Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-24 / 172. szám
* «Ma! fcmLOT-MAGYAftÖttSWn* »70. tátius 54. PARTIZÁNTÁMADÁS KAMBODZSÁBAN. Közvetlenül a dél-vietnami határ mentén a hatalmas kiterjedésű Chup-kaucsukültetvényen a kambodzsai hazafias erők megtámadták a megszálló del-vietnami csapatokat. (Keiet-Magyarország teiefoto) Külpolitikai összefoglaló no 9 lengyel—nyugatnémet tárgyalások új szakasza nn Scheel moszkvai útja előtt Külpolitikái széljegyzet? Nasszer moszkvai tárgyalásai után Az elmúlt órákban érkezett hírügynökségi jelentések arról számolnak be, hogy kontinensünkön folytatódik a biztató diplomáciai aktivitás. Ugyanakkor változatlanul intenzív és ezzel jár a mozgással szembenálló erők aknamunkája is. Varsóban megkezdődött a lengyel—nyugatnémet tárgyalások újabb, immár ötödik szakasza*'Ar>- delegáció- vezetők .nev^i v^jQsatjapűk: a lengyel kormányküldöttséget most is Józef Winiewicz külügyminiszter-helyettes, a bonnit pedig Georg Ferdinand Duckwitz államtitkár vezeti. A nevekkel ellentétben azonban a napirend korántsem változatlan — és éppen ezért nevezi számos hírügynökség kiemelkedő jelentőségűnek ezt a tárgyalási szakaszt. A megbeszélések megelőző négy fázisára a kölcsönös szondázás, tapogatózás, az álláspontok ismertetése volt a jellemző. A most kezdődött szakaszban mái csaknem bizonyosan ennél jóval többről van szó: rátérnek a konkrét tárgyalásokra. Ez annyit jelent, hogy kezdetét veszi azoknak a pontoknak az okmányba foglalása, vagyis hivatalos, kölcsönös rögzítése, amelyekben az eddigi megbeszélések során egyetértés született. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az előkészítésről a felek rátérhetnek a két ország között megkötendő egyezmény — Azt én nem tudom kimondani. Alig várom, hogy jöjjön. — Ha te a jövődért erre sem vagy képes... Tudod mit? Este lesz nálam egy klassz banda. Meghívlak, bár magam ellen teszek, mert magadba bolondítod az én fiúmat is, de nekem úgy is mindegy. — Megpróbálom... A délutáni randevúra Karcsi futva érkezett: — Vissza kell még mennem, mert egy cső eltörött a pincében... —. Miféle pincében? Látod azt sem tudom, hol dolgozol — Az egyetemen. Karbantartó vagyok. Szóval, este jövök — sugárzott a fiú. — Ma nem... Sajnos, nem megszövegezésének nehéz, bonyolult és minden bizonynyal nem rövid tartamú munkájára. Miközben Varsóban a tárgyalóasztalnál elfoglalták helyüket a delegációk, Bonnban Brandt kancellár elnökletével ülést tartott a kabinet, hogy megvitassa Scheel külügyminiszter vasárnap kezdődő moszkvai látogatásának részletffiff!*MÍRt'wísfneretes, ez az útazás is fontos új szakaszt jelent a két ország között már régebben folyó eszmecsere történetében. Az eddigi megbeszéléseket nyugatnémet részről Egon Bahr államtitkár vezette. Az a tény, hogy a tárgyalások protokollárisán „magasabb osztályba” léptek, egyúttal tartalmi minősítést is jelent: az erőszakról való kölcsönös lemondás kétségtelenül közelebb került a megvalósuláshoz. Éppen ez nem hagyja nyugodni az NSZK jobboldali ellenzékét, amely a hírhedt „Bahr-botrány” után újabb indiszkrécióval igyekszik aláaknázni a megbeszélések sikerét: a hamburgi Welt ir mét „bizalmas dokumentumot” publikált. A CDU—CSU ezúttal is főleg azt a tervezett szerződésrészt támadja, amelyben Bonn sérthetetlennek ismerné el a jelenlegi európai határokat, beleértve az Odera—Neisse-határt is. | Straussékat egy cseppet sem zavarja, hogy éppen a határok vitatása rántotta véres katasztrófába már kétszer Németországot és egész Európát. érek rá — nyelt nagyokat Lil- lácska. — Nem? — Tudod, eligérkeztem — mondta és magában azon drukkolt, hogy a fiú erőszakoskodjon, könyörögjön és ő engedhessen. Karcsi azonban konokul hallgatott. — Jó .. így is jó —mondta és felállt.. — Karcsi! Várj! — Sietek — mondta és hátra sem nézett, — Na? — kérdezte Zita. — Lehet, hogy igazad volt. Nem is nagyon szívóskodott. Kik lesznek nálad este? Farkas őrnagy a meglévő embereket beosztotta a járőrökbe. Egyelőre a munkásőröket sem akarták igénybe (Folytatás az 1. oldalról) tek. Csak Kambodzsában március végétől május végéig a hazafias fegyveres erők megsemmisítettek és harcképtelenné tettek több mint 60 ezer amerikai és bábkatonát — beleértve a Lón Nol-hadsereget és a sai- goni bábhadsereget. Lelőttek csaknem 100 repülőgépet, megrongáltak mintegy ezer katonai járművet, több száz nehézágyút és aknavetőt. Felszabadítottak három megyét, 59 járási székhelyet. várost és több száz falut. A vietnami nép ugyanúgy, mint a laoszi és a kambodzsai nép. nagyon kívánja a békét, de azt tartja, hogy a békének együtt kell járnia a fü“getl|nsé'rgel és a szabadsagai. *Amíg az amerikaiak nem hagynak fel agresszív terveikkel, a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép egyaránt elszánt harcot folytat és a végső győzelemig fokozza honvédő harcát. Kedves elvtársak' Barátaim! — Nagy örömmel látjuk, hogy országaink népei között a harci szolidaritás és a testvéri együttműködés mind szilárdabb, s gyümölcsözően fejlődik. A vietnami nép honvédő harcában, valamint északon, a szocialista építésben állandóan élvezi a magyar nép. a Magyar Szocialista Munkáspárt, az országgyűlés és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rokonszenvét, értékes segítségét. Ebből a7. alkalomból őszinte köszönetéi mondunk ezért az értékes gesítságért és biztosítjuk önöket, hogy minden erőnkkel még szorosabbá tesszük az országaink népei közötti harci szolidaritást és testvéri együttműködést, fokozzuk antiimperialista harcunkat, hozzájárulunk a világ népeinek a békéért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért-vívott harcához. venni. Csak a rendőrök járták a kiserdőt és a vasútállomás környékét. — Ha ennek a szatírnak egy csepp esze van, akkor most szépen ledekkol egy ideig — mondta Kovácsnak — Én is ezt tartom valószínűnek. De azért résen kell lennünk. Több blamát már nem bírunk el. Az ügyeletes tiszthelyettes jelentette, hogy Kerekes Gergely szeretne az őrnagy- gyal beszélni. — Kirúgom — acsargotl Farkas. — Ne bántsd az öreget. Én is sokszor dühöngök rá, de mindig megbocsájtok neki Lelkes, buzgó ember. Nem foghatjuk rá, hogy nyüzsgéséNasszer akkor érkezett a szovjet fővárosba, amikor június végén — Washingtonban szellőztették az újnak minősített amerikai rendezési tervet a közel-keleti válság megoldására. Az EAK elnökének és a kíséretében lévő egyiptomi kulcsembereknek csaknem háromhetes moszkvai tartózkodása ekként elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy — legalábbis taktikailag — mozgásba jött az éveken át ék időhúzást alkalmazó amerikai diplomácia. Moszkvát megelőzően Nasszer Tri- poliban a haladó arab államok vezetőivel tanácskozott, ott ismerkedtek meg az amerikai tervvel, amelyet már akkor joggal minősítettek az arab fővárosokban sokféleképpen értelmezhető, s szándékosan ködös megfogalmazásokat használó — talán tervnek is csak fenntartásokkal mondható — diplomáciai kezdeményezésnek. Nasn- szer tehát nemcsak az EAK, hanem a tripoli csoport szóvivőiéként is ment a szovjet fővárosba. Ottani megbeszélései pedig a közel-keleti helyzet felettébb kritikus szakaszához kapcsolódtak. Hogy a Közel-Keleten három évvel a háború után módosult a katonai és politikai helyzet, — mindenekelőtt a legnagyobb szovjet segítségben részesült egyiptomi oldalon — azt következtetve jól tükrözi az amerikaiaknak, Izrael fő támogatóinak immár több hónapos manőverezése azokkal a bizonyos Phantom- gépekkel, ami elválaszthatatlanul, kapcsolódott Washington újbóli lázas erőfeszítéséből az arab országok megosztására. Az arab akcióegység megbontását az USA annyira fontosnak tartja, hogy evégett hajlandó taktikai engedményekre is: elfogadni látszik a Biztonsági Tanács határozatán alapuló rendezést, de területi játékot próbál az arabok egymással való szembeállítására, és visszacsempészné az Izraelben követelt „kedvetlen”, vagyis politikai diktátumot jelentő tárgyalási forma néhány elemét a Jarring- misszió keretében. Az ameri ■ kai manőverezésben azonban nem az a lényeg, hogy az USA imperialista érdekeit szolgálja, hiszen ez egyaránt jellemzője a merev vagy a rugalmas módszereknek. (Legújabban az izraeli atombomba lélektani zsaroló eszközét is „bedobta” a New York Times révén a CIA. Ez az újabb esemény jól tükrözi a rugalmas és fenyegető elemek keveredését az amerikai —izraeli játszmában, amelynek célja a régi: a haladó arab országok megtörése, vagy legalábbis az ahhoz ve- Eető meggyengítése.) A fő és ben valami érdek vezeti. Mesélik, hogy a Horthy-rend- szerben is, mint patikus, állandóan szervezett. Hol legényegyletet, hol népdalgyűjtő mozgalmat, máskor végigkilincselte a város urait a szegények részére adományokért. Ez már így hal meg, valamelyik kampánya közben... — Küldje be az elvtársat, enyhült meg Farkas. — Szervusztok... Na, fiaim, ez derék munka volt. Délben összehívtam a bizottságot és megszavaztunk nektek egy jegyzőkönyvi dicséretet Tudom, nem sok, de hát erre van csak keret — mosolygott az öreg. — Kicsit korai még — mondta Farkas — Nem vallott még az a disznó? Nem baj. Lényeg, hogy lakat alatt van. Majd ti kiszeditek belőle az igazat Na, de ne haragudjatok, mennem kell. Úgy érzem, hogy most egy kicsit megmozdult a város, talán fel lehet táa meghatározó tény, hogy az amerikai terv és a körötte csapott Washington és Tel Aviv közti — a Die Zeit szavaival — „jól kiszámított házi perpatvar” a maga módján az arab oldalon végbement változásokat, és a Szovjetunió közel-keleti erőfeszítéseinek az eredményét tükrözi. A moszkvai tárgyalásokra tehát valóban új közel-keleti helyzetben került sor. Elhúzódásuk nyilvánvalóan nemcsak a kialakult helyzet részletes felmérésének következménye: az idő lehetővé tette a folyamatos konzultációt az egyes arab fővárosokkal, ami Nassner szóvivői szerepéből is következett. Másfelől alighanem többszöri nagyhatalmi érintkezésre is sor került, amint Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet látogatásai sejtetik, a New York-i négyhatalmi ENSZ-megbízott megbeszélésekről nem is szólva. Természetesen szorosan kapcsolódott a kiadott közleményben kiemelt politikai megbeszélésekhez az EAK védelmi képességének további erősítéséről a hadügyminiszterek részvételével folytatott eszmecsere. A világ 120 országában emlékeztek meg Leninről kiállításokkal, ünnepségekkel, rendezvényekkel. Párizs — ahogy Lenin nevezi — „a világ fővárosa” is méltán ünnepelt: a Grand Palaisban rendeztek kiállítást a centenárium alkalmából. A párizsiak nagy érdeklődéssel keresték fel a sokszínű, gazdag bemutatót. Diákok és munkások, francia kommunisták és más baloldali értelmiségiek, néger és japán egyetemisták, háziasszonyok és tanítónők ültek a kis vetítővászon előtt, amelyen Lenin életéről, az októberi forradalomról, a mai szovjet államról szóló film pergett. Fényképek, dokumentumok, kéziratok, cikkek, öt egymásba nyíló terem tele tárlókkal, tablókkal. Lenin életének mozzanatait, eseményeit tárja a látogató elé. Lenin gyermekkori fényképe, a családja, iskolai bizonyítványa. Levelek és cikkek, könyvek. Lenin művei franciául, korabeli francia lapok a L’Humanité, a Le Siede, a Le Radical írásai az oroszországi eseményekről. Megsármasztani azt a bedöglött mú- Keumbarátok körét... Míg, el nem felejtem: erről oklevelet is kaptok, csak nem tudtam felhajtani egy lógós kirakat- rendezőt. Az tud csak szép betűket írni — ingyen. Merthogy aktívánk... Délután megérkezett Sipos is: — Jelentem, Borzáékat be- kvártélyoztam... — Mit szóltak? — Nem tudtak azok szólni Csak nézték egymást és egyfolytában az őrnagy elvtársra kérték a jó isten áldását. Megmondtam nekik, hogy két hétig ki sem mozdulhatnak, legfeljebb az asszony bevásárolni. Levelet, lapot senkinek ne írjanak. Ez fájt nekik legjobban, de aztán megígérték. És hogy teljes legyen a lista, nemsokára jelentkezett a hűtlen Borzákné is. Meghallotta, hogy a férje a szatír. — Beszélhetnék vele? — kérdezte szerényen. (Folytatjuk) Az egyeztetett szovjet- egyiptomi álláspont szükségszerűen tartalmazza a politikai rendezés melletti ismételt hitvallást és az egyiptomi védelmi képesség további szilárdítása melletti elkötelezettséget. A közel-keleti megoldás csak küzdelem eredményeként lehet igazságos. (Ennek a küzdelemnek valamennyi eszközét használni kell, a diplomáciait és a katonait csakúgy, mint a népi ellenállást a megszállókkal szemben. A szélsőségesnek nevezett arab erők éppen a küzdelemformáknak erre a kombinációjára nem képesek.) Moszkvában megállapíthatták a kedvező közel-keleti fejlődési folyamatokat, de számba vették azokat a veszélyeket is, amelyek az imperialista aknamunkából, az izraeli és mögöttük álló amerikai héják esetleges kalandor-vállalkozásaikból származnak. Az igazságos rendezésért, a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának hiánytalan végrehajtásáért kifejtett erőfeszítéseket tovább kell folytatni: ez a moszkvai tárgyalások lényege. Avar János gult fotó a párizsi szimpátiatüntetésről. A kiállítás különösen részletezi Lenin 1909-től 1911-ig tartó párizsi tartózkodásának időszakát. Fotók, beszédvázlatok, Párizsban írt művei, újságcikkei. — Lenin filozófiai előadást tart a párizsi bolsevikoknak, beszédet mond a Párizsban élő emigránsok gyűlésén, liege-beli nyilvános előadásának címe „Az ellen- forradalmi burzsoázia ideológiája”. Párizsban Tolsztojról, a vallásról, az orosz politikai helyzetről beszél. Cikket ír a párizsi kommün emlékére: „A párizsi ágyúk dörgése felköltötte mély álmából a proletariátus legelmaradottabb rétegeit, és mindenütt fokozottabb forradalmi szocialista propagandára ösztönzött. Ezért nem halt meg a kommün ügye; ma is él mindannyiunkban. A kom- münügy a szociális forradalom, a dolgozók teljes politikai és gazdasági felszabadításának ügye, az egész világ proletariátusának ügye. És ebben az értelemben halhatatlan.” Lenin minden reggel elment a Nemzeti Könyvtárba. Filozófiai és természettudományi kérdésekkel foglalkozott. Párizsban került kapcsolatba Lafargue-gal; Marx vejével, akinek véleményét nagyra becsülte. Sokat beszélgetett vele Materializmus és empiriokriticizmus című könyvéről. Krupszkája emlékezéséből olvassuk: „Noha Iljics gondolatait mindig Oroszország foglalkoztatta, a francia munkásmozgalmat is figyelmesen tanulmányozta. Nagy figyelemmel kísérte például a választási hadjáratot, hallgatta Jaurés és Vaillant beszédeit.” 1911 tavaszán, nyarán Párizstól 15 kilométernyire Longjumeau nevű falVoan pártiskolát szervezett. Lenin előadásokat tartott politikai gazdaságtanból, az agrárkérdésről, a szocializmus elméletéről és gyakorlatáról. Aztán újabb képek — Lenin a forradalomban, az 1917-es események, Andrejev Lenin szobra. S a lenini gondolat, a lenini eszmék megvalósulásaként — az utolsó terem a Szovjetunió mai életével foglalkozik. Ősz Ferenc: Ct>> 1 (20.) leniri-kiáilításon Párizsban
