Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-25 / 173. szám
tSWl Wífus KELET -OTAGYARORS55ÄÖ 4. oMs! A szaktudás becsülete Minap ismertettük a Szabad Föld egész oldalas riportját a lövőpetri termelőszövetkezet balul sikerült vállalkozásáról. Azzal gondolták növelni jövedelmüket, hogy fővárosi gyümölcs- és zöldségárudákat vásároltak. Az még a kisebb gazdasági hiba volt, hogy 340 kilométerrel odébb akartak árusítani. A nagyobb, mélyebb, szinte érthetetlen gazdasági balfogás, amit alig lehet megérteni még utólag is: hogy kertészeti üzem nélkül akartak zöldséget és gyümölcsöt árusítani. Vagyis nem a sajátjukat, hanem a másét. Azért kell visszatérni erre az esetre még egyszer, mert a hiba nem egyedülálló. Amikor a 12 Nyíregyháza környéki termelőszövetkezet értékesítő vállalkozásba tömörült, tucatnyi elárusítóhe- lyük a megyeszékhelytől távol, Hajdú, Békés, Borsod megyében és Budapesten működött. Ha ezt a jelenséget egy olyan közgazdasági szakembernek elmagyaráznánk, aki nem ismeri a helyi viszonyokat, rögtön azt kérdezné: a Nyíregyháza környéki termelőszövetkezetek már úgy telezsúfolták elárusítóhely- lyel a megyeszékhelyet, hogy ott, a közvetlen közelben már nem érdemes többet nyitni? Azt válaszolnánk neki, hogy éppen ellenkezőleg. Erre egészen bizonyosan megkérdezné: akkor a város nehezíti a város körüli áru bejutását a saját falai közé? Bürokratikus akadályokat támaszt? Tiltja? Ellenzi valami ok miatt, hogy onnan, a környékről érkezzék a friss áru? Köztudomású, hogy ez ts éppen fordítva van. Nyíregyháza Városi Tanácsa évek óta kéri, sürgeti, hogy a környék termelőszövetkezeti földjei egyben a város terített asztalához is termeljenek. Különféle kedvezményeket kínál érte cserébe. Jogszabályok rögzítik, hogy aki részt vesz a lakosság ellátásában. különféle kedvezményekben részesül. Ezek mértéke, az adóelengedések összege, a „helypénz” elengedése együttesen neim is kevés hasznot hozhat a termelőszövetkezetnek. Hátra volna még vasúti tarifarendszerünk, mely most még nem ösztönöz eléggé arra. hogy a közvetlen közeibe törekedjünk szállítani. De minden kereskedelmi szakember tudja, hogy a szállítószervezetek tarifaváltoztatásra készülnek, hogy a rövi- debb szállításokra ösztönözve, legalább a fölösleges feladatok alól mentesítsék például az egyre túlterheltebb MÁV- ot. Márpedig, ha ez bekövetkezik, még a legagyafurtabb ügynök sem tud rábeszélni egy nagyon naív termelőszövetkezetet sem arra. hogy 340 kilométerre vásároljon árudákat. Viszont a jó közgazdász tudja, hogy vannak áruk tipikusan ilyenek a szárított zöldségek, a szárított gyű mölcs és a szárított burgonya —, amelyek nemcsak hogy kibírnak még 340 kilométernyi utat is, hanem az áruk emelkedik is közben, méghozzá kemény valutában, mivel abban a távolságban már ott tartanak az élelmezési szokások, hogy megkedvelték a szárított gyümölcsöt és főzeléket. No, de hol vannak azok a gazdaságilag jól képzett szakemberek, akik a termelő szövetkezeti demokrácia kapuin belül képviselni tudják a helyes érdekeket. Akik ismerik az új jogszabályokat, melvek a népgazdaság érdekeit szinkronba hozzák a közös gazdaságok, a terme lőszövetkezeti parasztság ér dekeivel? Akik ismerve a gazdasági vezetés szándékait — nem államtitok az — még azt is tudják, milyen intézkedések várhatók. A szakemberek itt vannak. Érdemes volna egyszer megnézni milyen szép, érdekes, életből vett példákat kaptak idén is a közgazdasági középiskolák érettségizői. Érdekes volna azt is megnézni, hogy otthon, a falujukban milyen munkát bíznak rájuk. Még véletlenül sem gazdasági, gazdaságossági számításokat, a termelékenység mutatóinak megállapítását. vagy olyan problémát, hogy két változat közül melyik volna a jövedelmezőbb. Pedig erre is alkalmasak volnának. Nem rajtuk múlik, hogy kiképzésük kincse, tanulásuk gyümölcse kihasználatlanul hever. Érteni és becsülni kellene képzettségüket. Ha fiatalok is, jól megtanulták azt, amit más. idősebb, érettebb, talán tekintélyesebb ember nem tud, nem tanult. Annál is inkább, mert a gazdasági reform mindenütt, az irányító szerveknél is fontos beosztásba hozott jc közgazdászokat, akik alkalmasak rá, az önálló gazdasági gondolkozás élesztői legyenek. De mindenütt szükség van olyanokra is, akikkel szót érthetnek. Lassanként kezdik megbe-' csülni a szaktudást. De a közgazdász tudománya mintha egy kissé elmaradt volna a megbecsülés versenyében. Jó lenne siettetni ezt a folyamatot. Gesztelyi Nagy Zoltán ÜJ SZÁLLODA SZATM ÁRBAN. Még az idén átadják rendeltetésének a 108 ágyas „Szatmár” Szállodát Mátészalkán. Az új létesítményt 13 millió forintos beruházásból, az építő és szerelő vállalat szakemberei építik. Elek Emii felvétele Fejlődő egészségügyünk Fogászati kombinát, szakrendelők, szociális otthonok épülnek megyénkben Hivatalosan csak 1971. január elsején kezdődik a IV. ötéves terv időszaka. Megyénk egészségügyi ellátásának ez időszakra tervezett fejlesztését azonban már az idén megkezdik. Az év hátralévő hónapjaiban megye- szerte több olyan egészség- ügyi létesítmény építéséhez kezdenek hozzá, melyek az 1971—75 között megvalósuló beruházások részed. Ezek sorában kétségkívül a legnagyobb a 460 ágyas kis- várdai kórház, amit 145 millió forintos költséggel a már működő szülészet, gyermek- osztály, véradóállomás mellé építenek fel a tervidőszak végéig. A kórházat napjaink igénye szerint tervezték, 6. 4, illetve 2 ágyas kórtermekkel, ahol guruló ágyak is lesznek, hogy a súlyosabb betegeket fekvő helyzetükből ne kelljen elmozdítani. Korszerűen felszerelt, műszerezett műtők, kezelők, laboratóriumok, röntgen a megfelelő gyógyító munkát, a kultúrterem a betegek kényelmét szolgálja. Az új egészségügyi létesítményhez rendelőintézet és 20 személyes nővérszálló is csatlakozik. Ha elkészül, a jelenlegi elavult épületből teljesen átköltözik a kisvárdai kórház, s új helyén 100 ezer ember kórházi ellátására lesz alkalmas. (Mellé 100 ágyas szociális otthon is épül, ugyancsak a IV. ötéves tervben.) A nyíregyházi kórház belgyógyászati pavilonjának építése is megkezdődik még az idén. A jelenlegi belgyógyászat mögé kerül a 175 ágyas épület, amelyben helyet kap a korszerű röntgen és a központi sterilizáló is. A 15—20 milliós beruházás jövőre készül el, s akkor kisebb átalakítást végeznek a mostani belgyógyászaton, hogy ideiglenesein itt helyezzék el az ideg-elmeosztályt. Idei kezdés, jövő évi befejezés — így tervezik a KÖJÁL székházának építését Nyíregyházán, a Széna téren. A 14 millió forint költséggel létesülő épületben helye lesz a KÖJÁL laboratóriumának is, amely pillanatnyilag a megyei kórházban dolgozik. A fogászati kombinát a Fogtechnikai Vállalattal közös beruházásból épül. a Kossuth téri üres telek Lenin téri oldalán. Itt működik majd egy helyen a megyei és a városi fogászat, a szájsebészet egy kisebb műtővel, valamint a fogtechnikai laboratórium. Az országban eddig páratlan létesítmény (egy városban: Egerben épül most hasonló) jelentősen javítja majd a megye lakóinak fogászati ellátását. A jövő évi á|adásig 6 millió forintot költenek rá. Terven felül készül Sóstón, a szociális otthon mellett egy újabb 150 személyes otthon, melynek építését szeretnék nagyon gyorsan befejezni Két új szakrendelő inintézet készül el jövőre. Ti- szalökön már dolgoznak is az építésén, s rövidesen megkezdik Nyírbátorban is. Ez utóbbit gyógyszertárral együtt tervezték. A két szakrendelő 21 millió forintba kerül. Még az idén a gyógyítás szolgálatába lép a mátészalkai járási kórház új pavilonja, melynek három emeletén a gégészetet, a szemészetet és a bőrgyógyászatot helyezik el. Az összesen 60 ágyas kórtermeket egyenlő arányban osztják meg a három gyógyászat között. A kórházzal szemben lévő telken épült pavilonra — berendezéssel'együtt — 16 millió forintot költenek. Ugyancsak Mátészalkán, terven felül létesül nővérszálló. (kádár) Nőnek a falak Az emeletes épületből keresztül látni a kis házakon, s a percenként száguldozó kocsik felverte porfelhőn át is szépen kirajzolódik a daru zsiráfszerű nyaka. Lahr Árpád, a Pestről jött tervező azt mondja, neki Nyíregyházát ajánlották, ott legyen a szállása, műhelye. Azt mondta akkor, az építkezés kezdete előtt, hogy oda akar menni a helyszínre. Itt van már öt hete. Jól tette, hogy ide jött, itt zajlik az élet, itt vannak az építők, az élmények. Egy tervező — különösen Pesten, az irodában a rajzasztalnál — soha nem részesülhet ilyen szerencsében, hogy ott él a munka kellős közepén, törheti a fejét a megoldások százain, a legkülönbözőbb variációkon, talál kozhat azonnal a munkája eredményével. Akkor is, ha pozitív, akkor is, ha nem. Csendesen újságolja, hogy miket csinálnak ezek az építésvezetők, hogy a munka menjen. A hevesiek például hallatlan ügyes emberek. Az első házat már bevakolták. Ök úgy mennek el innen, az árvizes területről, hogy nem csak egy szobába, konyhába, hanem az egész lakásba beköltözhetnek a tulajdonosok. Adnak egy durva vakolást kívülről, lemeszelik, azután kezet fognak a ház gazdájával és elbúcsúznak. Nézzük a darut, s a tervező fénylő szemmel magyarázza, hogy nagyon nagy dolog ez itt Fehérgyarmaton. Megjött az első blokkszállítmány, kezdhetnek hozzá az emeletes házakhoz. Az első bérlakások, társasházak lesznek ebben a hosszúra nyúlt és egykor álmos nagyközségben. A főutcára kellenének — jegyzem meg, de Láhr Árpád azt mondja, nem baj egy cseppet sem, hogy a főút háta mögé kerülnek a háromemeletes épületek. A lényeg, hogy már vannak. Majd jönnek jlőrébb is. Ha meglátják, hogy milyen szép lesz a négyszer negyvennyolc lakás ott, egymás mellett. Visszatérünk az építőkre, akik valóban nagyszerű emberek. A tolnaiak például nem tudtak bemenni a kis sáros utcácskákra, s leleményességből is ötösre vizsgáztak. Béreltek az egyik tsz-től egy körmöst, (hol van már ilyen az egész országban?), amely húzza a teherkocsikat, rakományukkal az építkezés színhelyére. — Emberfeletti, amit vállalnak — ebben megegyezünk mind a négyen. A Békés megyei vállalat főépítésvezetője kijelentette, hogy bár náluk is összedőlt a megyében hatszáz ház, azért ők itt vannak, bár azokat is újjá kell építeni. De ha itt vállalták a munkát, el nem mennek, amíg be nem fejezik. Van itt a békési építők között is két olyan ember, akinek a háza összedőlt. Nem szaladtak haza, nem csináltak jeleneteket, hanem tudomásul vették, hogy itt most nagy szükség van rájuk. S minél hamarabb végezhetnek Fehérgyarmaton, annál hamarabb kezdhetik otthon, maguk portáján az építkezést. A héten megnyílik a kisho- dosi kapu, jöhet a kő a Szovjetunióból, s azután készülnek az újabb tervek a köves- utakra. Nagy ezekre is a szükség, mert kell az út az új lokailzációs gátrendszerhez is. Megjön közben a Mátészalkai Városi Tanács elnöke is, Láhrt keresi, s két mondatban intézkedik, mert most — és lassan ezt is kezdjük megtanulni, — minden percnek súlya, értéke van. A szálkái elnök rohan vissza. A tervező mondja meg, miért jött. Százhuszonhat lakást raknak le, s kettő miatt át kellett tervezni az egészet. Ilyen van, erre is kell számítani. Tervezni itt nem nyugalom, láz, izgalom, mert pillanatok alatt kell dönteni, mi legyen, percek alatt át lehet, kell rajzolni utcasorokat. Tanulmányútnak sem rossz ez, ha az ember már belefárad, beleun az egyhangúságba. Ez nem érdekes, ez itt természetes. — Hány összedőlt lakás van most az árvizes területen? — kérdi a tervezőt egy tanácsi vezető. Mindennap öttel-hat- tal több. S vigyázni kell az emberek épségére, nem szabad megismétlődnie annak, ami egy hónapja Nagyarban megtörtént. Jönnek az emberek, hogy repedezik a fal, nem lehet kinyitni az ajtót, ablakot, adjon a tervező dú- colóanyagot. „Én ezt nem engedem. Most már annyi, i el van rohadva a vályog sok helyen, hogy ha leveszik a dúcot, menthetetlenül összedől. Szakembereket küldünk minden ilyen helyre — vigyáznunk kell a lakosságra.” Szóba kerülnek az új házak, a különböző jelűek, az, hogy a legnépszerűbbek a nyírségi tervezők által készített tervek, az SZ—8-asak. Szépek, tágasak, jó beosztásúak, erősek. Dicséri a nyíregyházi építésztervezőket. Nem hat szólamként, amikor elmondják, hogy itt, az árvizes területeken erőteljesebb urbanizációt akarnak. Szép, egészséges, erős házakat. Olyan községeket, ahol érdemesebb élni, amelyek már megfelelnek a mai igényeknek. A falak mennek felfelé. A borsodi, veszprémi, tolnai, hevesi, békési, a komáromi és a többi megyékből jött építők nem fukarkodnak az idővel, az ötletekkel, hogy ez így legyen. A tervező, aki pesti ember, újra az ablak mellett áll. Neki ez a látvány, ez a panoráma a legtöbbet nyújtó. Ha látja a házakat, a téglát, a blokkot, a darut. Tudja, hogy nem dolgozott hiába. Fehérgyarmat, 1970. július. Kopka János Cikkünk nyomán: Mitől jó a tejföl ? Lassanként egy hónapja lesz, hogy a tejföllel foglalkoztunk. Megírtuk, hog.\ -ossz. A Nyíregyházi Tejipari Vállalat igazgatója pedig postafordultával közölte, hogy megtette a szükséges intézkedéseket A poharas tejföl minősége valóban megjavult. Most már hetek múltak el a nyilvános ígéret óta, nem kell attól tartani, hogy elsietjük a dicséretet. Olvasóink, háziasszonyok örömmel újságolják, hogy sokkal jobb minőségű tejfölt találnak a poharakban. Mit kellett tenni a minő- ség javításáért ? — ezt kér- deztük a Moszkva utcai üzem vezetőjétől, Sánta Antaltól. Elmondja, hogy az egész üzemet átrendezték, az elkészült áru azonnal hűtőtárolóba kerül. Megjavították a munka személyi feltételeit is: egy igen jól képzett fiatal művezető minden más alól metesítve van: egyedül a tejföl készítése a munkája. A jó minőség hatására meg is nőtt a tejfölfogyasztás. Míg korábban csak napi ötezer pohárra volt szükség, a jelenlegi napi igény már elérte a napi kilencezer poharat is. És ezenkívül hat-nyolcszáz liter tejfölt kannákban kér a kereskedelem. Néhány kifogást azért hallottunk olvasóinktól. Minden esetben az úgynevezett kannás tejfölre. Hát bizony, ez ellenőrizhetetlen. A kannás tejfölbe akármikor, akárki belekeverheti az aludttejet. Anélkül, hogy egyetlen kereskedelmi dolgozót is sérteni, vagy vádolni akarna az üzemvezető, azzal a megoldással értene egyet, hogy ne legyen kannás tejföl, csak poharas. A tejipar ki tudná elégíteni abból is az igényeket. Ehhez azonban meg kellene állapodni az élelmiszer kiskereskedelemmel. Megjegyzések: Sóstói szórakozás — Hol lehet Sóstón kulturáltan szórakozni? — ezt kérdezte egy debreceni vendég, aki Nyíregyházán, az építőipari vállalat sóstói üdülőjében nyaral. A Sóstó egyetlen éttermének teraszán egy zenekar felerősített hangszórókkal olyan bömbölést csap, hogy még a környező villák lakóinak nyugalmát is megzavarja. Láttunk olyan vendéget a teraszon, aki mindkét fülét vattával tömte el a kibírhatatlan zaj elől. De a kulturálatlansá- got jelenti az is: a toaletthelyiségben bokáig érő szennyvízben gázolnak a vendégek. Nem volna-e lehetséges, ezeket a régi panaszokat orvosolni ? « Álló kocsmák Rendszerré vált, hogy a nyíregyházi fűszer- és csemegeboltok előtt kisebb-nagyobb álló kocsmák alakulnak ki. A boltokban megvásárolják az üveges sört és a bejárat előtt, az utcán isszák meg üvegből. A boltokat nem lehet elmarasztalni! mert amikor megvásárolják az üveges sört, nem jelentik be, hogy azt a boltajtóban, fogyasztják el. Szeretnénk azonban a rendőrség figyelmét felhívni: szüntessék be ezeket aE utcai „álló kocsmákat.” carkas Pál
