Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

1970. július 5 RELET-MACYARORSZAO 3. olda! Érdek© Pestnek, érdeke Szabolcsnak Újabb hét üzem „települ“ megyénkbe Beszélteié* a fővárosi íunáes közgazdászával A FALUT ISMERŐ EMBE­REK gyakran elgondolkodnak mostanában afölött, miért van az, hogy a társadalmi élet minden téren tapasztalható felélénkülése valahogy kevés­bé tapasztalható az ifjúsági szervezetekben. A felbuzdulá­sokat sokszor követi az el- lanyhulás, sőt, helyenként a pangás ailapota, emellett vi­szonylag nagy az olyan falu­si KISZ-szervezetek száma, ahol krónikus a gyengeség. Ennek a gyengeségnek még a külső szemlélő előtt is szá­mos jól látható jele van. Ilyen például az, hogy a kö­zösség nem gyarapodik lét­számban, a fiataloknak csak egy töredékét olvasztja magá­ba, programja nem nagyon érdekes, épp ezért nem is vonzó a többség számára. Az egész szervezet úgy él, léte­zik, hogy semmivel nem tudja felhívni magára a figyelmet, ezért a mindennapi életbe saj­nálatos erdektelenségbe ful­lad. Miért kell ennek így lenni? Van-e kiút ebből a helyzetből ? Ahhoz, hogy az ilyen kérdé­sekre felelni tudjunk, meg kell ismernünk az ilyen és hasonló gyengeségek okait. Sorrendben az első ok a fiatalok magukrahagyatott- sága. Egy adott község veze­tőinek nagyon sok mindenre kell figyelniök, hiszen min­denki tudja, mennyire szétta­golt a helyi közélet, s a veze­tőknek néha még az is nagy erőt kívánó feladat lehet, hogy megszervezzék a társa­dalmi élet kisebb-nagyobb eseményeit, még a látszat­eredmények felmutatása is tengernyi munkával jár. Hát még ha azt akarjuk — már­pedig erről nem mondhatunk le, — hogy látszateredmények helyett tartalmi vonatkozású eseményeket érjünk el! Mint tudjuk, a KlSZ-szer- vezetek munkájáért elsősor­ban annak vezetősége felel. Magáért a KISZ-ért minde­nütt a helyi pártszervezet a felelős. Ez a körülmény köz­vetve az ifjúságért való fe­lelősséget is jelenti egyben. A felelősség abban jut kifejezés­re, hogy törődik-e és mennyi­ben a párttitkár, a pártvezető­ség, maga a pártszervezet a KISZ-szel, ott van-e minden­kor ha okos eligazításra, terv­szerű irányításra van szük­ség. A PARTSZERVEZETEK Általában törődnek a KISZ-szel. De ez a törődés sokszor bizony eléggé az álta­lánosságokra szorítkozik. Tisztelet a kivételnek, de ma még meglehetősen nagy az olyan pártszervezetek szá­ma, ahol az ifjúsággal való törődésnél sokszor megfigyel­hetjük a pusztán formális érdeklődést. Gyakori hiba az ifjúság kérdéskomplexumá­nak merev megközelítése is. Hiányzik sok helyen a fiata­lok önállóságra nevelése. Tervszerű foglalkozás helyett a KISZ-vezetők nem egyszer kioktatást kapnak, eligazítás helyett utasítgatást. Nem jó dolog ez. Elsősorban azért nem, mert rontja a családias­ság szükséges légkörét az 1920. július 5-én tíz 1919-es népbiztost állított bíróság elé az ellenforradalom. Stockner Antal ötös tanácsa készült fel elítélésükre. Az volt a cél, hogy befeketítsék, megfosszák emberi méltóságuktól, becsü­letüktől a népbiztosokat, s hogy közönséges bűnözőknek állítsák be őket. A terrorper végső célja a Tanácsköztársa­ság lehető legteljesebb diszkreditálása volt. Ezért a lehető legkörmönfontabb mó­don szövegezték meg a vádat, amelynek főbb pontjai a kö­vetkezők voltak: felségsértés, lázadás, zsarolás, lopás, pénz- hamisítás és 167 gyilkosságra való felbújtás. A népbiztosokat a per előt­ti. időszakban fizikai és szel­lemi kínzásoknak vetették alá. Abban reménykedtek, hogy a Felelősség és törődés idősebb és az ifjú kommunis­ták között.* Elkedvetleníti a KISZ-eseket, akik ilyen hely­zetben nem tudnak kibonta­kozni, szükségtelen gyámko­dásnak érzik azt az egyéb­ként jóakaraté foglalkozást is, amely munkájukat szeret­né megkönnyíteni. Ha ma több községben nincs kellő becsülete az ifjú­sági szervezetnek, úgy az első­sorban annak a következmé­nye, hogy a pártszervezetek nem találták még még a si­keres irányító, helyileg is si­kerrel alkalmazható módsze­reit Mit kellene csinálni, hogy ezek a módszerek kialakulja­nak és eredményesen alkal­mazzák is azokat? EGY KICSIT NAGYVONA­LÚBBAN kellene foglalkozni az ifjúsággal, a KISZ-szel, oly módon, hogy legyen az if­júsági szervezetnek nagyobb önállósága és rendelkezzen a szükséges eszközökkel az ön­álló szervezeti élet minél tel­jesebb kibontakoztatásához. Ma már nem szükséges az egyes pártszervezeteknek ha­talmi szóval érvényesíteni az akaratukat. Hiszen a fiatalok hajlanak az okos, türelmes meggyőzésre kivált akkor, ha látják: a pártszervezet mellé­jük áll jogos érdekeik védel­mében a napi termelő munká­ban éppen úgy, mint a kultu­rális, sportolási lehetőségek biztosítása terén. Az kellene, hogy az eddigi­nél lényegesen több „szövetsé­gese” legyen a KISZ-nek a többi társadalmi szervezet berkeiben. Ezt egyedül a KISZ semmiképpen nem tudja kiharcolni, ehhez nélkülözhe­tetlen a pártszervezet erköl­csi-politikai súlya, tekinté­lye. Nem mintha jelenleg nem lennének szövetségesei az ifjúsági szervezetnek. Fő­leg a pedagógusok körében találunk jó segítőtársra ilyen vonatkozásban. Csakhogy a pedagógusoknál már évek óta mind súlyosabb méreteket ölt a túlterheltség. Nem várha­tunk mindennel órájuk: Más értelmiségi rétegeket is job­ban kellene közelíteni a fiata­lokhoz. Ma már eljutottunk odáig, hogy az ifjúsági szövetség a KISZ-munka kereteit többé- kevésbé világosan képes meg­adni. Egy sor olyan kezdemé­nyezés is meggyökeresedett az elmúlt években, amelyhez ér­demes hozzátenni a helyi ja­vaslatokat. A fiatalok spk- szor nem tudják hol kezdjék, miként folytassák. Segítsünk nekik emberi melegséggel, bátorítással úgy, hogy lássák, bennünket is érdekel, miként boldogul az ifjúsági szervezet. S hogy mi sem azért foglalko­zunk velük kizárólag, hogy időről-időre beírhassuk a je­lentésekbe: hány beszámolta­tás, mennyi kiértékelés tör­tént egy adott időszak folya­mán. Lehetséges, hogy ehhez az eddiginél több szeretet és buzgalom szükséges s a hi­vatalnok-szemlélet teljes el­vetése. K. I. szélsőséges tortúrák teljesen megtörik és értelmes védeke­zésre képtelenné teszik a perbe fogottakat. Majd a vé­dőket is olyan üldözésnek tet­ték ki, ami lehetetlenné tette, hogy kötelességüket mindvé­gig teljesítsék. Stocker gyors lefolyású pert akart a „gyorsított” eljárás ke­retében és minduntalan a bí­róság törvényes és pártatlan szerepére hivatkozott. Ezzel szemben á védők, leginkább Gál Jenő kimutatta, hogy már maga a „gyorsított” eljárás is törvénytelen, hiszen az érvé­nyes törvények alapján csak hadiáilapot idején alkalmaz­hatták volna. Csakhogy a bí­rákat és az ügyészt a törvé- 'nyesség szempontjai nem kö­tötték. Ók birtokában voltak a terrorperek minden olyan A fővárosi tanacs egyik el­múlt végrehajtó bizottsági ülésén megtárgyalta a Buda­pestről kitelepítendő üzemek és üzemi telepek, üzemrészek támogatási kérelmét és a ma­ga részéről határozatot hozott a fővárosi tanács ipari kitele­pítési alapjának elosztásáról. A határozatot nyilvánosság­ra hozták. A Kelet-Magyaror- szág munkatársa azzal a ké­réssel fordult a fővárosi ta­nács illetékeséhez, a terv és közgazdasági főosztály osz­tályvezetőjéhez, dr. Bánfalvi Barnabás elvtárshoz, adjon tájékoztatást: mik voltak en­nek a döntésnek az előzmé­nyei, milyen további fóru­mokat kell bejárnia még az ügynek és mely fővárosi üze­mek, illetve üzemrészek ke­rülnek Budapestről Szabolcs­ba a következő években, a ne­gyedik ötéves terv elgondolá­saiba illesztve. Nem döntés, hanem javaslat még — Mindenekelőtt azt kell tudomásul venni — kezdte Bánfalvi elvtárs — hogy a vidéki ipartelepítés a főváros­ból jelentősen meggyorsul. Az elmúlt, harmadik ötéves terv­ben Budapest tanácsának mindössze 250 millió állt ren­delkezésére a kitelepítendő üzemek támogatására. A kö­vetkező ötéves terv hasonló alapjának irányösszege — még csak koncepcióként, de már nagyon kiérlelt javaslatként — nyolcszázmillió, tehát több mint a háromszorosa. — Éppen így jelentősen meg­nőtt a Szabolcsba telepítendő üzemek támogatása, száma és főleg nagysága, jelentősége. Míg az elmúlt Öt évben, 1966- tól 1970-ig mindössze két üzem telepítésére adtunk összesen kilencmilliót, most hat üzem és telep Szabolcsba telepítését kívánjuk segíteni összesen 129 millióval — egy hetedik egye­di nagyberuházásként kerül oda, így máshonnan kap segít­séget — és a hét üzem össze­sen 2860 munkahelyet teremt a megyében. — Hangsúlyozni kell — folytatta dr. Bánfalvi Barna­bás — hogy az említett ada­tok jelenleg a tervezés álla­potában vannak. Ahhoz, hogy a tervbe illeszthessük őket — gazdasági demokratizmusunk szabályai értelmében — a há­rom érdekelt félnek, tehát a fővárosi tanácsnak, a megyei tanácsnak és az érdekelt üze­meknek kellett kialakítaniuk az elgondolásokat. így van te­hát, hogy ami a fővárosi ta­nács vb részéről határozat — az az országos szervek elé javaslatként kerül. Gumigyár, Vulkán, Izzó a listán — Mint említettem — foly­tatódott a tájékoztatás — az eszközének, amellyel a védő­ket és a perbe fogottakat meg­foszthatták a védekezés lehe­tőségétől. És bőven éltek is ezekkel az eszközökkel. Az antant jóvoltából „győ­zelmes” ellenforradalom ha­lálosan rettegett* A szovjet Vörös Hadsereg 80 kilométer­nyire volt a Kárpátoktól. A szovjet,nép haragosan elítélte a magyar fehérek vérengzése­it, A bécsi emigráció szaka­datlanul leleplezte a gazságo­kat. Európa valamennyi ha­ladó politikai és szellemi ve­zető személyisége a vadlotlak mellé állott. Olyan világhíres­ségek követeltek perbeszünte­tést, mint Shaw, Wells, Bran­des, Romain Rolland, Freud. Einstein, Barbusse és végte­len sorban sokan mások. A kurzus kül- és belpolitikailag elmúlt öt evben két vállalati kitelepítést támogattunk. Ezek: a Fővárosi Cipőipari Vállalat, mely ötmilliót kapott, hogy Nyírbátorba megkezdhesse áttelepülését —■. és a Fővárosi Faipari és Kiállítás Kivitele­ző Vállalat, mely négymillió forint támogatásban részesült, hogy egyik fontos profilját Mátészalkára telepítse át. — A most következő időszak legjelentősebb ipartelepítése Budapest és Szabolcs között az Országos Gumiipari Vál­lalaté, mely egy 900 főt fog­lalkoztató új gumiipari üze­met létesít Nyíregyházán. Ha­táridő: 1975. A teljes beruhá­zás összege 180 millió. Ebből a fővárosi tanács vállal magá­ra 56 milliót. A másik fontos telepítés szerint az Öntödei Vállalat Kisvárdára viszi le faáru és mintakészítő üzemét. Határ­idő: 1975. A teljes beruházási érték: hetvenmillió forint. A fővárosi tanács hozzájárulása ehhez 25 millió. Az üzemrész-, ben 260 fő fog dolgozni. A harmadik segített iparte­lepítés az Egyesült Izzóé, mely Az árvíz levonulása után még májusban — helyreál­lították a Mátészalka—Csen- ger közötti vasútvonalai. Június 4-én megindult a forgalom Mátészalka es Fe­hérgyarmat között. E gyors helyreállítások után június második felében egyre tü­relmetlenebbül várták a Fe­hérgyarmat—Zajta közötti szakasz melletti árvízkáro­sult és a távolabbi községek lakói, hogy visszaálljon a forgalom. A HATÁRIDŐK A köztudatban úgy terjedt el a hír, hogy június 20-ra Zajtáig is elkészülnek a hely­reállítással. Ez a dátum jócskán elmúlt. Egyre türel­metlenebb sürgetések, pana­szos levelek érkeztek szer­kesztőségünkbe. A helyszínen kerestük fel az építés irányí­tóit, hogy első kézből tudjuk meg. mi is a helyzet. Jánk- majtison a helyreállítandó szakasz egyik legjelentősebb állomásán munkában talál­tuk Kovács Gusztáv pálya- fenntartási főnököt, aki a munka felelős vezetője. Miért késlekednek ? Igaz-e, hogy a MÁV ezt a vonalat, nem is akarta helyreállíta­ni? A környéken ez a hír terjedt el. egyaránt elszigetelt volt és gyenge. A per „gyors” lefolytatása nem sikerült. Főleg a szovjet tiltakozás okozott zavart a „rendezők” körében. Végül is csak decemberben hirdettek ítéletet, a tárgyalás berekesz­tése utáni előírásos 8 nap he­lyett több mint egy hónappal később. Négy népbiztost ha­lálra, hatot életfogytiglani börtönre ítéltek. De az ítéle­tet nem tudták végrehajtani. Az általános európai felzúdu­lás nyomán jobbnak látták ha elfogadják a szovjet fo­golycsere-ajánlatot. A tor nem sikerült, a kur­zuslovagok — minden erőfe­szítésük ellenére — nem tud­tak bemocskolni a Tanács- köztársaságot. F, M. 1972-ig egy 16 milliós kisebb üzemrészét viszi le. Ebből a főváros 8 milliót ad. Dolgozó létszám: száz fő. Az egyik legtöbb munkahe­lyet adó vállalat a gyár- és gépszerelő, mely szintén 1972- ig készül egyik üzemét Nyíregyházára telepíteni. Az egész beruházás 50 milliós, ebből a főváros 15 milliót vál­lal. Dolgozó létszám: hatszáz fő. — Ötödik telepítő vállalatunk a Hajtómű és Felvonógyár, mely 1972-ig új üzemrészt lé­tesít Nyíregyházán, A beruhá­zás 50 milliót igényel, a fő­város része ebből 15 millió. Dolgozó létszám: 200 fő. Hatodik vállalat az Ipari Szerelvény és Gépgyár, mely 1973- ig Mátészalkára viszi gyáregységét, összberuházás: 35 millió. Ehhez a fővárosi ta­nács hozzájárulása 10 millió. Az új gyárrészben ötszázan fognak dolgozni. Végül az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat zárja le a sort. Ez az üzem is Mátészalkára vi­szi nagy gyáregységét, három ­— Először Is, nincs kese­delem — mondta Kovács Gusztáv. Mi, építők es akik tervezték a helyreállítást, so. ha nem mondtuk, hogy ez­zel a szakasszal június 20- ra készen leszünk. Az első szemlénk alkalmával még augusztus 20-ról beszéltünk. A pontosabb felmérés után július közepére. úgy 20-a tájára terveztük a forgalom újraindítását. FORGALOM J AN KM A JTIS—KÖLCSE KÖZÖTT — Az, hogy a MÁV valami megszúntetesi elgondolás mi­att késleltetné a' helyreállí­tásit, egyáltalán nem igaz. E szakasz felszámolása je­lenleg nincs napirenden. Hogy mennyire nem ez a helyzet, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint a Jánk- majtis—Kölese közötti kes­keny nyomtávú vonal esete. A közelmúltban látott nap­világot ennek a kisvasúinak a megszüntetéséről szóló ha tározat. Mi ennek ellenére az árvízkárokat kijavítot­tuk, és szombat (július 4) reggel 6 óra óta újra menet­rendszerű a forgalom ezen a szakaszon, — A zaj-tai szakaszon az árvíz levonulása után még május­ban azonnal megkezdtük a helyreállítást. Itt az árvíz előtt egy jelentősebb pálya- javitas volt előkészítve, erre több ezer köbméter homokot és folyami kavicsot tárol­tunk Nagyszekeres mellett, így a munkát nemcsak Fe­hérgyarmat, hanem Zajta irányából is megkezdhettük. Ha ez a készletünk nincs a helyszínen, még hetek kel­lettek volna a helyreállítás­hoz. SEGÍTETTEK A TÁRSADALMI MUNKÁSOK — Fehérgyarmat után nagyon megnehezült a munkánk. Itt volt Penyige előtt egy 705 méteres szakasz, amit tel­jesen elmosott az ár. De a továbbiakban is nem egy he­lyen volt 100—200 méteres rongálódás. A környező föl­deken, árkokban lévő víz miatt ide töltésanyagot csak vasúton lehetett szállítani. Tehát magunk alatt kellett mindig megépítenünk a vo­nalat. amin az anyagot szál­lítottuk. — Amíg a csengem és fehér- gyarmati szakaszt építettük, száz fő dolgozónak. Határidő: 1975. A beruházás irányszá­ma: Ötvenmillió. Mivel ez az építkezés egyedi nagyberuhá­zásként valósul meg, ide a fővárosi tanács iparkitelepíté- si alapjából nem szükséges segítség, a költségeket a meg­felelő forrásokból fedezik tel­jesen. Közös érdek Budapesten körülbelül két­szer annyiba kerülne a ter­jeszkedő ipar ide vonzott mun­kásainak közművekkel, bolt­hálózattal, iskolai intézmé­nyekkel való ellátása. De ezen­kívül a megszüntetésre ítélt gyártelepek útjában vannak az újonnan épülő lakókörze­teknek, a városrendezésnek, telepeik elavultak, felújítást már nem érdemelnek, újjá­építésüket tehát a fővárosban tilalom alá vonták. Ott viszont, ahol van mun­kaerő — mint Szabolcsban — ahol a lakókörzetektől elkülö­nített ipartelepeket már ki­alakították és az új üzemek ide kerülhetnek — mint Nyír­egyházán és Mátészalkán, meg Kisvárdán — ott hasz­nos megépítésük. Ez a közel háromezer fő sem kényszerül az ingázó életre. Mátészalkától errefelé szinte csak vasúthelyreállitási já­rat volt. A fehérgj'-armati átadás után pedig a munkát úgy kellett végezni, hogy a szokott forgalom többszöröse irányult erre a vonalra Az árvízkárosultaknak küldött segélyszállítmányok, az épí­tőanyagot szállító irányvona­tok annyira megterhelték Mátészalkától a vasútvona­lat, hogy a helyreállítási anyagot szállító vonatok többször késéssel érkeztek. Például a legutóbbi - pénte­ken is, már Kállósemj énnél elakadt az a zúzottkő-szállít- mány, ami a helyreállításhoz jött volna. Az építés egyetlen szom­batra. vasárnapra sepi állt le. Minden vasárnap, három, száz-ötszáz fős önkéntes tár­sadalmi munkát végző vas­utas csoportok érkeztek a helyreállítási munkákra. De a7. állandóan ide vezényelt vasutasok sem nyolc órát dolgoztak naponta, hanem sokszor 12—14-et. A VASUTASNAP TISZTELETÉRE — Az itt dolgozók vállalták, hogy a vasutasnap tisztele­tére — határidő előtt — már július második hetében át­adjuk ezt a szakaszt. Ennek érdekében még július 5-ére is érkeznelk társadalmi mun. kasok Záhonyból és Debre­cenből, hogy az utolsó simí­tásokat elvégezhessük. A mi helyreállítási anyagot szállí­tó szerelvényeink már július első napjaiban lejártak Zaj­táig, igaz lassabban és állan­dó ellenőrzés mellett. Ez is mutatja nem sok javítás van már hátra. Itt. a szatmári részen 126 helyen volt megrongálódva a pálya A kár, mintegy 8 és fél millió forintot tett ki. A helyreállítás közben néhány napra — a .második árvíz miatt — a munkát abba kellett hagyni és átvonul­tunk az ágerdömaior—máté­szalkai vonal védelmére. — Most már bátran mond­hatjuk: megfeszített munká­val, nagy társadalmi segít­séggel elértük, hogy néhány napon belül — a jövő hét végi vasutasnap előtt — átadjuk a Fehérgyarmat— Zajta közötti vonalat. Ezzel a vasúton az árvízkárok helyreállítása megtörténik — fejezte be tájékoztatóját Ko­vács Gusztáv pályafenntar­tási főnök. Cs. & Tort ült a fehérterror (gnz.) Árvíz után Fehérgyarmat—Zajta között néhány napuu belül újra közlekednek a vonatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents