Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

«. eMal KELBT-MAGYARORSZÄO WW. mm », AZ ÜDÜLŐNEK IS SZÁMIT AZ IDŐ Rokonlátogatásra jöttem Nyíregyházára, s természete­sen kimentünk fürödni Sós­tóra is. A nyaralás kelleme­sen telt, a strandon egyedül az oosszantott, hogy a pontos időt ritkán tudtam meg. Hi­ába van felszerelve jól látha­tó helyen egy nagy óra, mert az áll. Mint megtudtam, eb­ben az évben még nem is járt az óra. Szeretném tudni, hogy akkor minek szerelték fel, vagy miért nem javítják meg. hiszen a hangos bemondó esetenkénti pontos időjelzését nem mindig hallja az ember. Pedig ha másért nem, az autóbusz indulásához jó, ha tudja a strandoló a pontos időt, no meg más programot is lehet találni Nyíregyházán, ami időhöz van kötve — írja levelében Galamb Lívia Bu­dapestről. MAJD A GYEREKEK... Amióta beköszöntött a me­leg idő, úgy veszem észre, az autóbuszok motorja is na­gyobb hűtést igényel. Gondo­lom ezért van az, hogy a csuklós buszok elejéről — "a hűtő elől — leszedik a dísz­rácsot. Találkoztam már ilyennel a tbc-szanatóriumnál lévő megállóban és Sóstón, az autóbusz-végállomásnál is a fák között. Talán a buszok „gazdáinak” nincs rá szüksé­gük, ha így széthagyják, s nem az AKÖV telepén tárol­ják a valószínűleg nem egy­két forint értékű díszrácsot. Majd egyszer felfigyelnek rá a gyerekek és a hűvösebb idő beálltával valamelyik MÉH- telepen kereshetik tulajdono­saik a díszrácsot — közli le­velében L. B. SEGÍTŐ KEZEK A BAJBAN Az árvíz tfagiküS ’ napjai után megindult a munka ter­melőszövetkezetünkben. Gyü­mölcsöseinket nagyrészt el­öntötte a víz, szántóink több­sége is víz alatt állt, így el­sőként a lecsapolást kellett elvégeznünk. Ahol megmaradt a kukorica, ott már befejez­tük a második kapálást is. Takarmányunk jóval keve­sebb lesz a tervezettnél, de amit lehetett, letakarítottuk, kazlakba raktuk. Jóleső ér­zés, hogy a mi közös gazda­ságunk felé is nyúltak a se­gítő kezek. A Dél-Somogy megyei Tsz-ek Területi Szö­vetsége a patronálónk. A tagszövetkezetek eddig 26 va­gon burgonyát, 350 mázsa pillangós szénát, 600 mázsa vegyes abraktakarmányt, 16 mázsa vetőkukoricát küldtek, de adományaik rendre érkez­nek még most is. Nagyon kell a segítség, hogy a közös jó­szágállomány megmaradjon. Mindezeken túl a szövetség azt is vállalta, hogy két ta­gunknak felépíti az új ott­honát. E segítség nélkül bi­zony sok termelőszövetke­zet nagyon nehéz sorsra jut­na — írja Király Béla tsz- tag Szamostatárfalváról. FÜRÉSZPOR-„ESŐ” Munkába menet és hazaté­rőben elhaladok a Kelet- magyarorstjági Faipari Válla­lat Vöröshadsereg útja üze­me előtt. Onnan állandóan sűrűn hull a fűrészpor, apru faforgács az utcára. A járó­kelők haja, ruhája, szeme tele lesz vele Nincs megol­dás ennek megszüntetésére? — kérdezi levelében Tamás Zoltán, Budai Nagy Antal utca 13. szám alatti lakos. A szerk. megjegyzése: A vállalat igazgatója kérdésünk­re elmondta, hogy sajnos, va­lóban nem tudnak ez ellen tenni semmit. Rendszeresen locsolják a fűrészport, hogy csökkentsék a „szállingózást” Pillanatnyilag ennél többet nem tudnak tenni. A dolgo­zók egészségének védelmére szerelték fel a műhelyekbe az elszívóberendezést, ez szívja az udvarra a port. s onnan az utcára is kerül. Az üzem egy-másfél hónap múl­va új telepére költözik, a dél5 ipartelepre. Ezt a régi üze­met ugyan nem számolják fel de mindenesetre csökken az­után a fűrészpor mennyisége. A lap megírta, az illetékes válaszol A Kelet-Magyarország jú­nius 21 -i számának Fórum rovatában „Nincs gyümölcs­fagylalt” című megjegyzést jogosnak tartjuk. Utasítottuk az értékesítési csoportot, hogy a gyümölcsfagylalt-el- osztást megfelelően irányít­sa, s kötelezzék a boltot gyümölcsfagylalt árusítására is. „Hol a Hüsil” címmel ugyanezen rovatban közölt észrevétel is helytálló. A ká­nikulai napokban az ugrás­szerűen emelkedő fogyasztás jelentős plusz munkát igé­nyel. Intézkedtünk, hogy a jövőben egy gépkocsi álljon készenlétben a hűsítő italok­nak Sóstóra történő kiszállí­tásához. Ugyancsak vállalatunkat érintő panasz jelent meg a lap július 8-i számának Fó­rum rovatában, „Egy tányér­ban” címmel. Megdöbbenés­sel olvastuk. Ugyanis, a kü­lönböző előírások miatt a poharak beszerzésével akad probléma, ez viszont nem vonatkozik a tányérokra és más fogyóeszközökre. A pa­nasz vizsgálata során meg állapítottuk, hogy a Nyíri fé­szek megfelelő mennyiségi! desszertestányérral rendel­kezik, a savanyúság feltála­lásához. így az, hogy a ven­dég egy tányéron kapta a savanyúságot a második fo­gással, kizárólag a tálalást is végző szakács, valamint a felszolgálásba besegítő üz­letvezető-helyettes mulasz­tása. Ezt elismerték, de ma­gyarázatot adni nem tud­tak. A megfelelő felelősségre vonást alkalmaztuk velük szemben, hogy a jövőben ha­sonló eset ne forduljon elő. Kérjük vendégeinket, hogy ne fogadjanak el nem meg­felelő kiszolgálást egysége­inkben. s észrevételeiket min­den esetben közöljék. Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat EMBERSÉG...? Egy hete, július 8-án, este 7 órakor a Korányi út 67/a. számú ház előtt lévő autóbuszmegállónál — 4,5 kilométerre a városközponttól — várakoztam a 7-es buszra. A kocsi pontosan meg is ér­kezett. Napos, világos idő volt, a vezető már jó előre láthatta, hogy két mankóval járó, beteg ember vagyok, mellesleg öreg is, 75 éves Mégis, egy elegáns karlendí­téssel jélzett, hogy nem áli meg, egyszerűen, otthagyott az út szélén — panaszolja dr Pótfay Rezső nyugdíjas. ZÖLDÖVEZET? A Nyíregyházi Konzerv­gyár előtt a két egyirányú út között hosszú csíkban zöld­övezetei létesítettek az út építése során. Az erre já­rók és az itt lakók a kezde- ményeuést örömmel nyugtáz­ták. Az örömből azonban saj­nos üröm lett, mert annak a bizonyos zöld sávnak nincs gazdája. Jelenleg az egész egy fél méter magas dudvafészek. A zöld sáv gondozása vajon kinek a feladata lenne? — kérdezi Kovács Imréné Nyír­egyháza, Petőfi utcai lakos. Ezt mondja a jogszabály A méhek tartásáról Szomszédjuk méhészke­dését kifogásolták Dánfi Já­nos és társai, nyírmihálydi lakosok. Szerkesztőségünk­höz írott levelüket — kivizs­gálásra — elküldtük a Nyír­bátori Járási Tanács VB igazgatási osztályának. A választ — miután feltételez­zük, hogy több olvasónkat foglalkoztat hasonló problé­ma — az alábbiakban kö­zöljük: „A méhek tartására vo­natkozó szabályokat a 15/1969. (XI. 6.) M. É. M. számú ren­delet írja elő. Kimondja, hogy a méhészkedést — a vonatkozó külön (állategész­ségügyi. növényvédelmi, stb.) jogszabályok megtartásával — erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorol­hatja. Háztömbök területén méhészetet létesíteni és fenn­tartani nem szabad. A több lakásos lakóházak udvarán és közös használatú kertjében méhészetet csak az összes lakás bérlőjének (tu­lajdonosának) hozzájárulásá­val és a szabályok megtar­tása mellett szabad. Méhészetet közös haszná­latú épülettől és a szomszéd ingatlanoktól 4 méter, hasz­nálatban lévő utaktól. (köz- utaktól, saját használatú út­tól) pedig az út melletti vízvezető árok külső szélétől számított 10 méter távolsá­gon túl szabad csak elhe­lyezni. A saját használatú út tulajdonosa (használója) az út ideiglenes lezárása esetén az úton és az út men­tén a letelepedést engedé­lyezheti. Ha a szomszéd ingatlantól való 4 méter távolságot meg­tartani nem lehet, a méhek - nek ellenkező irányba, vagy — legalább 2 méter magas, tömör (deszka stb.) kerítés vagy élősövény létesítésével — magasban való kirepülé­sét kell biztosítani. Lakott területen, indokolt esetben a községi tanács vb szakigazgatási szerve, illető­les a városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakigazgatási szerve akkor is elrendelheti lega­lább 2 méter magas, tömör kerítés, vagy élősövény lé­tesítését, ha a méhészet az úttól 10 méter távolságon túl van. A levélben panaszolt méh­családok 30—40 méter tá­volságban vannak a beje­lentők lakóhelyétől, tehát a távolság többszörösen na­gyobb, mint amit a rendelet is előír. így az sem indo­kolt, hogy a méh tartót kö­telezni kellene védő deszka­fal megépítésére.” ÜJSAGKÉZBESÍTÉS — SOK PANASSZAL Mind gyakoribbá válnak a kézbesítési panaszok. Előfi­zetőink hol megkésve, hol egyáltalán nem kapják meg az újságot. A posta sok he­lyen nem tudja pontosan és naponta kézbesíteni megyei lapunkat. Legutóbb Jónay Jó­zsef császárszállási tanácstag panaszolta el szerkesztősé­günkben, hogy 3 hete nem kapják rendszeresen a Kelel- Magyarországot. Amikor ezt szóvá tették a kézbesítőnek, azt a meglepő választ adta: mondják le az újság előfize­tését, mert csak másodnapon­ként hajlandó kézbesíteni. A butykai posta kézbesítőjének kijelentése még a többi pa­nasz között is egyedülálló. Ezért hozzuk nyilvánosságra lapunkban. Arra kérjük a Debreceni Postaigazgatóságot, indítson vizsgálatot e pa­nasz ügyében. Farkas Pál KENYÉRÜGYBEN Nem az első eset, hogy a laphoz fordulok — az egész község nevében — kenyér­ügyben. Aranyosapáti ke­nyérellátása huzamosabb ide­je rossz. Hol nincs elég ke­nyér, hol sokat rendelnek, s ami megmarad, „azt is el kell adni” jelszóval, több napos állapotban is megetetik ve­lünk. Gyakran pedig egysze­rűen ehetetlen. Minden lehet­séges fórumot megjártam pa­naszommal írásban, és sze­mélyesen. Eddig eredmény nélkül. Az ütemben sem biz­tattak. Rossz a liszt, stb... — mondják, így nem is várható javulás. Szövetkezetünk is hi­bás : miért nem szállíttat ke­nyeret Kisvárdáról, ahol elis-1 mértén jó kenyeret sütnek? A jó kenyér kétnapos korá­ban is élvezhető, de amit mi kapunk, az frissen is ehetet­len — teszi szóvá Benkő Zsig- rriond tanári Aranyosapátiból. ÉLETVESZÉLYES GÖDÖR Két hónapja már, a nagy esőzések idején egy hozzáve­tőleg másfél köbméteres krá­ter keletkezett a Virág utca elején. Mint tanácstagnak, kötelességem volt bejelenteni ezt az építési és közlekedési osztálynak, azonkívül is, hogy választóim többször megkér­tek erre. Sajnos, többször kel­lett kérniük, mert én is több­ször jártam már az osztályon. Két hónapja ígérik, hogy in­tézkednek. Egyik éjszaka be­leszakadt egy teherautó. Sze­rencsére más baj nem történt ezúttal, minthogy a gépkocsi- vezető fél éjjel ott kínlódott, berregtette a motort, hogy ki tudjon evickélni a mély gö­dörből. Egyetlen fuvar föld­del feltölthetnék a kátyút, ne várják meg, míg súlyosabb baleset történik — kéri a nyíregyházi 32. körzet ta­nácstagja. Premier a bányában Nagy teljesítményű maró­tárcsás jövesztőgép termelési premierjét tartották a Me­cseki Szénbányák legna­gyobb üzemében, a komlói Kossuth-bánya mélyén. A lengyel gyártmányú beren­dezéstől azt várják, hogy na­ponta ezer tonna szenet ter­meljen. Az értékes géppel Nagy Dezső, a Szocialista munka hőse címmel kitünte­tett vájár vezetésével műkö­dő aranykoszorús szocialista brigád dolgozik. Az első két hét a tapasztalatszerzés idő­szaka lesz, de a hónap má­sodik felétől már üzemsze­rűen termelnek. A rendkívül nehéz geológiai viszonyok miatt többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült a köz­vetlen széntermelő munkát tartósan gépesíteni, megfe­lelő technológiát kialakítani. Az új műszaki elgondoláson alapuló fejtési mód most si­kert ígér. (Dunántúli Napló) Méhek — a krokodil gyomrában Különleges kaptárban — egy fakrokodil gyomrában — őrzi méheit Lenhardt György, a Beremendi Cementgyár dolgozója. A hatalmas faállat három nemzedék műve: a nagyapja kezdte faragni még a XIX. században, majd az édesapja folytatta és végül ő fejezte be a munkát. A csak­nem három méter hosszú kro­kodil gőzölt bükkfából ké­szült. Több ezer pikkely bo­rítja a sötétzöldre festett tes­tét, a szájában levő hegyes fogakat marhacsontból készí­tették, élethű üvegszemeit Angliából hozatták. Üreges belsejében húsz kis keret so­rakozik, ide gyűjtik mézüket a méhek, amelyek az állat szájnyílásán közlekednek ki és be. A krokodil hátát fel lehet nyitni, mint egy láda­tetőt és ezen keresztül kezel­hetik a mézkereteket. (Veszprém megyei Napló) Osztrák tüzet oltanak A háromnapos alsó-auszt­riai tartományi tűzoltóverse­nyen megyénk egyik kiváló önkéntes tűzoltócsapata is „vendégszerepei”. A váli ön­kéntes tűzoltók testületé tiszteletre méltó múltra te­kinthet vissza. Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt alakult, s a község értékeinek tűzkár­tól való őrzését e közel egy évszázad alatt mindig becsü­lettel ellátta. A dunántúli tűzoltóversenyen szereztek első helyezést. Ezért dele­gálta az országos tűzrendé­szet! parancsnokság a váli testület csapatát az ausztriai versenyre. A tíztagú ver­senyzöraj tagjai — terme­lőszövetkezeti tagok és bejá­ró munkások — a minden­napi munka mellett minden szabad idejüket a tűzoltás tu­dományának még alaposabb elsajátítására szentelték. (Fejér megyei Hírlap) Sok a víz a Bükkben Két évtizede nem hullott annyi csapadék a Bükk hegységben, mint idén június­ban. A meg-megújuló esőzé­sek nyomán valósággal új „vízrajzi térképet” készítenek a hegységről a hidrológusok. A szakemberek megállapítá­sa szerint a mészkősziklában kialakult föld alatti járatok szinte kivétel nélkül feltöl­tődtek vízzel. A Jávorkút melletti úgynevezett vizesbar­langban például valóságos zuhatag keletkezett az össze­gyűlt csapadékvíztől. A barlangkutatók élénk fi­gyelemmel kísérik a víz út­ját — ugyanis így újabb ada­tokat kapnak a Bükk föld alatti világáról, részleteiben már feltárt, de összefüggé­seiben még nem ismert karsztvízjáratokról. (Déli Hírlap) A csimpánz véleményt mond A veszprémi állatkertben a látogatók papírzacskót ad­tak át Böbének. A közked­velt csimpánzmajom azonnal bontogatni kezdte a csoma­golt cukorka «- üres papír­jait. Harsány nevetés kísé­retében sértődötten „vissza­vonult” lakosztályába. Né­hány pillanat múlva előjött, célzott és pontosan szembe­fröcskölte kedves látogatóit, így közölte velük vélemé­nyét. Szerencsére akadt még egy zacskó, amiben cukorka is volt. Odaadták Böbének, és miután a csimpánz meg­győződött, hogy ezúttal nem csapták be — kiengesztelőd- ve nyújtotta békejobbját. (Veszprém megyei Napló) Égő teherautó A Leninvárosi Vegyikombínát FG 15-39-es rendszámú pótkocsis tehergépkocsija több mázsa festé­ket és hígítót szállított a fővá- rosba. A 3-as számú főútvonal 89-es kilométerkövénél, a vécsi elágazó közelében azonban de- fektet kapott a pótkocsi jobb első kereke. Amikor a gépkocsivezető fékezett, a kocsi felborult, s ki­gyulladt a rakomány. A lángok olyan erővel terjedtek és pusz­títottak, hogy lehetetlen volt szétkapcsolni a pótkocsit a te­hergépkocsitól, így a teherautó rakományára is hamarosan át­terjedt a tűz. Mintegy 50 négy­zetméternyi területen az útbur­koló bitumen is égett, a lángok 80 mázsa festéket és hígítót pusz­títottak el. A kár — az előzetes becslések szerint — eléri a 300 ezer forintot. A vizsgálat folyamatban van. (Heves megyei Népújság) Néhány hét múlva lesz egy éve, hogy a Színház utca 14. számú ház lakóinak panaszá­val szerkesztőségünk megke­reste az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat vezetősé­gét. Válaszuk — bár nem elé­gítette ki a lakókat — bizo­nyos mértékig megnyugtatta őket, mert ha nem is teljesen, de legalább részben elvégzik az általuk kért és a vállalat válasza szerint is jogos mun­kákat. Az történt ugyanis, hogy a Színház utca 14. szám alatt lakó kilenc család — laká­sukban korábban végzett sze­relési munkák miat. — a lépcsőház fes lését, a vaskapu mázo­lását és a cseréptető beázásá­nak megszüntetését kérte a vállalattól. A vállalat jogos nak ítélte meg a kérést és ta­valy májusban kiadtak egy munkalapot a festésre és má zolásra. A festéket kiszállították helyszínre és lerakták a pír cébe. Reggelenként megjelen­tek a dolgozók is, aztán el mentek, délután — mire lejárt a munkaidejük — ismét visz szamentek a Színház utcára Közben a kiszállított festék egyre fogyott. A lakók jelen­tették a vállalatnak. A válasz előbb egy lakás lebontását PANASZ NYOMÁN * i Az ígéret maradt kell elvégezni, utána követke­zik a festés. A napról napra togyó festéket mindenesetre elszállították a pincéből. A hosszú huzavona után t lakók panaszt tettek szer­kesztőségünkben. Megnéztük a lakást és ezután levélben ke­restük meg az ingatlankezelő vállalat illetékeseit. Megismé­teltük azokat a panaszokat, melyeket a lakók már jó né hányszor elmondtak előttünk i vállalatnak. Időben meg is kaptuk a vá­laszt és értesítettük róla a lakókat. „A házkezelőség ki­szállította a festéket, de meg­állapította, hogy a lakók kéré­se nem jogos, mert csak a sze­relési munkák által okozott sérüléseket köteles lefesteni.” Ezenkívül jogosnak találta a vállalat a csiréptetőbeázás- ra, kéményépítésre és kapu- festésre vonatkozó panaszokai s és — ahogy nekünk is megírták — még a tél beállta ;lőtt elvégezték. A lépcsőház kifestését azonban nem. Még azt a' részét sem, melyet Így írtak: „köteles lefesteni”. Az eltelt csaknem egy év alatt a lakók legalább hússzor keresték meg az ingatlanke­zelőt, de semmilyen intézke­dés nem történt, ezért fordul­tak hozzánk — egy év után ugyanazzal a problémával — a Színház utca 14. lakói. Rész­ben. Mert a másik ok: az a goromba hang, mellyel a vál­lalatnál elutasították őket. Ismét megkerestük a vál­lalat igazgatóját, akitől az alábbi tájékoztatást kaptuk: „Sajnos, sok a rossz állapot­ban lévő lépcsőház és kevés a karbantartásukra fordítható összeg. A tavalyi festék ügyé­ben intézkedtünk; fegyelmi­vel és kártérítési határozatta! vontuk felelősségre a mulasz­tókat, illetve, akiknek közü' volt a festék eltulajdonításá­hoz.” Elmondta még az igazgató hogy a gázbevezetésekkor megrongálódott falak helyre- állítása kimerítette a keretet, de a féléves mérleg elkészí­tése után tisztázódik, milyen összeg áll rendelkezésre a felújításokhoz. Ha lesz rá pénz, akkor nemcsak a válla­lat festői, hanem ideiglenesen más vállalattól kölcsönkért festők segítségével gyorsítják meg a helyreállítási és fel­újítási munkákat. Ezzel újabb ígéretet kap­tak a Színház utca 14. lakói. Talán — bár a tavalyi ígéret miatt joggal kétségbe vonhat­juk — még a nyáron, vagy az ősszel megoldódik a prob­lémájuk. De azért valamit jó lenne tisztázni: amikor kiszál­lította a vállalat a festéket, nyilván valaki jogosnak ítél­te meg a lakók kérését. Ami­kor elszállították, akkor az ellenkezőjét határozták. Ami­kor nekünk válaszoltak, is­mét elismerték a festés jo­gosságát. Amikor — az ígéret ellenére nem festettek és el­küldték a panaszost — akkor újra csak elutasították őket. És most? Talán, ha kétszer egymás után ugyanazt a döntést hoz­ták volna, rég megoldhatták volna a lakók problémáját. Arra pedig igazán semmi szükség nem volt, hogy ígé­retükkel félrevezessenek ben­nünket, mi pedig — bízva az ígéretben — ugyanezt tegyük a lakókkal. Balogh József HAZAI KILÁTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents