Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

I otáa! KELET-MAGVARORSZÄS 1970. augusztus W A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei (Folytatás az 5. oldalról) legük. Növelni kell a tanácsok önállóságát és felelősségét a hatósági jogkörben, a gazdasági, kulturális és szociális munkában. A tanácsi szerveik hatáskörébe kell utalni mindazokat a feladatokat, amelyek megvalósítása csak a te­rület, illetőleg a település lakosságát érinti, továbbá amelyeket célszerűen, gazdaságosan, a jelenleginél jobban a tanácsi szervek old­hatnak meg. Az államigazgatási munkában a szocialis­ta demokratizmusnak, a dolgozók ellenőrzési tevékenységének fejlesztésével párhuzamosan növekedjék a munka szakszerűsége, gyorsul­jon az ügyintézés és fokozódjék a közhivata­li dolgozók személyi felelőssége, csökkenjen a bürokrácia. Az államélet, a szocialista demokrácia Xy- fejlődése, a tanácsok önállóságának növekedése, a választási rendszer fejlesztése, az üzemi demokrácia kiszélesedése új lehető­ségeket teremt a dolgozók tömeges részvételé­re a közügyek intézésében. A szocialista de­mokratizmus kiszélesedésének együtt kell jár­nia az állampolgári fegyelem erősödésével, a közösség iránti felelősségérzet növekedésével, a szocialista közgondolkodás fejlődésével. 4 fC Állami intézményeink fejlődése, tevé- ±vj. kenységük fejlesztése megkívánja, hogy fejlődjék az állami szerveik pártirányí­tása is. Az államélet pártirányitása és ellenőrzése az ott dolgozó kommunistákon, illetve a párt­szerveken keresztül történik. Az állami mun­ka különböző területein dolgozó párttagok kötelessége, hogy biztosítsák a törvényhozó és végrehajtó szervek alkotmányban és törvé­nyekben szabályozott, rendeltetésszerű műkö­dését. A párt szervei és szervezetei a fő fi­gyelmet az állami munka elvi-politikai irá­nyítására, a politikai döntések végrehajtásá­nak ellenőrzésére, a káderpolitikai elvek ér­vényesítésere fordítsák. A párt- és az állami szervek tevékenysége között jelentkező át­fedéseket és párhuzamosságokat tovább kell csökkenteni. n Népköztársaságunk alkotmánya híven • kifejezi a néphatalom lényegét. Az 1949-ben történt elfogadása óta bekövetkezett társadalmi fejlődés azonban szükségessé teszi államunk alaptörvényének módosítását. Az alkotmány rögzítése pontosabban a szocializmus építésében elért eredményein­ket, a társadalomban bekövetkezett alapvető változásokat; nyilatkoztassa ki, hogy államunk a szocializmus alapjainak lerakásával fejlő­désének magasabb fokára, a szocializmus tel­jes felépítésének szakaszába érkezett. Rögzítse az alkotmány a szocialista ter­melési viszonyok győzelmét a mezőgazdaság­ban, a termelőszövetkezeti rendszer uralkodó­vá válását; határozza meg az állami vállala­tok és a szövetkezetek szerepét a gazdálkodás megváltozott rendjében; utaljon a továbbfej­lődés főbb irányaira. Fejezze ki a társadalmi osztályok és rétegek valóságos szerepét az ál­lamhatalom gyakorlásában. Az eddiginél job­ban fejezze ki az állampolgárok jogai és kö­telességei közötti összefüggést és kölcsönös­séget. IV. A szocialista gazdasági építőmunka a q A párt IX. kongresszusán elfogadott JLÖ. gazdaságpolitikai célokat elértük. Fej­lődött, gyarapodott hazánk, növekedett a nem­zeti vagyon. A harmadik ötéves terv fő gazda­ságpolitikai terveinek teljesítése, a gazdasági fejlődés hozzájárult ahhoz, hogy előbbre ha­ladjunk a szocializmus felépítésének útján. A •nemzeti jövedelem az előirányzottnál nagyobb mértékben — 39—40 százalékkal emelkedik. A gazdasági fejlődés kiegyensúlyozottabbá vált, a növekedés üteme a társadalmi termelés dön­tő ágaiban meghaladta a tervezettet. Az ipar termelése öt év alatt 34 száza­lékkal emelkedett. A termelés emelkedésének 55 százalékát fedezte a termelékenység. A me­zőgazdasági termelés — csökkenő létszám mellett — 16—17 százalékkal emelkedett, gyorsabban, mint az előző években. Fejlődött a közlekedés, a vasút- és úthálózat, korszerű­södött a szállítás. Biztató változások következ­tek be a hazánk adottságai miatt különösen jelentős külkereskedelemben. Bővültek ha­zánk gazdasági kapcsolatai elsősorban a Szov­jetunióval, a KGST-országokkal. a többi szo­cialista országgal, fejlődték a harmadik vi­lág országaival, s gazdasági és politikai ér­dekeinkkel összhangban javultak a tőkésor- szágoklkal is. 4 q Gazdaságpolitikai céljaink elérését je­J-V- lentékenyen segítette a párt IX. kong­resszusának határozata nyomán bevezetett gaz­daságirányítási reform. Céljainknak megfe­lelően. magasabb színvonalra emelte a szocia­lista tervgazdálkodást, kedvezően hat a gaz­dasági élet egészére. Eredményesen felhasz­náljuk a szocialista áru- és pénzviszonyokat. A reform új fejlődési lehetőséget teremt a szocialista népgazdaságba szervesen beillesz­kedő szövetkezeti mozgalom számára; előse­gíti, hogy az össztársadalmi, a népgazdasági érdek, a vállalati és szövetkezeti csoportér­dek, valamint az egyéni érdek jobban össz­hangban legyen, aminek egyre inkább érezni kedvező hatását. A gazdaságirányítás reformja kedvező változásokat eredményezett a társadalmi élet más területein is. Uj utat nyitott a társada­lom alkotó erőinek, újraértékelte és értékeli a vállalatokat, a vezetőket; a felelősség koráb­binál nagyobb megosztásával, a hatáskörök kiszélesítésével növelte a közösség iránti fele­lősségérzetet; segítette annak felismerését, hogy az egyén a közösségen belül találhatja meg valódi érdekeit. A társadalmi összefogás növelésére ösztönöz. A nagyobb összefüggé­sek felismerésére, társadalmi méretekben való előrelátásra, Jobb tervezésre serkent, jó felté­teleket teremt az üzerhi demokrácia kiszélesí­téséhez. q rv Néhány tényező kedvezőtlenül befo- lyásolta gazdaságunk egészséges fej­lődését, hátráltatta gazdaságpolitikai céljaink elérését. Nem emelkedett kielégítően a munka termelékenysége és a termelés műszaki szín­vonala. Az ipari termelés emelkedésének a terve­zettnél kisebb hányada származik a termelé­kenység növekedéséből; egyenetlen volt a be­ruházási tevékenység és nem javult hatékony­sága. Lazaságok vannak a vállalatok munka­erő-gazdálkodásában és a munkafegyelemben. Még nem tudtuk megtalálni a jobb munka- fegyelem és munkaerő-gazdálkodás elég haté­kony ösztönzőit. A lakosság ellátása néhány fontos árucikkben nem volt zavartalan. A me­zőgazdaságban a növénytermesztés fokozato­san javuló eredményei mellett az állattenyész­tés nem fejlődött kielégítően. Az aránytalan­ságok és hiányosságok felszámolása a népgaz­daság további gyors és hatékony fejlődésének <54 A harmadik ötéves terv időszakáiban elért eredmények, a szocialista terme­lési viszonyok megszilárdulása, gazdasági fej- fontos feltétele és tartaléka. További fejlődésünk nélkülözhetetlen fel­tétele a korszerű szervezési és vezetési mód­szerek hasznosítása, a kooperáció és a specia­lizáló szélesítése, a termelési folyamat egé­szére kiható modern technika bevezetése. Az erőket mindenekelőtt a népgazdaság energia- szerkezetének korszerűsítésére, az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére, a kémia széles kö­rű felhasználására, a közúti járművek és szál­lítóeszközök gyártására, a modem építési mó­dok és épületszerkezetek elterjesztésére, a ru­házati ipar rekonstrukciójára, az állattenyész­tés és a hústermelés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására kell összpon­tosítani. ' oo A Magyar Népköztársaság gazdasági fejlődésének fontos eleme a nemzet­közi munkamegosztásban való intenzív rész­vétel, a külkereskedelmi tevékenység fejlesz­tése. A KGST-országokkal, elsősorban a Szov­jetunióval, az áruforgalom gyors ütemű nö­velése mellett törekedni kell a gazdasági együttműködés további lehetőségeinek feltárá­sára és szélesebb körű fejlesztésére. A követ­kező időszakban a KGST-országok közös és nemzeti érdekeit, a gazdasági együttműködés elmélyítését legjobban a szocialista gazdasági integráció fokozatos kibontakozása szolgálja. A KGST keretében tevékenyen közre kívánunk működni az együttműködés új, hatékonyabb formáinak kidolgozásában és alkalmazásában. oo A negyedik ötéves terv feladatai szük- ségessé teszik a gazdaságirányítás módszereinek további tökéletesítését. A re­form alapelveit következetesebben alkalmaz­va, fokozni kell a népgazdaság közép- és hosszútávú tervezésének szerepét, tudomá­nyos megalapozottságát. Gazdasági szabályozó eszközökkel és más intézkedésekkel is bizto­sítani kell a népgazdaság tervszerű fejlődé­sét. Javítani kell a vállalati tervezést, bonta­kozzék ki jobban az állami és a szövetkezeti vállalatok önállósága, erősödjenek egymás kö­zötti gazdasági kapcsolataik. Ezt a vállalati saját erőforrások ésszerű bővítésével is elő kell segíteni. Következetesen érvényesíteni kell a minisztériumok felelősségét, a gazdasá­gi tevékenységet irányító és koordináló szere­pét. A közgazdasági szabályozásban szükséges módosítások arra irányuljanak, hogy a fejlő­dés alapvető kérdéseiben határozottan érvé­nyesüljenek a központi döntések. A gazdálko­dó egységek kezdeményező készségükkel és le­hetőségeik jobb kihasználásával eredménye­sebben járuljanak hozzá a népgazdasági célok eléréséhez. A. vállalatok jövedelme és. a dol­gozók keresete a hatékonyság javulásával összhangban emelkedjék. Az egyéni,* valamint a vállalati, a szövetkezeti csoportérdekek az össztársadalmi érdekkel összhangban érvénye­süljenek. Harcolni kell az ellen, hogy helyenként csak szavakban fogadják el a párt gazdaság- politikai irányvonalát, ugyanakkor nem kor­szerűsítik a termelést, alacsony színvonalon szervezik a munkát és feladataikat nem jobb munkával, hanem az államra hárítva, a tár­sadalom rovására próbálják megoldani. Meg kell akadályozni, hogy társadalmunknak akár csoportok, akár egyének jogtalan haszonélve­zői legyenek. O A Gazdasági építőmunkárkban az egy- re növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dol­gozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Vezetési módszerüket emeljék magasabb színvonalra, éljenek bát­rabban megnövekedett hatáskörükkel, tartsa­nak lépést a fejlődéssel. Tanuljanak meg táv­latokban gondolkodni, rendelkezzenek kellő nemzetközi tájékozottsággal, képezzék ma­gukat. A szocialista gazdaság vezetőinek köteles­ségük, hogy felelős posztjukon mindent meg­tegyenek a párt gazdaságpolitikájának meg­valósításáért, tárják fel és használják ki az összes erőforrásokat a társadalom egészének, a vállalat dolgozóinak javára. lettségünk szintje, a reform révén korszerű­sített tervgazdálkodási rendszerünk kedvező feltételeket biztosítanak a további előrehala­dáshoz, a kiegyensúlyozottabb gazdasági nö­vekedéshez. A Központi Bizottság megtárgyalta és jó­váhagyta a negyedik ötéves terv alapvető cél­kitűzéseit. Helyesli, hogy az,illetékes állami szervek a negyedik ötéves tervet véglegesítve még ez év őszén terjesszék az országgyűlés elé és iktassák törvénybe. Szükségesnek tart­ja, hogy az új ötéves terv megalapozottabban számoljon a társadalom és a gazdaság fejlő­dését lényegesen előmozdító tényezőkkel, a tudományos-technikai fejlődés követelmé­nyeivel és feltételeivel. Az életszínvonal-po­litika gazdasági megalapozása érdekében gyorsuljon meg a tudományos-technikai fejlő­dés lehetőségeinek kihasználása. A gazdaság- politika főbb irányvonala a társadalmi ter­melés hatékonyságának az eddiginél gyor­sabb ütemű fejlesztése legyen. Ez a szocializ­mus továbbfejlődésének útja és egyben azt a célt is szolgálja, hogy Magyarország az ipari­lag közepesen fejlett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett országok közé emel­kedjék. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy 1971—1975 között 30—32 százalékkal emelkedjék a nemzeti jövedelem. A nemzeti jövedelemből a fogyasztás részaránya 75—77 százalék, a felhalmozásé pedig 23—25 százalék legyen és törekedni kell a tervezett arányok stabilitására. Az ipari termelés 32—34 száza­lékos növekedésének 75—80 százalékát a munka termelékenységének javulásával kell elérni; a mezőgazdaság termelése — a foglal­koztatottak számának további csökkentése mellett — az előző öt év átlagához képest 15— 16 százalékkal növekedjék. A termelékenység és a termelés hatékony­ságának jelentős javítása, gazdasági verseny- képességünk növelése szükségessé teszi a mű­szaki haladás meggyorsítását, a termelési szer­kezet korszerűsítését, a dolgozók szakmai képzettségének, a vezetés színvonalának eme­lését. Mindezek érdekében: növelni kell a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra fordított erőforrásokat, a szellemi kapacitást a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő ku­tatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsíta­ni a hazai és a nemzetközi kutatások eredmé­nyeinek gyakorlati alkalmazását V. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota oC Az általános haladással erősödtek ha- zánkban a közgondolkodás szocialista elemei, emelkedett a társadalom tagjainak ál­talános és szakmai műveltsége, továbbterjedt a marxista-leninista világnézet. A párt kulturális politikájának helyessé­gét a legutóbbi négy esztendő gyakorlata is igazolta. A kulturális élet fejlődését mind a közoktatásban és a közművelődésben, mind a tudományos és művészeti alkotómunkában alapvetően a szocialista törekvések erősödése jellemzi. A Központi Bizottság a világszerte kibon­takozó tucományoVtechnikai forradalom vár­ható lehetőségeivel és hatásával számolva ki­dolgozta a párt tudománypolitikai irányelveit. Az elmúlt négy évben a korábbinál érez­hetőbb és eredményesebb volt az alkotó értel­miség részvétele mai problémáink megoldásá­ban, a további feladatok meghatározásában. o/C A szocialista társadalom politikai egy- ségének erősödése és aktivitásának fokozódása a párt által vezetett harcban ment végbe. A párt bátorította az alkotó vitákat, a széles körű véleménycserét. Ez se­gítette a fejlődés új kérdéseinek marxista megoldását, és kedvezően befolyásolta a szo­Az ideológia és a kultúra frontján a fő feladat az erők jobb összefogásával az eszmei harc fokozása, a marxista—leninista ideológia hegemón helyzetének erősítése, a szocialista kultúra fejlesztése. E téren elsősorban ideoló­giai eszközökkel,, érvekkel, az új kérdések marxista megoldásával, a meggyőzés módsze­rével, a szocialista eszmék, erkölcs haté’-'ny terjesztésével harcolunk. A szocializmus teljes felépítésének egyik fő feltétele a magas eszmei és erkölcsi szín­vonalú szocialista közgondolkodás, a szocia­lista embertípus kialakítása. Az önző kispol­gári életszemlélettel, magatartással szemben erősítenünk kell azt a meggyőződést, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldo­gulhat. A szocializmus öntudatos hívei nem­csak munkájukat végzik becsületesen, hanem részt kérnek a közügyek intézéséből és vál­lalják a közös felelősséget. Az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülését, a szocialista módon végzett munka, a szocializ­mus ügye iránt elkötelezett magatartás tekin­télyét. A munkásosztály, a dolgozó nép érde­keit képviselő, az önfeláldozóan dolgozó, fe­lelősséget és áldozatot vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak haszonélve­zői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társada­lom pozitív erői, a szocializfnus hívei a hang­adók, s amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlensé­get, a harácsolást, a közösség megkárosítását. Társadalmi rendünk vívmányainak, építő- munkánk eredményednek valósághű propa­gandájával erősítenünk kell a jogos nemzeti, hazafias érzést, s ezzel együtt az internacio­nalista nevelést. on Az ideológiai feladatok megoldásában "O. a párt fokozottan számít a marxista —leninista társadalamtudományők eredmé­nyeire, művelőinek közreműködésére. A párt támogatja a társadalmi valóságnak és a fej­lődés törvényeinek minél szélesebb feltárásá­ra irányuló kutatásokat, mert ezek megisme­rése a párt és a munkásosztály érdeke. A marxizmus—leninizmus elméletét nem tekintjük befejezett, lezárt rendszernek. A pártnak egyaránt kötelessége a marxizmus— leninizmus alapelveimek védelme és forradal­mi elméletünk állandó fejlesztése. Kommunis­ta ideológiánkat, világnézetünket a reakciós burzsoá nézetekkel s azok maradványaivá! vívott harcban hirdetjük, képviseljük. Nem engedjük kérdésessé tenni a marxizmus—le­ninizmus gyakorlatban kipróbált és bevált alapelveit, fő törvényszerűségeit, szemléletét és tudományos módszerét. Elutasítjuk a mar­xizmus—leninizmus pluralizálását, a marxiz­muson belüli külön irányzatok szükségszerű­ségét hirdető nézeteket. Egyidejűleg harcolunk! a marxizmus—leninizmus elméletének dog­maként való kezelése és a revizionista torzí­tás minden kísérlete ellen. OQ Közoktatási rendszerünk alapvetően betölti hivatását, fejlődött; . pedagó­gusaink döntő többsége sikerrel helytáll az oktatási és nevelési munkában, jelentős sze­repe van abban, hogy ifjúságunk zöme be­csületesen tanul és dolgozik. A társadalom, valamint a tudományok és a technika roha­mos fejlődése azonban megköveteli oktatási, nevelési rendszerünk fejlesztését, korszerűsí­tését, magasabb színvonalra emelését; ez szo­cialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Oktatási és nevelési rendszerünk szolgál­ja hatékonyabban szocialista céljainkat, tár­sadalmi Igényeinket. Alsó", közép- és felső­fokú tanintézményeink a társadalom szükség­leteivel összhangban képezzék és neveljék a fiatalokat. A következő években a közoktatás jelen­tős fejlesztésére kell törekednünk. Az azonos típusú iskolák között fokozatosan szűnjenek mega ma még jelentős színvonalbeli különb­ségek. A főiskolákon és az egyetemeken ma­gasabbra kell emelni az oktató- és nevelő- munka színvonalát. Folytatni kell a szakkép­zés korszerűsítését. A szilárd alapműveltség biztosítása mel­lett minden iskolatípusban törődjenek többet az egyéni képességek differenciált fejleszté­sével, biztosítsák és bátorítsák a tehetségek szabad kibontakozását. Az iskolák, a taninté­zetek fordítsanak nagyobb figyelmet a tanu­lóifjúság világnézeti, erkölcsi és honvédelmi nevelésére. cialista közgondolkodás terjedését. Ideológiai életünkben erősödött a marxizmus—leniniz- mus hegemóniája. A kommunista eszmék térhódítása mel­lett azonban a társadalom átmeneti jellege és a kapitalista környezet miatt még jelen vannak, hatnak s részben újratermelődnek reakciós, nacionalista, idealista nézetek, a kis­polgári gondolkodásmód jellegzetes megnyil­vánulásai is, amelyek hátráltatják a társada­lom fejlődését és eszmei-politikai egységének erősödését. Állandóan számolni kell az imperializmus ideológiai fellazító tevékenységével is, amely­nek fő törekvése, hogy kételyt hintsen, köz­véleményünket szembe fordítsa a szocializ­mus, a kommunizmus eszméjével; társadalmi rendünk, a szocialista országok ellen hangu­latot keltsen. A párt az imperialisták mester­kedéseinek, igazi céljainak leleplezésével, esz­méink hirdetésével aktívan harcol a fellazító tevékenység ellen. ryj Az élet különböző területein elért fej­^ ' • lődés lehetővé teszi, hogy tovább fej­lesszük és gyarapítsuk a ideológiai életben el­ért eredményeket s a felszabadulás óta végbe­menő kulturális forradalom vívmányait. Különös gonddal kell foglalkozni a fizi­kai dolgozók gyermekeinek iskoláztatásával. A párt elvárja, hogy a munkások, a parasztok gyermekeit mindenki az ügy társadalmi jelen­tőségéhez méltóan, a dolgozó osztályok iránti kötelességtudattal és tiszteletérzéssel támo­gassa a tanulásban. Ehhez biztosítani kell a gazdasági, szociális és pedagógiai feltételeket orv A művészetek színvonalának emelésé- yXf. hez nélkülözhetetlen tömegbázisuk to­vábbi erősödése, amihez a szocializmus a leg­jobb feltételeket biztosítja. Ez a művészetek­től azt igényli, hogy sajátos eszközökkel segít­sék megérteni és formálni gazdagabb, egy­szersmind bonyolultabb világunkat. Életünk összetettsége nem lehet indok sem a társadal­mi kérdésektől való elfordulásra, sem azok elvont, á'talánosító vagy negativista ábrázo­lására. Az ettől való félelem sem adhat teret a sematikus művészet és a dogmatikus művé­szetszemlélet feléledésének, sem pedig a hi­bákat, nehézségeket letagadó vagy megkerülő ábrázolásnak. Kulturális, szellemi életünk gazdagodásá­val egyre növekszik a kulturális-művészeti fó­rumok, alkotóműhelyek jelentősége. Feladatu­kat önállósággal és nagy felelősséggel kell vé- (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents