Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-16 / 192. szám
&f$. augOsAis W. RELÉT-MACV ARÓRS7 i « S. ofiM Szabolcs a számok tükrében Hogyan becsülik őket? Munkásosztály születik Miéit Szabolcs-Szatmái az ország legdinamikusabban fejlődő megyéje ? Törzsgárda a gépjavítóban Rangos, nehéz olvasmány, kitűnően szerkesztett füzet hagyta el minap a nyomdát. A Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatósága legújabb tanulmánykötete a legfrissebb adatok tükrében ismerteti megyénk társadalmi-gazdasági helyzetét és fejlődésének főbb irányait. Ezúttal csak a legizgalmasabb részekkel van helyünk foglalkozni: a megye munkásosztályának gyors növekedésével. Azért írjuk címünkben a „születés” szót, mert megyénk területén gyakorlatilag nem volt munkásság a felszabadulás előtt. Harminc éve, 1940-ben mindössze 1800 munkás dolgozott a megye jelenlegi területén az iparban. Igazi nagyüzem ebből is mindösz- sze négy volt. Munkáslétszámuk alig haladta meg egyenként a száz főt. A felszabadulás után a beruházások döntő többsége is a mezőgazdaságnak jutott. Az ötvenes évek végéig mindösz- sze két jelentős ipari üzem létesült: a Nyíregyházi Dohányfermentáló Gyár és a Tiszalöki Erőmű. A fordulatot az MSZMP 1960-i határozata hozta az iparilag elmaradott területek elsősorban megyénk — fej- Testesére. Énnek hatására már 1961 és 1965 között 753 millió forint értékű beruházást helyeztek üzembe Szabolcsban. Ebből az összegből kapott jelentős részt a Nyíregyházi Konzervgyár, a gumigyár, befejezték az Alkaloida Vegyészeti Gyár és a nyírbátori növényolajgyár, rekonstrukcióját. A felsorolt üzemekben egyenként annyi munkásra volt szükség, mint amennyi most harminc esztendeje az egész területen dolgozott. A harmadik ötéves terv idején, 1966-ban az MSZMP Tavasztól tél beálltáig új rendet alakítanak ki otthon. Kora hajnalon kelnek és izgatott készülődéshez látnak. Kapnak ide-oda, el ne maradjon valami. Aztán gyors léptekkel indulnak a Kraszna-hídhoz. Ehhez a reggeli tempóhoz igazodik a család és a ház körül minden. Mert az otthonról eljáró nő, anya vagy leány Nagyecsedtől jó harminc kilométerre lévő fehér- gyarmati határban reggel hatkor munkába áll. Hétköznapok éjszakájára vissza sem megy a szállító busz. A folyó menti térségen hál, s benn a kocsiban a vezető is, (Kényelmesebb így, mint este üresen haza, még éjjeli hajnalban vissza.) A busz ajtaján felírat: „Állami Gazdaság, Fehérgyarmat”. Ingázó nőcsapatot szállít naponta kétszer. Délután, hacsak nagy eső nem zavarja a „műszakot”, öt óráig tart a munka. S aznap még haza kell jutniuk. ★ A gazdaság központjában Máté József főkertész a legPolitikai Bizottsága ismét határozatot hozott, mely tovább gyorsította a fejlődést. A megye iparfejlesztési alapot kapott, — 135 milliót — melyből az ide települő ipar- vállalatok beruházásait segítheti. Ezzel párhuzamosan a fővárosi tanács is rendelkezik úgynevezett ipartelepítési alappal. Ebből az elmúlt két évben két esetben 9 millióval segítette a fővárosból ide települőket. így jött létre a nagy létesítmények egész sora, lassan ipari várossá válik Nyíregyháza és erősen iparosodik Mátészalka, Kis- várda, Nyírbátor, Vásárosna- mény és Fehérgyarmat. A további gyorsulás ábrázolására elég megemlíteni, hogy a múlt öt év iparfejlesztési alapja a következő öt évre 135 millióról 480-ra emelkedik, a fővárosi tanács pedig ide települő üzemeinek az elmúlt ötévi kilencmillió helyett 240 milliót ad itteni ipartelepeik létesítésére. A megye szocialista ipara jelenleg is már a hatszorosát termeli az 1952. évinek. Az évi ipari termelés növekedési üteme, mely az ötvenes években is évi kilenc százalék volt, a hatvanas években elérte az évi tizennégy százalékot. Az 1960-tól 1969-ig eltelt idő alatt a megyében dolgozó munkások száma tizen- kilencezerrel szaporodott. Természetesen ez még csak a kezdet. Az országos mun- káslétszám-növekedés 34 százalékához képest a szabolcsi 123 százalékos munkásnövekedés még mindig csak azt tudta elérni, hogy a tízezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma alig egyharmada az országos adatnak. Hogy az elmaradás csak Szabolcs számára mekkora, még jobban érzékelteti egy összehasonlítás : az utánunk következő legkevésbé iparosított megye, Somogy, már elérte ipari foglalkoztatottak számában az országos átlag 60 százalékát. avatottabb referense az ingázó nőcsapatnak: — Évek óta járnak ide dolgozni nagyecsedi nők. Kezdettől Bartha Jánosné a szervezőjük, a vezetőjük. Igen talpraesett, kapitányos asscony. Csak kimondottan jó munkát ismer el. Egyébként nagyon rendesek, szorgalmasak valamennyien. A gazdaság már eleve úgy készíti termelési tervét, hogy az ecsedi brigádnak munkája legyen. Kapálnák, gyümölcsfák alját tisztítják, lazítják, almát szednek, válogatnak, csomagolnak... Idén, az árvíz után különösen „makacs” a föld, nagy a gyom. A brigád a répát valóságos bozóttengertői mentette meg. — Nagyon jól összetartó az ecsedi nőcsapat — ismétli újra a dicséretet a főkertész. — Mondhatni, a gyarmati üzemegységünk munkásgárdájának a magvát képezi. Előkerül a legfrissebb fizetési jegyzék, a július hónapi. Mindjárt látni, hogy a csapat legfiatalabb tagja épp a brigádvezető tizenhét éves lánya: Bartha Mária, Az élelmiszeripar rovására egyre inkább nő a nehézipar és még annál is jobban azon belül a vegyipar. Az 1965 és 1969 évek között a megyénk vegyiparában dolgozók létszáma megháromszorozódott, számuk ma már eléri a 3400 főt. A gyors iparosítás nem megy problémamentesen. Olyan sokféle iparcikk gyártását kezdték meg megyénkben, hogy hiányozni kezd a szakmunkás. A szaporodás közben a szakmunkások rész- aránya 52,9 százalékról 39,2 százalékra csökkent. Az elmúlt évben mindössze kilencezer munkás dolgozott szakmunkás munkakörben és ezeknek is csak 90 százaléka rendelkezett szakmunkásbizonyítvánnyal. Ez felveti a szakmunkásképzés és továbbképzés, átképzés egy sor tennivalóját. Ezzel párhuzamos, hogy beruházásaink is inkább falak, épületek, mint gépek beszerzésére irányulnak. Az elmúlt év elején iparvállalataink mindössze 8080 gépi munkahellyel rendelkeztek. Emiatt megyénk az ország hajtóerejének csak fél százalékát használja, az egy munkásra elhasznált hajtóerő sem több az országos átlag harmadánál. Ahol sok az élőmunka aránya, ott a termelékenység is alacsonyabb. örvendetes viszont, hogy ennek ellenére jelentősen megnövekedett az ipari áruk minőségét jelző exporttevékenység. Míg 1960-ban a megye ipari vállalataiból és szövetkezeteiből mindössze 3,4 százaléka a termelésnek irányult külföldi piacok felé, 1965-re a külkereskedelmi forgalom elérte az értékesítés tizenhárom százalékát, 1968- ban pedig az eddigi csúcsot: huszonhárom százalékot. Harminc éve ezernyolcszáz munkás volt. Most tízezrek kovácsolásnak össze a „közös munka ritmusában”. Teljes hónápra 3016 förintót keresett. A másik legfiatalabb. Sajtos Istvánná 19 munkanapra 1600 forintot kapott. ötvenhárom éves Tárcsa Lajosné, negyvenkilenc Veres Kálmánné. Előbbi 1763, utóbbi 1931 forintot vitt haza a július hónapi munka után. ★ A főkertész megmutatja, melyik almáskertben dolgozik az ingázó nőcsapat. (Erősen lehajló lombsátor alatt kapálják a gyomot.) Kis időre — Bartháné engedélyével — körülvesznek bennünket.) Harmincnégyen vannak. — Ki szokta indítani a sort? Ki áll előre a munkában? — Én. Kosa Károlyné — mondja egy nevetős menyecske. De ha a csapat elöljáróját felírom, írjam a közepét is, kér Maródi Génáné. Neki ott van a „megszokott helye”. Jakab Sándornénak postás a második fél'je. Három árva gyereket nevel. Veres Kálmánné minden reggel első a várakozó busznál. — Mióta járnak el? Nem Ök azok, akik tiszta és felhős időkben egyaránt kitartanak. Évtizedekig. Otthonuk a gyár, s ha sokasodnak a gondok elsősorban hozzájuk fordulnak segítségért. Kik ök? A törzsgárda tagjai. De a hűségükért mit kapnak cserébe? Hogyan becsülik őket? Ki, hogy érzi ezt? Erről beszélgettünk hárommal a sok közül a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál. Innen nyugdíjba... Nyárádí József ötvenéves. Szakmája géplakatos, traktorosként kezdte, s eljutott a művezetői beosztásig. Huszonegy év munkája van emögött. Igaz, csak hat elemije van. — Nem volt idő a tanulásra annak, aki a vasasszakmában a legnehezebb időszakban húzta le ezt az időt — mondja kissé restelkedve, ö a dömperüzem művezetője. harminchárom embere van. Hírnevet szereznek a gyárnak. A hires UNIFRUCT- okat gyártják. És egyéb más gépeket is. — Mit is említhetnék a törzsgárda megbecsüléséről. Első talán a boríték. Néhány százassal több a nyereség, s a szabadság is az eltöltött idő után. &i bejáró vagyak Nagyhalászból. Fizetik egy részét az útiköltségemnek. A csoportomban a tavasszal nyolc ember kivételével mindenki kapott béremelést Akik nem estek bele, persze, hogy nem esett jól nekik. Nekem se. De hát a kéret. „Nem engedi” — magyarázták, ö havi 2800-at keres. Tavaly átlagosan 3000-re jött ki havonta. Elégedett. — Úgy érzem megbecsülnek. A törzsgárda arany fokozatához pénzt adtak, többször oklevéllel jelvénnyel kitüntettek, elküldték most a Szovjetunióba is. Vasárnap indulunk. Egy részét a vállalat fizeti. Szeretnék továbbra is itt dolgozni, s ha lehet innen nyugdíjba menni. „Azelőtt könnyen kifizettek bennünket“ Maróti Mihály csoportvezető, negyvennégy esztendős, ö még a Májérszky-féle gyárban kezdte. Itt volt tanuló volna-e kényelmesebb Otthon dolgozni? Többen magyaráznak egyszerre. Lényege: ötödik éve csinálják ezt a napi ingázást. Akkor kezdték, amikor az ecsedi tsz nem tudott rendszeresen munkát adni a nőknek és bii:onytalanul kevésnek Ígérkezett a közösből a részesedés is. Azóta megszokták a gyarmati gazdaságban. Megbecsülik őket, jól beszélnek velük. Még az üzemi konyha ebédjét is utánuk viszik a határba, amiért személyenként csupán hat forintot fizetnek. — Maradnánk mi ótthon, persze. Ha legalább volna valami gyárféle vagy... meg- ficetné ézt, az ingázással szerzett keresetünket a tsz. ★ ingázó asszonyók, lányok. Naponta tizenkét órán át. májustól decemberig távol vannak az otthontól. Hozzátéve a hajnali kelést s este fáradtan fekszenek. A gyarmati gazdaság számít rájuk, megbecsüli őket. Mégis az volna a jobb, ha otthon találnák meg a* számításukat. Ha nem rázkódnának, riadoznának napi hatvan-hetven kilométeren át a „mindig siető buszon”. Asztalos Bálint 1947-ben. Itt szabadult, mint géplakatos. — Lassan elkopik az ember a sok melóban — mondja. S bizony, ezelőtt előfordult, hogy ha egy új munkás jött az üzembe, többre becsülték, mint bennünket. Magasabb órabért kapott. mint akik már tizenöt-húsz éve itt vannak. S bennünket, régieket könnyen kifizettek azzal, hogy „nincs keret, majd három hónáp múlva”, ha 50 fillér béremelést kértünk. Igaz, most tavasszal emeltek. De volt olyan két esztendő, amikor egy fillért sem... Akadnak most is régi munkások, akik nyolc éve itt vannak, s nem kaptak emelést. Nem mondom, hogy nem becsülnek, mert amikor nem volt lakásom elintézték. ö is említi, kétszeres kiváló dolgozó, jutalmakat kapott. de valami mégis bosz- szantja. — Főleg az anyagellátás. Fennakadások vannak, s hiába szól az ember. És még valami. Ha már egyszer törzs- gárdatagok vagyunk, illenék bennünket néha össze is hívni, megkérdezni a véleményünket. Ez még nem történt meg. Pedig hasznos lenne, mert elsősorban azok látják a problémákat, akik dolgoznak. Két éve könyörgünk csinálják már meg a dömperüzemben az elszívó berendezést. Kibírhatatlan a hőség ott. „Majd beszerezzük” — mondták. De még nem történt semmi. Többet kellene törődni az emberekkel — magyarázza. Kinek nagyobb a tekintélye? Bemelegszik, tűzbe jön, s azt magyarázza hévvel, hogy bizony megtörténik, hogy egy új dolgozónak több tekintélye van, mint a törzs- gárda tagjainak. — Vannak érthetetlen dolgok. Volt régi munkáskollégánk, aki felmondott. Másik üzembe ment, ott megkapta a 11 forintos órabért. Három hónap múlva visszajött, akkor már itt is megadták neki. Nem tudtak korábban így Cselekedni? És néha a hangnem is sértő. Egyik régi munkás béremelést kért. „Elmehet, ha úgy gondolja” — mondták neki. Pedig a törzs- gárda tagjai a legnehezebb időkben is helytállnak. Másképpen kellene velük beszélni. Maróti ellene van a kivételezésnek, de azt elvárja, hogy a törzsgárdát anyagiakban is Rendkívül megnövekedtek az építőipari feladatok áz idei évben, különösen az első fél évben főleg az árvízkárok helyreállítása miatt. így az építőipari munkák utáni igények továbbra is meghaladják a megyei építőipari vállalatok kapacitását. A vállalatokhoz az év első felében így is közel kétmilliárd forint értékű megrendelés érkezett. Ennek 57 százalékát erre az évre, 22 százalékát az 1970 utáni évekre vállalták. Ugyanakkor a megrendelések 21 százalékát a vállalatok kénytelenek voltak visszautasítani. A három építőipari vállalat ez évi munkájának 96 százalékát 1970 évi teljesítésre kötötték le. Ez az arány az állami építőipari vállalatnál 1ÓÓ Százalékos. Ugyanakkor az 1970 utáni évekre a már jobban megbecsüljék, s béremelésről van szó, őket is megkérdezzék: ki mire érdemes. Ezt a munkásszolidaritás is követelné. Érdemes felfigyelni erre. — És ne ígérgessenek. Ez sértő. Kedvét szegi az embereknek. Huszonhárom évi munkája után joggal várja el, hogy jobban odafigyeljenek arra, mit mond, javasol. Igaza van. „Mintha hazamén nénk“ Glovács András á szerszám- műhelyben esztergályos már húsz esztendeje. — Azért nincs már lábam, nem bírok állni — panaszolja. — Sorsommal, helyzetemmel, munkakörömmel elégedett vagyok. 13,50 az órabérem. — De őt is az előadódó szervezetlenség sérti. Úgy érzi. szólni kell erről, kötelessége, jót akar. — Sokszor előfordul, hogy szerszám még nincs, de már a gyártmány készítését megkezdik. Ez a szerszám kellene, meg az, de még rajz sehol sincs. Sokszor a munkadarabrajzot hozzák le, s ezután kell a szerszámot elkészíteni. Persze, hogy hibák adódnak. Nincs idő a szerszám kipróbálására, a MEO átveszi, de munka közben derül ki, hogy nem felel meg a követelményeknek. Időkiesést okoz, pocsékolódik a drága anyag, selejt lesz a gyártmány. Ezt jobb munkaszervezéssel meg lehet előzni — magyarázza. A törzsgárda tagjai tulajdonosi szemlélettel vizsgálják a termelést, a gondokat. Érzik, hogy ezért ők is felelősek. Sok túljutott már azon, hogy csupán abból induljon ki: mennyit keres, kitüntetik-e. Beleszólást „követelnek” a termelés menetébe. Törasgárdisták. Többségük szerény ember. Dolgoznak csendben évtizedekig, anélkül, hogy egyszer is kopogtatnának az ajtón, hogy béremelést követelnek. De ez indok-e arra, hogy ne vegyék észre őket, né figyeljenek fel rájuk? Azt nemigen veszik észTe, aki ott marad az üzémbert, évtizedek óta ott áll aZ esztergapad mellett, csak azt aki távozni készül, elmegy. — Pedig mi úgy jövünk az üzembe, mintha hazamert- nénk. Farkas Kálmán szerződéssel lekötött munkák értéké eléri a 400 millió forintot. Az építőipari vállalatok az első fél évben megfeszített munkával 649 millió forint értékű munkát végeztek. Különösen a második negyedévben nehezítette meg az építőipar munkáját az árvíz. A három vállalatnál összesén május és június hónapokban átlagosan 400-an vettek részt az árvízi munkában. Több építkezést, főleg a mátészalkai és a fehérgyarmati járásokban, egy időre le kellett állítani, így a lemaradás és a károk helyreállítása következtében kiesett idő pótlására a két legnagyobb megyei építőipari vállalat átlagosan négy hónappal módosította a szerződésben vállalt határidőket Ez csak az ÉVM Szabolcs megyéi Építőipari Vállalatnál 19 munkahelyet érint. (gnz) Ingázó asszonyok Félmilliárdos építkezés az első tél évben
