Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

!979. augusztus 9. RELET-MAOYARORSZAfJ VASÁRNAPI MELLEK LIST 5 A munkás-paraszt gyerekek továbbtanulásáról MÉG TART A VAKÁCIÓ, de az iskolák vezetői már javában dolgoznak az új tan­év előkészítésén. Milyen új vonásokkal gazdagodjék a megye oktató-nevelő munká­ja, hol indokolt és hol nem a tagozatos osztályok szerve­zése, miként lehetne enyhíte­ni a szakostanárhiányt — ilyen és hasonló problémák foglalkoztatják az oktatási szervek dolgozóit. S a vakáció csendjét meg­törik a pótvizsgára előkészítő tanfolyamok. Egyes helyeken nyári tanfolyamon vezetik be az új elsősöket — főként a középiskolába menök'et — a tanulás izgalmas, de sok erőfeszítést kívánó munkájá­ba. Különösen a munkás-pa­raszt gyerekek tanulmányi gondozása jelent szerteágazó feladatot, melyet az iskolai szünetben is segíteni, egyen­getni kell. Biztató, hogy a középisko­lák leendő elsősei között a tavalyinál néhány százalék­kal több a fizikai dolgozók gyermeke. Három-négytize- des tanulmányi átlaggal ma­gasabb az osztályzatuk is. De még bőven vannak hátrányok a fizikai dolgozóknál és a nagycsaládosoknál. Főként az első év számít kritikusnak, a gondoskodás mértékétől függ vajon az első akadályok után megmaradnak-e a középisko­lában, vagy „lemorzsolód­nak.” A megye több mint 110 ezer általános és középisko­lás tanulóinak 90 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A középiskolák padjaiban azon­ban számuk alig haladja meg a hatvan százalékot. A to­vábbtanulás ma már nem anyagiakon múlik, bár kétség­telen, hogy a kisebb keresetű fizikai dolgozót érzékenyeb­ben érinti a középiskolába került gyerek ellátása, bejá­rási; kollégiumi, extemátusi költségeinek fedezése. A te­hetséges munkás-paraszt gye­rekek segélyezésének — in­gyenes napközi,, étkezési hoz­zájárulás, tankönyvek, stb — jól kialakult formáival talál­kozhatunk megyénkben is. Is­meretes a népfront megyei bizottságának kezdeményező lépése, melyek során a me­gyében számos termelőszövet­kezet anyagilag részt vállalt a községbeli tehetséges fizikai munkát végző szülők gyerme­keinek tanulmányi gondozásá­ból. Év eleji előkészítőket, évközi korrepetálásokat szer­veztek az iskolákkal kötött szerződés alapján, hogy eny- rr-;,.----- ~ Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. augusztus elején halt meg a legérdekesebb, legnépszerűbb, s egyúttal a legtalányosabb magyar színész, Csortos Gyu­la. Munkácson született, 1883. március 3-án. Apja számvevő őrmester, a kegyetlenségig ri­deg és szigorú ember. Fiát a jegyzői pályára szánta, de a fiúnak a festészethez volt kedve. Már a festőiskolái fel­vételire gondolt, amikor hozzáértők meghallották sza­valatát és azonnal a színmű­vészeti akadémiát ajánlották neki a festészet helyett. Csor­tos jelentkezett, felvették és X 904-ben színészi oklevelet nyert. Háromévi vidéki mű­ködés után Pestre szerződtet­ték. Első szerepe után Molnár Ferenc, a sikeres színpadi író így nyilatkozott róla: „Végre van színész, akinek nincs szüksége hálás szerepre, meii tehetsége van hozzá, hogy maga tegye hatásossá a leg­kisebb feladatot is.” Molnár Ferenc nem téve­dett. Csortos Gyula negyven­éves színészi pályája során minden színpadi feladatát ér­dekessé tudta tenni. Magas, hítsék a hátrányt, amit a csa­ládi helyzet, a mostohább ta­nulási lehetőségek okoznak. AZ ERŐFESZÍTÉSEKKEL általában elégedettek is le­hetnénk. A különféle szaktár­gyi tanulmányi versenyek kétharmadát tehetséges mun­kás- és parasztgyerekek nyer­ték, közülük többen az or­szágos vetélkedőkön is elő­kelő helyezést szerectek. Biz­tató az is, hogy valamennyi társadalmi és politikai szerv, kulturális intézmény magáé­nak érzi a fizikai dolgozók gyermekeinek hathatósabb tanulmányi gondozását. A Természettudományos Isme­retterjesztő Társulat megyei szervezete a kis matematiku­sok köreiben a szaktárgy ki­ugróan tehetséges gyerekeit részesíti intenzív oktatásban. A szakszervezetek művelődési intézményeinél hagyomány, hogy kiváló tanárok irányítá­sával minden nyáron meg­szervezik a pótvizsgára előké­szítő tanfolyamokat. Az idén négyszázan jelentkeztek a megyeszékhelyen, köztük olyanok is. akik nem buktak meg, de erősíteni akarnak va­lamely tantárgyban, hogy ősszel ne érje őket meglepe­tés. Levelező és esti tagozatos felnőtt tanulók is vannak a tanfolyamokon, még megyén túlról is. Mégis — ha az erőfeszíté- . sekkel jórészt elégedettek is lehetnénk, az eredménnyel kevésbé. A munkás-paraszt gyerekek továbbtanulásában nem sikerült lényegesen csökkenteni, megállítani a kedvezőtlen tüneteket, ame­lyek a szülőit részéről a to­vábbtanulással szembeni ide­genkedésben, a minél előbbi keresőképesség szorgalmazá­sában, a tanulási költségek felnagyításában, s még né­hány indokolatlan szemlélet­ben jelentkeznek. Megjegyezzük, s ezzel nem mondunk újat, a fizikai dol­gozók gyermekeinek tovább­tanulása sok tényezőtől függ. Nem lehetséges egy-két — egyébként jó „húzással”, in­tézkedéssel — megoldani. Csa­ládonként változnak a körül­mények, a pályára irányítás pozitív és negatív vonásai. Ugyanez vonatkozik a külön­böző tárgyi és személyi felté­telek között nevelő iskolákra, sőt iskolán belül egyes év­folyamok, csoportok tanulási és nevelési klímájára. Még sorolhatnánk a továbbtanulást segítő, vagy hátráltató ténye­ket, egészen a középiskolák izmos alakja hamar hízásnak indult, s amikor figyelmeztet­ték, hogy jó lenne alakjára vigyázni, azt felelte, hogy nem a testével, hanem a fejé­vel játszik. Általában azt tar­tották róla, hogy határokat és korlátokat nem ismerő, min­dent megoldani tudó színészi ösztön kísérte végig egész pá­lyáján. Színészi és emberi lé­nye a szélsőségek között in­gadozott. A színpadon volt hó­dító és szerelmes, szeszélyes nagyúr, gazdag imádó, tragi­komikus figura, drámai hős, világhódító császár vagy ki­rály, de volt operettfigura is, bohóc is, nemcsak a színházak színpadain, hanem még a cir­kusz porondján is. Az életben — többszöri házassága ellené­re — magányos, zárkózott, el­utasító, megközelíthetetlen, de titokbaj) jótékonykodó, a gyengéket védő, a hatalma­sokkal szembeszálló és szem­ben álló egyéniség volt. Sokan gyermekkori nélkülözéseivel magyarázzák azt az örömteli habzsolást, amelyet az étkezé­seknél, ruházkodásban, vagy egyszerűen csak a neki még­olykor túlzottan szakosított tagozatos osztályaival, ame­lyek a fizikai dolgozók gyer­mekeinek okoznak nehézséget. Nem tagozatos általános isko­lából ugyanis tagozatos kö­zépiskolában folytatni a jó­val magasabb szintű tanulást, kemény próba a gyereknek. Mégis sokszor kénytelen neki­vágni, mert kevés a hely az általánosan képző középisko­lákban, ahol nem szükséges valamennyi tárgy iránt kiug­ró érdeklődést, tehetséget mutatni. AZ ANYAGI SEGÍTÉSTŐL — könyvek, kollégium, kor­repetálás, stb. — egészen az iskolák tantervi profiljának ésszerű és mértéktartó kiala­kításáig, sőt ennél is tovább terjed a skála. S közben sok a részfeladat, a sürgős tenni­való, természetesen a munka súlya az iskoláké, hisz az ok­tató-nevelő munka további korszerűsítése, az árnyaltabb nevelés, a közösségi szemlélet kialakítása a tantestületben, a gyermekközösségekben per­döntő dolog. Az is lényeges, hogy ne csupán néhány ügy­buzgó pedagógus törődjön ez­zel, hanem váljék közös fel­adattá. Nagy felelősség há­rul az iskolák vezetőire, a kommunista pedagógusokra. Szokás egy kicsit a szülők­re, a megkövesedett felfogás ra hárítani a felelősséget. Nem is akarja tagadni senki, létezik, van, sajnos még lesz is. De az iskola le tudja dolgozni az évek során a családi környezet nehezé­keit, megkedveltetheti az életre készülést, elültetheti a hivatástudatot a gyermekek­ben. S ha ennek nem az el­nézés, a liberalizmus, az alap nélküli osztályzatok tesz­nek jót, — sőt ezek csak árta­nak — legalább annyira ve­szélyes a másik szélsőség, az embertelen szigor, a körülmé­nyeket figyelmen kívül hagyó elbírálás, a közömbösség a gyermeki sorsok iránt. HÜSZ ÉVVEL EZELŐTT egyszerűbb volt, hogy egy munkás-, vagy parasztgyerek főiskolára, egyetemre beke­rüljön. Ma nem egészen igy van. Hogy újra az legyen — széles körben — még sokat kell tenni az óvodától az egyetemig. A társadalmi igaz­ságosságnak szükséges ér­vényt, gyakorlati teret kivív­ni, s ebben közkatonának len­ni nem pusztán lelkiismereti, hanem erkölcsi kérdés is. Páll Géza tetsző tárgyak tömeges vásár­lásában gyakorolt. Budapesten szinte minden színházban játszott, mert nyugtalan természete miatt hosszú ideig nem maradt meg egy helyen. Alig túlzás, ha azt állítjuk, hogy több szerződést szegett meg, mint ahányat kötött. Az volt ugya­nis a véleménye, hogy abban az időben a színész ki volt szolgáltatva színházigazgató kényének, s el kellett fogad­nia a szerződést, nehogy állás nélkül maradjon. Ha azonban kínálkozik egy kedvezőbb le­hetőség, a kizsákmányolt szí­nész éljen vele, szerződéssze­gés árán is, hiszen csak a jogait gyakorolja. A művész jogvédelmét nemcsak saját személyére nézve tartotta mérvadónak; — 1919-ben, az első szabad színész szakszer­vezeti választáson ő is az elnökségi jelöltek között sze­repelt. Művészetének és sikereinek titka egyéniségében rejlett. Uralkodott szerepei felett, s mindegyikre rányomta művé­szi egyéniségének a bélyegét. De szinte minden szerepéből kibuggyant komédiázó kedve is, amely gyakran megnevet­tette közönségét, és olykor meghökkentette színésztár­CSORTOS GYULA ÉPÍTŐK. H. Gradecslijev bolgár művész linómetszete. Tamás Menyhért: Változások A pajtában falnak dől a kiszáradt fűzkosár, résein kibújt gyermekkorom emlékezete, szótlanul int s a halk házsorok közé kísér, ahol a teljesedő éj teljesedő álmokat rajzol az ablakokra, a papsajtbs árokpartok már nem ismerik a szorongást, az út szélén kővé meredt hitek hevernek, ahol rozsdás kilinesü kápolnákban emészti magát az isten. Különben, a napkelte olyan, mint akkor volt, a föld föld maradt, a munka munka — kemény, de könnyebb, akár a megosztott gond, csak a dombok válla roskadt meg, súlyosodtak a völgyek: termőbb lett ölük. Mi készült a kisfilmstúdiókban ? Termékenyek a MAFILM kisfilmstúdiói. Az utóbbi időben csaknem 20 rövidfiim forgatását fejezték be. Az alkotások témája rendkívül változatos; művészettörténet, egészségügyi felvilágosítás, szociológiai megfigyelés, úti­filmek egyaránt szerepelnek közöttük. Három évi munka után fejezte be Schuller Imre rendezőoperatőr Requiem cí­mű, 14 perces színes alko­tását. A művészetkedvelők számára különleges élményt jelent majd a magyar gó­tika ötvösremekeit bemutató film, amelyben többek kö­zött Suki Benedek gótikus kelyhének részleteit rendkí­vül közeli, úgynevezett mik­rofelvételek segítségével mutatja be az alkotó, s igy minden apró részletében felfedezhető a különleges megmunkálás szépsége. A népszerű tudományos stúdió másik alkotását, a világ kö­rüli úton járt Radevszki Theodor, bolgár származású rendező készítette. A soro­zatának címe: Délkeleti par­tokon. Az útifilm-trilógia el­ső része utcák Bombayban, a másodiké: Ceylon, a le­gendák szigete. a befejező rész pedig Singapore. Knoll István új filmjének cí­me: Pest-Buda szerelmesei. Kollányi Ágoston két rövid­filmmel készült el. Az első Kelet-Afrika állatvilágát mutatja be, a második Nyi­tott könyvek címmel a Bé­kés megyei könyvtárak fej­lődésén keresztül érzékelteti a magyar könyvtárhálózat 25 évének legújabb eredményeit. Orvosokkal, alkoholisták feleségeivel való beszélgeté­sek alapján vázolja a ma még gyógyíthatatlanul iszákos be­tegek sorsát Czigány Tamas, új filmje. A holnap. Látvá­nyos, színes filmet forgatott György István Üveg az epi tészetben címmel. A riport és dokumentum­film stúdióban készült el Sípos Tamás alkotása: a Mit keres, június. Az idei árvíznek állít lírai emléket a fiatal rendező. Elkészült Kiss József és Zöldi István filmje is. A barátság útján-t a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság megalakulásának év­fordulójára készítették. Stációk a címe ifjabb Schiffer Pál és Andor Tamás Míg tarka pillangókat gyűjtünk dobozba rakva, s délibábot kergetünk, milyen széles a határ, elfér benne a boldogság is, a meglevő, a megkívánt is s még az se fáj nagyon mi fáj. most befejezett munkájának, amely ugyancsak az alkoho­lizmusról szól. A betegek maguk vallanak erről a káros és kóros szenvedélyről, gond­jaikról. a gyógyulás lehető­ségeiről. A fotószákkör — Böszörményi Géza és Gyar- mathy Lívia készülő alkotá­sa — egy vidéki fotószakkör munkáját mutatja be. Fehéri Tamás és Murányi Éva ri- portfilmet készített Plusz egy nap címmel, amelyben pillanatképeket villant fel a két alkotó a szabad szom­batokról: Budapesten. 1970. tavaszán. Befej eződöttt a Pannónia Filmstúdióban a francia- magyar koprodukcióban ké­szülő Egy világhírű vadást emlékiratai című bábfilm­sorozat három utolsó epi­zódjának forgatása is. A so­rozat 13, egyenként nyolc­perces részből áll. Mikor már felényire égtünk ránk tör a félsz: meszes­gödörbe lépünk, milyen kicsire szűkül a világ álmunkban jajjal felkiáltunk ha gomb szakad a pizsamáról, s alattunk megreccsen az ágy. Andrássy Lajos: nr s* ^ * i a 1 unó idő salt. Közel negyvenéves szí­nészi pályája során több mini 250 szerepet játszott. A Víg­színház és az egykori Magyar Színház színpadán sok ma­gyar szerző darabját vitte si­kerre, de legnagyobb sikereit Molnár Ferenc vígjátékaiban aratta. A Liliom címszerepé­ben egyszerre volt gyengéd és durva, érzelmes és cinikus, tragikus és komikus. Túl a huszadik előadáson történt, hogy a III. felvonás zárójele­netében, amikor Liliom hol­tan fekszik, s a halál beálltát megállapítandó rendőrorvos a légzést égő gyertyával próbálja ki, a „halott” Csor­tos hirtelen felült, és elfújta a gyertyát. A drámai hatás­nak természetesen vége volt, szerencsére felvonásvég és szünet következett, mialatt a közönség jól kikacaghatta magát a nem várt fordulaton. Nagyszerű alakítása volt Hauptmann Naplemente előtt című darabjának Clausen ta­nácsosa. Ezzel jutott művé­szete csúcsára: a Kisfaludy Társaság Greguss-díjával ju­talmazta érte, ami abban az időben a legnagyobb színészi kitüntetés volt. Csortos Gyula Bajor Gizivel együtt kapta meg ezt a ritka, csak hatéven­ként kiosztásra kerülő jutal­mat. Később a Nemzeti Szín­ház tagjaként több érdekes Shakespeare-szerepet játszott: A velencei kalmár Shylockját, A windsori víg nők Falstaff- ját, a Szentivánéji álom Vac­korét. Nagy sikere volt Lucifer­ként Az ember tragédiájában, amit Szegeden is többször játszott a szabadtéri játéko­kon. Itt történt meg, hogy Horthy Miklósné késése miatt 15 perccel később kellett az előadást kezdeni. Csortos-Lu- cifert a rendező visszaküldte a színpadról az öltözőjébe a korrnányzóné érkezéséig. Horthyné megérkezett, az. előadást el akarták kezdeni, de Csortos nem jelent meg a színpadon. Az öltözőjében ült és azt mondta: eddig ő vára­tott meg engem, most várjon rám ő 15 percig. És nem volt addig hajlandó színpadra lépni! Magatartására jellem­ző, hogy amikor megalakult a rossz emlékű Színész Kamara. Csortos nem volt hajlandó igazoló, származási papírjait felküldeni. Végül maga a mi­niszter kérte, legyen szíves kamarai felvételét kárai, hi­szen csak kamarai tag léphet színpadra. Erre Csortos egy hatalmas borítékba tette a névjegyét és azt küldte el igazolásul. Hatalmas pocakja és testes termete ellenére ritka szép megjelenésű, elegáns férfi volt. Kevesen tudtak frakkot úgy viselni, mint ő, de szíve­sen öltötte magára a bohócru­hát is, ha szerepe úgy kíván­ta. Már a némafilm korában is sokat filmezett, a hangos­film bevezetése után pedig a legtöbbet foglalkoztatott ma­gyar színész volt. Sok emlé­kezetes és maradandó, ma is élvezhető filmszerep őrzi em­lékét, a többi között A Hyp- polit a lakáj, Vissza az úton, Szerelmi láz. Az új földesúr. Az aranyember és A hazajá­ró lélek. Budapest ostramát bu­dai lakásának pincéjé­ben, betegen vészejte át, de a felszabadulás után a próbákra tolókocsin vitetve magát, a Nemzeti Színházban még egyszer eljátszotta Cse­hov: A medve című vígjáté­kának Szmirnov szerepét, és ellentétekből álló lényének megfelelően, egy városligeti bohózatban egy dalt énekelt, felejthetetlen emléket hagyva minden rendű és rangú szín­házi közönségben. Dr. Cenner Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents