Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

f. ctaá: KELET-MAGYARORSZA6 tS70. Július 5. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: VASÁRNAP: Utcai harcok Belfastban HÉTFŐ: Losonczi Pál megérkezett Mongóliába Nasszer Moszkvában megkezdte tárgyalásait a szovjet vezetőkkel KEDD: Nixon beszámolója a kambodzsai helyzetről. — Megkezdődött az alkudozás Anglia és a Közös Piac hatóságai között SZERDA: SEATO-értekezlet Manilában — Norodom Szilta­nuk elutazott Phenjanból CSÜTÖRTÖK: Pompidou sajtóértekezlete — Megnyílt az angol parlament PÉNTEK: y Francia-nyugatnémet csúcstalálkozó Bonnban — Az SZKP plénuma határozatokat hozott a szovjet mezőgazdaság fejlesztésére SZOMBAT: Losonczi Pál hazaindult Mongóliából — Harcok Phnom-Penh körzetében — Kiújultak a zavargá­sok Észak-lrországban Start a Templomhegyen Európa egyik legkisebb or­szágában, a mi Nógrádunkkal azonos nagyságú Luxemburg­ban a főváros büszkesége, a húszegynéhány emeletes „Európa-palota” a Kirchber- gen. azaz a Templomhegyen. Mivel Luxemburg is tagja az európai gazdasági közösség­nek, vagyis ott van a Közös Piacon, a büszke palotát azért építette a kormánya, hogy he­lyet adjon' a közösségi intéz­ményeknek és. .megfelelő ke­retet teremtsen a közös piaci miniszterek tanácskozásai­nak. Amikor három esztende­je ott jártam a szinte még malterszagú, vadonatúj épü­letben éppen a NATO mi­niszteri tanácsa ülésezett ben­ne. Példázva, hogy az európai gazdasági közösséget tíz évvel azelőtt megalkotói a NATO gazdasági alépítményének szánták... A luxemburgi Kirchberg a héten a Közös Piac hat or­szága képviselőinek és Nagy- Britannia egyik új, konzerva­tív miniszterének, Anthony Barbernek tárgyalásaival vo­nult be újra a diplomáciai krónikába. Hét évig kellett várnia London urainak, amíg újra leülhettek a tárgyalóasz­talhoz, hogy Nagy-Britannia közös piaci bebocsáttatásának kérdését elővegyék. 1063. ja­nuár végén ugyanis a brüssze­li hasonló tárgyalások a fran­ciák határozott „non”-ja miatt meghiúsultak: De Gaulle tá­bornok képviselője nemet mondott az angol csatlakozá­si kérelemre. Érdekes meg­említeni, hogy őfelsége akkori kormányának az európai ügyekkel megbízott miniszte­re, aki kénytelen volt elvi­selni a brüsszeli vereséget, nem volt más, mint Edward Heath, a jelenlegi toryvezér és miniszterelnöiC. Személyes sikere is lenne, ha ez alkalommal az angol csatlakozást — természetesen hosszadalmas . tárgyalások: előbb elvi vita, majd techni­kai természetű alkudozások után — nyélbe tudná ütni... Nem fölösleges néhány cím­szóban visszautalni Nagy-Bri­tannia belépésének okaira, ugyanakkor hasonló vázlatos­sággal előre jelezni az angol gazdaság várható nehézségeit. Az angol nagytőke szorgal­mazza a csatlakozást, hogy exporttermékeit kedvezőbb feltételekkel, ha lehet, vám­mentesen helyezze el a Közös Piacon. A szigetországban lévő leány vállalatai nyomán ér­dekelt amerikai monopoltő­ke szintén sürgeli a bejutást a Közös Piac vámfalai kö­zé. (Nagyjából annyi ameri­kai tőke van Nagy-Britan- niában, mint az európai gazdasági közösség hat or­szágában együttvéve!) Viszont a közös piaci be­lépésnek ára van: a londoni kormánynak meg kell szün­tetnie a? angol mezőgazda­ság állami támogatását, la­zítania kell a nemzetközös­ség országaival való kapcso­latait. — mindennek pedig az lesz a következménye, hogy megdrágul az élet, a mezőgazdasági termékek ára éppúgy megugrik, mint a nemzetközösség országaiból érkező iparcikkeké, amelye­ket például Indiában sokkal alacsonyabb munkabérekkel állítottak elő. Meglehet, hogy Heath kö­zös piaci sikere — pyrrhusi győzelem lesz. amelyért ta­lán a legközelebbi választá­son kell majd fizetnie.. Egyelőre azonban még sem­mi sem dőlt el, a Közös Pi­ac és Nagy-Britannia tár­gyalássorozatát a nyár vé­gén folytatják Luxemburg­ban, csak a start történt meg. A jelentések szerint emel­lett' központi helyet foglalt el a Brandt—Pompidou meg­beszélésen a kelet—nyugati viszony problémaköre. a szocialista országok két hét­tel ezelőtti kezdemenyezése. Mind Brandt korábbi nyi­latkozatai, mind Pompidou elnöknek a július 2-i sajtó- konferencián elhangzott mondatai arra utaltak, hogy a két fővárosban érdeklő­dést tanúsítanak a budapes­ti memorandumban foglal­lak iránt. Pompidou sajtókonferenci­ája egyébként megerősítette a francia külpolitika vona­lát két más fnntos kérdés- csoportban: a távol- ésakö. zel-keleti konfliktusok ügyé­ben. Sürgette például az amerikai csapatok kivonását Indokinából. Az indokínai háború ügye a hétefi „naptári okdkból”1is: időszerűvé vált: június 30- án járt le az a határidő, amelyet Nixon elnök maga szabott meg az újabb ame­rikai agresszió során Kam­bodzsába behatolt csapatai­nak visszavonására. Nixon érezhette, hogy ér­velése nem győzi meg az amerikai háborúellenes köz­véleményt. ezért formai en­gedményt tett: David Bruce nagykövei személyében. új vezetőt nevezett ki a párizsi négyes tárgyalásokon részt­vevő amerikai küldöttség élére. Mint emlékezetes, Cabot Lodge lemondása óta. több, mint fél éve nem volt vezetője az amerikai kül­döttségnek. s emiatt a VDK és a Dél-vietnami Köztársa­ság ideiglenes forradalmi kormányának küldöttségve­zetői is hazatértek. A csök­kentett szinten a párizsi tárgyalások még csekélyebb lehetőséget kínáltak az elő­rehaladásra. ősz Ferenc: Kovács hadnagy pedig el­indult hazafelé. Vadonatúj ruhájában végzetesen hason­lított egy hajótöröttre. Azon izgult, hogy hazáig ne! » y eg.v ismerőssel találkozzon. Lélekben mór felkészült, hogy az anyja egész este sopánko­dik: „Látod, kisfiam, miért nem hallgattál rám? Ha papnak mégy, ahogyan szegény apád­dal terveztük, akkor most nyugodtan aludhatnál a pa­rókián. De ha nem akartad, legalább letté] volna postás, mint szegény. istenben megboldogult apád Az is csak gyenruha...” Ha még emlékeznek a nyájas olvasók, ott szakítottuk meg # mese fonalát, hogy Kovács hadnagy tépett ruhában, vé­res arccal bandukolt haza, anyja intelmeire számítva. Az intel nek azonban elmarad­tak. Meri vendég volt. Amint belépett az ajtón Zöldi neki­esett: — Elkaptad, sogar! Gratu­lálok!-T Nem kaptam el senkit. — Akkor téged kaptak el — nézett rá Marika, aki nem volt híján nemi humorérzé­kének. — Mi történt? — izgult Zöldi. — Hazajött a férj! — felelt Kovács. — Majd megver az isten — sírta el magú* a mama. — Szegény kisfia.n Így hely­benhagyni. Latod, ha pap­nak megy... — Hagyjuk ezt most, ma­ma. Szeretnék megmosakod­ni. —- Ekkora zűrt csinálni egy szatírból — morfondírozott Marika. — Tudod, hogy most a kiscsoportosoknál vagyok az óvodában. Délelőtt látom, hogy egy fiút vernek. Szét­választom őket, hát kiderült, hogy szatírosdit játszottak és ez a szerencsétlen volt a sza- tír. — írni kellene róla, te, La­ci... Abban egyetértek, hogy azt a nagykapu Szávait kivág­tad. De aKért nekem adhat­nál egy kis információt .. Ir­tó nagy lennék vele a megyé­ben. — Írjál te csak a szocialis­ta névadó ünnepségekről — morogta Kovács és kiment a fürdőszobába. Eenkei András beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Szabó János, a fülpösdaróci Petőfi Tsz elnöke községe ár­víz sújtotta lakossága nevé­ben mondott, meleg köszöne­tét az épitőezred tagjainak, majd Benkei András belügy­miniszter mondott beszédet. Hangsúlyozta a többi között, hogy bár Szatmárban nagyok a károk, a legmodernebb esz­közök felhasználásával, a ki­válóan szervezett és kiképzett katonák segítségével el tudtuk kerülni az olyan katasztrófát, amely sok száz emberéletet és sokkal nagyobb anyagi ér­tékeket követelt volna. Éz a jelenlegi magas szintű techni­ka párosult az emberi össze­fogással és az Ország segíteni akarásával. Ez volt a legfőbb erő, mellyel úrrá lehet­tünk a természet erői feleit. Benkei elvtárs ezután így folytatta: — Engedjék meg, hogy ez­úton is együttérzésemet fejez­zem ki mind a magam, mind a Belügyminisztérium egész személyi állománya nevében mindazoknak, akiket a pusz­tító árvíz következményei érin­tettek. Elismerésünket fejez­zük ki a veszélyeztetett vidé­kek lakosságának példamuta­tó, fegyelmezett magatartásá­ért. Csak elismeréssel szólha­tok a párt, a tanácsi, a tömeg­szervezeti, a vízügyi szervek, a honvédség, a polgári véde­lem, a munkásőrség, s a szov­jet alakulatok munkájáról. — Külön szólok ez alka­lommal a belügyi szervek helytállásáról. Állományunk kezdettől fogva részt vett a védelmi munkákban és a köz­rend biztosításában, amely az árvizes területeken sajátos és különösen nehéz volt. Jelen­leg tanintézeteink építőezre­dének tagjai fejezték, be a munkát. Önök egy hónappal lerövidítették a tanulmányi időt és eljöttek ide. hogy se­gítséget nyújtsanak 'Szaboles- Szaímár megye árvíz sújtotta, sokat szenvedett lakosságá­nak. önök ezzel a tettükkel kétszer vizsgáztak. Egyszer el­méletből az iskola padjaiban, most pedig gyakorlatban a munkából, áldozatkészségből, segíteni akarásból. Igaz, ez utóbbi vizsgából nem lesz ér­demjegy. Megmarad azonban az eredmény, amelynek nyo­mán számos romba dőlt ház épül fel. Ami ennél is fonto­sabb, a megye és az ország színe előtt vizsgáztak kitűnő­re, s az olt élő emberek a szívükbe zárták Önöket. Elv­társak, Önök esküjükhöz hí­ven cselekedtek, amikor segí­tettek. Helytállásukért ezúton is elismerésemet fejezem ki. Benkei elvtárs szólt ezután az árvízvédelemmel kapcsola­tos erőfeszítésekről, a Szovjet­uniónak és a testvéri szocia­lista országok baráti segítsé­gét méltatta, majd így foly­tatta: — Ma már a közvetlen ár­vízveszély elmúlt és a helyre- állítás feladata áll előttünk. Ez a munka nagy erőfeszítést igényel az egész országtól. Pártunk és kormányunk azon munkálkodik, hogy az árvíz okozta sebek mielőbb begyó­gyuljanak, hogy még a tél beállta előtt minden család fedél alá kerüljön. A helyre- állításhoz milliárdokra van szükség. Ezért is fordult a kor­mány felhívással a gazdálko­dó szervekhez, hogy a veszte­ségek pótlására gyarapítsák nemzeti jövedelmünket, A BM személyi állománya az árvíz- károsultak megsegítésére kö­zel ötmillió forintot gyűj­tött össze, a minisztérium szervei pedig 8,5 millió" forint értékű eszközt juttattak az árvizes területekre. — Az árvízzel szembeni összefogás, a kivételes segítő­készség ezernyi jele megala­pozottá teszi a bizakodást a jövőre nézve is: meg lesz az a többlet, amelyet partunk és kormányunk vár. Most már nem a gátakon való helytál­lást, csak néhány százalékkal több munkát, több értéket vá­runk mindenkitől, mert csak ebből lesz építőanyag, ruha és cipő, csak így lehet pótol­ni, ami elveszett. Ez most a dolgunk mindenütt. — Önök rendőrök, határ­őrök, karhatalmisták, tűzol­tók és kormányörök vissza­térnek a hétköznapi, de ugyancsak nem könnyű mun­kához. Elvárom Önöktől, hogy szolgálati helyükön is hason­lóan helytálljanak. A Sza- mc öz sok megpróbáltatást áléit lakóinak pedig szívből kívánom, hogy mielőbb bé­kés, boldog otthonra találja­nak újra. Ezt követően ismertétrték a miniszternek az építőezred­hez szóló parancsát, majd dr. Fekszi István, a megyei ta­nács vb nevében adott át emléklapokat a kiváló mun­kát végzett építőezred tagjai­nak. Oyilkfilói és b$rton — amerikai módra Elektronikus vezérlésű aj­tók csúsznak, csapódnak. Né­hol kőfalaknak a helyiségek. Az ebédlölermekben az acél- SZckek az asztalokhoz szege­csellek. Az emeletek között méltóságteljesen mozgólép­csők kígyósnak. Sziréna nincs. Ébresztő reggel 6-kor. hangosan beszélővel, körül­belül így: „Itt az/ideje, fel­kelni bébik”. A levegő tem­perált. Halk zene szól, akár egy Hiltonban. Az előbbi bekezdésből tá­lán csak egy momentum árulkodik, azok a bizonyos asztalhoz szegecselt acélszé­kek. A kendő néhány sor ugyanis a leg-legek hazájá­ban a Los Angeles-i minta­börtönt próbálja ábrázolni. Hogy miért vannak mozgó­lépcsők? Valószínű nemcsak azért, mert egy modern in­tézményben így illik, hanem mert így állítólag kisebb az öngyilkosság veszélye. A 2500 € szekció egyik lakója Charles Miller Marison, aki az elsőszámú fe­lelőse a Sharon Tate Bel Zöldi üres tarsollyal távo­zott, pedig megígérte Lillács- kanak, a Levendula imádott — pillanatnyilag már — ké- kesfeher hajú üdvöskéjének, hogy holnap reggel tájékoz­tatja az eseményekről. A várost ugyanis e napok­ban az foglalkoztatta, igaz-e, hogy az SZTK felülvizsgáló főorvos felesége is az áldo­zatok között van. A főorvos ugyanis arról . volt hírhedt, hogy aki járni tudott, aid munkaképesnek nyilvánította. Mesélik, hogy egészségesnek nyilvánított ember rosszul lett az előszobájában, és már a mentőautóban rokkantsági nyugdíjba vették. A főorvos — dr. Beleznay — rozzant, májbajos, kedélybeteg ember volt. Mindenki irigyelte tőle fiatal, gyönyörű nejét, aki csak a Váci utcában csinálta­tott ruhákban járt és többet járt a Rothschild-szalonba. mint más asszony a hentes­hez, fFolytatjuk) Air-i otthonában a múlt nyá­ron. ©lköy«lett,.gjíiikos>:öl'dök- lésnéki" Malison 34 évéből nem kevesebb, mint huszon­kettőt, -töitiöi ti 4"iáea t memöf te« Gyermekkorában állan­dóan csavargott, javítóinté­zetbe került, ahonnan 27-szer kísérelt meg, szökést. Egyik szökése alkalmával gépkocsit lop, ettől kezdve nem gyerek többé. Eljtélik. Ab ítélet: nagykorúságig börtön. 1955- ben szabadul, rövid ideig né- háhy helyen dolgozik, es mi­után újra autót lop, három évi börtönre ítélik. Bünteté­sének letöltése után újabb ostobaságot követ el, ezért újra bezárják. 34 éves korá­ban, 1967 márciusában ) »Íz­lik vele, hogy szabad. Sem­mit nem tud a szabad életről. Úgy érzi nem tud létezni a borion világán kívül. Nincs hová mennie, inkább marad­na a börtönben. De 22 évi börtön után, 35 dollárral a zsebében útjára bocsátják. A kaliforniai Berkeleyben, San Francisco közelében egy 16 éves fiú bevezeti őt a Haight és Ashbury utca sar­kán a hippik világába. Meg­próbál dalokat szerenni. Ját­szik gitáron. Belép életébe a kábítószer: marijuana, az LSD, 4 modern „próféta" Rájön, hogy neve a Man­son, különös név. Azt jelenti: az ember fia és felvetni a Jézus nevet. S a hippi virág­gyerekek körében, akik i%uk úgy hemzsegnek a Haight és az Ashbury utcák házai kö­zött, prédikálni kezd. Különö­sen a lányok tolonganak kö­rülötte. Érdekes módon mindig csak olyan lányokat szed fel, akiket elhagytak. Patricia Kreinwinkel szülei elváltak, Susan Hatkins apja iszákos, Lesbe Van Haughton elvált szülök gyermeke, Linda Ká­sában szintén elvált szülők gyermeke, aki maga Is 16 éves korában férjhez megy, de már 17 éves korában elválik. Ebben a sarlatánban ezek a fiatal lányok olyasvalakire találtak, aki megértő, aki ön­bizalmat ad nekik. Magával viszi őket az LSD, a zene, a vegetáriánus aszketizmus for­gatagába. Magukat családnak nevezik, akik szakítottak a múlttal és ez a börtönviselt isten, egy kivénhedt autóbu­szon száguldozik velük Kali­fornia útjain. Los Angelesnek 7 millió la­kosa van, s 'éZéktiek’SS'fíOO'OOO ezer autója. Az autók kipufogó gázától fekete' az ég, s- ha- • a smog rátelepszik a városra San Fernandó völgyében be kell zárni az iskolákat. Gitár és LSD Ebben a varosban rengeteg a hippi, sok az új vallás, kü­lönösen az ázsiai vallások. A Los Angeles-i Hollywood bul­váron ma is látni buddhistá­kat, éppen csak egy kis copffal a nyakszirt.ükön, amint sárga ruhájukban sétálnak az em­berek között, igyekezve löm- jénezéssel és misztikus sza­vakkal meggyőzni őket arról, hogy mondjanak le á dollár hajszolásáról. Egy szép napon a Los Angelesben nyilvántar­tott. 39 kultuszhoz hozzájött még egy, amelyet egy öreg autóbuszon közlekedő Charles Miller Manson és vegetáriá­nus lányai képviseltek. A lá­nyokhoz fiúk is csatlakoztak, s mind többet zenétnek, mind több LSD-t szednek. Manson megismerkedik né­hány divatos együttes tagjai­val is, ezután néhány holly­woodi „menő"’ hozzátartozó­jával, akik szívesen hallhat­ják őt, sőt még partijaikra is meghívják. Ennek ellenére nem lett belőle semmi, sze­rencséje cserbenhagyta. Man­son visszakerül agyrémei, dührohamai közé és 1969 augusztusának nagy hőségé­ben kitör paranoiája. S ek­kor következik be a rettene­tes öldöklés. Ekkor halnak meg golyóktól és késszúrá­soktól Sharon Tate és társasá­ga, valamint mások. A Bel Airben elkövetett bűn. olyan szörnyű, hogy ha Manson esküdtbíróság elé ke­rül, gyakorlatilag semmi esé­lye sincs arra, hogy megmene­küljön a halálbüntetés elöl — írja Pierre Joffroy. A Los Angeles-i mintabör­tön 2500 C szekciójának egy sarokcellájában, rácstól elhú­zódva, a helyiség melyén ül Charles Miller Manson. Á ki­váncsi szemek elől mindig el­húzódik. A San Francisco kö­zelében lévő Saint Quentjn-i börtönben 75 halálraítélt — köztük Sirhan Sirhan, Robert Kennedy gyilkosa — várja, hogy gázkamrába küldjék. Nemsokára talán csatlako­zik hozzájuk a hetvénhatodik. (— sb —)

Next

/
Thumbnails
Contents