Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-25 / 173. szám
1970. JöUus 25. KELET-MAGY ARORSZÄO 5. oldal FÉLIDŐ a táborokban A tivadari építőtábor lakóival nagyon elégedettek a veszprémi építőipari vállalat dolgozói. Kétszáznyolc vietnami főiskolás és egyetemista táborozik. Köztük negyven lány, akik az erdőgazdaság fáit kapálják. Szabad idejükben gyakorolják a nehéz magyar nyelvet. A tivadari tábor hátsó része közvetlenül a Tisza partján ér véget. A mosdóból és a fürdőből utat vájt magának a víz és mint a vízesés, ömlik a Tiszába. Borotva? Nincs! Nagy hajú, borotválatlan arcú fiatalember jön a tábor bejáratánál harmadmagával. Megállítjuk, hogy egy fényképet szeretnénk róla készíteni. — Ilyen szőrösen? — kérdezi. Nem szakállt növesztek, csak nem hoztam magammal borotvát. Azt gondoltam, lesz a többieknek. Csak hát mások is így gondolták és alig van néhány az egész táborban. Már elkészült a kép, de még mindig nem tudta, hogy miért éppen őt fényképeztük. Bemutatkozott, aztán a munkájáról beszélt. — Most leszek negyedikes a Debreceni Gépipari Technikumban. Amikor vége voll a tanévnek, akkor két hetet a debreceni gépgyárban dolgoztam termelési gyakorlaton. Utána építőtáborba mentem két hétre Balatonszaba- diba. Ott utat építettünk Most meg itt vagyok, már második hete. Gyarmaton dolgozunk, csak délutános vagyok. Elköszönt és elment. Der- zsi Bálintnak hívják és balmazújvárosi. A többiek mondták róla, hogy most is munkából jött, Kisarban segített a kőműveseknek. Csak úgy, társadalmi munkában. A töltésen, a tábor bejá- ratánál autóbuszok állnak. Mind a száztizenhat Gyarmatnak a Kisar felőli részén tíz házat épít a Borsod megyei Állami Építőipari Vállaiat Az út két oldalán már állnak a falak, rajtuk hatalmas virágcsokrok és színes kendők. Négynek már „a tetőszerkezete is kész, a többit lent szerelik az ácsok. A község központjában ugyancsak a borsodiak dolgoznak. — Negyvenkét szakmunkásunk és 11 gépkezelőnk dolgozik itt az építkezéseken. A segéd munkaerőt pedig délelőtt és délután 58— 58 fővei a tivadari tábor lakói adják — mondja Kendi Pál főépítésvezető. A fiúkról, a munkájukról kérdezzük és arról, kit lehetne külön kiemelni. — Mindenkit — hangzik a tömör válasz. Nem mondom, akad egy-két gyerek, akik úgy állnak a munkához, hogy más is hozzáférjen, de azok is becsülettel dolgoznak. Talán valamivel gyengébb fizikumúak, hamarabb táradnak a tűző napon. Az igazi vizsgájuk inkább a múlt héten volt, amikor állandóan esett az eső. Átázott ruhában csomagolták be magukat a sátorlapba és ha öt jelentkezőt kértem valahová, mind egyszerre ugrottak. Ha ki akar emelni valakit, akkor diktálom mind a száztizenhat nevet. Nagyszekeresen már a délutáni műszak dolgozik. A főutca egy kis része inkább vietnami faluhoz hasonlít, mint Szatmár többi községéhez. A falak még nem állnak, az alapot ássák nagy karimájú szalmakalapban a vietnami fiatalok. — Maxi bakancs — mutat lábára Luu Huu Bao, aztán megmagyarázza, hogy azért jó, mert könnyebben lehet az ásót a földbe nyomni. Csak ráteszi az ásóra és máris szalad a nedves földbe. Kétszáznyolcan jöttek Pestről dolgozni vietnamiak. Főiskolások, egyetemisták és nyelvtanulók akik szeptemberben kezdik az egyetemet. Egy év nyelvtanulás után lesznek matematikusok, biológusok. vagy fizikusok. A nyárból két hét oedig segítség az árvízkárosultaknak. Vietnami lányok Nagy Ferenc és Pallagi Imre gitármuzsikája mellett vidáman kártyáznak a Békés megyei fiatalok: Cseke Ferenc. Csordás Imre Bakonyi Lajos, Kozák Ferenc, Kiss Mihály és Bakonyi Tibor (az előtérben). Szokatlan látvány fogad a jánkmajtisi tábor bejáratánál. Eddig még nem voltak itt lányok, most pedig negyvenen — szintén vietnamiak foglalják el a szélső sátrakat. — ök nem az építkezésen dolgoznak, mert az nagyon nehéz lenne nekik — mondja Karmanovszki János tá- borvezető-helyettes. — Az erdőgazdaság foglalkoztatja őket, kapálnak. Nagy szükség van rájuk, mert az ott dolgozóknak is összedőlt a háza és az építkezés miatt nem tudnak menni dolgozni. Jánkmajtison. Zsarolyán- ban és Nagyszekeresen dolgoznak a tábor lakói. A vietnamiak után legnagyobb létszámmal a Békés megyeiek, kazincbarcikaiak és leninvá- rosiak vannak, illetve voltak, mert akik vasárnap műszakban voltak, azok tegnap, a többiek pedig ma elutaznak. Már megvolt az ebéd, de még nincs itt a kimaradás kezdetének az ideje. A gyulaiak sátra előtt folyamira^ vicsból kirakott gyulai vár makettjét igazgatja Nábrádi Gábor, Jassó József és Molnár Károly szakmunkás- tanuló, a vasúti sín mellett Nagy Ferenc és Pallagi Imre gitármuzsikája mellett kártyacsatát vívnak a békésiek. Nehezen lehet megközelíteni Kérsemjénben az Úttörő utat. Az egyik, már felépült ház mellett sátor, itt lakik a gazdája, a 80 éves Kricsán Gyula. Felesége beszél és nézegeti a szép Sz— 8-as típus szerint épített lakásukat. — Nem tudjuk mikor költözhetünk be. de ha később is úgy dolgoznak az emberek, mint a falazásnál, akkor nem lesz semmi baj. Meg azok a fiatalok. Mintha kergetné őket valaki, úgy haji- gálták a téglát a mester kézibe — mondja Kricsán néni. Arrébb. Sajtos Péter házát építi Pincési Antal veszprémi brigádja és 10 fiatal segít nekik, a Salgótarjáni Gépipari Technikum tanulói. Fábián László, Praveczky Zoltán és a többiek megállás nélkül dolgozzák végig a „munkaidőt”. — Ha nem lett volna any- nyi eső, már sokkal jobban állnánk — mondja Falvai Ferenc, a Péti Nitrogénművek dolgozója, aki hattagú brigádjával Biró Ferenc lakását építi. — A héten három lakást építünk fel és ebben nagy részük van a srácoknak. Azt is írja meg, hogy nagyon jól dolgoznak. Látják ezt a tulajdonosok is, de én, mint szakember csak megerősíteni akarom. Két hét: kétmillió Kérsemjénben több, mint nyolcvan lakást kell újjáépíteni amit a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat és a megyében kőműveseket foglalkoztató más vállalatok dolgozói vállaltak. A többi községekkel együtt nagy segítséget kapnak az építőtáborok kétezer lakójától. Most, a második turnus diákjai is búcsút vesznek Szatmártól, a szatmári emberektől és segítségük nyomán sok száz árvízkárosult lakásának falai állnak. A mai nappal félidő van a hét szabolcsi építőtáborban. Voltak ez alatt az eltelt négy hét alatt gondok az anyag- szállítással. álltak néhányszor a fiatalok szervezetlenség miatt és csökkentett lelkesedésükből, amikor százával jelentkeztek társadalmi munkában vagonkirakáshoz és csak órákkal később futott be az építőanyag az állomásokra. Azt, hogy milyen munkaerőt képviseltek a fiatalok, a miskolci főépítésvezető egy mondata elárulja: „Szeretném, ha a mi munkásaink lennének.” Nguyen Thi Qve szeptembertől a budapesti tudományegyetem természettudományi karának hallgatója lesz. „Ludas Matyi” kalapjában dolgozik a kérs.'uijéni építkezéseken Praveczky Zoltán, A Salgótarjáni Gépipari Technikum harmadikos tanulója. Fábián László, a délutáni műszak erőssége." Balogh József és Elek Emil riportja Licskó Béla, a Szamuely tábor lakója.
