Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

2 kelet-magyarorszao 1970. augusztus ’ 8. {Folytatás *s L oldalról) eddiginél is nagyobb mozgási szabadsága lesz. New York — Washington: U Thant, az BNSZ főtitkára kijelentette, hogy örül á szerződés parafálásáról szóló hírnek, reméli, hogy ez a lépés az európai béke és biz­tonság megerősítésének, a népek közötti baráti kapcsola­tok fejlesztésének irányában fog hatni. Washingtoni jelentések sze­rint az amerikai kormány a szovjet—nyugatnémet szerző­dés szövegének ismeretében, a parafálás után is változatlanul támogatja Bonn céljait. Hiva­talos amerikai véleménynyil­vánításra csak a szerződés aláírása után lehet számítani, de a washingtoni külügymi­nisztérium tisztviselői máris úgy vélik — írja a ÜPÍ —, hogy a szerződés eredményes megkötésé elősegítheti az eu­rópai biztonsági értekezlet, vágy az ehhez vezető konfe­renciák sorozatának megtar­tását. Sietnek hozzáfűzni, hogy „az Egyesült Államok valójában soha sém ellenezte a biztonsági értekezlet gondo­latát, csupán azért vonako­dott tőle, mert nem látott biztosítékokat arra, hogy az értekezleten haladást lehet elérni. Most, a szerződés pa­ranoiásával kiküszöbölődtek a vonakodás okai”. A nyugatnémet politikusok­ból a szovjet—nyugatnémet szerződés p&rafálásának híre nyomban állásfoglalásokat ■uáltoft ki. Kurt Bachman n, a Német Kommunista Párt (DKP) el­nöke Düsseldorfban nyilvá­nosságra hozott nyilatkozatá­ban A szerződés oarafálását „előre tett lépésnek” nevezte és óva intetté a kormánypár­tokat attól, hogy időt hagyja­nak a jobboldali ellenzéknek a parlamenti ratifikálás meg­hiúsítására irányuló törekvé­seikben. *'J- r' Háns-Jürgen Wischnewski, az SPD országos ügyvezetője kijelentette, hogy a szovjet— nyugatnémet megállapodás „Európa, az NSZK és minden egyes nyugatnémet állampol­gár számára biztonságosabbá teszi a békét. Ugyanakkor ki­jelentette, hogy a Bundestag csak akkor fogja elfogadni a szerződést, ha a Nyugat- Berlin kérdésében folytatott négyhatalmi tárgyalások ki­elégítő eredménnyel járnak. Hozzáfűzte, hogy a pénteken parafáit szerződés javítja az NSZK pozícióját a Varsói Szerződés más államaival va­ló kapcsolatainak normalizá- lásában is. Külpolitikái síéi jegyzet: Tizenkét tárgyalási nap után... A fehér terítővei borított négyszögletes asztalon egy vörös szattyánbőr dosszié fe­küdt. Ebben helyezték el az erőszakról való lemondást tar­talmazó szovjet—nyugatnémet szerződés két-két példányát, orosz és német nyelven. Ez volt az eredménye a moszk­vai S Zpi rí d őrt oV - p a lo tá bán ti­zenkét napon át felyt szovjet —nyugatnémet tárgyalások­nak. Miként a nyugatémet delegáció vezetője, Waiter Scheel bonná alkancellár és külügyminiszter péntek dél­utáni távozásakor, repülőtéri nyilatkozatában kifejezte: „Tizenkét napon át szakszerű, kemény és türelmei tárgyalá­sok folytak”, Augusztus 7-én, péntekén tehát parafáitok a Szovjet­unió és az NSZK szerződését. Szövegét később hozzák majd nyilvánosságra, de annyit a szöveg pontos ismerete nél­kül Is tud a Világ, hogy a fe­lek kölcsönös megelégedésére született meg az egyezmény, amely fontos előrelépés a nemzetközi helyzet feszültsé­gének feloldásában, az euró­pai béke és biztonság megte­remtésében. Nemcsak a két ország kap­csolatainak útjából hárultak el az eddig oly nyomasztóan ha­tó és zavaró akadályok, de egyben áz igazi európai biz­tonsághoz vezető út is meg­tisztult. Willy Brandt kormánya, amidőn a múlt év őszén hi­vatalba lépett, azt.,. . ígérte. hogy ellentétben az előtte húsz éven át uralkodó bonni rezsimmel, figyelembe veszi az európai realitásokat. A Szovjetunióval most megkö­tött szerződés, az erőszak al­kalmazásáról való lemondás, amely magában foglalja a há­ború után kialakult új euró­pai határokat, figyelemre mél­tó elismerése a realitásoknak. Egyúttal jelentősen meg­könnyíti Bonn további előre­haladását, a többi európai szocialista országgal való kap­csolatainak megjavítását is. Igaz, a Öfandt—Scheel kor­mány a parlamentben csekély kisebbséggel rendelkezik, an­nál nagyobb és makacsul konzervatív ellenzékkel kell számolnia. Ám ha a nyugat­német kormány megfelelőén száll szembe a történelem ke­rekét uflos-untálán visszafelé forgatni akaró ellenzékével, ezzel nemcsak saját helyzetét szilárdítja, s az Európa keleti feléhez fűződő kapcsolatait ja­vítja, de hozzájárul egész Eu­rópa biztonságának további erősítéséhez is. A békés egymás mellett élés politikája — történelmi távlatú politika. Eseményei és eredményei nem egyik napról a másikra szü­letnek. Az új szovjet— nyugatnémet szerződés is hosszú folyamat eredménye. De: feltétlenül eredménye, méghozzá jelentős eredménye. Ezért fogadja örömmel" és megelégedéssel mindenki, aki szívén viseli ,a,3 emberiség bé-i kéjének Ügyét. ______ Hirosima szemtanúi Az atombomba gyújtópontja alatt Tűzszünet Közel-Keleten Washington: Az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette: tájékoztatást ka­pott az Egyesült Arab Köztár­saság és Izrael kormányától, hogy a két szemben álló fél az amerikai javaslatnak meg­felelően elfogadja a tűzszü­netet, amely pénteken, au­gusztus 7-én, helyi idő szerint éjfélkor (magyar idő: 23 óra) lép életbe. „Reméljük, hogy ez a fon­tos döntés elő fogja segíteni ftz Igazságos és tartós köZel-kéleti béke megvalósítását” — mon­dotta a külügyminisztérium szóvivője, aki további részle­tekbe nem bocsátkozott Jeruzsálem: Golds Meir, iz­raeli miniszterelnök ugyan­csak bejelentette a tűzszüne­tet (NOMURA EIZO BESZÁ­MOLÓJA) . .. . . . 4. Azóta már újjáépítették a tüzelőszállítási vállalat központját, a Motójasü-híd- tól délre. Akkor a Hirosimái Tüzelőelosztó Igazgatóság székelt itt. Az épület három- emeletes volt, a föld alatt pedig erős, vasbeton óvó­hellyel rendelkezett. Mindez loo méterre délnyugatra at­tól a ponttól, ahol a bofhba robbant., ■, Aznap mielőtt munkához láttam volna, észrevettem, hogy büSörtyos iratok hiá­nyoznak á helyükről. Nyilván áz osztályvezetőm vitette le a bunkerba, és elfelejtette Visszahozatni. A bunker akkora völt, mint a ház alapterületének égyharmada, mintegy 30 négyzetméter, és állandóan égett benne a villany. Nem találtam séhól a keresett iratokat, hát a lépcső alatti kasszához mentém, Hirtelen Súlyos, tompa zaj hallat­szott. A villany kialudt, fe­jemre kőtörmelékek zúdul­tak. Amikor mindez történt, közvetlenül a lépcsőnél áll­tam. Léptem tehát felfelé 2—■ 3 fokot, de aztán már nem volt lépcső, csak gerenda, cserép és kőhalmaz. Valahonnan férflhangót hallottam: „Mentsetek meg!” Néhányszor megismétlődött, majd zokogásba fulladt, Igyekeztem tovább jutni, de fejem beleütöttem valami­be. Ahogy megtapogattam, éreztem, hogy betónfal le­het. Teljes erőmből megpró­báltam áttömi, persze hasz­talanul. Mitévő legyek’ A ház va­lószínűleg telitalálatot ka­pott-föld feletti,, részét, a boáiba lérőffíboifa. hsak a bunker maradt, itt kell hát '■frieghalnom.-nhä-'nem > jutok ki? Ebben a pillanatban víz­csobogást hallottam. A bun­keren vízvezeték húzódik át, a Motojasu-híd alatti ve­zeték folytatása,. — amely biztosan megrepedt — gon­doltam. Akkor pedig meg­fulladok! Eszméletem utolsó pillanatában gyermekeimet láttam magam előtt — majd a vízió is eltűnt. Elájultam. Amikor magamhoz tértem, a földszinten voltam. Az első, ami a sötétben szemembe ötlött, egy ámy- szeffl emberi alak az ablak­keretbe kapaszkodva. Inkább sejtettem, mint láttam, hogy polcok, asztalok, székek és más bútordarabok feküsznek körülöttem, egymás hegyén- hátán, összetorlódva. Kisza­badítva magam ebből a ha­lomból, eljutottam az ab­lakig és az ott álló alakban Hirosét véltem felismerni. — Mi van kint? “ Utca —■ fe­lelte, — „Ki tud ugrani?” „Persze, hogy ki!” — Mind­ketten kiugrottunk az utcá­ra. A füsttől olyan sötét volt, mint amikor Csak a félhold világít, Ahogy jobban meg­néztem, észrevettem, hogy Hírőse arcából és kezéből ömlik a vér. A Motojasu- hídhoz siettünk. A híd kö­zepe táján egy ifjút láttunk, hanyatt fekve, meztelenül, karjait az ég felé emelve. Remegett. Bal kezénél va­lami égett. A folyón túl az utcák vöröses lángban • ég­tek, fekete füstbe göngyöl­tén. Nem mertünk átmenni a hídon, Inkább abba az irányba futottunk, ahol most a Béke-torony áll és kiju­tottunk arra a térre, ahol ma kertek zöldellnek. Mind­ketten leültünk a folyóme­derhez vezető lépcső egyik fokára. Csak ültünk ott és nem gondoltunk semmire. Körül­néztem — a főid és az ég fekete füstfelhő. A füstben alig lehetett látni a szak­szervezeték épületét, de a folyón túl még állt az Ipar- fejlesztés Háza, Balszérnyáfl látható volt az Ipar és Ke­reskedelmi Kamara épülete. A füst alatt a láng egyre nőtt Mikor először odanéz­tem, ez a három épület még nem égett, de néhány perc múlva kigyulladtak. Emléke­zetem szerint elsőnek a pos­tahivatal lángolt. Ezalatt hozzánk menekült még 8 em­ber a szakszervezetekből: 4 férfi és 4 nŐ. Így csoporto­san ültünk a lépcsőn. Az egyik kislány elvesztette lá­tását, -«egsíi>íécli‘-,®ájiyj4ít 1*« dett, egy másiknak szörnyű fejfájásai támadtak. így vi­selte mindenki sérülését, ki testén, ki belül. Csodálatos volt, * ahogy mindenki némán tűrte fáj­dalmát. Senki sem jajgatott. A tűz gyorsan terjedt. Már testünkön éreztük melegét. A vízszint egyre alacsonyabb lett az apály miatt, mind lejjebb húzódtunk egy-egy fokkal. A postahivatal, mely átlósan szemben volt ve­lünk, okádta a fekete sűrű füstöt, mely tölcsérként szö­kött az ég felé. Időnként a füsttölcsér szétterült olyan alacsonyan, hogy bennünket is beburkolt, miközben égő pléh- és fadarabokat hányt magából. Akkor hirtelen a Metójasu folyó megduzzadt, közepén tölcsérként magasba szökött, majd zivatarként hullt is­mét alá. A tűzvész a folyón túl még erőteljesebben dü­höngött, a füst és a szikrák egyre jobban veszélyeztették bennünket, Sí kellett hát menekülnünk innen, a kőlép­cső feletti kis térre, de ott még jobban rohamoztak a szikrák. Nem volt más hát­ra, összeöielkéZtüflk a kő­lépcső szögletében, lémézek­kel védtük magunkat a hő­ség ellen, Időnként mégnefl- vesítve azokat. Közben kö­zelebbről és távolról durra­nások hallatszottak, mintha behzineshordók robbanná­nak. Aztán hirtelen zuhogni kezdett az eső. Amikor elállt, remegtünk a hirtelen lehűléstől Most már ml méntünk közelebb a tűz­höz, hogy megmelegedjünk. Slsido, szakszérVeZétünk pénzügyi osztályának tisztvi­selője megkért, hogy Kéres­sem meg a zégálycsapatot és kérjem segítségüket. Elindul­tam hát HacukaiCsiffiáCSi vá­ros felé. Délután 2 óra 39 perckor érkeztem a város­ba. .. Aztán múltak a napok. Szeptember l-én éjjel hirte­len hidegrázásra ébredtem 4Ő fok lázzal. Ez az álla­potom 7—8 napig tartott. Abban az Időben Hirosimá­ban naponta haltak meg, akiknek hasonló tüneteik voltak. Torokfájás, vérfoltok 5—6 hélyen a bőrön, fogíny- rothadás, kóros hasmenés, több mint 10 napon át, a test elsorvadt és semmi gyógyszer — az- orvos nem ‘ tudott- mit' kezdeni velem — családom mér lemondott gyó­gyulásomról. De csoda történt: az idő múlásával testem fokozato­san erősödött, visszanyertem egészségemet. Tudom azon­ban, hogy még mindig sokan vakulnak meg. felgyógyulá­suk után is, az atombomba okozta régi sérülés következ­tében. 37 társam közül, akikkel azon a reggelen együtt vol­tam, 36-an már nincsenek 1 En megmaradtam, hogy ta­núságot tegyek szenvedé­sünkről Eordította: Dr. Szerdahelyi István. (Vége) j-cketc tét 6. Gerencsér Miklós: Strahlendorf Gyula se- hogysem köszönt. Vad te­kintettel mérte végig a ki­hallgatásra terelt embereket. Érkeztére a gőgtől révete- gen Intett az asszony a párt- szolgálatosoknak, hogy taszi- gálják a foglyokat a bádo­gosműhelyből hevenyészett tömlőebe. Egy lányra rámu­tatott: — Te itt maradsz! Állj ide az asztal elé! A báró helyet foglalt fe­lesége mellett. Nyomban a magasba emelte szakáll át szigora jeléül. Jobb tenyerét -a koponyára helyezte. — Mi a neved? Alig lehetett 20 évesnél több a lány. Viseltes ruhája, fá­radt arca nélkülözésről val­lott. — Csiszár Matild... — Foglalkozásod? — Gyári munkás.« — Melyik gyárban? — A Győri Textilben. — Miért kerültél ide? — Mert nincs nálam a bej elentőlapom. Mint a karvaly, úgy csa­pott rá Tóth Veronika: •— De más van nála! Mu­tasd csak u táskádat, te gübanc! — Ne tessék rám ilyet mondani... — Mí?!,.. Visszapofázol?! — seörnyedt el a báróné. A lány a kétségbeesés és a felháborodás indulatával küszködött. Észre, sem vette, hogy rángatja retikülje fü­léi — Tessék elhinni, méltó- ságos asszony, nekem ren­des vőlegényem van.« —• Ide a táskát! — pa­rancsolta Tóth Veronika. Megvetéssel kotorászott a viaszosvászon retikülben. Utálkozva lökött a báró elé egy parányi dobozocskát. — Ez meg mi? — kérdez­te Strahlendorf értetlenül. Jéghideg düh szikrázott Tóth Veronika szürke sze­méből. — Hogy mi? Gumióvszer! A fajtalankodás eszköze! Zavartan pislogott a báró. — Ez nem tartozik rám... — ’ | rám Igen! — álla­pította meg váratlan szenv- telenséggel a báróné. Majd katonásan elkiál tóttá ma­gát: — Sándor! — Amikor megjelent a Forradásos Ko­vács, szabatosan, tagoltan utasította. — Ez a nő sú­lyosan vétett a hungarista erkölcsök ellen. Kísérje a megfelelő helyre és járjon el a szokásos módon. Egy órán belül jelenti a parancs vég­rehajtását. Indulhat Komor titokzatossággal hunyorgott áldozatára a nyomorék pártszolgálatos. Csak biccentett a lánynak, hogy induljon. A lány visz- szanézett, mintha mondani akarna valamit Szerette vol- ha elkérni a táskáját, de nem merte. Vonakodva hagyta el a vészterhes he­lyiséget Elégedetlensége jeléül tün­tetőén hallgatott a báró, amikor kettesben maradt a feleségével. Ujjaival a ko­ponyán dobolt. — Téged meg ki bántott? — érdeklődött alákoskodva az asszony. Sértődötten ráncolta hom­lokát Strahlendorf, úgy gyújtott Cigarettára, mint aki egyáltalán nem szándékozik megszólalni. — Nem érted?! — för- medt rá a báróné. — Ami sok, az sok — ál­lapította meg gondba ko- tnorodva a báró. — Egy va­cak . gumi miatt mégsem kellett volna agyonlövetni. Tóth Veronika is rágyúj­tott. Nagy figyelemmel il­lesztette a nádszipkába az égő cigarettát — Mindig tudtam, hogy titokban pártolod az erkölcs­telen nőket Csak szemfor­gatásból szoktál kikelni a fejlettség ellen. De én nem vagyok szemforgató. Aki kúrva, az haljon meg. Te pedig szégyelld azt a fari­zeus pofádat. Izgalmában lenyelte a füstöt a szakállas báró, dühödten köhögött. — Ne merd kétségbe von­ni erkölcsi tisztaságomat! A fajtalankodást éppolyan lán­golóan gyűlölöm, mint ami­lyen hévvel rajongok a női erényekért! De nem erről Van szó! Bajba sodorsz ben­nünket a szeszélyeiddel, Be­legázolsz Weinhoffer testvér hatáskörébe! Tisztelni kell a törvényt! Csak úgy, egy kézlegyintéssel halálba külde­ni az embereket?! Boldog morfondirozással helyeselt Tóth Veronika. — Csak úgy, egy kézle­gyintéssel. Roppant módon élvezte az asszony a pöffeszkedéssé fa­jult méltóságérzetét. Bármi­lyen józanul mérlegelte helyzetét föl kellett ismer­nie azt a tényt, hogy der­mesztő hatalom Van a ke­zében. Megérte. a hihetetlen időt: semmi sem állja útját bosszúvágyának, amely évek hosszú során át halmozó­dott fél benne. Annyi bot- iás-bukdác.solás, nyemor és. szégyen után először a rang, aztán a pénz, s végül a ha­talom részegítő élvezete tar­totta izgalomban. Napról napra több kellett neki az izgalomból. Halállal akart büntetni mindenkit, akinek csak egy csipetnyi esélye is volt az örömre, vagy egy csipetnyi örömöt vallhatott magáénak hajdanán. Unoka- húga, Rónaszéki Mária vál­tozatlanul Ingerelte. Hara­gudott rá, amiért valaha jobb napokat látott, haragu­dott rá, mert szebb és fia­talabb volt nálánál, gyűlöl­te, mert titokban tetszett a bárónak. Halálra akarta ^ se­bezni. Nem úgy, hogy lélöve­ti. Még ennél is kegyetlenebb szándék fogamzott meg ben­ne. — Nekem ma este még ha­laszthatatlan kötelességem van — jelentette ki a báró, s felállt, hogy átmenjen Wtíinhoff erhez közreműköd­ni Balogh Ferenc kínvalla­tásában. "Tóth Veronika szigorúan meredt férjére. — Kétségtelen, Halasztha­tatlan kötelességed, hogy el­menj a Király Utcába. — Miért? — Mert Öcsi megszökött Németországból és most az anyja bújtatja. Erre ajzottan kezdett ma­sírozni Strahléfldöff. Mutató­ujjá -m! íi Ror lókáf böifőtíté. — Az egy becsületes fiú, nem hiszem, hogy megszö­kött. Mert biztos volt akarata véghezvitelében az asszony, nem erŐszako#kodott túlsá­gosan. Eltökélte: gyilkost csinál a gyűlölt Rónaszéki Mária kamasz fiából. Gyil­kossá teszi a kölyköt. hadd szakadjon örök gyalázat az anyjára, hadd bánja meg na­ponta ezerszer, hogy megta­gadta tőlük a szállást, ami­kor decemberben Győrbe ér­keztek. — Hiszed, vagy nem hi­szed, az semmi. Itthon van a gyerek. Tud róla az egész pártszolgálat. Ha nem teszel valamit, azt hiszik, hogy a tudtoddal bujkál. Hogy a rokonainknak mindent Sza­bad. Ezt akarod? — Nem! — tiltakozott a báró. — Na látod. Akkor az lösz a leghelyesebb, ha magad mellé veszed, Strahlendorf elhfllve állt meg ftz iroda közepén. — Csak 14 éves... A mi munkánkhoz edzett férfiak kellenek! — Majd megedződilk — vélte hanyagul Tóth Veroni­ka. Visszaérkezett a Forradá- ,sos Kovács. Széflvtelanüi é6 zárkózotton húzódott a fal mellé. — Elintéztem. •!*) (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents