Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-25 / 173. szám

1. ©Mal R15LOT-MAGYA.RORS25XÍ9 Í97Ö. Július $S. Szülők fóruma Ä mozgás nevelés A gyermek testi nevelésének első és legtermészete­sebb környezete a család. Ez rányomja bélyegét a gyermek későbbi időszakaira is. A helyes gondozás, ápolás, és edzés, az egészséges és a későbbi fizikai erőn­lét megalapozója. A kisgyermekkor után a gondozási és edzési feladatok mellett, ill. azok kiegészítéseként mind nagyobb lesz a jelentősége a különböző formában alkalmazott mozgásnak (játék, séta, testgyakorlat). A testi nevelés már az óvodáskorban kiegészül a testneve­léssel, amely az életkornak megfelelően, szervezett for­mában, tervszerűen, rendszeres ráhatással tanítja a mozgásokat. A 3—6 éves korban a testi fejlődés ugrásszerű meggyorsulása életkori sajátosság. Ennek helyes irá­nyítás az egészséges fejlődés feltételeinek megteremté­se a testi nevelés feladata. A tervszerű testgyakorlás igen kedvezően hat az általános közérzetre, a test nö­vekedésére, a csontrendszer megvastagodására, a lég­zésre, a vérkeringésre, anyagcserére, az alvásra és az étvágyra. Úgy otthon, mint az óvodában hozzá kell szoktatni j gyermekeket a jó testtartáshoz. így megelőzzük azokat a tartásgyengeségeket, gerincdeformációkat, amelyek az iskoláskorban (sok ülés) még sokszor fokozódik. A csecsemőkori tartás nevelésében nagy jelentősége van a hason fektetett nevelésnek, mely még felnőtt korban is hasznos, ha megszokottá válik. Ez a fekvési mód gátolja meg a gerincoszlop deformálódását, melyet az állandó háton és féloldalon fekvés elősegít. A gyermek testi fejlődését az óvodai testnevelés, a mozgásszervek rendszeres és tervszerű foglalkoztatá­sával segíti. Tartalmában és módszereiben azonban mindig al­kalmazkodik az életkori sajátosságokhoz. Természetesen az óvodai testnevelés még nem elég ahhoz, hogy a gyermek egészséges legyen, vagy az ma­radjon. Nagyon fontos az előzmény — a csecsemőkor — a megfelelő testápolás, egészséges táplálkozás, a higi­énikus környezet, s az egészségügyi jó szokások kialakí­tása, rendezett napi beosztás, az edzés — szabad leve­gőn végzett sok mozgással, levegő, víz, napfény hatá­sával — és elhanyagolhatatlan az elegendő alvás leg­alább 12—13 ora, a délutáni alvással együtt. Csak az edzett gyermek tudja könnyen elviselni az időjárás viszontagságait. A légfürdő gyors alkalmazko­dásra szolgál, a bőr reakcióképességét növeli. Ameddig lehet, szabadban, vagy nyitott ablaknál, könnyű ruhá­ban végezzék a reggeli tornát, mozgásos játékot. A lan­gyos, vagy hideg vizes mosdás a bőr és a hajszálerek alkalmazkodását, az erőteljes meleg vizes esti fürdetés a hajszálér tágulását, a pórusok, faggyú- és izzadság- mirigy váladékainak eltávolítását'szolgálják. A nap­fürdőnek nagy a jelentősége a „D”-vitaminképzésben. Szeretnénk a figyelmét a szülőkntek" Ttüth 'Brunath Kicsinyek tornája c. könyvére irányítani, mely segítsé­get nyújt mindenkinek, hogyan erősítsék a gyermekük egészségét. örömmel látjuk megyeszerte a sok testi képessé­get fejlesztő építményeket, de jó lenne, ha a gyermek személyes játékeszközeiben is akadnának ilyenek; az olcsó ugrálókötél, gyermek gólyaláb, gumi expander, görkorcsolya, stb. Van még egy igen nagy jelentősége a testnevelés­nek; gyermekeink megismerik a rend és a fegyelem szükségességét is, melyek nagyon fontosak az iskolára és az életre való előkészítés szempontjából. GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Játék a számokkal. betűkkel Néhány feladat a geomet­ria témaköréből. Ezeknél a feladatoknál elengedhetetlen a papír és a ceruza: mindent ellenőrizni kell, mert köny- nyen hamis eredményre jut­hatunk 1. Körös-körül a földön Tegyük fel, hogy földünk pontosan gömb alakú és tel­jesen sima felületű (kiemel­kedések és bemélyedések nél­kül). Gondoljuk el, hogy egy huzalt fektetünk végig az e° enlítő mentén. Ha most ezt a huzalt efív méterre! megtoldanánk és felemelnénk, hogy mindenütt egyenlő tá­volságra legyen a föld felszí­nétől, milyen magasan lenne a föld felülete fölött? 2. A háromszög szögei Van-e a föld felületén olyan háromszög, amelynek mindegyik szöge 90 fokos? 3. Szerkesszünk! Szerkesszünk két egymásra merőleges egyenest, egy kört, két egymást érintő félkört, amelynek átmérője egy egye­nesbe esik, egy háromszögei úgy, hogy két oldalát meg­hosszabbítjuk, két 270 fokos körívet és egy kört. Ha ezt a hét alakzatot ügyesen egy­más mellé helyezzük, egy sokak által élvezett kábító­szer angol nevét kapjuk. Mi ez a szó? 4. Egy találós kérdés? Milyen jelet kell tenni 2 és 3 közé, hogy kettőnél na­gyobb, de háromnál kisebb számot kapjunk? (S‘S) sopazix > ooovaox ■g 'JieuuBA jjagQzsuio-ipq • -i!S z -ma zz ‘Vi zeze f-t'S/T 'T NasgxradöaiM M. S, Vízszintes : 1. Megfejtendő. 6. Személyed. 7. Létezik 8. Zamat. 9. Vonat­kozó névmás, fordítva. 11. Közé- óén hízik!!! 12. Sziklatok (első négyzetben kétjegyű msh). 14. Az idő „orvosa”. 16. Nyári me­zőgazdasági munkás. 18. Szovjet repülőgépmárka betűjele. 20. Női név. 21. Mely személy. 22. Szat­mári községünk. 24. Levegő. 25 Arcredő. 27. Ez irányba. 28. Női név (július 26). 29. Vásárolt. Függőleges: 1. Számára. 2. Római 1005. 3. Lárma. 4. Kiejtett mássalhang­zó. 5. Majdnem kizár ül 6. Meg­fejtendő (harmadik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 10. Menyasszony. 11. Irodalmi mun­kás. 13. Három, oroszul. 14. Kezdve. 15. Szárazföld, melyet víz vesz körül. 17. Nagy ma­gyar forradalmi költő. 19. Ra­dioaktív fém. az atombomba elő­állításához -elhasznált anyag. 21. Kívánt. 23. ANN. 24. LRE. 26. Kalcium vegyjele. 27. Eszten­dő (—’). Megfejtendő: Az elmúlt hét nagy természet- járó, idegenforgalmi eseménye megyénknek és a Tisza menti területeknek a... (vízszintes 1, függ. 6.). Múlt heti megfejtés: — TÜRISTVANDI — SÓSTÓ - KISVÁRDA — PASZAB — Könyvjutalom: Kádár Tibor Nyíregyháza. Gáspár Júlia Va­ja és Tóth István Tisztaberek. Krecsmáry László-• 39 jiüTtoúgjn ^ íhirni. :t Ispiláng Láng, láng, ispiláng — mért haragszik Pisti ránk? Nem bántottuk mi őt soha, — lepje be hátát a moha, csípje meg egy csúnya csóka, kergesse meg kilenc róka, szél cibálja meg a haját, apja lássa el a baját. Betűpótló rejtvény Egészítsétek ki a kör sugaraiba beírt betűket úgy, hogy ötibetűs értelmes szavakat kapjatok. Ha helyesen oldjátok meg a feladatot, a külső körbe kerülő betűk a vas tágított mezőből indulva az óramutató járásának irányában összeol­vasva Arany János egyik versének címét adják eredményül. Harcsa Tiborné óvónő Láng, láng, ispiláng — ne haragudj, Pisti ránk!... ‘souije ‘SpiiA ‘souizt ‘jeureq hsnzs ‘ubuioj ‘eiqpm tiaquia ‘e-pio; ‘jjpiuis ‘.irubx 's?Aiqajuie;ax :so}fajSaw Az álmatlan király Ihaj-csuhaj, volt egyszer egy juharfa! Volt ezen a juharfán, a le­geslegtetejében, egy verébfé­szek harminchárom csóré ve­réb ült a fészekben. Ez még nem is lett volna baj, de az már igencsak nagy baj volt, hogy a temérdek sok csóré veréb örökké csak enni akart. Napkeltétől napnyugtáig be nem állt volna a szájuk, sze­gény anyjuk alig győzte jól­tartani őket. Még csak épp hogy pitymallani kezdett, már rákezdtek a csiripelésre, hogy zengett tőlük a juharfa. No hát éppen ebből kere­kedett az országos veszede­lem. Mert éppen szemközt, az utca túlsó oldalán állott a ki­rály palotája, éppen a juhar­fára nézett a király ablaka. A király pedig egész nap csak unatkozott, ásítozott, mert a királyoknak nincsen semmi dolguk, ezért aztán éjszaka nem tudnak aludni. Hajnal volt többnyire, mire elnyom­ta őt a várva várt álom, s mire nagy nehezen elaludt már fel is ébredt az isten­telen csiripelésre. Egy darabig csak tűrte a király, hanem a végén meg­haragudott, és szigorú paran­csot adott ki. hogy a har­minchárom csóré veréb köl­tözzön el a juharfáról. Mire a nap felkelt, har­minchárom dobos vette körül a juharfát, s a hoppmester intésére egyszerre perdült meg mind a harminchárom dob. s az országos zenebona közepette a kisbíró kihirdet­te őfelsége szigorú parancsát.' Maga a király az ablakból nézte, mi történik odaát. Odaát bizony az történt, hogy a dobpergéstől úgy megijedtek a verebek, hogy mind kirepültek a fészekből, a törött szárnyúak is egymás hegyin-hátán, meg se várták a királyi parancsot. Mikor az­tán elhallgatott a nagy zene­bona. szépen egyenként visz- szaszállingóztak, és elfoglal­ták helyüket a juharfán. „Most végre kialszom ma­gamat!” — gondolta a király elégedetten, és már a tyúkok­kal aludni tért, hogy pótolja, amit elmulasztott. De hiába minden, csak nem jött sze­mére a várva várt álom. El­mondta a kísegyszeregyet. nagyegyszeregyet, de csak forgolódott a selyemágyban nem tudott aludni. Végűi már szürkülni kezdett az ég alja, amikor nagy nehezen elnyomta őt az álom. De alighogy elaludt, felébredtek a csóré verebek a szemközt: juharfán, és akkora lármái csaptak, hogy a király megint csak felébredt a csiripelésük- re. — Hej, ide meg amoda! — dühöngött. — Megtanítlak én titeket kesztyűbe dudálni! — És úgy, ahogy volt. mé^ láb­belit sem húzott, kiadta a szigorú parancsot: — Har­minchárom ágyúból lőni az éhenkórász népségre! Míg csak el nem hallgat vala­mennyi. Mire felkelt a nap, har­minchárom ágyú sorakozott fel a palota előtt, s mikor a hoppmester megadta a jelt, mind egyszerre sült el. A legelső pukkanásra úgy megijedtek a verebek, hogy ahányan csak voltak, mind kireppentek a fészekből. Vissza se merészkedtek, csak úgy alkonyattájt. „Bőst aztád kedvebre kial- szob bagabat! — gondolta á király elégedetten, mikor aludni tért. Mert bizony meg- náthásodott a hajnali hűvös­ségben, amikor egy szál ing­ben ugrott ki az ágyból. De hiába feküdt le a tyú­kokkal, most is elkerülte őt az édes álom. Hiába a kis- egyszeregy, nagyegyszeregy, csak forgolódott, hánykoló­dott a kényelmes selyemágy­ban egész virradatig. Már szürkülni kezdett az ég, mire elaludt. Hej, de alighogy el­aludt, felébredtek a verébfió­kák a verébfészekben, s olyan lármát csaptak, akár egy országos vásár. Felébredt a király, egy na­gyot tüsszentett, kiugrott az ágyból. Csak úgy záporozott a sok adta-teremtette a sze­gény, éhes verebekre, össze­futott a háznép is a nagy ze­nebonára: az inas, a szoba­lány, a szakács, a kukta és az egész minisztertanács. A miniszterelnök szép beszédet tartott, melyben .igyekezett rávenni a királyt, hogy leg­alább papucsot húzzon a hajnali hűvös levegőben. Mire a beszéd véget ért, a király is lecsillapodott, kiker­gette szobájából a szájtáti népet, és elkezdett tanácskoz­ni a cipőtisztító inasával, mihez is kezdjen, hogy meg­szabaduljon a szemtelen ve­rebektől. A titkos tanácsko­zásnak az lett a vége, hogy mire felkelt a nap, harminc- három favágó jelent meg a juharfánál baltával, fűrész­szel, s addig vágták a fát, addig fűrészelték, míg egy­szer csak eldőlt fészkestül, verebestül. Mi történt ezután? Azt már nem várta meg őfelsége, ha­nem visszabújt a selyemágy­ba, fejére húzta a selyem­paplant, és aludt, mint a bunda, míg a nap a hasára nem sütött. — Végre megszabadultam az éhenkórász népségtől! — örvendezett a király, és csen­getett, hogy hozhatják a vil­lásreggelijét. Éppen delet ütött a torony­óra, a király éppen nyakába kötötte az asztalkendőt, ami­kor a palota előtt megjelent egy csóré veréb. — A királyhoz akarok men­ni! — mondotta a kapuőrök­nek, de azok nem akarták be­engedni. — Csak nem képzeled, hogy a király elé engedünk egy ilyen csóré verebet! — mondták csúfondárosan, és keresztbe tették előtte a lándzsájukat. — Mit képzelek, mit nem, nem a ti dolgotok! — felelte a veréb. — Ha nem eresztesz be, lenyellek keresztbe! Ahogy mondta, úgy is tett: már csak egy katona állt a kapuban, az is leejtette a földre a lándzsáját nagy ijed­tében. A veréb most már be­mehetett a palotába. A lépcső aljában két lép­csőőr állta el az útját. — Csak nem képzeled, hogy a király elé engedünk egy ilyen csóré verebet! — mondták neki csúfondárosan, és keresztbe tették előtte a lándzsájukat. — Mit képzelek, mit nem, nem tartozik rátok! — felelte a veréb. — Ha nem eresztesz be, lenyellek keresztbe! Ahogy mondta, úgy is tett: már csak egy őr állott a lép­cső alatt, az is földre ejtette a lándzsáját nagy rémületé­ben. A veréb meg elindult felfelé a fehér márványlép­csőn. De ekkorra már híre futott az egész palotában a nagy veszedelemnek. Futott, ki merre utat talált, kályhalyuk­ba, egérlyukba, ki hová fért ijedtében. A király is meg­hallotta a nagy zenebonát, azt hitte, elérkezett a világ vége. Felugrott az asztaltól, nyakában a szalvétával, be­zárta kulcsra a nagy szár­nyas ajtót, a terített asztalt az ajtóhoz tolta, asztal tete­jére még székeket rakott, hogy be ne tudjon jönni sen­ki, ő maga meg elbújt az aranyos trónszék alá, onnan kukucskált ki, és várta a vesztét. De a veréb csak megko­pogtatta csőrével az ajtót, ki­nyílt az magától, az asztal székestül darabokra hullott, s máris ott állt a csóré őfel­sége előtt. — Gyere elő! — parancsol­ta a királynak, mire az nagy üggyel-bajjal előmászott a trónus alól. — Kegyelmezz az életem­nek! Megteszek mindent, amit parancsolsz. — Jól van! — szólt a ve­réb. — Úgyis azt akarom. A palotád előtt állt egy nagy juharfa, tetejében volt egy verébfészek. Harminchárom csóré veréb lakott a fészek­ben: kicsinyek még, etetni kell őket. Kivágattad a juhar­fát, mert unalmadban már nem tudtál mit csinálni. No hát, hogy ne unatkozz, harminchárom legyet hozol nekem mindennap adóba, hogy azzal etessem meg éhes fiókáimat! Ha elmulasztod, lenyellek keresztbe! így szólt a veréb, azzal — huss! — kirepült a nyitott ablakon. A király meg mit tehetett egyebet? Még aznap csinál­tatott magának egy nagy légycsapót, azzal járt szobá­ról szobára. Csapkodta a le­gyeket, ahol érte őket, abla­kon, falakon kellett neki dolgoznia, mire a harminc- bármat összeszedte. Világért sem akarta, hogy a veréb le­nyelje őt keresztbe. De legalább éjszaka jól tudott aludni. Nem is ébredt fel semmiféle verébcsiripelés- re. Aludt, mint a bunda. Har­minchárom ágyút kellett min­den reggel elsütni az ablaka alatt, hogy felébredjen. Ak­kor se ébredt fel, csak a har­mincharmadikra. így volt, mese volt, de a fele igaz volt Ihaj, csuhaj, volt egyszer egy juharfa! Peírolay Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents