Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

»70. }<5Hus 3. KELET-MAGYARORSZAC Lakáshelyzet közelről és távolról Mennyivel zöldebb a rét? A lakáskérdés egyidős az osztálytársadalmakkal. A lát­szatdemokráciák adta lát- szatjogt^kat érzékeltető mon­dás, miszerint bankárnak, koldusnak egyaránt joga a híd alatt lakni, a maga egy­szerűségében villantja fel a probléma bonyolultságát. Azt, hogy nem jogokról, hanem a társadalomban elfoglalt hely­zetből következő lehetőségről van szó. S arról, hogy elvben minden társadalom minden tagjának joga van a megfele­lő lakáshoz. Kérdés: a külön­böző gazdasági-társadalmi rendszerek miként elégítik ki e természetes emberi igényt? A szomszéd rétje mindig zöldebbnek tűnik. Most, ami­kor az ismert határozatok alapján a lakáskérdés ha­zánkban is napirendre került, vegyük szemügyre, közelebbi és távolabbi szomszédaink rétjeit. A lakáshelyzet megítélésé­nek nemzetközileg elfogadott szempontjai a következők: a különböző jövedelmű rétegek lakásellátottsága; a családok- háztartások átlagos nagy­sága; a lakások nagysága és felszereltsége; a lakásállo­mány kora és állapota. Szám­szerűen: rossznak minősítik a szakemberek a lakáshelyze­tet, ha kétszáz lakásnál keve­sebb jut ezer lakosra. Köze­pesnek, ha az ezer lakosra jutó lakások száma két-há- romszáz között van, s jónak, ha háromszáz fölött. A lakás­építés erőteljes ott, ahol évente nyolcnál több új la­kás jut ezer lakosra. Közepes, ha ez a szám öt-nyolc. Gyen­ge, ha öt alatt van. Az európai tőkés országok, s hazánk adatait összevetve — a szocialista országok lakás- helyzetével a következő cikk­ben foglalkozunk — megálla­píthatjuk: a középmezőnyben helyezkedünk el az általános lakáshelyzetet tekintve, né­hány esetben azonban már a jók között sorakozunk. Ma­gyarországon — itt és a to­vábbiakban minden esetben 1968-as adatokról van szó — ezer lakosra 309 lakás jut. Ugyanez az adat Ausztriában 334, Nagy-Britanniában 337, Dániában 356, Hollandiában 280, a Német Szövetségi Köz­társaságban 348, Olaszország­ban 314, Spanyolországban 284, Svájcban 326. A legjobb a helyzet Svédországban. Itt az ezer lakosra jutó lakások száma 371. Az adatok, tények — s bár­mennyire is nehéz a hazai lakáshelyzet, szégyenkezésre nem adnak okot —, de né­hány „finomságot” már nem fejeznek ki. Azt például, hogy emberek tízezrei csak statisz­tikai értelemben lakástulajdo­nosok — pl. Spanyolország­ban. Nagy-Britanniában — mert a részükre jutó lakások üresen állnak, míg ők nyo­mortanyákon, hulladékból tá­kolt kalyibákban élnek... Vagy azt — ami viszont számunk­ra kedvezőtlen —, hogy mek­korák ezek a lakások? A kép megalkotása tehát nem olyan egyszerű, mint el­ső látásra tűnhet. Tagadha­tatlan: a fejlett tőkés orszá­gok lakáshelyzete kedvezőbb a mienkénél. Ám ha azt kez­denénk vizsgálni, hogy hon- nét indultak ezek az orszá­gok 1945 után, s honnét ha­zánk, illetve azt, milyen ká­rokat szenvedett a lakásállo­mány a háborúban idehaza, s milyet másutt, már jóval reá­lisabb képet alkothatnánk. Hagyjuk azonban a visszate­kintést azzal, hogy köztudott dolgokról senkinek sem sza­bad elfeledkeznie...! A legtöbb lakást nem csak Európában, hanem a világon — számszerűen — a Szovjet­unióban építik. Az európai tőkés országok számszerű la­kásépítési adatai erős — de érthető — eltéréseket mutat­nak. Dániában 45 ezer, Auszt­riában 51 ezer (hazánkban 67 ezer) lakás épült fel egy esz­tendő alatt, de Nagy-Britan­niában már 431 ezer, a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban 542 ezer. Éppen ezért jobb mércét választunk. Ilyen az ezer lakosra jutó lakásépí­tések száma. (Magyarorszá­gon 6,5.) Ezt tekintve Svédor­szág ismét a listavezető, ahol az ezer lakosra jutó újonnan épített lakások száma 13,4. Ausztriában 6,9, Dániában 9,2, Nagy-Britanniában 7,7, Fran­ciaországban 8,2, a Német Szövetségi Köztársaságban 9,0, Olaszországban 5,3. A kérdés folytatása tör­vényszerű. Most már tud­juk, mennyi lakás épül, ám ki és kiknek,, s milyen laká­sokat épít? (Spanyolországban például 7,7 az ezer lakosra jutó lakásépítés mutatója, s az épített lakások nagyobb része négy vagy több szobás. Az épített lakások egyharma- da azonban üresen áll, míg a hivatalos jelentések hajlékta­lanok százezres seregéről szá­molnak be...) Tény: Angliát kivéve az európai tőkés or­szágokban a lakások túlnyo­mó többségét magánszemé­lyek, illetve magánvállalatok építik, s az állami lakásépít­kezés nem tölt be jelentő­sebb szerepet. Ausztriában például 9.9 százalék, Dániá­ban 1,8, Hollandiában 0,5, a Német Szövetségi Köztársa­ságban 3,0 százalék mindössze az állam finanszírozta lakás­építések aránya a teljes mennyiségből. (Görögország­ban nulla, s az építési köl­csön is teljesen ismeretlen.) A magánvállalatok természete­sen áruként értékesítik a la­kást: aki megfizeti, azé. S a legtöbb országban a lakbérek megállapítását sem korlátoz­za semmiféle állami rendel­kezés. Mészáros Ottó m lljabb hét nagyközség megyénkben Megszűnt a baktalórántházi és a tiszalöki járás Hodászon dr. Fekszi István mondott beszédet A tanácsi szervezet to­vábbfejlesztése, az államigaz­gatás korszerűsítése folya­matában jelentős dátum volt 1970. július 1. Szabolcs- Szatmár megyében. A megyei tanács újabb 7 nagyközség szervezését rendelte el a tegnapi nappal. Hodászon dr. Fekszi István, a megyei ta­nács vb-elnöke, Záhonyban dr. P. Szabó Gyula, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet- tese, Vaján Gulyás Emilné dr., a megyei tanács vb- elnökhelyettese,- Nagyha­lászban dr. Fábián Lajos, a megyei tanács vb-titkára, Fehérgyarmaton Koncz Ká­roly, a HNF megyei titkára, Nyírmadán Dani Endre, a megyei tanács vb tagja és Tiszadobon dr. Ignácz Béla, a megyei tanács vb osztály­vezetője ünnepség keretében nyújtotta át a nagyközségek­ről szóló alapító oklevelet. Ezzel a nagyközségek szá­ma 12-re emelkedett Sza- bolcs-Szatmár megyében. (Is­meretes, hogy január 1-i ha­tállyal már 5 nagyközség — Baktalórántháza, Csenger, Tiszalök, Tiszavasvári, Ujfe- hértó — szervezése történt meg.) így 1970. július 1-től 92 217 Szabolcs-Szatmár me­gyei lakos él nagyközségben. Ugyancsak július 1-vel ala­kult 24 községi tanács — ez a szervezés 67 községet érint. Ezzel a közös tanácsok száma 48-ra emelkedett me­gyénkben. Jelentős változást hozott megyénk tanácsi szervezeté­ben, államigazgatásában, hogy 1970. július 1-vel a bak. talórántházi és a tiszalöki járások megszűntek. Mind­ezeket az említett szervezeti változásokat figyelembe vé­ve most már 7 járási tanács működik Szabolcs-Szatmár megyében. Egyébként a- me­gye 232 települése közül 3 városi. 152 községi tanács működik, ez utóbbiból 104 önálló, 48 pedig közös ta­nács. Mint említettük, a tegnapi nappal nagyközséggé szerve­zett 7 településen ünnepélyes keretek között tartott tanács­üléseken nyújtották át a nagyközséggé nyilvánító ok­leveleket. A hodászi ünnep­ségen — ahol megjelent dr. Mázsári István, a megyei pártbizottság osztályvezetője is — dr. Fekszi István, a megyei tanács vb-elnöke mondott beszédet. Elmondta többek között, hogy miként a többi telepü­lésen, úgy Hodászon is je­lentős esemény a nagyköz­ségi rang elnyerése. Egyik megnyilvánulása ez azoknak az intézkedéseknek. ame­lyek a szocialista demokra­tizmus erősítésére, az állami élet fejlesztésére, a lakosság ügyeinek jobb és felelősség­teljesebb ellátására irányul­nak. A tanácsrendszer 20 éves eredményei kedvező feltételeket teremtettek ah­hoz, hogy ebben a folyamat­ban a tanácsok is jobban a mai követelményekhez iga­zítsák munkájukat — mond­ta, majd azzal folytatta, hogy a tanácsok és szerveik munkájának szervezése pár­tunk politikájából adódik; abból, hogy szüntelenül ke­resni, kutatni kell azokat az elvi, politikai, szervezeti és módszerbeli okokat, ame­lyek kedvezőtlenül hatnak állami életünk fejlődésére, ugyanakkor meg kell honosí­tani azokat a módosatokat, amelyek jobb megoldást ígérnek. Fekszi elvtárs beszélt ar­ról. hogy a lakosság széles körű bekapcsolása a7. állami munkába nem ösztönös fo­lyamat, hanem szükségszerű követelmény. Szólt azokról a hatásokról, amelyeket az új gazdasági mechanizmus gya­korol az állami életre, a tanácsi szervek és a lakosság kapcsolatára. — Ahogyan nő a tanácsok feladata és ha­tásköre, önállósága. úgy növekszik annak a lehetősé­ge, hogy a lakosság helyi igényeinek kielégítése mind­inkább a tanácsi tevékenység körében valósuljon meg. és hogy a lakosság sokféle formában vegyen részt a he­lyi ügyek intézésében — hangsúlyozta, majd arról szólt, hogy a tanácsi rend­szer továbbfejlesztését az szolgálja a legjobban, ha biz­tosítjuk, hogy — a törvény­ben meghatározott keretek között — önállóan döntsenek a lakosság életkörülményeit erőteljesen befolyásoló vá­ros- és községpolitikai kér­désekről, s mindezekhez ren­delkezzenek a szükséges anyagi és személyi feltéte­lekkel. A tanácsok és szerveik munkájának fejlesztése első­sorban nem szervezeti változ­tatásokat, hanem a munka tartalmának tervszerű meg­változását követeli. Az utóbbi években erőteljesebb fejlődés indult meg a hatás­körök decentralizálására. Olyan községhálózat kialakí­tása van folyamatban, amely megfelelő területi és szerve­zeti alapot nyújthat az igaz­gatási hatáskörök telepítésé­hez. — Az ügyfelek azt várják az államigazgatástól, hogy gondoskodjék róluk, működ­tesse és fejlessze a kulturált életkörülményekhez szüksé­ges intézményeket, teremtse meg szükségleteik kielégíté­sének feltételeit. E sokrétű feladatot az államigazgatás csak jó szerkezetű község­hálózat esetében képes ellát­ni — mondta, majd arról beszélt, hogy például a nagyközségi kategória kiala­kításának az a célja, hogy a községi tanács és a la­kosság kapcsolata tovább ja­vuljon, egyszerűsödjék a munka és emelkedjék annak színvonala. Ezelőtt a közsé­gek önállósága sok vonatko­zásban csak névleges volt és különböző felső szervek gyámkodtak felettük. A nagyközségi ranggal járó nagyobb hatáskör és önálló­ság által az eddiginél elő­nyösebben biztosítható pél­dául a lakosság kommunális, egészségügyi ellátása, kultu­rális, kereskedelmi, ipari szolgáltatási szükségleteinek, az ügyek intézésének kttl é- gítése. Ezentúl céltudatosab­ban és koncentráltabban le­het felhasználni a helyi erő­forrásokat, nagyobb lehető­ség nyílik a lakosság kezde­ményezésének kibontakozta­tására. stb. A továbbiakban konkré­tan arról szólt, mit jelent a Hodász Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozó Hodász, Kántorjánosi és Nyírkáta la­kóinak életében ez a mostani változás. Végezetül arról a felelős­ségről szólt, amely a nagy­községi közös tanács cím­mel együtt jár: ez az új forma csak akkor lesz teljes, ha megfelelő tartalommal párosul. (a. s.) Férfiak a „Vulkániból Új gyár Kisvárdán Egy munkásréteg növekedése - Rang a szakmában, gond a kínzásban A . fővárosi tanács végre­hajtó bizottság^. fontos, me_ gyénket is érintő határozatot hozott. Ebben egyebek kö­zött kimondja, hogy a fővá­rosi fanács iparkitelepítési alapjából 25 millió forintot ad az Öntödei Vállalat Kis- várdára települő faáru és mintakészítő üzemének Sza­bolcsba költöztetésére. A második „Vulkán” jelen­legi beruházási költségeit 70 millióra számítják a terve­zők. Mire megépül, 260 em­bernek fog kenyeret adni az új szabolcsi városban. Ha volt valaha szabolcsi ipartelepítés körül képzési probléma, ez annak ígérke­zik. Nem akármilyen 260 embernek kell dolgoznia a második kisvárdai Vulkán­ban. Itt csupa szakmunkás kívántatik. Az ország összes nagy öntödéinek öntómintá- kat készíteni, mégpedig hi­bátlanul, tized-, sőt szácad- milliméter pontossággal, ez olyan megbecsülés — de egyúttal olyan feladat és fe­lelősség is, aminek a teljesí­tésére, megválaszolására jó időben gondolni kell. Hogyan készül az első Sólyom László: Botos Géza, főosztályvezető, dühösen lihegve ront be Cse- metke Jenő osztályvezetőhöz: — Ne is haragudj, Jenő­kém, de ez mégiscsak túlzás, tíz perc múlva indulnom kell a minisztériumba és a te je­lentésed még sehol, pedig — jól tudod — arra épül a.z egész hozzászólásom. — Bocsáss meg, Gézám, de Sárikáéknak fontos megbe­szélésük van, én pedig nem tudok gépelni. — No, majd én mindjárt megkérdezem tőlük, mi az a fontos megbeszélés! — Ne, ne! Nem szeretném, ha miattam letolnád őket... Ugyanis... khm... Szóval, mi férfiak ezt sohasem fogjuk megérteni. — Kezdem sejteni — bólo­gat Botos. — Valakit „kiérté- &lnekrz — Nyertél. Csáti Janit és Ildikét. — Ildikét? Talán Szilvikét? — Ugyan, hol élsz te! Szilvi már a múlté. — Ez csakugyan meglep, hiszen Ildi gyűrűs menyasz- szony. Azt a klassz kosaras srácot dobta ezért az ősz ha­jú jampecért! — Fordítva, öregein! Előbb a kosaras dobta őt, mégpedig tudod-e, kivel? — Stimmt, erről hallottam. Baloghné. Igaz? — Mit szólsz hozzá, két­gyermekes anya létére...? — No, no! Nem nyilatkoz­nál ilyen elítélően te sem, ha veled csalná a férjét. — Nem az esetem, szőke és magas. — Inkább a kis fekete Zsuzsi? — Sajnos én ott nem rú­gok labdába. — Miért? Már nem avval a focistával jár? Nem? Ha­nem? — Férjhez megy. — Te! Csak nem ahhoz a vén Supornyákhoz? — Lehet, hogy Supornyák vén, de a villája a legszebb férfikarban van és a kettő- húszas Mercije vadonatúj. — Jó, jó, de mit szól mind­ehhez a goré? —r— 0 már gondoskodott ma­gáról. — Ki az új titkárnője? — Coborné. — Ne hülyéskedj! Coborné jövőre nyugdíjba megy. — De a lánya, öregem, a lánya! — Ez részedről föltevés, avagy van konkrét megfigye­lésed? — Bocsáss meg, öregem, de engem nem érdekel a plety­ka, csak... ugye... vannak dol­gok, amikről már a verebek is csiripelnek. Itt van például a Modolkai ügy. — A Modolkai históriája! Arról én is tudnék mesélni egyet és mást. — Talán bent voltál azon az éjszakai műszakon, ami­kor... Most erős köhögés hallat­szik az ajtó felől. Csemetke, aki már az előbb is mintha hallott volna valamit, szájá­ra emeli az ujját, jelezvén, hogy egy szót sem tovább. A főosztályvezető nyel és bosz- szankodva fordul az ajtó felé. Ott áll Sárika. — Mit óhajt, Sárika? — kérdezi ebben a pillanatban Csemetke. — Hivatni tetszett Csemet­ke elvtárs, valami gépelés miatt. — Köszönjük, Sárika! — szól Botos Géza. a főosztály- vezető, — de szíveskedjék ta­lán odakint várakozni, jelen­leg ugyanis fontos és bizal­mas megbeszélésünk van ez osztályvezető elvtárssal. üzemrész- a második fogadár Sára? Mit tesz a jó munkás­réteg megteremtéséért? Ez­zel a kérdéssel kerestük fel Ötvös Józsefet, a Vulkán igazgatóját. Telek már van... Az igazgatói szobában minden kitüntető oklevél úgy kezdődik a falon, hogy: „Az Öntödei Vállalat 4. számú üzemének... Kitüntetés a munkaversenyért, elsőségért, helytállásért. Pedig — nevet az igazgató — már nem né­gyes számú. Ez az elnevezés megszűnt. Egyszerűen kis­várdai üzeme... így hát azt is kár kérdezni, hányas számú lesz az új. Nem a mostani telep bővül. Egy másik üzem lesz, külön igazgató­val. — Természetesen — teszi hozzá nagyon elkomolyodva —, mindent megteszünk azért, hogy ez az ipartelepí­tés jól sikerüljön. Mutatja ai eddigi intézke­déseket. A városi tanács már tud róla, hogy az új üzem­nek azt a 9 holdat nézték ki, mely a műanyaggyár mel­lett, az anarcsi országút és a vasút között terül el. A tu­lajdonos, Rákóczi Termelő- szövetkezet már beleegyezett, így hát a kisajátítással nem lesz probléma. Az építőipari kapacitást — minden beruházás legnehe­zebb részét — már szintén megtárgyalták, biztosítottak. Az illetékes építőipari válla­lat tervében is szerepel. ...és az emberek? Azt Ötvös József is nagyon jól tudja, hogy az egész vál­lalkozás legfőbb része az ember. Az emberek. Az a 250, vagy 300, aki itt áll majd munkába, itt forr ósz- sze közösséggé, itt vállalko­zik egy új. kvalifikált üzem­ág megteremtésére. Mert in­nen kell lenniök. csaknem mindnek. Az egész ipartele­pítésnek csak így van értel­me. És mindnek szakma kell. Betanított munkás nem dol­gozhat mintakészítésen. Is­mernie kell a rajzokat — rajzot olvasni külön szaktu­dás! —. pontos mintaasztalö- si munkán kívül fémminták elkészítéséhez is értenie kell. (A feminta nem bír el nagy sorozatot. .Famintából fém­mintát is készíteni: dupla szakma, de kell!) A Vulkán jelenlegi 750 munkásából fele sem szakmunkás. Ho­gyan lesz ez? Tervek már vannak. A „m/ntdk" A helybeli gimnáziumban egy osztály az általános kép­zéshez okvetlenül szüksé­ges. És a műasztalosok, min- takészitők, szerkesztők, mér­nökök, technikusok? Azokat a fővárosból kell majd hoz­ni? Dehogyis. Hiszen ez öntö­de. Van ott tucatnyi ember is. aki alkalmas arra. hogy majd „magja” legyen az új kollektívának. Már útban is vagyunk a műhely felé. Itt találkoztunk két „bele­való” mintakészítővel, kettő­vel a 10 „igazi” közül. Does Gyula és Királycsik László 35 évesek, órabérük 10,80. Éppen befejezték egy 68 da­rabból álló mintasor elkészí­tését egy új gyalugéphez. Igaz, 2 hónapig dolgoztak rajta. De a sorozat értéke 296 000 forint. Dócs Gyula örömmel újságolta, hogy már a fémmintakészítéshez is ért. Azért valamit észrevettünk. Jártuk a rekonstrukció alatt álló II. számú öntödét. Már épül az új öntőhomok-vissza- térítő alagút, a felsővezeté­kes, lapátolást megszűntető kihordók — 9 millió van eb­ben a beruházásban. Vala­mivel jobb lesz a munka itt, de csak valamivel. Ezért ne­héz szakmunkást kapni a Vulkánba. Aki itt van. az is mind át szeretne kerülni a szereidébe, óriási különbség 1400 fokos folyékony vasak mellett pörkölődni, mint a hűvösben dolgozni. A védő­ital megvan, de kevés vonzó­erőnek. Anyagi elismerés is kellene. Erről beszélt az ön­tőmunkásak minapi kong­resszusán Petykó József mű­helybizottsági titkár, a kis- várdaiak küldötte is. írás­ban is beadta felszólalását. Aligha tévedünk, amikor az országos vállalat figyel­mébe ajánljuk ezt a felszó­lalást. Jogos észrevételeinek tudomásulvétele is hozzá­tartozik az új iparlelepítes jövendő sikeréhez. Bízunk . benne, hogy így is lesz. Geszteiyi Nagy Zoltán Fontos megbeszélések

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents