Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-19 / 194. szám

3 oldal RELÉT-MAGTARORSZAO 1970. augusztus 1§. Külpolitikai összefoglaló i Miért rendelték haza Ráhint? Lapzártakor érkezett HO Lón Nol egy ostromlott városban Ifi! Hajsza a Tupamaros után NEW YORK Algéria, Belorusszia, Bul­gária, Kongói Népi Köztár­saság, Kuba. Lengyelország, MOSZKVA Max Reimann, Németor­szág Kommunista Pártjának elnöke nyilatkozott a Pravda tudósítójának. Arról beszélt, miként értékeli a KPD be­tiltásának feloldásáért vívott harcot. Németország Kom­munista Pártja betiltásának hatálytalanítása, jelentette ki Reimann, olyan lépés, amelyet a munkásosztály és az ifjúság többsége, vala­A legutóbbi órákban min­denekelőtt a Közel-, kisebb mértékben a Távol-Keletet, va­lamint Latin-Amerikát pász­tázták a nemzetközi érdeklő­dés reflektorai. A legfontosabb közel-ke­leti hír kétségtelenül1 egy ne­gatívum: az, hogy Izrael még mindig nem nevezte ki Jar- ringgal tárgyaló megbízottját, miközben az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia de­legátusai már felvették a munkakapcsolatot U Thant ENSZ-főtitkár személyes megbízottjával, Svédország Moszkvai nagykövetével. Tel Aviv részéről mindeddig a leglátványosabb diplomáciai lépés az volt, hogy hazaren­delte Jichak Rabin táborno­kot, Izrael washingtoni nagy­követét. Mint a megfigyelők rámu­tatnak, Rabin hazarendelése csaknem bizonyosan késlel­teti és nem elősegíti a Jar- ring-misszió mindenoldalú megkezdését. Jól értesült for­rások. szerint a tábornok-dip­lomata ugyanis kifejezetten azért tér haza, hogy kormá­nyától újabb ..bizonyítékokat" vegyen át és vigyen Ameri­kába annak az izraeli vádnak az alátámasztására, amely szerint Egyiptom „megsértet­te a tűzszünetet”. Ha a Meir-kormány tovább­ra is megakadályozza a világ­szervezeti megbízott munká­ját, az eddiginél is nagyobb felelősséget vállal magára. Iz­raelnek számolnia kell azzal a ténnyel, hogy a tűzszünet világszerte reményeket kel­tett. Annak a kormánynak, amely miatt esetleg elhervad­nak ezek a remények, feltét­lenül szembe kell néznie egy olyan nemzetközi felháboro­dással, amely hosszabb távon súlyos politikai kolonccá vál­hat a csalódásért felelős ka­binet számára. Ami a Távol-Keletet illeti, Lón Nol, a kambodzsai pucs- csista rezsim vezére helikop­teren látogatást tett Kompong Thom városban. Ez a Phnom Penhtől mintegy száz kilo­méterre lévő város immár egy teljes hónapja a szabad­ságharcosok ostromgyűrűjé­ben él. Többek között ennek az ostromnak a fényében is bebizonyosodik: azoknak volt igazuk, akik nem hitték el Nixonnak, hogy Délkelet- Ázsiálian, vagy bárhol má­sutt létezhet „blitzkrieg” vagyis villámháború. Az amerikai beavatkozással nem közelebb, h^nem távolabb került az indokínai béke, hi­szen újább ország keveredett bele a háborúba. Végül a Latin-Amerikáva! kapcsolatos hírek élén Uru­guay áll, az az ország, ahol eredménytelenül folytatódik a Monstre-hajsza a Tupama- ros-szervezet diplomatarabló gerillái ellen. A legújabb je­lentések szerint már a fővá­ros, Montevideo csatornáiban is kutat a rendőrség. A latin-amerikai gerilla mozgalom gyökerei és okai valóban mélyen vannak — de nem fizikai, hanem szociális értelemben... Csehszlovákia, Magyarország, Mauritánia. Mongólia, Szíria. Szomália, a Szovjetunió, Szu­dán, Ukrán SZSZK és tel­jémén képviselői kormánya­ik megbízásából felkérték az ENSZ főtitkárát, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete 25. közgyűlésének előze­tes napirendi pontjai közé külön pontként iktassák be az ENSZ-lobogó alatt Dél- Koreát megszálló amerikai és minden egyéb külföldi csapat kivonásának kérdését. A dokumentum megállapítja, hogy a javaslatot tevő kor­mányok abból indulnak ki, hogy az amerikai és min­den más külföldi csapat ki­vonása Dél-Koreából nem­csak a koreai nép érdekeit szolgálja, hanem minden olyan népét is, amely sza­badságáért és függetlenségé- ‘ért küzd. WASHINGTON Kedden az előre meghatá­rozott ponton, 240 kilométer­re a Bahama-szigetektől, az amerikai haditengerészet megkezdte a mérges gáz „koporsókkal” megrakott ..halálhajó” elsüllyesztését. Körülbelül 5 óráig tart, míg a hajó halálos terhével az óceán aljára ér, 5332 méterre a felszíntől. A helyszínen marad a haditengerészet egyik rombolója, amely víz­mintákat fog gyűjteni, hogy ellenőrizzék, — jogos-e az a7 aggodalom, miszerint a víznyomás esetleg összetöri a tartályokat és a gáz feltör a felszínre. SZOVJET—CSEHSZLOVÁK HADGYAKORLAT, Kedden a Karlovy Vary-i repülő­téren rendezett díszszemlével ért véget a csehszlovák néphadsereg és a Csehszlovákia te­rületén állomásozó középső szovjet hadseregcsoport egységeinek együttes hadgyakorlata. Képünkön: a hadgyakorlatok egy pillanata: szovjet lövészek gyakorlata, harckocsik fede­zete mellett. . , . . , (Kelet-Magyarország telefoto) mint a nyugatnémet értel­miség jelentős része követel. A KPD elnöke ezután a Moszkvában aláírt szovjet— nyugatnémet szerződés je­lentőségét méltatta. A magyar államfő afrikai látogatása elé Mint lapunkban korábban jelentettük, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke au­gusztus 21—31-e között hiva­talos baráti látogatást tesz a Szudáni Demokratikus Köz­társaságban, a Tanzániai Egyesült Köztársaságban, il­letve az Egyesült Arab Köz­társaságban. Ezúttal első íz­ben látogat magyar államfő az említett országokba. Az Elnöki Tanács elnökének út­ja jól demonstrálja hazánk bővülő, erősödő kapcsolatait a gyarmati iga alól felszabadult, történelmük új útjait járó, a reakcióval és a nemzetközi imperializmussal szembefor­duló afrikai köztársaságok­kal. Szudán A Szudáni Demokratikus Köztársaság — amelynek ki­terjedése 2,5 millió négyzet- kilométer, lakóinak száma pedig 14 millió — és a szocia­lista országok között fokoza­tosan épülnek ki a gazdasági és kulturális kapcsolatok. Ta­valy hazánkban járt a szudá­ni gazdasági és kereskede­lemügyi miniszter. Az 1970 —71-es évekre szóló magyar —szudáni kulturális munka­tervet ez év márciusában Khartoumban írták alá. Gaafar Mohamed Nimeri ál­lamfő. a Szudáni Demokra­tikus Köztársaság forradalmi parancsnoki tanácsának elnö­ke pedig ez év június 22 és 25 között járt hazánkban. (Ezt a baráti' látogatást viszonozza most Losonc?! Pál.) Rizonyos, hogy a két ország baráti kap­csolatait Losonczi Pál szudá­ni útja még szarosabbra fűzi majd. Tanzániai Egyesült Köztársaság Az afrikai látogatás máso­dik állomása az 1964-ben a kelet-afrikai Tanganyika és Zanzibár fúziójából, a brit nemzetközösség tagjaként lét­rejött Tanzániai Egyesült Köztársaság (területe tízszer akkora, mint Magyarországé, de lakóinak száma alig ha-; ladja meg a tízmilliótű A Tanzániai Egyesült Köztársa­ság elnöke, dr. Julius Nyertre .1969. október 13—15. között tett hivatalos látogatást Ma­gyarországon. Nyerere elnök a kölcsönös megértés és biza­lom légkörében folytatott vé­leménycserét magyar állam­férfiakkal. A Tanzániába irá­nyuló magyar export az 1983. évi 1,8 millió.' devizaforintról, az 1969-es évben 8,4 millió devizaforint értékű árura emelkedett. Az 1966-ban kö­tött kulturális és tudományos egyezmény alapján tanzániai fiatalok tanulnak egyetemein­ken, s gyümölcsöző együtt­működés rlakult ki a mező- gazdasági tudományok műve­lői között. A Tanzániai Egyesült Köz­társaság haladó szellemű, an- tiimperialista politikája jó alapot ad az államközi kap­csolatok további fejlesztésé­hez. EAK Az utazás harmadik rend­kívül fontos állomása a 39 millió lakosú Egyesült Arab Köztársaság, az az ország, amely — a világ haladó erői­re támaszkodva — vezető szerepet játszik az izraeli ag- resszorok területrabló céljai­nak meghiúsításában. Magyarország és az EAK kétoldalú kapcsolatait csak­nem valamennyi lényeges te­rületen egyezmények szabá­lyozzák. A magyar ipar és el­sősorban a gépipar az EAK- -ban fontos felvevőpiacra ta­lált. Ugyanakkor az EAK- ból elégítjük ki gyapotszük­ségletünk jelentős részét. Az ez év januárjában aláírt éves árucsere-forgalmi jegyzőkönyv a kereskedelmi forgalom mintegy 10—12 százalékos emelését irányozza elő az előző évihez viszonyítva. A kulturális együttműködésben kiemelt helyet foglal el az aspiránsképzés. A magyar közvélemény őszinte érdeklődéssel és nagy figyelemmel kíséri az Elnöki Tanács elnökének baráti lá­togatásait a földrajzilag tá­voli, de a célokat illetően hozzánk közelálló afrikai or­szágokban. Gerencsér Miklós: fekete ill «. Mint egykor a római aré­nák fenevadjaiban, ha túl sok áldozatot löktek eléjük a porondra, Weinhofferben is közömbös maradt nagy ritkán a vérengzési ösztön. Ilyenkor átengedte a kínzás jogát válogatott pártszolgá­latosainak, ő pedig az író­asztala mögé húzódva — él­vezettel iszogatva és ciga­rettázva — a helyzet ura­ként szemlélte a szadizmus orgiáját. Amióta doktor De­meter Zoltán főhadnagy Sopronba költözött különít­ményes- csendőreivel, kizá­rólag tőle függött, hogy mi történik a vármegyeházán, az első emeleti 10-es szo­bában. Most a passzív szó­rakozáshoz volt kedve. Hagyta a bárót, hadd őr­jöngje ki magát Még azt sem tartotta lehetetlennek, hogy megtörik végre az öreg tényői kommunista, Balogh Ferenc akaratereje. Márpe­dig ha megtörne ez az akaraterő, talán ugyanolyan nagy fogással járna a nyo­mozás, mint amilyen a Jó­zsef Attila Kör felgöngyölí­tése volt. Kavargott a szoba a nagy sürgés-forgástól, amelyben szomorúan, magányosan áll­dogált Balogh Ferenc, mint­ha rá semmi nem tartozna az egészből. Termete vékony, alacsony, akár egy serdülő fiúé, a haja hófehér. Ügy mondják, az emberek har­minc éven túl felelősek az arcukért. Balogh Ferenc már elmúlt kétszer harminc és szép parasztarcára a belső rend szabályai szerint igazod­tak a ráncok. Karja is vékony, ám kézfejei szinte hatalma­sak, a kidolgozottság bütykös- csontos remekművei, ércbe öntve ezer év múlva is meg- vallanák, milyenné mintázta a munka a föld emberének kezét a civilizáció e híres századában. Ahogy ott állt Balogh Ferenc a lázasan nyüzsgő fekete idegenek kö­zött, sok mindent bevallott a puszta jelenségével, csak arról nem vallott egy árva szót sem,. amiért már hetek óta vallat­ták. Strahlendorf dühöngő szolgálatkészséggel akarta bi-. zonyítani. hogv nem hiába büszkélkedhet Weinhoffer ke­gyeivel. A vallátási jog bir­toklása minden reményét meghaladta. Szerepelhet, in­tézkedhet ebben a helyiség­ben, ahonnan halált osztogat a hatalom. Energikus mozdulatok kísé­retében, vezénylő hangon ren­delkezett: — Kötözzétek rá a padra ezt a vén gonosztevőt! Én, bá­ró Strahlendorf Gyula, meg fogom mutatni neki, hogy a hallgatás itt nem használ az egészségnek. Ha én, a szakál­las báró akarom, még a fél­téglák is operát énekelnek! Amíg raccsolva és rikácsol­va szónokolt, alárendeltjei egymásba ütköztek a nagy igyekezettől. Péter József, a kucséber, Kovács Sándor, a nyomorék, Gulyás Vilmos, a félhülye, Piriti József, a hul­larabló mind ott tolongtak az ősz ember körül. Lecibálták bakancsát, könnyű testét egy lócához feszítették, bokáit összeszijazták, majd ugyan­csak a bokánál erősen a ló­cához kötözték. A lócát ez­után úgy támasztották fal­hoz, hogy Balogh Ferenc fej­jel lefelé csüngött, mezítelen talpai prédának tárva az üté­sek alá. Dolguk végeztével a fal mellé húzódtak a nyilasok. Weinhoffer alig mutatott ér­deklődést, inkább a borával törődött az íróasztal mögötti sarokban. Strahlendorf, mini a szeresébe feledkezett ri- pacs, színpadiasán uralta a szobát. Kissé hajlott orrán ráncigálta a cimpákat, fesze­gette a száját, szeme fehérjét a pupilla helyére fordította. Parádésan lépkedett, vészes grimaszokat vágva emelte le a fogasról a huzalkorbácsot. — Itt az utolsó pillanat! — szegte tekintetét Balogh Fe­renc padlónál csüngő fejére. — Vagy beszélsz, vagy soha többé nem állsz a lábadra! — Fenyegető kiabálása hatásta­lan maradt. — Nem beszélsz? így is jó! Én, báró Strahlen­dorf Gyula úriember módjára figyelmeztettelek! Engem az­tán ne okoljon a gyászoló család! Akkorát ütött az áldozat talpára, hogy a pad előrebu­kott. Gyorsan odaugrottak a nyilasok, megragadták a pa­dot, két oldalról tartották, ne­hogy megint eldőljön. A fülük mellett suhogtak a báró kor­bácsütései. Egy ideig nézték, hova csattog a korbács, de csakhamar elfordították a fe­jüket. Attól féltek, elájulnak: a látványtól felkavarodott a gyomruk. A dühöngés következmé­nyeire egyelőre nem gondolt Weinhoffer. Szándékosan hagyta eluralkodni a báró té­bolyát, borozgatása mellé ki­tűnő szórakozást nyújtott az egzaltált alak szereplése. Egv- re jobban megkedvelte Strah- lendonfot. Az egvetlen olyan amber volt a kezében, aki miatt nem kellett aggódnia, hogy zavaró meglepetéseket okoz. Viselkedését, egész való­ját szerfölött mulatságosnak tartotta, s bármennyire ma­gán viselte a báró a jellegze­tes klinikai tüneteket, ahhoz, amire kellett, elegendő szel­lemi adottságokkal rendelke­zett. S bármennyire szembe­tűnő volt elmebeli fogyaté­kossága, Weinhoffernek örö­met szerzett katonás pattogá­sával, öntudatosan vállalt szolgai alázatával. Éppen az elfajzottsága miatt számított tökéletesnek. Mulattató hatá­sát csak fokozta Weinhoffer Jenő szemében, hogy bárgyú pojácáskodása közben a leg­kiválóbb ész- és jellembeli tulajdonságokat vallotta ma­gáról. A fél szemű pártnyo­mozó parancsnok ezúttal is tudta, miféle naiv ravaszko­dás tette őrjöngővé a bárót: miután megkapta tőle az el­lenőrzés jogát a vegyesháza­sok gettója fölött — tehát szabadon taktikázhatott Szi­lágyi Lili vagyonáért — bősz igyekezettel óhajtotta bizo­nyítani alkalmasságát az ér­demre. Elbágyadva a nehezülő ré­szegségtől, csak most vette észre Weinhoffer, hogy mi is történik tulajdonképpen a szobájában. A látványtól ki­józanodott, egyszersmind Szé­dülés zúgatta meg a fejét. Strahlendorf valódi dühöngő őrültként, habzó szájjal, fe­hérbe fordult szemekkel, vinnyogó nyögéseket hallatva verte a nyers húst Balogh Ferenc talpán. Balogh Ferenc már rég elvesztette az eszmé­letét. Talpáról minden ütésre sugárban fröccsent szét a vér a falra, a padot tartó nyila­sok arcára, ruhájára. Balogh Ferencből úgy patakzott a vér, hogy a ruhája már nem tudta felinni, végigfürdette a tes­tét, s a vörösre ázott ősz fej­ről a padlóig csöpögött. Wein­hoffer nem a kínszenvedőt sajnálta, sokkal inkább féltet­te a nyomozás sikerét. Balogh Ferencnek még nem volt sza­bad meghalnia. — Fogjátok le a bárót! — üvöltött a borzalomtól meg­dermedt nyilasokra. Strahlendorf vicsorogva vé_ dekezett. Alig tudták kicsa­varni ’kezéből a huzalkorbá­csot. Dühében, hogy nem hagyták verekedni a végki­merülésig. sírva fakadt. Egy székre roskadt és rázta a zokogás vigasztalhatatlanul. A félszemű parancsnok dü­hös lett rá, undorodva meg­rázta. — Elég, mert kényszer- zubbonyba bújtatlak! Feláll­ni! Vigyázz! Hátra arc! Hát­ra arc! Jobbra át! Jobbra át! Pihenj! Vigyázz! — Miu­tán lecsillapodott a báró idegrohama, nyersen, kemé­nyen beszélt a többi nyilas­hoz. — Szedjétek le ezt a véres rongyot a pádról! Vigyétek a fogdába! Küldjé­tek ide Vidrát, hogy kitaka­rítsa a szobámat! Mozgás, rohadt naplopók! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents