Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

S oíJd rELET-MAGYARORSYÄÖ Í97Ö. augusztus #. Gyászfátyolos német zász­lócskát őriz e sorok írója, mint sajtótörténeti emléket. 1967 áprilisában, Adenauer temetésének hivatalos cere­móniáin ez volt a sajtójel­vény, amelyet szovjet vagy amerikai, francia vagy ma­gyar újságírónak egyaránt a gomblyukába kellett tűznie, ha közelébe akart kerülni a kölni dómnak, ahol a nagy gyászszertartás lezajlott, vagy ha be kívánt lépni a bonni szövetségi sajtóhivatalba, hogy híreket halljon a te­metésre egybegyűlt nyugati állam- és kormányfők, köz­tük Johnson akkori ameri­kai elnök politikai megbeszé­léseiről. A hírhedt nyugatné­met „egyedüli képviseleti elv” megnyilvánulásának le­hetett tekinteni ázt a furcsa jelvényt is, amely azt jelké­pezte volna, hogy minden német gyászolja Adenauert, minden német nagy kancel­lárját. .. A gyász kötelező volt az újságírókra is. Három év telt el azóta, hogy a bonni kormány, a szociáldemokrata Willy' Brandt és a szabaddemokra­ta Walter Scheel koalíciós kormánya eltemette Ade­nauer politikáját, legalábbis annak jó néhány elemét. Két­ségtelen, hogy a Brandt— Scheel kormány az európai politikai valósághoz hozzá­igazodva, kezdi megismerni és felismerni a második vi­lágháború után kialakult helyzetet. Ennek bizonysága, egyben pedig következménye az, hogy hosszú előkészítő megbeszéléssorozat és majd­nem kéthetes magas szintű tárgyalás után Gromiko szov­jet külügyminiszter és Scheel Bonn képviselője kézjegyé­vel iátta el a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság közötti szerződés szö­vegét. Azt hiszem, érdemes alá­húzni, hogy ez még nem je­lenti a szerződés érvénybe lépését. Hátra van annak aláírása, ezí követően pedig a ratifikálása. Ez utóbbi — tudjuk jól — annyi, mint megerősítés, az aláírt szer­ződés elfogadtatása a nyu­gatnémet parlamenttel. Ahol pedig a Brandt—Scheel kor­mánynak csak csekély a több­sége, viszont annál nagyobb hangú ellenzéke van. .. A héten a világ Moszkván kívül, a szovjet—nyugatné­met tárgyalások kimenetelén kívül továbbra is a Közel- Keletre figyelt leginkább. A válság megoldásának lehető­sége felcsillant azt követően, hogy Nasszer elnök elfogad­ta a sokat emlegetett Rogevs- tervet. Izrael hosszú huzavo­na után feltételesen szintén igent mondott az amerikai javaslatra. így aztán meg­kezdődtek New Yorkban, az ENSZ székhelyén a diplomá­ciai tárgyalások Jarring svéd diplomata, U Thant személyes megbízottja közve­títői tevékenységének felújí­tására. S augusztus 7-én éj­félkor eletbe lépett a Rogers- tervben szereplő 90 napos íegyvernyugvás is. Úgy érzem, érdemes né­hány megjegyzést fűzni a történtekhez: a kairói és a Tel. Avív-i „igen” különbö­zőségéhez csakúgy, mint az axab , államok közt felmerült ellentétekhez, a palesztin ellenállási szervezetek eluta­sító magatartásához, vagy éppenséggel az emerikai szándékokhoz... Kezdjük az utolsóval. Nyilvánvaló, hogy a Rogers-terv nem valami varázslatos és új ..béketerv”, nem olyan „békekezdemé­nyezés” ami a7. USA közel- keleti politikájának 180 fo­kos fordulatáról tanúskod­nék. Ma már látni, hogy Washingtonban nem is szá­mítottak arra. hogy az Egyesült Arab Köztársaság belemegy a Rogers-tervbe, illetve: legfeljebb azt várták, hogy Nasszér' elriök ' Olyan fenntartásokkal fogadja csak el, amelyek tulajdonképpen elutasítást jelentenek. Akkor pedig új támadási felülethez jutnak amerikaiak és az iz­raeliek egyformán... Fordítva történt: az EAK szaván fogta az USA-t, ugyanakkor az is nyilvánva­ló, hogy a Rogers-tervben új­donság is' felfedezhető: az amerikaiak a Biztonsági Ta­nács 1967. novemberi hatá­rozatának alapján hozakod­tak elő javaslataikkal, — a haladó arab országok egy része és a szocialista tábor pedig majd 3 év óta mindig is erre a BT-határozatra hi­vatkozva sürgette a rende­zést. Ha az USA bizonyos fokig változtatott álláspont­ján, azért tehette, mert egy­részt felismerte, hogy a Kö­zel-Keleten az erőviszonyok az arab országok, különösen pedig az EAK javára és Izrael rovására alakulnak, ezt a folyamatot visszájára fordítani csak világháborús kockázat- árán kísérelhette' volna meg. Másrészt az is világossá vált az amerikai vezetők körök számára, hogy az Egyesült Államok saját érdekei már nem vágnak egybe a merev izraeli ér­dekekkel. az USA az egész arab világban volt pozícióit kockáztatta... Mit mondjunk az izraeli „igen '-ről, amelyet a knesz- szett, az izraeli parlament csak bizalmatlansági indít­vány leszavazása után fo­gadott el. s amely G.olda Meir kormányából a szélső- jobboldali, ultra nacionalista miniszterek távozását vonta maga után? Érdemes alapo­san elolvasni az izraeli vá­laszt: inkább saját feltéte­leik vannak abban, mint a Rogers-terv elemei! líráéi például csak a békeszerződés megkötése után hajlandó ki­látásba helyezni csapatainak kivonását a megszállt terü­letekről. Márpedig erről szó sincs a Rogers-tervben! (Vagy: Izrael felelőssé kí­vánja tenni a Palesztinái felszabadítási szervezetek te­vékenységért azokat az arab országokat, amelyeknek te­rületén ezek tartózkodnak. Ilyesmit sem találni az ame­rikai javaslatban.) Végül: Izrael közvetlen tárgyaláso­kat akar a vele szemben álló arab országokkal, ennek sincs nyoma a Rogers-javaslatban. Az izraeli feltételek vég­ső soron éppúgy megtorpe­dózhat.iák a rendezés kezde­tét, mint a szélsőséges' pa­lesztin szervezetek magatar­tása; ez utóbbiak azzal fe­nyegetőznek, hogy nem fog­ják magukra nézve kötele­zőnek tartani a fegyvemyug- vás kimondását... Ami a haladó arab or­szágok álláspontját illeti, a nyugati sajtó előszeretettel dramatizálta Irak elutasító válaszát, Szíria fenntartásait. Hallgatott viszont arról, ami szerintünk sokkal fontosabb: az EAK, Líbia és Szudán hármas szövetségének meg­erősödéséről. A három haladó arab ország teljes egységben áll ki a közel-keleti . válság olyan rendezéséért, amely igazán szolgálja e térségben az arab nemzet és a béke, a haladás érdekeit, Pálfy József Alku fegyverekről és támaszpontokról Ha csak az angol parlament történetében ritka esemény­nek minősítenök a néhány nappal ezelőtti kínos össze­csapást, amelynek során Wii son, az ellenzék vezére meg­kérdezte: „Vorster dél-alri­kai miniszterelnök hazudott, vagy Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter vezette télre a Hazat?” S válaszul Doug- las-Home sápadtan kijelen­tette, bizonyos körülmények között kénytelen lenne „min­den idők legnagyobb szélhá­mosának nevezni Mr. Wil­son t” — csak mellékes kér­désre figyelnénk. A fő kérdés ugyanis nem a szokatlanul izgatott hang a Themze-parti parlamentben; a fő kérdés maga a téma, amelynek kap­csán ily kevéssé udvarias modorban aposztrofálják egy­mást kormány és ellenzék ve­zéralakjai. A téma még csak nem is egyszerűen a dél-af­rikai fajüldöző rezsimnek szállítandó angol fegyverek ügye — pedig emiatt csapott össze Home és Wilson, emiatt égették el a minap London belvárosában felháborodott fiatalok az angol lobogót és Edward Heath konzervatív miniszterelnök képét. Amikor a munkáspárti kor­mányt — pedig az sem volt bűntelen a kétértelmű politi­kai tettek elkövetésében, — az afrikai fajüldözők, Smith Rhodesiája, avagy Vorster Del-Afrikája iránti kapcsola­taiban! — felváltotta a tory, a konzervatív kormányzat, vár­ható volt, hogy Heath és csa­pata a tegnap, a múlt „fehér politikáját”.,; veszi újra elő Afrikában. De hogy még két- három hónapot se várjanak az afrikai népeket és a világ- közvéleményt méltán felhá­borító fordulattal, azt keve­sen gondolták. Az ENSZ többször is, a leg­különbözőbb alkalmakkor kénytelen volt már foglalkoz­ni a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságnak nyújtott nem­zetközi támogatással; eszten­dők óta szigorú tilalmat ren­delt el a világszervezet az odairányuló fegyverszállítá­sokra. Heath kormányának egyik első vendége éppen a dél-afrikai külügyminiszter volt; már londoni látogatása idején ftirlétt, hogy elérte én­nek a nemzetközi tilalomnak angliai semmibe vételét. Ahogy múltak a napok, a szállongó hírek mind több és több ol­dalról nyertek megerősítést Végül aztán indiszkréció foly­tán kiderült: Heath minisz­terelnök már közölte is, kor­mánya álláspontját a nem­zetközösségi államok kor­mányfőivel. Heath egy levelé­ben ezt írta: „Elhatároztuk — főleg saját védelmi érdeke­inkből kiindulva — hogy részben visszatérünk a fegy­verszállításokkal kapcsolatos korábbi politikánkhoz". Ma­gyarán: Anglia fütyül az ENSZ-tilalomra, az afrikai országok felháborodására, a világközvélemény megvetésé­re, helikoptereket és Bucca­neer típusú zuhanóbombázó­kat szállít Dél-Afrikának, olyan gépeket, amelyeket „zendülésellenes szakembe­rek” ideálisnak tartanak egy felkelés — például az el­nyomott, jogfosztott dél-afri­kai fekete többség megmoz­dulása — leverésére. A folytatást jól ismerjük: az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban újra megerősítették a fegyverszállítási tilalmat. A brit nemzetközösség több országa kilépéssel fenyegető­zik, ha megkezdődik a szállí­tás, Az Afrikai Egységszerve­zet Addisz Abeba-i központja nyilatkozatában leszögezte; Nagy-Britanniának az az el­határozása, hogy felújítja a fegyverszállításokat a Dél-af­rikai Köztársaságnak, ellenséges cselekmény az afrikai államok és népeik ellen, s egyidejűleg a fegy­verembargóra vonatkozó ENSZ-határozat megsértését is jelenti. London, az angol kormány újra csak „védelmi érdekek­ről” beszélt. Igaz, a dél-afri­kai rezsim megkönnyítette Heathék dolgát, ügyes, szinte zsarolásnak minősíthető cél­zásokat tett a területén lévő simonstowi angol haditenge­részeti támaszpont „bérleti szerződésének újraélesztésé­ről” — ez- pedig éppen bele- illene Heathék „angol jelenlét Szueztől keletre” — elképze­léseibe. A szovjet sajtó elem­zéseiben felrajzolja ennek a politikának teljes vonalát: a NATO-tervek és a fegyver­szállítási döntés összefüggé­seit. „Kibontakoznak egy kü­lönös alku körvonalai is. Ang­lia arra számít, hogy a fegy­verszállítások felújítása fejé­ben életre kelthető a simoiis- towni haditengerészeti tá- maszpotról kötött megállapo­dást és a bá2ist a NATO déli előretolt állásává teheti. A Dél-afrikai Köztársaság eddig csak szövetségesén, Portugáli­án keresztül kapcsolódott az atlanti tömbhöz. A jövőben arra lehet számítani, hogy közvetlen katonai szövetség jön létre a NATO és a Dél­afrikai Köztársaság között” — írta a minap az Izvesztyija, utalva arra az ismert NATO- tórekvésre, hogy fenntartsák, sőt kiterjesszék a támaszpont- hálózatot a Csendes-óceán, az Indiai-óceán s a Perzsa-öböl .mentén fekvő országokban. A NATO-tervek megvalósítójá­nak szerepében most az angol konzervatív kormány lép a színre. S ha már színrelépés­ről esett szó, beszéljünk szereposztásról is: az Egyesült Államok elhatá­rolta magát a brit fegyver­szállítási döntéstől. Az ameri­kai külügyminisztérium szó­vivője hivatalos nyilatkozat­ban közölte, hogy kormánya „tudatában van ugyan Nagy- Britannia érdekeltségének a szabad hajózás biztosításában Afrika partjai mentén, de a maga részéről tartja magát az ENSZ-embargóhoz és nem he­lyesli a brit lépést”. Néhány nappal később, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsában újra Dél-Afrika ellen hoztak határozatot — ezúttal azért szólították fel a . világ orszá­gait a pretoriai _JcoEmánnyaL való diplomáciai, konzuli és kereskedelmi kapcsolatok megszakítására, mert a Dél­afrikai Köztársaság, semmibe véve az ENSZ határozatait, önkényesen annektálta a 823 000 négyzetkilométer te­rületű Namíbiát — Anglia mellett Franciaország tartóz- kozott a szavazástól. A kon­zervatív kormány külpoliti­kája tehát még a szövetsége­seket, a NATO-országokat is arra kényszeríti, hogy ha a szereposztás szerint váltakoz­va is, de figyelembe vegyék a fajüldözőkkel kötött üzletek miatt felháborodott világköz­véleményt. G. M. Gerencsér Miklós: rckd& ül 7. — Jól van, Sándor — bó­lintott a báróné. — Most el­megy szépen a báró úrral a Király utcába és idehozzák Novák Öcsit. Holnaptól ma­gukkal együtt teljesít szol­gálatot. Siessenfek. Strahlendorf semmiképp sem merészelt vitatkozni fe­leségével, de most arra fog­hatta engedékenységét, hugy főúri és parancsnoki tekinté­lye nem tűrné a huzavonát egy beosztottja jelenlétében. Meghunyászkodva indult végrehajtani felesége akara­tát. A lányt, akit nem is olyan régen meggyalázottan és ebu«’■' -va a Dunába do­bott, már elfelejtette és azt a lányt is elfelejtette, akit Tóth Veronika lövetett agyon, pedig a lőporfüst sza­ga még érződött a mellette lépdelő Forradásos Ková­cson. Arra ébredt Faragó, hogy Köteles Lenke az arcát für­készi. Türelmes tűnődéssel nézegette a lány és -ez a merengő kíváncsiság akkor is zavartalan maradt, amikor a nyilas teljesen éberre ocsú­dott az álomból. — Ki vagy te? — kérdezte Köteles Lenke úgy. mint aki most kezd el csodálkoz­ni. Faragó is csodálkozott, mint mindig, ha a lány pá­ratlanul szép vonásait nézte. — A szeretőd vagyok. — Megmentetted az élete­met... — Nem éppen önzetlenül. De büszke vagyok rád. — Igazán is tudnál szeret­ni? — Majd meglátod. Gyönyö­rű vágy­ölelésre mozdult benne a fiatalság amikor a telefon csörömpölése egyszerre ri­deg józanságot teremtett. Ez a csörömpölés kíméletlenül szórta tele a szobát a teljes ielennel: benne volt a front­helyzet a Tata körüli har­cokkal. a március eleji éj­szakák fagypont feletti eny­hesége. az irataikat égető és foglyaikat írtó nyilasok, a hidakat aláaknázó némétek. a tankakadályokat építő munkaszolgál atosok. a mene­külésre csomagoló gazdag civilek — benne volt min­den, ami nyüszítésre ingerlő, minden, ami szempillantás alatt eszeveszett pánikká vál­toztatja a leglágyabb illúziót. De Köteles Lenke ebből sem­mit nem érzékelt. Faragó annál inkább zúzmaráira dermedt. Rohant a telefon­hoz. — Heil Hitler — hangzóit frissen a drót túlsó Végén. — Itt Bergman főhadnagy, Kurt Prinz őrnagy úr se­gédtisztje. Az őrnagy úr megparancsolja önnek, hogy ma reggel 9 óra 10 perckor jelentkezzen nála kihallgatá­son. Megértette? — Igen értettem... 1-. Akkor . végeztem — s máris letette a kagylót Berg­man főhadnagy. Hétre járt az idő. Bő 2 órája maradt Faragónak, hogy megtudja, mit akarhat tőle Prinz őrnagy. Belül, a bordái mögött összepréselőd­tek a zsigerei, tüdejét lég­szomj kínozta, pedig nagyon akart mélyet lélegzeni. Köny. nyen lehet, elérkezett a ret­tegve várt befejezés — ve­tett számot önmagával. De­meter Zoltán három nappal ezelőtt Sopronba költözött csendőr különítményével. Őt itt hagyták gyanús feledé- kenységgel. még arról sem vettek tudomást, hogy szo­bájába költöztette a fogdá­ból Köteles Lenkét. Nem kérdezik a munkájáról, nem bíznak rá új feladatot. Mint­ha már leütött figurája len­ne a sakkjátszmának. S ak­kor váratlanul maga elé idé­zi Prinz őrnagy, akire isme­retségük első pillanatától baljós iszonnyal gondol. — Látóm', ártott a kedved­nek a telefon.. — jegyezte meg félénken a lány Faragó gondtalanságot színlelve visszament az ágy­hoz, Köteles Lenke meztelen vállára igazította a takarót. Semmi baj. Szolgálatba hív­nak. Kényelmesén fölkészül­hetek, háromnegyed kilencig van időm. Te meg itt ma­radsz szépen, amíg _ vissza nem jövök. Galambszürke gyapjúköntö- sébe búit a nyilas. Mint ed­dig soha. úgy most sem gondolt arra, hogy valame­lyik zsidó ügyvédé, vagy Or­vosé lehetett a selyemgolléros selyemkézelős remek köntös Csak arra gondolt, hogy a lehető legnagyobb körülte­kintéssel öltözik díszbe a kihallgatásra. Kivette a szek­rényből ünneplő pártszolgá­latos egyenruháját, a bor- juboksz csizmát és zöld ingei közül az egyetlen puplintvál- lasztótta. Öltözetének aggá­lyos összeválógatása után tisztálkodáshoz látott Köteles Lenke tűnődve fi­gyelte minden mozdulatát a vastag katonai pokróc alól, — Úgy szeretnélek ismer­ni... Hiába kérdezlek? Vizet engedett Faragó a la­vórba. Úgy tett, mintha nem hallaná a lány szavait. — Kikefélhetnéd az egyen­ruhámat Tudod, fekete, a porszem is meglátszik rajta. Nem gondolt szívesen a saját sorsára. Napról napra jobban gyűlölte. Nem a tet­tei miatt, hanem a következ­ményekért. Gyorsan és vég­zetesen pergett le az elmúlt 1 esztendő Elvesztette min­denét: a rokonait, az ifjúsá­gát, a reményeit, a jövőjét. Hol van már a jó öreg kecs­keméti tanító, akit apjának vallhatna, ha az a jó öreg ta­nító ki nem tagadta volna a családból. De törődött is ő akkor a szülői átokkal! Fia­tal bika volt, ököllel intézke­dő fenegyerek, akiből már 16 éves korára a legények legénye lett: azt vert meg, akit csak akart. Nem fért a bőrében a büszkeségtől, ami­kor felfogadták hivatásos ökölvívónak, De bé akarta bizonyítani, hogy nemcsak fizikai erőben ritkítja párját., de a szellemi tehetségben is sokra képes. (Folytatjuk) Az események krónikája: HÉTFŐ: Kadhafi villámjátogatása Bagdadban. — Nasz- szer üzenete az iraki elnökhöz. KEDD: Az izraeli parlament megszavazta az „igen”-t. —- Gromiko—Scheel megbeszélés. — Lemon­dott a bolíviai kormány. SZERDA öt arab ország miniszteri megbeszélése Tripo- liban. — Szovjet—iraki tárgyalások Moszkvá­ban. CSÜTÖRTÖK: Colombo kijelölte az úi olasz kormány tagjait. — A párizsi Víetnam-konferencián bemutatkozott Bruce. PÉNTEK: Parafálták a Szovjetunió és az NSZK szerző­dését. — Életbe lépett a tűzszünet az egyip­tomi—izraeli szakaszon SZOMBAT: Rendkívüli minisztertanács Bonnban. — Jar­ring megkezdte tárgyalásait. A gyászfátyolos zászló

Next

/
Thumbnails
Contents