Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

ffT8. augusztus 19. KELET-MAGYARORSZÄG S. »lést A kongresszus tiszteletére «.Jó utat, fiúk!,“ Rakaszovói kő Szatmárnak Miskolci tehergépkocsik a rakaszovói bánya előtt. Jendrék Árpád íelv. ÜJ MUNKASIKEREKKEL KÉSZÜLNEK pártunk közel­gő X. kongresszusára üze­meink. Több helyen már értékelték az első fél év, a szocialista munka verseny, a brigádok munkáját, felaján­lásait. Sok helyen megfeszí­tett munka folyik, hiszen az ipari üzemek és vállalatok többsége helytáll as árvíz­károk helyreállításában, az újjáépítésben is. Ez jellemzi például az épí­tő és szerelő vállalat mun­káját is. Itt az első fél év­ben a munkaversenyben 780 munkás vett részt, melyből 500-an a szocialista brigá­dokban tevékenykedtek. Az értékelés alapján a 166 bri­gádból 60 brigád teljesítette, illetve túlteljesítette kong­resszusi vállalását. A szo­cialista címért kibontakozott versenyben 41 kőműves, ács, asztalos, lakatos, víz- és fű­tésszerelő, stb. brigád dol­gozik eredményesen. Ezek a szocialista címért munkálko­dó brigádok külön felajánlá­sokat tettek. A lakatosbri­gádok vállalták a munka termelékenységének 3 száza­lékkal való túlteljesítését. Ezt sikeresen teljesítették. A nyírbátori MÜM-iskola bel­ső munkáit végző brigád ha­táridő előtt végezte el a la­katosmunkákat Tanyik Já­nos ácsbrigádja a kongresz- szusi munkaversenyben 155 százalékos termelési terv tel­jesítését vállalta, melyet 166 százalékra teljesített, ez azt jelenti, hogy 10 ezer forint értékkel több munkát vé­geztek el. Az építkezésnél a zsaluzáshoz szükséges fa­anyagokat ötször használják fel, ezzel is takarékoskod­nak. FODOR FERENC KÖMÜ- VESBRIGADJA a vállalt 125 százalékos termelési tervét 194 százalékra teljesítette, s ez azt jelenti, hogy sikere­sen munkálkodnak a cím el­nyeréséért. K. Tóth Sándor segédmunkás brigádja a vállalt 118 százalékos terv­túlteljesítést jóval felülmúl­ta. Vállalták azt is,. hogy Nyíregyházán a MÁV pálya­udvarnál az útépítést októ­ber 30-ra elkészítik. Benke Pál kőművesbrigádja az 1969. évi munkatermelékenységi eredményt kívánja másfél százalékkal túlteljesíteni. Ezt eddig tartják is. Ez az egyik legeredményesebben dolgo­zó brigád. Cserbák József kőművesbrigádja is sikeresen munkálkodik a termelékeny­ségi terv túlteljesítésén. Az AKÖV-nél 62 szocialis­ta brigádban 528-an vesznek részt a X. kongresszus tisz­A Magyar Hajó- és Daru­gyárral kötött megállapodás szerint, éves viszonylatban 23 millió forint értékben vállal­ta kikötői portáldaruk egyes részeinek gyártását a Tisza- vasvári Gépjavító Állomás. A nagy volumenű munka több vállalat közös kooperá­cióján alapul. Tiszavasvári- ban készül el a hatalmas, tengeri hajók rakodására is alkalmas, exportra is szállí­tott gépegység tornyának al­só, közép és felső része. Egy- egy ilyen portáldaru értéke 25 millió forint, ebből a ti- szavasváriak munkája egyen­ként félmillió. Ennek ellenére a követel­mény igen nagy. A hatalmas vasszerkezeti elemeken pár milliméteres eltérés is sú­lyos minőségi romlást je­lenthet. Éppen ezért a lé­nyegében jövő évi témájú munkákra az előkészületeket máris megkezdték, hiszen az új munkára hatvan embert kell állandó jelleggel átállí­tani, az új fogásokra megta­nítani. Szeptemberben elké­szül az első darutorony, az itt gyártott termék nullszé­riája. Tulajdonképpen vizs­gamunka is lesz ez egyúttal, amelyen még korrigálhatok a kezdéssel járó, esetleges hi­báik. teleiére kezdeményezett munkaversenyben. Ezek a brigádok munkaterületük­nek megfelelően külön-külön vállalásokat tettek, Értékel­ték a munkaverseny állását a nyíregyházi, mátészalkai és a kisvárdai főnökségek kö­zött, s megállapították, hogé a legjobb eredményt a kis- várdaiak érték el. Különö­sen a termelékenység növe­kedésében vannak kimagasló eredmények a vállalatnál. A NYÍREGYHÁZI SZA­BOLCS CIPŐGYÁR csak­nem félezer dolgozója, kö­zöttük 11 szocialista brigád tett munkaverseny-felaján- lást a kongresszus tiszteleté­re. Vállalták, hogy az 1970. évi értékesítési tervüket 5, a tervezett termelékenységet 6, míg a tervezett ered­ménytervüket 1 százalékkal túlteljesítik. A vállalat ve­zetősége a párt, a KISZ- szervezettel és az üzemi bi­zottsággal együtt augusztus 7-én értékelte a vállalások teljesítését. Ez azt mutatta, hogy az első félévi terme­lési és értékesítési tervüket 113,5 százalékra teljesítették, a tervezettnél 20 200 pár ci­pővel gyártottak és értékesí­tettek többet. Szép eredmé­nyek születtek a termelé­kenység növelésében is. Nö­vekedett az egy munkásra jutó termelési érték is. Különösen kiemelkedő munkát végeztek a szocialis­ta brigádok az anyagtakaré­kosság, a minőség javítása és az önköltség csökkentése érdekében. Mindez megmu­tatkozott az eredményterv­ben, melyet az első fél év­ben 167 százalékra teljesítet­tek. E jó eredmények elérését nagyban elősegítette az, hogy a termékek összetéte­lében változásokat eszközöl­tek, megszüntették a hagyo­mányos, nem gazdaságos ci­pők gyártását, s a piaci igényeknek megfelelően, könnyű, divatos ragasztott technológiával készülő cipők gyártására tértek át. Ezzel jelentős sikereket értek el a moszkvai világkiállításon, a nemrégiben megrendezett pé­csi és szegedi ipari árube­mutatókon. Ezeket a termé­keket bemutatják a közelgő párizsi kiállításon is. Az eredmények nemcsak az említett három vállalat­nál, de megyénk más mun­kahelyein is biztatóak. A kongresszust a hétköznapok során elért, olykor apró, de megyei és országos méretek­ben már nagyszerű tettekkel köszöntik a szabolcsi dolgo­zók. F. K. A hatvan ember új mun­kára való átállítása nem kis megerőltetést jelent a gépja­vító kollektívájának. A ta­nulási időszakban ugyanis a többi üzemrésznek kell „hozni” az ezzel járó terme­lési értékcsökkenést, el kell végezni a tervezett 67—70 milliós értékű éves munká­kat. A tervezett munkák és az előkészületek jelenleg is program szerint haladnak. A gazdasági mutatók is kedve­zőek; az év első felében — az értékelés alapján — a megye három legjobb gép­javító állomása közé kerül­tek. Eredményük júliusban is 101 százalékos. A nagy volumenű munkák a szigorúbb minőségi köve­telmények több, jól képzett szakmunkást is követelnek. Megkönnyíti helyzetüket, hogy éppen most harminc olyan új szakmunkást tud­tak felvenni, akik a gépja­vító állomáson sajátították el a vasipari tudnivalókat. A kiváló szakmunkásokból ál­ló törzsgárda pedig vállalta i nagy szakmai hozzáértést igénylő újabb feladatokat, amelynek elvégzése tovább öregbíti a gépjavító állomás eddigi jó hírnevét, (tá) A májusi árvíz következté­ben több száz kilométer kö­vesét rongálódott meg Szat- márban. Az útügyi szakemberek az ár levonulása után elkesere­detten nézték a térképet: Tálya, Tárcái, Rakamaz: in­nen kellene követ szállítani, s ezek á bányák mind messze vannak az árvíz sújtotta terü­lettől. A szállítás is nehéz az amúgy is megterhelt vasúton. A gépkocsikon való kőszállí­tás pedig ilyen távolságról nem gazdaságos. Eszükbe ju­tott, hogy a Huszt melletti Rakaszovó nevű kis község­ben 3 évvel ezelőtt kőbányát nyitottak az ukrajnaiak. A gépesített kőbánya Nagyhó­dosról jó utón hamar elérhe­tő. Megnyílt a határ A többi már könnyen ment. Június 7-én felhívták a szov­jet hatóságokat és segítséget kértek — és kaptak azonnal. Az üzletkötők és a kereske­delmi szakemberek még meg sem állapodtak, semmilyen adminisztrációs munkát nem készítettek gl, de már enge­délyezték a szállítást. Még aznap Nagyhódosra irányítottak egy-egy autóka­ravánt Szombathelyről, Ta­Az ablakon túl egész nap idegtépőén dühöngött az északi szélvihar. Az üvöltve süvítő hangok betöltötték az egész Kuszakin lakást. Az ablak üvege olyan pattogó zenebonát hallatott, mintha pisztolysorozatok hasogatnák szilánkokra, A vihar elülte után beálló csendben hirtelen panaszos gyereksírás hallatszott. Mi­hail Kuszakin kikapcsolta a televíziót, A beálló csendet csak egy leeső tányér csö­römpölése zavarta meg, ame­lyet Mása, Mihail felesége ejtett el mosogatás közben. De honnan a panaszos gye­reksírás?. .. — Egészen bizonyos, hogy nem kísértet. . Halucinál- nék? — csodálkozott magá­ban Mihail Kuszakin. — Is­ten bizony gyermeksírás. .. Vagy talán macskanyávogás? Nem, ez nem ahhoz hason­lít. .. Hirtelen mozdulattal ki­nyitotta a szomszéd szobá­ba nyíló ajtót, és nem akart hinni a szemének. A dívá­nyon keresztbe fektetve egy világosrózsaszín plédbe csa­vart élőlény hevert. A pólya mélyéről hallatszott a szipo­gó sírás. tabányáról és Miskolcról. Majdnem minden ide irányí­tott kocsi billenős Skoda. Csákány Béla, a megyei közúti igazgatóság munka­társa irányítja a szállítást: „Június 8-án felsorakoztunk Nagyhódosnál. Útlevelünk még nem volt. A körzeti ha­tárőrparancsnok a szovjet határőrség szerveivel hamar elintézte, hogy át,mehessünk. Egy tiszta papírra legépelték valamennyiünk nevét és iga­zolványszámát. A gépkocsik rendszáma is papírra került és már meg is nyílt előttünk a határ...” A cél: gyorsan végezni Azóta igen forgalmas lett a két országot összekötő köves- út. A porfelhő szinte le sem ült, mert a gépkocsivezetői?: naponta 15—16 órát vezetnek. Míg meg nem szokták az utat és ezt a munkatempót, addig csak kettőt fordultak naponta. Aztán folyamatosan rátértek a háromszori fordu­lókra. A munkavezetők kü­lönösen Molnár Béla, Lakatos Kálmán gépkocsivezetők és Román Antal rakodógépkeze­lő igyekezetét dicsérik. A felmérés szerint 215— 220 ezer köbméter kőre van szükség, mert a megrongált — Mása! — kiáltotta Mi­hail Kuszakin rémülten. Felesége a konyhából be­rohant a szobába. A vállán átvetett törülközőkendő tá­bornoki sávként hatott. — Mi történt? — kérdezte megijedve. Mihail Kuszakin bal kezé­nek kisuijával félénk-ijedten bökött a pólyára. Mása gyors, szakértő mozdulattal bont&Ua ki a rózsaszínű ta­karót és mosolyogva fordult a férje felé. — Semmi különös nem történt. Felébredtünk, és en­ni kérünk. Úgy bizony! — Hogy-hogy felébred­tünk? — nézett értetlenül a feleségére Mihail Kuszakin. — Felébredtünk, és ham- ham, szopikálni akarunk — ismételte a felesége. ^ — Na de hát... Ez meg micsoda? — Hogy-hogy micsoda? Mi van veled? — kérdezte éle­sen a felesége. — Még hogy utakat nemcsak helyreállít­ják, hanem szélesítik és kor­szerűsítik is egyszerre. Elein­te napi 750—800 köbmétert szállítottak. Most simán le­megy a napi 1100—1200 köb­méter. A rossz idők beállta előtt szeretnének végezni a munkákkal. Szovjet segítség nélkül ez lehetetlen lenne Hogy az anyagszállításnak ez a módja milyen megtakarí­tást jelent időben és pénzben egyaránt, azt hirtelenében fel sem lehet mérni. Nincs fennakadás — Nincs fennakadás? A bánya mindig tudja adni a szükséges mennyiséget? — Rakaszovó természetesen a szovjet utakra is termeli a követ, de minket előnyben ré­szesítenek. A bánya havi ka­pacitása eddig 54 ezer köb­méter volt. Júliusban már több, mint 58 ezer köbmétert termeltek ki az üzem dolgo­zói. Kristóf Imre a miskolciak oszlopvezetője indulást ve­zényel. Búcsúzunk, a gépko­csioszlop elindul a határ fe­lé. — Jó utat, fiúk! Értik, hogy a jókívánság­nak most kettős értelme van... Nábrádi Lajos mi ez? Hát a gyerekünk! — És honnan vetted? — Látod, látod. .. A tré­fáid, mint mindig, most is rosszul sültek el. Mihail Kuszakin tudata lassan nyiladozni kezdett, amikor felesége immár kar­csú derekára nézett. — Mása! Te már meg is!?... — kiáltott fel izgatott örömmel. — De mindezt ilyen váratlanul, ilyen gyor­san? De hát a szülő nők na­pokig fekszenek a szülőott­honban!. .. Az asszony szomorkásán mosolygott. — Hát persze, feküdtem én is. Mégpedig kilenc na­pig. Hát már azt is elfelej­tetted. hogy éjjel hívtál taxit? Mihail Kuszakin homlokát veríték öntötte el. — Semmire sem emlék­szem. De hisz én... én... Má­senyka! Másenyka, drágám! Hát már megszületett a gye­LAPSZÉLEN: Hova megy az építőanyag? Egyik szatmári falun tég­lával megrakott teherautó igyekszik keresztül. Egyszer csak kiáll eléje égy erélyes férfi: „Tégla ide!”, mutat az udvarra, ahol valóban társa­dalmi munkások építenek egy házat és éppen fogyóban a téglájuk. A gépkocsi befordul. A tég­lát villámgyorsan lerakják (nem kell ezért sem könyö­rögni). Papírt nem írnak az átadásról. Kézfogás, búcsú, a gépkocsi visszafordul. Pedig nem ide küldték. Építésvezetők mondják, hogy egyre gyakrabban elő­fordul ilyesmi. Két nagy baj van vele. Az egyik, hogy ugyanezt a téglát esetleg egy másik építővállalatnak szám­lázták. Ki tudja, hogy fognak elszámolni vele? A másik, még nagyobb baj: hogy ha örökösen csak „megállítanak” és lekapcsolnak, akkor az út­vonalak végén lévő. legtávo­labbi községek újjáépítőinsk jut a legkevesebb építőanyag, ők lesznek lemaradva. Holott épp fordítva kellene. A nagy távolság ós az esős időben megrosszabbodó utak miatt őket kellene először ellátni, hogy ha majd az őszi esőzések idején akadozik a szállítás, tartalékuk legyen. Tapasztaltuk az eset fordí­tottját is. Az egyik község , egész újjáépítéséért felelős vezető mesélte, hogy minap beköszöntött hozzá egy pót­kocsis teherautó és több, mint tíz tonna úgynevezett „betonbélést” hozott. Igen ám, de ezzel a födémkészítéshez szükséges anyaggal abban a községben nem dolgoznak, így hát nem fogadták el az anyagot, A gépkocsivezető panaszkodott: ,,Már a kilen­cedik faluban próbálnám el­sütni, és nem sikerül”. Kér­dezték tőle, próbált e érintke­zésbe kerülni azokkal, akik küldték. Azt válaszolta, hogy telefonált. Azt mondták, ha már kinn van, próbálkozzék még néhány helyen. És mondták a községek neveit. Ritkábban, de a MÁV-szál- lítmányoknál is előfordul, hogy olyan anyag érkezik, amire nincs szükség. A túl­terhelt közlekedési appará­tust még jobban megterhelik az ilyen ott álló vagonok, megrakva másfelé irányított szállítmánnyal. Nemrégiben egy községbe harminc vagon építőanyag érkezett. Mozgósí­tották a kirakókat. Csak a vagonok kinyitása után derült ki, hogy a harmincból tizen­négy fölösleges, ott használ­hatatlan. A felriasztott rako­dók egy részét el kellett kül­deni. Most, hogy újjáépítőinknek egy hadsereg fegyelmével kell dolgoznia, hogy idejében tető alá juttassa a károsultakat, jó lenne, ha mindenki ra­gaszkodna a beosztásához és nem szervezne át mások feje fölött, vagy keresztbe, nem nyúlna át más hatáskörébe. (gesztelyi) rekünk?! Gyerekünk van!..'. Kisfiú, vagy kislány? — Te jó Isten! Természe­tesen kislány. Különben is fiúnak nem adnak Mása ne­vet. — Tehát Másenyka! És miért nem tanácskoztad meg velem, hogy milyen nevet ad­junk a gyereknek? Hisz va­lami közöm azért nekem is van hozzá!... — Ha nem tudnád, tanács­koztunk. Én legalábbis oda mentem hozzád, amikor a szobádban ültél a fotelban, és megkérdeztem: — Milyen nevet adjunk a kislánynak? — És én erre mit felel­tem? — Le sem véve a szeme­det a televízió képernyőjé­ről, azt ordítottad, hogy: — ,,Góól!” Még fütyültél is hozzá. .. .Reggelre ismét feltá­madt a viharos északkeleti szél. Fordította: Sigér Imre Adalék a portáldaruhoz Tiszavasvári vizsgamunkája Együttműködés a hajó- és darugyárral Sz. Szpasszkij: Milyen nevei adjunk a gyereknek... ?

Next

/
Thumbnails
Contents