Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
& ofääl KELET-MAGYAR0RSZÄ8 iWä. augusztus tí. Ä KPD betiltásának évfordulója Európa biztonságáért — a közel-keleti békéért Egy héttel ezelőtt a világ egyszerre örült két jó hírnek: s szovjet—nyugatnémet szerződés parafálásának, a Közel- Keleten pedig az egyiptomi- izraeli frontszakaszon a fegyvernyugvás meghirdetésének. De mindkét esetben a derűlátást beárnyékolták az esetleges és mindenképpen várható nehézségek; '-' amelyeket Bonnban a jobboldali, revansista erők, Tel Avivban pedig a háborús párti „héják" támaszthattak a két fontos megállapodás érvénybe lépése elé. A most eltelt hét csak az egyik kérdésben igazolta az aggodalmakat: a közel-keleti rendezési kísérletekkel szemben fnég nagy az ellenállás, viszont a szovjet—nyugatnémet szerződés ügye igen fontos előrehaladást ért el: öt nappal a parafálás után Willy Brandt kancellár Moszkvában Koszigin szovjet kormányfővel együtt aláírta a nemcsak a két ország kapcsolatai szempontjából, hanem az európai földrész és a világ békéje tekintetében is nagy fontosságú szerződést. Végre megtudta mindenki, mi áll a szerződésben, hiszen annak szövegét csak az aláírás után hozták nyilvánosságra: az erőszakról való lemondás mellett az európai határok sérthetetlenségének kimondását, az Odera—Neisse- határ és a két német allam közti határ elismerését tartalmazza az okmány. S itt megáll a krónikás. Visszaemlékezik a kilenc esztendővel ezelőtti forró augusztusi napokra, amikor nem csupán az időjárás volt kánikulai, hanem az európai politikai légkör is fenyegetően izzott. A Német Szövetségi Köztársaság akkori uralkodó köreinek aknamunkája a Német Demokratikus Köztársaság éllen olyan Veszélyessé vált, hogy a német békeállam kormányé a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi tagországának egyetértésével kénytelen volt intézkedéseket tenni államhatárának megvédésére. E sorók írója akkoriban Párizsban élt s tanúja lehetett annak á háborús hisztériának, átttéiy az NDK jogos védelmi gesztusét követte. A NATO és a Bundeswehr katonái felvonultak az Elbánál, mintegy ugrásra készen.. Bonn revansista vezetői megtorlást követéltek azért, hogy a? NDK kormányának intézkedése meghiúsította baljós szándékaik megvalósítását... Kereken kilenc esztendővel ezután Willy Brandt éppen Moszkvában tárgyalt. Koszigin szovjet kormányfővel áttekintette a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Világraszóló feltűnést keltett, hogy a nyugatnémet kancellár alkalmat kapott az SZKP főtitkárával, Leonvid Brezsnyevvel folytatandó megbeszélésre is. Nem kevesebb, mint négy órán át tartott eszmecseréjük. Most az a kérdés, hogy mikor kerül sor a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálására, parlamenti megerősítésére. Ez az utolsó aktus szükséges ahhoz, hogy az aláírt szerződés érvénybe is lépjen. Itt még van lehetősége a nyugatnémet és a nemzetközi reakciónak, hogy lefékezze azt a lendületet, amely a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak normalizálására a Brandt—Schell-kor- mány részéről eddig megnyilvánult. A nyugatnémet ellenzék támadásai a szerződés ellen egyelőre kevésbé bizonyultak hatásosnak, mint várni lehetett — jobbára csak a bajor Strauss, az egykori hadügyminiszter, a keresztényszociális CSU vezére ágál ellene, a kereszténydemokrata CDU ellenzése nem annyira hangos. Brandtnak hazai ellenzékének leszerelése mellett nyugati szövétségeseinek támogatását is meg kell nyernie. Washington — szavakban — egyélőre helyesli Brandt „új keleti politikáját”, de gyanús hangsúllyal emlegeti a nagyhatalmaknak Németország egészével és különösen Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos jogait és „felelősségét”. Párizs burkolt fenntartásokkal él, mert bizonyos fokig féltékeny is Bonnra: De Gaulle idejében Franciaország kiváltsága volt a Szovjetunióval való új kapcsolatok kialakítására. London — általában Washingtonnal tart, valószínűleg ezt teszi majd ihóst Is A moszkvai szerződés nemzetközi vonatkozásai közül ezúttal mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy e szerződés megfogalmazza azokat az új alapokat, amelyeken az NSZK és az NDK viszonyának alapulnia kell a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtésének útján. Mostantól fogva sem az NSZK, sem más nyugati hatalmak nem gördíthetnek akadályt az elé, hogy bármely harmadik ország rendezze viszonyát az NDK- val, továbbá, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot éppúgy, mint az NSZK-t hátrányos megkülönböztetések nélkül felvegyék az ENSZ-be, illetve más nemzetközi szervezetekbe. Mindez a szovjet—nyugatnémet szerződésből, az európai realitásokból, a határok megváltoztathatat- lanságából, az országok szu- verénitásának elismeréséből értelemszerűen következik. A közel-keleti gondokra áttérve: beigazolódott, hogy egyrészt az izraeli vezető körök, másrészt a Palesztinái felszabadítási mozgalom egyes vezéralakjai igyekeznek megzavarni a tűzszünet meghirdetése utáni politikai légkört. Tel Aviv világgá kürtölte vádjait, amelyek szerint az egyiptomi hadsereg „megsérti” a tűzszünetet, mert a Szuezi-csatorna mentén új rakétakilövő állásokat épít... A kairói válasz az volt, hogy csapat-átespportosítások valóban történtek a csatornánál, de nincs arról szó, hogy az EAK bárminő támadó szándékú erőgyarapítást tervezne. A Palesztinái felszabadító mozgalom legtöbb szervezete továbbra is elutasítja a tűzszünetet, nincs is fegyver- nyugVSS áz Tzraéli—-Jordániái frontszakaszon. A palesztin állásíöfelálá'S Téíhafklrtifv.tá Izrael vezérkarát arra is, hogy Libanon területe ellen intézzen támadásokat a gerillák elleni megelőző akciók címén. Ilyen körülmények között egyelőre nincs megállapodás a tekintetben, hogy mikor, hol, milyen módon tegyék meg a kezdő lépéseket a közel-keleti helyzet békés rendezése érdekében. Az eddigiek szerint Gunnas Jarring, svéd diplomata. U Thant személyes közel-keleti megbízottja lesz az, aki vállalja a közvetítő szerepet. ő hallgatja meg majd az egyik, meg a másik fél „mondja meg nekik, hogy...” kezdetű nyilatkozatait. Talár New Yorkban, az ENSF székhelyén. Bár kiszivárogtak olvan hírek is, hogy Izrae1 inkább Ciprus szigetén folytatná a tárgyalásokat: a földrajzi közelséget úgy tüntetnék fel, mintha a Tel Avivban hőn óhajtott közvetlen tárgyalásokról lenne szó. Pálfy József Miközben a nemzetközi figyelem a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött és Moszkvában aláírt szerződésre irányul, kiemelve, hogy a bonni kormány végre elindult az európai realitásokat figyelembe vevő úton — augusztus 17-én egy olyan évfordulóhoz érkezünk, amely egészen más oldalról Világítja meg a hivatalos nyugatnémet politikát. Ezen a napon tizennégy . éve. hogy a karlsruhei alkotmányjogi bíróság törvénytelennek nyilvánította Németország Kommunista Pártját, (KPD) azaz betiltotta a párt működését. Nrm felesleges emlékeztetni az akkori időkre. A nemzetközi imperializmus világszerte görcsös erőfeszítéseket tett, hogy csirájába fojtsa az öt kontinensen rohamosan fejlődő kommunista és munkásmozgalmat, felszámolja pártjait és szervezeteit, amelyék éltetői és vezetői voltak a békéért, a hidegháború ellen, a gyarmati országok felszabadulásáért, az általános emberi jogok, az igazi demokrácia kivívásáért folytatott harcnak. Nyugat-Németország- ban az adenaueri rezsim hatalmának csúcsán volt, de szüntelenül erősödtek a baloldal szervezetei is. Ugvan- ebben az időben a Német Demokratikus Köztársaság újabb és újabb sikereket ért el a szocialista építésben. És a tettek ereje bizonyította a kommunisták vezette társadalom fölényét. Ilyen helyzetben az adenaueri államgépezet elérkezettnek látta az időt, hogy göbbelsi módszereket vessen be a politikai harcban: az osztálybíróság megfellebbezhetetlen ítéletét. Nyugat-Németországban ezután tizenkét évig nem volt legális Szervezetük a kommunistáknak. A kommunista párt betiltását durva és gátlástalan .politikai terror követte. A 'párt tagjait és vezetőit üldözték, börtönbe vetették, szervezeteit szétverték, a működéséhez szükséges felszereléseket . elkobozták, megsemmisítették, — de mindezt hiába, mert a pártot nem tudták fel- számolni. Ugyanakkor a bonni kormány semmit nem tett az újfasiszta, militarista. revansista szervezetek burjánzása ellen, sőt hivatalosan vagy félhivatalosan támogatta is azokat. Közben a világ sokat, vál - tozott, letűnt az adenaueri korszak is. Az illegalitásban dolgozó kommunisták fokozni tudták harcukat a tömegek érdekében, a demokratikus szabadságjogok ki- terjesztéséért. A küzdelemben érték vereségek is a demokratikus tömegmozgalmat, a fejlődést azonban nem lehetett feltartóztatni: 1968 szeptemberében a Német Kommunista Párt (DKP) néven megalakult a kommunisták új harci csapata. A küzdelem azonban nem fejeződött be a Németország Kommunista Pártját betiltó bírósági döntés megsemmisítéséért, mert az a döntés antidemokratikus és törvény- ellenes. A jelenlegi bonni kormány, amely már sok erőfeszítést tett jó szándékának, úgynevezett megbékélési Dőli fikájának, állítólagos demokratizálási törekvéseinek propagálására, mind ez ideig elzárkózott a betiltó határozat megsemmisítése elől. A másik kérdés: hogyan egyeztethető össze a bonni külpolitika — amely állítólag valamennyi szocialista országgal hosszú távra szeretné rendezni viszonyát, — egy olyan belpolitikával, amelyben a reális külpolitikai törekvések valódi és őszinte híveit elnyomják törvényekkel és bírósági döntésekkel sújtják. Legádázabb ellenfelei pedig teljes szabadságot * élveznek. Ha elhihetiük, hogy Brandt nem csupán taktikázásból követi ezt a külpolitikai vonalat, akkor a bonni kormány általános koncenciói szerfelett ellentmondásosnak tűnnek. A német kommunisták az új párt megalakítása óta sem törődnek bele a karlsruhei betiltó határozatba, hanem folytatják küzdelmüket a kommunista mozgalom cselekvési szabadságának kiharcolásáért. Elvtársaink a Német Szövetségi Köztársaságban bizonyosak lehetnek benne, hogy teljes szolidaritásunkkal támogatjuk őket ebben a harcukban. LETARTÖZTATÄSI HULLÁM URUGUAYBAN. Uruguayban folytatódnak a razziák, bár a hatóságok ezzel közvetlenül fenyegetik a gerillák fogságában lévő túszok életét. Eddig több mint kétszáz személyt tartóztattak le. (Kelet-Magyarország telelőtől Gerencsér Miklós: fekete tót 13. Amíg oda volt kabátjáért és retiküljéért, Strahlendorf telefonált a Kisfaludy utcába. Közölte a feladatot Kovács Sándorral, Kővári Simont rendelte melléje és a pataházi Duna-partot jélölte meg a parancsvégrehajtás színhelyéül. Nő aligha volt még szeli- debb, mint Köteles Lenke, útra készen. — Remélem. Faragó rövidesen eljön magáért — búcsúzott szokatlanul enyhe hangulatban Weinhofíer. — Addig is gondom lesz a sorsára. Ha valami bal éri, csak bátran üzenjen. Na minden jót. Atyáskodón kezet fogott a lánnyal. Már csak az hiányzott, hogy a homlokát is megcsókolja. — Köszönöm a jóságát — mondta megilletődve Köteles Lenke. Friss léptekkel hagyta el ai vármegyeházát. Strahlen dort nem győzött magában hálálkodni a szerencsének, hogy a lány semmit sem gyanít végzetéből. Derűs volt, halkan dudorászott az enyhe estében. A báró még jobban álomba akarta ringatni. — Feltétlenül hallania kellett arról, kedves Lenke, hogy én milyen befolyásos ember vágyók. Legyen egészen nyugodt, intézkedni fogok, hogy a gettóban kivételes bánásmódban részesítsék. Különben is a gettóparancsnok közeli barátom. És Faragó testvér is közeli barátom. Erkölcsi és emberi kötelességem szavatolni, az Ön kényelmét. Csupa kíváncsiság volt Köteles Lenke, ahogy szétpillantott a Széchenyi tér ódón környezetébén A hóldfériytől hamvasan csillogott a patina a- tetőkön. — Maga igazán jó hozzám, báró űr. Mit gondol, holnap is szép idő lesz? — Merem remélni. — Ezt a mai napot nem fogom elfelejteni. Csodálatos volt a napfény. Reggeltől ragyogott. Micsoda áldás a hosszú tél utón... A bárónak elment a kedve a társalgástól. Megértette, hogy Köteles Lenke mégis gyanít valamit. Ha már így alakult á dolog, annál Inkább elhatározta, hogy ragaszkodik a korriédiázáshoz. — Befolyásom egy töredékével elintézem, hogy őrinek különszóbát adjon á gettóparancsnok. Hetenként egyszer kijárhat a fürdőbe, esetleg tisztviselő munkára kérem majd az irodámba. Lénké. mágácska akár le is tagadhatná. hogy zsidó. Az árják közt is ritkán látni ilyen gyönyörű hőt. Igen, igen, maga gyönyörű. Ha nem lennék Hűséges férj. egész nyíltan kifejezném rajongásomat. Köteles Lénké nem szólt, nerh dúdolt. Egyenes tartással, ruganyos léptekkel sietett Strahlehdorf előtt. A Czuczor Gergely utca és a Kisfaludy utca sarkán már várakozott a két. pártszolgá- Latos, Mélyen a köpeny gallérba húzta ferde nyakát a Forradásos Kovács, Kővári Simon pedig tökmagot rágcsált. Fekete alakjuktól szinte foszforeszkálva ütött el az élénk színű karszalag. A pisztolyon kívül más fegyver nem volt náluk. Közönséges unalom látszott rajtuk, csaknem kelletlenül üdvözölték felettesüket. A lányra oda se figyeltek. Strahlendorf annál fontos- kodóbb volt. Szögletes mozdulatokkal gesztikulált, szavait feszessé tette az erély. Megkövetelem önöktől, hogy óvják a hölgy biztonságát. A fejükkel felelnek érte. — A lányhoz fordulva lovagias gyengédségre váltott. — Isten vele, Lenke. Vigyázzon magára. Né feledje, hogy bizalmam az öné. Isten vele... A Forradásos Kovács rándított egyet ferde nyakán, ezzel jelezte az útirányt a Jedlik Ányos utca felé. Mintha már számtalanszor átesett volna hasonló helyzeten Köteles Lenke, nyomban megértétte, rfterre kell mennie, (Folytatjuk) Az események krónikája HÉTFŐ: Montevideóban, Uruguay fővárosában megtalálták Daniel Mitrione, a gerillák által elrabolt amerikai hírszerző holttestét — Colombo olasz miniszterelnök bemutatkozott a parlamentben KFT TV Rendkívüli NATO-ülés Brüsszelben — Palesztin szervezetek összetűzése Libanonban SE ,ujA: Kószigin és Brandt Moszkvában aláírta a szovjet-nyugatnémet szerződést — Megállapodás Laoszban a népi erők és a kormány közti tárgyalások színhelyéről CSC lC'RTÖK: Brandt befejezte moszkvai tárgyalásait — Izraeli vádak az EAK ellen PÉNTEK; Heves harcok Dél-Vietnamban — Berekesztették Bécsben a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai megbeszélések második szakaszát SE ;RAT: Többségében kedvező a világvisszhang a szovjet- nyugatnémet szerződésre — A kambodzsai népi erők támadásba lendültek
