Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

1970. Július 12 ROT ET MAC!Y4T?<*me!'r«rt S. oldal A férfiak felelőssége AZ EGYIK TERMELŐ­SZÖVETKEZET IRODÁJÁ­BAN a kis közösség életé­ről, munkájáról beszélget­tünk. Az elnök elmondta, hogy náluk a dolog javát az asszonyok végzik. A 250 tsz- tagból 130 a nő. S az elnök dicséri őket, valóságos tirá­dákat zeng a „mi asszonya­ink” szorgalmáról, áldozatos helytállásáról. Csak akkor hallgat el, amikor megkérdezzük, hogy a sok derék asszony közül hányat választottak be a ve­zetőségbe. Kiderül, hogy egyet sem. Mégpedig azért nem, mert a vezetés — ma­gyarázza az elnök — körül­ményes dolog. Inkább a fér­fiak dolga. Hiszen ők meg­fontoltabbak, higgadtabbak a' tanácskozásban. így a ISO szorgalmas asszonyból mind­össze egy növénytermesztési, egy állattenyésztési (barom­fitenyésztési) brigádvezetőre tellett. Nem egyedülálló eset, sok száz hasonlót lehetne emlí­teni. Dolgozni igen, s a ter­heket viselni. Arra nagyon jók az asszonyok. S arra is, hogy a napi munka után, a második, az otthoni mű­szakban jeleskedjenek. Egy­szóval általában még egyál­talán nem rózsás a nők helyzete. Nemrégiben az MSZMP Központi Bizottsága is napirendre tűzte ezt a szorító gondot. Keresni kell a megoldást, mert asszo­nyaink mai helyzete a sok szép szó és fogadkozás elle­nére sem mondható nriinde- nütt korszerűnek. A közvé­leményt is foglalkoztatja ez a végig nem vitt emancipa.-_ ció S ezzel kapcsolatban sok szó esik a férfiak felelős­ségéről. Hiszen ók tehetnek legtöbbet a nők helyzetének mlgjavításáért. Mint a mun­kahelyek vezetői, mint tér jek és családapák Jores^ok' segíthetnek, hogy a helyes Svből gyakorlat legyen a jó törvényekből eleven élet. egy kis üzem műve­zetője 40 éves férfi. Keze alatt jórészt nők dolgizna^ Elismeri, hogy az,^.SZO"|°s iparkodnak, de végül me^ az a véleménye, hogy soK bai van velük. Gyakran be­tegeskednek, s a 35 asszony­ból most is öt van szutói szabadságon. Az a bj. mondja a művezető, hogy nem lehet rájuk számítani. Azután kiderül, hogy el­sősorban az asszonyosra le­het számítani. Teljesltme nyük a legjobb az üzemben- Női brigád érte el eloszor a szocialista címet. Az a íur- csaság előzte meg ezt, hogy a brigád élére eloszor férfi vezetőt állítottak. <”Ho^n is tudna egy nő ilyen fon tos poszton helytállni. Csak amikor mar nem bol- dogult a csoporttal, _akkor lett nő a brigadvezeto. S egy esztendővel később el­Feleki László: A napokban föltaláltam a perpetuum mobilét, vagyis az örökmozgót. A gép lényege az, hogy ha egyszer megin­dítják, akkor minden üzem­anyag, minden külső segít­ség nélkül örökké jár. bár­mit hajt, forgat' fejleszt. Be­építhető erőműbe, repülőgép, be, mozdonyba, mosógépbe, hajóba, stb. Elkészítettem a mintadara bot, a műszaki próba nagy­szerűen sikerült, a Találmá­nyi Hivatal elfogadta. Ezzel biztosítottam az emberiség jövőjét, nincs helye pániknak szén- és olajkészletünk ki­fogyása miatt, nem vesszük magunkra a következő nem zedékek átkát. Nincs szük­ség drága és bonyolult atom­művekre sem, nem kell le- szállni a föld mélyébe hő­energiáért, a tenger mélyére nehéz vízért, nem szo­rulunk napenergiára sem. Minden szakember megálla­pította. hogy az emberiség iferténelmében ilyen óriási je­nyerték a szocialista címet. Kiderült, hogy a nők igenis tudnak irányítani. Kiderült ez már sok he­lyen, s mégis hány, olyan üzemünk van még, ahol a férfiak ugyanazért a mun­káért több fizetést kapnak. „A férfimunka mégiscsak más”’ — mondogatják az ilyen munkahelyeken. Pe­dig az asszonyok, — a ta­pasztalat szerint — egy-két valóban nagy fizikai erőt kívánó tennivaló kivételé­vel, mindenben képesek a férfiakéval egyenlő teljesít­ményre. Csakhogy a telje­sítményt a legtöbb helyen a férfiak bírálják el. Az ő szavuk, az ő véleményük dönt. Talán nem is gondol­ják, milyen felelősséget vál­lalnak ezzel. Mennyit ron­tanak a nők lebecsülésével, és mennyi kedv, energia szabadul fel, mennyi jó öt­let, elgondolás születik ott, ahol a nők a férfiakkal egyenlő jogon dolgozhatnak, s vehetnek részt az élet irá­nyításában. A FÉRFIAK TÖBBSÉGE OTTHON IS a kelleténél na­gyobb méltósággal — és még nagyobb kényelemmel — játssza a családfőt. Pedig a felesége talán a munkahe­lyén is annyit, esetleg töb­bet dolgozik, mint ő. Mégis természetesnek veszi, hogy a férfi egyetlen otthoni „dolga” a pihenés, hiszen a lentóségű találmány még nem volt. Megvallom, jól­esett az elismerés. Ha az em­ber dolgozik, legalább ve­gyék észre. Aki nem dolgo­zik, azt ne is dicsérjék. ügy látszott, hogy a soro­zatgyártás is hamarosan megindul. A Diadal Ktsz hajla’-',őnak mutatkozott a gyártásra, bár felemlítették a kooperációs nehézségeket, amelyek különösen a Bakelit Főigazgatóság részéről fe­nyegetnek, ezek azonban át­hidalhatók. Az anyagigény- léssel egy kicsit elkéstünk, de ez a kér^s sem meg oldhatatlan. A' szerszámgé- oek rövid idő alatt elkészít­hetők, a legfontosabb azon ban azt tisztázni, hogy a ke­reskedelem mennyit hajlandó átvenni a gépből, mert enél- kül nem lehet kalkulálni. Rövidesen alkalmunk voT tárgyalni az Értékesítési Ta­nács elnökével, akinek ke­reskedelmi kérdésekben dön­tő szava van. Nagy csalódá­ház rendje, a főzés, a taka­rítás — ősi szokások sze­rint — az asszony köteles­sége. Valamikor valóban ez volt a szokás. Régebben, amikor a háziszolgává nyomorított asszony jó, vagy rossz sora, az ur^ kénye-kedvétől, han­gulatától függött. Csakhogy ennek a világnak már vége. A mai családok többségének jelene, jövendője két egyen­lő felelősségű pilléren nyug­szik. Családfő sincsen a ré­gi értelemben. Csr'ádapa és családanya van, akik közösen, egyenlő rangon, egyformán felelnek az ott­hon rendjéért és biztonságá­ért. S ez azt is jelenti, hogy az otthoni munka is közös. És az a gyerekek nevelése- a velük való törődés. A má­sodik műszak sem az asz- szonyok kizárólagos felada­ta. A férfinak is részt kell vállalnia belőle. A KÖZPONTI BIZOTT­SÁG HATÁROZATA tár­sadalmunk fokozott figyel­mét jelzi. Azt jelenti, hogy mind a felelős fórumok, mind a közvélemény elége­detlenek a nők mai helyze­tével. Társadalmi rendünktől idegenek, céljainkkal, törek­véseinkkel összeegyeztethe­tetlennek tartják a nők sok helyen még tapasztalható le­becsülését. Segíteni kell ezen. És elsősorban a férfiak segíthetnek. K. Gy. Cs. B. somra az elnök kijelentette, hogy a vapmutatás nem kenyere, megmondja nyíl­tan. hogy nem lát sok fantá­ziát a találmányban. Nem vonja kétségbe a készülék jóságát, ügyes kis gépnek tartja, a közönség azonban nagyon maradi, konzervatív, idegenkedik az újításoktól. Különösen — megmondja őszintén —. ha az áru tetsze- tősége is kívánnivalót hagy maga után. Amikor azt ve- '“‘♦»m közbe, hogv talán túlságosan sötéten látja a helyzetet, fölényesen megve- re—-*+e a vállamat: — Megértem az őnbizal mát —. minden újító ilyen. A piacot azonban én ismerem. Hogy csak eev példát említ­sek. elkészültek egv úi rendszerű tésztametélő és nudlizó, egy ablaikfényesítő és egy vízhabosító csapbe­tét mintapéldányai. egyiket sem lehet azonban gyártani, mert nincs érdeklődés irán­tuk. Megemlítettem, hogy talál­mányom örök időkre meg­oldja az energia kérdését. Az elnök udvariasan válaszolta, hogy örök időkről lehetne beszélni, de ebben a tervév­Döntés — minél előbb Biztató, hogy a kivitelezők a helyszíni szemlék után a vártnál gyorsabban kezdték meg a felvonulást, mely be­fejezéshez közeledik. Minden községben, kivéve Kishódost, Nagyhódost, Garbolcot, Nagy- gécet és Komlódtótfalut, amelyek — mint a kormány- határozatból ismert — a ha­sonló árvizek miatt nem építhető újjá. Közismert az is, hogy a kormány az átte­lepülő lakosok részére az át­lagosnál lényegesen nagyobb kedvezményt biztosít. Most arra van nagy szükség, hogy e községek lakói minél előbb döntsenek, s minél előbb je­lentkezzenek az áttelepítésre kijelölt községekben. Válasz­szák ki telküket, az építendő lakás típusát, hogy az építő­ipari szervezetek felvonulása az ő lakásuk építéséhez is minél előbb befejeződjön és kezdődhessék az építkezés. ben már bajosan. Inkább gondolkozzam ügyes" pro­pagandaötleteken, plakáton, versen, dalon, rejtvényen, stb. Megmérgesedtem, de a ktsz főkönyvelője odasúgott, hogy ne hepciáskodjak. mert ha a kereskedelem nem ren­deli meg a masinát, az ipar nem gyárthatja. A7. elnök vé­gül felszólított minket, hogy 1000 darabra készítsünk kal­kulációt. El is készítettük. mivel azonban ilyen csekély számú megrendelés esetében egy készülék önköltségi ára 6 fo­rint 40 fillér lenne, a keres­kedelem ezt túlságosan ma­gasnak találta és visszavonta a rendelést. A hir hatására újra emelkedni kezdtek a Wall Streeten a7 olaj- és kő­szénrészvények. több atom- erűmő építését újra folytat­ták. De korai az öröm! Kibé­reltem egy üres üzlethelyisé­get a Józsefvárosban, saját kis műhelyemben fogom gyártani a perpetuum mobi­lét és az egyes darabokat magam árulom majd a Ba­laton környékén. Mellette to­tó- és lottószelvények árusí­tásával is kívánok foglalkoz­ni, mert nekem is mea kell élnem valamiből. Műszakváltás. A gumi­gyárig közlekedő autóbusz önti magából a délutáni mű­szakra érkezőket. Derűsek, jókedvűek, fiatalok. Gyorsan mosakodnak, öltöznek a dél­előttösök. Sietnek, nem akar­nak percet sem mulasztani a napsütésből. , Hilóczki Berta és Tóth Jo­lán nem árulták el, hogy ba­rátnők-e. A kérdésre azon­ban, hogy hova sietnek, ba­rátnősen nevettek össze. Ran­devú? Strand? Esetleg más program? Amikor Bor József, a cam- pingüzem műszakvezetője megígérte, hogy segít talál­kozni segédmunkásokkal, ő sem gondolta, hogy megle­petést tartogat. Berta ugyanis vállig érő platinaszőke hajá­val, modern megjelenésével nehezen képzelhető el gumi­gyári munkásnőnek. Ujfehér- tói kislány, albérletben la­kik. Azelőtt a dohánygyár­ban dolgozott. Még most is jól emlékszik, hogyan fonta a zöld dohányt a lécekre. Neki a biztonság miatt jobb ez a munkahely. Ott ideigle­nesen alkalmazták, itt állan­dó munkája van. Telik a fri­zurára, az öltözködésre, 500 forinttal több a keresete, mint a régi munkahelyen. — Segédmunkásnak ná­lunk csak az anyagmozgató­kat nevezik — magyarázza Bor József. — Okét azonban nagyítóval kellene keresni, csakúgy, mint a férfiakat. A szalagokon mindenfelé nők dolgoznak. Arra a munkára mindenkit betanítanak. Kö­zülük válnak a rátermetteb­bek szalagvezetővé. Mint Berta és Tóth Joli. Hogy mi ez a rátermett­ség, a lányok úgy magyaráz­zák; ők a felelősek a minő­ségért. A műszakvezető úgy. hogy legyen talpraesett, szó­kimondó. Ha valaki szókimondó, ak­kor Tóth Jolán az. öt évig 5 forintos órabérre! dolgo­zott a konzervgyárban, új­sághirdetésre jött át 6 fo­rintért. — öt évet levett az éle­temből a három műszak. So­ha nem aludtam ki magam Itt a két műszak megfelel és másak a Munkakörülmények is. Berta megelégedett jelenle­gi munkájával, nem gondol továbbtanulásra. Mindket­ten tanfolyamon voltak Bu­dapesten, a szakmai alapot elsajátították. Tóth Jolán egyszer már járt középisko­lába, esti tagozatra. Azt mondja, minden jó lenne, ha nem kellett volna vizs­gázni. Az „kikészítette”. Jó volna nem úgy érezni, hogy nem tanul tovább, de saj­nos ügy érzi. Erős, bírja a munkát. Málik Arankát sokkal rö- videbb ideig tanították be, s érzi is, hogy a szalag mel­lett kell maradnia, mert a többiek vezetését nem tuclpá elvállalni. — Többet síma, mint dol­gozna, ha rá kellene szólni valakire — szól közbe egyik munkatársa. Mutatja a tenyerét, ö ad­ja meg a matracok formá­ját. Igaz, nem nehéz, tapad a nyers gumi, de ujjhegyei keményebbek, mint a töb­bieké. Panaszkodik a csuk­lójára. — Görcs van a kezemen. Meg úgy érzem, ha egy da­rabig még bírnék is a sza­lag mellett állni, később a lábaim megéreznék. Tanulni szeretne. Aztán irodába kerülni. Itt a gyár­ban, mert megszerette. Dél­utáni programjáról azt mondja, napozni akar. ki­megy a szőlőbe kötözni. Kevés a szakmunkás a gu­migyárban. Alig többet, mint harmincat tudtak összeszá­molni. Ezek a betanított munkások sem vágynak szak­munkás-bizonyítványra. A gyáron belüli továbbképzési lehetőséget azonban megra­gadták. Bor József vezeti a 45-ös létszámú ifjúsági szo­cialista brigádot. Mindnyá­jan beneveztek az 50—56 órás „részjegyes tanfolyam­ra.” Szakmai biztonságot kap­nak, a technológiákat jobban elsajátítják. Sajnos arról, hogy mennyivel járnak job­ban a tanfolyam után. Aran­ka például csak annyit tud, hogy anyagilag kedvezőbb. Azok a fiatalok, akik meg­elégedtek a jelenlegi kép­zettséggel, bátorításra vár­nak. Ne a „szükséges rossz­ra” emlékezzenek a vizsgák­ból. hanem arra, hogy ezzel többet érnek. Baraksó Erzsébet M ÉGI EGY ZÉS; Fele is sok volna.,. A Vásárosnaményi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga a közelmúltban tárgyalt a tűzvédelemről. Az előterjesz­tésben szerepelt többek között egy vizsgálat leírása. A megvizsgált 274 középületnél 100, a termelőszövetkezetek­ben 37, gazdasági egységben 27 esetben találtak hiányos­ságot. Az igazság kedvéért le kell írni, egy bizonyos határ­időre — az utóvizsgálat idejére — a rendellenességeket mindenütt felszámolták. Az utóbbinak örülni lehet. A fur­csa az, hogy vizsgálat nélkül miért nem lehet állandóan — naprakészen — megtartani a tűzrendészeti szabályokat. A tűz mindennap, minden percben veszélybe hozhatja a gazdaságot, nem vár az időszaki vizsgálatokra. Az ilyen állapotok érthetetlenek azért is, mert közös vagyonról van szó, ahol a megelőző védekezésnek felelősei vannak. Az sem lehet kifogás, hogy nincs rá pénz, mert legtöbb eset­ben néhány forintos tételről, vagy pusztán felelőtlenségről beszélhetünk. A talált gyakori hiányosságok: szabványtól eltérő vil­lanyszerelés, hibás villámhárító, áramtalanító kapcsoló hiány, szabálytalan üzemanyagtárolás, tilalmi táblák hiá­nya, a tűztávolság meg nem tartása és így tovább. Azt szokták mondani: a tűzzel nem lehet játszani. Kü­lönösen nem a közvagyonnál. Akármilyen csekély hi­bákról is van szó, a fent leírt hiányosságok aránya felelőt­lenségre vall. A középületek egyharmadánál, szövetkeze­ti majoroknak pedig háromnegyedénél hibát találni, olyan arány, aminek a fele is sok volna. Már épül ezér lakás Beszélgetés az újjáépítés, a helyreállítás eredményeiről, gondjairól Tóth Kálmán miniszteri biztossal Az árvíz után 5000 lakást kell teljesen újjáépíteni, s mintegy 4000 lakás felújítás­ra szorul. Május 25-én Bondor Jó­zsef építési és városfejlesz­tési miniszter a megye párt-, állami, gazdasági vezetőivel tárgyalást folytatott és ígére­tet tett az építőipari kapaci­tás bizoísítására. Óriási fel­adat ez, gondokkal, problé­mákkal. Ezekről kérdeztük Tóth Kálmán miniszteri biz­tost. Még a tél beállta előtt A miniszteri biztos el­mondta hogy ennyi lakás teljes megépítése egy év alatt is nehéz lenne. Ezeknek a lakásoknak azonban még a tél beállta előtt. november 10—15-ig úgy kell elkészül­niük, hogy egyszoba-konyha lakható legyen. Vagyis a la­kásokat e készenléti fokig négy, négy és fél hónap alatt Kell elkészíteni. A számítások szerint mint­egy 500 lakás lesz olyan, amelyet a lakosság saját erő­ből központi szervezés nél­kül épít fel. A többi lakás­ra építőipari kapacitást kel­lett biztositani, mely a kö­vetkezőképpen valósult meg. A • KIOSZ 500, a budapesti ktsz-ek 300, a Szabolcs me­gyei ktsz-ek 700, egyéb me­gyei vállalatok 350, a taná­csi építőipari vállalatok 200, a MÁV építőipari szervezetei 130, a BM és a honvédség 70 lakás építését vállalták el. _ így a különbözetként ma­radó 2250 lakás felépítését az I ÉVM építőipari vállalatai1 végzik el. így a Szabolcs­Szatmár megyei újjáépítés­ben mintegy 55—60 építőipa­ri vállalat, ktsz vesz részt. Ma már számot lehet adni arról, hogy a felvonulási munkákkal egyidőben az épí­tők több mint 1000 lakás épí­tését megkezdték, s már több tető alatt van. E munkákba több mint egy hete bekap­csolódtak az ifjúsági építőtá­borok fiataljai is. Az építés megkezdésével kapcsolatban sok probléma volt. Rendkívüli volt az ár­víz, de rendkívüli a helyre- állítási munka nagysága és üteme is. És az is természe­tes, hogy a különböző rende­letek nem az ilyen rendkí­vüli állapotokra készülnek. Ezen a nehézségen zömében túljutottunk, s az érintett szervezetek és vezetőik ma rrjár jobban megértik, hogy a rendeleteket az élethez kell igazítani, s gyorsan, bürok­ráciamentesen intézkedni. E nagyfokú újjáépítés si­keres befejezésének a jelen­legi szakaszban az a kulcsa, hogy az építéshez szükséges anyagokat sikerül-e idejében az ország minden részéből az árvíz sújtotta területre szállítani. Nagy gond az anyagszállítás. E feladat szinte a lehetetlenség hatá­rát súrolja, mégis azt kell mondanom, ha az építő­anyagipari vállalatok, vala­mint a MÁV dolgozói és ve­zetői minden erőt latba vet­nek, ez a feladat is megold­ható. A biztonsági előírások megtartása mellett ezeknél a szerveknél is rendkívüli in­tézkedéseket kell tenni. Az anyagellátás javításáért Vétkes mulasztás lenne most az építési kedvet anyaghiánnyal akadályozni, hátráltatni. A már elbúcsú­zott belügyminisztériumi nö­vendékek munkája nyomán az építőanyagfogadó helyeken a lehetőségekhez képest rend alakult ki. Helyettük most egyetemisták és szervezett polgári erő végzi ezt a mun­kát. Megszűnőben van a szál­lítóeszköz-hiány is. Fontos azonban a jó együttműködés a MÁV-val, mert mindez mit sem ér akkor, ha az állomá­sokra nem, vagy késve fut­nak be az építőanyagot szál­lító szerelvények. ★ Rendeződik lassan az épí­tési engedélyek kiadásának az ügye is. Nagyot léptek a hitelek gyors nyújtásában az OTP szervezetei is. Megta­lálták a rendkívüli helyzet­hez igazodó gyors megoldá­sokat. A kivitelező vállala­tok a helyzetből adódóan még ma is szerződés nélkül dolgoznak, „rendeletellene­sen”, de az adott helyzetben az emberség ezt így követe­li. Első, hogy fedél legyen a családok feje fölött: Ezt a munkát a szervezettség nö­velésével, a helyi tanácsok és a lakosság további támo­gatásával el lehet végezni. FK. ffltt biztonságosabb. /1 Gumigyári munkásnők hétköznapjai Találmányom sorsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents