Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
rw:rr-WÄeTÄTSöR?WÄ® — vasárnapi mellbklct rWf» Wifi« t'i TANULÓ VEZETŐ t — így megjegyzem, melyik a kuplung, melyik a gáz? — Hát ez a kép mit ábrázol? — Nem fontos. Fő, hogy külföldön díjat nyert. — Kapd el, törékeny! A fiafal ahogy bekerült a laphoz, azonnal csináltatott a nyomdában 500 darab névjegyet. És amerre megfordult, olyan graciőzitással osztogatta, mint egykor a Schmoll-pasz- ta gyár utazói a reklámcédulákat. „Király János, hírlapíró, az Ezüst Trombita belső munkatársa.” Azután a pontos cím és telefonszám következett. A redakcióbán az idősebb kollégák jókat röhögtek a fiún, de örültek, hogy jött egy balek, mert mi tagadás, annak ígérkezett. Át is verték mindennap többször a legrafináltabb cselekkel. Egy év alatt mindent kipró- báltattak vele, amilyen marhaság csak eszükbe jutott. Elküldték nikkelezett szemmértékért, meghívták nemlétező fogadásokra, színesen ecsetelve a fiú előtt a nemlétező magas személyiségek rangját és a fogadáson várható italok, ételek minőségét. És ő ment, és amikor rájött, hogy átverték, mosolygott és csak ennyit mondott: — Ejnye, Béla bátyám! De hát nekem is meg kell ismernem a szakma csinját- binját, biztos maguk is így kezdték. Aludni nagyon szeretett. Erre később jöttek rá a kollégák. Akkor viszont... Az egyik éjszaka telefonon felköltötték és a főnök hangját utánozva, dörmögve hívták. — Gyere, Király kartárs azonnal! Vezércikket kívánok veled íratni a gyapot magyarországi meghonosodásáról és várható, remény- teljes jövőjéről. Jól ismerem a tollad, az utóbbi időben sokat fejlődtél, ezt az anyagot jó szívvel csak rád tudom bízni. Meghatódott, a zoknikat összecserélte, a cipőt be sem fűzte, nyakkendőt sem kötött, csak loholt. A szerkesztőség zárt kapuja előtt lihegve állt. A szobák ablakai sötéten ásítottak, a sarki lámpa gúnyosan vigyorgott, ekkor elhatározta: többé nem hagyja magát. Másnap este korán lefeküdt és tíz órakor ismét megszólalt a telefon. Most a főnök hívta. — Azonnal gyere be, kis- öreg. A nyomdában vagyok. A termelők és a fogyasztók kapcsolatáról írt cikkedben kisebb hibákat találtam. Meg szeretném veled beszélni. Siess öregem, a gépek már indulás előtt állnak. Nyugodtan, szinte kéjjel hallgatta, hadd dumáljon a pali. Amikor befejezte, beleordította a kagylóba. — Te állat! Korábban kelj fel, ha velem akarsz kukori- cázni — és mondott még néhány kedves dolgot, aztán a teljes győzelmi érzéstől ittasan letette a kagylót és kéjesen visszafeküdt az ágyba. Másnap korán reggel hivatta a főnök. Közölte vele, elvonta egész évi prémiumát, miután éjszaka megtagadta a munkát. Es a hang? Arról ne is beszéljünk, mondta. Majdnem elsírta magát, ott a nagyfőnöki szobában. „Mekkora marha vagyok. Mekkora állat! Most tényleg az öreg telefonált és én nem ismertem meg a hangját. Egy életre elvágtam magam, az fix!” Ekkor elFel veszünk három műszakos munkakörbe rövid betanulási idővel, magas kereseti lehetőséggel munkásnőket 18—40 éves korig. A jelentkezők részére munkásszállást biztosítunk. A vállalatnál étkezési lehetőség, és havonta három szabad szombat van. Jelentkezni lehet írásban július 31-ig. Budapesti Harisnyagyár, Budapest, III., Folyamőr út 21. (554) J. H. Röster: Futó kaland újságíró határozta: tovább ném hagyja magát, de disztingvált Három hónap múlva a főnök megbocsátott neki és engesztelésként egy hónapra kiküldte Angliába. A fiú elmondta mindenkinek, de csak 'így: „Egy hónapot töltök a jó öreg, ködös Albionban.” Várta a hatást, jólesett lubickolni az irigység langyos fürdővizében. Valaki megkérdezte, mi lesz Angliában a magyar névjegyekkel, ott azokat nem lehet használni. Egy idősebb kolléga azonnal besegített és megtervezte helyette az angol nyelvű névkártyát. „Bili Rex...” — fordította a vén kaján angolra a keresztnevét, latinra a vezetéknevet. Bízott ebben az öregben, mindenki tudta róla, hogy angolmániás a kolléga és ennek megfelelően perfekt angol. Nyomták az aranyszegélyű kártyákra a Rexet, röhögött az egész nyomda. „Ez nem kisebb marhaság, mintha egy német ember, akinek mondjuk Schwartz a neve, Magyarországon fűnek- fának úgy mutatkozna be, hogy Fekete vagyok” — magyarázta a gépmester az ipari tanulónak; de teljesen fölöslegesen, mert a fiú intelligens volt. A fiatal újságíró az angol úttól is elesett. Valaki megfúrta az ügyet, vagy mifene, mindenesetre rásütötték, hogy nem beszél, egy kukkot sem tud angolul, menjen ő csak' jutalomként a Balatonra üdülni. Bánatában három napig a szerkesztőség felé sem nézett. Amikor a negyedik nap délfelé bement, a rovatvezető megkérdezte, hol volt? — Zűr volt a pékeknél — válaszolta —, ma reggel kigyulladt az egyik kemencéjük, árról hoztam egy jó kis színes anyagot. — Jó, jó, de három napig hol voltál, fiam? — Nem is tudom... Később, mikor kisiparos lett, nem fogadta az újságírók köszönését. „Link tintanyalók” — mondta némi keserűséggel a hangjában fiatal feleségének. A szerkesztőségben pedig, amikor kisebb-nagyobb botrányok törtek ki, mindig megjegyezte valaki: „Zűr van a pékeknél, Rexecském.. (—s) Nem árt, ha az ember mindig óvatos — mondogatták már a tapasztalt öregek is — különösképpen, ha ide- oda utazgat a nagyvilágban. Hans barátunk figyelmen kívül hagyta eme bölcs intést. s minden teketóriázás nélkül leszólított a parkban egy csinos, fiatal hölgyet: — Számíthatok egy randevúra, kisasszony? — Nem vagyok kisasszony — rázta a fejét a hölgy, de válasza egyáltalán nem volt elutasító. — Nem kisasszony? — csodálkozott Hans. — Nem, nem. — De, kár! — Mondjuk... — Asszony? — Bizony! — No. és a férje? — Otthon maradt. Egyedül vagyok itt. — Akkor talán mégis..., hogy úgy mondjam... — csillant fel Hans szeme. — Nem lehetne... — Nem, nem, dehogy! — mondta nagyon komolyan a hölgy. — Tudja, én nem szoktam ilyen kilengéseket csinálni, s különben is az egész üdülőben tudják, hogy férjes asszony vagyok, csak a férjem nincs itt. Képzelem, mit suttognának rólam, ha együtt látnának engem magával?... — Talán azt mondhatnánk nekik, hogy... — Hogy? — Hogy én vagyok a férje és most érkeztem váratlanul! — Látom, fiatalember, hogy ilyen tekintetben helyén az esze! — állt fel a pádról a hölgy. — Hát... egyéb tekintetben is megállóm a helyemet!... Tehát? Beleegyezik? — Nem, nem, lehetetlen! — rázta a hölgy tagadólag a fejét. — Ez teljesen lehetetlen! S hogyan, hogyan nem — mégsem volt lehetetlen. Amikor Hans három órával a beszélgetés után belépett bőröndjével a szállóba, ahol Lilian már három hét óta lakott. így érdeklődött: — Rendelt a feleségem az én részemre is szobát? — Természetesen. A második emeleten. — Nagyon köszönöm. Hans boldogan felcipekedett a másodikra, elfoglalta lakosztályát, átöltözött, s néhány perc múlva megjelent a szálló ebédlőjében. S mivel a férfiak általában nagyon büszkék apró kis győzelmeikre, a kellemes várakozás izgató, melegítő gyönyörétől úgy ragyogott a szeme, mint a legfényesebb tükör. Egy pincér azonnal mellette termett: — Parancsol uraságod? — Egy különös kívánságom lenne: szeretnék ma este a teraszon vacsorázni a feleségemmel. Van ennek valami akadálya? — Sajnos, van. — Már münden asztal foglalt? — Nem, asztal még van — felelte a pincér —, de a felesége önagysága egy negyedórával ezelőtt elutazott. — Elutazott!? — foszlottak szerte Hans gyönyörű reményei. — Bizony el. — De valami üzenetet csak hagyott! — Persze! — bólintott mosolyogva a pincér. — Itt hagyta a háromheti szállodaszámláját. Azt mondta: „Este érkezik a férjem, adják át a számlát neki, majd ő fizet.” (Krecsmáry László fordítása) KERESZTREJTVÉNY 1864. július 5-én született La- votta János ... folyt, a beküldendő vízsz. 1. és 38., valamint függ. 16. sorokban. VÍZSZINTES: 14. Szomszédos országból való. 15. Színművészünk. 16. RT Németországban. . 17. Csecsemőt ringat. 18. Rendben tart (valakit, valamit). 19. Húz. 21. AAD. 22. Mássalhangzó kiejtve. 23. Gyíkszerű kétéltű. 24. Fordított „muzsika”. 26. Nem forog a nyelve. 28. Éra. 29. Verskellékek. 30. Mezőgazdasági munkát végez. 31. Germánium vegyjele. 33. NZ. 34. Zseb betűi keverve. 35. Külföldi áru után kell fizetni. 36. Mezőgazdasági eszköz. 37. Tus kevert betűi. 40. Ősi fegyver. 41. Nátrium vegyjele. 42. Hegedő seben képződik. 43. Ilyen önkény volt Oroszországban a forradalom előtt. 44. Svéd pénz. 45. Világtáj. 46. Megtörtént dolog. 48. Mint a 22 vízsz. 49. Lópatában van! 51. Elegyít. 53. PEE. 55. Ellenzős sapkának a homlok fölé kinyúló része. 57. Albán pénz. 58. Tisza menti város. Jugoszláviában. 60. Vas megyei község. 62. Űzi. 64. E hegedű tartozékok. 66. Izolál, elzár. FÜGGŐLEGES: 2. Billentyűs hangszeren játszó. 3. Görög betű. 4. AMA. 5. Személyénél. 6. Férfinév. 7. Az ablakon át nyújt. 8. Vissza: tudomány. 9. AI. 10. YKO. 11. Harsog. 12. Fával borított területiek. 13. Magyar beategyüttes. 18. Nádasokban élő nagytestű madár. 20. A feudális társadalom kizsákmányoló csoportjának tagja. 22. Szerencsejátékban a kockáztatott pénzösszeg. 25. ZEZ. 26. A Pál utcai fiúk egyike. 27. A Keleti-Kárpátokban lévő romániai városból való. 30. Kenyeret szel. 32. Belső szei'v. 35. Ütlegel. 36. Hangszer. 38. Csendes. 39. Vissza: személyedre. 40. Pusztít. 42. Mássalhangzó kiejtve. 45. Énekes, lírai költő. 46. Mókus. 47. Beláthatatlan víz. 50. Olasz város, az első világháborúból nevezetes. 52. Igekötő. 53. Gyorsan, egymás után történő. 54. Állati „tányér”. 56. Becézett fiúnév. 58. Idő németül (T = TT). 59. Egészséges ital, névelővel. 61. A-val a végén, a távolba. 62. KZU. 63. Kilenc része! 65. Mássalhangzó kiejtve. 66. Bányatermék. A megfejtéseket legkésőbb július 13-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Június 21-ei rejtvény pályázatunk megfejtése: „az arab nyelvtudományokról, a zsidó, a mohamedán filozófiáról, s a zsidó mítoszokról.” Nyertesek: Borbély Gabriella, Csengő Sándorné, Képes Anna, Rácz Edit és Somogyi Istvánná nyíregyházi, Pribék Ambrusné beregsurányi, Zalatnay Károly berkeszi, Erdélyi Mária hodászi, Szentiváni Csilla nagykállói és Mondon Benedek túrricsei kedves rejtvény fej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. r' w. mm' Egy modem film díszlete — Mit bámultok? Nem láttatok még külföldi kocsit?
