Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

Vasárnapi melléklet

Nemzedékek

Sokszor elmondták már: nálunk nincsenek ellentétek az idősebb nemzedékek — az apák —, s a fiatalabbak — a fiaik — között. Hogyan is lehetnének, — mondják — amikor mindaz, amiben a mai ifjúságnak része van az elődök nehéz, küzdelmes életén, harcaik eredményein alapul. Mások viszont igyekeztek, sőt még ma is igyekeznek bizonyítani, hogy igenis van nemzedéki ellentét, s a maguk szemszögéből gondosan, azonban tendenciózusan összeválogatott példákkal próbálják indokolni véleményüket: nemzedéki ellentét mindig volt, mindig lesz, nézzék csak meg mennyi vita van ma is az öregek és a fiatalok között.

Persze hiba lenne ezeket a vitákat tagadni, mégis leszögezhetjük: nincs nemzedéki ellentét A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának februári ülésén alaposan tárgyaltak erről a problémáról. A felszólalók cáfolták azokat, akik abszolutizálják a nemzedéki sajátosságokat és különbségeket, de azokat is, akik azt vallják, hogy az ifjúság sajátos problémáiról beszélni majdhogynem antimarxista ténykedés, s az osztály- megközelítés feladása.

A mai ifjúság híve társadalmi rendünknek, tudja és vallja, hogy a szocializmus jobb, mint a kapitalizmus. Magyarországon ez annyit jelent, hogy összehasonlíthatatlanul jobb életkörülmények között élnek az emberek, mint a régi rendszerben. A fiatalok nagy része mégis elégedetlen a jelenlegi állapotokkal. Úgy vélik, hogy még sok mindent kell tenni, sok-sok hibát, gyengeséget kell kijavítani. A fiatalok legtöbbje jól tudja, milyen hatalmas tett volt az új társadalmi rend létrehozása. Igaz, hogy hiányoznak a személyes élmények, s ez sokszor a jelenségek más megítélésére vezet, mint idősebbeknél. A fiatalok számára alig jelent valamilyen vonatkozásban is normát a régi világ. Igényeit a jövőhöz méri, igyekszik magasra emelni a mércét. És ez így van jól, így helyes. A fiatalság ezt az igényt éppen az idősebbektől, a párt régi harcosaitól tanulta. Előre kell nézni még akkor is, ha egyesek az öregebbek közül pihenni szeretnének, s úgy vélik: a jelenlegi helyzet sokkal jobb a réginél, tehát lépjünk a „fontolva haladás” korszakába.

A megfontoltság nemes erény, de általában nem a fiatalok tulajdonsága. A megfontoltság persze nem lehet jogcím az egy helyben topogásra. A fiatalság legnagyobb erénye nagy vitalitása, munkabírása. Azokra a ■fiatalokra építhet a párt, azoknak a szavára figyel fel elsősorban, akik dolgozni akarnak, sokat, jól, és minél hatékonyabban.

Hiba lenne elfeledkezni arról, hogy a fiatalok egy része tapasztalatlanságában gyakran helytelen véleményre jut. Még sűrűbben előfordul, hogy helyes álláspontját eltúlozva, rosszul fogalmazza meg. A fiatalkori tapasztalatlanságnak kétségtelenül vannak reális buktatói. A magyar munkásmozgalom tapasztalatai azonban bizonyítják, hogy az idősebb nemzedék szeretetteljes segítséggel háríthatja el ezeket. Az illegális mozgalomban és a hatalomért folytatott harc időszakában az idősebb elvtársak nem a fiatalok hibáit nézték, hanem alapvető tulajdonságaikat, tehetségüket, rátermettségüket, erkölcsi értéküket.

Kétségtelen, ma más a helyzet, mint a hatalomért folytatott időszakában volt. Bizonyos fiatalok — elég öregurasan — úgy fogják fel a dolgokat, hogy az idősebbek már mindent elvégeztek, nekik már csak a kényelmes élet jutott, ök, ha akaratlanul is — bár életkorban évtizedek lehetnek közöttük — azokkal az idősebbekkel vallanak azonos nézeteket, akik lenézik a mai fiatalságot. Más fiatalok viszont — s kétségtelenül ez a többség — a szocializmust építési programként fogják fel, látják a megtett utat, de felmérik azt is, mekkorát kell még megtennünk, ök képviselik a helyes álláspontot, velük értenek szót legkönnyebben azok, akik — átvitt értelemben — idősebb korukban is megmaradtak fiatalnak. Lenin azt tanította, hogy a szocialista társadalom felépítésének egész korszaka forradalmi jellegű. Különböző állomásai egyformán fontosak és egymást kölcsönösen feltételezik. Sőt, Lenin könnyebbnek ítélte a hatalom megszerzését, mint a szocialista gazdasági-társadalmi rend felépítését. „Ez a második feladat nehezebb az elsőnél, — írta, mert semmi esetre sem oldható meg egyetlen hősies fellángolással, hanem a tömegek közt végzett hétköznapi munkához szükséges legtürelmesebb, legállhatatosabb, legnagyobb hősiességet követeli meg.”

Vannak, akik a fiataloktól „ellenzékieskedést” várnak. Nos, a hatalomra került forradalom időszakában az a fiatal forradalmi, aki nem ellenzéki, hanem vállalja és végrehajtja az építés feladatát. Együtt azokkal az idősebbekkel, akik oly sok küzdelem után sem fáradtak el, s folytatják a forradalom teljes győzelméért a harcot, azaz pontosabban, most már a munkát, az új viszonyok között. Tény, hogy a fiatal életévekben alakul ki a jellem és a világnézet. A mai fiatalok ugyan a szocializmusban születtek, de nekik sem könnyű a szocializmus tudatos harcosává válniuk. Másképpen jutnak el a munkáshatalom ügyének szilárd hívei közé, mint az előző nemzedékek, de százezrével jutnak el. És közösen dolgoznak azokkal, akik már régebben álltak a társadalmi haladás zászlaja alá. Ez a közös törekvés köti össze a különböző korosztályokat: az apákat és a fiúkat, az idősebbeket és a fiatalokat.

Pintér István

Elek Emil felvétel«

áll Ebben laknak, mióta

Felsőzsolcáról elküldték, hogy fedél legyen a fejük felett. Nappal alig lehet megmaradni benne, olyan meleg, de azért nagyon jó, hogy küldték. Még a másik ház OTP-hitelét sem fizették ki. most meg itt az újabb, a TTI—5-ös lakáshoz...

„Kisebbet nem építhetünk. A hét gyerekből még négy itthon van, 17 éves a legidősebb. Ebben mind elférünk.”

Egyszer mennek haza családjukhoz egy hónap alatt Győrbe és környékére az építőmunkások. Többször nem lehet, mert sürget a munka. Jó lenne gyakrabban hazajárni? „Igen. Csak ez most mindennél fontosabb. Addig maradunk, amíg teljesen készen lesz minden ház Nábrádon. Nálunk is volt már árvíz; ha valaki tudja mit jelent a segítség ilyen helyzetben, hát mi tudjuk.”

Ezt még az új utca lakóinak el sem mondták.

Balogh Józs«i

Nábrádi utcasor

mozognák a gerendákon, fent a háztetőn, mint más ember lent a földön.

Lent, a fal mellett léceket fűrészel egyikük. Kiejtésén érezni lehet, hogy nem szabolcsi. Győr-Sopron megyéből jöttek, az ottani állami építőipari vállalat dolgozói. 45 kőműves, 20 ács. Segédmunkásról pedig a helyi tsz, a Békeharcos gondoskodik. Két kubikosbrigád, gépkezelők, betonkeverők. Ök is győriek, a szakmunkáslétszámon felül.

Munkaidő? Nincs. Kora

reggeltől késő estig a rekke- nő hőségben. Kisfiú hozza nekik kupában a vizet. Van még mire nézni. Mikor ott jártunk, már 19 ház állt az utca elején szemben egymással. A huszadiknak is megvolt az alapja és az első háromnak a tetejét is elkészítették az ácsok.

Három ház maradt meg a nábrádi Petőfi utcában. Pedig szép utca volt. Fiatal, az ötvenes és még későbbi években épült lakások, csak hát vályogból, ami nem tudott a víznek ellenállni. Ka- tonáék Sz—8-as típusú lakást építenek. Mellettük és szemben velük ugyanolyan lakások, új, erős téglából. Kerti Sándor házán éppen a tetőszerkezetet szegzik az Erdei-brigád tagjai. Arrébb már csendesebbek az udvarok.

Szabó Bálintéknál csak a 17 éves lány van otthon. A papa dolgozik Gyarmaton, a mamát a szomszédból hívja haza a lány. Nézegetik egymás házát és dicsérik. Meg az építőket. „Úgy maradtunk, mint a koldusok” mondja Szabó néni és egy kicsit elpityeredik, de ahogy ránéz a házra, mindjárt jobb kedve lesz és a sírás is abbamarad.

Az udvarukon fényes, henger alakú alumínium garázs

öt kilométer a gyarmata elágazástól. Az út mellett szép házak, gyümölcsfák és sokszínű virág. Mintha nem is lett volna árvíz, csak 1—2 ház romjai láthatók. Hogy mégis volt, arról csak a Petőfi utca végig lerombolt házai árulkodnak. Két hete, hogy arra jártam, akkor még nagyon elszomorító képet mutatott. Most egymás után készülnek a hatalmas új lakások. Majdnem mind kétszobás és benne fürdőszoba.

Az első ház — idősebb házaspárnak készül — valamivel kisebb a többinél, már tető alatt van. Mellette Katona Ferencéké csaknem kétszer akkora. Az ácsok még a tetőn dolgoznak, az utcai részen azonban öt szál szegfű mellett öt szép kendőt lobogtat a szél. így volt ez divat Nábrádon emberemlékezet óta és megtartják még akkor is, ha annyi maradt meg az árvíz után.

Katona néni azt mondja, nagyon szívesen adják. Jól dolgoznak az emberek, megérdemlik. Észre sem vették, olyan rövid idő alatt húzták fel a falat, most meg úgy