Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
f. ctaá: KELET-MAGYARORSZA6 tS70. Július 5. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: VASÁRNAP: Utcai harcok Belfastban HÉTFŐ: Losonczi Pál megérkezett Mongóliába Nasszer Moszkvában megkezdte tárgyalásait a szovjet vezetőkkel KEDD: Nixon beszámolója a kambodzsai helyzetről. — Megkezdődött az alkudozás Anglia és a Közös Piac hatóságai között SZERDA: SEATO-értekezlet Manilában — Norodom Sziltanuk elutazott Phenjanból CSÜTÖRTÖK: Pompidou sajtóértekezlete — Megnyílt az angol parlament PÉNTEK: y Francia-nyugatnémet csúcstalálkozó Bonnban — Az SZKP plénuma határozatokat hozott a szovjet mezőgazdaság fejlesztésére SZOMBAT: Losonczi Pál hazaindult Mongóliából — Harcok Phnom-Penh körzetében — Kiújultak a zavargások Észak-lrországban Start a Templomhegyen Európa egyik legkisebb országában, a mi Nógrádunkkal azonos nagyságú Luxemburgban a főváros büszkesége, a húszegynéhány emeletes „Európa-palota” a Kirchber- gen. azaz a Templomhegyen. Mivel Luxemburg is tagja az európai gazdasági közösségnek, vagyis ott van a Közös Piacon, a büszke palotát azért építette a kormánya, hogy helyet adjon' a közösségi intézményeknek és. .megfelelő keretet teremtsen a közös piaci miniszterek tanácskozásainak. Amikor három esztendeje ott jártam a szinte még malterszagú, vadonatúj épületben éppen a NATO miniszteri tanácsa ülésezett benne. Példázva, hogy az európai gazdasági közösséget tíz évvel azelőtt megalkotói a NATO gazdasági alépítményének szánták... A luxemburgi Kirchberg a héten a Közös Piac hat országa képviselőinek és Nagy- Britannia egyik új, konzervatív miniszterének, Anthony Barbernek tárgyalásaival vonult be újra a diplomáciai krónikába. Hét évig kellett várnia London urainak, amíg újra leülhettek a tárgyalóasztalhoz, hogy Nagy-Britannia közös piaci bebocsáttatásának kérdését elővegyék. 1063. január végén ugyanis a brüsszeli hasonló tárgyalások a franciák határozott „non”-ja miatt meghiúsultak: De Gaulle tábornok képviselője nemet mondott az angol csatlakozási kérelemre. Érdekes megemlíteni, hogy őfelsége akkori kormányának az európai ügyekkel megbízott minisztere, aki kénytelen volt elviselni a brüsszeli vereséget, nem volt más, mint Edward Heath, a jelenlegi toryvezér és miniszterelnöiC. Személyes sikere is lenne, ha ez alkalommal az angol csatlakozást — természetesen hosszadalmas . tárgyalások: előbb elvi vita, majd technikai természetű alkudozások után — nyélbe tudná ütni... Nem fölösleges néhány címszóban visszautalni Nagy-Britannia belépésének okaira, ugyanakkor hasonló vázlatossággal előre jelezni az angol gazdaság várható nehézségeit. Az angol nagytőke szorgalmazza a csatlakozást, hogy exporttermékeit kedvezőbb feltételekkel, ha lehet, vámmentesen helyezze el a Közös Piacon. A szigetországban lévő leány vállalatai nyomán érdekelt amerikai monopoltőke szintén sürgeli a bejutást a Közös Piac vámfalai közé. (Nagyjából annyi amerikai tőke van Nagy-Britan- niában, mint az európai gazdasági közösség hat országában együttvéve!) Viszont a közös piaci belépésnek ára van: a londoni kormánynak meg kell szüntetnie a? angol mezőgazdaság állami támogatását, lazítania kell a nemzetközösség országaival való kapcsolatait. — mindennek pedig az lesz a következménye, hogy megdrágul az élet, a mezőgazdasági termékek ára éppúgy megugrik, mint a nemzetközösség országaiból érkező iparcikkeké, amelyeket például Indiában sokkal alacsonyabb munkabérekkel állítottak elő. Meglehet, hogy Heath közös piaci sikere — pyrrhusi győzelem lesz. amelyért talán a legközelebbi választáson kell majd fizetnie.. Egyelőre azonban még semmi sem dőlt el, a Közös Piac és Nagy-Britannia tárgyalássorozatát a nyár végén folytatják Luxemburgban, csak a start történt meg. A jelentések szerint emellett' központi helyet foglalt el a Brandt—Pompidou megbeszélésen a kelet—nyugati viszony problémaköre. a szocialista országok két héttel ezelőtti kezdemenyezése. Mind Brandt korábbi nyilatkozatai, mind Pompidou elnöknek a július 2-i sajtó- konferencián elhangzott mondatai arra utaltak, hogy a két fővárosban érdeklődést tanúsítanak a budapesti memorandumban foglallak iránt. Pompidou sajtókonferenciája egyébként megerősítette a francia külpolitika vonalát két más fnntos kérdés- csoportban: a távol- ésakö. zel-keleti konfliktusok ügyében. Sürgette például az amerikai csapatok kivonását Indokinából. Az indokínai háború ügye a hétefi „naptári okdkból”1is: időszerűvé vált: június 30- án járt le az a határidő, amelyet Nixon elnök maga szabott meg az újabb amerikai agresszió során Kambodzsába behatolt csapatainak visszavonására. Nixon érezhette, hogy érvelése nem győzi meg az amerikai háborúellenes közvéleményt. ezért formai engedményt tett: David Bruce nagykövei személyében. új vezetőt nevezett ki a párizsi négyes tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség élére. Mint emlékezetes, Cabot Lodge lemondása óta. több, mint fél éve nem volt vezetője az amerikai küldöttségnek. s emiatt a VDK és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának küldöttségvezetői is hazatértek. A csökkentett szinten a párizsi tárgyalások még csekélyebb lehetőséget kínáltak az előrehaladásra. ősz Ferenc: Kovács hadnagy pedig elindult hazafelé. Vadonatúj ruhájában végzetesen hasonlított egy hajótöröttre. Azon izgult, hogy hazáig ne! » y eg.v ismerőssel találkozzon. Lélekben mór felkészült, hogy az anyja egész este sopánkodik: „Látod, kisfiam, miért nem hallgattál rám? Ha papnak mégy, ahogyan szegény apáddal terveztük, akkor most nyugodtan aludhatnál a parókián. De ha nem akartad, legalább letté] volna postás, mint szegény. istenben megboldogult apád Az is csak gyenruha...” Ha még emlékeznek a nyájas olvasók, ott szakítottuk meg # mese fonalát, hogy Kovács hadnagy tépett ruhában, véres arccal bandukolt haza, anyja intelmeire számítva. Az intel nek azonban elmaradtak. Meri vendég volt. Amint belépett az ajtón Zöldi nekiesett: — Elkaptad, sogar! Gratulálok!-T Nem kaptam el senkit. — Akkor téged kaptak el — nézett rá Marika, aki nem volt híján nemi humorérzékének. — Mi történt? — izgult Zöldi. — Hazajött a férj! — felelt Kovács. — Majd megver az isten — sírta el magú* a mama. — Szegény kisfia.n Így helybenhagyni. Latod, ha papnak megy... — Hagyjuk ezt most, mama. Szeretnék megmosakodni. —- Ekkora zűrt csinálni egy szatírból — morfondírozott Marika. — Tudod, hogy most a kiscsoportosoknál vagyok az óvodában. Délelőtt látom, hogy egy fiút vernek. Szétválasztom őket, hát kiderült, hogy szatírosdit játszottak és ez a szerencsétlen volt a sza- tír. — írni kellene róla, te, Laci... Abban egyetértek, hogy azt a nagykapu Szávait kivágtad. De aKért nekem adhatnál egy kis információt .. Irtó nagy lennék vele a megyében. — Írjál te csak a szocialista névadó ünnepségekről — morogta Kovács és kiment a fürdőszobába. Eenkei András beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Szabó János, a fülpösdaróci Petőfi Tsz elnöke községe árvíz sújtotta lakossága nevében mondott, meleg köszönetét az épitőezred tagjainak, majd Benkei András belügyminiszter mondott beszédet. Hangsúlyozta a többi között, hogy bár Szatmárban nagyok a károk, a legmodernebb eszközök felhasználásával, a kiválóan szervezett és kiképzett katonák segítségével el tudtuk kerülni az olyan katasztrófát, amely sok száz emberéletet és sokkal nagyobb anyagi értékeket követelt volna. Éz a jelenlegi magas szintű technika párosult az emberi összefogással és az Ország segíteni akarásával. Ez volt a legfőbb erő, mellyel úrrá lehettünk a természet erői feleit. Benkei elvtárs ezután így folytatta: — Engedjék meg, hogy ezúton is együttérzésemet fejezzem ki mind a magam, mind a Belügyminisztérium egész személyi állománya nevében mindazoknak, akiket a pusztító árvíz következményei érintettek. Elismerésünket fejezzük ki a veszélyeztetett vidékek lakosságának példamutató, fegyelmezett magatartásáért. Csak elismeréssel szólhatok a párt, a tanácsi, a tömegszervezeti, a vízügyi szervek, a honvédség, a polgári védelem, a munkásőrség, s a szovjet alakulatok munkájáról. — Külön szólok ez alkalommal a belügyi szervek helytállásáról. Állományunk kezdettől fogva részt vett a védelmi munkákban és a közrend biztosításában, amely az árvizes területeken sajátos és különösen nehéz volt. Jelenleg tanintézeteink építőezredének tagjai fejezték, be a munkát. Önök egy hónappal lerövidítették a tanulmányi időt és eljöttek ide. hogy segítséget nyújtsanak 'Szaboles- Szaímár megye árvíz sújtotta, sokat szenvedett lakosságának. önök ezzel a tettükkel kétszer vizsgáztak. Egyszer elméletből az iskola padjaiban, most pedig gyakorlatban a munkából, áldozatkészségből, segíteni akarásból. Igaz, ez utóbbi vizsgából nem lesz érdemjegy. Megmarad azonban az eredmény, amelynek nyomán számos romba dőlt ház épül fel. Ami ennél is fontosabb, a megye és az ország színe előtt vizsgáztak kitűnőre, s az olt élő emberek a szívükbe zárták Önöket. Elvtársak, Önök esküjükhöz híven cselekedtek, amikor segítettek. Helytállásukért ezúton is elismerésemet fejezem ki. Benkei elvtárs szólt ezután az árvízvédelemmel kapcsolatos erőfeszítésekről, a Szovjetuniónak és a testvéri szocialista országok baráti segítségét méltatta, majd így folytatta: — Ma már a közvetlen árvízveszély elmúlt és a helyre- állítás feladata áll előttünk. Ez a munka nagy erőfeszítést igényel az egész országtól. Pártunk és kormányunk azon munkálkodik, hogy az árvíz okozta sebek mielőbb begyógyuljanak, hogy még a tél beállta előtt minden család fedél alá kerüljön. A helyre- állításhoz milliárdokra van szükség. Ezért is fordult a kormány felhívással a gazdálkodó szervekhez, hogy a veszteségek pótlására gyarapítsák nemzeti jövedelmünket, A BM személyi állománya az árvíz- károsultak megsegítésére közel ötmillió forintot gyűjtött össze, a minisztérium szervei pedig 8,5 millió" forint értékű eszközt juttattak az árvizes területekre. — Az árvízzel szembeni összefogás, a kivételes segítőkészség ezernyi jele megalapozottá teszi a bizakodást a jövőre nézve is: meg lesz az a többlet, amelyet partunk és kormányunk vár. Most már nem a gátakon való helytállást, csak néhány százalékkal több munkát, több értéket várunk mindenkitől, mert csak ebből lesz építőanyag, ruha és cipő, csak így lehet pótolni, ami elveszett. Ez most a dolgunk mindenütt. — Önök rendőrök, határőrök, karhatalmisták, tűzoltók és kormányörök visszatérnek a hétköznapi, de ugyancsak nem könnyű munkához. Elvárom Önöktől, hogy szolgálati helyükön is hasonlóan helytálljanak. A Sza- mc öz sok megpróbáltatást áléit lakóinak pedig szívből kívánom, hogy mielőbb békés, boldog otthonra találjanak újra. Ezt követően ismertétrték a miniszternek az építőezredhez szóló parancsát, majd dr. Fekszi István, a megyei tanács vb nevében adott át emléklapokat a kiváló munkát végzett építőezred tagjainak. Oyilkfilói és b$rton — amerikai módra Elektronikus vezérlésű ajtók csúsznak, csapódnak. Néhol kőfalaknak a helyiségek. Az ebédlölermekben az acél- SZckek az asztalokhoz szegecsellek. Az emeletek között méltóságteljesen mozgólépcsők kígyósnak. Sziréna nincs. Ébresztő reggel 6-kor. hangosan beszélővel, körülbelül így: „Itt az/ideje, felkelni bébik”. A levegő temperált. Halk zene szól, akár egy Hiltonban. Az előbbi bekezdésből tálán csak egy momentum árulkodik, azok a bizonyos asztalhoz szegecselt acélszékek. A kendő néhány sor ugyanis a leg-legek hazájában a Los Angeles-i mintabörtönt próbálja ábrázolni. Hogy miért vannak mozgólépcsők? Valószínű nemcsak azért, mert egy modern intézményben így illik, hanem mert így állítólag kisebb az öngyilkosság veszélye. A 2500 € szekció egyik lakója Charles Miller Marison, aki az elsőszámú felelőse a Sharon Tate Bel Zöldi üres tarsollyal távozott, pedig megígérte Lillács- kanak, a Levendula imádott — pillanatnyilag már — ké- kesfeher hajú üdvöskéjének, hogy holnap reggel tájékoztatja az eseményekről. A várost ugyanis e napokban az foglalkoztatta, igaz-e, hogy az SZTK felülvizsgáló főorvos felesége is az áldozatok között van. A főorvos ugyanis arról . volt hírhedt, hogy aki járni tudott, aid munkaképesnek nyilvánította. Mesélik, hogy egészségesnek nyilvánított ember rosszul lett az előszobájában, és már a mentőautóban rokkantsági nyugdíjba vették. A főorvos — dr. Beleznay — rozzant, májbajos, kedélybeteg ember volt. Mindenki irigyelte tőle fiatal, gyönyörű nejét, aki csak a Váci utcában csináltatott ruhákban járt és többet járt a Rothschild-szalonba. mint más asszony a henteshez, fFolytatjuk) Air-i otthonában a múlt nyáron. ©lköy«lett,.gjíiikos>:öl'dök- lésnéki" Malison 34 évéből nem kevesebb, mint huszonkettőt, -töitiöi ti 4"iáea t memöf te« Gyermekkorában állandóan csavargott, javítóintézetbe került, ahonnan 27-szer kísérelt meg, szökést. Egyik szökése alkalmával gépkocsit lop, ettől kezdve nem gyerek többé. Eljtélik. Ab ítélet: nagykorúságig börtön. 1955- ben szabadul, rövid ideig né- háhy helyen dolgozik, es miután újra autót lop, három évi börtönre ítélik. Büntetésének letöltése után újabb ostobaságot követ el, ezért újra bezárják. 34 éves korában, 1967 márciusában ) »Ízlik vele, hogy szabad. Semmit nem tud a szabad életről. Úgy érzi nem tud létezni a borion világán kívül. Nincs hová mennie, inkább maradna a börtönben. De 22 évi börtön után, 35 dollárral a zsebében útjára bocsátják. A kaliforniai Berkeleyben, San Francisco közelében egy 16 éves fiú bevezeti őt a Haight és Ashbury utca sarkán a hippik világába. Megpróbál dalokat szerenni. Játszik gitáron. Belép életébe a kábítószer: marijuana, az LSD, 4 modern „próféta" Rájön, hogy neve a Manson, különös név. Azt jelenti: az ember fia és felvetni a Jézus nevet. S a hippi virággyerekek körében, akik i%uk úgy hemzsegnek a Haight és az Ashbury utcák házai között, prédikálni kezd. Különösen a lányok tolonganak körülötte. Érdekes módon mindig csak olyan lányokat szed fel, akiket elhagytak. Patricia Kreinwinkel szülei elváltak, Susan Hatkins apja iszákos, Lesbe Van Haughton elvált szülök gyermeke, Linda Kásában szintén elvált szülők gyermeke, aki maga Is 16 éves korában férjhez megy, de már 17 éves korában elválik. Ebben a sarlatánban ezek a fiatal lányok olyasvalakire találtak, aki megértő, aki önbizalmat ad nekik. Magával viszi őket az LSD, a zene, a vegetáriánus aszketizmus forgatagába. Magukat családnak nevezik, akik szakítottak a múlttal és ez a börtönviselt isten, egy kivénhedt autóbuszon száguldozik velük Kalifornia útjain. Los Angelesnek 7 millió lakosa van, s 'éZéktiek’SS'fíOO'OOO ezer autója. Az autók kipufogó gázától fekete' az ég, s- ha- • a smog rátelepszik a városra San Fernandó völgyében be kell zárni az iskolákat. Gitár és LSD Ebben a varosban rengeteg a hippi, sok az új vallás, különösen az ázsiai vallások. A Los Angeles-i Hollywood bulváron ma is látni buddhistákat, éppen csak egy kis copffal a nyakszirt.ükön, amint sárga ruhájukban sétálnak az emberek között, igyekezve löm- jénezéssel és misztikus szavakkal meggyőzni őket arról, hogy mondjanak le á dollár hajszolásáról. Egy szép napon a Los Angelesben nyilvántartott. 39 kultuszhoz hozzájött még egy, amelyet egy öreg autóbuszon közlekedő Charles Miller Manson és vegetáriánus lányai képviseltek. A lányokhoz fiúk is csatlakoztak, s mind többet zenétnek, mind több LSD-t szednek. Manson megismerkedik néhány divatos együttes tagjaival is, ezután néhány hollywoodi „menő"’ hozzátartozójával, akik szívesen hallhatják őt, sőt még partijaikra is meghívják. Ennek ellenére nem lett belőle semmi, szerencséje cserbenhagyta. Manson visszakerül agyrémei, dührohamai közé és 1969 augusztusának nagy hőségében kitör paranoiája. S ekkor következik be a rettenetes öldöklés. Ekkor halnak meg golyóktól és késszúrásoktól Sharon Tate és társasága, valamint mások. A Bel Airben elkövetett bűn. olyan szörnyű, hogy ha Manson esküdtbíróság elé kerül, gyakorlatilag semmi esélye sincs arra, hogy megmeneküljön a halálbüntetés elöl — írja Pierre Joffroy. A Los Angeles-i mintabörtön 2500 C szekciójának egy sarokcellájában, rácstól elhúzódva, a helyiség melyén ül Charles Miller Manson. Á kiváncsi szemek elől mindig elhúzódik. A San Francisco közelében lévő Saint Quentjn-i börtönben 75 halálraítélt — köztük Sirhan Sirhan, Robert Kennedy gyilkosa — várja, hogy gázkamrába küldjék. Nemsokára talán csatlakozik hozzájuk a hetvénhatodik. (— sb —)
