Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
«. eMal KELBT-MAGYARORSZÄO WW. mm », AZ ÜDÜLŐNEK IS SZÁMIT AZ IDŐ Rokonlátogatásra jöttem Nyíregyházára, s természetesen kimentünk fürödni Sóstóra is. A nyaralás kellemesen telt, a strandon egyedül az oosszantott, hogy a pontos időt ritkán tudtam meg. Hiába van felszerelve jól látható helyen egy nagy óra, mert az áll. Mint megtudtam, ebben az évben még nem is járt az óra. Szeretném tudni, hogy akkor minek szerelték fel, vagy miért nem javítják meg. hiszen a hangos bemondó esetenkénti pontos időjelzését nem mindig hallja az ember. Pedig ha másért nem, az autóbusz indulásához jó, ha tudja a strandoló a pontos időt, no meg más programot is lehet találni Nyíregyházán, ami időhöz van kötve — írja levelében Galamb Lívia Budapestről. MAJD A GYEREKEK... Amióta beköszöntött a meleg idő, úgy veszem észre, az autóbuszok motorja is nagyobb hűtést igényel. Gondolom ezért van az, hogy a csuklós buszok elejéről — "a hűtő elől — leszedik a díszrácsot. Találkoztam már ilyennel a tbc-szanatóriumnál lévő megállóban és Sóstón, az autóbusz-végállomásnál is a fák között. Talán a buszok „gazdáinak” nincs rá szükségük, ha így széthagyják, s nem az AKÖV telepén tárolják a valószínűleg nem egykét forint értékű díszrácsot. Majd egyszer felfigyelnek rá a gyerekek és a hűvösebb idő beálltával valamelyik MÉH- telepen kereshetik tulajdonosaik a díszrácsot — közli levelében L. B. SEGÍTŐ KEZEK A BAJBAN Az árvíz tfagiküS ’ napjai után megindult a munka termelőszövetkezetünkben. Gyümölcsöseinket nagyrészt elöntötte a víz, szántóink többsége is víz alatt állt, így elsőként a lecsapolást kellett elvégeznünk. Ahol megmaradt a kukorica, ott már befejeztük a második kapálást is. Takarmányunk jóval kevesebb lesz a tervezettnél, de amit lehetett, letakarítottuk, kazlakba raktuk. Jóleső érzés, hogy a mi közös gazdaságunk felé is nyúltak a segítő kezek. A Dél-Somogy megyei Tsz-ek Területi Szövetsége a patronálónk. A tagszövetkezetek eddig 26 vagon burgonyát, 350 mázsa pillangós szénát, 600 mázsa vegyes abraktakarmányt, 16 mázsa vetőkukoricát küldtek, de adományaik rendre érkeznek még most is. Nagyon kell a segítség, hogy a közös jószágállomány megmaradjon. Mindezeken túl a szövetség azt is vállalta, hogy két tagunknak felépíti az új otthonát. E segítség nélkül bizony sok termelőszövetkezet nagyon nehéz sorsra jutna — írja Király Béla tsz- tag Szamostatárfalváról. FÜRÉSZPOR-„ESŐ” Munkába menet és hazatérőben elhaladok a Kelet- magyarorstjági Faipari Vállalat Vöröshadsereg útja üzeme előtt. Onnan állandóan sűrűn hull a fűrészpor, apru faforgács az utcára. A járókelők haja, ruhája, szeme tele lesz vele Nincs megoldás ennek megszüntetésére? — kérdezi levelében Tamás Zoltán, Budai Nagy Antal utca 13. szám alatti lakos. A szerk. megjegyzése: A vállalat igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy sajnos, valóban nem tudnak ez ellen tenni semmit. Rendszeresen locsolják a fűrészport, hogy csökkentsék a „szállingózást” Pillanatnyilag ennél többet nem tudnak tenni. A dolgozók egészségének védelmére szerelték fel a műhelyekbe az elszívóberendezést, ez szívja az udvarra a port. s onnan az utcára is kerül. Az üzem egy-másfél hónap múlva új telepére költözik, a dél5 ipartelepre. Ezt a régi üzemet ugyan nem számolják fel de mindenesetre csökken azután a fűrészpor mennyisége. A lap megírta, az illetékes válaszol A Kelet-Magyarország június 21 -i számának Fórum rovatában „Nincs gyümölcsfagylalt” című megjegyzést jogosnak tartjuk. Utasítottuk az értékesítési csoportot, hogy a gyümölcsfagylalt-el- osztást megfelelően irányítsa, s kötelezzék a boltot gyümölcsfagylalt árusítására is. „Hol a Hüsil” címmel ugyanezen rovatban közölt észrevétel is helytálló. A kánikulai napokban az ugrásszerűen emelkedő fogyasztás jelentős plusz munkát igényel. Intézkedtünk, hogy a jövőben egy gépkocsi álljon készenlétben a hűsítő italoknak Sóstóra történő kiszállításához. Ugyancsak vállalatunkat érintő panasz jelent meg a lap július 8-i számának Fórum rovatában, „Egy tányérban” címmel. Megdöbbenéssel olvastuk. Ugyanis, a különböző előírások miatt a poharak beszerzésével akad probléma, ez viszont nem vonatkozik a tányérokra és más fogyóeszközökre. A panasz vizsgálata során meg állapítottuk, hogy a Nyíri fészek megfelelő mennyiségi! desszertestányérral rendelkezik, a savanyúság feltálalásához. így az, hogy a vendég egy tányéron kapta a savanyúságot a második fogással, kizárólag a tálalást is végző szakács, valamint a felszolgálásba besegítő üzletvezető-helyettes mulasztása. Ezt elismerték, de magyarázatot adni nem tudtak. A megfelelő felelősségre vonást alkalmaztuk velük szemben, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő. Kérjük vendégeinket, hogy ne fogadjanak el nem megfelelő kiszolgálást egységeinkben. s észrevételeiket minden esetben közöljék. Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat EMBERSÉG...? Egy hete, július 8-án, este 7 órakor a Korányi út 67/a. számú ház előtt lévő autóbuszmegállónál — 4,5 kilométerre a városközponttól — várakoztam a 7-es buszra. A kocsi pontosan meg is érkezett. Napos, világos idő volt, a vezető már jó előre láthatta, hogy két mankóval járó, beteg ember vagyok, mellesleg öreg is, 75 éves Mégis, egy elegáns karlendítéssel jélzett, hogy nem áli meg, egyszerűen, otthagyott az út szélén — panaszolja dr Pótfay Rezső nyugdíjas. ZÖLDÖVEZET? A Nyíregyházi Konzervgyár előtt a két egyirányú út között hosszú csíkban zöldövezetei létesítettek az út építése során. Az erre járók és az itt lakók a kezde- ményeuést örömmel nyugtázták. Az örömből azonban sajnos üröm lett, mert annak a bizonyos zöld sávnak nincs gazdája. Jelenleg az egész egy fél méter magas dudvafészek. A zöld sáv gondozása vajon kinek a feladata lenne? — kérdezi Kovács Imréné Nyíregyháza, Petőfi utcai lakos. Ezt mondja a jogszabály A méhek tartásáról Szomszédjuk méhészkedését kifogásolták Dánfi János és társai, nyírmihálydi lakosok. Szerkesztőségünkhöz írott levelüket — kivizsgálásra — elküldtük a Nyírbátori Járási Tanács VB igazgatási osztályának. A választ — miután feltételezzük, hogy több olvasónkat foglalkoztat hasonló probléma — az alábbiakban közöljük: „A méhek tartására vonatkozó szabályokat a 15/1969. (XI. 6.) M. É. M. számú rendelet írja elő. Kimondja, hogy a méhészkedést — a vonatkozó külön (állategészségügyi. növényvédelmi, stb.) jogszabályok megtartásával — erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorolhatja. Háztömbök területén méhészetet létesíteni és fenntartani nem szabad. A több lakásos lakóházak udvarán és közös használatú kertjében méhészetet csak az összes lakás bérlőjének (tulajdonosának) hozzájárulásával és a szabályok megtartása mellett szabad. Méhészetet közös használatú épülettől és a szomszéd ingatlanoktól 4 méter, használatban lévő utaktól. (köz- utaktól, saját használatú úttól) pedig az út melletti vízvezető árok külső szélétől számított 10 méter távolságon túl szabad csak elhelyezni. A saját használatú út tulajdonosa (használója) az út ideiglenes lezárása esetén az úton és az út mentén a letelepedést engedélyezheti. Ha a szomszéd ingatlantól való 4 méter távolságot megtartani nem lehet, a méhek - nek ellenkező irányba, vagy — legalább 2 méter magas, tömör (deszka stb.) kerítés vagy élősövény létesítésével — magasban való kirepülését kell biztosítani. Lakott területen, indokolt esetben a községi tanács vb szakigazgatási szerve, illetőles a városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakigazgatási szerve akkor is elrendelheti legalább 2 méter magas, tömör kerítés, vagy élősövény létesítését, ha a méhészet az úttól 10 méter távolságon túl van. A levélben panaszolt méhcsaládok 30—40 méter távolságban vannak a bejelentők lakóhelyétől, tehát a távolság többszörösen nagyobb, mint amit a rendelet is előír. így az sem indokolt, hogy a méh tartót kötelezni kellene védő deszkafal megépítésére.” ÜJSAGKÉZBESÍTÉS — SOK PANASSZAL Mind gyakoribbá válnak a kézbesítési panaszok. Előfizetőink hol megkésve, hol egyáltalán nem kapják meg az újságot. A posta sok helyen nem tudja pontosan és naponta kézbesíteni megyei lapunkat. Legutóbb Jónay József császárszállási tanácstag panaszolta el szerkesztőségünkben, hogy 3 hete nem kapják rendszeresen a Kelel- Magyarországot. Amikor ezt szóvá tették a kézbesítőnek, azt a meglepő választ adta: mondják le az újság előfizetését, mert csak másodnaponként hajlandó kézbesíteni. A butykai posta kézbesítőjének kijelentése még a többi panasz között is egyedülálló. Ezért hozzuk nyilvánosságra lapunkban. Arra kérjük a Debreceni Postaigazgatóságot, indítson vizsgálatot e panasz ügyében. Farkas Pál KENYÉRÜGYBEN Nem az első eset, hogy a laphoz fordulok — az egész község nevében — kenyérügyben. Aranyosapáti kenyérellátása huzamosabb ideje rossz. Hol nincs elég kenyér, hol sokat rendelnek, s ami megmarad, „azt is el kell adni” jelszóval, több napos állapotban is megetetik velünk. Gyakran pedig egyszerűen ehetetlen. Minden lehetséges fórumot megjártam panaszommal írásban, és személyesen. Eddig eredmény nélkül. Az ütemben sem biztattak. Rossz a liszt, stb... — mondják, így nem is várható javulás. Szövetkezetünk is hibás : miért nem szállíttat kenyeret Kisvárdáról, ahol elis-1 mértén jó kenyeret sütnek? A jó kenyér kétnapos korában is élvezhető, de amit mi kapunk, az frissen is ehetetlen — teszi szóvá Benkő Zsig- rriond tanári Aranyosapátiból. ÉLETVESZÉLYES GÖDÖR Két hónapja már, a nagy esőzések idején egy hozzávetőleg másfél köbméteres kráter keletkezett a Virág utca elején. Mint tanácstagnak, kötelességem volt bejelenteni ezt az építési és közlekedési osztálynak, azonkívül is, hogy választóim többször megkértek erre. Sajnos, többször kellett kérniük, mert én is többször jártam már az osztályon. Két hónapja ígérik, hogy intézkednek. Egyik éjszaka beleszakadt egy teherautó. Szerencsére más baj nem történt ezúttal, minthogy a gépkocsi- vezető fél éjjel ott kínlódott, berregtette a motort, hogy ki tudjon evickélni a mély gödörből. Egyetlen fuvar földdel feltölthetnék a kátyút, ne várják meg, míg súlyosabb baleset történik — kéri a nyíregyházi 32. körzet tanácstagja. Premier a bányában Nagy teljesítményű marótárcsás jövesztőgép termelési premierjét tartották a Mecseki Szénbányák legnagyobb üzemében, a komlói Kossuth-bánya mélyén. A lengyel gyártmányú berendezéstől azt várják, hogy naponta ezer tonna szenet termeljen. Az értékes géppel Nagy Dezső, a Szocialista munka hőse címmel kitüntetett vájár vezetésével működő aranykoszorús szocialista brigád dolgozik. Az első két hét a tapasztalatszerzés időszaka lesz, de a hónap második felétől már üzemszerűen termelnek. A rendkívül nehéz geológiai viszonyok miatt többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült a közvetlen széntermelő munkát tartósan gépesíteni, megfelelő technológiát kialakítani. Az új műszaki elgondoláson alapuló fejtési mód most sikert ígér. (Dunántúli Napló) Méhek — a krokodil gyomrában Különleges kaptárban — egy fakrokodil gyomrában — őrzi méheit Lenhardt György, a Beremendi Cementgyár dolgozója. A hatalmas faállat három nemzedék műve: a nagyapja kezdte faragni még a XIX. században, majd az édesapja folytatta és végül ő fejezte be a munkát. A csaknem három méter hosszú krokodil gőzölt bükkfából készült. Több ezer pikkely borítja a sötétzöldre festett testét, a szájában levő hegyes fogakat marhacsontból készítették, élethű üvegszemeit Angliából hozatták. Üreges belsejében húsz kis keret sorakozik, ide gyűjtik mézüket a méhek, amelyek az állat szájnyílásán közlekednek ki és be. A krokodil hátát fel lehet nyitni, mint egy ládatetőt és ezen keresztül kezelhetik a mézkereteket. (Veszprém megyei Napló) Osztrák tüzet oltanak A háromnapos alsó-ausztriai tartományi tűzoltóversenyen megyénk egyik kiváló önkéntes tűzoltócsapata is „vendégszerepei”. A váli önkéntes tűzoltók testületé tiszteletre méltó múltra tekinthet vissza. Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt alakult, s a község értékeinek tűzkártól való őrzését e közel egy évszázad alatt mindig becsülettel ellátta. A dunántúli tűzoltóversenyen szereztek első helyezést. Ezért delegálta az országos tűzrendészet! parancsnokság a váli testület csapatát az ausztriai versenyre. A tíztagú versenyzöraj tagjai — termelőszövetkezeti tagok és bejáró munkások — a mindennapi munka mellett minden szabad idejüket a tűzoltás tudományának még alaposabb elsajátítására szentelték. (Fejér megyei Hírlap) Sok a víz a Bükkben Két évtizede nem hullott annyi csapadék a Bükk hegységben, mint idén júniusban. A meg-megújuló esőzések nyomán valósággal új „vízrajzi térképet” készítenek a hegységről a hidrológusok. A szakemberek megállapítása szerint a mészkősziklában kialakult föld alatti járatok szinte kivétel nélkül feltöltődtek vízzel. A Jávorkút melletti úgynevezett vizesbarlangban például valóságos zuhatag keletkezett az összegyűlt csapadékvíztől. A barlangkutatók élénk figyelemmel kísérik a víz útját — ugyanis így újabb adatokat kapnak a Bükk föld alatti világáról, részleteiben már feltárt, de összefüggéseiben még nem ismert karsztvízjáratokról. (Déli Hírlap) A csimpánz véleményt mond A veszprémi állatkertben a látogatók papírzacskót adtak át Böbének. A közkedvelt csimpánzmajom azonnal bontogatni kezdte a csomagolt cukorka «- üres papírjait. Harsány nevetés kíséretében sértődötten „visszavonult” lakosztályába. Néhány pillanat múlva előjött, célzott és pontosan szembefröcskölte kedves látogatóit, így közölte velük véleményét. Szerencsére akadt még egy zacskó, amiben cukorka is volt. Odaadták Böbének, és miután a csimpánz meggyőződött, hogy ezúttal nem csapták be — kiengesztelőd- ve nyújtotta békejobbját. (Veszprém megyei Napló) Égő teherautó A Leninvárosi Vegyikombínát FG 15-39-es rendszámú pótkocsis tehergépkocsija több mázsa festéket és hígítót szállított a fővá- rosba. A 3-as számú főútvonal 89-es kilométerkövénél, a vécsi elágazó közelében azonban de- fektet kapott a pótkocsi jobb első kereke. Amikor a gépkocsivezető fékezett, a kocsi felborult, s kigyulladt a rakomány. A lángok olyan erővel terjedtek és pusztítottak, hogy lehetetlen volt szétkapcsolni a pótkocsit a tehergépkocsitól, így a teherautó rakományára is hamarosan átterjedt a tűz. Mintegy 50 négyzetméternyi területen az útburkoló bitumen is égett, a lángok 80 mázsa festéket és hígítót pusztítottak el. A kár — az előzetes becslések szerint — eléri a 300 ezer forintot. A vizsgálat folyamatban van. (Heves megyei Népújság) Néhány hét múlva lesz egy éve, hogy a Színház utca 14. számú ház lakóinak panaszával szerkesztőségünk megkereste az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat vezetőségét. Válaszuk — bár nem elégítette ki a lakókat — bizonyos mértékig megnyugtatta őket, mert ha nem is teljesen, de legalább részben elvégzik az általuk kért és a vállalat válasza szerint is jogos munkákat. Az történt ugyanis, hogy a Színház utca 14. szám alatt lakó kilenc család — lakásukban korábban végzett szerelési munkák miat. — a lépcsőház fes lését, a vaskapu mázolását és a cseréptető beázásának megszüntetését kérte a vállalattól. A vállalat jogos nak ítélte meg a kérést és tavaly májusban kiadtak egy munkalapot a festésre és má zolásra. A festéket kiszállították helyszínre és lerakták a pír cébe. Reggelenként megjelentek a dolgozók is, aztán el mentek, délután — mire lejárt a munkaidejük — ismét visz szamentek a Színház utcára Közben a kiszállított festék egyre fogyott. A lakók jelentették a vállalatnak. A válasz előbb egy lakás lebontását PANASZ NYOMÁN * i Az ígéret maradt kell elvégezni, utána következik a festés. A napról napra togyó festéket mindenesetre elszállították a pincéből. A hosszú huzavona után t lakók panaszt tettek szerkesztőségünkben. Megnéztük a lakást és ezután levélben kerestük meg az ingatlankezelő vállalat illetékeseit. Megismételtük azokat a panaszokat, melyeket a lakók már jó né hányszor elmondtak előttünk i vállalatnak. Időben meg is kaptuk a választ és értesítettük róla a lakókat. „A házkezelőség kiszállította a festéket, de megállapította, hogy a lakók kérése nem jogos, mert csak a szerelési munkák által okozott sérüléseket köteles lefesteni.” Ezenkívül jogosnak találta a vállalat a csiréptetőbeázás- ra, kéményépítésre és kapu- festésre vonatkozó panaszokai s és — ahogy nekünk is megírták — még a tél beállta ;lőtt elvégezték. A lépcsőház kifestését azonban nem. Még azt a' részét sem, melyet Így írtak: „köteles lefesteni”. Az eltelt csaknem egy év alatt a lakók legalább hússzor keresték meg az ingatlankezelőt, de semmilyen intézkedés nem történt, ezért fordultak hozzánk — egy év után ugyanazzal a problémával — a Színház utca 14. lakói. Részben. Mert a másik ok: az a goromba hang, mellyel a vállalatnál elutasították őket. Ismét megkerestük a vállalat igazgatóját, akitől az alábbi tájékoztatást kaptuk: „Sajnos, sok a rossz állapotban lévő lépcsőház és kevés a karbantartásukra fordítható összeg. A tavalyi festék ügyében intézkedtünk; fegyelmivel és kártérítési határozatta! vontuk felelősségre a mulasztókat, illetve, akiknek közü' volt a festék eltulajdonításához.” Elmondta még az igazgató hogy a gázbevezetésekkor megrongálódott falak helyre- állítása kimerítette a keretet, de a féléves mérleg elkészítése után tisztázódik, milyen összeg áll rendelkezésre a felújításokhoz. Ha lesz rá pénz, akkor nemcsak a vállalat festői, hanem ideiglenesen más vállalattól kölcsönkért festők segítségével gyorsítják meg a helyreállítási és felújítási munkákat. Ezzel újabb ígéretet kaptak a Színház utca 14. lakói. Talán — bár a tavalyi ígéret miatt joggal kétségbe vonhatjuk — még a nyáron, vagy az ősszel megoldódik a problémájuk. De azért valamit jó lenne tisztázni: amikor kiszállította a vállalat a festéket, nyilván valaki jogosnak ítélte meg a lakók kérését. Amikor elszállították, akkor az ellenkezőjét határozták. Amikor nekünk válaszoltak, ismét elismerték a festés jogosságát. Amikor — az ígéret ellenére nem festettek és elküldték a panaszost — akkor újra csak elutasították őket. És most? Talán, ha kétszer egymás után ugyanazt a döntést hozták volna, rég megoldhatták volna a lakók problémáját. Arra pedig igazán semmi szükség nem volt, hogy ígéretükkel félrevezessenek bennünket, mi pedig — bízva az ígéretben — ugyanezt tegyük a lakókkal. Balogh József HAZAI KILÁTÓ
