Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-12 / 162. szám
X I mm KFT ft VtKGV/Cvnpvrifí RWi mm-fi CSALÁD — OTTHON Párizsi divat A párizsi tervezők mintha megunták volna a mini hosz- szan tartó sikerét, mert a tavaszi-nyári divatparádén valóban merész ofíenzívát indítottak ellene. A maxi (bokáig érő) vagy a midi (lábszárközépig érő) viseletek ha hirtelen nem is. de lassan tért hódítanak, s még az sem számít, hogy mindez időszerűtlennek tűnik napjainkban. A di- vatvilágnoz hozzátartoznak a legfurcsább változások,, szeszélyességek. Ha jellemezni akarjuk tehát a bemutatókon látottakat, azt kell mondanunk, hogy az idei nyár divatját a midi és a maxi jegyében kombinálják. A leggyakoribb divatszínek a fehér, a bézs, a mézszín, a karamell, a tejeskávé szín, a gyantaszürke, a cinóbervörös, a rozsdaszín, a mályvaszín, a rózsaszín. Továbbra is divatos a tengerészkék és a nyári gyümölcsszínek. A hosszá öltözet megváltoztatja a nő sziluettjét is. Az 1970-es divatban a testre szabott felsőrész és valamivel a derékvonal fölött lefelé bővülő megoldás különösen a darázsderekú, karcsú nőknek előnyös. A másik nagyon divatos újdonság a tubus-, vagy ceruzavonal. Párizsban megfigyelhető, hogy a tavaly nagyon divatos tunikákat egyre jobban kiszorítják a derékig érő, pántba fogott, vagy pánt nélküli kis kabátkák. A kiegészítő kellékek fontosságát és összhangját divatszabálynak mondják. Képes riportunk ezt is jól szemlélteti. Nina Ricci: Piros és fehér csíkos, vagy zöld és fehérkockás maxiruhák. Mindkettő keskenyebb, vagy szélesebb kihajtott gallérral, rövid ujjal, fehér bőrövvel készült. / Dior: Csinos redingot kabát piszkosszürke Staron ga- bardinból. Kétsorosán gombolt, oldalt két széles zsebbel, hátul a kis dragonertől lefelé három kereszthajtással bővül. Ted Lapidus: A tervező, aki egyébként nem ellensége a maxinak, mégis ezt a rózsaszín miniruhát nevezte kedvencének. Érdemes megfigyelni az úgynevezett „sejtmintás” plasztronnt és mandzsettákat. Patou: A három modell jellegzetesen ábrázolja az idén divatos háromféle hosszúságot. Balról-jobbra fehér- és kékkockás maxiruba, középen piros gyapjúkrepp minimo- dell tengerészkék bőrdíszítéssel, a fekete alapon fehérpettyes kétrészest pedig midi hosszúságúra tervezték. Jean Hercey: Fehér alapon kockás Moreau pikéből szabott nyári délutáni ruha. A felsőrészén a függőleges beállításokhoz az anyagé - szoknyával ellenkező irányban szabták. Kovács Mária Receptek EPERPARFÉ: 5 tojás sárgájából. fél liter tejjel és 25 deka porcukorral lassú tűzön, vagy gőz fölött állandó keveréssel sűrű krémet főzünk, s kihűtjük. Közben háromnegyed kilónyi megtisztított epret szitán áttörünk és hozzákeverjük a kihűlt krémhez. Háromnegyed liter tejszínt kemény habbá verve elvegyítjük a krémmel. Üvegtányérkákba rakjuk és 2—3 órára hűtő- szekrénybe tesszük. Készíthetjük málnából, őszi-, vagy kajszibarackból is. Készíthetünk vegyes parfét is. Felefele, vagy harmada arányban ízesíthetjük vaníliával, gyümölcssel, csokoládéval is. MÁLNAHAB: 30—40 deka gyümölcsöt porcelántálban jól összetörünk. (Ha nem szeretjük magvasan, át is passzírozhatjuk.) ízlés szerint 10—15 deka porcukorral édesítjük. 5 tojás fehérjéből kemény habot verünk, s hozzávegyítjük a gyümölcspéphez. Poharakba, vagy mély üvegtálakba rakjuk, a tetejét tejszínhabbal, vagy cukrozott tojáshabbal és málnaszemekkel díszítjük. Lehűtve tálaljuk. Készíthetjük eperből, ribizliből, kajszibarackból, őszibarackból is. Babapiskótát, vagy házi készítésű pískótatésztát adhatunk mellé. LIKÖRÖS EPERKRÉM: Mély tányérkákat háromnegyed részig megtöltünk megtisztított. cukrozott eperrel, s annyi cukrozott, áttört eper levét öntjük rá, hogy ne fedje el teljesen a gyümölcsöt. Citromlével egy pohárka ko. nyakkal, rummal, vagy ízlés szerinti fűszeres aromájú likőrrel ízesítjük. A tetejére keményre vert, cukrozott tejszínhabot rakunk, néhány szem eperrel díszíthetjük és hideg helyen pár órát érleljük. BUNDÁS KAJSZIBARACK: Érett, nagy, húsos kajszibarackokat meghámozunk. Kettévágjuk, porcukorral jól meghintjük, s kicsit állni hagyjuk. Közben 4 tojásból, 6 evőkanálnyi liszttel és kevés tejjel sűrű palacsintatésztát készítünk. Egy kevés kis olvasztott vajat adunk hozzá, majd elve- gyítjük a tojások keményre vert habjával. A fél barackokat a tésztába mártva, evőkanállal úgy rakjuk forró zsírba, hogy bőséges bundája legyen. Mindkét oldalán pirosra sütve, vaníliás, vagy fahéjas porcukorral meghintve, forrón tálaljuk. HABOS GYÜMÖLCSLEPÉNY : Másfél pohár lisztet, egy pohár cukorral, egy pohár tejjel, egy egész tojással, 5 deka vajjal, s egy fél adag sütőporral jól ösz- szedolgozunk. A tésztát vajjal kikent tepsiben félig megsütjük. Közben 30—40 delta gyümölcsöt megtisztítunk. (Lehet eper. meggy, málna, sárga- és őszibarack, szilva.) Szép sorjában, hogy az egész tésztát egyenletesen beborítsa, rárakjuk a félig megsütött tésztára. Meghintjük kevés zsemlemorzsával és a gyümölcstől függően több-kevesebb porcukorral. (Ha kedveljük, szórhatunk rá egy kis törött fahéjat is, vagy darált diót.) A tetejét 2 tojás sárgájából keményre vert, kissé megcukrozott tojáshabbal borítjúk és nem túl meleg sütőben szép pirosra sütjük. Horgászsarok Csalikészítés — szakszerűen A legelterjettebb pontycsalogató „étel” a puhára főtt, illatos, aranysárga színű szemes kukorica. Kevesen tudják azonban, hogy elkészítése nem is olyan egyszerű. Legtöbben néhány óráig forralják a kukoricát és azt hiszik, a dolog ezzel el van intézve. Az ilyen kukorica azonban kemény — ha rövid ideig volt a tűz felett, ha pedig sokáig, akkor szétreped. Langyos vízben legalább 24 óráig áztatni kell a kukoricát, majd lassan felmelegítjük a fazekat, vigyázva, hogy a víz ne érje el a for- rási hőfokot. Így tartjuk fedő alatt párolva félnapon át (legcélszerűbb fémplatt- nit tenni a takarékra állított gázra.) Ezután nagyobb lángra kapcsoljuk, hogy a fazék tartalma a fedő alatt lassan forrásnak induljon, a víz éppen hogy áramoljék a fazékban. Ha a víz túlságosan elforr, másik fazékban melegítsünk vizet, forraljuk fél óráig, úgy öntsük fel, mert hideg vízzel feltöltve megkeményed / a kukorica. Ezután hagyjuk az egészet kihűlni — és nem túlságosan repedt, belül krémsze- rűen lágy, csalizásra alkalmas- kukoricához jutunk. Még jobb természetesen, ha kuktafazékban főzhetjük, ahol túlnyomással melegítjük az előzőleg beáztatott kukoricát addig, amig a fazék fütyülni nem kezd. Nagy előnve. hoffv a gőz mivel a főzés zárt, rend- szeben történik, nem ragadja magával a kukorica zamatét, melyet a ponty távolról is „felfedez”. A főtt kukoricaszemeket saját főzővir.ében tartsuk, hideg vízbe ne tegyük, rnert megkeményedik. A kemény kukorica viszont magába zárja a zamatét. De azért is káros. mert kapáskor megakadályozza az eredményes bevágást, a horog ugyanis a kemény kukoricán nem tud átfúródni. Egyébként a kukorica — különösen ősszel — a hideg horgászvízben is megkeményedik. A fortélyos horgászok ezért hidegben öt- percenként cserélik a kukoricacsalit, és nem hiába! A repedt kukoricaszem is alkalmas csalizásra, legalábbis ha nem annyira repedt, hogy leessen a horogról. A repedt kukoricából jól áramlik a zamat, a ponty tehát messziről megkeresi. A hámozott kukoricaszerti sikerének is ez a titka: zamata hatásosabban oldódik ki és jut el a pontyhoz. Egyesek a főzés meggyorsítására lúgos anyagokat adnak a főzővíube, — helytelenül — mert idegen ízt adnak a kukoricának és tönkreteszik az illatanyagokat, tehát megfosztják a csalit a távhatásától. Mások cukros vízben főzik a kukoricát, mert állítólag a pontyok „édesszá- júak”. Ennek sincs értelme, mert a horgászvízben a cukor pillanatokon belül kioldódik. Eredményes viszont a virágméz haszálata, mert az ilyen mézben lévő növényi illóolajok megzamatosítják a kukoricát, tehát távhatása fokozódik. Ha hosszabb időn át tároljuk a főtt kukoricát, erjedésnek indul, megsavanyodik. A legtöbb horgász ilyenkor fanyalogva kiönti, pedig a ponty kedveli az erjedt kukoricát — ha még nem rothadt. Az erjedés megakadályozására késhegynyi nát- riumbenzoicumot használhatunk (patikában kapható). Kevesen tudják, hogy a ponty nem kedveli a dohányszagot. A dohányosok tehát jól testiik, ha szappannal megmosott kézzel tűzik fel a csalit, mert a ponty nagyon érzékeny a riasztó hatáág anyagok iránt „
