Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-04 / 181. szám
LAPUNK TARTALMÁBA^! KXVII. ÉVFOLYAM, 181. SZÄM ARA: 80 FILLÉR 1970. AUGUSZTUS 4, KEDD Dirk és társai (3. oldal) Kémek a búvárhajón (5. oldal) Sportjelentéseink (6—7. oldal) Gyorslista a lottó tárgynyereménysorsolásáról (8. oldal) Nélkülük « jobban boldogulunk A vietnami békeerők küldöttségének látogatása Napirenden a Közel-Kelet Jarring—U Thant tanácskozás Aligha akad mostanában taggyűlés, vagy termelési tanácskozás, ahol — függetlenül a napirendtől — a legtöbb felszólaló a munkafegyelem hiányosságait ne tenné szóvá. Hogyan, a párt- bizottságok és au alapszervezetek tagjai a tárgytól eltérően mellébeszélnek? Nem, akik a munkafegyelem egyre több gondot okozó lazulását teszik szóvá, nagyon is élő valóságra, gazdasági, társadalmi életünk egyik alapvető kérdésére hívják fel a figyelmet. Az üvegipar, a gépipar után, az építőiparban is 44 órára csökkentették a munkaidőt, de több építésvezetőségen nem 44 órát, hanem 36-ot, vagy ennél is kevesebbet dolgoznak. Nem hivatalosan, de a vezetőség tudtával és hallgatólagos beleegye- eésével. Az emberek őszintén elmondják, hogy ma már nemcsak szabad szombatot, hanem „szabad pénteket” tartanak. Sőt, sokan odáig merészkednek, hogy több > munkahelyen divat lett a „suszterhétfő”. A fiatalok közül sokan nem emlékeznek arra, hogy mi az a suszterhétfő. Régen, talán nem is ,a „maszek világban”, hanem nieg a céhek idejében vált szokássá, hogy a cipészek hétfőn nem dolgoztak. Persze, abban az időben a suszterek vasárnap vásárra jártak. Akik jó üzletet csináltak, azok hétfőn jogosan ünnepeltek, de a többség kényszerből őgyelgett a kocsmák körül, mert nem volt munkájuk. Nem törődhetünk bele a lógásba, a fegyelmezetlenségbe, mert ma már nem kis műhelyben és egyedül dolgoznak az emberek, hanem nagyüzemekben és többnyire gépekkel. Ha a darukezelő, a kazánfűtő, vagy a gépkocsi- vezető nem áll munkába, akkor az egész építkezésen a műhely, az üzem minden részében zavar keletkezik, akik dolgozni és keresni akarnak, azokat is hátráltatják. Elég bajunk, gondunk akad nekünk a fegyelmezetlenségek és a lógások nélkül is. Nincs elegendő cement, vas- és vagonhiánnyal küszködünk. Sok feladatunkhoz képest kevés a jól képzett szakember, a fontos beruházásokra késve árkénnek a gépek és a berendezések, ilyen körülmények mellett, ha jobban értenénk hozzá, akkor is nehéz a munkaszervezés, „az objektív akadályok” miatt sokszor jelentős többletköltség merül fel. De ha a szabad péntekre, a suszterhétfőkre és a sok lógásra gondol az ember, azt kell mondanunk, hogy gyakran saját pénzünk ellenségei vagyunk. Egy ideig a műveEetők és a bérszámfejtők rugalmasan megoldották, hogy valamelyest kevés pénz legyen azok borítékjában is, akik éppen hogy csak dolgozgattak. De a kevéssel ma már senki se éri be, mindenki több forintot akar. Az acélárugyár, az építőipar és a cipőipar nem tud annyit termelni, «int amennyire szükség van. Miből, honnan adjanak több lakást, ruhát, cipőt, ha egyre kevesebben dolgozunk. Lehetséges, hogy a nemzeti jövedelem, a termelékenység és gazdasági hatékonyság elvont fogalmak, sokan azt mondják, hogy ez nem érdekli a* „melóst”. De azt mindenki értse meg, hogy elosn- tani csak azt és annyit lehet, amennyit megtermeltünk. Ebből következik, hogy nem magánügy, hanem mindnyájunk közös érdeke, hogy fegyelem és rend legyen a munkahelyeken, mindenki becsületesen dolgozzék. Mennyien lehetnek azok, akiknek nem használ sem az okos, sem a szép szó és bíztatás? A bányákban, az építőknél, a vasútnál, az au- tókctílekedésnél, az üveg- és vasiparban, valamint a termelőszövetkezetekben az emberek többsége szorgalmasan, rendesen dolgozik. Elenyésző, talán néhány százalék azok száma, akik fegyelmezetlenek, akik lógnak és akadályozzák a munkát. Nem lenne jobb, ha eueket be sem engednék a munkahelyekre? Igen, a többség, a rendes emberek véleménye az, hogy a fegyelmet bomlasztó és ezzel tetemes károkat okozó lógósoknak utolsó figyelmeztetést kell adni, és ha ez sem használ, adják ki a munkakönyvüket. A legtöbb vállalat igazgatója az üzemvezetőknek, építésvezetőknek és osztályvezetőknek adta le a fegyelmi jogkört. De sok munkahelyen hónapok, sőt talán évek óta egyetlen lógóst sem bocsátottak el, mert ez népszerűtlen, kellemetlen feladat. Ám, a vezetőnek ezt is vállalni kell — a többség, a közösség, érdekében! Ne tűrjék a fegyelmezetlenséget, a notórius lógósoktól szabaduljanak meg, mert nélkülük jobban boldogulnak. A Dél-vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szövetségének küldöttsége, amely dr. Trinh Dinh Thao jogászprofesszornak, a szövetség központi bizottsága elnökének, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya konzultatív tanácsa alelnökének vezetésével tartózkodik hazánkban, hétfőn békemozgalmi vezetőkkel találkozott. A budapesti népfrontbizottságon rendezett baráti találkozón részt vett Harmati Dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Idris Jazairy, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság külügyminisztériumának főosztályvezetője hétfőn a Külkereskedelmi Minisztériumban gazdasági együttműködési megállapodást írt alá. A megállapodás értelmében Magyarország Algéria gazdaságának fejlődéséhez hitelt nyújt, amelynek keretében Algéria különféle komp-' lett gyárberendezéseket, felszereléseket vásárolhat; a megállapodás értelmében magyar szakértők vestmek részt a szállítandó gyárak üzembe helyezésében, az algériai szakemberek képzésében. A tárgyalásokon részt vevő delegációk megállapították, hogy a két ország kereskedelmi forgalma az elmúlt évben jelentősen fejlődött. A magyar export zömét textilméteráruk, fémtömegcikkek, izzólámpák, alumínium nyi- láínáró szerkezetek képezték. A közelmúltban az algíri stadion részére magyar vállalattól rendelték meg az eredményhirdetőket és tárgyalnak gyümölcs- és paradicsomSándor, az Országos Béketanács alelnöke, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára, Sebestyén Nándomé, az OBT titkára; a budapesti pártbizottság képviseletében Király András alosztályvezető és Bostai Károlyné, valamint dr. Pesta László, dr. Deák Lívia és Szabó Piroska a budapesti népfrontbizottság alelnökei. Részt vett a találkozón Banh Ba Thi, a DVK budapesti nagykövete, valamint a Délvietnami Köztársaság nagy- követsége képviseletében Ngu Yen Van Phuc. konzervgyár vásárlásáról is. 1969-ben számottevően növekedett az Algériából származó magyar import, amelynek jelentős része a lakosság ellátásához szükséges cikk, többek között narancs, gyümölcslé, paccse. A magyar vállalatok importálnak Algériából parafát és nagyobb mennyiségű fosufátot is, a műtrágya- gyártás e fontos alapanyagának, a foszfátnak vásárlására 3 éves megállapodást kötöttek. Az algériai delegáció vei:e- tője a megállapodás aláírása után adott nyilatkozatában méltatta annak a csaknem száz magyar szakértőnek a munkáját, akik algériai tevékenységükkel kivívták a hivatalos szervek és a lakosság elismerését. Magyar tervek alapján épül Algírban a 60 ezer személyes sportstadion, amelyet 1971. június 19-én az algériai forradalom évfordulóján avatnak fel. A továbbiakban Idris Jazairy elmondotta, hogy a hitel keretében szállítandó magyar áruk ellenértékét olyan algériai exportcikkekkel fizetik vissna amelyekre Magyarországon nagyobb távon szükség van. Amikor e cikket nyomdába adjuk, még nem ismerünk részleteket U Thant ENSZ- főtitikár és Gunnar Jarring svéd diplomata, a főtitkár közel-keleti külön megbízottjának tárgyalásáról. Annyit tudunk csak, hogy hétfőn már össze is ültek, megtárgyalni a Rogers-terv egyiptomi, jordá- niai, illetve izraeli elfogadása utáni teendőket: a részleteket. Jóllehet a Rogers-terv elfogadása a közel-keleti konfliktusban érdekelt legfontosabb államok részéről jelentős lépés előre, még messze vagyunk attól, hogy a térség tartós békéjének körvonalait felvázolhassuk. Két oldalon is akadályok merülnek fel. Az egyik Izrael halogató taktikája. Ismeretes, hogy Tel Aviv a Rogers-tervet is csak öt napig tartó folytonos ülésezések után fogadta el. Ezt követi a halogatás újabb fázisa: most a végleges válasz elküldését késlelteti Tel Aviv. A párizsi Figaro szerint Izrael az időt arra használja fel, hogy további biztosítékokat követeljen az USA-tól. A másik akadály az arab világon belül lelhető fel. Egyfelől a palesztinai ellenállási Bochkor Jenő, az MTI bonni kiküldött tudósítója jelenti: Egy héttel a szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások megkezdődése után bonni politikai körökben továbbra is lankadatlan érdeklődéssel követik a párbeszéd alakulását. Bonnban valószínűnek tartják, hogy Scheel nyugatnémet külügyminiszter a hét közepén — feltehetően csütörtökön — visszaérkezik a szovjet fővárosból és beszámol Brandt kancellárnak az eddig elért eredményekről. Az eddigi jelentéseket és Von Wechmar nyugatnémet szóvivő moszkvai megnyilatkozásait Bonnban vegyes érzelmekkel fogadták. A kormányt támogató sajtóorgánumok kiemelik, hogy „részleges eredmények”-kel zárult az első hét, viszont a kereszténydemokrata lapok a tárgyalások megrekedését jósolják, vagy pedig aggodalmukat hangoztatják, hogy Scheel Moszkvában „beadja a derekát”. Szombaton a revansista szervezetek szószólói ismét azt követelték az NSZK kormányától, hogy ne nyugodjék bele az európai határok meg- változtathatatlanságába és „ragaszkodjék a német egység helyreállításához”. Herbert Czaja, az áttelepültek szövetségének elnöke a fennálló status quo megváltoztatását, Herbert Hupka, a sziléziai kitelepültek vezetője pe^ szervezetek legtöbbje nem szándékozik letenni a fegyvert. Másfelől egyes arab államok sem hajlandók elfogadni a Rogers-tervet, köztük olyan jelentős országok, mint Irak és Algéria. Mindeddig Szíria sem fogadta el a Rogers-javaslatokat, ám talán reménykeltő jel, hogy a szíriai küldöttség mégis elutazott Líbiába, ahol — Tripoli városában — az Izraellel hadiállapotban lévő arab államok kül- és hadügyminiszterei gyűlnek össze értekezletre. Ugyanakkor Kadhafi líbiai elnök, miután látogatást tett Kairóban Nasz- szer elnöknél, Bagdadija vette útját. Feltehetően közvetíteni akar az EAK és Irak között kiéleződött nézet- eltérésekben. A mozgásba lendült közel- keleti helyzetet tehát a fokozott diplomáciai tevékenység és az újabb ellentétek felmerülése jellemzi. Mindamellett remény van rá — hiszen', a nagyhatalmak is ezt támogatják és javasolják —, hogy előbb-utóbb sor kerül a Ro- gers-tervben javasolt tűzszünetre és a Jarring-misszió közeli felújítására. dig az Odera—Neisse-határ érvényességének kerek elutasítását követelte. Igen nagy érdeklődést keltett vasárnap este Von Wechmar nyugatnémet szóvivő nyilatkozata. Wechmar a Süddeutescher Rundfunknak adott interjújában kijelentette, hogy a nyugatnémet fél a megkötendő szerződés kereteiben nem lát módot a „német egység” helyreállítására vonatkozó igényeinek rögzítésére, ezért a kormány külön levélben fejti majd ki, hogy kitart célja mellett, anélkül, hogy magát a szerződést vitatná. Jóllehet — tűnt ki Wechmar szavaiból — a Szovjetunió kész tudomásul venni, hogy az NSZK levélben rögzítse igényeit, Bonn ezzel nem éri be, hanem szeretné elérni, hogy a levelet ne egyoldalú állásfoglalásnak, hanem a megkötendő szerződés kiegészítő okmányának tekintsék. A hétfői lapok értékelésükben és kommentárjaikban egyöntetűen azt jósolják, hogy csak most kezdődik a tárgyalások nehezebb szakasza, mert a részeredmények elsősorban nem érdemi kérdéseket érintettek. A tárgyalások légkörét a sajtó „tárgyilagosnak, de reménytkeltőnek” minősíti. Jelentős gesztusnak tartja, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter vasárnap meghívta vidéki villájába nyugatnémet kollégáját és kötetlen megbeszélést folytatott vele, Az árvíz okozta rongálás miatti, 75 napi kényszer állás után hétfőn délután megkezdte a folyamatos termelést a fehérgyarmati automata téglagyár. Az év hátralévő részében _ kizárólag az árvízkárt szenvedett Szamosköz részére — 8 és fél millió darab normál méretnek megfelelő üreges téglát gyárt. Hammel József felvetele Magyar-algériai gazdasági együttműködési megállapodás Bonni lapvélemények a moszkvai tárgyalásról VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK l
