Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

»70. Július 51 KELET MAGYARORSZAÖ 5. oldal Á népjólét emelésének irányelvei Milicisták a Szamosközben Ássák az alapot az új házhoz. Elek Emil felvétel# A negyedik ötéves tervről nyilvá­nosságra hozott pártdokumen­tum körvonalaz­za népgazdasá­gunk sokat ígérő távlatait, s egyben a mai helyzet, napja­ink feladatainak mélyen- szántó elemzését is adja. Ha­zánk gazdasága, amely je­lenleg közepesen fejlett, az 1970-es évek közepére meg­közelíti a fejlett országok mostani színvonalát. A nagyszabású célkitűzések a mai realitásokra épülnek. A befejezéséhez közeledő har­madik ötéves terv az első ötéves terv. amelyről el­mondhatjuk, hogy minden részletében megvalósul, sőt túlteljesül. Az a körülmény, hogy menet közben növekvő feladatainkkal összhangban korszerűsítettük gazdaság- irányításunk egész rendsze­rét. csak fokozta a végrehaj­tás tervszerűségét. A har­madik ötéves terv két emlí­tésre méltó eredménye, hogy erősödött a népgazdaság egyensúlyi helyzete és javult e munka hatékonysága. Ez utóbbira utal, hogy a nem­zeti jövedelem 40 százalék­kal nőtt, meghaladva az ipa­ri termelés 34 százalékos fej­lődési ütemét. Népgazdasá­gunk stabilitását pedig jól érzékelteti, hogy általános kényszerintézkedések, a la­kosságot sújtó rendkívüli terhek nélkül képes megbir­kózni a kemény tél és az árvíz következményeivel. Szó sincs persze arról, hogy minden gondon, nehéz­ségen már túljutottunk. A negyedik ötéves terv azért is reális, megalapozott, mert számol gazdaságunk meglévő feszültségeivel, ellentmondá­saival. Közülük négy téma külön is említésre méltó: 1. Krónikus a munkaerőhiány, megszüntetése feltételezi a termelékenység gyorsabb üte­mű emelését. 2. Iparunk szerkezetének további lénye­ges korszerűsítését. ver­senyképességének fokozását szolgálják az új terv kie­melt programjai. 3. A ki­emelt programok között is a legfőbb az építő-, a szerelő- és építőanyagipar fejlesztése, a»beruházási piac feszültsé­geinek feloldása érdekében. 4. Végül, de nem utolsósor­ban, a lakosság lakás-, hús- és gépkocsiellátása, a szol­■ . • ■ ■ — — Házat épített a fösvény. Természetesen az alaptól a cserepezésig minden munká­ja segítséggel történt, mivel a szerteágazó családban, minden rendű és rangú mes­ter képviselve volt. És olyan házat, hogy legalábbis, nagy­ságban hasonlítson az egyko­ri gazdaportákhoz. A kilenc méter széles, harminc hosz- szú, széles tornácú, különle­ges beosztású építményekhez — mert az istállóhoz úgy hozzátartozott például a fo- telgán, vagyis a takar- mányos, mint az ajtóhoz a zár —, amit az íratlan tör­vényük szerint, mindenkor csak egy örökölhetett a csa­ládból. A hozzá tartozó föl­dekkel, felszereléssel együtt. A többit kifizették és mehettek a nagyvilágba. Mesterség, üzlet, vagy állás után. r* (Hogy aztán évtizedek tel­tek el, amíg a külső és bel­ső vakolással, valamint a be­rendezkedéssel készen lettek ezek v az új tulajdonosok, már más lapra tartozott. A látszat volt a fontos, meg a tudat, hogy nekik is olyan van.) Ezekből eredően az is ter­mészetes volt — mint min­gáltatások fejlesztése a meg­oldásra váró feladat. A terv a népjólét emelését, a szocializmus teljes felépí­tését szolgálja hazánkban. Ennek része a 400 ezer lakás felépítése 5 év alatt. Két­szer annyi óvoda épül, mint az előző 5 évben. Növelik a családi pótlékot, a nyugdí­jakat, s ezáltal csökkentik a kereső lakosságra jutó szo­ciális terheket, lehetővé té­ve a bérek további teljesít­mény és képzettség szerinti differenciálását. A reálbérek idáig leggyorsabban 2—2,5 százalékkal nőttek egy esz­tendőben: az új terv lehető­vé teszi az évi 3%-os növeke­dést, feltételezve, hogy a termelés jövedelmezősége is ennek megfelelően javul. Az egy lakosra jutó évi húsfo­gyasztás 59-ről 67 kilo­grammra növekszik, s így 1975-ben már kielégítik az igényeket. Hosszan sorolhatnánk még, hogy a Központi Bizottság ülése milyen sokoldalúan ele­mezte szocializmust építő né­pünk pillanatnyi gondjait és holnapi igényeit. Az elemzés részei azok az eszközök, módszerek is, amelyek ré­vén az igények gazdaságilag megalapozhatók. A szakem­berek ezért vitatkoztak leg­többet az irányelvek elfo­gadását megelőzően a gazda­ság tervezett növekedési üte­méről. A viták és vizsgálódá­sok alapján végül úgy dön­töttek, hogy a nemzeti jöve­delem 30—32 százalékos nö­velése az 5 esztendőre szóló reális feladat. Ennek teljesí­tése eleve feltételezi nép­gazdaságunk. következetes átállítását az intenzív fejlesz­tés útjára. Mit jelent ez? A termelés növelésének 75— 80 százalékát például a ter­melékenység emelésével kell elérnünk. A készletek növe­kedési ütemét is szükséges tovább mérsékelni. Gyorsí­tani kell a műszaki fejlődést, a beruházások kivitelezését, stb., gazdasági fejlődésünk csak akkor lehet dinamiku­sabb. gyorsabb az előirány­zatnál, ha nem egyszerűen a mennyiségi, hanem a mi­nőségi mutatókat teljesítjük túl — jobb, gazdaságosabb munkával. A nemzeti jövedelem a jö­vőben is az eddigi 76:24 arányban fordítható fogyasz­tásra, illetve felhalmo­den hasonló összesegítésnél —. hogy az étkezésről a há­ziak gondoskodtak. A há­romszoriról, mert az egész nap után teljes ellátás dukál. A fiatal háziasszony — a sok- szoknyás, piros arcú, fürge mozgású menyecske — azon­ban még ebben a helyzetben sem tagadta meg magát. Aki a szorgalma mellett nemcsak takarékos, beosztó, megbe­csülő. stb., stb. volt, mint a többi sorstársa, hanem egye­nesen fösvény. De olyan lep­lezetlenül néha, hogy az egyik alkalommal például — amikor már vége felé jártak a munkáknak — egyetlen to­jást tett a savanyú levesbe. Nem szóltak érte. Csak fészkelődtek, feszengtek a székeken és a tojást senki nem akarta kivenni. Kike­rülték, eltérítették a kanál elől, mintha a látszatát is kerülni akarták volna a kap­zsiságnak. Az ebéd végeztével mégis kikívánkozott sógorából a zásra. A nemzeti jöve­delem a gyorsabb gazdasági növekedés min­den milliárdjából tehát 760 millió forint kerül el­fogyasztásra. A gazdaságsza­bályozás arra törekszik, hogy a jól dolgozó kollektí­vák. a jövedelmezőbb válla­latok a fogyasztási és a fel­halmozási alapokból egy­aránt nagyobb arányban ré­szesedjenek. Növekednek te­hát a különbségek a szemé­lyi jövedelmekben és a fej­lődési lehetőségekben a ha­tékonyan és a kevésbé jöve­delmezően dolgozó vállalatok között. (A termelőszövetkeze­tek túlzott differenciálódását adópolitikával némileg mér­séklik.) A központi felhalmozási alapok felhasználásánál né­mileg növekszik a nem ter­melő beruházások • aránya. Ezt a nagyarányú lakásépí­tési és közművesítési felada­tok indokolják. A központi termelő beruházásokat pedig mindenekelőtt a kiemelt fej­lesztési programok megvaló­sítására összpontosítják. így a népgazdasági terv a maga sajátos eszközeivel is segíti a hatékonyság emelését, a szükséges szerkezeti változá­sokat. A kiemelt programok megvalósításával lehetővé te­szi, hogy gyorsabban növe­kedjék a földgáz és a kőolaj felhasználása (a háztartá­sokban is!), a nemzeti kin­csünket hasznosító alumíni­umipar termelése, fejlődjön az autóbuszgyártás, a jelen­leg még sok gondot, nehéz­séget okozó építő- és építő- anyagipar, megvalósuljon a ruházati ipar " rekonstrukció­ja és gyorsan fejlődjenek olyan korszerű iparágák, mint amilyen a műanyagot, a műtrágyát előállító petro- kémia és a számítástechni­ka. A 4. ötéves terv irányelvei meg­felelő kereteket adnak a korszerű munkának. ala­pot. informáci­ót és példát a reális, ám mégis messzirelátó vállala­ti tervek kidolgozásához. Ha a dolgozók széles rétege megismerkedik a távlati nép- gazdasági célokkal, majd a vállalati feladatokkal, ez bi­zonyára új kezdeményezé­sekre, lendületes munkára vezet már most, a párt X. kongresszusa tiszteletére fo­lyó versenyben, jó kezdőse­bességet kölcsönözve a jövő­re induló 4. ötéves tervünk­nek. megjegyzés. Magához intette és azt mondta: — Hát azért ezt mégsem kellett volna tenni, te Rézi. én mondom neked, hogy neem — csóválta fejét is rosszalló­lag. — Miiit? — vonta fel szép szemöldökét a menyecske és olyan hangon, mint aki va­lóban nem sejt a világon semmit. — Hát aztat a tojás dol­got. azzal a levessel, még- hogy egyetlen darab az egészben? Mit fogja szólani a világ? Mi...? — Miért — csattant fel az asszony és a világ legter­mészetesebb hangján tette hozzá —, hát nem látta, hogy még az az egy sem fo­gyott eeel...! Más. ...Az öreg gazda pedig a korcsmában érezte jól magát egyszer. Nem hangoskodotl vagy huzattá a cigánnyal, mert arra a legönfeledtebb perceiben is sajnálta a pénzt ■— mondván, hogy az a leg­ú.. a napi munka után pe­dig igyekeztünk megfelelő programról gondoskodni, hogy jól érezzék magukat nálunk.” — Szót kérek — szólalt meg rögtön a mondat után egy göndör hajú fiatalember. — Mi nem nézelődni és szó­rakozni, hanem dolgozni jöt­tünk ide. Egész nap. Addig, amíg fel nincs építve a há­rom munkásőrtársunk lakása. En a beszélgetés pénteken, a késő esti órákban zajlott le Fehérgyarmaton, a csehszlo­vák munkásőrök fogadásán, akik harminchármán két hét szabadságukat áldozták fel azért, hogy két gyarmati és egy nábrádi munkásőr laká­sát felépítsék társadalmi munkában. Hogy mennyire igazat mondott a szót kérő fiatalember, azt másnap haj­nalban láthattuk meg. Még majdnem sötét volt, amikor már beindította a gépkocsi vezetője a tehergép­kocsi motorját. A szerszámo­kat kellett lepakolni a kocsi­ról.' hogy utána anyagokat tudják 'kiizáürtanr ~' vele a lakások helyére. Mire a szer­számok egy részét lepakolták, elkészült a reggeli is. Pár perc alatt fogyasztotta el mindenki az elé rakott ételt és rohantak az autóbuszhoz, akiket a munkát irányító technikus Nábrádra irányí­tott. Kiss Károly nábrádi mun­kásőr felesége a kiskapuban várta az embereket. Szép zöld vaskerítés, vastag betonosz­lopok. Mögötte rom, mellette sóder. Hátul félereszes szín, amit vagy nem vitt el a víz, vagy azóta állították fel, hogy a megmaradt bútorokat el tudják dugni az eső elől. Mi­re körbenézünk, a milicisták már szerszámmal a kézben egyengetik a talajt. Egyikük — az eső miatt a műbőr dzsekiét is felvette — föl sem néz, csak nyomja az átázott földbe ásóját. Míg lá­bával segít, egyik kezével kigombolja a kabát gombját. drágább valami, mert az a szagtól is jobban elillan —, hanem már jócskán besze­degetett a törkölyből. Pedig csak stampedlijével kérte, hogy minél többnek látsszon és minél többször élvezze. A piacról jövök — hisz az öreg is onnan tartott haza­felé —, hamar megvitték a hírt feleségének: A Tóni bácsi ott dorbézol a sarki korcsmában. Iszik, meg fi­zet mindenkinek. Az asszony rettenetesen felháborodott. — Ha te ott vered a va­gyont, én meg majd itt! Majd meglátjuk, mire jutunk ket­ten — öntötte formába azon­nal gondolatát. Aztán beintette az utcáról az arra ténfergő eigányasz- szonyt. Majd bevitte az alud­ni letett tejescsuprok közű! a legkisebbet, annak tetejé­ről leszedte a tejfelt és az aludttejet a meglepődött asszony kezébe nyomta. (Azért volt meglepődve, mert máskor vízzel se kínál­ta volna meg, ha véletlenül bemegy.) — Nesze — mondta erély- lyel —, hadd pusztuljon a vagyon! Szállási László — Hű, de meleg van. De ha leveszem, pillanatok alatt át­ázik a munkaruhám. Aztán nem szól többet, csak dolgozik. Később tudjuk meg róla, hogy ő a Kömarncj^ Építőipari Vállalat igazgató­ja. Ide mint kommunista és munkásőr jött Tarics Ferenc, az irányítást a technikusra bízták. Percek alatt ássák megfe­lelő méretűre az árkot. Egyik végén kis köpcös ember áll, alig látszik ki a kilapátolt föld mögül. Míg kérdezem, abbahagyja a munkát, mikor válaszol, akkor már dol­gozik tovább. — Egy éve vagyok párttag, október óta. Korábban is fel­vettek volna, de én nem je­lentkeztem. Én úgy láttam, hogy ki akarják semmizni a munkásosztályt. Most meg igazán a mi pártunk. Hu­szonegy éve dolgozom a ki­kötő vállalatnál. Munkásőr­nek is nemrég jelentkeztem. Nagyon sokan vagyunk ilye­nek, vigyázni k,ell .a hatalom­ra. ?. ’ " / Ihar Tibor kikötői munkás mondta ezeket a szavakat. Meg még azt is, hogy öröm­mel jöttek Szatmárba dol­gozni. Irigykedtek, akik ott­A Szabolcs-Szatmár me­gyei AGROKER július 10 óta tart aratási ügyeletet a 19- 95, 19-96 és a 13-62 telefon­számon. Az ügyelet célja az, hogy tanáccsal, a kicserélhe­tő alkatrészekről nyújtott tájékoztatással legyenek se­gítségére a mezőgazdasági üzemeknek. Aki ezen a délelőttön fel­veszi a telefont. Fodor Lász- lóné diszponens és Poha- reczki Sándor osztályvezető­helyettes, az alkatrészosztály főraktárosa egyben. Három telefonból kettő autógumit, vagy kombájnalkatrészt kér. Meglepve halljuk, hogy az egyik érdeklődőnek traktor­hoz való autógumit ígérnek. Hiszen fél órával előbb jár­tunk az autóköpenyek disz- ponensénél, Misák Lászlóné- nál és ő elmondta, hogy eb­ből sincs egy darab sem. Megmutatják a rakodó gépkocsit az udvaron. Két perce érkezett az MTZ trak­torokhoz — ezen vitatkoz­tunk — 40 első és 60 hátsó gumi. Lehet, hogy estére egy darab sem lesz belőle. Postabontáskor eléggé go­romba hangú levél érkezik az egyik termelőszövetkezet­től. Ez is autógumi história. Azt írja, hogy május óta hiába kér pótkocsi autógu­mit, nem kap. Gazdag Gá­bor belső ellenőr egy kicsit mérges lesz, mert emlékszik valamire... már keres is az iratok között... már mutatja is a nyugtát: két hete más­fél tucat autógumit vitt el ugyanennek a termelőszövet­kezetnek a megbízottja. Rengeteg gondot okoz a kaszakészlet. Nincs. Legalább­is SZK—4-es kombájnokhoz nincsen. Márpedig kasza nél­kül olyan a kombájn, mint az írógép betű nélkül. Érde­hon maradtak, mert nem csak ennyien jelentkeznek. Saját bőrükön érezték öt év­vel ezelőtt, a Csallóközben, mit jelent a segítség. A mun­kásőröknek ráadásul még ke­vesebb idejük van otthon dolgozni, mert a szolgálat el­foglaltsággal jár. — Pörrel jöttem el otthon­ról — mondja Jakubács Alexander, a busz vezetője. — A feleségem sehogysem akart belenyugodni, mert ha innen visszamegyek, akkor egy nap múlva Bulgáriába viszem két hétre a gyárban szervezett kirándulókat. Valóban hosz- szú az eay hónap távoliét, de ide szívesen jöttem. Az eső kitartóan esik. Az emberek dolgoznak, mintha a ruhájuk át sem ázna. A há­ziasszony meg azon bosszan­kodik, hogy a körzeti villany- szerelők nem érkeztek meg, pedig addig nem tudják be­indítani a betonkeverőt. Hégeli Ferenc, az építőipa­ri vállalat párttitkára is szét­néz, aztán azt mondja, bizto­san az eső miatt maradtak otthon. Pedig rájuk, a milicistákra is esik. Balogh József kés módon SZK—3-as kom­bájnhoz van kasza. Az ara­tási ügyelet szaktanácsadói nem tudnak mást mondani a kétségbeesett érdeklődők­nek, mint azt, hogy vásárol­janak SZK—3-as kaszát, vág­ják le róla a pengéket és szereljék fel az SZK—4-esre. A tanács köröndiül olyan, mintha egy fodrásznak, aki­nek 40 centis fésűjének ki tö­redeztek a fogai, azt taná­csolnák. hogy vegyen egy 30 centis fésűt, vágja le róla a fésűfogakat és ragassza át a 40 centis fésűre. Mindössze annyi a különbség, hogy kombájnnál a 3 és a 4 mé­tert jelent és a fogakat lehet nittolni, nem kell „ragaszta­ni”. De a kényszerű tanácsot ugyanúgy fogadják — és ad­ják —, mintha a fodrászról és a fésűről lenne szó. Hiába, aratni kell. Megtudtuk, hogy a török­szentmiklósi gyár nem tudta idejében legyártani a fűka­szákat, de helyette jönnek lengyel, osztrák és csehszlo­vák kaszálógépek. Megnyug­tatnak: jönnek a jugoszláv silózó kombájnok, augusztus 15-ig ígéri a BMG az új Hurrikán típusú takarmány­kombájnt, ezenkívül itt van 50 adapter az SZK—4-esekre szerelhetően. Bár úgy le­gyen! Ékszíjak, láncok hiányzá­sának magyarázata közben két kérdés vetődik fel ben­nünk: 1. a tavaszi gépszem­léken nem lehetett látni en­nek a tömérdek alkatrész­nek a hiányát? Miért ném akkor kezdték a termelőszö­vetkezetek az ostromot? 2. Miért nem gyártat az AG­ROKER akár ktsz-akkel is a hi ány cikkekből ? (gnz)^ Fösvénység Miért nincs alkatrész? Egy délelőtt az „arau's ügyeletén”

Next

/
Thumbnails
Contents