Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
S oíJd rELET-MAGYARORSYÄÖ Í97Ö. augusztus #. Gyászfátyolos német zászlócskát őriz e sorok írója, mint sajtótörténeti emléket. 1967 áprilisában, Adenauer temetésének hivatalos ceremóniáin ez volt a sajtójelvény, amelyet szovjet vagy amerikai, francia vagy magyar újságírónak egyaránt a gomblyukába kellett tűznie, ha közelébe akart kerülni a kölni dómnak, ahol a nagy gyászszertartás lezajlott, vagy ha be kívánt lépni a bonni szövetségi sajtóhivatalba, hogy híreket halljon a temetésre egybegyűlt nyugati állam- és kormányfők, köztük Johnson akkori amerikai elnök politikai megbeszéléseiről. A hírhedt nyugatnémet „egyedüli képviseleti elv” megnyilvánulásának lehetett tekinteni ázt a furcsa jelvényt is, amely azt jelképezte volna, hogy minden német gyászolja Adenauert, minden német nagy kancellárját. .. A gyász kötelező volt az újságírókra is. Három év telt el azóta, hogy a bonni kormány, a szociáldemokrata Willy' Brandt és a szabaddemokrata Walter Scheel koalíciós kormánya eltemette Adenauer politikáját, legalábbis annak jó néhány elemét. Kétségtelen, hogy a Brandt— Scheel kormány az európai politikai valósághoz hozzáigazodva, kezdi megismerni és felismerni a második világháború után kialakult helyzetet. Ennek bizonysága, egyben pedig következménye az, hogy hosszú előkészítő megbeszéléssorozat és majdnem kéthetes magas szintű tárgyalás után Gromiko szovjet külügyminiszter és Scheel Bonn képviselője kézjegyével iátta el a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződés szövegét. Azt hiszem, érdemes aláhúzni, hogy ez még nem jelenti a szerződés érvénybe lépését. Hátra van annak aláírása, ezí követően pedig a ratifikálása. Ez utóbbi — tudjuk jól — annyi, mint megerősítés, az aláírt szerződés elfogadtatása a nyugatnémet parlamenttel. Ahol pedig a Brandt—Scheel kormánynak csak csekély a többsége, viszont annál nagyobb hangú ellenzéke van. .. A héten a világ Moszkván kívül, a szovjet—nyugatnémet tárgyalások kimenetelén kívül továbbra is a Közel- Keletre figyelt leginkább. A válság megoldásának lehetősége felcsillant azt követően, hogy Nasszer elnök elfogadta a sokat emlegetett Rogevs- tervet. Izrael hosszú huzavona után feltételesen szintén igent mondott az amerikai javaslatra. így aztán megkezdődtek New Yorkban, az ENSZ székhelyén a diplomáciai tárgyalások Jarring svéd diplomata, U Thant személyes megbízottja közvetítői tevékenységének felújítására. S augusztus 7-én éjfélkor eletbe lépett a Rogers- tervben szereplő 90 napos íegyvernyugvás is. Úgy érzem, érdemes néhány megjegyzést fűzni a történtekhez: a kairói és a Tel. Avív-i „igen” különbözőségéhez csakúgy, mint az axab , államok közt felmerült ellentétekhez, a palesztin ellenállási szervezetek elutasító magatartásához, vagy éppenséggel az emerikai szándékokhoz... Kezdjük az utolsóval. Nyilvánvaló, hogy a Rogers-terv nem valami varázslatos és új ..béketerv”, nem olyan „békekezdeményezés” ami a7. USA közel- keleti politikájának 180 fokos fordulatáról tanúskodnék. Ma már látni, hogy Washingtonban nem is számítottak arra. hogy az Egyesült Arab Köztársaság belemegy a Rogers-tervbe, illetve: legfeljebb azt várták, hogy Nasszér' elriök ' Olyan fenntartásokkal fogadja csak el, amelyek tulajdonképpen elutasítást jelentenek. Akkor pedig új támadási felülethez jutnak amerikaiak és az izraeliek egyformán... Fordítva történt: az EAK szaván fogta az USA-t, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Rogers-tervben újdonság is' felfedezhető: az amerikaiak a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatának alapján hozakodtak elő javaslataikkal, — a haladó arab országok egy része és a szocialista tábor pedig majd 3 év óta mindig is erre a BT-határozatra hivatkozva sürgette a rendezést. Ha az USA bizonyos fokig változtatott álláspontján, azért tehette, mert egyrészt felismerte, hogy a Közel-Keleten az erőviszonyok az arab országok, különösen pedig az EAK javára és Izrael rovására alakulnak, ezt a folyamatot visszájára fordítani csak világháborús kockázat- árán kísérelhette' volna meg. Másrészt az is világossá vált az amerikai vezetők körök számára, hogy az Egyesült Államok saját érdekei már nem vágnak egybe a merev izraeli érdekekkel. az USA az egész arab világban volt pozícióit kockáztatta... Mit mondjunk az izraeli „igen '-ről, amelyet a knesz- szett, az izraeli parlament csak bizalmatlansági indítvány leszavazása után fogadott el. s amely G.olda Meir kormányából a szélső- jobboldali, ultra nacionalista miniszterek távozását vonta maga után? Érdemes alaposan elolvasni az izraeli választ: inkább saját feltételeik vannak abban, mint a Rogers-terv elemei! líráéi például csak a békeszerződés megkötése után hajlandó kilátásba helyezni csapatainak kivonását a megszállt területekről. Márpedig erről szó sincs a Rogers-tervben! (Vagy: Izrael felelőssé kívánja tenni a Palesztinái felszabadítási szervezetek tevékenységért azokat az arab országokat, amelyeknek területén ezek tartózkodnak. Ilyesmit sem találni az amerikai javaslatban.) Végül: Izrael közvetlen tárgyalásokat akar a vele szemben álló arab országokkal, ennek sincs nyoma a Rogers-javaslatban. Az izraeli feltételek végső soron éppúgy megtorpedózhat.iák a rendezés kezdetét, mint a szélsőséges' palesztin szervezetek magatartása; ez utóbbiak azzal fenyegetőznek, hogy nem fogják magukra nézve kötelezőnek tartani a fegyvemyug- vás kimondását... Ami a haladó arab országok álláspontját illeti, a nyugati sajtó előszeretettel dramatizálta Irak elutasító válaszát, Szíria fenntartásait. Hallgatott viszont arról, ami szerintünk sokkal fontosabb: az EAK, Líbia és Szudán hármas szövetségének megerősödéséről. A három haladó arab ország teljes egységben áll ki a közel-keleti . válság olyan rendezéséért, amely igazán szolgálja e térségben az arab nemzet és a béke, a haladás érdekeit, Pálfy József Alku fegyverekről és támaszpontokról Ha csak az angol parlament történetében ritka eseménynek minősítenök a néhány nappal ezelőtti kínos összecsapást, amelynek során Wii son, az ellenzék vezére megkérdezte: „Vorster dél-alrikai miniszterelnök hazudott, vagy Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter vezette télre a Hazat?” S válaszul Doug- las-Home sápadtan kijelentette, bizonyos körülmények között kénytelen lenne „minden idők legnagyobb szélhámosának nevezni Mr. Wilson t” — csak mellékes kérdésre figyelnénk. A fő kérdés ugyanis nem a szokatlanul izgatott hang a Themze-parti parlamentben; a fő kérdés maga a téma, amelynek kapcsán ily kevéssé udvarias modorban aposztrofálják egymást kormány és ellenzék vezéralakjai. A téma még csak nem is egyszerűen a dél-afrikai fajüldöző rezsimnek szállítandó angol fegyverek ügye — pedig emiatt csapott össze Home és Wilson, emiatt égették el a minap London belvárosában felháborodott fiatalok az angol lobogót és Edward Heath konzervatív miniszterelnök képét. Amikor a munkáspárti kormányt — pedig az sem volt bűntelen a kétértelmű politikai tettek elkövetésében, — az afrikai fajüldözők, Smith Rhodesiája, avagy Vorster Del-Afrikája iránti kapcsolataiban! — felváltotta a tory, a konzervatív kormányzat, várható volt, hogy Heath és csapata a tegnap, a múlt „fehér politikáját”.,; veszi újra elő Afrikában. De hogy még két- három hónapot se várjanak az afrikai népeket és a világ- közvéleményt méltán felháborító fordulattal, azt kevesen gondolták. Az ENSZ többször is, a legkülönbözőbb alkalmakkor kénytelen volt már foglalkozni a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságnak nyújtott nemzetközi támogatással; esztendők óta szigorú tilalmat rendelt el a világszervezet az odairányuló fegyverszállításokra. Heath kormányának egyik első vendége éppen a dél-afrikai külügyminiszter volt; már londoni látogatása idején ftirlétt, hogy elérte énnek a nemzetközi tilalomnak angliai semmibe vételét. Ahogy múltak a napok, a szállongó hírek mind több és több oldalról nyertek megerősítést Végül aztán indiszkréció folytán kiderült: Heath miniszterelnök már közölte is, kormánya álláspontját a nemzetközösségi államok kormányfőivel. Heath egy levelében ezt írta: „Elhatároztuk — főleg saját védelmi érdekeinkből kiindulva — hogy részben visszatérünk a fegyverszállításokkal kapcsolatos korábbi politikánkhoz". Magyarán: Anglia fütyül az ENSZ-tilalomra, az afrikai országok felháborodására, a világközvélemény megvetésére, helikoptereket és Buccaneer típusú zuhanóbombázókat szállít Dél-Afrikának, olyan gépeket, amelyeket „zendülésellenes szakemberek” ideálisnak tartanak egy felkelés — például az elnyomott, jogfosztott dél-afrikai fekete többség megmozdulása — leverésére. A folytatást jól ismerjük: az ENSZ Biztonsági Tanácsában újra megerősítették a fegyverszállítási tilalmat. A brit nemzetközösség több országa kilépéssel fenyegetőzik, ha megkezdődik a szállítás, Az Afrikai Egységszervezet Addisz Abeba-i központja nyilatkozatában leszögezte; Nagy-Britanniának az az elhatározása, hogy felújítja a fegyverszállításokat a Dél-afrikai Köztársaságnak, ellenséges cselekmény az afrikai államok és népeik ellen, s egyidejűleg a fegyverembargóra vonatkozó ENSZ-határozat megsértését is jelenti. London, az angol kormány újra csak „védelmi érdekekről” beszélt. Igaz, a dél-afrikai rezsim megkönnyítette Heathék dolgát, ügyes, szinte zsarolásnak minősíthető célzásokat tett a területén lévő simonstowi angol haditengerészeti támaszpont „bérleti szerződésének újraélesztéséről” — ez- pedig éppen bele- illene Heathék „angol jelenlét Szueztől keletre” — elképzeléseibe. A szovjet sajtó elemzéseiben felrajzolja ennek a politikának teljes vonalát: a NATO-tervek és a fegyverszállítási döntés összefüggéseit. „Kibontakoznak egy különös alku körvonalai is. Anglia arra számít, hogy a fegyverszállítások felújítása fejében életre kelthető a simoiis- towni haditengerészeti tá- maszpotról kötött megállapodást és a bá2ist a NATO déli előretolt állásává teheti. A Dél-afrikai Köztársaság eddig csak szövetségesén, Portugálián keresztül kapcsolódott az atlanti tömbhöz. A jövőben arra lehet számítani, hogy közvetlen katonai szövetség jön létre a NATO és a Délafrikai Köztársaság között” — írta a minap az Izvesztyija, utalva arra az ismert NATO- tórekvésre, hogy fenntartsák, sőt kiterjesszék a támaszpont- hálózatot a Csendes-óceán, az Indiai-óceán s a Perzsa-öböl .mentén fekvő országokban. A NATO-tervek megvalósítójának szerepében most az angol konzervatív kormány lép a színre. S ha már színrelépésről esett szó, beszéljünk szereposztásról is: az Egyesült Államok elhatárolta magát a brit fegyverszállítási döntéstől. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője hivatalos nyilatkozatban közölte, hogy kormánya „tudatában van ugyan Nagy- Britannia érdekeltségének a szabad hajózás biztosításában Afrika partjai mentén, de a maga részéről tartja magát az ENSZ-embargóhoz és nem helyesli a brit lépést”. Néhány nappal később, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsában újra Dél-Afrika ellen hoztak határozatot — ezúttal azért szólították fel a . világ országait a pretoriai _JcoEmánnyaL való diplomáciai, konzuli és kereskedelmi kapcsolatok megszakítására, mert a Délafrikai Köztársaság, semmibe véve az ENSZ határozatait, önkényesen annektálta a 823 000 négyzetkilométer területű Namíbiát — Anglia mellett Franciaország tartóz- kozott a szavazástól. A konzervatív kormány külpolitikája tehát még a szövetségeseket, a NATO-országokat is arra kényszeríti, hogy ha a szereposztás szerint váltakozva is, de figyelembe vegyék a fajüldözőkkel kötött üzletek miatt felháborodott világközvéleményt. G. M. Gerencsér Miklós: rckd& ül 7. — Jól van, Sándor — bólintott a báróné. — Most elmegy szépen a báró úrral a Király utcába és idehozzák Novák Öcsit. Holnaptól magukkal együtt teljesít szolgálatot. Siessenfek. Strahlendorf semmiképp sem merészelt vitatkozni feleségével, de most arra foghatta engedékenységét, hugy főúri és parancsnoki tekintélye nem tűrné a huzavonát egy beosztottja jelenlétében. Meghunyászkodva indult végrehajtani felesége akaratát. A lányt, akit nem is olyan régen meggyalázottan és ebu«’■' -va a Dunába dobott, már elfelejtette és azt a lányt is elfelejtette, akit Tóth Veronika lövetett agyon, pedig a lőporfüst szaga még érződött a mellette lépdelő Forradásos Kovácson. Arra ébredt Faragó, hogy Köteles Lenke az arcát fürkészi. Türelmes tűnődéssel nézegette a lány és -ez a merengő kíváncsiság akkor is zavartalan maradt, amikor a nyilas teljesen éberre ocsúdott az álomból. — Ki vagy te? — kérdezte Köteles Lenke úgy. mint aki most kezd el csodálkozni. Faragó is csodálkozott, mint mindig, ha a lány páratlanul szép vonásait nézte. — A szeretőd vagyok. — Megmentetted az életemet... — Nem éppen önzetlenül. De büszke vagyok rád. — Igazán is tudnál szeretni? — Majd meglátod. Gyönyörű vágyölelésre mozdult benne a fiatalság amikor a telefon csörömpölése egyszerre rideg józanságot teremtett. Ez a csörömpölés kíméletlenül szórta tele a szobát a teljes ielennel: benne volt a fronthelyzet a Tata körüli harcokkal. a március eleji éjszakák fagypont feletti enyhesége. az irataikat égető és foglyaikat írtó nyilasok, a hidakat aláaknázó némétek. a tankakadályokat építő munkaszolgál atosok. a menekülésre csomagoló gazdag civilek — benne volt minden, ami nyüszítésre ingerlő, minden, ami szempillantás alatt eszeveszett pánikká változtatja a leglágyabb illúziót. De Köteles Lenke ebből semmit nem érzékelt. Faragó annál inkább zúzmaráira dermedt. Rohant a telefonhoz. — Heil Hitler — hangzóit frissen a drót túlsó Végén. — Itt Bergman főhadnagy, Kurt Prinz őrnagy úr segédtisztje. Az őrnagy úr megparancsolja önnek, hogy ma reggel 9 óra 10 perckor jelentkezzen nála kihallgatáson. Megértette? — Igen értettem... 1-. Akkor . végeztem — s máris letette a kagylót Bergman főhadnagy. Hétre járt az idő. Bő 2 órája maradt Faragónak, hogy megtudja, mit akarhat tőle Prinz őrnagy. Belül, a bordái mögött összepréselődtek a zsigerei, tüdejét légszomj kínozta, pedig nagyon akart mélyet lélegzeni. Köny. nyen lehet, elérkezett a rettegve várt befejezés — vetett számot önmagával. Demeter Zoltán három nappal ezelőtt Sopronba költözött csendőr különítményével. Őt itt hagyták gyanús feledé- kenységgel. még arról sem vettek tudomást, hogy szobájába költöztette a fogdából Köteles Lenkét. Nem kérdezik a munkájáról, nem bíznak rá új feladatot. Mintha már leütött figurája lenne a sakkjátszmának. S akkor váratlanul maga elé idézi Prinz őrnagy, akire ismeretségük első pillanatától baljós iszonnyal gondol. — Látóm', ártott a kedvednek a telefon.. — jegyezte meg félénken a lány Faragó gondtalanságot színlelve visszament az ágyhoz, Köteles Lenke meztelen vállára igazította a takarót. Semmi baj. Szolgálatba hívnak. Kényelmesén fölkészülhetek, háromnegyed kilencig van időm. Te meg itt maradsz szépen, amíg _ vissza nem jövök. Galambszürke gyapjúköntö- sébe búit a nyilas. Mint eddig soha. úgy most sem gondolt arra, hogy valamelyik zsidó ügyvédé, vagy Orvosé lehetett a selyemgolléros selyemkézelős remek köntös Csak arra gondolt, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel öltözik díszbe a kihallgatásra. Kivette a szekrényből ünneplő pártszolgálatos egyenruháját, a bor- juboksz csizmát és zöld ingei közül az egyetlen puplintvál- lasztótta. Öltözetének aggályos összeválógatása után tisztálkodáshoz látott Köteles Lenke tűnődve figyelte minden mozdulatát a vastag katonai pokróc alól, — Úgy szeretnélek ismerni... Hiába kérdezlek? Vizet engedett Faragó a lavórba. Úgy tett, mintha nem hallaná a lány szavait. — Kikefélhetnéd az egyenruhámat Tudod, fekete, a porszem is meglátszik rajta. Nem gondolt szívesen a saját sorsára. Napról napra jobban gyűlölte. Nem a tettei miatt, hanem a következményekért. Gyorsan és végzetesen pergett le az elmúlt 1 esztendő Elvesztette mindenét: a rokonait, az ifjúságát, a reményeit, a jövőjét. Hol van már a jó öreg kecskeméti tanító, akit apjának vallhatna, ha az a jó öreg tanító ki nem tagadta volna a családból. De törődött is ő akkor a szülői átokkal! Fiatal bika volt, ököllel intézkedő fenegyerek, akiből már 16 éves korára a legények legénye lett: azt vert meg, akit csak akart. Nem fért a bőrében a büszkeségtől, amikor felfogadták hivatásos ökölvívónak, De bé akarta bizonyítani, hogy nemcsak fizikai erőben ritkítja párját., de a szellemi tehetségben is sokra képes. (Folytatjuk) Az események krónikája: HÉTFŐ: Kadhafi villámjátogatása Bagdadban. — Nasz- szer üzenete az iraki elnökhöz. KEDD: Az izraeli parlament megszavazta az „igen”-t. —- Gromiko—Scheel megbeszélés. — Lemondott a bolíviai kormány. SZERDA öt arab ország miniszteri megbeszélése Tripo- liban. — Szovjet—iraki tárgyalások Moszkvában. CSÜTÖRTÖK: Colombo kijelölte az úi olasz kormány tagjait. — A párizsi Víetnam-konferencián bemutatkozott Bruce. PÉNTEK: Parafálták a Szovjetunió és az NSZK szerződését. — Életbe lépett a tűzszünet az egyiptomi—izraeli szakaszon SZOMBAT: Rendkívüli minisztertanács Bonnban. — Jarring megkezdte tárgyalásait. A gyászfátyolos zászló
