eszközeikkel is hozzájárulhat­nak a társulások alapításához. Az egyszerű társaság célja nem a közös termelés, hanem a tagvállalatok kooperációja, például a közös anyagbeszer­zés és értékesítés, a közös reklám és propaganda. Az egyszerű társaság — mint tár­sulási forma — a gazdasági tevékenység széles területén alkalmazható, alapításához semmiféle engedélyre nincs szükség, a társaságot a szer­ződés hozza létre. A közös vállalat ezzel szemben tartós gazdasági, együttműködési, el­sősorban termelési kapcsola­tot létesít. A közös vállalat' alapításához szükség van az ágazati miniszter engedélyére és a pénzügyminiszter előzetes egyetértésére, s ezek alapján a közös vállalatot bejegyzik a vállalati nyilvántartásba és a kereskedelmi cégjegyzékbe. LÉNYEGESEN KÜLÖN­BÖZIK EGYMÁSTÓL a két társulási forma szervezete és önállósága. Az egyszerű tár­saság nem jogi személy és nem adóalany, nyereségét a tagok felosztják, saját nyere­ségükhöz csatolják. Az egy­szerű társaságnak nincs szük­sége önálló szervezetre, ügy­leteit a közös megbízott, vagy valamennyi tag köti, s annak alapján a tagvállalatok szereznek jogokat és vállalnak kötelezettségeket. A közös vállalat viszont, mint jogi sze­mély, önállóan Szerez" jogokat és vállal kötelezettségeket. A közös vállalatot.a -tagok -egy- egy küldöttéből álló igazgató tanácsa irányítja. A közös vállalat adóalany, mérleget készít és érdekeltségi alapo­kat képez. A működéshez szükséges vagyont mindkét társulási formánál a tagok bocsátják rendelkezésre a fej­lesztési alapjukból, forgó­alapjuk szabad eszközeiből és meglévő állóeszközeikből. Az egyszerű társaságnál a rendel­kezésre bocsátott vagyon a ta­gok tulajdona marad, ame­lyet elkülönítve kezelnek; a közös vállalatnál viszont an­nak vagyonává válik. A KÖZÖS VÄLLALATNÄL AZ ALAPÍTÓK ÉRDEKELT­SÉGÉT az biztosítja, hogy a közös vállalat nyereségét részben elvonhatják. Ennek mértékét és a felosztás ará­nyát a társasági szerződésben határozzák meg. A közös vál­lalat anyagi érdekeltségét vi­szont az biztosítja, hogy köz­ponti előírás, jogszabály kor­látozza a nyereségből elvonha­tó részt, egyúttal lehetővé te­szi, hogy a tagok részesedési és fejlesztési papjuk egy ré­szét átadják a közös válla­latnak. A közös vállalat eset­leges veszteségét saját tarta­lékalapjából fedezi. Ha a tar­talékalap nem fedezi a vesz­teséget, a tagok veszteségét vagyoni betétük, vagy a tár­sasági szerződésben rögzített anyagi érdekeltségi arányuk szerint saját eredményük ter­hére rendezhetik, de elhatá­rozhatják a közös vállalat fel­számolását is. A gazdasági társulások ala­pítását és működését szabá­lyozó törvényerejű rendelet előírásai nem érintik a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek különféle társulásait, azok alapítását és működését. Lehetővé teszik viszont, hogy azok — amennyiben ez szá­mukra kedvezőbb — az új formák szerinti társulásokká alakuljanak ‘át/r Hgyáhéz a helyzet az ipari egyesülések, a részvénytársaságok és a korlátolt felelősségű társasá­gok esetében is, amelyek a ta­gok elhatározásától függően átalakulhatnak: az egyesülé­sek egyszerű társasággá, az Rt-k és Kft-k pedig közös vállalattá. Családtervezés Az öreg Berenceinek, még tagja volt a határban. Nagy tanyával, gyümölcsössel, erdő­vel, füzessel, amit hiába ci- báltak kilencfelé az örökö­sök, csak kisgazdáknak ma­radtak meg a Berenceiek. Béni a legfiatalabb volt s családban, ö volt a vakaró, ahogy szintén meghatározták a régiek — bár termete és színe nem azt mutatta, mert olyan piros volt mindig, mint a cseppentett vér — akire ket­tős örökség esett a családon belül. Az volt az első, hogy neki szánták az öregek a portát. A nagy házat — csak ablaka öt volt elöl — a borostyánnal befuttatott kerítést, a kertet mely egészen a Holt-Számosig nyúlott, tehát minden ingó és ingatlan belsőséget. Második öröksége a körü­lötte lejátszódott dolgok ta­nulságai lettek. Az, ami a többiek nősülése, férjhez me­nése közben a felszínre ke­rült, mert nem úgy sikerült ám minden, amint azt az öreg eltervezte volt, hogy csak érteni kell a kiválasztáshoz, maradt ott elrettentő példa elég. El is határozta, hogy mind­ezeket ő elkerüli. Megelőzi a bajt mert miért lépjen abba a gödörbe, amelyikbe már , más bele is hágott. Ennek lett aztán első követ­kezménye, hogy hamar meg­érte azt a kort, hogy biztatni kellett a nősülésre. Fejét rázta és csak mosoly­gott a bölcs tanácsokon. — Míg másnak lesz asszo­nya, addig nekem is akad, néném... Máskor és máshol, még ezen is túlment. — Csak nem hagyom ott a csordát egyért — mond nevet­ve és a tele pénztárcájú fölé­nyes vásárló mosolyát öltötte arcára! De az idő felette sem ál­lott meg. Sőt...! — Na néném — mondta nagy komolyan egy másik alkalom­mal — nem várok tovább. Kifizetem a két bátyámat, rendbe hozatom a házat, ke­rítést csináltatok, mert a ré­git már csak a szentlélek tart­ja és jöhet az új asszony. Jött is! De nem az új asz- szony, hanem a háború. Oda­maradtak a lovai, a terményt a határban ette meg az idő. robotra kellett menni, szorí­tották a beszolgáltatást, egy­szóval nem kellett a szom­szédba menni bajért. — Mire nősüljek meg, az' kérdem én néném, hogy mi­re? Hadd szedjem már ma­gam valamennyire össze és akkor majd sort kerítünk ar­ra is, hisz nem múlt még az el, ami csak késik — felelte magabiztosan. Ügy lett, hamar összeszed­te magát. Asszonyt hozott a házhoz. Nem sokkal fiatalabbat mint ő, termetre, gondolkodásában pedig egyenesen hozzáillőt. Néhány év múlva újra a nagynénje biztatására volt szükség ismét. — Mi lesz Béni, mi lesz? Trónörökös nélkül akarsz maradni? Kinek kuporgattál. meg minek haj boltál eddig? Mi? Keze ökölbe szorult — mert nem mindenki előtt tanácsos kimutatni, ami belül van — és sziszegve, suttogva adta meg a választ. — Hadd változzon már va­lamit ez a büdös világ! Maga is azt hiszi, hogy így marad­hat ez mindörökké? Dehogy marad...! Valóban nem maradt. De nem úgy változott ahogy a Berencei Bénik gon­dolták, vagy szerették volna. A rokonságon belül viszont senki nem sürgette. Arra szá­moltak titokban — mert minden családban akadt, két- három örökös jelölt — hogy nyilván nem a Düderi gyere­kére hagyja majd, amije van. — Tudom én, mit csinálok. „Megkeressük azt, amit a férfiak.. Munkásnők között a Szabolcs Cipőgyárban Jubilál a Nyíregyházi Sza­bolcs Cipőgyár. Tízeszten­dős, Akkoriban sokan nem remélték, hogy ilyen üzem létesülhet a városban. Itt a repülőtér szomszédságában csak romok voltak. Nem volt egyetlen épkézláb épület, nem voltak szakmunkások. Úgy szedték össze őket az országból, a megyéből. S ők jöttek. Százan. Gyalog, ke­rékpárral jártak ki üzemet építeni, romot takarítani, dol­gozni. Rendkívül nehéz kö­rülmények között rakták le az alapokat. Kilenc éve autóbuszjárata van a gyárnak. Naponta hét­szer. Ott áll meg az üzem be­járata előtt. Hozza-viszi a munkásokat. Délután 2 óra. Befut a busz. Özön­lenek a munkások. Többsé­ge fiatal, csinos, mi­niszoknyás, nadrágkosztümös lány és asszony. Kezdődik a második műszak. Ha filmkoc- kaszerűen visszapergethet­nénk e 10 év történetét, a divaton, a ruházkodáson is mérni lehetne a fejlődést, ami itt bekövetkezett. Nem szólam . . . — Uj munkásgeneráció ne­velkedett itt 10 év alatt — említi Cseppentő Józse.f, a gyár igazgatója. — Az idén ősszel már 550 lesz a mun­káslétszám az ipari tanulók­kal együtt, s ebből 350 a nő. Ez az üzem nevelte őket. Itt tanultak, itt fejlődtek. Betanított és szakmunká­sok. Az átlagéletkor 26 év. A gyár nevelte a technikus­gárdát is. A cipőipari sza­kon két osztály érettségizett és szaktechnikusi képesítést nyert. Kilencven százaléka lány. A gyár vezetői sokat ál­doznak a nőkre. Itt nem szó­lam a nők egyenjogúsága, megbecsülése. Megvalósul a* alkotmány szelleme. Tizen­kilenc nő dolgozik . vezető beosztásban. Török Mária a termelési osztály vezetője. Korbics Jánosné a párttit­kár, a gyár két technológusa is nő: Kiss Mária és Nagy Istvánná. A hét művezető közül négy nő: Galambos Zoltánná, Varga Pálné, Ká­Ha elmúlik ez a tszcs-s vi­lág... De a tszcs-s világ nem múlt el. Legfeljebb az a félelem oszlott semmivé, amit hangoz­tattak, hogy éhen fognak halni, mindenki oldalán ott fityeg majd a csajka és azzal rendelkeznek csak, ami rajtuk lesz... Majd odáig is elérkezett Béni, hogy nem torkolta le a véleménynyilvánítókat, sőt maga tett lépéseket, az ered­ményesség érdekében. — Nem érdekes, hogy mennyibe kerül doktor úr! Az a fontos, hogy eredmény le­gyen. Szeretném ennek a pisz­kos világnak betömni a szá­ját, érti? Félóra múlva ismét az or­vos előtt állott. Magabiztosan, annak tudatában, hogy az ő pénze se ér kevesebbet, mint azoké, akik eredményesen tá­voztak már innen. — Hát, kérem szépen — nyújtotta el a szót a neves or­vos és összeráncolta homlokát — hogy is mondjam csak, hogy érthető legyen. Nincs különös elváltozás, vagy rend­ellenesség, csak a szokásos kizáró ok forog fenn. Sajnos, annyiszor volt már kezelés alatt a felesége, hogy... A többit már nem hallotta. Felfordult vele a világ. Fele­sége úgy támogatta ki az iro­dából. — Hát így is el lehet ter­vezni valamit... Szállási László rolyi Vendelné, Szőllösi Sán- dorné. A pénzügyi csoportot Vigh Minályné, a munkaügyi és bércsoportot Vörös Lajos- né illetve Kovács Györgyné irányítja. Új termék — szükségből E gyár sorsa, jövője, fej­lődése jórészt a nőktől, be­csületes munkájuktól és helytállásuktól függ. És ez nem mentes a gondoktól. Em­lítik, hogy 1968-ban még csak 12 nő volt oda szülési szabadságon. Most 72 kisma­ma van. — Ezzel nőtt a vállalat gondja — mondja az igazga­tó. — A szülés előtt álló kismamákat könnyebb mun­kára kell beosztani. És ezt minden esetben biztosítjuk. Ez szülte az új divatú ci­pőket is Népművészeti jel­legű cipőfelsőrészeket készí­tenek kézi megmunkálással, fonással, fűzéssel. Sikere van az új kreációnak a hazai és külföldi piacokon is. És a kismamák is jól járnak. Ezekből a cipőkből a Szov­jetunió 1971-re 40 ezer pá­rat rendelt. — Hallottam több helyen panaszkodnak a nőkre. Én elégedett vagyok. Elsősorban a nőknek köszönhetjük, hogy ez évben 100 ezer pár cipővel többet gyártunk mint tavaly, így összesen 1970-ben 320 ezer cipő készül — újságolja az igazgató. Könnyítik az asszonyok munkájút Javítják a munkásnők el­látását, könnyítenek gond­jaikon. Fejlesztették a fürdőt, öltözőt. Félmilliót fordítottak korszerűsítésére. Nehezebb fi­zikai munkát itt csak a fér­fiak végeznek. Megkezdték a tüzöde gépesítését. Ez 1 mil­liós beruházást jelent. Mo­dern, korszerű futószalagot szerelnek be a nagycsarnok­ba, új gépekkel. Ez száz lány. asszony munkáját könnyíti meg. Gépesítették a szabá­szatot is. Újabb 30 nő mun­kája lett vele könnyebb. Ugyanis eddig kézzel szab­tak. Fűszer-csemege üzlet mű­ködik a gyárban. A szüksé­ges élelmiszercikkeket meg­vásárolhatják. Van szép üze­mi étkezdéjük is. Korbics Jánosné páttitkár- ral járjuk az üzemet. Nagy Márta most indul haza mű­szakról. ö a sok közül az egyik, akit a gyár nevelt. — Már 63-ban bejártam, de 64-től vagyok itt. Itt lőt­tem szakmunkás, de az már régen volt. Most a cipőipari technikum első osztályát vé­geztem el. És egyszerű tűzőnőként kezd­te. Most havonta átlag 2300— 2500 forintot keres. Tanulmá­nyi segélyt is kap. És min­denki, akinek a tanulmányi eredménye közepesnél jobb. Kovács Józsefné az egyik szocialista brigád vezetője. 1965 óta dolgozik a gyárban. — Nagyon várjuk már, hogy készüljön el a futósza­lag a nagycsarnokban. Még könnyebb, nyugodtabb lesz a nők munkája. Én is tűzőnő vagyok, betanított munkás. Nincs különbség férfi és női fizetés között. Megkeressük azt, amit a férfiak — említi. — És az is fontos, hogy meg­oldják az anyák, szülőnök gondjait is. Jó, hogy van üzemorvosunk. Hetenként kétszer rendel. Itt helyben. „Figyelmesek a vezetőink“ Sok a terhes kismama. — Én ennek ellenére kitar­tok a nők mellett — emlí­tette az igazgató. — Itt is dolgozik egyikük — mutatja a párttitkárasz- szony. Mán Istvánné. Nyolcadik hónapos terhes. Az elkészült cipőfelsőrészek bélését nyír­ja ollóval. — Nem nehéz munka — mondja — Nem is engednénk, hogy a terhes kismamák megeről­tessék magukat. — szól köz­be a mei'etle dolgozó Sallai Lajosné. — De a vezetőink is figyelmesek. Ferencsik Ist­ván. a művezető nem is en­gedné. Saliainénak is visszeres a lába. fáj, s ezért csak ülő­munkát végezhet. Gondoskodás övezi őket. És ennek meg is van az ered­ménye. Az első fél évet csaknem 4 milliós nyereség­gel zárta a Szabolcs Cipő­gyár. És ez elsősorban a nők munkáját dicséri. Farkas Kálmán Kánikulai gyengeség Rég volt ilyen eseménytelen, sivár a megyeszékhely nyári kulturális, művészeti élete. Egy olyan — Nyíregyházá­hoz viszonyítva — kis hely, mint Nyírbátor, évek óta színvona­las, idegenforgalmat is vonzó művészeti rendezvénnyel lepi meg a nyáron is szórakozni akarókat, a zenei napokkal. Vá- sárosnaményban sem ritka nyaranta a rangos rendezvény, szabadtéri filmvetítések, irodalmi estek színesítik az uborka- szezont. Kisvárdán a várszínpad terve kecsegteti a helyieket és a környékbelieket, hogy nyáron is megkíséreljék tartalmas szórakozással ellátni a város közönségét. S itt van a megyeszékhely — az ország egyik legszebb szabadtéri színpadával, gyönyörű környezetével a szemnek tetszőén, de vajmi kevés szórakozást nyújtva. Igaz mozielöadá- sokat tartanak a szabadtérin. De ez édeskevés, talán nem is elsősorban ezt várjuk tőle. Nyári kuriózumot, érdekességet, szórakoztató színházi, irodalmi, zenei és egyéb programokat várnánk még akkor is, ha Nyíregyházának nincs állandó hi­vatásos színtársulata. Értelmetlen is hivatkozni a gyulai vár- színpadra — és még egy sor kisebb város — pezsgő nyári kul­turális életére. Nem lenne jó másolni, utánozni bármelyik városunkat is, de tanulni lehetne tőlük. Főleg egyet lehetne megtanulni, hogy nyáron is lehet... Voltak már az utóbbi években biztató lépések, vagy in­kább lépegetések, színházi programok, hazai és külföldi együttesek. A folytatásra nem került sor. Az idén az egy-két ŐRI beat-hangversenyen kívül semmi. Közönség, igény van! Irigylésre méltó szabadtéri színpadunk van! — A művészek sem választottak más pályát. Elképzelés, törekvés is van a megyeszékhely kulturális szerveinél az unalmas nyár szám­űzésére! Mégis... A nyár továbbra is unalmas a Nyírség fővárosában azoknak, akik itthon töltik a szabadságukat, vagy munka után kulturális kikapcsolódással akarják frissíteni magukat. Ki­tehetnénk a városkapura — ha lenne ilyen — a dantei mon­dást: ember, ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel... PÁLL GÉZA & mi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents