Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
KELET-MAGYARORSZAG i. orm Az NDK minisztertanácsának nyilatkozata Külpolitikai széljegyzet: TűzszUnef és tárgyalások BerSn (SDN) A* NDK minisztertanácsa pénteken a szovjet—nyugatnémet szerződéssel kapcsolatban a kővetkező nyilatkozatot tette koszé: A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa üdvözli a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság között folytatott tárgyalások sikeres alakulását és a két állam között augusztus 12-én Moszkvában kötött szerződést. A Szovjetunió és az NSZK között kötött ezen szerződés — negyedszázaddal a második világháború befejezése után — lehetőséget nyit az európai ■vztonság megszilárdítására és a tartós béke megvalósítására. A Szovjetunió kezdeményezésének, a szocialista államok egész közössége állhatatos békepolitikájának köszönhető, hogy immár létrejött egy olyan szovjet—nyugatnémet szerződés, amely az európai feszültség enyhítésére és a béke biztosítására irányul, és előmozdítja a normális békés kapcsolatok helyreállítását az összes európai államok között A Szovjetunió és az NSZK között kötött szerződés mag- vát a második világháború eredményeképpen Európában kialakult területi status qi|i elismerése képezi. Nagy politikai jelentősége van annak, hogy ebben a szerződésben a mára és a jövőre kötelezően leszögezték az európai határok, kiváltképpen az NDK és az NSZK közötti határ, valamint a Lengyel Népköztársaság nyugati határát képező Odera—Neisse-vonal sérthetetlenségét. Ez annál nagyobb nyomatékkai esik latba, mivel az NSZK kormányainak politikája több, mint két évtizeden keresztül arra irányult, hogy a második világháború eredményeit érvénytelenítse és helyreállítsa a letűnt német birodalom 1937-es határait. Az NSZK e szerződésben első ízben vállal nemzetközi jogi kötelezettséget arra, hogy az összes európai államok területi integritását — a jelenlegi határé* között — korlátlanul tiszteletben tartja, és sem ma, sem a jövőben nem támaszt területi követeléseket. A Szovjetunió és az NSZK között kötött szerződés tehát olyan kérdéseket érint, amelyek mindazokat illetik, akik szívükön viselik a béke megőrzését és megszilárdítását. Az NDK minisztertanácsa különösen azt üdvözli, hogy a Szovjetunió és az NSZK között kötött szerződés lehetőséget teremt arra, hogy új oldalt nyissanak az NSZK és a Szovjetunió viszonyának történetében és olyan fejlődés kezdődjék, amely megfelel mindkét állam érdekeinek, kiváltképpen a nyugatnémet lakosság érdekéinek, és eleget tesz az európai biztonság követelményeinek. Az NDK mindig azt az álláspontot képviseli és létének első órájától fogva következetesen olyan értelemben cselekedett, hogy a Szovjetunióhoz fűződő jó kapcsolatoknak mindkét német állam és azok népe számára alapvető feltételnek kell lenniök a békés és biztos jövendőhöz. Ez a felismerés hatja át az NDK és a Szovjetunió között kötött valamennyi szerződést és megállapodást. Ez a politikai alapelv látható kifejezést öltött az 1964-ben az NDK és a Szovjetunió között kötött barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződésben. Az NDK államtanácsának elnöke, Walter Ulbricht, e barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződés aláírása alkalmából a Kreml kongresszusi palotájában 1964. június 12-én kijelentette, hogy „az új történelmi időszak mindkét német állam és kormánya őszinte és becsületes részvételét és együttműködését követeli meg a békés együttélés megvalósításában”. Ulbricht ezzel kapcsolatban nyomatékosan hangoztatta: „Az NDK-nak különösen érdekében állnak az NSZK és a Szovjetunió jó kapcsolatai, mivel ez az európai békének egyik feltétele”. A Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés realisztikus és időszerű. Realisztikus, mivel az Európában fennálló tényleges helyzetből, annak megdönthetetlen realitásaiból indul ki. Időszerű, mivel a második világháború eredményeinek revíziójára irányuló elvakult törekvés kilátástalan zsákutcába vezetett Befolyásos nyugatnémet körök felismerték, hogy ez a politika, és kiváltképpen a párizsi szerződések az NSZK-t veszélyes elszigeteltségbe hozták,' amelyből ki kell jutnia. A nyugatnémet lakosság többsége, különösen a munkásosztály, nem hajlandó vállalni egy háború kockázatát, annak minden pusztító következményével. Fordulatot akar a feszültség csökkentése és a biztonság megvalósítása irányába. Ez vonatkozik elsősorban a nyugatnémet ifjúságra. Az ifjúság nem akarja, hogy revan- sista erők az áldatlan múlt útjára taszítsák, olyan útra, amelyen reményteljes fiatal életek milliói pusztultak el, milliók váltak nyomorékká. Az ifjúság a béke perspektíváját akarja, amelyben tehetségét kibontakoztathatja, és tetterejét, népének és az egész emberiségnek javára szolgáló alkotó munkában fejtheti ki. A Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés megfelel a Szovjetunió és a szocialista közösség egyetemes törekvésének, hogy felszámolják a konfliktusok melegágyait és megteremtsék a bizalomnak és a békés nemzetközi együttműködésnek a légkörét. A szerződés állhatatos, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés együttélés elveinek megvalósítására irányuló politikájuknak az eredménye. Willy Brandt szövetségi kancellár maga is kijelentette, most minden azon múlik, mit csinálnak a szerződésből Ezt azonban lényegében az határozza majd meg, hogy a nyugatnémet lakosság legyőzi-e a jobboldali erőknek a szerződéssel szemben tanúsított ellenállását, abból a felismerésből kiindulva, hogy a jobboldali erők semmilyen reális politikai alternatívát nem tudnak kínálni az NSZK népének. A jobboldali erőknek a szerződéssel szembeni ellenállása nem jelent mást, mint az állandó feszültségek állapotának fenntartását, és végül akár annak megkísérlését, hogy katonai konfliktust idézzenek fel mihelyt a jobboldali erők azt hiszik, hogy a Gerencsér Miklós: — Nézd, szomszéd, erre még alszunk egyet Semmi kétség, csak annyiba kerülne az egész, hogy telefonálok a városházára Karsai Árpád polgármesternek. De ne siessük el. Most inkább házivonalon telefonálok az egyik szobába. Ez a fontosabb. Straihlendorf bambán pislogott. Szolgaira félénkülve szabadkozott. — Kiválóságod jobban tudja.« Engem a hazafias kötelesség vezérel... Oda se figyelt Weinhoffer. Unottan tartotta fülénél a telefonkagylót, várta, hogy jelentkezzenek a hívásra. — Jó estét, Lenke. Szeretném, ha a szobámba jönne. Ne féljen, jó hírrel várom. — Miután letette a kagylót, változatlan unottsággal szólt a politikai légkör ezt lehetővé teszi számukra. Amennyiben a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés szellemét és tartalmát szigorúan megtartják és a békét fenyegető revanspoliti- kának egyszer s mindenkorra véget vetnek, ez kétségtelenül rokonszenvre és támogatásra talál mindazon népek és államok — kiváltképp az NDK — részéről is, amelyek békére, biztonságra és a feszültség enyhítésére törekszenek. Az NDK minisztertanácsa megállapítja: a Szovjetunió s az NSZK közötti szerződés nemzetközi jogilag kötelező formában leszögezi az NSZK és az NSZK közötti szerződés sérthetetlenségét és az NDK- állam területi integritásának korlátozás nélküli tiszteletben tartását Ezzel az NDK és az NSZK közötti kapcsolatoknak az egyenjogúság alapján történő normalizálása reálisan megoldható feladattá vált A Szovjetunió és az NSZK közötti szerződésben vállalt kötelezettségek következetesen megkövetelik, hogy immár normális diplomáciai kapcsolatokat hozzanak létre az NDK és az NSZK között Abból a tényből, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannla és Franciaország kormányai hivatalosan egyetértésüket fejezték ki az NSZK kormányának eljárásával és a moszkvai szerződés megkötésével, az a logikus következtetés adódik, hogy ezeknek az államoknak is normalizáiniük kellene kapcsolataikat az NDK-val, és többé nem szabadna akadályokat gördíteniök az NDK- nak és az NSZK-nak az ENSZ-be történő felvétele elé. Most egyetlen harmadik állam számára sem áll fenn a legcsekélyebb alapja sem annak, hogy továbbra is kitérjen az NDK-val való diplomáciai kapcsolatok felvétele előL Ugyanez vonatkozik az NDK-nak a nemzetközi szervezetekbe történő felvételére is. Harmadik államok és nemzetközi szervezetek hatékonyan támogathatják a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződéssel nyitott, a nemzetközi együttműködés megvalósításához vezető sikert ígérő utat, amennyiben ebben az értelemben járnak eL Az NDK minisztertan ácsa a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés megkötésében lényeges feltételt és erős ösztönzést lát az európai biztonság megvalósításához vezető döntő haladás számára. Az NDK minden tőle telhetőt megtesz az összes európai államok közti kapcsolatok normalizálásáért, beleértve az NDK és az NSZK egyenjogú, a nemzetközi jogi elveknek megfelelő kapcsolatai létrehozását. báróhoz. — Rád kell bíznom Faragó szeretőjét. Vigyétek a vándorgettóba. Kovácsot ajánlom, az nem tud meghatódni. A báró sem tudott, ha végeznie kellett valakivel. Tóth Veronika egyetlen sértő szavától akárhányszor sírva fakadt, de parancsnoka utasítását teljes érzelmi közönnyel vette tudomásul Amikor a fülébe jutott, hogy Faragó a lakásán tartja a zsidó lányt, titokban olthatatlan irigység támadt benne, mert szép nővel, kiváltképp olyan ritka szép nővel, mint amilyen Köteles Lenke. neki még soha nem volt dolga. S a lányról úgy gondolkodott, hogy Faragó védenceként nem vonatkozik rá semmiféMOSZKVA A szovjet fővárosban közölték, hogy augusztus 11. és 13. között Moszkvában tartózkodott Frank Bortnan amerikai űrhajós. Borman ellátogatott a csillagvárosba is, ahol szovjet űrhajósokkal találkozott. Az amerikai űrhajóst fogadta Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Borman találkozott Alekszandr Jakovlev repülőgéptervezővel is. ★ Korea felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgomij. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke üdvözlő táviratot küldött Kim ír Szemnek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága első titkárának, a KNDK miniszter- elnökének és Coj Jen Génnek, a Koreai Legfelső Népi Gyűlés elnöksége elnökének. ÚJDELHI India népe augusztus 15- én ünnepli az ország függetlenségének 23. évfordulóját. A nemzeti ünnep alkalmából Varahgiri Venkata Giri köztársasági elnök rádióbeszédben emlékezett meg az elmúlt 23 év jelentős sikereiről. Szvaran Szingh indiai külügyminiszter az évforduló alkalmából a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette: „Nem kételkedem a szovjet—indiai barátság tartósságában és abban, hogy ez a barátság megfelel mindkét ország nemzeti érdekeinek és a világbéke érdekeinek. Nagyra értékeljük — folytatta a miniszter —' azokat az erőfeszítéseket, melyeket a Szov- jetunié’Vttágbéke megőrzéséért és nlégszi! ár dl tásáért ft’ÓV.ki. »Hofs. rf SZPLTT Joszáp Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök péntekem Szplitben fogadta Sory Cou- libalyt, a. Mali Köztársaság külügyminiszterét. Jelen volt Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter. Couli- bely külügyminiszter péntekem befejezte négynapos jugoszláviai látogatását és az esti órákban visszautazott Maliba. AMMAN Az izraeli légierő sugárhajtású gépei pénteken, 24 óra alatt másodízben szegték meg a tűzszünet! megállapodást. Az izraeli agresszor két repülőgépe pénteken kétórás gépfegyver- és rakétatámadást intézett a Jordán folyó északi szektorában lévő Jordániái állások ellen. Az ag- resszorok nem kímélték a polgári településéket sem. le megkülönböztetés. De Weinhoffer szavai most kijózanították tévedéséből Csupán a Faragótól való félelem okozott neki némi viszolygást. — Értettem — húzta M magát elszántan. A világért sem árulta volna el kétségbeesettségét Köteles Lenke. Mindössze a sápadtsága volt feltűnő, amikor a szobába lépett. Bronzvörös haja gondosan megfésülve, zöld pulóvere feszesen tapadt 20 éves karcsúságára. Mepróbált üdén mosolyogni, csak éppen a finom arc kékes árnyékei vallottak dermesztő előérzetérőL — Örülök, hogy látom, kedves Lenke — szólt hozzá Weinhoffer, aki hiába szokta meg a maga okozta borzalmak mindennapiságát, most nem tudta teljesen elleplezni bizonytalanságát. — Sajnos, meg kell válnunk a maga üdítő társaságától. Most, miután Faragó barátunkat elszólította innen a kötelesség, magácskát kényMíg a Szuezi-csatoma térségében hallgatnak a- fegyverek, változatlanul harci cselekmények hírei érkeznek a Közel-Keletnek éppen arról a frontszakaszáról, amelyet arab részről sajátságos módon hanyagoltak el egészen a tűzszünetig azok az Irak vezette erőik, melyék most megkérdőjelezték a fegyver-nyugvást. Azóta is forr az arab politikai élet — a szélsőséges csoportok jóvoltából — mióta a harcok oroszlánrészét viselő EAK vállalta a béke megkeresésének kockázatát is. Kockázatosak ugyanis a Jarring közvetítésével induló tárgyalások, hiszen még nyugaton is meghökkenést és rosszallást váltott ki az a kényszeredettség — és alighanem kényszerítettség —, amivel Tel Aviv hozzájárult a tűzszünethez. Nem véletlenül cikkezik — a nagyhatalmi szerep és a francia tőke közel-keleti törekvései miatt felettébb érdeklődő — párizsi sajtó az izraeli „fenntartások” negatív szerepéről. Ha ugyanis tanulmányozzuk a Washingtonnak adott Tel Aviv-i választ, hamar kitűnik belőle, hogy Golda Meir kormánya korántsem szakított a hódítások megtartásának azokkal az elképzeléseivel, amelyekhez nyíltan ragaszkodva léptek ki a koalícióból a szélsőséges Gabal- párt miniszterei. Amíg tehát Kairó határozottan. avagy — az Economist fogalmazása szerint — „nagy politikai bátorsággal” határolta el magát az arab szélsőségektől addig a Meir- kormány és az izraeli héják útja korántsem vált el, bárha a gahalisták kilépése folytán ez a látszat. Tel Aviv ugyanis sietett a maga szája;- fee kzerirff'',i,éfitéfiú.é5m" a Biztonsági Tanács nevezetes határqg^t|it,..elsősorban is azf, hogy Vajön' az összes megszállt területek visszaadásáról van-e benne szó, avagy „csak” bizonyos megszállt területekre értendő a szöveg. A történelmet ismerve nem is meglepő, hogy az eredetileg brit szövegezésű BT-határozatban lényeges kérdésekről homályos megfogalmazások találhatók; korunkban nem ez az egyetlen konfliktus, amelyben effajta fondorlatos szerepet játszottak a ravasz brit diplomaták. A francia ENSZ-megbizott viszont félreérthetetlenül úgy nyilatkozott, hogy a BT határozatának megszavazod a területek mindegyikére gondoltak. Lényeges továbbá, hogy a Jarring-megbizatást Tel Aviv a régi lemez szerint a .közvetlen” tárgyalások valamilyen formájává szeretné változtatni, s ezzel már a tűzszünet kezdetén beárnyékolja az ENSZ székhelyén kezdődő megbeszéléseket. Kairó és követői nem véletlenül találták alkalmasnak New Yorkot ezekre a közvetett telenek vagyunk a gettóba küldeni. Szinte bizakodó kivárt csisággal kérdezte Köteles Lenke. — Most mindjárt? 1— Igen, most mindjárt — Milyen szerencse... Sötét van, nem kell világosban végigmennem a városon. — Örülök, hogy nem fogja fel a dolgot tragikusan. Menjen szépen, vegye fel a kabátját, aztán el is indulhatnak a báró úrral. Nagyon ismerte már Köteles Lenke a szomorúság sokfajta természetét. Néha a lenge bánat járta át köny- nyen és halkan, máskor súlyos és hideg fájdalmat hurcolt magában, valahogy úgy, mint a sarki éjszakák hajói a jég- márványt, aztán meg fájdalom nélkül olvasztották halálba sejtjeit valami titokzatos lúgok. Ez a mostani bánata nem hasonlított semmihez. Nyugalommá simult, éles, tiszta állapottá, mint a derűs táj távlatai a zivatar tárgyalásokra. Máig is vitatott arab, illetve izraeli részről az 1949-es rhodoszi megbeszélések igazi jellege, s ezért tartják alkalmasabbnak az arabok a világszervezett központot, ahol a megbeszélések alkalmasint nemcsak Jarring révén lehetnek köz* vetettek és leginkább elkerülhető a területek visszaadása előtt a megalázó közvetlen forma látszata is. Végül is el kellene már dönteni Tel Avivban, hogy ml a fontosabb: a tartós béke, avagy a realista arab erők politikai megalázásának és megtörésének eleddig hasztalanul és veszélyeket felidáző- en megkísérelt erőfeszítése. Különben éppen a tűzszünetet elutasító arab erők ténykedése cáfolja most éke; sen az izraeli érvelést a „köz. vetlen” tárgyalások elenged- hetetlenségéről és a nagyhatalmi rendezési szerep elutasításáról. Noha Kairó és Nasszer határozottsága óvatosságra késztette is a rendezés arab ellenfeleit, megnyilvánulásaik és a tűzszünetei kikezdő tetteik aláhúzzák A közel-keleti megoldás két elengedhetetlen feltételét: az egyik a nagyhatalmi felelősségvállalás a rendezés tartósságáért, s ez alighanem a BT-biztosítékok valamilyen formájában fog megnyilvánulni, a másik a Palesztinád menekültek sorsának igazságos rendezése. A londoni Times biztosra veszi, hogy a tárgyalások valamelyik szakaszában „óhatatlanul be kell kapcsolni a palesztinaiakat Is”. Aligha lehet ésszerűen és reálisan beilleszteni a rendezésbe ezeket az elűzött tömegeket — és rábírni vezetőiket, vagy legalábbis egy részüket erre a realizmusra —, ha nem kapják meg a világtól és különösen a nyugati segélyekben bővelkedő Izraeltől azt a kárpótlást, amit különben több ENSZ-határozat is előírt. Ma kétségtelen, hogy a palesztin ellenállási mozgalom részeiben is és egészében is eszköz lett némely arab — és nemcsak arab — politikai elképzelések, mondjuk ki: kalandor játszmák szolgálatában. Ettől azonban nem lett kevesebb a nincstelenek igazsága. A maga létének arab elismerését követelő Izraelnek el kell ismernie a Palesztinái nép létét és akként kell ésszerű komp>romisszumra törekednie. Ésszerűség és kompromisz- szum — ezekkel oldható meg a világnak annyi fejfájást okozó közel-keleti válság. Erre mutatott készséget Kairó, s részben még mindig ezt hiányolhatjuk Tel AvivtóL Márpedig egyetérthetünk a világsajtó nagy részével: a mostani tűzszünet és tárgyalási lehetőség talán az utolsó egy láncreakcióval fenyegető összecsapás megelőzésére.- rj tombolása után. Nem hasonlított semmihez a mostani bánata, mert egyszerre tolult tele az összes eddigi szomorúságával. Egyszerre káprázott benne a legéberebö öntudat és egyszerre ringatta valami ismeretlen álomszerű- ség. Érezte, végzetesen rátartoznak az átélt pillanatok, és mégis, holnapról nézett vissza a mába. Döbbent csodálkozás bénította szédületbe, önmagán kívüli tárgyilagosság parancsolt élénkséget reflexeinek. E két véglet között olyan mágneses tér keletkezett, amelyben viharzóvá gyorsult az élet: valóságos mámor lett belőle, szilaj kapaszkodás a jövő felé. Mozgósította összes tartalékait a lélek. Akarata a roppanásig szilárd építmény- nyé alakult, s vigyázott, nehogy rászakadjon szívéből a halálfélelem sziklatömbje erre a csodás szerkezetre. Tudta, mi vár rá Már akkor tudta, amikor Faragó délben elbúcsúzott tőle. (Folytatjuk) fekete tél «. 197Q. augusztus H.
