Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

2. oMsl lSELET-MAOYARORSZÄC? Külpolitikai széljegyzet: ü A második botrányos bonni isidiszkréció Sok mindennel lehet vádolni a nyugatnémet szélsőjobbol­dalt, de tétlenséggel biztosan nem. A kereszténydemokrata ellenzék, amely a fő tüzet im­már hagyományosan a Brandt-kabinet keleti politi­kája ellen irányítja, ismét bebizonyította, hogy enyhén szólva nem válogat az eszkö­zökben. A Rajna partján az történt, hogy valakik — semmiképpen nem nehéz kitalálni, hogy kik — a Quick című hetilap és a Bild Zeitung című napi­lap hasábjain kiszivárogtatták a moszkvai szovjet—nyugat­német tárgyalások egyik anyagát. Ebben a nemcsak a szóban forgó két országnak, hanem az egész kontinensre fontos ügyben ez már a második ilyen példátlan indiszkréció­ja. Még nincs egy hónapja, hogy a Springer-Iapok „vala­hogy'" megszerezték és publi­kálták annak a megállapodás­tervezetnek a négy pontját, amelyet Egon Bahr államtit­kár Andrej Gromiko külügy­miniszterrel Moszkvában megtárgyalt. Most az említett két lapban ugyanennek a ter­vezetnek a további hat pont­ja jelent meg. Ez a hat pont tartalmazza a bonni kormány nyilatkozatait, amelyeket az egyezmény esetleges megkö­tése nyomán tenne. Ha netán valakinek bármi­lyen kétsége lett volna az akció céljáról, azt azonnal el­oszlatta az a mód. ahogyan az ellenzék a két lap „lelep­lezését” fogadta. A hangnem­ről bizonyos képet ad Franz Josef Strauss kijelentése, amely szerint „legrosszabb sejtelmeinket is túlhaladja, amit a kormány tenni szán­dékozik.” Ez persze egyszerűen nem igaz, de ilyen apróságok nem zavarják a nagy műgonddal megkomponált aknamunka megtervezőit és végrehaj­tóit. Straussék nagyon is jól tudják, hogy Bahr államtit­kár moszkvai tárgyalásainak célja az erőszakról való köl­csönös lemondás, amely az eddiginél jobb alapra helyez­hetné a szovjet—nyugatné­met kapcsolatokat és kihathat­na az egész európai párbe­széd további alakulására. Pontosan ez az, amit Stra­ussék szeretnének megakadá­lyozni — még a legelemibb erkölcsi normák félredobásá- val is. A VDK szóvivőjének sajtónyilatkozata Párizs. (MTI). A párizsi tárgyalásokon részt vevő VDK-küldöttség szóvivője szerdai sajtónyilat­kozatában Nixon június 30-i beszédére utalva kijelentet­te: az amerikai elnök, aét mondótta, hogy amerikai ka­tonák nem harcolnak tovább Kambodzsában. Nixon nyom­ban megcáfolta azonban sa­ját nyilatkozatát, amikor kö­zölte. hogy amerikai repülő­gépek továbbra is bombázni fogják Kambodzsát, a saigo- ni rezsim csapatai pedig az amerikai légierő támogatásá­val továbbra is Kambodzsá­ban harcolnak és az Egye­sült Államok fegyvereket szállít Lón Nol kormányá­nak. Mindez azt bizonyítja, hogy a Nixón-kormány nem­csak folytatja az agressziós háborút Kariibodzsában, ha­nem annak kiterjesztésére törekszik. Valótlanságok hangozta­tásával azonban Nixon nem tudja leplezni azokat a sú­lyos vereségeket, amelyeket az Egyesült Államok Kam­bodzsában mind politikai, mind katonai szinten elszen­vedett. A sajtónyilatkozat öt tényt sorol fel. amelyek ellentét­ben állnak» Nrixons keddi be­szédével, oyaiaraint nizzai a béjelentéssel, hogy az ameri­kai csapatokat június végén kivonták Kambodzsából. Ezek a tények a következők: 1. az amerikai légierő to­vábbra is bombatámadásokat hajt végre mélyen az ország belsejében fekvő kambodzsai területek ellen; 2. a saigoni bábhadséreg amerikaiak pa­rancsnoksága alatt továbbra is megsérti Kambodzsa terü­letét; 3. továbbra is szállíta­nak amerikai fegyvereket Phnom Penhbe; 4, Nixon utasította az Egyesült Álla­mok csatlósországait, hogy küldjenek csapatokat Kam­bodzsába; 5. az Egyesült Ál­lamok zsoldosokat küldött Kambodzsába, akik előzőleg Kongóban és Biafrában szol­gáltak. Mongol lapok Losonczi Pál látogatásáról A mongol sajtó, rádió és te­levízió nagy figyelmet szentel Losonczi Pál látogatásának. A lapok első oldalon feltűnő he­lyen adnak hírt a látogatás eseményeiről, Losonczi Pál­nak, a mongol vezetőkkel folytatott hivatalos tárgya­lásairól, az ulánbátori autó­szerelő üzemben tett látoga­tásáról, a koszorúzásokról. Az ulánbátori lapok számos anyagban foglalkoznak Ma­gyarországnak a szocializmus építésében elért sikereivel, a két ország mindjobban erő­södő barátságával es együtt működésével. Folylatédnsk a szevfel—egyiptomi tárgyaláséit Gamal Abdel Nasszer kozott. Az Egyesült Arab Köztársa­ság elnöke harmadik napja tartózkodik baráti látogatá­son a Szovjetunióban. Moszkva. (TASZSZ): A Kremlbén szerdán foly­tatódtak a tárgyalások Leo- nyid Brezsnyev, Alekszej Ko­szigin, Nyikolaj Fotlgornij és A nőtcrdés társadalmi ügy (Folytatás az 1. oldalról) ségét adjunk a nőknek ké­pességük kibontakozásá­hoz és ahhoz, hogy munká­jukhoz. számarányukhoz méltóan is dotáljuk, ismer­jük el őket. Markovics Miklós hangsú­lyozta. hogv á nők v -’lyzeté- nek további janisában rendkívül nagy fontosságúak a tudati tényezők, az példá­ul, hogy minden munkahe­lyen. településen megértsék és végrehajtsák a Központi Bizottság határozatát, hogy az egyenlő, munkáért egyen­lő bért fizessék, hogy sehol né érjék hátrányos megkü­lönböztetések a nőket, hogy helyzetük javítására építse­nek több óvodát, bölcsődét, létesítsenek több szolgáltató hetet. Elrpondta. hogy a párt mára", yégvtftitfjtó “bi- zoftsá^á^'etísi+feéés^t''0 fejért ki azoknak a szabolcsi, szat­mári asszonyoknak és leá­nyoknak. akik negyedszázad során sokat tettek a női egyenjogúság kiteljesítéséért. Kérte, hogy a nők — ki-ki a maga munkaterületén — le­gyenek a párthatározat leg­következetesebb szószólói, harcosai. Említette: társadal­munkban még nagyok a nők helyzete gyors javítását ne­hezítő konvenciók, de a hélyzet évről évre változik. Most e határozat nyomán és kitartó munka árán az élet minden területén kedvező in­tézkedések születnek. A felszólaló ezután a megyei párt vb nevében megköszönte a megyei, a já­rási és a községi nőtanácsok vezetőinek, megyénk minden asszonyának, leányának a nő­mozgalomban kifejtett áldo­zatos, kitartó, forradalmi munkásságát. Elmondta, hogy ez a munka még na­gyobb eredményeket hoz a továbbiakban. s magasabb szinten, a párt hatékonyabb közreműködésével folyik to- , vább, 1 ■ A vita végén Gulyás Emil ■ i né-r.dt, bejelentette a megyei nőtanács megszűnését, s azt, hogy a nőmozgalmi munka irányítását a jövőben az üzemekben, a tsz-ekben. a népfront szerveiben végzik a nőbizottságok az eddigieknél nagyobb önállósággal, fele­lősséggel. A magyar—finn barátsági hét fővédnöke: Losonczi Pál és Urho Kekkonen A július 3-tól Magyarof- ke Magyarországon Losonczi szágon és Finnországban egy- Pál, az Elnöki Tanács elnöke, idejűleg kezdődő magyar— Finnországban Urho Kékkő- finn barátsági hét fővédnö- nen köztársasági elnök lesz. Ősz Ferenc: Ä I(3.) — Ne akarjon engem át­verni a hadnagy úr. Van ma­gának kivel beszélgetni. Ha engem egy zsaru... izé... rendőr keres, az haza akar vágni. Pedig most olyan ár­tatlan vagyok, mint a had­nagy úr. — Bejön velem a kapi­tányságra — harapott rá a „hazavágásra” Kovács. — Ez ügyben tanúként szeret­ném kihallgatni. — Hány váltás fehérneműt vigyek? — kérdezte Zsizsik szkeptikusan és néhány inget belegyűrt a kéznél lévő kis íakofferbe. Kovács behivatta mind a két sértettet. A nőket háttal állította Zsizsiknek, akinek el kellett suttognia a következő mondatot: „Ha megszólalsz, hazaváglak”. Ezután a nők megfordultak és szemrevéte­lezték a férfit Mindkettő állította, hogy támadójuk en­nél erősebb, magasabb volt és másként is beszélt Zsizsik bóldögan indult ha- •fr Eddigi praxisában még úgysem fordult elő, hógy ár­tatlanul gyanúsították. Actán Sipos jelentette, hogy egy újságíró van itt a megyei laptól. Szávai László volt az illető, a lap nagy hírű ripor­tere, aki eredetileg a város egyik tsz-éről akart riportot írni. Az irodában azonban nem volt senki. Az egész ve­zetőség a határt járta, ehhez azonban Szávainak nem volt kedve. Visnont meghallotta a szatírügyet. Nosza, ez az iga­zán jó riport — futott össze a tinta a tollában. — Sajnos, semmiféle felvi­lágosítást nem adhatok. Az ügy nyomozás alatt van... — Ez természetes. De arról beszélhetne, hogy mi történt. A városban mindenütt ez a téma... — Más dolog pletykálni és más hivatalosan nyilatkozni — jelentette ki Kovács had­nagy. — így igaz A pletykát már hallottam, most már csak a nyilatkozat hiányzik. De bármilyen ügyes ripor­ter ez a Szávai, innen üres blokkal távozott Kovács ki­fejtette, hogy felesleges a pá­nikot fokozni. Különben sem tudnak egyelőre semmit, Szá­vai elkeseredetten ment el Kerekes Gergely bácsihoz, a népfront városi titkárához. Onnan mindig tudott hozni néhány nyilatkozatot. Alig egy hét telt el a sza- tir felbukkanása óta, a posta ötösével hozta — javarészt névtelenül — a feljelentő le­veleket. Nem akarok nem­zeti érzésekbe gázolni, de ha a téli sportokban is úgy je­leskednénk, mint a levélírás­ban, akkor a magyar Him­nuszon kívül mást sem játsz­hatnának a téli olimpián. Ko­vács hadnagy mindegyik le­velet tüzetesen átolvasta, de ha valamennyit ki akarta vol­na vizsgálni, egy külön osz­tályt kellett volna felállíta­nia. Szatírsággal gyanúsítot­tak tisztes városi hivatalno­kokat, egy nyugdíjas mecigé- pészt, a futballcsapat, kapu­sát, sőt. egy láthatóan gye­rekkéz rótta füzetlap biztcsan állította, hogy a szatír nem más, mint Gacda Géza mate­matikatanár. Egyik levél, melynek alján özv. Máthé La- josné szerepelt, részletesen le­írta, hogy a szatír, akinek neve Tóth Lajos, megtámad­ta Kocsis Gáspárnét. Miután a levélben pontos cím is volt, Kovács kiszállt a helysemre. Előbb a feljelentőt kereste: — Ja, a levél miatt... Már nem aktuális a dolog... — mondta özv. Máthé Lajosné. — Ki ez a Tóth Lajos? — Hát az élettársam... Tet­szik tudni, én láttam, amint a kerben megtámadta azt az asszonyt, de aztán kiderült, hogy nem is nagyon kellett aztat támadni, mert egy olyanféle. Az én Lajosom meg olyan természetű ember. Ha nem adok neki anonnal vacsorát, hát azonnal üt... Ha meg nem akarnék a ked­vére tenni, hát... — Mi lenne akkor? — Aztat nem tudom, mert én mindig akarok... Ekkor jött be a Lajos. Tele volt vele az ajtó. — Maga jött azzal a rend­őrségi kocsival? Hát jó! Tud­tam én, hogy baj lesz. Az a szemét Pavlovics! Mondtam, hogy ne lopjuk el azt a tíz gerendát, most meg rám akarja kenni, pedig összesen egy szscast kaptam érte, a többit, ő tette el. (Folytatjuk) Túl a határon IV, A FINN FŐVÁROSBAN. Helsinkiben az egyik nap a tanács művelődésügyi osztá­lyára vitt az utam, mert. ott kaptam vezetőt a napi iskola- látogatáshoz. A rendkívül temperamentumos elöadónő nagy örömmel vette át a név­jegyemet. és nagyban magya­rázta. hogy ő már járt Ma- gj'arországon. Beszélgetésünk azonban megszakadt, mert megjött az osztályvezető és vele társalogtunk a finn is­kolarendszerről és nevelési kérdésekről. Amikor aztán el­indultunk az iskolák látoga­tására. s kocsiba szálltunk, azt kérdezi Maria Pietelá, hogy az én városom, nincs-e nagyon távol Debrecentől. A megfelelő válasz után még kedélyesebben kérdezte, hogy hogy van Direktor Tárnái Nyíregyházán. Mondtam, hogy nem tudom pontosan, mert régebben nem láthattam, még áprilisban eljöttem hazulról. És kitűnt, hogy ez a hölgy tavaly, ősszel kiküldetésben járt Magyarországon a gyógy­pedagógiai oktatás tanulmá­nyozására, s így jutott el a mi városunkba is, ahol na­gyon kedves, családias fo­gadtatásban volt része. Nem először tapasztaltam ezen az úton is, hogy milyen kicsi a világ. Párizsban, az UNESCO-epületben találkoz­tam egy Eötvös kollégista egykori kollégámmal, akivel 30 éve nem beszéltem. S amikor nagyon megörültünk egymásnak, az is kiderült, hogy ő is ugyanabban a szál­lóban lakik, mint én, ö azon­ban csak egy hétre jött el Budapestről egy- levéltáros { konferenciára., .k »<.jr . DE AZZAL IS LEHET ITT, Finnországban is találkozni, hogy a hírünk kezd kissé ja­vulni, már nemcsak gulyás, Puskás, tschikos, van az em­berek emlékezetében, hanem Visegrád, Esztergom, Balaton és Duna-kanyar, Kodály-mód- szer és Bartók-zene is. Mert mind többekkel találkozha­tunk, akik jártak nálunk és ez már mind több előnyös tu­lajdonságunk ismeretével, is­mertetésével jár. Nagyon so­kat jelentenek maguk a diák- levelezési akciók. Bordeaux- ban egy egész UNESCO-klub, Liege-ben egy sereg ta­nárképző főiskolás je­lentkezett, hogy szeretne magyar diákokkal levelezni; most Helsinkiben pedig az ifjúsági szakkörök országos központja kért sok magyar le­velezőpartnert elsősorban né­met, francia, vagy angol nyelven, 15—20 éves finn fia­talok számára (Kansakoulun Kerhokeskus, Helsinki 18, Eerinkatu 28 a. Suomi — Fin­land.) Szerény keretek között ad lehetőséget ez a barátság­kötés a béke gondolatának, a nemzetközi megértés, a békés egymás mellett élés eszmei­ségének gyakorlására. És ha ez a levelezés folytatódik ké­pes ismertetők, tájékoztatók küldésével, népi vagy táncze­nei felvételek, lemezek cseré­jével, szép bélyegek küldésé­vel hamarosan el lehet jutni a csoportos, vagy egyéni látoga­tásokig, ezekre is szép példát lehetett, látni, találni többfe­lé. (Csak az a fontos, hogy ne azt keressük azonnal, hogy milyen anyagi hasznunk lehet ezekből a kapcsolatokból. Saj­nos nem egyszer előfordult, hogy valaki küldött szép leve­lezőlapokat, hanglemezt — de még csak köszönő választ sem kapott érte...) EZ A KAPCSOLATKERE­SÉS néha hallatlan eredmé­nyekkel járhat. Finnország­ban szinte mindenki számon tartja, hogy a budapesti Thália Színház tavaly vállal­kozott a finn nemzeti eposz, a Kalevala színre alkalmazá­sára, s hogy ezt. most április­ban Helsinkiben is bemutat- I ták a budapesti színészek. A I néprajzi múzeumban jól ís- I merik a magyar tudósoknak, Vikár Bélának. Kor óm pay Bertalannak, Ortutay Gyulá­nak finn néprajzi kutatásait és az érettségiző diákok vi­lágirodalmi szöveggyűjtemé­nyében három Petőfi-verset és egy József Attila-költe- ményt találunk; a fiatalabba­kat a tematikus összeállítású kötetben Székely Magda kép­viseli — a mátészalkai Képes Géza kitűnőnek minősített fordításában. (Ilyenkor ter­mészetesen az is eszünkbe juthat, hogy a mi érettségiző diákjaink meg tudnak-e ne­vezni egyetlen finn írót, vagy költőt, esetleg azok: akik irodalom szakos tanárnak ké­szülnek?) A finnek nemcsak nyelvro­konaink, hanem hasonlóan el­szigetelt nyelvi kultúrával rendelkeznek, mint mi. De azon túl, hogy az iskolákban nagyon hamar kezdik az alsó tagozatban az első, a felső­tagozatban a második, a gimnáziumban a harmadik idegen nyelv tanulását, mert tudják, és érzik, hogy pusz­tán anyanyelvükön nem bol­dogulhatnak határaikon túl, hallatlan szívóssággal ragasz­kodnak ahhoz, hogy megőriz­zék azt, ami nemzeti hagyo­mány és eredeti finn értéke­ikkel igyekeznek szerepelni a nemzetközi kulturális élet­ben, a hagyomány és a népi értékek alapján formál­ják épületeiket, írják zenéjü­ket a legmodernebb hangsze­relésben, festik képeikét, al­kotják szobraikat. ÍGY NEM VESZNEK EL a nyugatutánzók tengerében, hanem önmagukhoz hűen, ha-. gyományaikat tovább fejleszt­ve, megmaradnak saját sajá­tossága .iái, egyre tökéletesí­tett formában. A legjobba^ a modern építkezésben tudtam eddig ezt az eszmeiséget nyo­mon követni. Az elmúlt ki­lenc hét alatt igen sok új, egészen modern oktatási in­tézményben fordultam meg, négy nyugati országban. Igen érdekes megoldásokat láthat­tam, de többnyire a formák, hidegsége és ridegsége merev­vé, idegenné tette az üveg- és betonépítményeket. Finnor-; szágban már nem egy Olyan egészen modern technikai el­járással épített iskolát láthat­tam, amely tágas, de kedves vitrinekkel, faborításos dí­szítésekkel, a bútorok kelle­mes színével otthonos benyo­mást keltett, a mosdók, diák­klubok olyanok, mint egy csa­ládi házban, ahol sok a gye­rek, a ruhatárak, öltözők, kel­lemesek, mint egy otthoni előszoba; egy nyelvi terem­ben, ahol kicsi a létszám, el­képzelhetőnek látják, hogy U alakban helyezzék el a kis asztalokat, hogy közvetleneb­bül folyhasson az oktató­tanuló munka (ezt az utóbbit egyébként másutt is láthat­tam), stb. EGYELŐRE MÉG HAT NAPIG TANÍTANAK, de mi­vel a hivatalok lassanként mindenütt áttérnek az ötna­pos munkahétre az üzemekkel es a kereskedelemmel egyet­értésben — szinte minden or­szágban nagy gondnak látják a fiatalok szabad idejének ésszerű irányítását, kulturált felhasználását. Genfben ha­talmas körben szervezett nem­zetközi konferencia tárgyalta ezt a kérdést napokon át, Helsinkiben néhány éve köz­pontot alakítottak a 10—18 éves diákok — hazai kifejezés szerint — szakköri foglalko­zásának igényesebb megszer­vezésére. S mivel ennek itt igen nagy sikere van, s pél­dául egy szakköri, országos versenyre százezer (100 000) 60—80 soros ismertetőt ké­szítettek a finn iskolásgyere­kek a Szovjetunióról, amikor a díjkiosztáson a szovjet nagykövet is részt vett, ak­kor arra gondoltam, hógy er­re, az oktatási órákon kívüli foglalkoztató munkára és az elért szép eredményekre ér­demes felfigyelni. Margóesy fémé tm. mm 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents