Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
I. eMd KELFT-MAGYARORSZÁG 1970. augusztus 4' Külpolitikai széljegyzet: Teljes üzemben a el-Aali „Szent szövetség44 Indokínában ? Ha valamit ennyien és éppen ilyen emberek tagadnak, mint Kittikachom, Thieu, Lón Nol és Souvanna Phou- ma. akkor itt valamit el akarnak titkolni. Ez a négy férfiú, miután értekezlet és találkozódömping zajlott le Délkelet-Ázsiának a7 amerikaiak által ellenőrzött régióiban, kórusban kezdik kiáltani: „Nem akarunk új katonai blokkot, nem is erről beszélgettünk. sőt ez szóba sem jött." Ezzel szemben a Délkelet- ‘ Ázsiában csatangoló több száz nyugati újságíró egybehangzóan jelenti Bangkokból, Phnom Penhből, Saigonból, sőt Vientianeból is. hogy az érdekelt kormányfők és külügyminiszterek különböző találkozóinak az elmúlt hetekben éppen ez volt a (központi témája. Különösen akkor váltak gyakorinkká az új blokk körüli híresztelések, amikor Bangkokban összeültek a délkelet-ázsiai külügyminiszterek. hogy azután a Phnom Penh-i rezsimet elviekben támogató, de egyébként üres nyilatkozat aláírása után látszólag dolguk végezetlenül szétszéledjenek. A Le Monde július 24- én azt jelentette erről, hogy „a külügyminiszterek Thaiföld és a többi érdekéit ázsiai ország kormányfői számára olyan új védelmi paktum kidolgozásán fáradoztak, amelyet majd később a miniszterelnökök írnának alá és hirdetnének ki.” Kétségtelen, hogy a bangkoki kommünikének a négy ország „katonai együttműködése fokozásáról” szóló passzusa módot ad az ilyen következtetésekre. Az is figyelemreméltó, hogy először Ky, majd Thieu sietett a thaiföldi fővárosba, utána pedig Thieu—Lón Nol találkozó zajlott le Nea Luong- ban, kambodzsai területen, ott, ahol a Saigon—Phnom Penh-i útvonal a Mekong folyót érinti. Itt egy kis kompátkelőhely van, amely katonailag annyira fontos, hogy a dél-vietnami hadsereg Kambodzsában tartózkodó erőinek legjelentősebb bázisát itt építették ki. A két vezető találkozásáról közleményt nem adtak ki, de a villámlátogatás után Saigonba visszatérő Thieu igy nyilatkozott: „A jelen pillanatban nem praktikus és nem szükségszerű létrehozni Dél-Vietnam. Thaiföld. Kambodzsa és Laosz katonai szövetségét,” Azt is hozzáfűzte, hogy „ki kell dolgozni a katonai együttműködés legcélravezetőbb formáit”. A különböző, egymásnak is néhol ellentmondó hírek egybevetésekor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a négy kormány képviselői nem tudtak megállapodni egymással a délkeletázsiai katonai blokk létrehozásának kereteiben és formáiban. Annyi kétségtelen, hogy az amerikaiak nagyon szeretnék egy ilyen paktum létrehozását, hiszen már 1954- ben kísérleteiket tettek arra. hogy a térség említett országait bevonják a SEATO- ba, később pedig maga Nixon tett célzásokat guami doktrínájának meghirdetésekor a délkelet-ázsiai országok „jobb katonai együttműködésének szükségességére”. Egy új paktum egybevágna Nixon- nak azzal az elképzelésével, hogy Ázsiában harcoljanak az ázsiaiak — az ázsiaiak ellen, az amerikai érdekekért. Amióta Ky saigoni al- elnök otthoni helyzete olyannyira meggyengült, hogy két kézzel kapaszkodik az amerikaiakba, azóta ő a blokkalakítás tervének a nyilvánosság előtt szereplő egyetlen hangos szószólója. De mi az, amiben nem tudnak megegyezni? Mindenekelőtt az látszik kézenfekvőnek, hogy ha ilyen blokk létrejön, abban a négy ko- zott szinte automatikusan a legnagyobb katonai erőt képviselő saigoni rendszeré a vezető szerep. Ezt természetesen a másik három partner nem látná szívesen. Thieu nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy csalódott a bangkoki tárgyalásokban, s a „savanyú a szőlő” régi igazság alapján visszavonul, feltehetően ráhagyva az amerikaiakra az ügy további intézését. Énnél sokkal egyszerűbb Bangkok álláspontja: 1 a thaiföldi külügyminiszter kereken kijelentette, hogy hajlandó katonailag együttműködni Saigonnal, de csak korlátozott anyagi keretek között, hiszen kormánya máris 80 millió dollárral kénytelen költségvetését csökkenteni. Ezért egyelőre csupán arra vállalkozik, hogy 3000 khmer nemzetiségű thaiföldi katonát Kambodzsába küldjön és 20,00 fős kambodzsai kormánycsápatot kiképzés céljából országába beengedjen. Thaiföld sohasem titkolta, hogy az indokínai háborúból minél több pénzt szeretne kihozni, rábízta az öldöklést a többiekre. hogy míg azok legyengülnek, ő megerősödhessen. Egyedül Souvanna Phouma jelentette ki egyértelműen az érdekelt kormányfők között, hogy Laosznak nem érdeke új katonai blokk létrehozása, s a vientianei kormány, amíg csak tud, igyekszik ragaszkodni a semlegesség státuszához. S ugyancsak félreérthetetlen a Lón Nol-kormány álláspontja: elfogad bármit, nevezzék azt blokknak, „szent szövetségnek”, vagy akár az ördögnek, csak segítsen a puccsista rendszernek fennmaradni a mind nagyobb siMONTEVIDEO Az uruguayi kormány hétfőn közölte, hogy nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a gerillákkal az elrabolt két külföldi diplomata szabadon bocsátásáról. Kijelentette, hogy egyetlen politikai foglyot sem hajlandó kiengedni cserébe az elrabolt brazil és amerikai diplomatákért. A gerillák az elmúlt éjjel újabb válságdíj-ajánlatot tettek a kormánynak: egy helyi rádióállomás útján küldött üzenetükben valamennyi politikai fogoly (számukat körülbelül 120-ra becsülik) szabadon engedését követelték. LONDON Anglia legnagyobb tömény italokat gyártó cége hétfőn bejelentette, hogy a whisky nagykereskedelmi árát 30, a ginét 43,5 centtel emelik. WASHINGTON Az amerikai kormány hétfőn felhívást intézett az uruguayi gerillákhoz, hogy emberiességi okokból engedjék szabadon Mitrionét, az amerikai diplomáciai képviselet pénteken elrabolt tagját, aki a gerillaakció során lövést kapott és súlyosan megsebesült, sürgős kórházi kezelésre szorul. Rosnán párlsnusikáskülclöflség érkezeti Budapestre kereket felmutató kambodzsai népi erők ellen-ben. így hát a blokk létrehozásának egyelőre nagyobbak az akadályai, mint a lehetőségei. De nem kétséges, hogy az Egyesült Államok még koránt sem adta fel a játszmái és mindent meg fog próbálni egy délkelet-ázsiai katonai szövetség létrehozására. Szabó L. István A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn román pártmunkásküldöttség érkezett Budapestre. A küldöttséget Andrei Cerven- covic, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának osztályvezetője vezeti. A Ferihegyi repülőtéren Tóth Mátyás, az MSZMP KB osztályvezetője fogadta a küldöttséget. Jelen volt Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. ASSZONYTÜNTETÉS ESZ a K-IRORSZÁGBAN. Észak-IrorszáS fővárosában heves asszonytüntetés zajlott le tiltakozásul a katonaság brutalitása ellen. (Telefotó — AF — MTI — KS) Július 23-án az asszuáni nagygát 12. turbinájának átadásával befejeződött Afrik® legnagyobb vízerőművének építése. A szovjet, segítséggel felépített gátóriás, amely 17 piramis tömegének felel meg — hossza 3600 m, magassága 111 m, a,gát felső koronaszélessége 40 m és az alapozáshoz a 200 m vastag homokróteget cement-műanyag bepréselésével kellett megkötni — komplex módon hasznosítja a Nílus vizét. 2100 MW kapacitású erőműve 10 milliárd kWh áramot termel, a gát mögött felduzzasztott víztároló pedig teljes feltöltése után 164 milliárd köbméter öntözővizet biztosít a mezőgazdaság számára. A hatalmas kiterjedésű — 480 km hosszú, átlagosan 10 km széles — Nasszer-tó javítja a Nílus hajózhatóságát, sőt előnyös lesz a halászat számára is. Egyiptom népének azonban legfontosabb az árvizek felfogása, így lehetőség nyílik újabb 527 000 hektár föld öntözésére egész éven át, a termelt energia egy részével pedig a Nílus delta vidékén és az oázisokban a föld alatti vizek is bevonhatók az öntözésbe. A gát révén növelhető Észak-Szudánban is az ítözött terület. A Sadd el-Aali, az asszuáni nagygát által termelt energia nagyobbik részét a tervek szerint az ipar hasznosítja. Az izraeli agresszió következtében a kormány bevételei csökkentek, a katonai kiadások viszont megnövekedtek. Ezáltal nem volt mód Asszuán környékén a tervezett ipari központ kiépítésére. A gát költségei az előzetes számítások szerint így is két év alatt megtérülnek, az EAK nemzeti jövedelmét pedig 235 millió fonttal növelik a belőle származó bevételek. fekete léi 2. Gerencsér Miklós: Tűnődésbe révülve hallgatott az igazgató. Sima, szelíd arcát gond árnyékolta, ajkát óvatosan a bajusza alá rejtette. Íme, a bizonyság: a kő- hidai tragédia be nem vallásával megkettőzi a veszélyt, hiszen Nyíri Imre látható biztonságérzete legalábbis irreális. De mit tehetne? Hallgatnia kell. Már benne vannak a Magellán szorosban, csak előre szabad menniök, csak előre. Most már mindegy, ki milyen indítékokra vállalta a cselekvést. Egyet biztosan tudott Pattantyus-Ábrahám Imre: az a legnagyobb emberi nagyság, ha valaki szabad akaratból alárendeli belső szabadságát az összemberi érdekeknek. Egyszersmind akkor süllyed a legmélyebbre vétlenül is, ha a tehetetlenség önvígaszával hagyja magát sodortatni attól a közvetlen kényszertől, amely a sors elháríthatatlannak tetsző súlyával nehezedik rá. Az aljas hatalom mindig ezt a tehetetlenségi erőt alakítja át a katasztrófa energiájává. Nyíri torét sikerült kiragadnia környezete kényszerítő erejéből. Nem taszítaná-e vissza a pánikkal tetézett gyávaságba, nem lökné-e egyenesen a halálba, ha felvilágosítaná a két ifjú végzetéről? Másrészt viszont kötelessége lenne az őszinteség, hogy a további elhatározást Nyíri Imre szabad akaratára bízza. De bármennyire nyugtalanította Pattantyus-Ábrahám etikai érzékét a hallgatólagos hazugság, továbbra is a hazugság mellett döntött, mert úgy vélte, ez az erkölcsi vétke csak helyi értékű, míg hallgatásával a magasabb erkölcsi érdekeknek tartozik. Tűnődéséből átpillantott az igazgató a szemközti tűzoltó- laktanya ablakaiban merengő német sebesültekre. — Hála istennek, hogy öntől is jót hallok. Ami engem illet, körutam névleges célja a termelés szorgalmazása volt vidéki telephelyeinken. Ügy hallom, utamról kedvezően nyilatkoztak a gyár katonai vezetői. — Ezt megerősíthetem, igazgató úr — bólintott közbe tisztelettudóan az osztályvezető. — Nem akartam hinni a szememnek, amikor viszontláttam a Kőbányán megmentett értékeket. Drága szerszámok egész tömegével találkoztam Csornán, Farádon, Egyeden. Ottani embereink csak vonakodva beszéltek a dologról, el akarták bagatellizálni az értékek jelentőségét. Úgy tettem, mintha nem venném észre a konspirációt. Ménfőcsanakon, Téten, Gyomorén, Gicen még azonmód vannak becsomagolva zsírpapírba a drága műszerek és a szétszedett ritka célgépek, ahogy Kőbányán vagonba kerültek. Nem is fogják kibontani a mostani helyzetben. Amint láthatja, Nyíri úr, nem is vagyunk olyan egyedül. Már majdnem bizonyos, hogy a gyár túléli a háborút. Kimondatlan kérdés tétovázott az osztályvezető kerek arcán. Mintegy előre bocsánatot kérve félénk mosolyával, rászánta magát a kérdezésre: — Ha szabadna... érdekelne, hogy mit mutat a veszteséglista. — Bizony azt sem szabad lebecsülni — jegyezte meg keserű halksággal Pattantyus- Ábrahám. — Főképp az emberek miatt nyugtalankodom. Eddig csaknem két és fél ezer munkásunkat, mérnökünket, tisztviselőnket kényszerítettek kitelepülésre. Remélem, hogy a háború befejezése után rögtön haza fognak térni, de addig sanyarú napokat kell átélniük. Embereink Al- só-Bajorországban vannak, Landsberg környékén. Tanyákon, lágerekben helyezték el őket, főképp Velheimben, Mainburgban, Mallersdorfban. Egyelőre mást nem tudtam nekik küldeni, csak vigasztaló szót. Éheznek, fagyoskodnak. — őrültség ez az egész... — Enyhén szólva. A háború utáni első napon sürgetni kell a hazatérésüket. Ami a gépeket illeti, azokból viszonylag kevés került ki. Természetesen, minden csavarért, minden csapszegért kár, de mégis nagyszerű, hogy Kőbányáról mindössze 151 darab vagongyári gépet tudtak csak kiszállítani a németek. Több mint négyszázat megmentettünk, körülbelül százhúsz darab kallódik valahol ebben a nagy zűrzavarban. Ennyit mondhatok a kérdésére, Nyíri úr. És ön? Az imént megjegyezte, hogy beválnak az elképzeléseink. Kíváncsi vagyok a részletekre. Óvatosan kinyílt a szobaajtó, hársfatea illata köszönt a beszélgetőkre. Pattantyus- Ábrahámné simán és gyorsan szervírozott, s dolga végeztével csak annyit időzött a szobában, hogy jóságos mosolylyal búzdította Nyíri Imrét a teázásra. Mihelyt kiosont, nyugtalanul kezdte magyarázni az osztályvezető: — Igen, semmi kétség, remekül beválnak az elképzeléseink... Egyedül a Steyer gyár igazgatója, Friedrich Wenk viselkedik egyre erőszakosabban. Elviselhetetlen a mohósága. Örökké szaglászik, mindent úgy vizsgál, mintha az egész gyár a Steyer Műveké lenne. Ezek után alig értette az igazgató, hogy osztályvezetője mire alapozta a derűlátást. Friedrich Wenk veszedelmes buzgalma éppenséggel alapjaiban tehette lehetetlenné a gyármentő elképzeléseket. Pattantyus-Ábrahám Imre a veszély kényszerére gyorsan talált egy ígéretes ötletet. Ügy számított, a Steyer gyár erőszakos igazgatóját éppen a mohósága révén közömbösíti. Csábító célozgatásokkal rábírja, utazzon vele vidékre, hadd lássa, hogy a vagongyár kihelyezett részlegeiben is bőven van elszállításra alkalmas gépállomány. Kapva kap majd a csalétek után és amíg a vidéket járja zsákmánya teté- zése reményében, itthon alaposan kamatoztathatják távollétét. — Friedrich Wenk urat bízza rám — mondta az igazgató élénken, noha arcszíne szokatlanul fakónak látszott az éles napfényben. — A többiektől azért lehet valami keveset tenni? „Többiek” alatt értelemszerűen a nyilas és német hatalom képviselőire gondolt Nyíri Imre. Abbahagyta teája szürcsölgetését. — Egyre többen lesznek. Az iparügyi miniszter részéről eddig hat fő lábatlankodott a gyárban, tegnap újabb két fő csatlakozott hozzájuk. A háborús termelés minisztere egy megbízott helyett most hárommal képviselteti magát. A honvéd kerületi parancsnokság részéről is hárman rontják a levegőt. Ugyancsak tegnap mutatkozott be két jövevény tiszt, az egyik a honvédelmi miniszter, a másik pedig a totális mozgósítás minisztere képviseletében tartózkodik a gyárban. Pattantyus-Ábrahám arca még szürkébb lett. — De hiszen ezek lassan annyian lesznek, mint a férgek... — Sajnos — meresztette tágra a szemét sokatmondóan Nyíri Imre. — Valóságos falkaként nyüzsög a rengeteg német szakember. Azonkívül a Nemzeti Számonkérő Szék szaglászai szinte a gyárban laknak. Ennek ellenére sikerül ötről hatra jutnunk... (Folytatjuk#
