Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

*. dMal fcELET-MAGYARÖRSZÄG ÍS70 Wüus » (Folytatás as 1. oldalról) tás elvét követve, fokozatosan kiegyenlítődjön. Ennek meg­felelően : — a nagyipari jellegű köz­pontokat ott kell kialakítani, ahol a telepítés a legnagyobb gazdasági hatékonyságot ered­ményezi; A 4. ötéves terv politikai céljául a Központi Bizottság a szocialista társadalom épí­tésének előbbrevitelét jelöli meg, s ennek megfelelően: a szocializmus anyagi-techni­kai bázisának továbbépítését; a szocialista tervgazdálkodás fejlesztését, a gazdasági re­form elveinek következetes alkalmazásával; a munkások, parasztok és értelmiségi dol­gozók életszínvonalának to­vábbi emelését; az ország vé­delmi képességének biztosítá­sát. A Központi Bizottság a po­litikai célokból kiindulva szükségesnek tartja, hogy a 4. ötéves terv összpontosítsa népünk erőfeszítését — A munka termelékenysé­fének gyorsabb növelésére; — az ipari termelés korsze­rűsítésére és nemzetközi ver­senyképességének javítására; — a lakásépítés jelentős fo­kozására, különösen a váro­sokban; — a hústermelés fellendíté­sére, az ellátás és az export egyidejű fejlesztésére. A Központi Bizottság e cé­lokkal összhangban határozza meg a gazdaság fejlesztésének irányára, ütemére és fő ará­nyaira vonatkozó tervcélokat, melyek meghatározzák az or­szággyűlés elé terjesztendő végleges tervjavaslat gazda­ságpolitikai jellegét. I Az 1971—1975. évi idő­szakban a nemzeti jö- * vedelem 30—32 száza­lékos növekedését kell előirá­nyozni. Az arányos és ki­egyensúlyozott gazdasági fej­lődés érdekében törekedni kell a növekedés egyenletes­ségére. A nemzeti jövedelem növe­kedését alapvetően a gazda­sági hatékonyság javításával kell megalapozni. A jövőben is összehangolva kell fejlesz­teni az ipart és a mezőgazda­ságot. Az ipar hatékonyságá­nak javításával el kell érni, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — a ter­melés 32—34 százalékos meny- nyiségi növekedésénél gyor­sabban — kb. 40—42 száza­lékkal emelkedjen. A terme­lés növekedésének 75—80 szá­zalékát a munka termelé­kenységének emelésével kell elérni. A mezőgazdasági ter­melést az előző öt évhez ké­pest 15—16 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását 13—14 száza­lékkal kell növelni úgy, hogy a termelékenység a termelést meghaladó mértékben növe­kedjék. Minden területen javítani kell a termelés alkalmazkodó­képességét a fogyasztók és megrendelők fokozódó igé­nyességéhez. 2 2 A népgazdaság fejlő­désének fő arányait * úgy kell tervezni és szabályozni, hogy a népgaz­daság tartós egyensúlyának fő feltételei biztosítva legye­nek. Ennek érdekében: — a nemzeti jövedelemből a fogyasztás részarányát 75— 77 százalékra, a felhalmozásét pedig 22—23 százalékra kell tervezni és törekedni kell a tervezett arányok stabilitásá­ra; — meg kell teremteni az egyensúlyt a beruházási ja­vak kereslete és kínálata kö­zött; — a versenyképesség foko zásával, a külkereskedelmi áruforgalom tervszerű alakí­tásával, valamint közép- és hosszú lejáratú hitelek felvéte­lével tovább kell szilárdítani nemzetközi fizetési helyze­tünket; — a mezőgazdasági terüle­teken és megyékben a gaz­dasági struktúrát agrárcentri­kus jelleggel kell fejleszteni; — mindenütt lehetőséget kell teremteni a helyi adott­ságokat hasznosító kis- és kö­zépüzemek gazdaságos műkö­désére, beleértve a nagyipar­ral való termelési kooperá­ciót; — tervszerű jövedelemki­bocsátás mellett az igények­nek megfelelő összetételben — hazai termelésből és im­port útján — növelni kell a fogyasztási javak kínálatát; — a pénzügyi politika első­sorban az érdekeltségi rend­szer javításával és ezen ke­resztül a hatékonyság foko­zásával törekedjen a pénzügyi egyensúly megszilárdítására, hogy az állami költségvetés folyó és felhalmozási kiadásai — az ésszerű takarékosság ér­vényesítése mellett — az álla­mi bevételekkel megalapo­zott lehetőség és a tervben meghatározott fogyasztás ará­nyában emelkedjenek. 3 A felhalmozáson belül az állóeszközök korsze- * rűsítésére és bővítésé­re fordított eszközök arányát növelni, a készletállomány növekedését mérsékelni kell. A tervidőszakban biztosítani kell a beruházási tevékenység egyenletességét és hatékony­ságának javítását. Az iparban a fejlesztési eszközök nagyobb részét a meglévő kapacitások hatékonyabb működését biz­tosító rekonstrukciókra és a technológia korszerűsítésére: a mezőgazdasági nagyüzemi gazdaságokban pedig a kor­szerű technológiai eszközök bővítésére kell fordítani. A beruházásokon belül gyorsab­ban kell növelni a lakosság életkörülményeit közvetlenül javító építkezéseket, elsősor­ban a lakás- és az ehhez köz­vetlenül kapcsolódó közmű­építés részarányát. A beruházások területén meglévő hiánygazdálkodás felszámolása, az építési mun­ka minőségének javítása ér­dekében a tervidőszak során az építési-szerelési tevékeny­séget a népgazdaság átlagos fejlődését 'meghaladó ütemben kb. 41—43 százalékkal kell növelni. Magasabb fokra kell emelni az építőipar tech­nikai felszereltségét, teljesí­tőképességét, a munka terme­lékenységét és csökkenteni kell az építkezések megvaló­sítási idejét. A beruházások gyors és hatékony kivitelezé­se megköveteli a technológiai szerelési tevékenység erőtel­jes fejlesztését. Az építmé­nyek jobb karbantartása kor­szerű fenntartási építési ka­pacitások és szervezetek létre­hozását teszi szükségessé. 4 Az iparpolitika alapve­tő célkitűzése: a ter- * melés növelése mellett az intenzív fejlesztés kibonta­koztatása, a hatékonyság fo­kozása. Ezt az alkalmazott technika és technológia kor­szerűsítésével, a termelés- szerkezet differenciált fejlesz­tésével, az automatizálásnak elsősorban a dinamikusan fej­lődő ágazatokban történő fo­kozásával, a munka termelé­kenységének javításával, a nemzetközi munkamegosztás­ba való aktívabb bekapcsoló­dással, a nemzetközi verseny- képesség fokozásával, vala­mint a szervezés és a vezetés színvonalának emelésével kell megvalósítani. Biztosítani kell a progresz- szív ágazatok dinamikus nö­vekedését és a gazdaságtalan tevékenységek megszünteté­sét, illetve korlátozását, A szénbányászatban — az energiastruktúra korszerűsí­tésével összhangban — fej­leszteni kell a népgazdaság energiaellátásában továbbra is fontos szerepet betöltő gaz­daságos széntermelést, fokoza­tosan leállítva a gazdaságta­lan bányaüzemek termelését. A villamosenergia-termelés- nek és az importnak biztonsá­gosan ki kell elégítenie a nép­gazdaság gyorsan növekvő villamosenergia-igényét. A vegyipari termékek iránt — a megyék és egyes terü­letek népességének jövedelmi viszonyait a foglalkozási struktúra szerint kell fejlesz­teni, az általános életkörül­ményeket közelíteni kell egy­máshoz. A 4. ötéves tervtörvényt a fenti elvekkel összhangban kell elkészíteni és az ország- gyűlés elé terjeszteni. gyorsan növekvő igények jobb kielégítése érdekében a vegyipart az ipar átlagát meg­haladóan, az építőanyagipart pedig a beruházási feladatok teljesítése érdekében az épí­tőiparnál gyorsabban kell fejleszteni. A gépiparban a fő feladat a termelési szerkezet korszerű­sítése. a gyártmányok nemzet­közi vei.- nyképességének fo­kozása. A kohászatban a ter­melés gazdaságosságának ja­vítása és adottságainknak jobban megfelelő termék- struktúra kialakítása a köve­telmény. Az élelmiszeriparban a la­kosság színvonalasabb ellátá­sa, a háztartási munka meg­könnyítése, valamint az ex­portlehetőségek fokozottabb kihasználása érdekében nö­velni kell a magasabb feldol­gozási fokú, előre csomagolt, konyhakész termékek terme­lésének arányát, A könnyű­iparban a lakossági és az ex­portigényekkel összhangban a tervidőszak során a fő fel­adat: növelni a korszerűbb, jobb minőségű termékek ará­nyát. Az iparfejlesztésben kon­centrálni kell az eszközöket az előző tervidőszakban meg­kezdett és a távlati gazdaság- fejlesztési céljainkkal össz­hangban lévő következő fő strukturális célok megvalósí­tására: — az energetikai struktúra korszerűsítésének folytatásá­ra, a földgázprogram megva­lósítására, a szénhidrogének felhasználásának gyors ütemű elterjesztésére, ami biztosítja az energiatermelésünk gazda­ságosságának számottevő ja­vítását, a népgazdaság más ágazataiban a hatékony ener­giafelhasználást, s hozzájárul a kulturált életkörülmények kialakításához; — az alumíniumipar to­vábbi fejlesztésére, ami a nép­gazdaságnak korszerű minő­ségű és választékú alumínium­félgyártmányból, késztermék­ből való jobb ellátását bizto­sítja és a kiviteli lehetőségek bővítése révén kedvező befo­lyást gyakorol a fizetési mér­leg egyensúlyára; — a korszerű közúti jár­művek és szállítóeszközök fej­lesztésének folytatására, ami a hazai és a nemzetközi terme­lési kooperáció mellett gaz­daságilag előnyös és nélkü­lözhetetlen az áru- és sze­mélyforgalom modernizálá­sában, kedvező hatást gyako­rol több gépipari ágazat versenyképességére; — az építőanyagipari bázis fejlesztésére, a korszerű épí­tési móddal készült épületek, épületszerkezetek gyors elter­jesztésére, ami előfeltétele az építőipari termelékenység nö­velésének, a beruházások ki­vitelezési ideje csökkentésé­nek, az építőipari tevékeny­ség színvonala és hatékony­sága emelésének; — a kőolajtermékek vegy­ipari feldolgozása alapjainak megteremtésére, ami a nép­gazdaság jövőbeni kemizálá- sához szükséges; — a ruházati ipar rekon­strukciójára, az elavult gépek helyett modern termelőeszkö­zök üzembe állítására, ami a lakossági igények jobb kielé­gítése és az export fokozása érdekében bővíti a termelő kapacitásokat, javítja azok ha­tékonyságát és elősegíti a változó keresletnek megfelelő divatos termékek gyártását; — a számítástechnikai esz­közök alkalmazására és gyár­tására, ami feltétele a nép­gazdaság különböző területein a termelés és értékeutés ma­gas színvonalú szervezésének, irányításának, és egyúttal a gépiparban új, a nemzetközi versenyképességhez nélkü­lözhetetlen termelési kultúra kifejlesztését eredményezi. A vállalatok fejlesztési esz­közeinek felhasználásában a szabályozással és szelektív hitelpolitikával ösztönözni kell a fő iparfejlesztési feladatok megvalósítására, a beruházá­sok építési arányának mér­séklésére, a gépesítés fokozá­sára, az elavult gépek gyor­sabb kicserélésére és a tech­nológia korszerűsítésére. A vállalati eszközök koncentrál­tabb és hatékonyabb felhasz­nálása érdekében fejleszteni kell a vállalatok közötti fej­lesztési-beruházási együtt­működést. Az agrárpolitikában a soron következő évek- * ben a fő feladat a sta­bil húsellátás feltételeinek megteremtése, a termelés egyenletesebb emelése. A me­zőgazdaság és az élelmiszer- ipar korszerű anyagi-műsza­ki bázisának továbbépítése mellett a hatékonyságot ja­vítani, a vezetés színvonalát emelni kell az egész élelmi­szergazdaságban. Az álattenyésztés fejleszté­sét meg kell gyorsítani, a mezőgazdaság össztermelésé­ben emelkedjék az ál­lattenyésztés részaránya. A belföldi húsellátás javí­tása és az export növelé­se érdekében meg kell szün­tetni a hústermelésben meg­levő ingadozásokat. Különö­sen fontos feladat a sertés- hústermelés növelése. Ennek érdekében a nagyüzemi állat- tenyésztést — főként gazdasá­gos, gyárszerű telepek létesí­tésével — jelentősen fejlesz­teni kell. Egyidejűleg a kis­üzemi — mindenekelőtt a háztáji — gazdaságok termelé­si lehetőségeit jobban ki kell használni. Az állattenyésztés magasabb termelési színvonalát az ál­latállomány létszámának nö­velésével, valamint az inten­zív termelésre képes állatfaj­ták elterjesztésével és kor­szerű férőhelyek létesítésével kell elérni. Az állatállomány növelése és az állati termékek termelé­sének fokozása érdekében bő­víteni kell a takarmány bázist és javítani a takarmányfel­használás gazdaságosságát. A növénytermesztés fejlesz­tésében a terméshozamok nö­velése a legfontosabb feladat. Az ország kenyérgabona-szük­ségletét a jövőben Ls hazai termelésből kell biztosítani. A műtrágya- és növényvé- dőszer-ellátás javításával biztonságosabbá kell tenni a növénytermesztést és emelni kell a hozamokat a szántó­földi és kertészeti termelés­ben. Folytatni kell a növény- termesztésben a munkaműve­letek gépesítését, a nagyüze­mi, korszerű technológiák el­terjesztését. A belterjesség fo­kozása érdekében növelni kell az öntözhető területet, fokoz­ni kell a talajvédelmet és a talajjavítást. A mezőgazdasági szövetke­zetek és vállalatok fejlesztési eszközeinek jobb hasznosítása, a termelékenység fokozása érdekében elő kell segíteni az üzemek feldolgozó és kiegé­szítő tevékenységét, továbbá a közös vállalkozásokat és az üzemek közötti együttműkö­dést, a termelésben és a for­galmazásban. A vízgazdálkodás tervszerű fejlesztésével biztosítani kell a lakosság, az ipar és a me­zőgazdaság növekvő vízszük­ségletének kielégítését, a ra­cionális vízgazdálkodás felté­teleinek javítását, vízkészle­teink minőségének, tisztaságá­nak védelmét. A tervidőszakban be kell fejezni a Tisza völgye gazda­sági-társadalmi fejlődése szempontjából nagy jelentősé­gű létesítmény — a kiskörei vízlépcső — építésének első szakaszát, s meg kell tenni az előkészületeket a víz haszno­sítására. Az ár- és belvízvéde­lem biztonságának fokozása céljából bővíteni és korszerű­síteni kell a védelmi létesít­ményeket. 6 A szállítás és forgal­mazás arányos fejlesz- ’ tése és korszerűsítése növekvő jelentőséget foglal el a társadalmi termelés haté­konyságának fokozásában és az ellátás javításában. A közlekedés fejlesztésével és korszerűsítésével biztosí­tani kell a népgazdaság nö­vekvő áru- és személyszállí­tási szükségleteinek kielégí­tését, a távlati közlekedéspoli­tikai koncepciónak megfele­lően a közlekedési ágazatok közötti munkamegosztás elő­nyeinek kihasználását. A tervidőszak végére a vasút korszerűsítésében be kell fe­jezni a vontatás villamosítását, dieselesítését és folytatni kell a záhonyi átrakó körzet fej­lesztését. A közúti közlekedést a közlekedési ágazat átlagát meghaladó mértékben kell fejleszteni. A gépkocsi-közle­kedés gyors növekedését az utak korszerűsítésével és a szervizhálózat bővítésével kell elősegíteni. A városi, tömege közlekedésen belül kiemelt feladat a budapesti közlekedés javítása. A hírközlés területén a táv­beszélőhálózat bővítése és korszerűsítése, a nemzetközi távbeszélő-összeköttetés fej­lesztése, az országon belül a rádió és televízió adás-vételi lehetőségeinek javítása, a második televíziós adás beve­zetése és a színes adást su­gárzó országos televízióhálózat kialakításának megkezdése a feladat. A népgazdaság minden ágában fejleszteni és korsze­rűsíteni kell a tárolási felté­teleket. s ezzel előmozdítani a veszteségek csökkentését, a termékek minőségének meg­óvását és a fogyasztó jobb kiszolgálását. Az áruforgal­mazás költségeinek csökken­tése érdekében a termelőesz­közök forgalmazásában meg kell szüntetni a feleslegesen közbeiktatott közvetítő te­vékenységet és bővíteni a kis- és középvállalatok közvetlen raktárról történő kiszolgálását. A növekvő kereskedelmi forgalom lebonyolítása érde­kében a fejlesztés céljára rendelkezésre álló eszközök­ből a hálózati egységek, bol­tok technikai ellátottságának javítását, kapacitásnövelését kell biztosítani. Az új létesít­ményeknél racionális telepí­tésre kell törekedni és általá­ban a koncentráltabb, gazda­ságosabb üzlettípusok kialakí­tását kell előtérbe helyezni. A meglevő hálózat kapacitásá­nak jobb kihasználásával, a munkaszervezés javításával, rugalmasabb boltnyitvatartá­si munkarenddel kell javítani a vevők kiszolgálását. 7 A gazdaságfejlesztési célkitűzések megvaló- * sítása érdekében a tervidőszakban mind a szo­cialista, mind a tőkés orszá­gokkal bővíteni és jelentősen hatékonyabbá kell tenni a külgazdasági kapcsolatokat. A jövőben is alapvető a szocia­lista országokkal való együtt­működés mind szélesebb ki­bontakoztatása. Népgazdasá­gunk dinamikus fejlesztése megköveteli, hogy a szocialis­ta és a tőkés piacokon egya­ránt gazdaságos és versenyké­pes termékek gyártását és ex­portját fokozzuk. Az import­politika tudatosabb alkalma­zásával fokozni kell a behoza­tal szerepét mind a lakossági igények kielégítésében, mind a hazai iparral szembeni ver­seny erősítésében. Törekedni kell előnyös közép- és hosszú lejáratú fejlesztési hitelek fel­vételére. A KGST-országokkal és el­sősorban a Szovjetunióval az árucsere gyors ütemű növelé­se mellett törekedni kell a gazdasági együttműködés to­vábbi lehetőségeinek feltárá­sára és a munkamegosztás szélesebb körű fejlesztésére. A termelési együttműködést to­vább kell fejleszteni az ener­giagazdaságban, a kohászat­ban, a járműgyártásban, a számítástechnika területén, valamint a népgazdaság mind­azon ágaiban, ahol a haté­kony fejlesztés csak nemzet­közi együttműködéssel hajtha­tó végre. További erőfeszíté­seket kell tenni a szocialista importlehetőségek feltárásá­ra. A fejlődő országokkal a gazdasági kapcsolatok bővíté­se mind gazdasági, mind poli­tikai szempontból érdekünk­ben áll. Erőteljesebben kell támaszkodni ezeknek az or­szágoknak a piacaira mind a növekvő nyersanyag és félter­mék, illetve fogyasztásicikk - import igényeink kielégíté­sében, mind a feldolgozó ipa­runk — elsősorban gépipa­runk termékeinek exportjá­ban. A fejlett tőkés országokkal minden olyan esetbe§ indo­kolt a gazdasági kapcsolatok szélesítése, amikor az gazda­sági érdekeinknek megfelel és nem jár politikai hátránnyal. Törekedni kell a műszaki fej­lődésünket elősegítő és a pia­ci kapcsolatainkat javító ko­operáció bővítésére. A tőkés országok viszonylatában alap­vető követelmény a nemzetkö­zi fizetési helyzetünk megszi­lárdítása. 8 Foglalkoztatáspoliti­kánk fő célkitűzése a * teljes foglalkoztatás fenntartása növekvő termelé­kenység mellett. A gazdasági fejlődés fontos feltétele, hogy a vállalatok­nál nem hatékonyan foglal­koztatott munkaerő átkerüljön a jövedelmező termelési ágakba. Arra kell törekedni, hogy a vállalatinál a mun­katermelékenység műszakilag és anyagi eszközökkel meg­alapozható emelkedését ne akadályozza a helyenkénti „kapun belüli munkanélküli­ség.” A kapacitások jobb ki­használása és az egyenletes termelés biztosítása érdeké­ben — különösen az építés, szerelés és szállítás területén — szélesebb körben kell al­kalmazni a folyamatos mun­karendet. A létszám az ipar­ban, a korábbi, éveknél mér­sékeltebb ütemben növeked­jen. Azzal kell számolni, hogy a gépesítés, a munka szerve­zettsége és hatékonysága ja­vulásának eredményeként a mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak száma tovább csök­ken. A munkások és az alkalma­zottak életkörülményeinek javítása érdekében központi szabályozás keretében foly­tatni kell az áttérést a 44 órás munkahétre a népgazda­ság mindazon területein, ahol ehhez a feltételek megteremt­hetők. Javítani kell a munkahelyi körülményeket. Vállalati esz­közökkel is fokozni kell az egészségre ártalmas és nehéz testi munkák (anyagmozgatás, rakodás, szállítás) gépesítését Különös figyelmet kell fordí­tani a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek javításá­ra. Növelni kell a nők fog­lalkoztatását, bővíteni a lehe­tőségeket rövidebb munkaidő­ben történő foglalkoztatásuk­ra és az otthon végzett ter­melőmunkára. A dolgozó gyermekes anyák helyzetének könnyítése és nevelési szem­pontok egyarántin3ok’ölják, hogy tovább fejlesszük a gyer­mekintézmények — bölcső­dék, óvodák, napközi ottho­nok — hálózatát. Ennek ter­heit fokozottabban meg kell osztani a vállalatok, a szö­vetkezetek, a helyi tanácsok és az állam között. 9 A 4. ötéves tervidő­szak alapvető életszín- * vonal-politikai célja a növekvő munkateljesítmé­nyekkel, a gazdasági lehető­ségekkel összhangban a dol­gozók jövedelmének emelése, a szociális-egészségügyi ellá­tás javítása, valamint kedve­zőbb feltételek teremtése a művelődéshez, a szakképzés­hez, a pihenéshez és az egyé­ni képességek kibontakozta­tásához. A) A dolgozók keresetének növelése az eddigieknél kö­vetkezetesebben kapcsolódjon a végzett munka eredményé­hez, a termelékenység és a hatékonyság növekedéséhez. A munkások és az alkalma­zottak egy keresőre jutó reál­bére 16—18 százalékkal nö­vekedjen. A kialakult bér­aránytalanságok csökkentése céljából egyes szakmákban, foglalkozási ágakban részle­ges központi béremelésre van szükség. A keresetek növelé­sében jobban kell érvényesí­teni a teljesítmények szerinti differenciálást. A munkások és alkalmazot­tak, valamint a parasztság egy főre jutó, a pénzbeni, tár­sadalmi juttatásokat is ma­gába foglaló, reáljövedelmé­nek növekedési üteme legyen azonos, öt év alatt mintegy 25—27 százalék. A termelő- szövetkezetek közötti jövede­lem-differenciálódást — az adó- és pénzügyi rendszer útján — mérsékelni kell. B) A szociálpolitikai intéz­kedések fő célja a családi jö­vedelemkülönbségek mérsék­lése a családi pótlék és a nyugdíjak emelése útján. Idő­szerű, hogy a munkaképtelen öregek és a gyermekek eltar­tásából az állam a népgazda­ság teherbíró képességének növekedésével fokozatosan többet vállaljon magára. Ez a családi pótlék és a nyugdíj- rendszer fejlesztését ls igény­li, (Folytatás a 3. oldalon) 3. E rá nyelveli a 4. ötéves terv- törvény elkészítéséhez és megvalósításához

Next

/
Thumbnails
Contents