Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
WT8 jűlius 5. KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. óidéi Amit a jubileumok adtak írtaí Markovics Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője 1 968 OKTÓBERÉBEN kezdődtek azok a jubileumi ünnepségek, amelyek népünk újkori történetének legragyogóbb dátumaihoz kapcsolódnak. Kegyes volt hozzánk a történelem; a már szocialista hazában élők számára lehetővé vált, hogy az emlékező győztes tudatával éljük át azokat az eseményeket, amelyek félszázada előkészítették és 25 éve lehetővé tették, hogy szabad emberként, büszkén emlékezzünk. Megyénk egész népe ünnepelt. Ünnepelte 25 éves szabadságát. A szabadság adott alkotó erőt és a kollektív erő teremtett alkotást; a szocialista hazát. Mentesek voltak ezek az ünnepségek minden formalizmustól. A gazdag programok sorából elég kiemelni, hogy a Tanácsköztársaság jubileumán kaptak szobrot Nyíregyházán és Mátészalkán az akkori idők megyénkből elszármazott vezetői; Szamuely Tibor és Mosolygó Antal. Megfestettük a Tanácsköztársaság helyi direktóriumai tagjainak arcképeit, A jubileumi év eseményei, rendezvényei közüggyé és szívüggyé váltak. Az akkori idők forradalmi tetteinek emléket állító megyei kiadvány szerkesztése és a különböző pályázatok olyan széles körben mozgósították az embereket — úttörőket, KISZ-istákat, felnőtteket — 1919 emlékeinek összegyűjtésére, hogy még ma sem tudjuk számát azoknak a korabeli dokumentumoknak és reliktumoknak, amelyek e nagyszerű gyűjtőmunka során előkerültek a feledés homályából. H asonlóan nehéz VOLNA felbecsülni, hogy a megye legeldugottabb községétől a megye székhelyéig hány élő szemtanút kutattak fel és hallgattak meg illő tisztelettel, megbecsülő érdeklődéssel, hivatásos kutatók és fiatalok, akik számára az itt hallottak után váltak cselekvő valósággá az iskolai történelemkönyv lapjain tanultak. Sajnos, hogy az események egykori résztvevői közül mind kevesebben élvezhették és élvezhetik a párt és a kormány elismerését, azért, hogy 1919-ben utat törve, sokan orosz proletártestvéreik minden eddigitől különböző forradalmának tüzénél edzve, itthon is magasra emelték a szocialista forradalom vörös zászlaját. Népünk megbecsüli fiait. És nem csak azokat, akik vezető posztokon dolgoztak, hanem azokat is, akik a a történelem névtelen munkásai, a forradalom egyszerű közkatonái voltak. Mai jelenlétük, forradalmi edzettségük, gazdag tapasztalataik, a belőlük sugárzó morális erő nagy segítség számunkra. A megemlékezések túlnőttek a hivatalos ünnepségek megszokott keretein egy olyan többlettel, amit csak a haladó hagyományok tiszteletén nevelkedett társadalom tud hozzáadni a szokásos ünnepi szavakhoz. . Z A BENSÖSÉG JEL- A LEMEZTE a Kommunisták Magyarországi Fártja évfordulójának ünnepségeit is, ahol győztes munkásosztályunk, az egész magyar dolgozó nép ünnepelte legjobb fiainak pártját, alapítása 50. évfordulóján. Valóban tömegek ünnepeltek. Ünnepelték a kommunista pártot, a párt teremtette Tanács-Magyarországot, amely e hazában ezer év után először adott „emberséget az embernek, magyarságot a magyarnak”. Már akkor ünnepeltük — és így volt teljes az emlékezés — az új, szocialista Magyar- ország megszületését. Hazánk felszabadulásának évfordulója, népünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Tavaly október óta a fel- szabadulás emlékei vettek körül bennünket. A megyénk földjére lépő szovjet seregek egykori hadiútjainak nyomán, ünnepélyesen emlékeztek saját felszabadulásukra a falvak és megyeszékhelyünk lakói. Április 4-én együtt voltunk mindannyian, hogy tisztelegve köszöntsük történelmünk legnagyobb fordulóját. Az igaz érzések leghitelesebb tanúi a tettek voltak, amelyekkel a dolgozók április 4-ét köszöntötték. Az évfordulók tiszteletére kibontakozott szocialista verseny sok ezer embert ragadott magával, hogy odaadó munkával fejezze ki hazaszeretetét, szocialista rendszerünkhöz, pártunkhoz való hűségét. Ez a bensőséges szándék érződött a negyedszázados jubileum minden eseményén és megnyilatkozásán, a termelésben tanúsított helytálláson, a tömegmegmozdulásokon, vagy a fogadalmat tevő KISZ-fiatalok ezreinek lelkesedésén. Nagyszerű seregszemléje volt ez a jubileum megyénk egész lakosságának, mert 25 év áldozatos, kitartó munkájának eredményeként, valóban új ország, új megye birtokosaiként állhattunk az ünnepi lobogó alá. A felszabadulás napjai megyénk népe talpra állásának eseményeit, a szabad alkotó munkában eltöltött negyedszázad eredményeit idézték fel a kiállítások, a forradalmi harcok veteránjainak találkozói, a jubileumi könyvkiad- ványok, az évforduló alkalmából meghirdetett pályázatok és a megtartott tudományos emlékülések, ülésszakok, Csak példaképpen említjük meg a „Szabolcs-Szatmár megye 25 éve”, a „25 éve történt” című kiadványokat, valamint a „Felszabadulásunk 25 éve” című kiállítást. J ELENTŐSEK VOLTAK AZ évfordulók alkalmából rendezett tudományos ülésszakok, amelyek megszervezésében összefogtak a helyi tudományos élet képviselői. A több ezer érdeklő dót mozgósító program több tucat referátum és közel száz korreferátum igen színvonalas volt. A negyedszázados jubileum eseményei meggyőzően arról vallottak, hogy ezt a történelmi fordulót a múló évtizedek nem merevítették sablonba Minden, ami akkor történt az egy egész nemzedék eleven és bensőséges élményeként maradt fenn: 'a harcoló szovjet hadsereg nem névtelen hadigépezetként él népünk emlékezeteben. 25 év múltán is név szerint emlegették az emberek Ivánt, Szergejt, Juri jt és a többieket, akiknek személyes megjelenése új fordulatot adott életünknek. Azok az ezrek, akik az évforduló eseményei során a nagy nyilvánosság előtt is felidézték a velük való akkori találkozást, még a mozdulatokra is emlékeztek, az alig értett félszavakat is elismételték. Csak a legnemesebb élmények maradnak fenn ennyire elevenen, különösen egy olyan fáradhatatlanul mozgalmas negyedszázad után, amelyet azóta valamennyien átéltünk. Ugyanez áll a kezdet minden mozzanatára, azokra a napokra, hetekre, hónapokra, amikor a kommunista párt hívó szavára talpra állt, és serény munkához fogott megyénk dolgozó társadalma. Az újságriportokban, rádióban és a felszabadulási emlékünnepségeken megszólalt százak úgy beszéltek azokról az eseményekről, mintha valóban csak tegnap történtek volna. Jó, hogy teljes hűséggel megőrizték az emberek az akkori valóságot, az ádáz pusztítás és a háboi'us romok képét, mert mindig tudni kell, honnét indultunk el, milyen mélységekből emelkedtünk ki — ez nélkülözhetetlen a megtett út felméréséhez, és ösztönző indíték az időszerű cselekvéshez. Ez is segít bennünket abban, hogy a régi szenvedésekből is a haladás, a szüntelen felfelé törekvés szenvedélye, lobbanjon, fel,, és erősödjék. Ez az évforduló erőteljesen megmutatta, hogy az idösetr- bek és a fiatalok együtt, egyként a magukénak vallják ezt a munkás és küzdelmes negyedszázadot, amelynek történelmi változásai, nagy távlatokat megalapozó eredményei, jelentős jövendőt gazdagító alkotásai a szovjet felszabadítók áldozatos harcából és közös erőfeszítéseinkből születtek. . NAGY ÜNNEP EON/V TOS HATÁRKŐ népünk életében. Erősítette az egészséges nemzeti önérzetet, táplálta a dolgozó nép önbizalmát, elmélyítette jövőbe vetett hitét. A jubileumi ünnepségek különösen sokat tettek a szocialista hazaszeretet, a proletár internacionalizmus érzésének és tudatának mélyítéséért. Erősödött az a felismerés, hogy a szocialista hazafiság, és a proletár internacionalizmus eszméi, egy adott szocializmust építő nép nemzeti érdeke és a szocializmus nem - zet.közi érdekei és sikerei elválaszthatatlanul egyek. Erősödött megyénk dolgozóiban a népünk iránti ragaszkodás, a társadalmi elkötelezettség, a világ dolgozóinak haladó harcaival való cselekvő szolidaritás. Erősödött a nemzeti büszkeség érzése, amely mindenekelőtt felszabadult országunk ' népének teremtő munkájából táplálkozik, valamint a múlt haladó és forradalmi harcainak örökségéből, melynek hű megőrzése és továbbfejlesztése a mi, de elsősorban ifjúságunk feladata. Mindetek mellett, és csakis ezek eredményeként erősödött és mélyült, népünk életének egj're elválaszthatatlanabb részévé vált a Szovjetunió iránt érzett barátság. Az ünnepségek során újra megtanultuk szeretni ezt a népet, becsülnünk politikáját, gazdaságát, kultúráját. A jubileumi ünnepségek — erőteljesebben mint eddig bármikor — bizonyították, hogy a párt, a magyar kommunisták élvezik megyénk dolgozó népének bizalmát, támogatását: először azért, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt a pártéletben az ideológiai, a politikai, szervezeti munkában, a tömegkapcsolatokban a lenini normákat érvényesíti ; másodszor azért, mert elutasít minden olyan nézetet, próbálkozást, — bármilyen köntösben jelentkezzék is — amelyik gyengítené a munkásosztály élcsapatát, annak politikai, eszmei egységét, fegyelmét, a tömegekhez fűződő állandó kapcsolatát; harmadszor azért, mert pártunk nagy figyelmet fordít a tömegekre, azok igényeire, az emberekkel való törődésre, véleményük kikérésére, figyelembevételére; eredményeink zálogára; a kölcsönös bizalomra. A történelem kedves ajándéka volt, hogy hazánk fel- szabadulásának 25. és Lenin születésének 100, évfordulójáról ugyanabban a hónapban csaknem egyidejűleg emlékezhettünk meg. Végtelenül jó érzés számunkra tudni, hogy a Leninre emlékező népek soraiban ott van, és a szocializmus építése közepette ünnepelhetett a magyar nép is: ‘ ’ * -• n A centenárium előkészítése új szakaszt nyitott a lenini eszmék további elterjedésében. A pártszervezetek, a KISZ-szervezetek, a szakszervezetek, a népfront és a TIT nagyszabású mozgalmat indítottak, a marxizmus—leniniz- mus tanulmányozására és propagálására, változatos módon bevonva ebbe a dolgozó tömegeket. Megyeszerte megnőtt az igény és az érdeklődés Lenin művei iránt. Sok helyen tartottak konferenciákat, Lenin témájú előadásokat, Lenin-köröket, stb, amelyek mind a nagy forradalmár örökségével foglalkoztak. L eninre emlékeztünk. Felidéztük emberi nagyságát, a forradalmár kiváló tulajdonságait, és példaként állítottuk nemzedékünk, ifjúságunk elé. De a hozzá méltó emlékezés azt is megkívánja, hogy szüntelenül tórekedjünk eszméi még jobb megértésere, tanításai még jobb követésére, s azoknak megfelelően cselekedjünk. A méltó megemlékezés mindenekelőtt azt követeli a megye kommunistáitól, tegyünk meg mindent azért, hogy a szocialista forradalom mai feladatait Lenin tanításainak megfelelően oldjuk meg. Szilárd' elhatározással és egységben haladjunk tovább előre, a szocializmus építésének útján, barátaink, testvéreink, a Szovjetunió, a szocialista országok népeivel együtt. Ha ezt tesszük, akkor bizonyos, hogy a magyar népre eredményekben gazdag évek, évtizedek köszöntenek, a nemzetre szép jövő vár Csaknem kétesztendős ünnepségsorozat gondos előkészítéséért, és fáradhatatlan szervezéséért köszönet illeti a 'Majoros István s FŐVÁGÁNY A Déryné Színház ősbemutatója Nyíregyházán Folyton fejlődő, formálódó társadalmunkban a legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozó, a legkülönfélébb foglalkozást űző emberek sokaságának kellett, és kell ezután is szembenéznie a megváltozott és változó élet teremtette új és új helyzetekkel, sőt egy addigi életvitel megváltoztatásának kényszerűségével. Kinek tanulnia kell, kinek feladnia elszigeteltségét, másnak foglalkozást, szakmát változtatnia, ismét másnak rálelnie a másokért végzett munka örömére, hogy megtalálhassa az igazi helyét az életben, hogy felfedezhesse valódi önmagát. Minden ember jelleme törvényei szerint válaszol az életnek ezekre a kérdéseire. Vannak, akik megérzik, vagy egyenesen tudják, mit kell tenniük, vállalják az újat, mert tudják, hogy az jobb, ha nehezebben, áldozatok árán érhető is el. Vannak viszont mások, akik a régihez ragaszkodnak körömszakadtig. Mi történik ezekkel? Mi lehet a sorsuk a régihez, a megszokotthoz, a túlhaladotthoz makacsul ragaszkodókkal, bármilyen tiszták, nemesek legyenek is, bármily kimagaslóak is emberségükben? Ezt a mindenkit érintő, számtalan ember életét megmozgató, felbolygató és éppen ezért már sokak által megírt, de még ma is időszerű kérdést boncolgatja a Vakvágány, számos rádió- és televíziójáték ismert szerzőjének, Majoros Istvánnak háromfelvonásos színműve. Kis embernek is adhat és ad is fel az élet szorongató nagy kérdéseket, kis ember is lehet drámai alkotás főhőse, szereplője. Csikós Mihály huszonkét éve boldogan él családjával egy jelentéktelen vasúti szárnyvonal egyik őrházában. Szolgálatát lelkiismeretesen látja el, emellett kis földecskét is művel a bak- terház körül, gyümölcsfái, jószágai vannak. A volt pusztai cselédember, aki egykori grófi szobalány feleségével hozományként kapta a bak- terságot, két évtized után se tudott teljesen elszakadni a paraszti tevékenységtől. Mint ahogy pásztor-öregapja népmeséin formálódott tiszta jelleme, egyenes gondolkodása, egyszerű lelke fél az élet zaj- lásától, félti nyugalmát, boldogságát. ö is úgy akar élni, mint a népmesék legkisebb gyermeke: elérhetetlennek hitt, de mégis elnyert boldogságával biztonságos magányban távol a nagyvilágtól. Ebbe a féltve őrzött mikrovilágba tör be az újfajta élet a maga nyüzsgésével, jellemző módon éppen annak a széndarabnak a nyomán, amit Csikós Mihály talált a határban, s ami egy új bánya feltárásához vezetett. Ez a zajgó, több kapcsolattal, más gondokkal járó élet egyre jobban ingerli, izgatja Csikóst, nem képes azonosulni vele, de még csak elfogadni, eltűrni sem. Minden fordulat újabb csapás az ő boldog paradicsomára, Uj vágányok fektetéséhez elpart valamennyi alapszervezetét és tagját, a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjait, a szakszervezeteket, a népfrontot és valamennyi más társadalmi és tömegszervezet aktivistáit, azokat a tízezreket, akik lehetővé tették, hogy méltóképpen ünnepelhettük történelmünk jubileumi évfordulóit. Kis ajándék a történelemtől, de mégis nagy dolog egy nép életében, hogy negyedszázadonként kerek évfordulókban alig több, mint egy év alatt felmérhetjük a veszik a kertjét, lánya nem ahhoz megy feleségül, akinek ő szánta, felesége és közte is elromlik a kapcsolat. Eddigi rendje felbomlásába belepusztul. önkívülettel határos dühkitörésének vakságában vonat alá kerül. Társadalmilag is, lélektani- ‘ lag is jól megrajzolt ez az út. Nem lehet a régi módon élni, mert az új. a teljesebb élet mindenhová betör. Aki a régi életformáját, életmódját hajlíthatatlanul védi, az vakvágányon van, az végül is elbukik, felőrlődik ebben a reménytelen és értelmetlen küzdelemben. Világos eseménysorban és egyszerű gondolatokat, egyszerű költői képekkel közlő párbeszédekben követheti végig Csikós Mihály útját, tragédiáját a néző. Az ősbemutató szereplőgárdáját a szó valódi értelmében vett együttessé kovácsolta a rendező, Szécsi Ferenc. Az előadás tempója e dráma hagyományos szerkesztésmódjának megfelelő, de mégis úgy tűnik, hogy az első felvonás — expozíció voltát figyelembe véve is — lehetne sű- rítettebb és gyorsabb ütemű. Ez azonban nem rendezés feladata, csupán, hanem írói tennivaló is. Még valamit a szerkesztésről: az első két felvonáshoz képest túl rövid harmadik felvonás és az előbb említett terjedelmes expozíció sűrítésének szükségessége felveti azt a gondolatot, hogy vajon nem lett volna-e jobb ezt a tíz évvel ezelőtt írt művet most, a színrevitel munkái közben, a tömörítés szempontjait. érvényesítve, átszerkeszteni kétrészes drámává. A színészek játéka egységes volt, a rendezői elképzelést még az apró. de nagyon kifejező játékokban is megvalósították. Kutas József úgy volt Csikós Mihály, hogy annak minden nyakassága, az új iránti értetlensége mellett is megéreztette velünk ennek az embernek a szánandóságát is. Az írónak e figura iránti együttérzése mellett azt is megláttatta, hogy a szerző elítéli a Csikós Mihályok szűk látókörűségét, azt a korszerűtlen életszemléletet, amely csak a maga mikrovilágával törődik. Csikósné figurája és Csikós Mihály tragédiája hitelesebb lenne, ha az asszony többet, sokkalta többet tett volna azért, hogy férjét jobb belátásra bírja. Szerencsére Sallay Kornélia árnyalt játékkal segített ezen. Szűcs Ildikó bájos egyszerűségével a belső indíttatású, természetes játék, a könnyed mozgás egyesült, talán csak egy helyen volt kissé erősebb, színesebb a szükségesnél. Hozzáillő partnere lett játékban, színben Áts Gyula. A többiek, Antal László, Gyurcsek Sándor, Tapasztó János, Tasst Béla is hozzájárultak az ősbemutató sikeréhez. Külön kell szólnunk Nagy Sándor Ötletes díszletéről és Rima- nóczy Yvonne éppen egyszerűségükkel ható jelmezeiről. Jó keretei az előadásnak. Seregi István megtett utat, tiszteleghetünk történelmet formáló hőseinknek, az eszmét hordozó és megvalósító alkotó embereknek. E lért eredményeink a biztosíték, hogy bátran nézhetünk a következő 25 év elé. Népünk abban a tudatban tevékenykedhet, hogy szocializmust építő hazánkban nyugodtan, békében, szabadon élhet, és élete évről évre gazdagabb, boldogabb lesz.
