Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

I. eMd KELFT-MAGYARORSZÁG 1970. augusztus 4' Külpolitikai széljegyzet: Teljes üzemben a el-Aali „Szent szövetség44 Indokínában ? Ha valamit ennyien és ép­pen ilyen emberek tagadnak, mint Kittikachom, Thieu, Lón Nol és Souvanna Phou- ma. akkor itt valamit el akarnak titkolni. Ez a négy férfiú, miután értekezlet és találkozódömping zajlott le Délkelet-Ázsiának a7 ameri­kaiak által ellenőrzött régiói­ban, kórusban kezdik kiálta­ni: „Nem akarunk új katonai blokkot, nem is erről beszél­gettünk. sőt ez szóba sem jött." Ezzel szemben a Délkelet- ‘ Ázsiában csatangoló több száz nyugati újságíró egybehang­zóan jelenti Bangkokból, Phnom Penhből, Saigonból, sőt Vientianeból is. hogy az érdekelt kormányfők és kül­ügyminiszterek különböző ta­lálkozóinak az elmúlt he­tekben éppen ez volt a (központi témája. Különösen akkor váltak gyakorinkká az új blokk körüli híresztelések, amikor Bangkokban összeül­tek a délkelet-ázsiai külügy­miniszterek. hogy azután a Phnom Penh-i rezsimet el­viekben támogató, de egyéb­ként üres nyilatkozat alá­írása után látszólag dolguk végezetlenül szétszéledje­nek. A Le Monde július 24- én azt jelentette erről, hogy „a külügyminiszterek Thai­föld és a többi érdekéit ázsiai ország kormányfői számára olyan új védelmi paktum kidolgozásán fára­doztak, amelyet majd ké­sőbb a miniszterelnökök ír­nának alá és hirdetnének ki.” Kétségtelen, hogy a bang­koki kommünikének a négy ország „katonai együttmű­ködése fokozásáról” szóló passzusa módot ad az ilyen következtetésekre. Az is fi­gyelemreméltó, hogy először Ky, majd Thieu sietett a thaiföldi fővárosba, utána pedig Thieu—Lón Nol talál­kozó zajlott le Nea Luong- ban, kambodzsai területen, ott, ahol a Saigon—Phnom Penh-i útvonal a Mekong folyót érinti. Itt egy kis kompátkelőhely van, amely katonailag annyira fontos, hogy a dél-vietnami hadse­reg Kambodzsában tartózko­dó erőinek legjelentősebb bá­zisát itt építették ki. A két vezető találkozásáról közle­ményt nem adtak ki, de a villámlátogatás után Saigon­ba visszatérő Thieu igy nyilatkozott: „A jelen pilla­natban nem praktikus és nem szükségszerű létrehozni Dél-Vietnam. Thaiföld. Kam­bodzsa és Laosz katonai szö­vetségét,” Azt is hozzáfűzte, hogy „ki kell dolgozni a ka­tonai együttműködés legcél­ravezetőbb formáit”. A különböző, egymásnak is néhol ellentmondó hírek egybevetésekor arra a kö­vetkeztetésre kell jutnunk, hogy a négy kormány képvi­selői nem tudtak megálla­podni egymással a délkelet­ázsiai katonai blokk létreho­zásának kereteiben és for­máiban. Annyi kétségtelen, hogy az amerikaiak nagyon szeretnék egy ilyen paktum létrehozását, hiszen már 1954- ben kísérleteiket tettek ar­ra. hogy a térség említett or­szágait bevonják a SEATO- ba, később pedig maga Nixon tett célzásokat guami doktrí­nájának meghirdetésekor a délkelet-ázsiai országok „jobb katonai együttműködésének szükségességére”. Egy új paktum egybevágna Nixon- nak azzal az elképzelésével, hogy Ázsiában harcoljanak az ázsiaiak — az ázsiaiak ellen, az amerikai érdeke­kért. Amióta Ky saigoni al- elnök otthoni helyzete oly­annyira meggyengült, hogy két kézzel kapaszkodik az amerikaiakba, azóta ő a blokkalakítás tervének a nyilvánosság előtt szereplő egyetlen hangos szószólója. De mi az, amiben nem tudnak megegyezni? Minde­nekelőtt az látszik kézenfek­vőnek, hogy ha ilyen blokk létrejön, abban a négy ko- zott szinte automatikusan a legnagyobb katonai erőt képviselő saigoni rendszeré a vezető szerep. Ezt termé­szetesen a másik három partner nem látná szívesen. Thieu nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy csalódott a bangkoki tár­gyalásokban, s a „savanyú a szőlő” régi igazság alapján visszavonul, feltehetően rá­hagyva az amerikaiakra az ügy további intézését. Énnél sokkal egyszerűbb Bangkok álláspontja: 1 a thaiföldi külügyminiszter ke­reken kijelentette, hogy haj­landó katonailag együttmű­ködni Saigonnal, de csak korlátozott anyagi keretek között, hiszen kormánya máris 80 millió dollárral kénytelen költségvetését csökkenteni. Ezért egyelőre csupán arra vállalkozik, hogy 3000 khmer nemzetisé­gű thaiföldi katonát Kam­bodzsába küldjön és 20,00 fős kambodzsai kormánycsápatot kiképzés céljából országába beengedjen. Thaiföld soha­sem titkolta, hogy az indo­kínai háborúból minél több pénzt szeretne kihozni, rá­bízta az öldöklést a többiek­re. hogy míg azok legyengül­nek, ő megerősödhessen. Egyedül Souvanna Phouma jelentette ki egyértelműen az érdekelt kormányfők között, hogy Laosznak nem érdeke új katonai blokk létrehozá­sa, s a vientianei kormány, amíg csak tud, igyekszik ra­gaszkodni a semlegesség stá­tuszához. S ugyancsak félreérthetet­len a Lón Nol-kormány ál­láspontja: elfogad bármit, nevezzék azt blokknak, „szent szövetségnek”, vagy akár az ördögnek, csak segítsen a puccsista rendszernek fenn­maradni a mind nagyobb si­MONTEVIDEO Az uruguayi kormány hét­főn közölte, hogy nem haj­landó tárgyalásokba bocsát­kozni a gerillákkal az elra­bolt két külföldi diplomata szabadon bocsátásáról. Kije­lentette, hogy egyetlen politi­kai foglyot sem hajlandó ki­engedni cserébe az elrabolt brazil és amerikai diploma­tákért. A gerillák az elmúlt éjjel újabb válságdíj-ajánla­tot tettek a kormánynak: egy helyi rádióállomás útján kül­dött üzenetükben valamennyi politikai fogoly (számukat körülbelül 120-ra becsülik) szabadon engedését követel­ték. LONDON Anglia legnagyobb tömény italokat gyártó cége hétfőn bejelentette, hogy a whisky nagykereskedelmi árát 30, a ginét 43,5 centtel emelik. WASHINGTON Az amerikai kormány hét­főn felhívást intézett az uruguayi gerillákhoz, hogy emberiességi okokból enged­jék szabadon Mitrionét, az amerikai diplomáciai képvi­selet pénteken elrabolt tag­ját, aki a gerillaakció során lövést kapott és súlyosan megsebesült, sürgős kórházi kezelésre szorul. Rosnán párlsnusikáskülclöflség érkezeti Budapestre kereket felmutató kambod­zsai népi erők ellen-ben. így hát a blokk létrehozá­sának egyelőre nagyobbak az akadályai, mint a lehetőségei. De nem kétséges, hogy az Egyesült Államok még ko­ránt sem adta fel a játszmái és mindent meg fog próbál­ni egy délkelet-ázsiai katonai szövetség létrehozására. Szabó L. István A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására hétfőn román pártmunkásküldött­ség érkezett Budapestre. A küldöttséget Andrei Cerven- covic, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának osztályvezetője vezeti. A Fe­rihegyi repülőtéren Tóth Mátyás, az MSZMP KB osz­tályvezetője fogadta a kül­döttséget. Jelen volt Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe. ASSZONYTÜNTETÉS ESZ a K-IRORSZÁGBAN. Észak-IrorszáS fővárosában heves asszonytüntetés zajlott le tiltakozásul a katonaság brutalitása ellen. (Telefotó — AF — MTI — KS) Július 23-án az asszuáni nagygát 12. turbinájának átadásával befejeződött Afrik® legnagyobb vízerőművének építése. A szovjet, segítséggel felépített gátóriás, amely 17 pi­ramis tömegének felel meg — hossza 3600 m, magassága 111 m, a,gát felső koronaszélessé­ge 40 m és az alapozáshoz a 200 m vastag homokróteget cement-műanyag bepréselésével kellett megkötni — komplex módon hasznosítja a Nílus vizét. 2100 MW kapacitású erő­műve 10 milliárd kWh áramot termel, a gát mögött felduzzasztott víztároló pedig teljes feltöltése után 164 milliárd köbméter öntözővizet biztosít a mezőgazdaság számára. A ha­talmas kiterjedésű — 480 km hosszú, átlagosan 10 km széles — Nasszer-tó javítja a Ní­lus hajózhatóságát, sőt előnyös lesz a halászat számára is. Egyiptom népének azonban leg­fontosabb az árvizek felfogása, így lehetőség nyílik újabb 527 000 hektár föld öntözésére egész éven át, a termelt energia egy részével pedig a Nílus delta vidékén és az oázisokban a föld alatti vizek is bevonhatók az öntözésbe. A gát révén növelhető Észak-Szudánban is az ítözött terület. A Sadd el-Aali, az asszuáni nagygát által termelt energia nagyobbik részét a tervek szerint az ipar hasznosítja. Az izraeli agresszió következtében a kormány bevételei csök­kentek, a katonai kiadások viszont megnövekedtek. Ezáltal nem volt mód Asszuán környé­kén a tervezett ipari központ kiépítésére. A gát költségei az előzetes számítások szerint így is két év alatt megtérülnek, az EAK nemzeti jövedelmét pedig 235 millió fonttal növelik a belőle származó bevételek. fekete léi 2. Gerencsér Miklós: Tűnődésbe révülve hallga­tott az igazgató. Sima, szelíd arcát gond árnyékolta, ajkát óvatosan a bajusza alá rejtet­te. Íme, a bizonyság: a kő- hidai tragédia be nem vallá­sával megkettőzi a veszélyt, hiszen Nyíri Imre látható biz­tonságérzete legalábbis irreá­lis. De mit tehetne? Hallgat­nia kell. Már benne vannak a Magellán szorosban, csak elő­re szabad menniök, csak elő­re. Most már mindegy, ki mi­lyen indítékokra vállalta a cselekvést. Egyet biztosan tu­dott Pattantyus-Ábrahám Imre: az a legnagyobb embe­ri nagyság, ha valaki szabad akaratból alárendeli belső szabadságát az összemberi ér­dekeknek. Egyszersmind ak­kor süllyed a legmélyebbre vétlenül is, ha a tehetetlenség önvígaszával hagyja magát sodortatni attól a közvetlen kényszertől, amely a sors el­háríthatatlannak tetsző súlyá­val nehezedik rá. Az aljas ha­talom mindig ezt a tehetetlen­ségi erőt alakítja át a ka­tasztrófa energiájává. Nyíri torét sikerült kiragadnia kör­nyezete kényszerítő erejéből. Nem taszítaná-e vissza a pá­nikkal tetézett gyávaságba, nem lökné-e egyenesen a ha­lálba, ha felvilágosítaná a két ifjú végzetéről? Másrészt vi­szont kötelessége lenne az őszinteség, hogy a további el­határozást Nyíri Imre szabad akaratára bízza. De bármennyire nyugtalaní­totta Pattantyus-Ábrahám eti­kai érzékét a hallgatólagos hazugság, továbbra is a ha­zugság mellett döntött, mert úgy vélte, ez az erkölcsi vét­ke csak helyi értékű, míg hallgatásával a magasabb er­kölcsi érdekeknek tartozik. Tűnődéséből átpillantott az igazgató a szemközti tűzoltó- laktanya ablakaiban merengő német sebesültekre. — Hála istennek, hogy ön­től is jót hallok. Ami engem illet, körutam névleges célja a termelés szorgalmazása volt vidéki telephelyeinken. Ügy hallom, utamról kedvezően nyilatkoztak a gyár katonai vezetői. — Ezt megerősíthetem, igazgató úr — bólintott közbe tisztelettudóan az osztályveze­tő. — Nem akartam hinni a szememnek, amikor viszont­láttam a Kőbányán megmen­tett értékeket. Drága szerszá­mok egész tömegével talál­koztam Csornán, Farádon, Egyeden. Ottani embereink csak vonakodva beszéltek a dologról, el akarták bagatelli­zálni az értékek jelentőségét. Úgy tettem, mintha nem ven­ném észre a konspirációt. Ménfőcsanakon, Téten, Gyo­morén, Gicen még azonmód vannak becsomagolva zsírpa­pírba a drága műszerek és a szétszedett ritka célgépek, ahogy Kőbányán vagonba ke­rültek. Nem is fogják kibon­tani a mostani helyzetben. Amint láthatja, Nyíri úr, nem is vagyunk olyan egyedül. Már majdnem bizonyos, hogy a gyár túléli a háborút. Kimondatlan kérdés tétová­zott az osztályvezető kerek ar­cán. Mintegy előre bocsánatot kérve félénk mosolyával, rá­szánta magát a kérdezésre: — Ha szabadna... érdekelne, hogy mit mutat a veszteség­lista. — Bizony azt sem szabad lebecsülni — jegyezte meg keserű halksággal Pattantyus- Ábrahám. — Főképp az em­berek miatt nyugtalankodom. Eddig csaknem két és fél ezer munkásunkat, mérnökünket, tisztviselőnket kényszerítet­tek kitelepülésre. Remélem, hogy a háború befejezése után rögtön haza fognak tér­ni, de addig sanyarú napokat kell átélniük. Embereink Al- só-Bajorországban vannak, Landsberg környékén. Tanyá­kon, lágerekben helyezték el őket, főképp Velheimben, Mainburgban, Mallersdorfban. Egyelőre mást nem tudtam nekik küldeni, csak vigaszta­ló szót. Éheznek, fagyoskod­nak. — őrültség ez az egész... — Enyhén szólva. A háború utáni első napon sürgetni kell a hazatérésüket. Ami a gépe­ket illeti, azokból viszonylag kevés került ki. Természete­sen, minden csavarért, min­den csapszegért kár, de mégis nagyszerű, hogy Kőbányáról mindössze 151 darab vagon­gyári gépet tudtak csak ki­szállítani a németek. Több mint négyszázat megmentet­tünk, körülbelül százhúsz da­rab kallódik valahol ebben a nagy zűrzavarban. Ennyit mondhatok a kérdésére, Nyí­ri úr. És ön? Az imént meg­jegyezte, hogy beválnak az el­képzeléseink. Kíváncsi vagyok a részletekre. Óvatosan kinyílt a szoba­ajtó, hársfatea illata köszönt a beszélgetőkre. Pattantyus- Ábrahámné simán és gyorsan szervírozott, s dolga végezté­vel csak annyit időzött a szo­bában, hogy jóságos mosoly­lyal búzdította Nyíri Imrét a teázásra. Mihelyt kiosont, nyugtalanul kezdte magya­rázni az osztályvezető: — Igen, semmi kétség, re­mekül beválnak az elképze­léseink... Egyedül a Steyer gyár igazgatója, Friedrich Wenk viselkedik egyre erő­szakosabban. Elviselhetetlen a mohósága. Örökké szaglá­szik, mindent úgy vizsgál, mintha az egész gyár a Ste­yer Műveké lenne. Ezek után alig értette az igazgató, hogy osztályvezetője mire alapozta a derűlátást. Friedrich Wenk veszedelmes buzgalma éppenséggel alap­jaiban tehette lehetetlenné a gyármentő elképzeléseket. Pattantyus-Ábrahám Imre a veszély kényszerére gyorsan talált egy ígéretes ötletet. Ügy számított, a Steyer gyár erő­szakos igazgatóját éppen a mohósága révén közömbösíti. Csábító célozgatásokkal rábír­ja, utazzon vele vidékre, hadd lássa, hogy a vagongyár ki­helyezett részlegeiben is bő­ven van elszállításra alkalmas gépállomány. Kapva kap majd a csalétek után és amíg a vidéket járja zsákmánya teté- zése reményében, itthon ala­posan kamatoztathatják tá­vollétét. — Friedrich Wenk urat bízza rám — mondta az igaz­gató élénken, noha arcszíne szokatlanul fakónak látszott az éles napfényben. — A töb­biektől azért lehet valami ke­veset tenni? „Többiek” alatt értelemsze­rűen a nyilas és német hata­lom képviselőire gondolt Nyí­ri Imre. Abbahagyta teája szürcsölgetését. — Egyre többen lesznek. Az iparügyi miniszter részéről eddig hat fő lábatlankodott a gyárban, tegnap újabb két fő csatlakozott hozzájuk. A háborús termelés minisztere egy megbízott helyett most hárommal képviselteti magát. A honvéd kerületi parancs­nokság részéről is hárman rontják a levegőt. Ugyancsak tegnap mutatkozott be két jö­vevény tiszt, az egyik a hon­védelmi miniszter, a másik pedig a totális mozgósítás mi­nisztere képviseletében tar­tózkodik a gyárban. Pattantyus-Ábrahám arca még szürkébb lett. — De hiszen ezek lassan annyian lesznek, mint a fér­gek... — Sajnos — meresztette tágra a szemét sokatmondóan Nyíri Imre. — Valóságos fal­kaként nyüzsög a rengeteg német szakember. Azonkívül a Nemzeti Számonkérő Szék szaglászai szinte a gyárban laknak. Ennek ellenére sike­rül ötről hatra jutnunk... (Folytatjuk#

Next

/
Thumbnails
Contents