Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
* KELFT-MAGYAROR«!?*« 1970 augusztus 29. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei Vili. Pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom ATL A IX. kongresszus óta eltelt időben ** a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus érvényesítésére törekedve végezte nemzetköz: tevékenységét. A párt nemzetközi kapcsolatai nagymértékben kiszélesedtek. Fejlesztettük a két- és többoldalú együttműködést a kommunista és munkáspártok többségével. Kivette részét pártunk a kommunista és munkáspártok 1969 júniusi moszkvai nemzetközi tanácskozásának előkészítéséből és munkájából. Ar\ A nemzetközi kommunista mozgalom rz elmúlt években fejlődésének eredményes ugyanakkor bonyolult időszakát élte át. A kommunista és munkáspártok növelték erejüket és befolyásukat, s vitathatatlanul a nemzetközi munkásosztály, a világszerte zajló forradalmi harc, a demokratikus, impe- rialistaell.nes mozgalom fő tényezői. Úgyszólván a világ minden országában létezik, harcol, dolgozik marxista—leninista forradalmi párt. A nemzetközi1 kommunista mozgalom, a haladó emberiség Lenin születésének 100. évfordulójára emlékezve a lenini eszmék világszerte növekvő erejét, hatását, a munkás- mozgalom, az összes haladó erők egységét erősítette. Nincs egyetlen kommunista és munkáspárt sem. amelynek története elválasztható volna Lenin művétől, a leniniz- mus kialakulásától, a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetétől. A szocializmus hívei világszerte méltán tisztelik a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet népet, amely a legnagyobb áldozatot hozta, a legtöbbet tette Marx—Engels—Lenin eszméinek megvalósításáért, az emberiség haladásáért. AH A nemzetközi kommunista mozgalom ' * a burzsoáziával vívott világméretű harcban tör előre. A szocializmus erőinek ideológiai harcban kell leküzdeniük a tőkés rendszert védelmező, a szocialista elméletet és gyakorlatot támadó különféle, sokszor álcázott, bur- zsoá, antikommunista nézeteket. A Magyar Szocialista Munkáspárt az osztályellenség nézeteinek leleplezésével és visszautasításával, ideológiai tevékenységének szüntelen fejlesztésével, a marxizmus—leninizmus elméletének hirdetésével és érvényesítésével kiveszi részét a burzsoá ideológia elleni nemzetközi harcból. harc legfontosabb időszerű feladatait. Nagy segítséget nyújtott valamennyi kommunista és munkáspártnak a sajátos nemzeti feltételed között végzett munkájához, harcához. A Magyar Szocialista Munkáspárt a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásának állásfoglalásait teljes mértékben magáévá tette, s dolgozik megvalósításukért. A tanácskozás eredményeként szélesedett az antiimperialista harc bázisa és résztvevőinek köre. Fokozódott az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus elszigetelődése. Mindez bizakodással tölti el a kommunista világmozgalom osztagait. A moszkvai értekezlet óta javult a kommunista és munkáspártok közötti viszony. A nemzetközi kommunista mozgalom az egység megerősítésével fokozottabb mértékben az imperializmus elleni közös harcra összpontosíthatja figyelmét. 4Q A proletár internacionalizmus alap- jón pártunk mindenkor síkraszáll nemzetközi tevékenységében a kommunista mozgalom egységéért, a testvérpártokkal való együttműködésért. Szorgalmazza a szocialista, valamint a nemzeti demokratikus pártokkal, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal az antiimperirlista akcióegység fejlesztését. A jövőben is szolidárisak leszünk a világ dolgozóival, és minden tőlünk telhető módon támogatjuk őket jogaik kivívásában; támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népeket. Pártunk egész tevékenységében, mint eddig, a jövőben is abból indul ki, hogy munkásosztályunk, népünk érdekei és a proletár internacionalizmus követelményei összhangban állnak egymással. Pártunk internacionalista kötelezettségének teljesítését mindenekelőtt abban látja, hogy a marxizmus—leninizmus ideológiai alapjait és eszméit védelmezze, képviselje, általános érvényű tanításait hazánk viszonyaira alkotó módon alkalmazza. Párttagságunkat és dolgozó népünket arra neveljük, hogy csak a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi munkás- osztály, a haladó mozgalmak együttes erőivel összefogva vagyunk és leszünk képesek hazai és nemzetközi feladataink megoldására a szocializmus teljes felépítésének megvalósítására. ★ Miközben a kommunista és munkáspártok nagy többsége szilárdan követi a marxizmus—leninizmus elveit, az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalom egyes osztagaiban különféle antimarxista irányzatok is jelentkeztek. A jobboldali revizionista és opportunista, a „baloldali” szektás és dogmatikus elhajlásokat, az egyes pártokban, sőt még egyes szocialista országokban is jelentkező nacionalista, szovjetellenes nézeteket, a szakadár törekvéseket a nemzetközi burzsoázia kihasználja saját céljaira. Az antimarxista, egységbontó irányzatok nehezítik a kommunista és munkáspártok tömörülését, a nemzetközi munkásosztály, az összes antiimperialista erők egyesítését és harcát az imperializmus ellen. A szocializmus, a haladás ügyének hívei azonban felülkerekednek a nehézségeken és sikeres erőfeszítéseket tesznek a kommunista és munkás- mozgalom, a haladás erői egységének megszilárdítása érdekében. Pártunk, esetleges elvi-politikai véleményeltérések ellenére is, minden testvérpárttal akcióegységre törekszik az osztályellenséggel, az imperializmussal szembeni harcban. a q A kommunista és munkáspártok egy- riO. ségtörekvésének megerősödését jól szolgálta a testvérpártok múlt évi történelmi jelentőségű moszkvai nemzetközi tanácskozása A tanácskozás tudományosan elemezte a jelenlegi világhelyzetet, áttekintette és felmérte az erőviszonyokat, a fejlődés fő irályait és megjelölte az imperializmus elleni A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa megvonja a legutóbbi négy év munkájának mérlegét és kitűzi az újabb feladatokat. A Központi Bizottság a párt, a nép elé tárja ennek az időszaknak legfontosabb kérdéseit, amelyek együttesen jelentik a párt politikai irányvonalát. A párt nem áll meg történelmi útján, szakadatlanul kutatja a szocializmus fejlődése során napirendre kerülő új feladatok helyes megoldását. Tevékenységében, harcában munkásosztályunk, népünk támogatására épít. ■ A Központi Bizottság a kongresszusi irányelveket vitára bocsátja és felhívja a párttagságot, a pártszervezeteket, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal járuljanak hozzá a kongresszus munkájához. A Központi Bizottság felkéri a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, a Szakszervezetek Országos Tanácsát, az Országos Szövetkezeti Tanácsot a Magyar Nők Országos Tanácsát, a KISZ Központi Bizottságát, a Tudományos Akadémia Elnökségét, hogy az irányelveket megvitatva, véleményüket juttassák el a párt Központi Bizottságához. A Központi Bizottság meg van győződve róla és bízik benne, hogy a kongresszusi irányelvek találkoznak a párttagság, munkásosztályunk, a dolgozó nép egyetértésével, s a szocializmus teljes felépítése érdekében végzett munka számbavételére, a további feladatok kijelölésére hivatott X. pártkongresz- szus megfelel küldetésének, a magyar társadalom várakozásának. NYÍREGYHÁZI KÉPESLAP: SZÉCHENYI UTCA Elek Emil felvétel® Kongresszusra készülve Témák és viták A komoly szándék olykora fonákját mutatja. A vezetőség 2 esztendei tevékenységéről számot adó taggyűlésen felszólalt az üzemgazdasági osztály szimpatikus, fiatal mérnök-közgazdász vezetője is. Elmarasztalólag szólt azokról, akik a párttaggyűléseken csak a szorosan vett termelési, gazdasági kérdésekről vitatkoznak, s ha más téma van napirenden, akkor a hangjukat sem hallani. Mindennek szellemes kifejezése után rátért felszólalása lényegére. Termelési, gazdasági kérdésekre, s csakis azokra. Azt cselekedve, amit elmarasztalt. Humor? Mi tagadás, fellelhető Benne. Mégsem e jóindulatú, jó szándékú kétarcúságon érdemes eltöprengeni, hanem azon a nagyon is fontos kérdésen, hogy témák és viták miként kapcsolódnak össze, vagy éppen különülnek el a kommunisták, s közösségeik, a párt- alapszervezetek tevékenységében? Az a tény, hogy a vezetőségválasztást előkészítő, beszámoló taggyűléseken nagy az aktivitás, örvendetes. Ahogy pozitívum a vitázó kedv felélénkülése általában is a kommunisták tanácskozásain. A beszámolók sok helyen ioggal állapítják meg: az eltelt 2 esztendőben növekedett a politikai érdeklődés, s ami ettől elválaszthatatlan. a vélemények cseréje. Jó dolog ez. Jó, ha a viták valóban a lényeget ragadják meg, s főként, ha a viták eredményeként tettek következnek. Ma még ez nem mindenütt természetes. Van ahol csak addig jutottak, hogy — vitatkoznak... A vita hevében a téma maga nem is kerül mérlegelésre, érdemes-e egyáltalán rajta rágódni. vitatkozni? A példa lámpását megragadva: érdemes-e energiát, időt fecsérelni arra, hogy apró-cseprő, pillanat szülte, s teremtette ügyeken vitatkozzanak, s közben a valóban fontosra, lényegesre nem jut erő? Az egyik pártalap- szervezetben például hosszasan Vitatkoztak azon, miért túrják fel a nemrég füvesített üzemudvart, helyes-e, ha a brigádok kirándulásra költik a jutalmat, ahelyett, hogy szétosztanák, s így tovább. E „nagy horderejű” kérdések mellett valahogy árnyékba'n maradt, s nem is került napvilágra, hogy az üzemben hirtelen megnövekedett a selejt, s az elfuserált munkadarabok javítása miatt ijesztővé vált a túlóra-felhasználás. Mindenekelőtt ez utóbbiakon lehetett, s kellett volna is vitatkozni, s mivel nem ezt tették, a tekintélyük, a tömegbefolyásuk aligha lett szilárdabb. A pártszervezetekben az elmúlt esztendőkben elmélyült az összefüggések feltárására, elemzésére való hajlam, s alkalmasság. A gazdasági reform előkészítése, bevezetése és kibontakoztatása nagy próbatétel volt a pártszervezetek számára. Egyre szerencsésebb kézzel választják ki a problémák garmadájából a valóban lényegeseket a kommunisták, azokat,. melyekben szükség van állásfoglalásukra, s melyekben tudnak is megalapozott, utat mutató véleményt mondani. Mert a fontossági sorrend, a témák közötti válogatás nem ellenére, hanem javára van a munkának. A zegzugos ösvényeken nincs szükség a forgalomirányításra. ám meglehet- nek-e nélküle az utakat ösz- szefogó csomópontok? így valahogy igaz ez a pártszervezetek esetében is. A műhelyen, üzemen, gyáron belüli munka ezer ágra oszlik, s hiba, ha a kommunisták az ezer ág mindegyikével törődni akarnak, ha a témák rangja azonossá válik, ha a vita, s nem annak eredménye a fontos. Baj, hogy miként azt bevezetőben említettük — sok termelési, gazdasági kérdés szerepel a taggyűléseken? Az élet természetes tükröződése ez. Inkább arra kell a hangsúlyt tenni: milyen formában kerülnek napirendre? Ha úgy, hogy a részletekből nem kerekedik ki az egész, ha például a bérkérdés nem bérpolitikaként, hanem csupán személyi sérelmek, kívánalmak köntösében szerepel vitatémaként, akkor aligha jutnak egyről kettőre. Ha- kárhoztatják az akadozó anyag- ellátást, ez sem lendít sokat. Ám ha megkeresik az ösz- szefüggéseket — az üzemen belüli szervezetlenséget, a késve feladott rendeléseket, s így tovább — akkor a vita a teendők irányát, útját is kimunkálja, módszereit pedig már a gazdasági vezetésnek kell megtalánia. Azaz: elaprózódás helyett a fő kérdésekre való koncentrálás, operatív beavatkozás helyett a távlatokra is figyelő irányítás. Ahogy termelési kérdésekben, úgy más témák esetében is ez a járható út. A pártépítés, az oktatás, a pártcsoportok tevékenysége, az ideológiai munka, a felvilágosító tevékenység, mind, mind vitatéma, ahogy az országos politika sok kérdése is. Ha: van új gondolat, s mondanivaló. Ez húz ugyanis választó vonalat az ál- s valódi viták közé. Mert bármennyire heves legyen is a szószaporítási kedv, a lényegtelen csip-csup ügyekben, végül marokból kipergő homok az eredmény, nincs semmi megfogható. S a fordítottja: a lényeges kérdésekhez fűzött jó gondolat, helyes észrevétel, segítő tanács méhében hordja a cselekvés, az intézkedés Ígéretét is, a vita eredménye megfogható, mert tettekre váltható.
