Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

'm. ítfUus w.

9. o!é*5

krlet-magyarorsza«

Kongresszusi készülődés

Kongresszusra készülnek a magyar kommunisták. Mérleget készít az ország vezető pártja, elemzi és értékeli népünk, pártunk sikereit, az elmúlt időszak munkáját, s meghatározza a további tennivalókat. Az egész párttagság energiáját, népünk áldozatos országépítő munkáját elemző értékelés lesz ez.

Ezrek és ezrek, kommunisták és pártonkívüliek mondanak véleményt, tesznek alkotó javaslatokat a szociális miis további építésére, a párt további erősítésére, politikájának helyes, alkotó módon való alkalmazására.

Pártunk kongresszusai valóban mérföldkövet jelentenek fejlődésünk útján. Nagy várakozással tekint az ^ egész ország az MSZMP X. kongresszusa elé is. Ez felelősség- teljes munkát igényel párt- szervezeteinktől, pártszervektől, minden kommunistától. Nálunk Szabolcs-Szatmárban talán még ennél is többet, hiszen az ismert árvízkatasztrófa után az újjáépítéssel egy- időben kell e területeken a pártszervezeteknek e munkát elvégezni.

Az MSZMP KB 1970. február 16-i határozata értelmében a korábbiaktól eltérően két taggyűlésen kell a kongresszust előkészíteni. 1970. augusztus 1 és szeptember 1 között, a vezetőségválasztó taggyűlést megelőzően legalább egy hónappal alapszervezeti taggyűlésen be kell számolni a vezetőség kétéves munkájáról és ezen megválasztani a vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselőit (jelölő bizottságot, szavazatszedő bizottságot, stb.)

Ezt követően szeptember 1 és október 1 között alapszervezeti taggyűlésen vitatják meg a kommunisták a partkongresszus irányelveit es a szervezeti szabályzat tervezetét. Itt választják meg titkos szavazással a párttitkárt, a vezetőségi tagokat és a küldötteket. Bár ez a határozat módszerbeni változást mutat, de lényegét tekintve az alaposabb felkészülést célozza. Megyénkben 7 járási, 3 városi, 2 járási jogú pártbizottságot, 24 községi, 4 üzemi pártbizottságot, 48 csucsveze- tőséget és több, mint 800 pártalapszervezeti vezetőséget

választanak újjá.

A X. kongresszusra

való alapos felkészülésre pártunk megyei bizottsága intézkedési tervet készített. Ebben a pártszervek és a pártszervezetek részére hangsúlyozza: „összegezzük a IX. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak végrehajtását, az elért eredményeket, s a további feladatokat.” Ez alapos, sokoldalú és elemző beszámolókat . igényel minden szinten. Az intézkedési terv felhívja a megye kommunistáinak a figyelmét, hogy a kongresszusi irányelvek és a szervezeti szabályzat tervezetének alapos vitájával, felelősségteljes állásfoglalásokkal járuljanak hozzá a párt politikájának kialakításához, a X. pártkongresszus munkájához.

A megyei pártbizottság intézkedési tervének alapján megkezdődött a munka Sza- bolcs-Szatmár pártszerveiben, s pártszervezeteiben. A X. pártkongresszus előkészítésének időszakában újabb társadalmi, gazdasági, politikai feladatokat oldunk meg megyénkben. Az intézkedési terv kiemeli: „Elősegítjük, hogy az árvíz sújtotta településeket 1970-ben újjáépítsük, a normális élet feltételeit megteremtsük, a termelést beindításuk.” A válságos időszakban sok kommunista, egyszerű párttag és vezető állt helyt. Fontos, hogy ezt is figyelembe vegyék, amikor döntenek. A pártvezetőségekbe, a vezető szervekbe olyan kommunistákat válasszanak, akik értik és érvényesíteni tudják a párt politikáját. Olyanokat, akik példamutatók, elvhűek, képesek a megnövekedett feladatok elvégzésére. A választási munkák előkészítését járásonként 30—40 tagú társadalmi pártaktíva segíti.

Különös figyelmet fordít az intézkedési terv a kongresz- szust előkészítő munkákban az árvíz sújtotta területeken működő pártszervezetekre. Ebben megyei operatív bizottság és különféle speciális bizottságok segítenek. A végrehajtó bizottság 37 pártszervezőt küldött e területekre, hogy az ott működő pártszervezeteknek és a lakosságnak adjanak segítséget. Az árvíz sújtotta területen a megyei pártbizottság kérésére a Központi Bizottság titkársága engedélyezte az árvízkárosult párttagok tagdíjfizetésének a mérséklését, ugyanis a mátészalkai és a fehérgyarmati járásban 511 párttagnak teljesen

összedőlt a háza, 251-nek pedig erősen megrongálódott.

örvendetes, hogy az újjáépítéssel egyidőben e két járás pártalapszervezeteiben is megtartották a vezetőségválasztás előkészítésével kapcsolatos tagggyűléseket. Megyénk pártalapszervezeteiben hozzáláttak a beszámolókhoz szükséges adatok, eredmények gyűjtéséhez, s megkezdődött a beszélgetés az elmúlt időszak sikereiről, a gondokról, problémákról a párttagsággal. Ezekből leszűrhető, hogy az új választás mechanizmusát a demokratizmus továbbfejlődéseként értékelik. Nagyon fontos, hogy az észrevételeket, javaslatokat a taggyűlés beszámolóiban hasznosítsák. Valóban érezze a párttagság, hogy él a jogával, s alkotó résztvevője azoknak a határozatoknak, amelyek születnek.

Bár még csak az előkészítés munkája van napirenden, máris tapasztalható a párttagok aktivitása, bátor véleménynyilvánítása. Egyes kommunisták az elmúlt időszakot értékelve hangsúlyozzák, hogy a jövőben következetesebben alkalmazzák a pártszervek és pártszervezetek a felelősségre vonást azokkal szemben, akik a párt határozatát nem hajtják végre, vagy akik a pártéletet elhanyagolják. Igénylik, hogy az új pártvezetőség jobban törekedjen a pártfegyelem megtartására, megkövetelésére. Legyenek következetesebbek a párt káderpolitikai elveinek a megkövetelésében is. Bátrabban igényeljék a fiatal párttagok munkáját. És újra figyelmeztetnek: az újjáválasztás során ne feledkezzenek meg a nőkről és a fiatalokról, akikre -nemrégiben párthatározatban hívta fel a társadalmi, gazdasági szervek figyelmét a párt.

Nagy feladat hárul a kommunistákra. De ez szép is, mert egy-egy kongresszus, annak határozatai a beszámolók megmutatják: mit tettünk

ügyünk érdekében, az emberekért, hol van javítani való, melyek a legfontosabb feladataink. És ezeket is együtt határozzák meg „lent” és „fent”. Ezek újabb lendületet, biztonságot nyújtanak valamennyiünknek abban, hogy az út, amelyet a párt mutat, helyes, követendő, mert a nép felemelkedését szolgálja.

F. K.

Az újjáépítés nehézségei:

Kavicsbánya. Tiszabecsen

Egy napig állt az egyetlen gép — Ki keres az árvizes kavicson? — A Kis utca bánata

Több kavics kell az árvizes lakások újjáépítéséhez. Olyan kevés van, hogy — megírtuk, — Tiszabecs mellett egy új, másik kavicsbánya megnyitásához két kilométernyi új út építésére adnak pénzt, — jelentette be szombaton dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, megyénkben tett látogatása alkalmával.

De nézzük, hogyan működik a régi ?

Négyszer ennyi kellene

Útközben, odafelé, örvendetes képek. Nyitnak az üzletek, bokréták virulnak a már elkészült falazatú épületeken. serény munkát végeznek az alapozó- és falazóbrigádok. Téglával megra - kott teherautók haladnak mindenfelé. Csak kavicsszállító gépkocsival nemigen találkoztunk. A tiszabecsi Ti- sza-parton működik a TÜZÉP és a Nyékládházi Kavicsbánya-üzem, közös vállalkozásában egy kavicskitermelő hely. Megközelítése gépkocsival szinte életveszélyes. A pótkocsis teherautók úgy segítenek magukon, hogy a vontatókát előre kapcsolják és utána sorban a pótkocsikat. Mint egy kis vonat Készenlétben áÜ a bánya dömpere is, hogy kihúzza az elakadtakat.

Az üzem június 29-én nyílt meg. Azóta 5 ezer köbméter kavicsot termelt. Kevés. Négyszer ennyi kellene legalább.

Lenn, a parton 12 méteres gepóriás maricóljá egy köbméteres kanalával az anyagot a Tátra-kocsik billenő

tartályába.

A gép — lengyel gyártmány — most egyre gyakrabban hibás. Nincs hozzá elég alkatrész. Baj esetén gépészei telefonálnak Nyék- ládházára, kijön a műhelykocsi és megjavítja. És addig? Áll. így hibásodott meg július 12-én is. Elmaradt a várt 600 köbméteres kavicstermelés. Emiatt az építőipariak bejelentett teherautóit lemondták, ne várjanak itt százával mint a

múltkori hibánál. Egyedül a TÜZÉP húsz billenő Tátra- kocsija szállít. Fogy a tartalék. A gép ugyanis éjjel termeli a másnapi 600 köbmétert a partra és nappal ebből a depóból rakja meg a képkocsikat. Legalább még egy másik kotrógép kellene. Akkor a kettő éjjel már 1200 köbméter anyagot „termelne ki” a Tiszából, nappal pedig az egyik tovább termelne harmadik 600-at, a másik fel tudná rakodni mind az 1800-at. Ennyi kellene. (Úgy számítják, hogy az újjáépítéshez Tiszabecsről 70 000 köbmétert adnak.)

Sinkó István, a dömper V-'—>tője a fejét vakarja.

— Dózer kellene ide — mondja — állandóan egyengetni az utakat. Nekem volna a feladatom, de nehezen boldogulok.

Aki nem kap munkát

A nyolc nyékládházi ember bosszús. Kiderül, hogy egészen korszerűtlen bérezési formában dolgoznak. Ár- tándról hozták ide a gépet. Ott, heti 44 órában megkeresték a havi 2300—2400-at. Majorszki a bátrabb: nyíltan megmondja, hogy amikor Z. Nagy Sándor nyékládházi üzemvezető ideküldte, azt mondta, bátran megkapja még havi háromszáz óra fölött is a túlórát. Nem így történt. Első havi tiszabecsi fizetésük elszámolásakor kiderült, hogy nem tartották meg az Ígéretet. Nagy Géza, a másik gépész szabolcsi fiú Sok mindent szívesen felajánlana az újjáépítésre, ha kérnék. De nem erről volt szó.

Megpróbáljuk összegezni a látottakat Székely Viktorral, az üzem vezetőjével. Az ő véleménye szerint teljesítményben kellene premizálni a nyékládháziakat és akkor egy gépből napi 800—900 köbmétert is kihoznának. Ekkor érkezik meg a Tiszabecsi Községi Tanács elnöke, Windháger Vilmos és titkára Kálnási Sándor. Elmondják. hogy a Kis utca lakói joggal kérik: olajozzák le, portalanítsák az utat, melyen egy egész megye gépparkja felvonul, tűrhetetlen port verve.

Berohan a parányi irodába Csernus József, az 5-öa AKÖV kis, negyed köbméteres markolójának gépésze és kiveri a tüzet: öt ideküld- ték segíteni, nem kap munkát, a hideg vízre valót se keresi meg. Az üzemvezető egy kisebb kupac kirakására küldi. Az nem kell neki, szemét.

Lihegve jön valaki és jelenti, hogy itt járt két ember a „vízügy”-től: azt üzenik. nincs engedély itt kavicskotrásra, ha keddig nem szerzik meg.,.

(Közben azért ötpercenként távozik egy-egy megrakott Tátra.)

„A Tisza ingyen hozta •••

Az üzemvezető úgy tudja, hogy a vállalkozás a kavicsot köbméterenként 30, vagy 32,50 forintért adja, rakodással. (Egy néni a parton: „A Tisza ingyen hozta ide.”) Az adminisztrátorok „úgy tudják”, hogy a tsz két forintot kap köbméterenként. Bemegyünk a becsi tsz irodájába. Ott Balogh István adminisztrátor „úgy tudja”, hogy a kavicsért nem kérnek semmit, de az úthasználatért köbméterenként ti* forintot kér a tsz. A tízből is ötöt a vízügynek fizetnek. A vízügynek is igaza lehet, láttunk kocsikat, melyek követ hordtak a Tiszába, a megbolygatott meder sodrának helyreállításához. „Úgy tudják” továbbá a tsz-ben, hogy a termelő vállalat ez esetben egy összegben 120 ezer forintot ajánlott fel az egész újjáépítési kavicskitermelés úthasználatáért.

A sok „hallott” adatból csak egy világos: a kavicsbánya vállalatnak ez adatok szerint új gépre is. alkatrészekre is telnék. És megfelelő bérezésre is. (Nem beszélve a Kis utca portalanításáról.)

így láttuk Tiszabecsen.

Gesztelyi Nagy Zoltán

Jara Ribnikar:

Csütörtöki fogadónap

Hosszú idő után, ma reggel ismét éreztem a dohánynak azt a sajátságos illatát, amit egyszerűen nem lehet leírni. Mint enyhe áramütés, megbizserget

agyadban egy bizonyos pontot, és boldog vagy tőle_. Rendszerint az elcsendesedő kávéházakban élvezem így a dohányzást, éjfél után, magamban, amikor rágyújtok egy török kávéhoz és teljesen megfeledkezem az időről. Mint tegnap este is. Későn vetődtem haza. Anyának mély az álma, hiába csengettem, nem hallotta. Kulcsom nem volt, elhagytam valahol. Mit tehettem, visszamentem az utcára és betértem az első kávéházba. Amint rágyújtottam, mindjárt könnyebben éreztem magamat. Igen, könnyebben. A füst enyhítő illatától. És ekkor felötlött bennem, hogy felkeresem őket.

Anya gyakran mesél róluk. Állítólag minden szerdán nagytakarítás van náluk. Jól benne van már mind a kettő az években, de hogy hányadikat tapossa az egyik, hányadikat a másik, azt nem tudja senki pontosan. Élnek, és bizony jó régóta élnek már emlékezetünkben. Minden szerdai napon kirámolják a bútort, súrolnak, porolnak, törülget- nek, lépcsőt és ablakot ragyogóra mosnak. Mert, hogy csütörtökön fogadnak.

— És kit fogadnak? — kérdem gyanútlanul.

— Ördög tudja — mondja anya. — Azt beszélik, hogy kérőiket várnak. Pedig a rossznyelvek szerint a fiatalabbik is túl jár már az öt- venen. Ketten lakják azt a nagy kertes házat, amit az apjuktól örököltek. Csak a házmester van az alagsorban, mint az apjuk idejében

is. Attól hallottam, hogy a csütörtöki fogadónapra takarosán megterítenek, telerakják ínyenc falatokkal az asztalt, pénteken meg érintetlenül kiviszik a kertbe és elássák. Szólt is már nekik: miért nem adják oda valakinek; azzal ütötték el, hogy nem reflektálnak senki hálájára.

Nem először hallom ezt anya szájából. Ma csütörtök van. Szép napos az idő. Ajtajuk tárva-nyitva. Eltökélem hát magamban, hogy meglátogatom őket.

Amint beléptem az ebédlőbe, beszélgetés ütötte meg a fülemet. Köszönés helyett "sak mélyen meghajoltam és jültem egy székre az ajtó ;özelében, mivel jóformán ügyet sem vetettek rám.

— Férjem ugyanis kínosan ragaszkodik az elveihez — mondta az idősebbik pontosan úgy, mintha az asztalt körül ülő vendégekhez intézné szavait. — A kaptafa meg szinte rögeszméje. Minden új cipőhöz vesz egy új kaptafát is. Elmaradhatatlanul. Meg sem próbálja, hogy jó-e bele a régi. Halomban áll már a szekrény aljában a sok régi kaptafa, de világért sem dobna el egyet. Valahányszor újabb kaptafával állít be, kedvem volna beverni a fejét.

— Ez majdnem olyan, mint a turbékoló szomszéd házaspár esete — veszi át a szót a fiatalabbik. — Fene nagy szerelem. Átjött hozzánk tegnap az a galamb- szívű férj, hogy telefonáljon. Feltárcsázott valakit és bemondta a nevét meg a címét. Ki is szálltak rövidesen — rabszállítón. Az ügyészség embere bemegy a szomszédékhoz, én meg utána. Mert hogy hívott: „Tessék csak velem jönni — tanúnak!” Az asszony, az a galambszívű,1 a pamlagon feküdt. A vizsgáló, illetve a nyomozó a férjhez fordult: „Miért tette ezt?” Az a jámbor meg, amilyen becsületes, nem tagadott, nem mentegetőzött, csak ezt mondta: „Ezért hívtam önt ide.”

— De mért tette? — kérdi a nyomozó.

— összezörrentünk valamin — mondja a szomszéd. — Szidtam, mint a bokrot, apját-anyját, amint szoktam is, mire ő kerek perec azt mondja nekem: „Te tetves!” Honnan a csudából vette, kérem tisztelettel, hiszen gyermekkorom óta sem hallottam ezt. Majd elnevettem magam. Mondom is neki: „Béküljünk ki, már nem haragszom, semmi értelme...” De ő megint: „Te tetves!” Erre aztán elöntött a csendes méreg: „Elhallgass, mert kihozol a sodromból.” De mintha megkergült volna, nem és nem hagyta abba. „Hagyd abba — mondom neki — mert az én türelmem sem kifogyhatatlan. Megértetted? Hallgas — förmedek rá erélyesen. — Megőrültél?”

ö meg csak mondja. Fejembe tolult a vér. Elkaptam a kezét: „Ne merd még 'gyszer mondani, mert baj lesz. Vége a türelmemnek!” A szemembe nevetett és, kérem tisztelettel, csak azért is még hangosabban, még kajánabbul hadarta. Szinte ké- jelgett abban, hogy borzolja az idegeimet.

„Hagyd abba, kérlek — szólok kétségbeesetten —, mert nem garantálok magamért.” Ö azonban — mint a rossz gramofon, ha megakad a tűje — folyton-foly- vást ugyanazt mondta.

Elkaptam és megráztam, hogy észre térítsem. Azt hiszi, elhallgatott? Erre aztán torkon ragadtam. Nem nagyon, csak épp, hogy ráijesszek. Hogy érezze, milyen is az. Azt hiszi, elhallgatott? Dehogy! Sípolt, mint a kipukkadt tömlő. Süvöltött belőle. Egyszer csak nem hallottam többé semmit. Eleresztettem. Ide esett a pam- lagra, így, ahogy most látja. Hozzá sem nyúltam, rohantam a telefonhoz... De ha úgy még egyszer születhetnék, bíró úr, tessék elhinni, akkor is őt venném feleségül. Esküszöm, két életet is leélnék vele.”

— Én nem vagyok bíró — mondta nyugodtan a nyomozó. — Még csak ezután kerül majd bíró elé...

— Hát igen, az ember sosem tudja, kivel él egy födél alatt. Ángyom, annak idején, a Duna hídján hagyta a pó- lyását. Világos nappal.

— Pedig ilyesmit nem nappal szoktak csinálni — mondta az idősebbik.

Feszengeni kezdtem, önkéntelenül. Erre az idősebb

süteménnyel kínált a tetézett tányérból:

— És önnek mi a véleménye?

Felpillantottam rá, és így

szóltam:

— Én egész éjjel a harisnyám után kapkodtam. Ugyanis a vágány menti huzalra terítettem ki száradni, és amint a vonat elrobogott, magával sodorta a szele. Vagonról vagonra jártam, mint egy őrült, hogy elkapjam, de mikor bekerültem a kórházba végül is, ott igazán nem mesélhettem többé a harisnyámról — jobbra is, balra is beteg gyermekek feküdtek. Az ápolónő így fogadott: „Isten hozta!” S közben szedte az ágyakról a piszkos lepedőket, és meg-megcsókolta a ponyvát, amint belegyömködte a szennyest. Fejvesztetten hátráltam a felvonó felé. Alig tudtam megszökni. Olyan az az épület, mint egy irdatlan nagy hodály.

— Hm, hm — hümmögte

szelíden az idősebb hölgy, és bort töltött: „Tessék, egészségére!”

— Gyújtson csak rá nyugodtan — mondta a fiatalabbik.

Nagyon mélyre szívtam az első szippantást. Illata, mint enyhe áramütés, eláramlott a hajam tövén, végigfutott a gerincemen és le egészen a sarkamig. Remekül éreztem magam.

Dudás Kálmán fordítás«