Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-29 / 202. szám
«. e»á! KITLET-MAGYARORSZA« 1R?8 angiísatos 89. Szülők fóruma: Barátaink, az állatok GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! 7üles és a piroskakm Talán furcsának tűnik, hogy a uevelésről szólva a háziállatok is szerepelnek témáink sorában. Vajon a gyermek világképének, ismereteinek, érzelmi életének fejlődésében milyen szerepe lehet az állatoknak? Látszólag kevés köze van a gyermeki személyiség fejlődésében az állatoknak, s legtöbbször a mesefigurák alakjában ismerik meg az állatok tulajdonságait. A bátor oroszlán, a ravasz róka, a hűséges kutya, a játékos cica, a furfangos kanári, a levegő postása a galamb, és még számos állat már az óvodáskorban ismerősévé válik a gyereknek. Más élmény azonban, amikor a szülők jóvoltából a maguk valóságában is megpillanthatják, sőt gondozásuk, az állatok fejlődése a gyermekektől is függ. A szülők nagy része — kivéve a falusi embereket — idegenkedik a háziállatoktól. Ennek sokszor az az alapja, hogy a bérházi lakásokban nem marad hely a kutyának, macskának. Legfeljebb a kalitkában „lakó” madarak, az akvárium díszhalai jelentik a maximális lehetőségeket. De vannak szülők, akik más okból idegenkednek: a gyermekük egészségét féltik, sőt egyesek a tanulást féltik, ezért vonakodnak eleget tenni a gyermek rimánkodásának. Olykor a praktikum, a hasznosság vezeti a szülőket, hogy szert tegyenek egy macskára, kutyára. Esetleg a divatnak hódolnak. Napjainkban ismét divat a kutya, mint sétapartner is. Komolyra fordítva a szót, barátaink, a háziállatok több szempontból is hasznosak lehetnek. Eleven kapcsolatot jelentenek a természettel, a gyermekek figyelemmel kísérhetik az állatok fejlődését, élményszerűen pillanthatnak be az élet törvényeibe, — születés, betegség, elmúlás, stb. A gondoskodás — az állatok etetése, tisztántartása, megóvása a betegségtől, stb. — felelősségérzetüket is növeli. Ez a kis mozaik is egy lesz abból a sokból, milliárdból, amit más hatások alakítanak ki együttesen a gyermekben, s a rájuk bízott munka becsületes elvégzésében valósulnak meg. A háziállatok gondozása, egészségük védelme természetesen összefügg az általános környezeti higiéniával, egyik erősíti, elmélyíti a másikat. Az a gyerek, aki tisztaságra, egészséges életrendre, edző életmódra szokott az állatok gondozásában, nevelgetésében is megőrzi ezt a tulajdonságát. Bármilyen furcsa, olyan eset is lehetséges, hogy az állatokkal kapcsolatos ilyen megszokás vetítődik át a gyermek saját környezetére. Kölcsönös ez, melynek a gyermek látja hasznát. A gyermeki környezetben élő háziállatok, a tapintatos szülői figyelemmel, fokozatosan elmélyítik a gyermekben az állatok iránti szeretetet. Az állatbarát gyerek''áltálában nem válik állatkínzóvá', nem tűri az oktalan és embertelen kínzást, amit a gyermekjátékoknál néhol tapasztalni lehet. Felháborodik azon is, ha a felnőttektől lát hasonlót, agyonkínzott lovat, akit gazdája ütlegel... Kétségtelen, hogy a gyermeket elsősorban ember- szeretetre szükséges nevelni. Ezzel együtt az állatszeretet is fontos mozzanata lehet a nevelésnek. Az egészséges lelkületű ember nem érez örömet az állatkínzásban, hanem megveti és — ha lehet megakadályozza — az ilyen szadizmust. Nem arról van szó, hogy aki az állatot szereti az bizonyára az embernek is barátja, humanista gondolkodású. Ismerünk irodalmi és történelmi olvasmányainkból „nagy” személyiségeket, akik a széltől is óvták kedvenc háziállatukat, de gondolkodás nélkül mészároltatták le emberek százait, ezreit, önmagában az áliatszeretet még nem mond el mindent egy ember jelleméről, humanizmusáról. Mégis az a jellemzőbb, hogy az allatszeretök között több a humanista, a mélyen érző ember. Ezért nem közömbös, hogy a gyermekek érzelemvilága. gondoskodó hajlama, megismerő tevékenysége ezáltal is gazdagodjék. Persze, mint a családban sok minden, ez is annak függvénye, milyen a tradíció, a családi közösség légköre, érzelmi viszonya. Vannak szülők, akik gyermekkoruk óta idegenkednek az állatoktól, különösen a kutyáktól. Ök nehezebben tudnak megbarátkozni a gondolattal, hogy teljesítsék a gyermek „kutya iránti kérelmét”. Az akvárium vagy díszmadárkalitka pedig sok családban inkább a családfő hobbyja, — s amolyan urhatnámság is egyeseknél, a gyerekeknek tilos még a közelükbe is menni. Pedig mennyivel szemléletesebben megértenének számos biológiai, kémiai, élettani „leckét”, ha csak egy kicsit is részesei lehetnének a szülői kedvtelésnek. Nem azért szóltunk a háziállatok és a gyermek kapcsolatáról, mert azt tartanánk; ahol nincsenek háziállatok, a gyermekek valami pótolhatatlantól esnek el. De nem árt a puszta állatszeretet mögé is nézni a szülőnek, amikor gyermeke kérleli: jó lenne egy kiskutya, v agy cica. Természetesen kengurut ne vigyünk haza, vagy legalábbis módjával... Páll Géza Krecsmary László: Furcsa mondóka Kilyukadt a sütőtök: 'tern sül henna sütőtök, tem sül benne mákos rétes, rém sül benne túrós bélés, ehér kalács, májas hurka. — ni lesz veled, Hájas Gyurka'' találd csak ki, mi lesz veled! l'örd rajta a kobakod! Vagy ne is törd! — megmondom A kisebb lesz a pocakod! VÍZSZINTES: 1. Az ókori Athén Jelképe. 6. Ajándékoz. 7. Cipészek talpragasztója. 8. Kötőszó. 9. ...lapu. 11. Gyom. 12. Régi magyar családnév, a Czíllei mellett a legnagyobb oligarcha család egyike. 14. Tiborka. 16. Megfejtendő. 18. Mondat építőköve (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 20. Visz- sza: vonatkozó névmás. 21. Tőszámnév. 22. Három, oroszul. 24. összekavart réz! 25. UAZI: 27. Megfejtendő. 28. Azonos betűk. 29. összevissza őriz!!! FÜGGŐLEGES: 1. Ajándékozta. 2. Tetejére. 3. OGX. 4. Olasz folyam. 5. LÉAB. 6. Megfejtendő (ötödik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 10. Misi és Zsuzsi elhatározta, hogy elmennek világot látni, Cirmi cica dorombolva csatlakozott hozzájuk. Bodri az udvarban húsölt, az eperfa alatt. Amikor meglátta őket, felugrott és megkérdezte: — Vau, vau, hova lesz a séta? — — Elmegyünk messzire — mondta Misi. — Egészen messzire, ahol vége van a világnak. — Hadd menjek el én is! — kunyerált Bodri farkcsóválva. m — És akkor ki vigyáz a házra? — kérdezte Zsuzsika. — Vigyázzon Gáli! — mondta Bodri. Góli, a harcias gunár, amikor meghallotta, hogy hova igyekeznek, rögtön elkezdett kiabálni: — Gi-gá-gá! Gi-gá-gá én is megyek világgá! — Nem lehet Góli — mondta Zsuzsika —, valakinek vigyázni kell a házra! — Vigyázzon rá Kakas Marci — mondta Góli. Amikor Kakas Marci meghallotta, miről van szó, egyszerűen rátelepedett Bodri határa és onnan lármázott: — Kukurikú, kikeriki... igyekezzünk csak innen ki! Végül is megkérték a szélkakast, aki éppen vidáman forgott, mert déli szél fújdo- galt. Jókedvében elvállalta, hogy majd vigyáz a házra, így aztán megnyugodva indultak neki a nagy útnak, Misi és Zsuzsi. Cirmi. Bodri, Góli és Kakas Marci. Amikor az utca végére értek, és az utolsó házat is elhagyták, egy tarka kecskét láttak, amint jóízűen hersegeite a fogai alatt a vadsóskát. Tele szájjal nézett rájuk: — Mek-niek-mek, mek- mek-mek,.. hóvá mentek, gyerekek? IRíl. 11. Borókapálinkaféleség. 13. . . . baba és a negyven rabló. 14. Frissítő ital. 15. Földbirtokos gazdasági ügyeit kezelte. 17. Egymást követő betűk az abc-ben. 19. Az idő „orvosa”. 21. ... Ferenc (ifjúsági regényíró). 23. Szovjet motorkerékpármárka. 24. Tör. 26. Szintén. 27. Néma húr! Megfejtendő; Vízszintes 16, függ. 6, vízszintes Múlt heti megfejtés; — SKANDINÁVIA — BALKAN - NORMANDIA — IBÉRIA — Könyvjutalom: Lukács Judit Debrecen, Berger Emese Szatmárcseke és Szécsényi Péter Nyíregyháza. Gi-gá-gá, gi-gá-gá. elmegyünk mi világgá! — kiabálta a kotnyeles Góli. — Egészen a világ végéig! — — Hadd menjek el én is! — kérte a gyerekeket a tarka kecske. Beleegyezlek azok jószívvel. Mentek, mentek mendegéUck. Amikor már az odvas vackorfát is elhagyták — hát kit látnak a porban sir riogatni? Egér Cinci volt bizony. Az egyik lábáról elveszett a papucs a másik papucs meg feltörte a lábát. Cirmi menten megsajnálta és felvette a hálára. Egér Cinci rögtön megnyugodott, amikor megtudta, hogy hová igyekeznek. Ám ekkor egy széles patak állta útjukat. A patak szélén nagy lapulevélen Öreg béka üldögélt: — Kvak, kvak, brekekek. Hová, hová, gyerekek? — kérdezte kíváncsian. — Mi bizony világgá, ha lehetne. De nem enged ez a patak — mondta búsan Misi. — Világgá? — nevetett a béka. hogy csak úgy rengett a pocakja. — Hiszen ez a patak itt már a vVá-g vége, ugyan hová akarnátok még menni? Kvak, kvak, brekekek. Ejnye, ejnye, gyerekek... Misi és Zsuzsi összenéztek. Összenéztek az altatok, Azután megköszönték az öreg béka felvilágosítását cs megindultak szépen hazafelé. Otthon a szélkakas már megunta a vigyázó tisztségét, és amikor meglátta ókét, már meséseiről duruzsolta: — Most már újra játszhatok, megjöttek a vándorok! Bizony megjöttek és nem is kívántak többé világgá menni. Ferencsy Harisa. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya, úgy hívták, hogy Füles. Ott lakóit Füles a nagy udvar szélén, egy pici kutyaházban. Reggel kidúgta az orrát az ajtón, hogy körülnézzen, de bizony, ha kimerészkedett, alig lépett egyet-kettőt, ott termett a nagy piros kakas és rákiáltott: — Ki hívott és mit akarsz? Eridj be a házadba! Ezen az udvaron én vagyok az úr. — Kó-koko, kő-ko-ko! — kotyogták kórusban a tyúkok, ami az ó nyelvükön azt jelentette. hogy igaza van a piros kakasnak, a kiskutyának valóban be kell mennie a kutyaházba. Búsan húzódott vissza Füles, s csak álékor lett valamivel vidámabb, amikor meglátta a gazdáját, Petit. Ki is szaladt elébe egészen az udvar közepéig, hiába nézett felé mérgesen a piros kakas. Még oda is vak- kantott néki olyasfélét, hogy: Nem félek tőled! Itt van a gazdám, aki megvéd. Játszották is szépen, míg csak Petinek el nem kellett mennie az iskolába, s akkor Füles megint egyedül maradt. Azt gondolta, most már látta a kakas, hogy neki is szabad az udvaron játszania, de bezzeg nem hagyta annyiba a dolgot. — Ejnye, te szemtelen kutyaházi! Nem mondtam neked, hogy meg ne lássalak az udvaron? — Fölborzolta a tollát, szembefordult Fülessel, s bizony a kiskutya jobbnak látta, ha békésen visszahúzódik a kuckójába, A piros kakas meg húzott egy 'hosszú c vonalat a kutyaház elé, s gőgösen igy szólt: — Ha ezen a vonalon át mersz lépni, tudd meg, hogy megbúbollak! így ment ez még sokáig. Ha meglőtt Peti, akkor Füles vidáman játszott vele az udvaron, de ha el kellett mennie, akkor a kiskutya szomorúan visszatért, a házába. Csakhogy a kiskutyák gyorsabban nőnek ám. mint a. kakasok. Füles is napról napra nagyobb lett, bozontos bundája nőtt, a .mancsaival pedig már el tudott takarni egy diófalevelet. De a háza környékét még mindig nem hagyta el. Egy őszi napon aztán történt valami. Füles már végzett az ebédjével, amikor arra szemtelenkedett egy kis veréb, mert meglátta, hogy maradt még valami csipegetni való a kutyatányéron. Félénken ugrált mind közelebb. de amikor megérezte, hogy Füles nem akarja bántani, hát egész közel jött. s elkezdett csipegetni. Jól is lakott hamarosan, s utána hálásan pislogott Fülesre: — Köszöinörh, hogy nem bántottál — mondta neki, — Pedig féltem ám tőled, hiszen akkora mancsaid vannak, hogy azokkal nem egy verebet de még egy kakast is agyon tudnál csapni! No hiszen. Több se kellett Fülesnek. Nagy kényelmesen fölállt, megrázta bundáját, s elment a vonalig, amit a kakas húzott. Rátette a mancsát és elkezdte maszatolni. Addig-addig maszatolta, míg semmi sem látszott belőle. Észrevette ezt a kakas, gyorsan oda rúgtatott, de bizony még ki sem nyithatta a csőrét, Füles már emelte a mancsát és zsuppsz! — rátette a kakas hátára. — Hripp, hrapp mitugrász! Ki az úr az udvaron? Annyi nekem egy kakas, ha úgy tetszik, bekapom! Megijedt ám erre a piros kakas. Valahogy kiugrott Füles mancsa alól, s szaladt vissza, a- tyúkok- -közér— Nem mert többé vonalat húzni a kutyaház élé, Ettől kezdve Füles, azaz most már Talpas lett az úr az udvaron, s ami a legfontosabb, soha nem élt vissza erejével, mint a kakas. A kisveréb pedig minden délben odamehetett a kutya tányérhoz, hogy kedvére lakmá rozzan. Demény Ötté Bakó Ágnest Á veréb és a falevél Kipp-kopp szemerkél az eső. Jön az ősz és fut a nyár. messzi vándorútra indult fecskeraj és gólyapár, Zizz-zizz falomb magasából aláperdül egy levél, Ú, jaj! -*• sóhajt panaszosan. — Bar sohase lenne tél! jaj! Bárcsak üdén, zölden könnyű szélben lengenék! Hajnaltájban, napsugárban, harmatvizben fürdenék! Ipp-csipp! Jött oda a veréb. Hallotta jól mit beszél a zizegve földetérő fonnyadt, sárga falevél. 'pp-csipp! — mondta. — Én is fázom s nem szeretem a telet. A hó alatt ólelemből nem találok eleget. ■ipp-csipp! De hát búslakodni, hidd el komám, nem szabad: Gondolj arra, hogy helyetted tavasszal új rügy fakad* így oktatta bölcs-komolvan á veréb a levelet, s huss! felröppent csiripelve, hogy bevárja a telet. Vilagvándorok
