Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
f öldal KELET - M A (S'V A nnft <571 ft 1970. július Id. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának közel-keleti nyilatkozata A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka szerdán nyilatkozatot fogadott el a kózel-keleti helyzetről. Eb- ’ ben többek között megállapítja: A Szovjetunió Legfelső Tanácsa aggodalmát és nyugtalanságát fejezi ki az általános békét fenyegető veszéllyel kapcsolatban, amelyet Izrael és imperialista pártfogóinak agressziós tevékenysége idéz elő a Közel- Keleten. Izrael azonban folytatja az arab országok elleni agresszióját, megszállva tartja az elfoglalt arab területeket, fegyveres támadásokat hajt végre az EAK, Szíria, Jordánia és Libanon elled. Ennek következtében a közél-keleti helyzet egy újabb robbanás veszélyét hordja 1 magában. Izrael nem hajtotta végre a Biztonsági' Tanácsnak egyetlen határozatát sem. A megszállt arab területeken Izrael a gyarmatosító rablás és a tömegterror politikáját folytatja az arab lakossággal szemben. A jelenlegi izraeli politika lényege abban áll, hogy megakadályozza a közel-keleti helyzet politikai rendezését, fokozza az arab országokra gyakorolt nyomást és így törekszik megszilárdítani agressziójának eredményét. A kérdés jelenleg így hangzik: vagy tovább fokozódik a háborús veszély a Közel-Keleten, s ez bekövetkezhet. ha az agresszort nem zabolázzák meg, vagy olyan intézkedéseket hoznak, amelyek biztosítanák a politikai rendezést a Biztonsági Tanács 1967. évi november 22-i határozatának teljes egészében való végrehajtása alapján. Nemcsak az arab országok ellen irányul Izraelnek a neokolonialista körök által támogatott közel-keleti agressziója ebben a térségben, az ázsiai és az afrikai kontinens találkozásának pontján, hanem közvetlenül érinti valamennyi ázsiai és afrikai ország népeinek sorsát, az általános béke és a népek biztonságának sorsát. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttei bizonyosak abban, hogy nincs olyan parlament, nincs olyan parlamenti képviselő, aki csupán az események puszta szemlélője maradhat. most, amikor az izraeli vezetők esztelen cselekedetei reálisan veszélyeztetik a nemzetközi békét és biztonságot. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa maradéktalanul jóváhagyja a szovjet kormány politikáját, amelynek értelmében sokoldalú segítséget nyújt az arab népeknek az izraeli agresszió elleni bátor küzdelmükben. A Szovjetunió változatlanul úgy véli. hogy a közel-keleti helyzet alakulását csakis az ottani országok népei és kormányai határozhatják meg. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa kifejezi azt a reményét, hogy a nyilatkozat kedvező visszhangra és támogatásra talál az összes békeszerető erőknél és hozzájárul ahhoz, hogy az államok megtegyék a szükséges lépéseket a közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtésére. külpolitikai széljegyzet: Brit kikötők, dekktnuplijÉsek .nélkül 1.9 «*• S * * A világot szinte percek alatt bejárta képtávírón az a felvétel, amely az egyik legnagyobb angol kikötőben, Southamptonban készült. Hajóból kiszálló utasokat ábrázol, amint maguk cipelik bőröndjeiket és más csomagjaikat, mert a dokkmunkások sztrájkja miatt a kikötői hordárok sem álltak munkába. Meglehetősen hamar beigazolódott azok komor jóslata, akik azt jövendölték. hogy őfelsége uj kormánya meglehetősen barátságtalan mézeshetekkel kell szembenézzen... A belpolitika kétségtelenül legtöbb gondot okozó eseménye pillanatnyilag a mintegy negyven kikötő egyelőre részleges megbénulása. Heath, a konzervatív kormányfő számára nem sok jót ígér az a mód, ahogyan a munkabeszüntetés bekövetkezett. fület, amelyről már a legfanatikusabb torybarát sem állíthatja. hogy Wilson hagyta örökül . Heathre: az angol—dél-afrikai* kapcsolatok furcsa felülvizsgálása. A Magyar Távirati Iroda londoni értesülése szerint a kormány gyakorlatilag már eldöntötte, hogy feloldja a Wilson-kabinet idején érvényben volt fegyverszállítási korlátozásokat. A döntés londoni progresszív körökben máris érthető vihart váltott ki: a tory- kabinet a külkapcsolatok egy érzékeny területén olyan alapállást vett fel, amely a jövőben befolyásolhatja Ang tia viszonyát egész sor afroázsiai — és esetleg nemcsak afroázsiai — országgal. Máté György; Fejezetek Indokína múltjából 3. Még egy „civilizátor“’. Amerika Madách Imre a Bach-kor- szakban írt, kevésbé ismert színművében, a „Civilizátor”- ban ‘Kerepel a bárdolatlpn betolakodó: Strom, aki a házigazda akarata ellenére civilizálni akarja Miska-gazda házát. Ezen a címen fosztja ki a szerencsétlen embert, el akarja rabolni tőle családjának nőtagjait. Undorító és enyveskezű őrökkel rakja tele földjét, míg aztán Miska- gazda háza népével összefogva ki nem tesi.i a hivatlan civilizátorok szűrét. Efféle civilizáció küldetést hirdetve lépett az 1954-es genfi egyezmény után az Egyesült. Államok hódító serege, Franciaország helyére az egykori Indokína földjére. Az Egyesült Államok expedíciós hódító hadseregének világnézete azonban különbözik az Európát leigtcó német hódítókétól és nem teljesen azonos az In- dokínát a múlt században le- igázó franciákéval sem. A német hadseregnek Hitler és vezérkara gazdagságot, világuralmat ígért. Erkölcsi tartása azonban összeomlott, amikor az ígért célok reménytelenné váltak. Francia- ország katonai erőit másféle indulat fűtötte. A francia katona attól tartott, hogy a gyarmati területek elvesztése lerontja életszínvonalát. A katonai és politikai sikertelenségek sorozata azonban halálos csapást mért érré a szemléletre is. Indokína új civilizátorai, az amerikai katonák, váltig állítják, hogy nem akarnak hódítani. Azt mondják, hogy csak segítségül jöttek Dél- Vietnamba, Laoszba és Kambodzsába, hogy ezeket a területeket „megvédjék a kommunista támadástól." Az 8h?e>m#Á;^Í3fc>iWtk 'zofcso 'tevér kenységpké£!; nagy r.Köoldat kapnak, kuíönjö'vedelmet élveznek a feketepiacon. Ha szolgálati ide-jük lejárt, hazatérnek Amerikába, ahol aztán élvezik a veteránoknak kijáró jelentős kedvezményeket, kitüntetéseket, a frontharcosoknak felkínált jó állást és nyugdijat. Az indokínai rablóháború ellen tudvalevőleg az egész világon, igv magában se Egyesült Államokban is jelentős tiltakozás folyik. New Yorkban, Washingtonban, Chicagóban tízezrek tüntetnek Nixon különféle háborús akciói ellen. Ez azonban a kisebbség. Az amerikai átlagemberre jellemző, hogy kritika nélkül elfogadja, amit mindenkori vezetője mond nekj és szajkóként ismétli azok nyilatkozatát, a tévékommentátorok előadását, az újságcikkeket. A Vietnamban, Amerika „civilizátorai” behatolnak Indokínába. (A szerző felvétele) Laoszban és Kambodzsában harcoló amerikai katonák nagy többsége sem rendelkezik más tájékozottsággal. Ehhez járul a csapattestekn v kapott szélsőséges soviniszta tájékoztatás. Az amerikai katona, aki felgyújtja most a békés kambodzsai falvakat, büszkén üzeni haza: Amerika szabadságát, gazdagságát, fél- sőbbrendűségét védem a nagy messzeségben is, amelyet a kommunisták megsemmisüléssel fenyegetnek. Hogy miféle missziót tölt be az Egyesült Államok e térségben, a Laosszal kapcsolatos magatartása is bizonyítja. Laoszban a genfi egyezmény értelmében 1954 után egy időre még megmaradhattak a francig b stámaszpontok. Áz országban' semleges nemzeti,kormány- alakult, Souvan- na Phouma herceg vezetésével. Ar. 1958 májusi választásokon a forradalmi erők és szövetségeseik abszolút többséget kaptak a parlamentben. Az Egyesült Államok akkor lépett a porondra. Katonai és politikai tanácsadókat, fegyvereket küldött az országba a reakciós erők támogatására és 1960-ban polgárháborút robbantott ki. A zavaros helyzet tisztázására a laoszi probléma megoldására 1962-ben újabb genfi értekezlet ült 'össce. Itt megegyezés született: Laosz továbbra is semleges lesz. Az Országban nem állomásozhatnak külföldi csapatok. Az egyezményt azonban az Egyesült Államok néni tartotta be Azzal vádolta a lao forradalmi erőket, hogy hadianyaggal és utánpótlással segíti a dél-vietnami felszabadító harcosokat és ezen a címen állandósította a katonai beavatkozást Laosz területéin. Laird amerikai hadügyminiszter a napokban ezt nyíltan beismerte. A Dél-Vietnamban elszenvedett amerikai vereségek adtak alkalmat az amerikai imperialistáknak arra is. hogy Kambodzsa belső fejlődésébe beavatkozzanak. Kambodzsában 1954 óta Norodom Szihanuk herceg vezetésével, függetlenséget hirdető kormány intézte az ügyeket. Ezért visszautasította az ország függetlenségét veszélyeztető amerikai segélyt. A nagy amerikai nyomás ellenére megőrizte semlegességét és függetlenségét. Ilyen körülmények között , buktatta .meg az Egyesült él lamok aktív támogatásával ! Szihatwk herceget ögy-Ame- rika-barát csoport, a Lón Not—Sirik Matak klikk. Támogatására ez év május 1-én amerikai és dél-vietnami csapatok hatoltak be áz ország területére. Azon a címen folytatnak most ott hadműveleteket, hogy megakadályozzák a „kommunista behatolást". Mind ez ideig azonban semmi olyan eredményt nem tudtak felmutatni, amely állításukat igazolná. Elpusztítottak azonban számos virágzó kambodzsai falut, feldúltak erdőket, szántóföldeket és megsemmisítettek pótolhatatlan kulturális kincseket. Az amerikai beavatkozás Nixon úgynevezett guami doktrínája alapján történt, Dél-Vietnam és Laosz után most Kambodzsában akarják helyi erőkkel, de amerikai katonai nyomással a maguk uralmát megerősíteni. Ezt a célt szolgálta a május közepére Indonéziába összehívott nemzetközi értekezletük is, amelyen csak Amarika-barát bábkormányok képviseltették magukat. Az amerikai diplomaták nem is titkolják, hogy egy Dél-Vietnamon, Kambodzsán, Laoszon és Thaiföldön át húzódó új szövetség létrehozásán munkálkodnak. Ez az államszövetség tenné lehetővé ez Egyesült Államok számára, hogy „civilizálja” az egykori Indokína országait, másszóvai beillessze azokat a szocialista országok ‘ eilen irányuló katonai tömbbe. A közös ellenség támadása azonban újra közelhozta egymáshoz Vietnam, Kambodzsa és Laosz népét. Á már régebben működő Vietnami Haza-: fias Front a Laoszi Hazafias, Arcvonal mellé, az imperialista támadás hatására létrejött az eltávolított kormányfő, Norodom Szihanuk vezetésével a Kambodzsai Nemzeti Egységfront is. A három szervezet megái la;* idott egymással, hogy erejüket egyesítve harcolnak a teljes szabadságért, a „civiFcátor” képében jelentkező új hódító, az Egyesült Államok és támogatóik ellen. E térség története bizonyítja, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek összefogása minden időkben győzelemmel végződött. Az Egyesült Államok és szövetségeseik ellen folyó harcuk is igazságos háború. Ezért áll most is mellettük minden haladó ember, minden demokratikus seervezet az egész világon. (Vége) Ősz Ferenc: Ct* (IS.) Miközben ugyanis a szállítómunkások szakszervezetének londoni székházában döntő tanácskozásra ült ösz- sze a szakma két legnagyobb szakszervezetének nyolcvan delegátusa, a munkások gyakorlatilag már döntöttek: szerdán a 47 ezer kikötői dolgozóból 30 ezer nem jelent meg a rakpartokon. Ez annyit jelent, hogy a dokkmunkások hangulata elérte a mélypontot, egyszerűen nem várták meg, elfogadja-e a szakszervezeti vezetés a tőkések által beígért hét százalékot, ók látványosan tud- tul adták, hogy a maguk részéről nem fogadják el. Londoni megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy az ilyenfajta .vadsztrájk” volta legrosszabb, amitől Heath környezetében féltek. Konzervatív kommentátorok sietnek megjegyezni: a dokkmunkások hangulatúhoz még nem sok köze lehet az új toryvezetésnek Ez száz százalékig „a munkáspárti kabinet Öröksége”. Ezzel a megállapítással nehéz vitatkozni. de a munkásDárttól örökölt dillemával szembenézni mégiscsak a konzervatív vezetésnek kell — és aligha csak a kikötők kérdésében Van azonban egy olyan teA zenészek is megérezték a konjunktúrát. Falrendítö sikerük volt. hogy a nagydobot, melyen eddig a Vng- zatos Big Bén Band név virított, átkenték és a felirat az együttes új nevét hirdette: szatír trió. A zongorista a/ ismert és népszerű dalt, melynek refrénje: „Engem csak a majc -í érdekel” átköltötte és a vendégkoszorúval együtl énekelték: „Engem csak a szatír érdekel”. — A jó isten adna nekünk minden hétre egy ilyen siza- tírt — súgta a fizetöpincér Lillácska fülébe, — Kezd érdekelni ez a fiú — kuncogott csiklandósan Lillácska, aki még mindig fekete volt, bár egy fél órája egy nagy tincse megószült. A tanács kultúrtermében ezalatt összegyűltek a meghívottak. Farkas félrehívta Zsoldost és bemutatta neki Zakariás Ildikót. Nem beszélt arról, hogy a lány is a sértették között szerepel. Csgk annyit mondott, hogy feltételezhetően ismeri a sza- tírt, aki minden bizonnyal egyetemista lehet. — Ezt kikérem magamnak — mondta Zsoldos. Farkas nem vitázott. — Mindent meg kel] próbálnunk. . Az feltétlenül elgondolkoztató, hogy amióta a maguk akciója elindult, a szatír áttette működési szüi- helyét. Végül is Zsoldossal meg egyeztek, hogy másnap bevi szik a lányt az "'Tetemre mint új halig- őt, akii most helyeztek át Debrecenből.. — Csak arra vigyáacon nehogy valami szakmai be szélgetéspe keveredjen... Majdnem szá2an ültek a teremben. Ötven munkásőr, a helyi rendőrök, húsz egyetemista és néhány városi tisztviselő. — Kedves kollégák — nyitotta meg gz értekezletet Kerekes Gergely. — Büszke örömmel tölti el telkemet, amikor látom, hogy ilyen lelkes az összefogás, ez a bátor kiállás. Igen, ránk N.-béliekre ez a jellemző. Láthatja., most a megyétől itt lévő Farkas őrnagy elvtárs is: N. egy emberként áll kd az igaz ügy szolgálatában... — Köszönöm — szólt közbe Farkas és feláHt. Gergely bácsi kissé csalódottan ült le Szeretett volna még beszélni, hiszen csodálatosan szép mondatokat fogalmazott.., —- Kérem — mondta Farkas — Tisztelem az N.-bé liek buzgalmát Köszönöm ií De meg keü mondanom, hor bizonyos akciókban nincs • lye az öntevékenységnek. Egy háborúban senki sem mehtt a saját feje után, a leglelkesebb hadfi sem támadhat akkor, amikor honfiúi gerjedelmei ezt sugallják... Az egybegyűltek kissé le- forrázottan hallgattak. De Farkasnak megvolt a képessége, hogy újra begerjessze őket: — Segítségükre nagy szükség van. De csak akkor, ha erre az időre valamennyien rendőrnek, nyomozónak képzelik magukat. A rendőr pedig csak parancsra cselekedhet. Aki nem érez ehhez elég erőt, az most álljon fel és megköszönve eddigi fáradozását, váljon meg tőlünk. Természetesen senki sem mozdult. — Mindent, amit itt hallanak, amit megbeszélünk, az titok. Ha kiszűrődik bármi is, au az akciót veszélyezteti. Valahol olvastam a szellemes aforizmát: a nagy városban, ha a polgármesterné megcsalja az urát, a»t egy hét múlvg beszéli a város. A kisvárosban már egy nappal clőtta mindenki ezt suttogja .. Kóváes hadnagy időnkén észrevette, hogy nem figyel Gyakran találkozott a tekintete Ildikóéval, Eleinte zavartan más irányba néztek, aztán már nem kapták el egymásról a szemüket. Milyen furcsa — morfondírozott Kovács — tegnapelőtt ez a lány nekem csak egy eset volt. Sem résEvétet, sem megvetést nem éreztem iránta. Egy melléklet volt, egy aktához. Most pedig... Milyen érdekes... Féltékeny vagyok rá. Szugerálnom kell magamba, hogy nem tehet róla... Hogy áldozat... Igen ám, de akit az ember szeret, azt nem sajnálja. A sajnálkozás, a részvét megöli a szerelmet. És mi lehetett áztál a némettel? Olyan furcsán beszélt róla .. Mindegy. Ez a lány akkor is tisztességes. Sugárzik a tekintetéből az őszinteség. Aztán a nevét hallottat — Ebben az ügyben Kovács hadnagy elvtárshoz forduljanak. Ezzel ő foglalkozik. Kovács bólintott. Bár tudná, hogy mivel foglalkozik. Nem baj, majd megkérdezi Ildikót, Újra ránézett és a tekintetéből kiolvasta, hogy Farkas szavaiból ő sem sokat értett. (Folytatjuk)
