Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

tfrO. július 16. KELET-MAGYARORSZAO Otthon és mindenütt SOKAN VANNAK, AKIK BECSÜLETÜKET; a szemé­lyüket övező tiszteletet nem különleges tettekkel érdemel­ték ki, hanem mindennapi munkájukkal, s magatartá­suk egyértelműségével. Nincs két, vagy több arcuk, ügy beszélnek, ahogyan élnek, úgy élnek, ahogyan hitük, meggyőződésük diktálja. Nincs ..hivatalos” meg „ma­gán” álláspontjuk, vélemé­nyük, s odahaza vagy ba­rátok előtt sem viselkednek, beszélnek másként, mint a munkahelyen, a nagyobb nyilvánosság előtt. Egyetlen, igazi arcukat mutatják min­denkinek. Sok az ilyen egy­szerű közkatonája a társa­dalomnak, akik egész éle­tükkel vallanak hitükről, meggyőződésükről, elköte­lezettségükről, arról, hogy: kommunisták! Az eszme hű katonájának lenni önként vállalt kötele­zettség. S mert az. önszán­tunkból magunkra vett több, nem ismerhet megkülönböz­tetést. Olyasféle — elvtelen — rangsort: munkahelyen, gyűléseken eleget teszek a párttagsággal járó kötelezett­ségeknek, ám mint magán­ember, mint a család, a ba­ráti kör egyik tagja már nem. Jogos, mert természe­tes a kérdés: kommunista-e az, aki hitét, meggyőződését éppen legszűkebb környeze­tében, legközelebbi hozzátar­tozói előtt nem képviseli? Hiszen valamilyen módon minden család politizál! Akár a televízióban látottakat, az újságban olvasottakat, vagy a munkahelyen történ­teket vitatják, akár a má­soktól hallottakat adják to­vább, így, vagy úgy állást foglalnak. S éppen annak állásfoglalása maradna el, akinek ez maga vállalta kötelessége? EGYIK-MÁSIK HELYEN nagyon ritkán beszélgetnek arról a pártszervezetekben, hogy a kommunistának oda­haza. a családon belül is vannak pártfeladatai, politi­kai teendői. Hiszen miként teremthetne más úton er­kölcsi alapot ahhoz, hogy munkahelyén vitatkozzon, ne­veljen, mint az „első lépcső­vel”, a családon belüli poli­tikai tevékenységgel? S igaz a kérdés fordítottja is. Va­jon hisznek-e meggyőződése, világnézete szilárdságában, őszinteségében hozzátartozói, ha azt látják, tapasztalják, hogy mint munkaköpenyt teszi le magáról, s nélkülük érkezik haza? ! Sajnos, akad példa arra, hogy a párt tagjai szűkebb környezetükben az eszme rossz katonáinak bizonyul­nak. Nem is az olyan, kirí­vó esetekre gondolunk, ami­kor maga a párttag támaszt ellenérzést másokban visel­kedésével, hanem a legtöbb­ször homályokban maradó esetekre, eseményekre. A gyerek naív nyugatimádatá­ra, s annak a megnyilatko­zásaira. A feleség túlzó ál­talánosításaira, mert tör­ténetesen sok vesződéssel járt egy-egy hivatalos ügy elintézése. A nagymama, vagy a nagypapa válasz nél­kül hagyott „bezzeg a mi időnkben” kezdetű, s a múltat nagyon is megszépítő véleményére. Mindarra, ami a családon belül napról nap­ra szóba kerül, beszédtéma, s ami igényelné az okos, tapinta­tos közbeavatkozást, a türel­mes vitát, a szilárd ellenkezést, az érvek felsorakoztatását. ARRA BIZTATNÁNK, HOGY A PARTSZERVEZE­TEK régi, s rossz emlékű módszereket elevenítsenek fel? Ne tiszteljék a magán­életet? A két véglet, a ma­gánéletbe való megengedhe­tetlen beavatkozás, valamint a teljes figyelmen kívül ha­gyás között azért van meg néhány, elérhető, betartható állomás. Vajon igazságtalan­ságként hatna, ha számon- kérnék a párttagtól, mégpe­dig a taggyűlés nyilvánossá­ga előtt, nogy miként kerül­hetett fia a galeribe, s ran­dalírozhatott nőnapokon át? Vajon a magánéletbe való alaptalan beavatkozás len- ne-e az, ha megkérdeznék, miért éppen egy párttag fe­lesége az egyik legszorgal­masabb templomba járó? S egyáltalán miért lenne bár­miféle rossz mellékíze annak, ha az azonos elvet vallók közössége nem hunyna sze­met ' tagjai „kapun kívüli” otthoni ténykedése felett sem? ESZMEI SZILÁRDSÁG, S KÖVETKEZETESSÉG mel­lett persze nagy tapintat, pe­dagógiai érzék is kell ahhoz, hogy egy-egy közösség e fel­adatának is megfeleljen. So­kat tehetnek a legkisebb kommunista közösségek, a pártcsoportok ennek érdeké­ben. Könnyebben esik itt az őszinte szó, hiszen egy­mást jól ismerő emberek vannak együtt, s ha nem takarnak, .hallgatnak , el sem-: mit a többiek előtt, a tanács, a segítség, az útbaigazító szó is hamar megszülethet. Helyes és szükséges csele­kedet, ha időről időre a pártszervezet vezetősége napi­rendre tűzi a kérdést, s tag­gyűlésen is beszélnek róla. Ha kell, konkrét esetek alap­ján, ha elegendő az is, akkor csupán elvi, eszmei síkon, a kommunisták írott és írat­lan feladataként. Apró, de hasznos lehetőségek sora kí­nálkozik segítőként. A bri­gádok családtagokkal együtt tartott összejövetelei éppúgy, miint az üzem pszichológu­sának e témába vágó előadá­sa. Mindehhez azonban el­sősorban az kell, hogy egy­általán ráterelődjék a figye­lem a pártpolitikai munka e területére, hogy a közvet­len környezetük, a családok se maradjanak ki a kommu­nisták mindennapi tevékeny­ségének hatósugarából. M. O. Hogy megszólaljon a csengő Szatmárban Erkölcsi és emberi kötelessége a pedagógusnak együtt maradni a faluval Az idei szeptemberi csengő az árvizes községekben más lesz, mint az előző években. Nem biztos, hogy minden köz­ségben megszólal a szokásos napon. Megrongálódott tan­termeket hagyott maga után az ár. Azóta a tantermek szálláshelyek, építőipari iro­dák, s ki tudná felsorolni mostani rendeltetésüket. De a járási tanácsok művelődési osztályainak szakemberei már készítik az új tanév zavarta­lan nyitányát. Fedél nélkül maradtak Vajon a pedagógusok mi­lyen érzéssel néznek az új tan­év elé? Közülük többen fe­dél nélkül maradtak. Mások a megrongálódott otthon hely­rehozásán dolgoznak. Többen távoli helyeken felelősségtel­jes megbízásból töltik a nya­rat, gyerekekre vigyáznak a különböző üdülőkben. Mi lesz azokkal, akik a megszűnő községekben tanítottak ed­dig? Kapnak-e biztatást, reá­lis ígéretet holnapjuk alapo­zásához? Egy kis aggodalommal in­dultunk a szatmári községek­be, a mátészalkai és a fehér- gyarmati járásba. Erdős Jenő, a Mátészalkai Járási Tanács művelődési osztályvezetője el­sőnek a két megszűnő község­ről, Komlódtótfalu és Nagy- géc iskoláinak helyzetéről beszélt. Nagygécen, úgy szá­mítanak, mindössze egy alsó­tagozatos csoport marad. In­nen sokan áttelepülnek Csen- gersimára, ahol legalább a felsőtagozatot igyekeznek osz­totta tenni, hogy a szakrend­szerű oktatás a zsúfoltság, a nehéz helyzet ellenére is to­vább haladjon. Nagygécen négy nevelő szabadul fel, de valamennyiüknek van hely a szomszédos községekben. Meg­oldják lakásgondjaikat is. Komlódtótfaluban is várha­tóan a tavalyi háromról egy­re csökken a tanulócsoportok száma. Itt három nevelő van, kettőnek már Csengerben megvan a helye. Egy pedig marad a régi helyén az alsós csoporttal. Szamosszeg felsős gyerekei Csengerbe, Csenger- simára járnak majd a kör­zeti iskolába. Rugalmas intézkedések Minden remény megvan, hogy viszonylag kis meg­rázkódtatással, a szálkái já­rásban jól kezdjék az új tan­évet. A nevelők — akik élet­hivatásnak tekintik a peda­góguspályát, nem átmeneti helynek a falut, — maradnak Mire a bokréták felröppennek . . . Azt mondják, akik látták, hogy könny csillogott a kisari kombájnos szemében, amikor elvégezte az aratást a határban. Két óra hosszat tartott, kis dombtetőkön, ahol maradt valamicske kalász. Múlt héten, pénteken dél­után kiment és vissza is jött. Összesen tizennégy mázsa ár­pa lett belőle. De közben a kisari terme­lőszövetkezet tagjai múlt szombatig befejezték három­száz holdon a rövid tenyész­idejű kukorica vetését. (A Karcagi Kutató Intézettől kapták). És októberben ku­koricát fognak törni. E két véglet között feszül mindaz az eleven dráca, mely ebben a rommá dőlt fa­luban jelenleg zajlik. Opti­mista színdarab: minden fel­vonása derűsebb. A nyolc felvonult szabolcsi ktsz, mely a falu házainak újjáépí­tését vállalta, jövő szomba­ton megtartja az első 53 bok­rétaünnepséget. Erről beszélgetünk az új termelőszövetkezeti elnök­kel. A kisariak ugyanis minden nagy feltűnés nélkül új ter­melőszövetkezeti elnököt vá­lasztottak. Az új elnök, To­ros Sándor, éppen egy hó­napja lépett hivatalába. Sze­rény ember, megválasztása történetét csak a nyitóbeszél­getésnél jelen lévő Siket End­re tanácselnök és Tóth Bá- lintné vb-titkár segítségével sikerül kihámozni. Mint minden kisari törté­net évszázadok óta, ez is az állattenyésztéssel függ össze. A falu ragaszkodása a há­ziállatokhoz már-már rajon­gásig menő. Nem véletlen, hogy akit megszeretnek, az mind szenvedélyes állatte­nyésztő. Nem véletlen, hogy a szolnoki területi szövetség elnökével napok alatt jó vi­szonyt teremtettek. Bódi Sándor szenvedélyes és hoz­záértő állattenyésztő. Az sem véletlen, hogy új elnökük a szomszéd falu, Tarpa volt termelőszövetkezeti főállat­tenyésztője. Kisarban egyetlen áfiat sem pusztult el. Még idejé­ben a Tisza túlsó partjára menekítették valamennyit. Ebben a legnagyobb segít­ségükre volt a bajban Toros Sándor, aki a tarpai terme­lőszövetkezet képviseleté­ben segített menekíteni az állatokat, gondozta őket, amíg víz volt és segített visszahozni is. Elhozták őt is. elnöknek. Az sem véletlen. hogy amikor az újrakezdésről be­szél, először a szolnokiak két legnagyobb segítségét említi, mindkettő állattenyésztési jellegű. Az egyik: elhatároz­ták patrónusukkal együtt, hogy Kisar épít egy 324 fé­rőhelyes szakosított szarvas­marhatelepet. A szolnoki és rendhagyó módon töltik a szünidőt: készülnek az új tanévre. A járásban minden eshetőségre felkészültek. A tyukodi általános iskolai di­ákotthonban negyven tanuló­nak elegendő helyet, teljes ellátást készítenek. Vaján is el tudnak helyezni gyerekeket, ha a tantermek helyrehozása egy kicsit elcsúszna. Végső esetre pedig ott van a tibor- szállási Vadaskertben beren­dezett fabarakkos úttörőtábor, amit fűthetővé tesznek, s több, mint száz gyerek szá­mára biztosítanak kényelmes, higiénikus tanulási lehetősé­get. De remélik, erre a meg­oldásra nem kerül sor. Nehezebb a helyzet a job­ban sújtott fehérgyarmati já­rásban. Itt alaposabb pusztí­tást végeztek az elemek, a tantermek egy része komoly tatarozásra, felújításra szo­rul. De hogyan, amikor ezek­ben a hónapokban minden lé­pésnyi fedél alatti helyre szükség van, s nem kezdhet­nek hozzá a kőműves- és belső munkákhoz. Kónya József, a járási tanács művelődési osz­tályvezetője állandó telefon­csengés, ajtónyitogatás, ügy­irat-továbbítás közepette szer­vezi az új tanévet. Nem takargatja a gondokat, véleménye mégis derűlátó. Ha továbbra is így haladnak a dolgok, nem, vagy alig lesz több problémájuk, mint ami az árvíz nélkül is lett volna. Legtöbb fejtörést a csengeri járástól örökölt tizenkét köz­ség kisiskolái okozzák, ahol lényegesen gyengébbek az oktató-nevelő munka feltéte­lei. Ennek ellenére — a ne­héz körülmények között — folytatják a szakrendszerű oktatás bővítését, az erdőháti részen, amit a köztudatban körzetesítésnek neveznek. Ro- zsályban új négytantermes iskola épül egy pesti beruhá­zási vállalat gondozásában. Valószínű hármas váltással fogják kezdeni az új tanévet — amíg valamennyi tanterem elfogadható állapotba kerül. Naponta három különböző osztály tanul majd minden tanteremben. Mindez a peda­gógusoktól is több munkát, nagyobb emberi helytállást kíván majd. Ezért is foglal­koznak a járásban megkülön­böztetett gonddal a pedagó­gusok tájékoztatásával, em­beri problémáik megoldásá­val. A legégetőbb: sürgősen hozzá kell látni a szolgálati lakások rendbe hozásához, il­letve szobákat szükséges ki­utalni azoknak a nőtlen, ha­jadon nevelőknek, akik al­bérletben laktak, s a ház ösz- szedőlt, s az új lakásban nem jut hely albérlőnek. Több, mint tizenöt kedvezményes pedagóguslakás-építési köl­csönkérelmet továbbítottak a megyei tanács művelődési osztályára, melyek többségét már engedélyezték is. Kevesen futamodnak meg... Plusz keretet is kaptak, s igyekeznek olyan egyedül­álló pedagógusoknak is épí­tési kölcsönt kijárni, akik most határozták el építési szándékukat. Amíg Kónya Józseffel szót váltunk, több­ször csörög a telefon, kopog­nak az ajtón. Király Irén Fe­hérgyarmaton akar építkezni, Árkos Lászlóné Tiszabecsen vállalna katedrát. Egy szom­széd megyéből jelentkezett, férje agrármérnök. Ha lakást kapnak, ősszel megkezdi a tanítást. Természetesen ígér­getéssel senkit nem akarnak megnyerni a pedagógushiány- nyal küszködő járásban. An­nál inkább rugalmas és gyors intézkedésekkel, emberséggel. Kevesen vannak, akik meg­futamodnak, s más járásba, más megyébe pályáznak. A szatmári pedagógusok több­sége erkölcsi, emberi köteles­ségének is érzi, hogy együtt maradjon a faluval, ahová évek, sőt némelyiket évtize- lek tartós szállal kötik. Együtt élték át a katasztrófát, együtt akarják újra kezdeni az éle­tet. Szorongva várják a szep­temberi csengőszót. P. G. Gazdasági jegyzet: Hármas érdek jegyében A nyírmadai állami hiz­lalda irodájában érdekes tanácskozást tartottak a na­pokban. Arra keresték a megfelelő választ és intéz­kedést, hogy miképpen lehet­ne a hizlalda teljes kapaci­tását folyamatosan kihasz­nálni. Mert ez, központi el­látásból, nem minden esetben van meg. A Nyírségi Tsz-ek Terü­leti Szövetsége vezetői és a szövetséghez tartozó gazda­ságok képviselői határozott szándékkal érkeztek a ta­nácskozásra. Betársulnának a hizlalda tevékenységébe az­zal a feltétellel, hogy bizto­sítják a rendszeres hizlalá- si alapanyagot. Sőt, a takar­mányellátásba is „besegíte­tlek.” A tsztók közül nem mind­nek van meg a nagyüzemi sertéstenyésztés korszerűsí­téséhez, istállók, magtárak. stb. építéséhez a szükséges saját pénzfedezet. A szövet­ség területén csupán négy tsz rendelkezik ilyen alap­pal. A többi nem mindig tud­ja a kocaállomány szaporu­latát meghizlalni. A kellő egyezség viszont elősegíti a kész hizlalda jobb működé­sét. S ehhez három fontos érdek kapcsolódna: jól jár­na a hizlalda, jól a társuló tsz-ek és hasznát látná a nép­gazdaság. Az első érdeklődő-puhato- lódzó tanácskozás persze a leglényegesebb kérdésnél akadt el: milyen mértékű le­gyen a nyereségből a kölcsö­nös osztalék. A vállalat ve­zetősége halasztást kért, hogy az országos központtól inst­rukciókat kérjen. Remélhetőleg az első tár­gyalásnak lesz folytatása és végül — kedvező egyezség. (asztalost SIKER PÉCSETT * *9 nUf fé*iii ék * **Ä *­a nyíregyházi cipőgyárban cs ruhagyárban területi szövetség mérnöki kara már készíti is a terve­ket — díjtalanul, társadalmi munkában. Két istállójuk maradt meg: egy 50 férőhelyes tehénól és egy száz férőhelyes növendék­istálló. Eredetileg egy másik száz férőhelyes istálló építé­sére készültek. Ebből nőtt ki a szakosított telep gondola­ta. Még idén újabb száz te­hénnel és 70 hízómarhával akarnak népesíteni. Hogy fog ez a sok állat át­telelni? Ügy, hogy a pártfo­gók már eddig küldtek 3800 mázsa szemes takarmányt. Ez hogyan lehetséges? — Úgy — mondja csende­sen az új elnök — hogy ahol hatvanhárom termelőszö­vetkezet igazán meg akar se­gíteni egy hatvannegyediket, ott nem lehet probléma. Toros keményen dolgozott egész hét végén, még nem volt ideje elolvasni a mi­niszter nyilatkozatát. Lesz-e talajvizsgálat? Szerdán a karcagiak végzik el. Mi a vé­leménye a talajról? Megosz­tó. Egyesek szerint ártott a víz, mások szerint Szamos­Az elmúlt héten Pécsett ipari vásáron mutatta be új termékeit a nyíregyházi ci­pőgyár. Ezek közül kettő díj­jal tért haza. A fűzött, beté­tes, könnyű, hajlékony cipő az első díjat, míg a Sanremó elnevezésű nyári cipő máso­dik díjat kapott. A kiállítás ideje alatt ezeket a cipőfaj­tákat árusították is. Nemcsak a szakemberek, hanem a vá­sárlók tetszését is elnyerték az új termékek, hisz az egy hét alatt több mint 150 ezer forint értékben találtak gaz­dára. Az ipari vásár Pécsett 13­víz volt, használt. A kukori­cát nézve, az utóbbi lesz az igaz. Már szépen nő. És a fű is. Már kaszálják. Az elnök elintézte régi munkahelyén, hogy minden kisari tag ezer négyszögöl harmados kaszálót kapjon Tarpán. A kisari háztájiban hét­száz szarvasmarha volt. öt­száz maradt az első eladási hullám után. Kapnak hozzá takarmányt, megterhelik ve­le a tagokat. Az osztás mér­téke: a tavaly végzett mun­kaegységek. Ezenkívül már otthon is kaszáltak 65 hol­don. Negyvenkét holdon nap- raforgósilót, ugyanennyin kukoricát vetettek. 280 hol­don már elvégezték az őszi szántást, augusztus végén vetnek. Ugyancsak augusz­tusban 120 holdon lucer­nát. Ma érkezik meg a két új Super-Zetor. Szombaton 53 ház falait felhúzzák. Mire a bokréták felröppennek, egy új Kisar körvonalai bonta­koznak ki. Gesztelyi Nagy Zoltán án zárt. innen Szegedre köl­tözött és 24-ig tart nyitva. Remélhetőleg itt is nagy si­kerben lesz részük a szabol­csi cipőknek. Megtudtuk még azt is, hogy a bemutatott, díjat nyert, ci­pőket Nyíregyházán már a napokban is lehet kapni. A cipőgyár tehát a vásárlók igényeit szem előtt tartva végzi termelését. Eddigi ter­vüket 15—20 százalékkal tel­jesítették túl. A másik üzem, a nyír­egyházi ruhagyár is új ter­mékkel lepte meg a hazai vásárlókat. Az 1968-tól kizá­rólag csak exportra gyártott formatartó nadrág ez év má­jusától belföldön is kapható. Ez a típus könnyen kezelhe­tő, jó minőségű anyagból ké­szült. Gyártását kibővítették és az eddig gyártott férfi- pantallók mellé már női, bakfis- és kamasznadrágokat is gyártanak. Ez évben 40 ezer darab áll a belkereske­delem rendelkezésére. Emel­lett Angliába, Hollandiába is exportálnak. A Líbiába ké­szült nadrágokat is ugyanez­zel az eljárással készítik, de ez már a vevő anyagából ké­szül. Eddig mintegy ötven­ezer darabot gyártottak le és az év végéig ez 15 ezerrel növekedni fog. A munkát bérmunkában készítik, így a svájci exportot is, amit csak itt állítanak elő. A szabást Svájcban végzik. Az üzem további terveiről megtudtuk: a műszaki léte­sítmények közül a varroda átadás előtt áll. A három szalagtest mellett egy mű­szakban 240 fő fog dolgozni. A korszerű, 650 személy részé­re épülő öltöző, mosdó, zu­hanyozó augusztus 20-ra ké­szül el. (bagoly)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents