Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
KELET-MAGYARORSZÁG VASÁRNAPI MELLÉKLET WW. sugusííus 1 »tu i ................. I dfci mmmmtmmrn AUKCIÓ... Vallanak a romok Az űn. István szarkofág jobb oldali lapja. »- (A szerző felvétele) A képet felteszik az emelvényre. — Székely Bertalan: A mostoha lány. Olaj. Kikiáltási ára: 8 ezer forint — Nyolcezerötszáz. — Kilencezer. — Kilencezeröt. — Tízezer... tizenegy... tizenkettő... tizenhárom... tizennégyezer! — Senki többet? — 14 ezerért a barna ruhás úré, jobbra a harmadik sorban. Hozzák a következő képet. Szőnyi István: Fekvő borjú. Gouache. Kikiáltási ára: 1500 forint — Ezerhatszáz... ezerhét- száz... kétezer-kétszáz... háromezer. — Háromezer először. Háromezer... Az utolsó sorból újabb kéz emelkedik. — Háromezer-kétszáz, — Senki többet.» Újabb kép, újabb ajánlatok. Egyiknél, másiknál felzúg a terem. Rippl-Rónai József: Kerti jelenet gróf Somsicsék kertjében című olajfestménye a 12 ezer forintos kikiáltási ár helyett 52 ezerért kelt el, a másik Rippl-Rónai mű, a párizsi Pont Neuf 18 ezer helyett 48 ezerért. Thorma János Október 1. című képéhez készült vázlatát 5 ezerről 20 ezerre licitálták. Ugyanakkor például Munkácsy Mihály az Éjjeli csavargókhoz készült tanulmányfeje 15 ezer forintos kikiáltási áron talált gazdára. Évente kétszer Minden évben két alkalommal rendezi meg művészeti képaukcióját a Bizományi Áruház Vállalat. Árverés előtt már fél évvel vesznek fel festményeket, műtárgyakat (az értékesebb darabokra előleget fizetnek). Azután az aukció valamennyi tárgyát 1 hetes kiállításon mutatják be a közönségnek. Gyűjtők, érdeklődők, múzeumi szakemberek töltik meg a kiállítótermet. Jegyzetelnek, kalkulálnak. — Egészen beleszerettem ebbe a Koszta-képbe! — mondja a fiatalasszony a férjének. — Nézd micsoda ereje van a sötétből elővillanó háztetőnek. — Ha lemondanánk a nyaralásról megvehetnénk! — Főleg, ha nem verik nagyon fel az árát! — S milyen jó helye lenne a nagyobbik szobában. — Megérné. Két idősebb férfi az iszsőrmester. — Mars innen, levest nem kapsz. Maid te- lezabálhatod magad a siralomházban. Torma a szakácsokra támad: — Mit bámultok Itt, mint a faszentek? Mars kifelé! A szakácsok, nehogy a dühöngő törr.sőrmester rajtuk töltse ki dühét, már emelik is a kondért, de nem egyszerre. Egy dupla adagra való loccsan ki a padlóra. Az ügyetlenkedők nem várják be Torma áldását, viszik kifelé a megmaradt levest. Torma káromkodva vágja be utánuk az ajtót. A rabok Vaszil köré gyűlnek. Nem a részvét miatt, bár természetesen neki adnak igazat, őket most elsősorban az érdekli, amit az imént hallottak. Igaz-e, hogy transzport megy? Vaszil semmi résr.letet nem tud. Nem tud többet a két másik vádlott sem, csak amit az írnok úrtól hallottak, ők nem szívesen jelentkeznek a frontra. De inkább kimennek oda, mint Torma kivégzőosztaga elé. A rabok csoportokba verődve, a zupát szürcsöl- ve izgatottan tárgyalják a váratlan hírt. Torma törzsőrmester gyakorlott mozdulattal, egy pilmeretlen 17. századbeli holland festő tájképe előtt vitatkozik. Szemüveggel, nagyítóval vizsgálják a vásznat. Vidéki és budapesti múzeumok munkatársai szemlélődnek. Néhány alkotást megvesznek majd közgyűjteményeiknek. Az aukció napján zsúfolásig megtelik az árverési terem. Kezdés előtt fél órával már helyet is alig találok. „Divatos“ festők Az utóbbi években örvendetesen megnőtt a műgyűjtők tábora. Sokan vásárolnak márkás festményt, műalkotást. S érdekesen alakul az érdeklődési kör. Néhány éve még a 19—20. századi magyar művészek munkái keltek el a legmagasabb áron. Újabban a gyűjtők egy része a régi mesterek képeiért is áldoz. A XVI. századi németalföldi, a XVII századi németalföldi, a XVIII. századi észak-olasz, osr.trák barokk vagy a XIX. századi festészet alkotásait kíséri élénk érdeklődés. Tiszteletre méltó missziót vállalt magára a Magvető Könyvkiadó, amikor a felszabadulás 25. évfordulóján a mai és a közelmúlt magyar irodalom legrangosabb íróinak munkáit gyűjtötte egybe és most ízléses kötésben közreadja az olvasóközönségnek. A novellák a felszabadulást közvetlenül megelőző, majd azt követő idők drámai eseményeit rögzítik. Hadd soroljunk fel néhányat a szerzők közül: Nemes György, Gábor Andor, Barabás Tibor, Galambos Lajos, Illés Béla, Karinthi Ferenc, Nagy Lajos, Földeák János, Fábián Zoltán, Dobozy Imre, Váci Mihály, Vészi Endre, Fekete Gyula, Szabó Pál, Urbán Ernő, Veres Péter, Illyés Gyula, Mesterházi Lajos. A kiváló írók novellái, elbeszélései így együttesen nagyszerű szintézisét adják a magyar nép nagy drámájának, az ezeréves per eldöntésének és az évszázadokon át álmodott új élet beindulásának. „Előre lehetett tudni azt is, hogy a háborús gonosztevők, amikor már ők is sejtik, hogy játszmájuk elveszett, s mindjobban közeledik felelősségre vonásuk ideje, fejlanat alatt vágja be a kulcsot a zárba, és már nyitja is a vasalt tölgyfaajtót. Ez amolyan smassrceri mesterfogás. Ne jusson ideje a zsi- ványnak rendbe hoznia magát, vagy a zárkát, ha valami szabálytalan dolgot művelt odabent. — Dili hopp! — szól be. Ez felszólítás volt, hogy a vádlottak induljanak a rögtönítélő bíróság elé. A három vádlott készülődik, vagyis inkább búcsúzik. Jó tanácsok, szerencsekívána- tok, kézfogások tartják visz- sza őket. — Mcrgás mozgás, hullajelölt urak! Szeretettel várják önöket: a bíróság, a puskák, a golyófogó meg a nagy- közönség. Már csak önök hiányoznak — gúnyolódik Torma, miközben tessékeli őket kifelé a zárkából. ...Az ajtón dörömbölnek. Radó bácsi siet a cirklihez, az ajtó közepére szerelt kémlelőlyukhoz. — Kanalas jött vissza — adja tovább Radó bácsi az örömhírt. Torma néhány perc múlva be is engedi Misit, a törökkel együtt. A • kiváncsi kérdések a gyciitest, a cigányfiút ostromolják, akinek a szeme csak úgy ragyog az örömtől. Az árverési ár természetesen nem mindig követi a művek valódi értékét. Olykor valószínűtlenül magasra, verik fel egy-egy festmény árát. Máskor szerényebb ösz- szegért sikerül jó kvalitású műhöz jutni. Az árverés csupa izgalom, csupa meglepetés. Persze nem annyira, mint például egy angol képaukción. Ott bárki, bármilyen alkotást benyújthat árverésre, amilyen áron akarja. A vevő dolga, hogy megítélje, megéri-e? Nálunk egyaránt képviselik a vásárló és az eladó érdekeit. Az aukcióra felvett műveket múzeumi szakemberek bírálják felül, megállapítják hamis-e a kép, árazzák, egyiket másikat védetté nyilvánítják. A kikiáltási ár reális kiindulási alap az értékesítéshez. A „divatos” festők képei aztán sokszor kétsceres, háromszoros áron találnak gazdára. A Bizományi Áruház Vállalat már megkezdte a decemberi nagy aukcióra a műtárgyak felvételét. vesztettségükben, s az önbátorító henceségük mélyén dúló félelem miatt rémtetteket fognak elkövetni” — írta Nagy Lajos „Pincenapló”-jában a tragédia első felvonásáról, a folyamat logikájáról, melynek folytatása és befejezése épp olvan törvényszerű volt, mint a k_„dete. Az analógia bemutatta a pusztulás, a megsemmisülés felvonását, de a felszabadulást, s a felszabadulással kezdődő történelmi újjászületést és átalakulást is, egy elnyomott, kirabolt, megalázott ország, tehát az egész történelmi folyamatot, a törvény egész dialektikáját. A Magvető történelmi eseményeket megörökítő dokumentumokat nyújt át az olvasónak, ahogy a szerkesztő mondja: történelmi leckét. Izgalmas, élvezetes olvasmány a kiváló írók egybekötött novellegyűjteménye. Emlékeztető, hogy népünk milyen mélységből indult el, milyen tragédiák szakadé- kain át vezetett mindnyájunk útja, amig végre elértünk odáig, hogy a földbe vert karók a nincstelenek számára jelölték meg a szocialista utat a grófi és papi földeken. — Tíz évet kaptam, tíz évet — ismételgeti boldogan. — Nem fognak kinyírni. Sima szökésem volt, sima szökésem. Misi attól félt, hogy a hagymalopás is szerepel majd a vádpontok között. és amiatt halálbüntetést kap. De a hagymalopás nem került bele a vádiratba. Mivel sima szökése volt, nem is kérte, hogv vigyék a frontra. A tíz év Misit már egyáltalán nem bántotta. Az inkább, hogy éhes. Reggel megette az egésis napi kenyéradagját. — Azt hittem, ma díszebédet eszek a vendéglőben — vallotta be. A halálraítélteket kivégzésük előtt vendéglői koszttal lakatták jól — utoljára. Misi sírásra fakad. ...A tárgyalásról visszatér a második vádlott, Turgyán Vaszil. A román munkaszolgálatost az öreg Radó fogadja. Leülnek egymás mellé. Vaszil az átélt izgalmaktól még mindig reszketve számol be. — Áldja meg a Dumnye- zeu. Jó ügyvéd, nagyon jó ügyvéd. Kirdezte bíró enge- met, mír nem szökni Románia. fin románul mondani, azír nem szökni oda, mert ott is visznek frontra. Inkább Vigasztalanul esik az eső, amikor a fehérvári István kiráh' Múzeum romkertjének kis irodájában tisztelettudóan kopogtatok. Az íróasztalnál majdnem teljesen ősz hajú, de fiatalos arcú, élénk tekintetű, egyszerű, kedves asszony fogad. — Van-e rá lehetőség, hogy megnézzem a romkertet? — tudakolom, mivel érdeklődés híján a ráccsal körülzárt terület zárva van. Bár egy ízben láttam már a romkert anyagát, István királyunk születésének közelgő ezeréves évfordulója újra felkeltette érdeklődésemet iránta. — Semmi akadálya — hangr.ik a válasz. Aztán az esőtől hajtva, sietős léptekkel indulunk a romkert szembeniévé bejárata felé. Szives kísérőm, aki a romkert őre és egyben pénztárosa is, mint egy vérbeli művészettörténész kalauzol az első látásra nem túl sokat mondó romok érdekes faragványok, sírkövek között, s szavai nyomán szinte megelevenednek a sok évszázados műtárgyak. Leírásokból tudjuk, hogy Géza fejedelem és István király Székesfehérvár mai belvárosának helyén alakította ki a pogány-keresztény fejedelemség központját. Álba Regia, azaz Székesfehérvár a királyi család, s a magyar állam politikai, társadalmi tevékenységének színhelyévé vált, — jórészt I. István bölcsessége és előrelátása révén. Illő kegyelettel úgy is fogalmazhatnám: au ősi Alba Regia a magyarság, fennmaradásának szimbóluma. A romkertbe lépve legelőbb a bazilika szerény maradványai tűnnek szembe. A kőfallal körülvett korabeli várban állott a Géza fejedelem által alapított első keresztelőegyház, egyben az államalapító hamvait őrző templom és a király saját, személyi használatára épült bazilikája. A várnegyed egykori jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a bujkálni otthon, esztenán. Bogdánffy nagyságos úr volt a tolmács — áldja meg a Dumnyezeu — az enyém ügyvéd. Azír nem mentem Románia, mondja, hogy én mondtam, mert itt Magyar- ország jobb. És most ezír nem lűnek fűbe, és nem jelentkezni frontra se. — Mit kért az ügyvéd? — érdeklődik Radó bácsi. — Váj gye minye, si gye minye. — Jaj, nekem, jaj nekem. Pínzt nem adta. Pínz nem vót, de aláírta, ötszáz pengő aláírta. Váj gye minye. Turgyán Vaszilnak eladni ökör, eladni szekér. Asszony fogja eladni. Ügyvédet fizetni. Váj gye minye, Radó bácsi vigasztalja Va- szilt: — A golyó még rosszabb lett volna. A legeslegrosszabb meg a front. Mert ott embert kell ölni. Ar. a legnagyobb bűn. Égbekiáltó. Arra nincs bocsánat odafent. Megmondta a mi úrunk Jézus Krisztus a Get- szémánikertben Péternek. Aki kardot ránt, kard által vesszen el... Radó bácsi nem mélyedhe- tett bele a Biblia magyarázatába. Torma beengedte a harmadik rögtönítélőst, Gyárkirályi bazilikához fűződő állami és egyházi tevékenység még akkor is megmaradt, amikor Fehérvár helyett Buda lett az ország fővárosa. M5nt ismeretes, I. István, fejedelmi atyja halála után 4 évvel, koronát kapott a pápától. A koronázási ünnepségre egyhajós, félköríves szentélyű templomot építtetett, külső harangtoronnyal. Ami az építést illeti, 4 év az egyhajós bazilika építéséhez sem nagy idő. Hogy e viszonylag rövid idő alatt mégis felépült, az azzal magyarázható, hogy a faragott kövek jó részét a közeli római kori kisvárosból, Gorsiumból szállították ide és használták fel. Ezt a templomot bővítette ki István a hadjáratokon szerzett kincseivel háromhajós bazilikává, amelynek hossza 76, szélessége pedig 38 méter volt, s amely az idők folyamán már 8 ezer fő befogadására is alkalmassá vált. A XII. századi Hartvik legenda szerint, — ami újra csak István bölcsességének és hatalma megszilárdításának bizonyítéka — a király ezt a bazilikát saját egyházának tekintette, amely egyetlen püspök alá sem tartozott. Ez fontos jogi és gazdasági előnyöket jelentett, illetve az egyházzal szembeni nagyobb függetlengggg^ Az István halálát követő bel- és külviszályok késleltették a bazilika építésének végleges befejezését, amely később többször is tűzvész áldozata lett. A török időkben mohamedán szentéllyé alakították át. Az 1601. évi ostrom alkalmával az itt tárolt lőszer felrobbant, s ezzel a bazilika teljes pusztulásnak indult. A nagyon széoen meeéoített romkertbe összegyűjtött maradványok az 1936—33-ban végzett ásatások során kerültek elő. A bazilika krónikájához tartozik, hogy oda csak a királyi család tagjai temetkezhettek. Az eddig fellelt források szerint 14 kiráfás Jóskát, a honvédet. O is Radó bácsinak magyaráz: — Hogy nem végeznek ki, abban én biztos voltam. Emiatt én nem nyugtalankodtam. Miért is lövetnének agyon? Katona kell most nekik, nem hulla. Most oda kell a székely a frontra. Régen is minket küldtek — ezt az ügyvéd fejtegette. Kirendelt védő volt. így védett. így akarta a javamat. Mikor erre példázott, akkor én már biztos voltam, a frontra küldenek, nem a kivégzőosztag elé. Én is azt kértem az utolsó szó jogén. Ki is visznek. A tíz év, amit adtak, az csak olyan figyelmeztetésféle, hogy most aztán oda menjek, és nem ahová én akarnék. Pedig én nemcsak a golyót szeretném elkerülni, hanem a frontot is. Turgyán Vaszil rádöbben attól ő még nem kerülte el a frontot, hogy nem jelentkezett a transzportba a bíróság előtt. Újra nekikeseredik. — Dumnyezeule, dum- nyezeule — istenem, istenem Kapod behívót, Magyarország is, Románia is. Kivisznek frontra. Itt magyar megy puskával, román meg ásóval, ott fordítva. Nem mindegy, mi van kezünkben, mikor meghalunk, puska vagy ásó? lyunkat temették ide. A bazilikabeli sírokat Dzselálzáde Musztafa török történetíró írta le legpontosabban. Leírása hitelét egyébként a múlt században előkerült érintetlen királysír igazolta. III. Bélát ezüstkoronával, ezüstkarddal, jogarral, sarkantyúkkal, karpereccel, aranygyűrűvel és ereklyetartóval, valamint rézkereszttel temették el, feleségét, Antigociai Annát pedig aranyozott ezüstkoronával, aranygyűrűvel és aranycsipkés ruhában. Sajnos, a többi királysírból csak néhány dísztelen mészkő és vörösmárvány zárókő maradt fenn. A bazilikabell sírok kifosztása már Mátyás halála után elkezdődött. így ezekből alig-alig maradt valami. A többszöri kifosztás során megbolygatott sírokból előkerült maradványokat az 1936- os feltárás idején a romkert bejáratától balra, egy egyszerű kereszttel díszített, fehér kőlappal fedett közös sírba helyezték. Közvetlenül a romkert bejáratánál egy fedett csarnok közepén őrzik azt a szarkofágot, amely Európa egyik legjellegzetesebb román kori emléke. Ez a korábbi elképzelések szerint magának L Istvánnak a szarkofágja volt. (I. István földi maradványait egyébként — kivéve jobbját — a székesfehérvári püspöki székesegyházban őrzik). A budai mészkőből faragott szarkofág három oldalát faragványok ékesítik. A jobb oldali lapot két-két nyolc- szirmú rozetta díszíti, amelyek hatszárnyú kerubot fognak közre. A bal oldali lapon a két szélső rozetta helyén egy-egy életfa látható: ezek Ádámot és Évát jelképezik, akik a paradicsom kapujában fogadják az elhunytat. Az előlapon kifaragott, kezében csecsemőt tartó, repülő angyal a halott lelkét szimbolizálja. Az újabb kutatások és történeti források feltételezik, hogy nem István király feküdt a szarkofágban. A feltevések szerint a sírláda a X. század végén készülhetett. Hartvik püspök 1112—16 között — a szemtanúk elmondása alapján — leírja István szentté avatásának alkalmával történt exhumálást. E szerint István a bazilika földjébe ásott, fehér márvány lapokkal bélelt, a padlózat szintjéből kissé kiemelkedő, kőlappal fedett sírban feküdt. Az egy darabból faragott római kori szarkofágból átalakított sírláda valószínűleg sohasem volt földben. Ez a csodálatos románkori műalkotás azonban, rendkívül magas művészi színvonala után ítélve, minden bizonnyal az Árpád-ház valamelyik tagjának a kőkoporsója lehetett. A látottak hatása alól kissé feloldódva, az ember képzelete már szabadabban csa- pong. Arra gondol, milyen csodálatos, világraszóló sr.ép- ségek tanúi lehetnénk mi is, ha nem lett volna törökdú- lás, ha nincsenek pusztító tűzvészek, ha a trónkövetelő Habsburg császár, Miksa zsoldosai elkerülik Álba Regiát, s ha a történeti és művészi értékek iránt tanúsított közöny nem hordatja szerteszét az István-kori bazilika pompás köveit -- közönséges építkezésekhez. Boros Béla CÍW* s^psaw«^:'’ (_s) T.-_—-------------------■.—n...........................■ .................. ........, --------- .1- i.-........... Kádár Márta Új könyv FERGETEG
