Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
2 kelet-magyarorszao 1970. augusztus ’ 8. {Folytatás *s L oldalról) eddiginél is nagyobb mozgási szabadsága lesz. New York — Washington: U Thant, az BNSZ főtitkára kijelentette, hogy örül á szerződés parafálásáról szóló hírnek, reméli, hogy ez a lépés az európai béke és biztonság megerősítésének, a népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztésének irányában fog hatni. Washingtoni jelentések szerint az amerikai kormány a szovjet—nyugatnémet szerződés szövegének ismeretében, a parafálás után is változatlanul támogatja Bonn céljait. Hivatalos amerikai véleménynyilvánításra csak a szerződés aláírása után lehet számítani, de a washingtoni külügyminisztérium tisztviselői máris úgy vélik — írja a ÜPÍ —, hogy a szerződés eredményes megkötésé elősegítheti az európai biztonsági értekezlet, vágy az ehhez vezető konferenciák sorozatának megtartását. Sietnek hozzáfűzni, hogy „az Egyesült Államok valójában soha sém ellenezte a biztonsági értekezlet gondolatát, csupán azért vonakodott tőle, mert nem látott biztosítékokat arra, hogy az értekezleten haladást lehet elérni. Most, a szerződés paranoiásával kiküszöbölődtek a vonakodás okai”. A nyugatnémet politikusokból a szovjet—nyugatnémet szerződés p&rafálásának híre nyomban állásfoglalásokat ■uáltoft ki. Kurt Bachman n, a Német Kommunista Párt (DKP) elnöke Düsseldorfban nyilvánosságra hozott nyilatkozatában A szerződés oarafálását „előre tett lépésnek” nevezte és óva intetté a kormánypártokat attól, hogy időt hagyjanak a jobboldali ellenzéknek a parlamenti ratifikálás meghiúsítására irányuló törekvéseikben. *'J- r' Háns-Jürgen Wischnewski, az SPD országos ügyvezetője kijelentette, hogy a szovjet— nyugatnémet megállapodás „Európa, az NSZK és minden egyes nyugatnémet állampolgár számára biztonságosabbá teszi a békét. Ugyanakkor kijelentette, hogy a Bundestag csak akkor fogja elfogadni a szerződést, ha a Nyugat- Berlin kérdésében folytatott négyhatalmi tárgyalások kielégítő eredménnyel járnak. Hozzáfűzte, hogy a pénteken parafáit szerződés javítja az NSZK pozícióját a Varsói Szerződés más államaival való kapcsolatainak normalizá- lásában is. Külpolitikái síéi jegyzet: Tizenkét tárgyalási nap után... A fehér terítővei borított négyszögletes asztalon egy vörös szattyánbőr dosszié feküdt. Ebben helyezték el az erőszakról való lemondást tartalmazó szovjet—nyugatnémet szerződés két-két példányát, orosz és német nyelven. Ez volt az eredménye a moszkvai S Zpi rí d őrt oV - p a lo tá bán tizenkét napon át felyt szovjet —nyugatnémet tárgyalásoknak. Miként a nyugatémet delegáció vezetője, Waiter Scheel bonná alkancellár és külügyminiszter péntek délutáni távozásakor, repülőtéri nyilatkozatában kifejezte: „Tizenkét napon át szakszerű, kemény és türelmei tárgyalások folytak”, Augusztus 7-én, péntekén tehát parafáitok a Szovjetunió és az NSZK szerződését. Szövegét később hozzák majd nyilvánosságra, de annyit a szöveg pontos ismerete nélkül Is tud a Világ, hogy a felek kölcsönös megelégedésére született meg az egyezmény, amely fontos előrelépés a nemzetközi helyzet feszültségének feloldásában, az európai béke és biztonság megteremtésében. Nemcsak a két ország kapcsolatainak útjából hárultak el az eddig oly nyomasztóan ható és zavaró akadályok, de egyben áz igazi európai biztonsághoz vezető út is megtisztult. Willy Brandt kormánya, amidőn a múlt év őszén hivatalba lépett, azt.,. . ígérte. hogy ellentétben az előtte húsz éven át uralkodó bonni rezsimmel, figyelembe veszi az európai realitásokat. A Szovjetunióval most megkötött szerződés, az erőszak alkalmazásáról való lemondás, amely magában foglalja a háború után kialakult új európai határokat, figyelemre méltó elismerése a realitásoknak. Egyúttal jelentősen megkönnyíti Bonn további előrehaladását, a többi európai szocialista országgal való kapcsolatainak megjavítását is. Igaz, a Öfandt—Scheel kormány a parlamentben csekély kisebbséggel rendelkezik, annál nagyobb és makacsul konzervatív ellenzékkel kell számolnia. Ám ha a nyugatnémet kormány megfelelőén száll szembe a történelem kerekét uflos-untálán visszafelé forgatni akaró ellenzékével, ezzel nemcsak saját helyzetét szilárdítja, s az Európa keleti feléhez fűződő kapcsolatait javítja, de hozzájárul egész Európa biztonságának további erősítéséhez is. A békés egymás mellett élés politikája — történelmi távlatú politika. Eseményei és eredményei nem egyik napról a másikra születnek. Az új szovjet— nyugatnémet szerződés is hosszú folyamat eredménye. De: feltétlenül eredménye, méghozzá jelentős eredménye. Ezért fogadja örömmel" és megelégedéssel mindenki, aki szívén viseli ,a,3 emberiség bé-i kéjének Ügyét. ______ Hirosima szemtanúi Az atombomba gyújtópontja alatt Tűzszünet Közel-Keleten Washington: Az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette: tájékoztatást kapott az Egyesült Arab Köztársaság és Izrael kormányától, hogy a két szemben álló fél az amerikai javaslatnak megfelelően elfogadja a tűzszünetet, amely pénteken, augusztus 7-én, helyi idő szerint éjfélkor (magyar idő: 23 óra) lép életbe. „Reméljük, hogy ez a fontos döntés elő fogja segíteni ftz Igazságos és tartós köZel-kéleti béke megvalósítását” — mondotta a külügyminisztérium szóvivője, aki további részletekbe nem bocsátkozott Jeruzsálem: Golds Meir, izraeli miniszterelnök ugyancsak bejelentette a tűzszünetet (NOMURA EIZO BESZÁMOLÓJA) . .. . . . 4. Azóta már újjáépítették a tüzelőszállítási vállalat központját, a Motójasü-híd- tól délre. Akkor a Hirosimái Tüzelőelosztó Igazgatóság székelt itt. Az épület három- emeletes volt, a föld alatt pedig erős, vasbeton óvóhellyel rendelkezett. Mindez loo méterre délnyugatra attól a ponttól, ahol a bofhba robbant., ■, Aznap mielőtt munkához láttam volna, észrevettem, hogy büSörtyos iratok hiányoznak á helyükről. Nyilván áz osztályvezetőm vitette le a bunkerba, és elfelejtette Visszahozatni. A bunker akkora völt, mint a ház alapterületének égyharmada, mintegy 30 négyzetméter, és állandóan égett benne a villany. Nem találtam séhól a keresett iratokat, hát a lépcső alatti kasszához mentém, Hirtelen Súlyos, tompa zaj hallatszott. A villany kialudt, fejemre kőtörmelékek zúdultak. Amikor mindez történt, közvetlenül a lépcsőnél álltam. Léptem tehát felfelé 2—■ 3 fokot, de aztán már nem volt lépcső, csak gerenda, cserép és kőhalmaz. Valahonnan férflhangót hallottam: „Mentsetek meg!” Néhányszor megismétlődött, majd zokogásba fulladt, Igyekeztem tovább jutni, de fejem beleütöttem valamibe. Ahogy megtapogattam, éreztem, hogy betónfal lehet. Teljes erőmből megpróbáltam áttömi, persze hasztalanul. Mitévő legyek’ A ház valószínűleg telitalálatot kapott-föld feletti,, részét, a boáiba lérőffíboifa. hsak a bunker maradt, itt kell hát '■frieghalnom.-nhä-'nem > jutok ki? Ebben a pillanatban vízcsobogást hallottam. A bunkeren vízvezeték húzódik át, a Motojasu-híd alatti vezeték folytatása,. — amely biztosan megrepedt — gondoltam. Akkor pedig megfulladok! Eszméletem utolsó pillanatában gyermekeimet láttam magam előtt — majd a vízió is eltűnt. Elájultam. Amikor magamhoz tértem, a földszinten voltam. Az első, ami a sötétben szemembe ötlött, egy ámy- szeffl emberi alak az ablakkeretbe kapaszkodva. Inkább sejtettem, mint láttam, hogy polcok, asztalok, székek és más bútordarabok feküsznek körülöttem, egymás hegyén- hátán, összetorlódva. Kiszabadítva magam ebből a halomból, eljutottam az ablakig és az ott álló alakban Hirosét véltem felismerni. — Mi van kint? “ Utca —■ felelte, — „Ki tud ugrani?” „Persze, hogy ki!” — Mindketten kiugrottunk az utcára. A füsttől olyan sötét volt, mint amikor Csak a félhold világít, Ahogy jobban megnéztem, észrevettem, hogy Hírőse arcából és kezéből ömlik a vér. A Motojasu- hídhoz siettünk. A híd közepe táján egy ifjút láttunk, hanyatt fekve, meztelenül, karjait az ég felé emelve. Remegett. Bal kezénél valami égett. A folyón túl az utcák vöröses lángban • égtek, fekete füstbe göngyöltén. Nem mertünk átmenni a hídon, Inkább abba az irányba futottunk, ahol most a Béke-torony áll és kijutottunk arra a térre, ahol ma kertek zöldellnek. Mindketten leültünk a folyómederhez vezető lépcső egyik fokára. Csak ültünk ott és nem gondoltunk semmire. Körülnéztem — a főid és az ég fekete füstfelhő. A füstben alig lehetett látni a szakszervezeték épületét, de a folyón túl még állt az Ipar- fejlesztés Háza, Balszérnyáfl látható volt az Ipar és Kereskedelmi Kamara épülete. A füst alatt a láng egyre nőtt Mikor először odanéztem, ez a három épület még nem égett, de néhány perc múlva kigyulladtak. Emlékezetem szerint elsőnek a postahivatal lángolt. Ezalatt hozzánk menekült még 8 ember a szakszervezetekből: 4 férfi és 4 nŐ. Így csoportosan ültünk a lépcsőn. Az egyik kislány elvesztette látását, -«egsíi>íécli‘-,®ájiyj4ít 1*« dett, egy másiknak szörnyű fejfájásai támadtak. így viselte mindenki sérülését, ki testén, ki belül. Csodálatos volt, * ahogy mindenki némán tűrte fájdalmát. Senki sem jajgatott. A tűz gyorsan terjedt. Már testünkön éreztük melegét. A vízszint egyre alacsonyabb lett az apály miatt, mind lejjebb húzódtunk egy-egy fokkal. A postahivatal, mely átlósan szemben volt velünk, okádta a fekete sűrű füstöt, mely tölcsérként szökött az ég felé. Időnként a füsttölcsér szétterült olyan alacsonyan, hogy bennünket is beburkolt, miközben égő pléh- és fadarabokat hányt magából. Akkor hirtelen a Metójasu folyó megduzzadt, közepén tölcsérként magasba szökött, majd zivatarként hullt ismét alá. A tűzvész a folyón túl még erőteljesebben dühöngött, a füst és a szikrák egyre jobban veszélyeztették bennünket, Sí kellett hát menekülnünk innen, a kőlépcső feletti kis térre, de ott még jobban rohamoztak a szikrák. Nem volt más hátra, összeöielkéZtüflk a kőlépcső szögletében, lémézekkel védtük magunkat a hőség ellen, Időnként mégnefl- vesítve azokat. Közben közelebbről és távolról durranások hallatszottak, mintha behzineshordók robbannának. Aztán hirtelen zuhogni kezdett az eső. Amikor elállt, remegtünk a hirtelen lehűléstől Most már ml méntünk közelebb a tűzhöz, hogy megmelegedjünk. Slsido, szakszérVeZétünk pénzügyi osztályának tisztviselője megkért, hogy Kéressem meg a zégálycsapatot és kérjem segítségüket. Elindultam hát HacukaiCsiffiáCSi város felé. Délután 2 óra 39 perckor érkeztem a városba. .. Aztán múltak a napok. Szeptember l-én éjjel hirtelen hidegrázásra ébredtem 4Ő fok lázzal. Ez az állapotom 7—8 napig tartott. Abban az Időben Hirosimában naponta haltak meg, akiknek hasonló tüneteik voltak. Torokfájás, vérfoltok 5—6 hélyen a bőrön, fogíny- rothadás, kóros hasmenés, több mint 10 napon át, a test elsorvadt és semmi gyógyszer — az- orvos nem ‘ tudott- mit' kezdeni velem — családom mér lemondott gyógyulásomról. De csoda történt: az idő múlásával testem fokozatosan erősödött, visszanyertem egészségemet. Tudom azonban, hogy még mindig sokan vakulnak meg. felgyógyulásuk után is, az atombomba okozta régi sérülés következtében. 37 társam közül, akikkel azon a reggelen együtt voltam, 36-an már nincsenek 1 En megmaradtam, hogy tanúságot tegyek szenvedésünkről Eordította: Dr. Szerdahelyi István. (Vége) j-cketc tét 6. Gerencsér Miklós: Strahlendorf Gyula se- hogysem köszönt. Vad tekintettel mérte végig a kihallgatásra terelt embereket. Érkeztére a gőgtől révete- gen Intett az asszony a párt- szolgálatosoknak, hogy taszi- gálják a foglyokat a bádogosműhelyből hevenyészett tömlőebe. Egy lányra rámutatott: — Te itt maradsz! Állj ide az asztal elé! A báró helyet foglalt felesége mellett. Nyomban a magasba emelte szakáll át szigora jeléül. Jobb tenyerét -a koponyára helyezte. — Mi a neved? Alig lehetett 20 évesnél több a lány. Viseltes ruhája, fáradt arca nélkülözésről vallott. — Csiszár Matild... — Foglalkozásod? — Gyári munkás.« — Melyik gyárban? — A Győri Textilben. — Miért kerültél ide? — Mert nincs nálam a bej elentőlapom. Mint a karvaly, úgy csapott rá Tóth Veronika: •— De más van nála! Mutasd csak u táskádat, te gübanc! — Ne tessék rám ilyet mondani... — Mí?!,.. Visszapofázol?! — seörnyedt el a báróné. A lány a kétségbeesés és a felháborodás indulatával küszködött. Észre, sem vette, hogy rángatja retikülje füléi — Tessék elhinni, méltó- ságos asszony, nekem rendes vőlegényem van.« —• Ide a táskát! — parancsolta Tóth Veronika. Megvetéssel kotorászott a viaszosvászon retikülben. Utálkozva lökött a báró elé egy parányi dobozocskát. — Ez meg mi? — kérdezte Strahlendorf értetlenül. Jéghideg düh szikrázott Tóth Veronika szürke szeméből. — Hogy mi? Gumióvszer! A fajtalankodás eszköze! Zavartan pislogott a báró. — Ez nem tartozik rám... — ’ | rám Igen! — állapította meg váratlan szenv- telenséggel a báróné. Majd katonásan elkiál tóttá magát: — Sándor! — Amikor megjelent a Forradásos Kovács, szabatosan, tagoltan utasította. — Ez a nő súlyosan vétett a hungarista erkölcsök ellen. Kísérje a megfelelő helyre és járjon el a szokásos módon. Egy órán belül jelenti a parancs végrehajtását. Indulhat Komor titokzatossággal hunyorgott áldozatára a nyomorék pártszolgálatos. Csak biccentett a lánynak, hogy induljon. A lány visz- szanézett, mintha mondani akarna valamit Szerette vol- ha elkérni a táskáját, de nem merte. Vonakodva hagyta el a vészterhes helyiséget Elégedetlensége jeléül tüntetőén hallgatott a báró, amikor kettesben maradt a feleségével. Ujjaival a koponyán dobolt. — Téged meg ki bántott? — érdeklődött alákoskodva az asszony. Sértődötten ráncolta homlokát Strahlendorf, úgy gyújtott Cigarettára, mint aki egyáltalán nem szándékozik megszólalni. — Nem érted?! — för- medt rá a báróné. — Ami sok, az sok — állapította meg gondba ko- tnorodva a báró. — Egy vacak . gumi miatt mégsem kellett volna agyonlövetni. Tóth Veronika is rágyújtott. Nagy figyelemmel illesztette a nádszipkába az égő cigarettát — Mindig tudtam, hogy titokban pártolod az erkölcstelen nőket Csak szemforgatásból szoktál kikelni a fejlettség ellen. De én nem vagyok szemforgató. Aki kúrva, az haljon meg. Te pedig szégyelld azt a farizeus pofádat. Izgalmában lenyelte a füstöt a szakállas báró, dühödten köhögött. — Ne merd kétségbe vonni erkölcsi tisztaságomat! A fajtalankodást éppolyan lángolóan gyűlölöm, mint amilyen hévvel rajongok a női erényekért! De nem erről Van szó! Bajba sodorsz bennünket a szeszélyeiddel, Belegázolsz Weinhoffer testvér hatáskörébe! Tisztelni kell a törvényt! Csak úgy, egy kézlegyintéssel halálba küldeni az embereket?! Boldog morfondirozással helyeselt Tóth Veronika. — Csak úgy, egy kézlegyintéssel. Roppant módon élvezte az asszony a pöffeszkedéssé fajult méltóságérzetét. Bármilyen józanul mérlegelte helyzetét föl kellett ismernie azt a tényt, hogy dermesztő hatalom Van a kezében. Megérte. a hihetetlen időt: semmi sem állja útját bosszúvágyának, amely évek hosszú során át halmozódott fél benne. Annyi bot- iás-bukdác.solás, nyemor és. szégyen után először a rang, aztán a pénz, s végül a hatalom részegítő élvezete tartotta izgalomban. Napról napra több kellett neki az izgalomból. Halállal akart büntetni mindenkit, akinek csak egy csipetnyi esélye is volt az örömre, vagy egy csipetnyi örömöt vallhatott magáénak hajdanán. Unoka- húga, Rónaszéki Mária változatlanul Ingerelte. Haragudott rá, amiért valaha jobb napokat látott, haragudott rá, mert szebb és fiatalabb volt nálánál, gyűlölte, mert titokban tetszett a bárónak. Halálra akarta ^ sebezni. Nem úgy, hogy lélöveti. Még ennél is kegyetlenebb szándék fogamzott meg benne. — Nekem ma este még halaszthatatlan kötelességem van — jelentette ki a báró, s felállt, hogy átmenjen Wtíinhoff erhez közreműködni Balogh Ferenc kínvallatásában. "Tóth Veronika szigorúan meredt férjére. — Kétségtelen, Halaszthatatlan kötelességed, hogy elmenj a Király Utcába. — Miért? — Mert Öcsi megszökött Németországból és most az anyja bújtatja. Erre ajzottan kezdett masírozni Strahléfldöff. Mutatóujjá -m! íi Ror lókáf böifőtíté. — Az egy becsületes fiú, nem hiszem, hogy megszökött. Mert biztos volt akarata véghezvitelében az asszony, nem erŐszako#kodott túlságosan. Eltökélte: gyilkost csinál a gyűlölt Rónaszéki Mária kamasz fiából. Gyilkossá teszi a kölyköt. hadd szakadjon örök gyalázat az anyjára, hadd bánja meg naponta ezerszer, hogy megtagadta tőlük a szállást, amikor decemberben Győrbe érkeztek. — Hiszed, vagy nem hiszed, az semmi. Itthon van a gyerek. Tud róla az egész pártszolgálat. Ha nem teszel valamit, azt hiszik, hogy a tudtoddal bujkál. Hogy a rokonainknak mindent Szabad. Ezt akarod? — Nem! — tiltakozott a báró. — Na látod. Akkor az lösz a leghelyesebb, ha magad mellé veszed, Strahlendorf elhfllve állt meg ftz iroda közepén. — Csak 14 éves... A mi munkánkhoz edzett férfiak kellenek! — Majd megedződilk — vélte hanyagul Tóth Veronika. Visszaérkezett a Forradá- ,sos Kovács. Széflvtelanüi é6 zárkózotton húzódott a fal mellé. — Elintéztem. •!*) (Folytatjuk
