Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

10W. Július 23. KÉT: FT-MAGYAROR<57 Só 9. Négy esztendő mérlege a herkeszi pártszervezetben Csaknem minden ember el­ismeri Berkeszen, ahhoz, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Tsz az utóbbi években kiegyensúlyo­zott gazdasággá fejlődött, el­sősorban a szilárd, elvhű és következetes pártvezetésnek köszönhető. Pedig az utóbbi négy esztendőben sok viharos taggyűlésen, pártcsoport-érte- kezleten kellett megvédeni a helyes álláspontot, a szövet­kezeti tagság érdekeit azok­kal a maradi, s az élet által félreállított gazdasági veze­tőkkel szemben, akik nem ritkán olcsó népszerűséggel megpróbálták befolyásolni és a pártszervezettel szembeál­lítani a szövetkezeti tagság egy részét. A válságos időszak Nem könnyű időszak mun­kájáról kell számot adni az augusztus 3-i taggyűlésen. Már készül a beszámoló. Minden kommunista és gaz­dasági vezető részt vesz ben­ne. Július 27-én kibővített pártvezetőségi ülésen tárgyal­ják meg a beszámolót, meg­vitatják, s így a kollektív bölcsesség elve alapján még esetleg módosítanak, közösen készítik el a határozati ja­vaslatot, hogy a taggyűlés elé kerüljön. Ez a beszámoló alapos, elemző és őszinte lesz. Nem hallgatnak el semmit. Külö­nösen terítékre kerül újra a válságos időszak, 1966 és 1967. Véleményük szerint ez az időszak volt a legnehe­zebb. Próbatétele volt a kom­munisták helytállásának. S ha akkor engednek, a Baj­csy-Zsilinszky Tsz a csőd szélére kerül. Nem csak gaz­daságilag, de erkölcsileg is megtépázták volna. Hogy ez nem sikerülhetett, a szilárd fegyelem megteremtésére volt szükség. Jól látta a pártvezető6ég, hogy harcot kell vívni a maradiság, az elvtelenség, a fegyelmezetlen­ség ellen. Következetes elvi káderpolitikával érték el, hogy a kulcsfontosságú ve­zetői posztokra jól képzett, elvhü ember került. Nem volt könnyű idáig el­jutni'. Ezt elemzi majd a be­számoló. Benne lesz Szabó Lajos pártcsoportjának a vé­leménye is. A párttagok el­mondták: 1967-ben a nem megfelelő szakirányítás, fe­gyelmezetlenség és a gépesí­tés elleni hangulatkeltés mi­att 1968-ban a zárszámadás­kor csak 360 ezer forint ma­radt osztásra. „Az akkori pártcsoport-értekezletünk naj gyón viharos volt. Nem is tudtuk, hogyan álljunk az emberek elé, mit mondjunk” — említi a pártbizalmi. Kez­detben a párttaggyűlésen is hiába született helyes hatá­rozat, hogy a felelős posztok­ra megfelelő szakembert kell állítani. A tsz akkori vezetői­nek egy része ellenezte ezt. Szívós munkát kellett végez­nie a pártvezetőségnek, hogy a helyzeten változtasson. A párttagság segítette a talpra állást Barilló József személyében szerény ember, párttag került az elnöki posztra, s jó egyet­értésben dolgozik a tsz-veze- tőség a pártszervezettel. Ö ezt mondja: „A legnehezebb idő­szakban választottak elnök­nek. Ezt a tsz-t a párttagság segítette talpra állni. Kezde­ményezésükre négy kommu­nista szakembert állítottunk munkába. A pártvezetőség tagjai rendelkeznek különbö­ző szakmai és pártiskolai vég­zettséggel és sokat segítenek.” Mindig a szükséges módon és megfelelő időben érkezett a helyes javaslat a pártszerve­zet részéiről. Ennek köszönhe­tő, hogy megalakították az önálló építőipari brigádot, ki­alakulóban van a mellék­üzemági tevékenység, üzletet nyitottak Kisvárdán, s a fi­nom falatozóval, a zöldség- gyümölcsüzlettel segítenek a város ellátásában. Berkeszen is hasonlót kívánnak építeni. Persze gond is van. Szükség lenne ezekbe az üzletek­be a fiatal kereskedelmi szakemberekre is. Ebben kér most 'segítségét' a tsz vezető­sége a pártszervezettől. A pártszervezet próbál is ezen enyhíteni, csak eddig siker­telenül. Több támogatásra lenne szükség felülről. Ösz­töndíjat is adnának, csakhogy a tsz-tagok gyerekei közül a kereskedelmi szakra jelentke­zettek közül senkit nem vet­tek fel. Be sem hívták őket. Terítékre kerül újra az if­júság problémája is a tag­gyűlésen. Forintosították a munka jjységet, de még min­dig nem „ragadnak” meg ott­hon a fiatalok. Egyes pár | i- gok úgy érzik, ennek oka, hogy még mindig keveset nyújtanak az ifjúságnak a kulturálódás és a szórakozás területén. Ezt is elemzik, s próbálnak segíteni. Szóba ke­rül az is, hogy tovább javít­sák a tsz-ben a munkakörül­ményeket, könnyítsenek. Ez persze — mint eddig is — sok­szor az idősebbek felfogásá­val nem egyezik. Nehezen si­került gépesíteni a kalászosok betakarítását. Most örül min­denki. Nem fognának kaszái az öregebbek sem. Kaszás Je­nő pártvezetőségi tag, brigád­vezető említi: „Sokat értünk el azzal, hogy a párt felsőbb szerveinek a határozatait mindig idejében tárgyaltuk meg, s meg is védtük a két­kedőkkel szemben. Nagy Péter párttitkár em­líti: „Ha az önállóságot vál­laltuk, vállalnunk kell a fe­lelősséget is vele. Volt eset, amikor a kockázatra ráfizet­tünk, de tanultunk. Itt volt például a 70 holdas kertészet létesítése. Nem számoltunk helyesen a munkacsúcsokkal, s bizony ennek következté­ben 800 ezer forint esett ki a termelési tervünkből.” Vállalni a a tévedést is! Vállalja a párttagság, a pártszervezet azt is, amiben tévedtek, hibáztak. De azt senki nem vitatja, hogy ez el­törpül az eredményei mellett. Míg 1965-ben búzából hol­danként 11, addig 1969-ben 19 mázsát takarítottak be. Akkor 9 mázsás volt a rozsátlag, ta­valy 12 mázsa, s míg 1965-ben az őszi árpa holdja 10,5 má­zsával fizetett, 1969-ben egy holdról 18 mázsát takarítot­tak be. Legszembetűnőbb a kukorica eredménye: 1965- ben holdanként 5 mázsa volt a termés, 1969-ben 28 mázsa, s a dohány akkori és mostani eredménye között a különb­ség 7 mázsa 1969 javára. Az egy dolgozó tagra eső jövede­lem 1965-ben 8200 forint volt, 1969-ben pedig 19 ezer fölöti kapott egy-egy dolgozó tag. gyarapodott a közös vagyo­nuk is. 1965-ben 6 millió 200 000 forint volt, tavaly már több, mint 14 és fél millió. Ezek az eredmények mu­tatják: nem volt hiábavaló a pártszervezet, a kommunis­ták küzdelme. El is ismerik a tsz-tagok. S hogy valóban pél ­dát mutattak, bizonyítja az is, hogy mind többen kérték felvételüket a pártba. Az el múlt négy évben 15 új párt­tagot vettek fel. Farkas Kálmán Tervezni az időt „Nyugodtabb a családi légkör" A szabad idő társadalmi ügy. A családvédelem függ­vénye. Statisztikai adatok igazolják, hogy világszerte egyre több gyerek kezd csa­ládjától független, önálló éle­tet élni. Egyre többen ren­delkeznek lakáskulccsal, ét­keznek napköziben vagy leg­jobb esetben otthon, a nagy­mamával. A szülői törődést a zsebpénz „helyettesíti”. Hiányzik a türelem, az önál­lóság elszigetel, megbomlik az összhang. S bár minden oktatási intézmény a család elveire épül, az ilyen hiá­nyokat mégsem képes pó­tolni. Ötnapos az „ovi“ Erről beszéltem a nyíregy­házi ruhagyárban több gyer­mekes anyával. Első szavuk az általános öröm mellett a család volt. Megváltozott egy életforma. S nemcsak annyiba^, hogy * szokásos hét végi munkára ott a szom­bat. „Nyugodtabb a családi lég­kör”. „A szabad szombat az összetartó”. „Létrejön a csa­ládi egység” — ime néhány a nyilatkozatok közül. A gye­rekek? Van olyan család, ahol éppen a csökkentett munkaidő következtében az „ovi” is ötnapos lett. Terveznünk kell az időt. Tudósok, szociológusok, pe­dagógusok kutatják a lehető­ségeket. Az önművelés em­beri szükségletünk. Kinél ha­marabb, kinél később jelent­kezik. Tanuló ország va­gyunk — szokták mondani, s joggal büszkélkedünk fel­nőttoktatásunkkal. Csak a tévé A ruhagyári asszonyok a tv-ben nézik a szombat dél­előtti műsort is. Általában ez a fő szórakozási, művelődési forma. Találkoztam olyan édesanyával is, aki rendsze­resen olvas, mert erre is jut ideje. Hogy hogyan? Segít a férj. Ebben a gyárban is tanul­nak. S egyre többen. A pél­dával Márkus Józsefné alap­szervi titkár jár az élen. Végezetül: a férfiruhagyár vezetősége nemcsak adja a szabad időt, de törődik is annak felhasználásával. — Dolgozóink szombatonként a Sóstón kedvezményes kabin­bérlettel pihenhetnek — mondja Marinka János. S amikor általános tapasztala­tairól kérdezem, aggódva jegyzi meg: — Két 14 éven aluli gyer­mek után jár egy szabad­nap. Sajnos a csökkentett munkaidő bevezetése óta az anyák nem élnek ezzel a le­hetőséggel. Reméljük, hogy a tapasz­talt gondoskodás mellett er­re is mihamarabb sor kerül. (gáspári) „Alaposan ráhúztunk..." Talpra állt, nyereségesen dolgozik a Fehérgyarmati Gépjavító Állomás Nagy a nyüzsgés az ud­varon. Kerék nélküli, hatal­mas veszprémi teherautó alatt egy fiatalember hasal. Arrébb egy Győr megyei és egy borsodi gépkocsi. Az építkezésekhez jöttek segíte­ni, de közben meghibásodott a gépük. Egyetlen hely, ahol megjavítják őket, a Fehér- gyarmati Gépjavító Állo­más. — Kétszázat is megjaví­tunk egy hónap alatt. Ame­lyiknek nagyobb a baja, azt pénteken délután hozzák és míg a hét végét otthon töl­tik, addig mi elkészítjük ne­kik. Délután, vagy este, ami­kor lehet, csak kész legyen minél hamarabb. Nagy szük­ség van rájuk — mondja a kocsi alól előbújó Juhász Bálint szerelő. Míg Juhász a kocsit javí­totta, addig csoportvezetője beszélt jó munkájáról. Arról is, miért dolgozik gyorsab­ban a megszokottnál. Komo­ron lakik és az ő házát is elvitte a víz. Most a roko­noknál húzódnak meg fele­ségével és két és fél éves gyerekével. Az anyagszállí­táshoz kapott segítségül az állomástól gépkocsit. Talán ezért. Két éve, hogy nem a gép­javítás jelenti a legnagyobb profilt az állomáson. A ter­melőszövetkezetek az állami támogatás megvonása óta inkább új gépeket vásárol­nak, minthogy saját költsé­gükön megjavíttassák az eléggé elhasználódott gépe­ket. Azóta ipari termelésre álltak át. Tavaly még két­millió forint értékű javítást végeztek, erre az évre már csak hatszázezret terveztek. Ez a váratlanul jött javítás biztos növeli majd a bevé­telt, de erre senki sem szá­mított a tervek készítésekor. — Első jelentősebb termé­künk MTZ-traktorokhoz mellső öntvények gyártása volt.. Egyedül , mi gyártottuk a Mezőgazdasági Gépalkat­rész Ellátó Vállalat megren­delésére. Tavaly pedig átáll­tunk a kalapácsos darálókra és 404 darabot vett meg tő­lünk az AGROTRÖSZT. Idén már 630-at rendeltek — mondja az állomás főköny­velője. — A múlt hét végén elké­szültek a jelentések is az eltelt fél évről. Arra számí­tottunk, hogy nem teljesítet­ték a tervet, hiszen Gyarma­ton okozott a legtöbb kárt a víz, itt dőlt össze a legtöbb lakás. És ekkor jött a meg­lepetés. Tizenötmilliós fél­éves tervüket csaknem há­romszázezerrel túlteljesítet­ték, a kétmillió-nyolcszázez- res eredménytervüket pedig hárommillión felül „hozták”. — A január nem valami jól sikerült, de februárban, márciusban alaposan ráhúz­tunk és a negyedév már eredményes volt. Az is igaz, hogy túlóráztak az emberek, de akkor kellett dolgozni, amikor volt anyag. Az igazi hozzájárulás viszont az volt, hogy az állomás területén nem volt víz, nem kellett fertőtleníteni és háromnapos Szabó Bálint, a gépállo­más 20 éves dőlj: ója. Az ő háza már felépült. Olcsvári Gábor a 48 laká­sos tömbbe költözik. kényszerszünet után megin­dulhatott a termelés. Első nap még csak 62 ember jött, de két-három nap után már majdnem teljes létszámmal dolgoztunk — mondja Agod Mihály igazgató. — Jöttek azok az emberek is, akiknek elpusztult a há­za. Mert ilyen nagyon sok van. Száztíznél többet ért a víz, és ebből 57 teljesen ősz­; . f1{t szedőit. A többit is fel kell újítani. Ügy szerveztük a munkát, hogy reggel hatra bejött mindenki, délután pe­dig brigádokat alakítottunk és segítettünk a bontásban, a romok eltakarításában. Fel­szabadultak a harmadéves tanulók is és munkába áll­tak azok a fiatalok, akiket az árvíz miatt leszereltettek : a hadseregből — egészíti ki igazgatóját a párttitkár. Teljes erővel dolgoznak az emberek. Talán többször megállnak egy-két percre, mint korábban és kevesebb a mosoly is az arcukon. A té­ma mi más lehetne, mint az árvíz és az, hogy kinek hogy halad otthon az építkezés. Olcsvári Gábor nem épít a régi ház helyére, hanem a 48 lakásos tömbben igényelt lakást. Most a téglagyárral szemben lévő telken felállí­tott alumínium garázsban la­kik feleségével és két kis gyermekével. Mezei Bélánéék újrakezdik a Kossuth utcán. Két héttel az árvíz előtt vették a házat hetvenezerért és a telek át­írása miatt csak most kezd­hettek hozzá, de az alapokat már kiásták. Farkas Károly •— az árvíz óta nősült — Kisarban építkezik az anyó- sáékkal. A legelőrehaladottabb Szabó Bálint háza, már áll­nak a falak, sőt ahogy el­nézzük az építők tempóját, biztos a tető is rajta van. Bent a munkahelyen nem is tudják, mennyire halad az építkezés, míg nincsenek ott­hon. Azért szorgalmasan csi­nálják a kalapácsos daráló­kat, vagy ha nincs villany- motor hozzá, akkor vasszer­kezeteket gyártanak, hogy év végén is elmondhassák: az ár­víz ellenére is teljesítették a tervet. így próbálnak tör­leszteni abból, amit az ál­lamtól és a segítőkész embe­rektől kaptak és kapnak ne­héz helyzetükben. ............- Balogh József Konkurrencia ••• Paprika a kirakatban. Mi sem természetesebb, hogy a kertészeti vállalat kirakatában (elvégre azért kertészet, hogy ezt is termeljen!). Csak szokatlan a látvány, de soha rosz- szabb meglepetés ne érjen bennünket. Ugyanis, forint da­rabja ennek a gusztusos, friss, sárga paprikának. Szemben az ABC-áruházban ugyanennyiért a fonnyadt, csípős hegyes paprikát adják. S micsoda véletlen: ahogy megjelent a virág­üzletben az olcsó paprika, másnap lement az ára a kisker és a MÉK boltjaiban is. A kertészeti vállalat egy kicsit „kényszerhelyzetben” kezdte meg a paprika értékesítését saját boltjaiban. Kis té­telben, fólia alatt hajtatja a paprikát, az idén először, kísér­letképpen. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnak adta ed­dig, csakhogy ott ennyit sem kaptak darabjáért. (Viszont háromszorosáért árusították.) Rájöttek: jobban jár a vállalat, s nem utolsósorban a vásárló, ha kikapcsolják a közvetítőt. Micsoda igazuk volt! Tudják is: ezért jövőre már három­szorosát termesztik az idei mennyiségnek. Nem lehetne ezt másutt is utánozni? KÁDÁR EDIT A szerény ember p ipicz Jenő elkeseredve magyarázza: — Ennél a cégnél minden­ki atyaistennek képzeli ma­gát! Mindenki önmagának vindikálja az összes elért eredményeket. Rágyújt, homldkát ráncol­va folytatja: — Amikor a szerénységért kellett sorbaállni, az én kol­légáim nem tolakodtak, hagy­ták, hogy mások férjenek hozzá. Rajtam kívül nincs itt senki, aki ismerné azt az érzést, hogy szerénység. Kínosan nevetve illuszt­rálta ténnyel is szavai iga­zát: — Képzeld, a múltkor fent voltam a helyettesemmel a trösztnél és délben az ebéd­lőben teleszórta az egyik fő­nök fejét a nyomorult, öntelt hantájával... Hogy ő ezt el­intézte. .. Hogy c azt elin­tézte. .. Hogy ő nem hagyta annyiba a dolgot és a cég érdekében ezt csinálta, azt csinálta... ö, ő, ő, egyedül csak ő, mindent csak ő, mintha más nem is lenne a világon. Felsóhajtott. — Annyira elröstelltem magam, hogy nem is szól­tam. Minek is szóltam vol­na. .. Ha nem veszik észre, hagy buta szerénytelenségről van szó, akkor kár az em­bernek strapálnia magát. Ha pedig észreveszik, akkor an­nál hatásosabban leplezi le saját magát az ilyen gátlás­talan dicsekvő. Beszélgetésünk megsza­kadt, mert Pipicz irodájába mosolygósán belépett a tröszt instruktora, Nagy István. Pipicz örömmel üdvözölte, hellyel kínálta, miután be­mutatott bennünket egymás­nak, és egészségi állapota iránt érdeklődött. — Köszönöm Pipicz kar­társ, megvagyok — hárította el az instruktor, hc\gy testi és lelki állapotáról részlete­sen beszámoljon — ti hogy álltok azzal a nagy megren­deléssel, illetve az üzem munkájának átállításával? Az igazgató és a helyettese vidéken van, — tette hozzá magyarázóan — ezért zavar­lak téged, hátha ismered a problémát. — Mi az, hogy ismerem! — csattant harsányan Pipicz hangja. — En dolgoztam ki az egészet! — ütött dombo­rú mellkasára — az én di­rektívám alapján indult be a munka, én vagyok a biztosí­ték nektek, hogy hamarosan sínre kerül az ügy. En fo­gom megadni a lendületet. En fogom lelkiismeretesen és a szokásos nagy hozzáérté­semmel ellenőrizni — mondta büszkén és határozott fér­fiassággal ismerősöm Pipicz, a cég egyetlen szerény dol­gozója,*, (-»)

Next

/
Thumbnails
Contents