Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
t9Tfl. augusztus ÍS. KELET-MAGYÁRORSZAö 8. «Mal Alkotmányozó nemzedékek Nyíregyháza, Móricz Zsigmond tér. Hammel József felvétel« A falu iparosodásáért Milyen a jó melléküzemág? — 400^miHió kihasználatlan munkaóra — Beszélgetés a TrtSZI vezetőivel A címben szereplő jelzőt — tudom, — nem a nemzedékhez, inkább a nemzet- gyűléshez szokták kapcsolni. Azért került itt mégis a nemzedék mellé, mert a közelmúltban egy, a témába vágó nemzedéki párbeszédnek voltam a tanúja. Egy családnál jártam látogatóban, ahol beszélgetés közben valahogy a választásokra terelődött a szó. Eközben a család egyik ifjú tagja mosolyogva — kicsit lemosolyogva — mesélte, hogy a mama legutóbb valahogy kimaradt a választói névjegyzékből, s emiatt olyan kétségbeesett futkosásba kezdett, hogy az már fantasztikus volt. És mindezt csak azért, hogy bedobhasson egy ládába egy cédulát, a többi milliókhoz hasonlóan. És akkor az édesanya, nem sértődötten, maga is mosolyogva, ezt mondta: „Tudod kisfiam, magam sem értem, de akkor úgy éreztem, elviselhetetlen lenne, ha nem tehetném ugyanazt, mint a többiek.’1 Most, az alkotmányunk ünnepét megelőző napokban gyakran eszembe jut ez a kis szóváltás. Tudjuk, hogy van alkotmányunk, de hogy ez milyen sokat jelent, már kevésbé érezzük. Úgy vagyunk vele, mint az egészséggel. Természetes állapot, oda se figyelünk rá, nem is értékeljük eléggé. De ha nincs? De ha nem lenne?! Nemzedékek élnek itt együtt, s köztünk olyan milliók, akik sanyarú éveket éltek le jogi osztottság állapotában — „jogi alapon”, mert nem voltak az alkotmány bástyáin belül. S még közülük is nagyon kevesen gondolnak arra, hogy ennek az országnak majdnem, vagy több, mint ezer éven át nem is volt alkotmánya. De hogy is gondolnánk arra. hisz hajdanvolt uraink állandóan az ezeréves alkotmányra hivatkoztak. Pedig az a sokat emlegetett „ezeréves” alkotmány tulajdonképpen nem is létezett, illetve csak a kizsákmányolást és elnyomást rögzítő, történetileg alakult törvények és jogszokások összességét hazudták annak. Magyarországon írott, egyetlen okmányba foglalt alkotmány 1919-ig nem jött létre. A kommunistáknak kellett az állam kormány- rudját megragadni, a Magyar Tanácsköztársaságnak kellett győzedelmeskedni ahhoz, hogy az első alkotmánytörvény megszülessen. Eieő alkotmányából egy negyedszázadra még ki lehetett forgatni népünket, de a világ első szocialista állama visszaadta szabadságunkat s mi élni tudtunk ezzel a szabadsággal. 21 évvel ezelőtt, amikor az országgyűlés ünnepi ülésén megszavazták a Magyar Népköztársaság alkotmányát, államunk alaptörvényében szentesültek mindazok az eredmények, amelyeket népünk a felszabadulást követő években nehéz harcok árán elért. A fel- szabadulás nemzedékei írták a reakció elleni szívós harcukkal, hitükkel a romok között, hűségükkel és helytállásukkal az építésben, — azt az alkotmányt, alaptörvényt, amelyet az országgyűlés szentesített, jogerőre emelt. A dolgozó nép, a felszabadulás nemzedékei voltak tehát az igazi alkotmá- nyozók. Alkotmányunkban nemcsak az elért eredményeit kaptak törvényes megfogalmazást. Népköztársaságunk alaptörvénye szabad utat nyi-' tott a szocialista fejlődés előtt. Természetes ez, hisz másodízben is a munkásosztály és pártja adott ennek a hazának és népének alkotmányt. Az az osztály és párt, amelynek vezetése mellett — a negyedszázad alatt kiépült politikai és társadalmi szervek alkalmassá növekedtek ahhoz, hogy az élet új jelenségeit folyamatosan elemezve, jól kormányozzák országunkat. A párt, amelyik az alkotmány kivívásában is az élharcos szerepét vállalta, most kongresszusára készül. A párt kongresszusait hazánkban már régen nem tekintik az emberek a párttagok belügyének. A szocializmus építésének programja nemzeti üggyé vált, egyebek közt azáltal is, hogy a párt népfrontos politikát folytat, olyan politikát, amely a testvéri dolgozó osztályok és rétegek, egész népünk vágyait, céljait fejezi ki. Ezért fordulunk párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt érdeklődéssel a közelgő kongresz- szus felé, ezért kísérjük figyelemmel annak irányelveit. Olyan dokumentum ez, amely nemcsak a kommunisták, a pártszervek számára ad értékes útmutatást és vitaanyagot, hanem egész társadalmunkat egységes állásfoglalásra készteti. Társadalmi fejlődésünk elemzése, az államélet, a szocialista demokrácia fejlődésével kapcsolatban kifejtett gondolatok, a szocialista építőmunka, társadalmunk világnézeti, kulturális helyzetének értékelése, az életszínvonal fejlesztésével, a szociális kérdések megoldásával kapcsolatos tervek, egy tői-egyig joggal számíthatnak egész népünk érdeklődésére. Olyan témák ezek, amelyeknek megismerése, tanulmányozása minden magyar állampolgár személyes érdeke. Az alkotmány, alaptörvény. Mindennapi életünk, munkánk tölti ki kereteit, jövőnket is annak szellemében tervezzük. Ez az éltető szellem sugárzik át most kör- vonaladozó negyedik 5 éves tervünk gondolatain is. Alkotmányunknak megfelelően raktuk le hazánkban a szocializmus alapjait, alkotmányunknak megfelelően szolgálja, készíti elő új 5 éves tervünk a szocializmus teljes felépítését. A negyedik 5 éves terv időszakában nagyarányú technikai fejlődéssel, népgazdaságunk szerkezetének további, egészséges változásával, nemzetközi gazdasági kapcsolataink folyamatos bővülésével számolhatunk. A terv a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését irányozza elő, amelyet alapvetően a gazdasági hatékonyság kijavításával kívánunk megalapozni. A nemzeti jövedelemnek ez a növekedése teszi lehetővé a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérének 16—18 százalékos emelkedését, a jobb szociális, egészségügyi ellátást, a kiterjedtebb művelődést, a több pihenést, szabad időt. Ám a nemzeti jövedelem növekedését nekünk, dolgozó embereknek kell biztosítanunk, mindegyikünknek a magunk munkahelyén lelkiismeretes és hatékony munkával. Igen, alkotmányunk szellemében, amely társadalmi rendünk alapjaként nem a származást, a foglalkozást, nem kiváltságokat, hanem a munkát jelöli meg Az idén emlékeztünk meg felszabadulásunk negyedszá- szados jubileumáról, a már- már sírba zuhant nemzet fel- emelkedésének első napjairól. Nagy költőnk, Uly« Gyula azokban az időkben egy megrázó versben emlékezett múltról és jövőről. Ebben a versében írta le azt a gondolatot, hogy nem volt elég sem a hűség, sem a szívósság, mitől egybeáll egy-egy ország s nemzet is lesz a nemzeedék. A romokba omlott ország azóta egy beállt s alkotmánya alapjain — nem frázis ez — szilárdabb, mint ezer éve bármikor. A nemzetté szerveződött nemzedékek hűségének és szívósságának eredménye ez. Nemzedékek élnek itt együtt, alkotmányozó nemzedékek. Kevesen még azok közül is, akik több mint fél évszázada az első alkotmányt adták ennek a hazának, felnőtt milliók, akik a mai alkotmányt hozták, s ifjú nemzedékek, amelyeknek alkotmányos keretek között élni már olyan természetes állapot, hogy nem is gondolnak rá. S mégis, ők is alkotmányozó nemzedékek, mert alkotmányunk jövőnk- nek is alaptörvénye. A jövő már az ő hűségükön és szívósságukon múlik, ám mindkettőt tőlünk kell tanulniuk. Ez a mi nagy-nagy felelősségünk és rangunk. Ha úgy tetszik, egyetlen kiváltságunk, ami tulajdonképpen ugyancsak benne van az alkotmányban, ha szövegében nem is. de szellemében feltétlenül. Remek hir: a Péti Nitro- kémia eredményes tárgyalásokat folytat a nyínmadai termelőszövetkezettel. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a nagy üzem egy egész üzemrészt hoz le a nyírségi faluba. Ha megegyezésre jutnak — ami már a közeli napokban remélhető — ezután Madán gyártják azt a fehér műanyag habot, melyet általában „Hungarocell” néven ismernek a hútőtáro- ló-építők. A „legnagyobb közös“ Ha semmi másért, ezért az egyetlen jó információért érdemes lett volna meglátogatni budapesti munkahelyén Péter Béla elvtársat, a Termelőszövetkezetek Áruértékesítését Szervező Iroda, vagyis a TÁSZI „Ipari Kooperációt Szervező Főosztályának” vezetőjét, akinek az irányításával jön létre a nyírmadai megállapodás is. A TÁSZI három éve, 1967. februárjában alakult, hetven termelőszövetkezet közös vállalkozásaként. Azóta a tagszövetkezetek létszáma ötszázhatra nőtt. Bátran állítható, hogy a TÁSZI az ország legnagyobb „közöse”. Alakulására azért büszkék vezetői, mert még a gazdaságirányítási reform előtt történt. És már akkor új dolgok kezdeményezését tűzte ki célul. Például az önálló közös vállalkozások szervezését, a felesleges áru elhelyezésében segítségadást, kapcsolatteremtést a termelőhelyektől távol eső kereskedelmi egységekkel, a sokat emlegetett új értékesítési csatornák kihasználását. Bontogatni a tetőt a nagy monopolvállalatok kényelme fölül. Megrövidíteni a zöldség és gyümöcs útját. A minap megtartott igazgatótanácsi ülésen — ebben a „nagy közösében ez helyettesíti a közgyűlést — örömmel állapították meg, hogy a munka eredményei is javultak. A TÁSZI tavaly felügyelt 700 millió forint értékű árudái forgalomra és az összes leltárhiány, tizenegy helyen csak 700 ezer forint volt, pontosan egy ezreléke az összforgalomnak. Idén eddig az áru- dák forgalma, melyeket ellenőriz, 350 millió forint, a hiányok összege 220 ezer, tehát az arány tovább javult. Egymillió négy szabolcsi tsz-nek Nézegetjük a fővárosban működő szabolcsi termelőszövetkezeti árudák névsorát. A lövőpetrieknek még van egy elárusítóhelyük a Kolosy téren, Aranyosapátinak Csillaghegyen, a domb- rádi Szőke Tiszának a Garai téren, a tuzséri Rákóczinak a Klauzál téren, a Kerepesi úton és Újpesten. A nyírtas- si Dózsának a Teleki téren, a Rákóczi és Garai tereken ellenőrzi elárusítóhelyeit a TÁSZI szervezete és végére hagyják a sorban a tiszabez- dédi Kossuth Termelőszövetkezetet, melynek most épül az újpesti piacon 630 ezer forintért egy korszerű gyümölcs-zöldség elárusítóhelye. Nem kis mennyiség az, amit ezek a többnyire piacokon működő árudák hoznak a főváros lakosságának. Az elmúlt évben két és fél ezer vagon almát és ugyanennyi burgonyát adtak a TÁ- SZI által segített tsz-árudák. ök adták a kétmilliós nagyváros zöldség- és gyümölcsfogyasztásának negyedét. Mivel a MÉK kikapcsolódott árrésével, így jelentősen kerestek és ugyanakkor segítettek olcsón tartani az árakat a háziasszony számára. És mit kap a TÁSZI a felügyeletért? A forgalom három ezrelékét. Ez néhány millió. Ebből minden forint után húsz fillér osztalékot kaptak a tagszövetkezetek — a belépés ezer forint díjjal jár. És nemrég szavaztak meg egymilliót négy árvíz- károsult szabolcsi tagszövetkezetüknek. Negyed-negyed milliót kapott a szamosbecsi Dózsa, a csengeri Lenin, az olcsvaapáti Petőfi és a pa» nyolai Szikra. A maradék összegből biztonsági alapot képeztek. A „földön heverő“ negyvenmilliárd Szabolcs-Szatmárban nem sok tagszövetkezete van az irodának. De nem is cél, hogy mindenki belépjen. A nem tagszövetkezetet is épp úgy kiszolgálja ez a felelősséggel szervező „ügynökség”, mint a többit. Az általa megszervezett melléküzemágak nettó, (forgalmi adó nélküli) forgalmából kér az első huszonnégy hónapban kétharmad százalékot azért, mert a hozzá forduló termelőszövetkezetnek segít kikeresni a megfelelő profilt, piacot teremt, alkatrészt, berendezést, gépet szerez. Most ez a tevékenység látszik a legfontosabbnak. Mint Péter Béla főosztályvezető mondja, elég rossz híre van a tsz melléküzemágak szervezőinek. „Jön egy ügyes ember, rábeszéli valamire a szövetkezetét és nemsokára a televízió Kék fény adásában találkozunk az arcával.” Pedig, ha a TÁSZI-hoz fordultak volna idejében, ez nem fordul elő. De a szervezők állandó kapcsolatot tartanak üzemekkel is, amelyek bérmunkát, múhelylehelyezési lehetőséget keresnek. így fejlesztett egészen jól sikerült javítóműhelyt a tivadar—gulá- csi tsz, néhány megfelelő gép beszerzésével. Nemrég járt itt egy elnök, aki elmondta, az asszonyok munkát követelnek, mit adjon dolgozni 80 nőnek. Meg lehetett oldani. Kiselejtezésre váró textilgépeket vittek le egy ingázó falu magtárába és már évi 27 milliót termelnek vele. Hallva a Nyíregyházára szükséges gyúrt tészta mennyiségéről, a főosztály- vezető mosolyogva mondja, hogy ha a TÁSZI-hoz fordul a város, már régen meg volna, egészen a közelből. Szabolcs egy kicsit távol van tőlünk, mi is Szabolcstól — fejezi be a beszélgetést Péter Béla elvtárs.. Ezért örül a megyei lap látogatásának. A falu iparosításáért ott lehetne a legtöbbet tenni, ha jobban ismernék tevékenységünket. Nemrég e.\y kis gazdasági számítást végeztek: falun még mindig évi négyszázmillió munkaóra vár kihasználásra az ott élő lakosok kényszerű időszaki tétlensége miatt. Legmini- málisabban számítva is az ezzel megtermelhető értéket, itt negyvenmilliárd hever a földön, csak fel kellene venni. „Éhhez kérünk és ajánlunk segítséget.” A most készülő szövetkezeti törvény meg fogja gyorsítani a folyamatot. Geszteiyi Nagy Zoltán Eredeti mű... A titkárnő szeme feketén csillog a sok kozmetikai szuroktól. — Kis türelem, fiatalember, nemsokára rákerül a sor. Fél óra múlva bekopogok a nagy igazgató szobájába. Hangot nem hallok, lassan nyomom le a kilincset. A nagy igazgató iratok között böngészik: — Jöjjön beljebb! — aszon- gya. — Tiszteletem, igazgató úr! — Pót! — Felnéz, rám néz, de látom, hogy csak néz, és nem lát. Aztán kicseréli szemüvegét, felismer: — Áááá, maga az! — Megismétli: — Maga az!... — Na jó. Tudom már, maga írja a Rómeó és Júlia forgatókönyvét. Összevágom a bokámat, úgy helyeslek. — Nagyon jó, mondhatnám remek. Hiába, az a Seksz- pir ügyes ember. A Rómeó és Júlia szép darab. Bár lehetne egy kicsit modernebb, nem mondom, azért szép. Csak egy hibája van. — Igenis, egy hibája van. Elvégre, igazgató úr, egyetlen egyszer Sekszpir is hibázhat — Na ja, hát ő is ember, nem igaz? Az a baj, tudja, hogy a darab valahol... izében játszódik... — Veronában, kéremalás- san. „Két nagy család élt Veronában!”, ahogy Sekszpir is mondja. — Áhá, már emlékszem. Hát ez nem jó. Egyáltalán: rossz. A közönség nem tudja, hol van Verona. Ha a bulgár tengerparton, vagy Moszkvában volna, jobban tudnák, mert oda turisztikáznak főleg. Veronából csak a szalámit ismerik az idősebbek. A cselekményt áttesszük... mondjuk... ide a Velencei-tó mellé, mondjuk Agárdra. — De kérem, igazgató úr. a sírjuk is ott van, Veronában. — Miért? Agárdon talán nincsenek sírok? Azután az nem lehet, hogy Júliának dajkája is van. Minek egy olyan nagy darab nőnek dajka? Abból csinálunk egy TEMPO ktsz takarítót. Vagy egy gyermekgondozót, esetleg bejárónőt. Érti? — De... izé... — Hagyja csak, fiam, — legyint, — jobban értem én ezt, mint maga meg a Sekszi. — De... — Majd maga fiam megcsinálja, mert maga mai gyerek. Maga érti, hogyan gondolom. Szóval a két család haragszik. De miért haragszik? Nem szeretem, az ilyen komor dolgokat. A két családnak egyáltalán nem szabad haragudni egymásra. Sőt, nagyon jóban vannak. Még üzlettársak is lehetnek, hiszen annyi kisipari engedélyit kiadtak már, hogy na... Mondjuk: Capulet és Montecchi üzlettársak, övék a... mondjuk... Kapusi és Monostori Cipőfelsőrész-készítő. A lányukat és a fiúkat egymásnak szánják, de azok tudni sem akarnak házasságról. Rómeó egy kis táncosnőbe van belebolondulva, Juliska megnő... Juliska meg beleszeret egy fehérterrorista fiába. Ebből kiindulva bonyolódik a politikai cselekmény. Az erkélyjelenetet kihagyjuk, mert erkélydiszletünk nincs, ellenben a Plágovics majd szerez hozzá muzsikát és a dzsessz- énekes elónekli a bárban, mert bárdíszletünk viszont van. A kripta jelenetet is kihagyjuk, egyrészt mert nincs kriptánk, másrészt nem hülyítjük itt a közönséget. Helyette Rómeó és Juliska nászúira mennek a lillafüredi Palota-szállóba... s amikor visszaérkeznek, hoznak magukkal egy koszorút, apjuk emlékeként a kriptára— — De kérem, igazgató űr, ez nem a „Rómeó és Júlia”! — Na és ha nem? Hát ki mondta, hogy az? Egyszer írhat fiatalember valami korszerűt, eredetit is. Dénes Géza
