Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-25 / 173. szám

Polgári védelem Árvíz után, újjáépítés közben Beszélgetés a polgári védelem árvízi munkájáról Széles Lajossal, a Fehérgyarmati Járási Tanács V.Bf elnökével Ingóságok mentésében intézkednek a polgári védelem katonái. denütt egyszerre. Ilyen körülmények között a legfontosabbnak, az em­beréletek mentését tartot­ták, s az értékek a második helyre szorultak. Emellett persze mindent megtettek, hogy a víz pusztítását, a kár bekövetkeztét csökkentsék. A jószágokat igyekeztek első­sorban biztonságba helyezni, dombosabb helyre terelni. A járási vezetők azonban még így is csupán abban remény­kedtek, hogy az állatállo­mány 45—50 százaléka meg­marad. — A várt pusztulásnak csak az ötödé következett be — mondja Széles Lajos. — ösz- szesen 3500 szarvasmarha, sertés és juh esett áldozatul a víznek, nem számítva a kisebb állatokat. Fel kellett kutatni a későb­biekben az állati hullákat, meg kellett előzni a járvá­nyokat. Ezeknek veszélye teljesen reális volt, s hogy mégsem követte járvány az árvizet, az az állategészség­ügyi szakszolgálat jó felké­szültségén. szervezettségén, és a PV katonai egységének gyors beavatkozásán múlott. Járvány nem ütötte fel a fejét az emberek között sem. És ez nagyon nagy dolog! A járás minden kútja fer­tőzött volt. Tízezreknek kel­lett tartálygépkocsikban, vizeslajtokbam, gumitöm­lőkben hozni a jó ivóvizet. A legnehezebb időszakokban is biztosítani kellett az alap­vető élelmiszereket, különö­sen a kenyeret. S hogy mind­ez sikerült, az elsősorban az egészségügyi szakszolgálat körültekintő, szervezett mun­kájának köszönhető. — A visszatelepülő lakos­ságot — ezrekről van szó — közétkeztetésben kellett ré­szesíteni. Ez különösen az átmeneti, nehéz időszakban meglepően jól sikerült — mondja a vb-elnök. — Na­ponta egyszer legalább me­leg ételt tudtunk adni a la­kosságnak, az embereknek, akik ott álltak fedél nélkül, a szörnyű katasztrófa hatásá­ra gyakran összetörtén. Nem állt rendelkezésünkre meg­felelő konyha. Sebtiben, középületekben, vagy más al­kalmas helyeken kellett köz­konyhákat berendezni. Ilyen körülmények között veszély­ben volt a legelemibb higiénia is, ami fokozta a járványve­szélyt. Az emberek helytállá­sán múlott, hogy járványt e tényezők sem okoztak. Soha nem felejthető ször­nyű látványban volt részük az ár sújtotta területekre visz­szatérő embereknek: egész életük munkáját elsodorta, vagy a romok alá temette a víz. Ekkor nagyon kellett a bátorító szó, a segítség, a határozott intézkedés az élet megindításához. Ebben is nagy szerepük volt a polgári védelmi szerveknek. Kezdődött a 2680 megron­gált lakásnak a lebontásával. A polgári védelem katonai egysége végezte a műszaki mentőszolgálat egységeivel megerősítve, s így naponta 900—1200 fő dolgozott. A la­kosság elégedett volt a jó munkával, és a legnagyobb elismeréssel beszélnek róla az emberek ma is. A visszatelepítés során az emberek jól megértették az egészségügyi szabályok szük­ségességét, úgyszólván nem is kellett rábeszélés, önként vállalták a védőoltást. Sőt, kezdetben az volt a problé­ma, hogy hirtelen nem ren­delkezett az egészségügyi szakszolgálat olyan mennyi­ségű oltóanyaggal, mint amennyit a visszatelepülök kívántak volna. Ekkor ma­guk az emberek sürgették az oltóanyag beszerzését, amire nem is kellett sokat várni. — A mentési, mentesítési és helyreállítási munkák so­rán a szervezett polgári vé­delmi szakszolgálatok és egységek összesen 6740 mun­kanapot dolgoztak. — mond­ja Széles Lajos. — Ez a szám talán mindennél job­ban bizonyítja, milyen oda- adóan és áldozatkészséggel segítették e szervek a lakos­ságot a nehéz napokban. Júliusban már újjáépített házsorokat örökíthetett meg a fotoriporter Nábrádon. És még egy: a polgári védelmi szervek vizsgája nagyszerűen sikerült. Bámu­latos összefogással. felelős­ségérzettel, szervezettséggel végezték munkájukat a leg­nehezebb időszakokban is. — Az eredményhez két- s.' ' mül hozzájárult az a körülmény is — mondja Szé­les Lajos. — hogy rendkívül jó volt az együttműködés és a kapcsolat a megyei törzs- zsel. A feladatok egyeztetése, a munka összehangolása és egységes végrehajtása ked­vezően befolyásolta a járási lakosság helyzetét. A polgári védelem tehát jól vizsgázott, bizonyított, megállta a helyét Ami tör­tént — Széles Lajos így fo­galmaz: — nyugodtan hason­lítható egy háború okozta katasztrófához. Életeket és tóm. nagyon sok emberélet esik áldozatul ennek a soha nem látott nagyságú árvíz­nek és az anyagi kár is sok­szorosa a most ténylegesen elszenvedettnek. Miben látszott ez a jó fel- készültség a nehéz napok­ban? Hogyan lehetett ezt lemérni ? — Az emberek a mi vidé­künkön különösen jól tudják, hogy az árvízzel nem lehet játszani. Mégsem lehetett so­hasem olyan szervezettséget és fegyelmet tapasztalni, mint a kitelepítés napjaiban. A visszatelepítés és a további munkák során mindenütt ta­pasztalható volt, mennyire indokolt és szükséges a la­kosság polgári védelmi okta­tása, s felkészítése. Olyan szakszerűen, hozzáértéssel végezték dolgukat, hogy nyil­mondja Széles Lajos. — Be­bizonyosodott, hogy a lakos­ság tudatos felkészítése és oktatása mellett ezekre is mi­lyen nagy szükség van. Bár a víz támadásának első nap­jaiban ezek még nem értek járásunk területére, érezhet­tük, milyen nagy szükség van ráj k. Az árvíz nemcsak az eredményeket mutatta meg, hanem azt is. hogy mi hiány­zik a polgári védelmi szer­vek felkészítéséből. Úgy vé­lem, feltétlenül szükséges és kívánatos a polgári védelmi szervezetek, szakszolgálatok és egységek még jobb és gyorsabb felkészítése akkor is, ha ennek érdekében na­gyobb anyagi áldozatokat kell hozni hazánknak. Az árvíz elmúlt, s azóta régen folyik a helyreállítás, az újjáépítés. Egymás után nőnek a szamosközi közsé­gekben az új házak, kibon­takozik az élet, az emberek- nek visszatér a kedve a ször­nyű napok után. A sebeket gyorsan el fogják tüntetni, mert segít az egész ország, mégsem indokolatlan a kí­vánság: fel kell készülni arra, hogy nem az 1970-es árvíz az utolsó a nagy ka­tasztrófák sorában. Árvíz máskor is jöhet. — Még az unokánk unokái Is beszélni fognak arról a 3 napról — mondta beszél­getésünk kezdetén Széles Lajos, a Fehérgyarmati Járá­si Tanács VB-elnöke. Az árvíz idején ő irányította — mint polgári védelmi parancsnok — a mentési, kárenyhítési, védekezési és más munkákat, s most tapasztalatairól, a polgári védelmi egységek fel- készültségéről. eredményei­ről beszélgetünk. A soha nem látott nagy­ságú szamosközi árvíz 31 községben pusztított a járás­ban. Lerombolt, vagy erősen megrongált 3680 házat, — s ezrek váltak hajléktalanná. A középületek egész sora ment tönkre, az állatállo­mány megtizedelődött, — a kenységük, a jó és nyugodt szóval párosult határozott in­tézkedések, a helyi vezetők talpraesettsége együtt azt eredményezte, hogy a kitele­pítés rendkívül szervezetten zajlott le. Voltak ugyan akik nem akarták megérteni a ki­telepítés szükségességét, de ezeknél általában használt a meggyőző szó, vagy ha ez sem, az erélyes intézkedés. A járás területén bekövet­kezett két — és nem három, mint amiről a korábbi sajtó­hírek beszéltek — haláleset sem ebből adódott, hanem egy jármű felborulásából. A szervezettség emberi számí­tások szerint tehát életeknek A polgári védelem jelentős segítséget adott az árvíz sújtotta területen létesített építőtáborok szervezésében, építé­sében és felszerelésében kár egymilliárd forin kö­rűi van. — A polgári védelmi erők — és természetesen az ösz- szes társszervek — egyik legnagyobb próbája a kitele­pítés volt — mondja Széles Lajos — Három, vagy in­kább 2 nap alatt kellett 28 ezer embert menteni és el­helyezni Nem volt pánik, az emberek féltek, de nem estek rémületbe. Az öntevé­legalább százait, ha nem ez­reit mentette meg. A járás területén a kitele­pítettek közül 6 ezret tudtak fogadni. Különösen Kölese, az ottani lakosok vizsgáztak pél­damutatóan emberségből, de elmondható ez a fehérgyar­matival határos két járás minden szervére is. A kárenyhítés nehéz volt és körülményes A víz gyor­san támadott és szinte min­A felvétel az árvíz első napján készült Nagygécen, ahol napokon belül teljes házsorok dőltek össze. értékeket kellett menteni, meg kellett védeni az em­berek egészségét, rendkivüli körülmények között kellett ellátni őket, s biztató szó kellett az élet újraindításához is. — A polgári védelem ár­vízi eredményeiben tükrö­ződik a párt politikája is, amelyet a hátország védel­mére dolgozott ki — mondja Széles Lajos. — Meglátszott a másfél évtizede folyó kö­vetkezetes és jó felkészítés­nek minden hasznossága. Ha ez nincs, nyugodtan mondha­vánvalóvá vált a felületes szemlélő előtt is: nem ösz­tönösen, hanem tudatosan dolgoznak, felkészültek a ká­rok enyhítésére. A polgári védelemben ta­nult munkafogások most se­gítettek igazán! Hiszen a tűz és víz okozta rombolás kö­zött nem sok különbség van. S a járványokat most éppúgy meg kell előzni, mint egy esetleges háború esetén, ugyanúgy rendkívüli körül­mények közé kerülnek em­berek ezrei, akárcsak a hábo­rúban... S az erőket össze kellett fogni, szervezni kellett, hatá­rozott és megnyugtató intéz­kedések kellettek. A polgári védelmi szervek jó munkája megelőzött minden pánikot, ezzel sikerült összefogni a la­kosság minden társadalmi ré­tegének erejét, s a közös cél érdekében sorompóba állítani az embereket. — Láttuk, mit jelentenek az új technikai eszközök, a műszaki berendezések —

Next

/
Thumbnails
Contents