Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-11 / 161. szám
S. ©Mal KELF” VM AGY ARORSZ AO 1970. Július .XL Külpolitikai széljegyzet: ,lMagánlátogatások"a diplomáciában Teljes erővel tombol a nyár, igazán elérkezett - az utazások és látogatások időszaka. A diplomáciai életben azonban különleges jelentőséget nyernek a „magánlátogatások”. Például Ian Smith, a reakciós rhodésiai rezsim miniszterelnöke — miként a Reuter tárgyilagos szűkszavúsággal, mindössze 2 sorban közli — pénteken „magánlátogatásra” a Dél-afrikai Köztársaság fővárosába érkezett. Smith pretóriai útját már csak azért sem lehet nyaralásnak nevezni, mert földte- kénlknek azon a részén történetesen most van a téli idény kellős közepe. Az ilyen diplomáciai „magánlátogatás” természetesen sok találgatásra ad alkalmat. Alkalmasint nem járunk messze az igazságtól a magunk találgatásával Úgy véljük, Smith „magánlátogatása” elsősorban Mullemelk, a Dél-afrikai Köztársaság kölügyminlazterének szóL Muller ugyanis június végén, közvetlenül az angol választások után „véletlenül” éppen Londonban járt és „magánlátogatást” tett az új angol külügyminiszternél, Sir Alec Douglas Hornénál. Érdekes módon a brit sajtó tudni vélte e „magán látogatás” korántsem magánügyet képező témáját. A Wil- son-kormány annak idején, a nemzetközi közvélemény és az ENSZ nyomására, beszüntette a fegyverszállításokat a fajüldöző. fasiszta Dél-Afrikának. A konzervatívok azonban nem csináltak titkot belőle, hogy ha ismét hatalomra kerülnek — s ez íme megtörtént — felülvizsgálják ezt a határozatot. Nagyon is hajlanak arra, hogy felújítják a dél-afrikai fegyverszállításokat Hiszen a to- rykkal a nagytőkések és üzletemberek kerültek hatalomra, akik eddig sajnálták, hogy elestek ettől a jó üzlettől. A wilsoni politika felülvizsgálását helyezték kilátásba a konzeirvatívok Rhodesia kérdésében is. S feltehető, hogy Douglas Home, Mullerrel tárgyalva, erről is részletesebben körvonalazta elképzeléseit. Smith tehát, minden valószínűség szerint ezért tesz most „magánlátogatást” Pretoriában. Mielőtt nyíltan újra felvenné egymással a kapcsolatot Salisbury és Lón. dón, nem árt harmadik, közvetítő partneren át tájékozódni a lehetőségekről. Sajnos, tartani lehet attól, hogy a Heath-korm íny csakugyan engedékenyebb lesz a Smith-rezsimmel szemben, mint volt a Wilson-kabinet Az pedig Rhodesia lakossága túlnyomó többségének — a négereknek — amúgy sem rózsás helyzetén csak tovább ronthat T Az AP és AFP hírügynökség jelentése szerint pénteken írták alá Ammanban a Jordániái kormány és a Palesztinái gerillaerők képviselői a viszonyukat újonnan szabályozó megállapodást. A felek egyrészt megegyeztek abban, hogy a Palesztinái szervezetek teljes akciószabadságot kapnak az- Izrael elleni harcban, másrészt pedig, hogy a gerillák tiszteletben tartják a jordániai állam szuverenitását A megállapodást Rifai jordániai miniszterelnök és Arafat, a Palesztina! Felszabadítási Szervezet elnöke írta alá. Saragat olasz államfő a politikai pártok vezetőivel folytatott háromnapos konzultációk befejezése után újságíróknak kijelentette: csak szombaton fogja közölni, hogy kit bíz meg az új — a háború óta immár harminckette- dik — olasz kormány megalakításával. A legtöbbet emlegetett név az esélyes jelöltek között változatlanul Andreottié '.(i *<' ♦ Áhlers államtitkár, nyugatnémet kormányszóvivő pénteken a kabinet ülése után közölte. Scheel külügyminiszter előreláthatóan július végén, vagy augusztus elején utazik Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson a kölcsönös lemondást tartalmazó kétoldalú megállapodás megkötéséről. Szuhe-Bátor földje Nevét város, szülőhelyén tér és legendák őrzik. Dicső tettei a mongol nép történelmének legemlékezetesebb fejezeteit alkotják. Szuhe-Bátor, s hajdani Urga — ma Ulánbátor szülötte, egyszerű jobbágy létére negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1921, július 11-én győzelemre vezette a népi demokratikus forradalmat. Alig múlt 28 éves, már a mongol forradalmi hadsereg parancsnoka, s a szovjet Vörös Hadsereg oldalán, csapatai élén megsemmisítő vereséget mér Ungern báró fehérgárdistáira. Felszabadítja a mai fővárost és megteremti a későbbi Mongol' Népköztársaság alapjait. Nagy múltú nép vívta ki függetlenségét, szabadságát azon a 49 esztendővel ezelőtti nyáron. Kétezer éve őseink közös pusztákat birtokoltak: Mongólia mai területe valamikora hunok törzsszövetségének uralma alá tartozott. Nyolc évszázad telt el azóta, hogy a Csendes-óceántól Európáig rettegték Dzsingisz kán, a feudális,, mongol világbirodalom megalapítója nevét. Néhány véres, testvérháborúkkal és villongásokkal terhes évszázad múltán kínai militaristák és orosz ellenforradalmárok igázzák le Mongóliát. Szuhe-Bátor elévülhetetlen érdeme, hogy már 1919-ben illegális forradalmi kört szervez, amellyel megteremti a feltételét a Mongol Népi Forradalmi Párt megalakulásának, A két távoli ország: hazánk és a Mongol Népköztársaság kapcsolatai — miként arról a közelmúltban hivatalos, baráti látogatáson Mongóliában járt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyilatkozott — testvériek, barátiak, a két nép azonos érdekein alapulnak. Nemzeti ünnepük, július 11-e, a népi forradalom 49. évfordulója jó alkalom arra, hogy szívből jövő jókívánságainkon túlmenően áttekintsük kapcsolatainkat és az együttműködés további lehetőségeit. Annál ti inkább, mert — büszkén mondhatjuk — kölcsönösen sokat tettünk a barátság ápolásáért. Szakembereink sűrűn és szívesen látott vendégek az ajmakok — mongol kerületek — városaiban és településein. Tapasztalataikat az ország iparosításában, mezőgazdaságának és állattenyésztésének fellendítésében, nem utolsósorban a sztyeppék éltető kincse, a víz fellelésében és hasznosításában gyümölcsöztetiik. A Mongol Népköztársaság népe ma már fejlődő agráripari országban él, leküzdötte az írástudatlanságot és a pusztító járványokat. Ha a feltételek nem is, céljaink azonosak: virágzó szocialista hazát építünk, a szocialista országok nagy családjának közös ügyét szolgáljuk. Távoli barátaink nemzeti ünnepén ehhez az országépítő munkához kívánunk további sikereket, abban a reményben, hogy testvéri együttműködésünk tovább erősödik népeink javára. Ősz Ferenci A presszó előtti téren egy nagy csoport közepén hossc.ú hajú suhancot tartottak fogva. Beatles frizurája csapzot- tan lógott, szeme ijedten forgott. A tér másik oldalán futva közeledett Sipos és Csontos. — Itt kell meglincselnt — sivított egy éltes nő. Végre sikerült megtudni, hogy mi történt. A fiatalember mellett álló lány az erdőn jött haza A fickó mellé- szegődött és megtámadta. Csontos Kovács fülébe súgta: — Ez a huligán tett nekem is ajánlatot. A lányt és a fiút bekísérték a kapitányságra. — Az úgy volt — kezdte a lány —, hogy az erdőn át jöttem haza. Akkor a seatír mellém szegődött. Először csak azt mondta, hogy szép este van és ilyenkor csak két dolgot lehet csinálni, de neki nincs kedve moziba menni. Aztán meg azt mondta, hogy az apja bent van a gyárban és üres a lakás... — Ez csak nem bűn — szólt közbe a fiú. — Maga most hallgat — ta- náclolta Farkas. Bántotta magát? — kérdette Kovács. — Nem... De követett és mindenfélét mondott. Ar.tán én szaladni kezdtem és mire kiértem az erdőből, sok ember jött, akik elfogták... — Sóder az egész. Amikor vakerálni kezdtem neki, még vihogott is. Erre én azt hittem, hogy jó vagyok nála. Hát ráhajtottam. Erre bedili- zett. Azt hittem, hogy úrilány, aki mielőtt utolérik, fut két tiszteletkört. Ki a fene gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Egyáltalán ki maga? — Bartos Zoltán. A faterom a gyár igazgatója. Én nem lakom itt. Csak két napra látogattam meg ae. öreget.Kovács felhívta Bartost. A fiú igazat mondott. — Jegyzőkönyv nem lesz? — kérdezte a lány. — Ha akarod, én felveszem — ajánlotta a fiú. Együtt mentek ki az épületből, egyenesen a Levendulába. — Ezeket sikeresen összeboronáltuk — nevetett Farkas. — Nehogy azt higgye őrnagy elvtárs, hogy holnap az egész város, ezt az esetet is nem írja a szatír számlájára. Az emberik lassan száz esetről beszélnek, holott összesen három volt... — Négy szólt közbe Sípos, aki már előbb belépett, de nem merte a tiszteket a dialógusban megzavarni. — Micsoda? — Jelentem, egy fiatal pár van itt A lányt ma este megtámadták. — Engedje be őket Az újabb áldozat Kiss An-, Észak-Írország — a polgárháború mezsgyéjén •<«»SZÖGESDRÖT BELFAST UTCAIN. Belfastban, a Jogfosztott és szegénysorsó fr katolikusok által lakott Falls Poad negyedet az angol katonaság szögesdróttal kerített« körül. A negyed lakói a kijárási tilalom miatt nem mehetnek ki lakóövezetükből, még vásárolni sem Képünkön: egy fiatalember az angol katonák tilalma ellenére éleümiszer- csomagot próbál átjuttatni a drótakadályon. (Keiet-Magyarország teleíoto» Az éppen hogy hivataliba lépett tory kormány elérkezett első politikai vizsgájához. Edward Heath miniszter- elnök aligha számított arra, hogy július 12. helyett már a hónap első napjaiban megkezdődik a szokásos észik-irországi „forró nyár”. Ugyanis hosszú ideje mindig az úgynevezett orániai rend július 12-i felvonulása váltotta ki Ulsterben a katolikus kisebbség ellenlépéseit Megdöbbentő, hogy ez az ország mennyire nem tud kilépni a középkorból. 1690. július 12-én volt az a bizonyos Boyne melletti csata, amelyben a protestáns Orániai Vilmos legyőzte a katolikus II. Jakab királyt, s ezzel meghódította Ulsbert, az ír sziget északi felét Azóta részben az angol bevándorlók sokasága, részben az erőszakos térítés következtében a protestánsok kerültek túlsúlyba ezen a területen. Ma egymillió protestáns él Észak-Irországban, a katolikus ír kisebbség lélekszáma pedig alig több félmilliónál. Mivel az angolok hódítóként jöttek az országba, már a múlt század elején megszerezték a legzsirosabb földeket; az ő ellenőrzésük alatt na volt A fiú, áld bekísérte egyetemi évfolyamtársa és vőlegénye: Zsoldos Géza, az egyetem KISZ-titkára. A lány csak annyit tudott, hogy egy fiatal, kisportolt termetű férfi volt a támadó. A sötétben semmit sem látott. A fiú sírt dühében és tehetetlenséggel vádolta a rendőrséget. — Ne féljen fiatalember. Egy hetet nem adok és kezünkben'lesz a tettes. Másnap reggel megjelent Farkasnál Bálint János, a gyár párttitkára, országgyűlési képviselő. — Elvtársak. Itt tenni kell valamit. Nem fenyegetni akarok, de ha nem kapják el azt a bűnözőt, én interpellálok a nemsokára kezdődő országgyűlési ülésszakon. — Pont SE hiányzott — morgott Farkas. — Kovács elvtárs! Hívja be a munkás- őrparancsnokot. A segítségüket fogjuk kérni... Farkas őrnagy nagy hadműveletet szervezett. Ötven munkásőrt kértek meg a kiserdő teljes megszállására. Természetesen az akciót úgy kellett lebonyolítani, hogy a szatírt ne riasszák el. A résztvevők eligazítása ezért úgy festett, minha egy jelmezbálra készülődnének. ment végbe Észak-Irország gyér iparosítása, ők tehát a gazdagabbak, s a katolikus Írek a szegényebbek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a sziget déli felén az önálló ír Köztársaság sohasem mondott le az északi területeik visszaszerzéséről, az ország újraegyesítéséről. A sziget története alig-alig emlékszik nyugodt évtizedekre. A gazdasági fellendülés egy-egy rövid szakaszán a függetlenségi mozgalom elcsendesedett, de mert a protestánsok — akik a közigazgatásban is „birtokon belül” vannak — megengedhetetlen diszkriminációt alkalmaznak a katolikus kisebbséggel szemben, újra és újra fellángol az egyenlőségért küzdő polgárjogi mozgalom. 1968 előtt már úgy tűnt, az észak-írországi írek megelégszenek azzal, hogy a jelenlegi határokon belül vívják ki a polgári egyenlőséget. Az évek múltával azonban mind reménytelenebbnek érezték ezt a küzdelmet, s ma — kimondatlanul is — ismét az ír Köztársasággal való egyesülés igénye elegyedik követeléseikben. Különösen reménytelennek érzik az írek a helyzetüket, amióta ismét a konzervatív párt — az ulsteri unionisVoltak, akik az erdéseek jellegzetes egyenruháját viselték, mások munkásoveráll- ba bújtak. A rendőrség két gépírónője — akiket ezúttal „csali”-nak neveztek — a lehető legdekoráltabb ruhájában pompázott. Többen URH adót rejtettek kabátjuk alá. Egyenként távoztak a rendőrségről és egy félórán belül úgy eltűntek az erdőben, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak néhány erdészt lehetett látni, akik fontosságuk teljes tudatában szemlélget- ték, méricskélték a fákat, nem egy esetben olyanokat, amelyeknek a tetején egy URH-adóval felszerelt munkásőr kuksolt. A két lány: Gizi és Piri külön-külön sétálgattak az úton, időnként leültek egy fatönkre, olvasgattak, majd újra tovább ballagtak. Csendes volt az erdő. Az akcióban résztvevő hetven ember idegeit a moccanatlan csend, a lassan cammogó ijiő egyre jobban feszítette. Farkas őrnagy és Kovács az erdő melletti kisvendéglőben telepedtek le. Sipos az URH adó-vevővel a kocsma raktárhelyiségében ücsörgött. Nem történt semmi. (Folytatjuk) ták angol megfelelői — vette kezébe a kormányrudat. Ezen a helyi reakció anyányira felbátorodott. hogy Bernadette Devlin letartóztat tásával a józan észnek ellentmondó, súlyos provokációra ragadtatta magát. Az alig 23 éves Bernadette a Westminsterben a legfiata- abb képviselő. A mostani választásokon az észak-írországi munkások szavazataival csak még inkább meg- _ szilárdította mandátumát. Éz‘ a fiatal, az ír nacionalizmus és britellenes gyűlölet szellemében nevelkedett, tehetséges lány mindössze másfél, kétéves politikai szereplése során felül tudott emelkedni a jogos, de mégis csak szűk és bizonyos fokig illuzionista nemzeti harc korlátain és ma az észak-írországi munkásság egészének! — protestánsoknak és katolikusoknak egyaránt — közös érdekeit helyezi előtérbe. Amikor a rendőrség Londonderry határában letartó*, tatta és börtönbe hurcolta Bernadettet, Belfastban valósággal elszabadult a pokol. Az összeütközések július 4-re már csaknem polgárháborús méreteket értek el. Fegyverropogás, könnygáz és felgyújtott járművek, az épületek lángjai, benzinpalackok fellobbanó tüze, a kőzáporral támadó fiatalok csatakiáltása és a sebesültek jajveszékelése jellemzi a belfasti helyzetet. Mikor e sorokat írjuik, már 11 a halálos áldozatok száma. sok százan sebesültek meg, de megtörténhet, hogy mire e sorokat kinyomtatják, az áldozatok száma lényegesen nagyobb lesz. Különösen nyugtalanító, hogy mind 9 kirendelt katonaság, mind az ír tüntetők lőfegyvereket, sőt géppuskákat is használnak. A sebesültek közül hat- vanan lőtt sebbel kerültek kórházba. A nemzeti gyűlölködés lángjai oly magasra csaptak, s az események olyan irányt vettek, amilyent a magát szocialistának valló Bernadette sohasem akart. A börtönből is azt üzente eszme- u-sair.&k: ne engedjék, hogy megosszák és egymás ellen uszítsák a katolikus és protestáns munkásokat, a szegényeket. Az új angol kormány azonban semmiféle más megoldást nem tud kitalálni erre a rettenetes helyzetre, mint azt, hogy újabb és újabb csapatokat küld Észak- Írországba, mindig több és több fegyver dördül el és semmi sem történik az írek tényleges problémáinak orvoslására. Sz. L. fi
