Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
9. oldal KELET-MAGYARORSZAö 1970. július 14. Elhunyt Kiss Árpád Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Kiss Árpád elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány tagja, országgyűlési képviselő, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke, Kossuth- dí.ias, folyó hó 11-én, tragikus autóbaleset következtében, váratlanul elhunyt. Kiss Árpád elvtárs temetése 17-én, pénteken délután fél 3 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi 'anteonjában. Elhunyt elvtársunk családtagját, munkatársai, elvtársai és barátai délután 2 órától róhatják le kegyeletüket a mausoleum előtti ravatalnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MINISZTERTANÁCS AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG Kiss Árpád elvtárs 1918, augusztus 28-án, Cinkotán született munkáscsaládból. 1936-ban jeles eredménnyel elvégezte a villamosipari szakiskolát, majd két évig ugyanezen intézet felső tagozatának növendéke volt. Tanulmányainak befejezése után, 1938-tól a Ganz Villamossági Gyár konstruktőreként tevékenykedett. 1940- ben bevonult katonának, majd megbetegedése miatt egy év múlva leszerelték, s visszakerült régi munkahelyére, a Ganz-gyárba, ahol 1930-ig dolgozott. 1943 januárjától a szociáldemokrata párt tagja volt, annak mérnökcsoportjában, illetve sashalmi szervezetében tevékenykedett. 1944. augusztusában munkaszolgálatra hívták be, innen pár hónap múlva megszökött, visszatért Budapestre, hamis papírokkal búj- kált, majd 1945. első napjaitól — mint a község egyik vezetője — részt vett Sashalom helyreállításában. A felszabadulás utáni években is igen sokoldalúan tevékenykedett Kiss Árpád elvtárs; változatlan energiával vett résatra munkásmozgalomban, s eredményesen látta el feladatát a rábízott különböző szakmai posztokon. 1945. áprilisától a Ganz Vagon-, majd a Ganz Villamossági Gyár osztályvezetője volt, s ebben a beosztásban 1950. márciusáig tevékenykedett. 1948-ig a Ganz Villamossági Gyár szociáldemokrata pártszervezetének vezetőségében működött, 1948- ban az MDP tagja lett. 1950. március 21-én kinevezték a Nehézipari Minisztérium műszaki főosztályának vezetőjévé, majd négy éven át a könnyűipari tárca vezetőjének tisztét töltötte be. 1954-ben az MDP kongresszusán a Központi Vezetőség tagjává választották, és ugyancsak tagja lett az országgyűlésnek is. Eredményes szakmai tevékenységéért 1954-ben a Kossuth-dij ezüst fokozatával tüntették ki. 1954. októberében vegyipari miniszter, 1956. augusztus 1-én a Műszaki Fejlesztési Tanács elnöke lett. Ugyanennek az évnek a végén megbízták az Országos Tervhivatal vezetésével. 1961 szeptemberében felmentették itteni elnöki tisztsége alól és miniszteri rangban kinevezték az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökévé. 1964. szeptemberétől a kormány az Állami-díj és a Kossuth-díj bizottságának elnökhelyettesévé nevezte ki; 1967. december 5-én az Országos Atomenergia Bizottság elnöke lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. és IX. kongresszusán ismételten a Központi Bizottság tagjává választották. • iKiss i Árpád- elvtárs kiemelkedő szakmai tudását, áldozatos munkáját, a nép ügye iránt tanúsított odaadó hűségét népköztársaságunk számos magas kitüntetéssel ismerte el: 1953-ban és 1965- ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1967-ben a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki. Elhunyt Bikádé Aladár Máté György: Fejezetek Indokína múltjából I. Az ázsiai „Nagy Armada“ pusztulása Pekingben, a t inai fővárosban, az egykori császár lakhelyének, a téli palotának kapuján belül, ma is meglepi a látogatót az elmondhatatlan fényűzés. A legmegra- gadóbb azonban az a keskeny út, amelyen a bejárattól a trónusig lehet eljutni. Talán egy kilométer hosszú Ez a hosszú út 'csupa egyforma kőlappal van kirakva. Mindegyik akkora, mint egy egy közepes nagyságú íróasztal lapja. Ha valaki kéréssel akart a császár elé járulni, térden kellett megtennie ezt az utat és minden követ fejével kellett érintenie. Ha a császár közelébe került ember feje nem dagadt meg, ha nem volt véres, nem is engedték oda. Családi ügy, vallási dogma alól való mentesítés, panasz a szomszédra, a helyi kisis- tenre, — ki tudja már, mi mindennel jöttek el Pekingbe a távoli Tajvanról. Jünanból, Vietnamból, Laoszból vagy Kambodzsából. Ha kegyet kaptak, boldogan tértek meg távoli vályogházukba fél év, egy esztendő múltán. De ha a császár megharagudott, egy lábmozdulattal dárdákkal bélelt verembe taszította a vakmerőt. A palotában régen nem lakik a császár, m*yeum lett (amely az úgynevezett nagy kulturális forradalom óta zárva van). A sár- és bambuszviskók azonban állnak még minden olyan' területen, amely valaha a Kínai Birodalomhoz tartozott. Kína nagy hatalma és lenyűgöző kultúrája nemcsak ártott ebeken a területeken, de sok szempontból hasznukra élő; népek*n^.-^tqDbi között azzal, hogy utazó --kedvű kínaiak bejárták az egész birodalmat, többek között a „déli tartományokat”, Vietnamot, Kambodzsát, Laoszt is és leírták, mit láttak ott. A régi Kambodzsáról például enélkül jóformán semmit sem tudnánk. A e első, hitelt érdemlő feljegyzés időszámításunk után 245-ből származik. Akkor járt ott két bátor kínai felfedező, Kang Thai és Csu Jing. Elbeszélésük nyomán ismerünk valamit az ősi khmer főváros pezsgő életéről. A nagy kiterjedésű település egyetlen emeletes épülete a királyi lak volt. De nemcsak ezt a palotát, a kis házakat is művészi faragványolckal díszítették. Az ipar és a kereskedelem egyaránt viráguott. A nemesfémesek a bámészkodók szeme láttára készítettek aranygyűrűt, karperecét, ezüst edényt. A gazdagok azonnal megvették a legszebbeket, a szegények meg csak áhítoztak rájuk. Erről az időről alig maradi tárgvl 'érttték, Az a napló azonban, amelyet Csen Tha K'tíhn,'íKíttá‘ XIII. szánadi kambodzsai követe vezetett, már könnyen ellenőrizhető, hála az észak-kambodzsai őserdőnek, amely híven meg őrizte a mi korunknak Angkor Vat, Bajon és Angkor Tom bámulatos templomvárosait. A modern tudomány is megállapíthatja, milyen virágzást ért el ez a birodalom a nagy khmer istenkirályok négy évszázados uralma alatt, időszámításunk után a IX—XIII. száuad közötti időszakban. A nagy khmer királyok, a Jajavarmanok és Surjavara- mok ebben az időszakban fényükkel és hatalmukkal való-* ban elhomályosítottak embert és istent egyaránt. Bajon nagy szentélyét például VII. Jajavarman négy, egyenként 20 méter magas, óriási arcképe díszíti, amely a négy világtáj felé néz. Ez a király maga Buddha. Befolyása, legalábbis a szobrok vallomása szerint, az egész Kambodzsában ismert világra kiterjedt. A kíriai követ leírta Crindavarman király 1296- ban lefolyt hadjáratát is. Az istenkirály fehér elefánthátról irányította százezres hadseregének mozdulatait. Hercegei is színarany koronát viseltek a háborúban, kardjuk markolatát óriási gyöngyök díszítették. Az Angkor Varban sértetlenül fennmaradt korabeli domborművek pontosan igazolják ezt a leírást. De Crindavarman hadjárata volt az utolsó, amely sikeres volt. Utóbb, a minden oldalról Kambodzsára EÚduló ellenség megközelítette Ang- kort és az isten-császár elrendelte a város kiürítését. Az őserdő néhány évtized alatt elfoglalta a néptelen utcákat, behatolt a kastélyokba és Angkor évszázadokra eltűnt az emberek szeme elől... Vietnam az időszámításunkat közvetlenül megelcrő évszázadban független ország volt. Kína azonban leigázta és beolvasztotta déli tartományaiba. Eleinte Nam Viet néven szerepelt Kína meghódított területeinek sorában. A hatalmas Hanh-császárok azonban végképp eltaposták függetlenségének maradványait. A századok folyamán Vietnamban számtalan [áradás tört ki a kínai császárok uralma ellen. Vietnam egy része időnként felszabadult a hódítók uralma alól, de akkor új támadók igyekeztek rátenni kezüket. A XII—XIII. században például mongol portyázók vetettek szemet Vietnamra. A támadók a Vo* rös-folyó és a tenger mentén haladtak előre. A vietnámi védők azonban vastag, kihegyezett törzseket vertek a folyó és a tengeröböl medrébe, A mongol flotta a dagállyal érkenett. és könnyedén át is kelt a csapda fölött. Elérkezett az apály ideje és a büszke mongol hajóhad, Ázsia „Nagy Ármádiája” belefutott az ébenfa csapdába. A cölöpök felnyársalták a hajókat, valamennyi a habokba veszett... Laosz ősi történetéről még kevesebbet tudunk, mint a másik két „indokínai” országéról. A vad hegyek, erdőségek közé ékelt települések között sok olyan akad, amely mindmáig nem látott idegent és még az ősközösség idejét éli, 6—8 ezer évvel elmaradva Európa és a KcEel-Kelet társadalmi fejlődése mögött. E tájon a buddhizmus ortodox, szigorúan merev törvényei uralkodnak. A királyi hercegek se gazdagok. A régmúlt emlékei is sokkal szerényebbek, mint Kambodzsában és Vietnamban. Időgépünkön évezredeket jártunk be percek alatt, de még mindig csak a XIII. századnál tartunk. Kétszáz esztendő választ el attól az időponttól, amelyben Kolumbus Kristóf, Amerika felfedecoje megszületett. Ki gondolt volna akkor arra, hogy egyszer majd amerikaiak lépnek fel olyan igénnyel, hogy „kultúrát” vigyenek arra a területre, amely hasonlíthatatlanul kulturáltabb volt Amerikánál és sok szempontból civilizáltabb ma is. Következik: 2. Hármas keresztelő és búcsú. Mély megilletődéssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Hi- kádé Aladár elvtárs, pártunk alapító tagja, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa elhunyt. Hikádé Aladár elvtárs temetése július 17-én, pénteken fél 12 órakor lesz a Mező Imre úti Temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk családtagjai, elvtársai, tisztelői és harcostársai 11 órától róhatják le kegyeletüket a temető fedett díszravatalozójában. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MAGYAR PARTIZÁN SZÖVETSÉG VAS“. FÉM- ÉS VILLAMOSENERGIA-IPARI Hikádé Aladár elvtárs J888-ban, Budapesten, munkáscsalád gyermekeként született. Műszer észtanonc, majd műszerészsegéd lett. Mint ifjúmunkás, tagja lett a vasasszakszervezetnek. Részt vett a háborúellenes felvilágosító munkában, emiati 1915-ben le is tartóztatták. 1916-tól a Lipták Lö- veggyár (kispesti hadiüzem) bizalmijaként, majd főbizalmijaként dolgozott. 1918, novemberében egyik alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, s a kispesti pártszervezet vezetőségi tagjaként tevékenykedett. A Tanácsköztársaság idején különböző magas funkciókat töltött be. egyebek között a forradalmi törvény szék politikai fővádlója majd később a forradalmi 'törvényszék elnöke lett. A proletárdiktatúra leverése után Korvin Ottó és László SZAKSZERVEZETE Jenő elvtársakkal részt vett az illegális mozgalomban; elfogták és 8 évi börtönre ítélték. 1922-ben csere útján a Szovjetunióba, került, ahol 1931-ig az SZKP Központi Bizottsága apparátusában .politikai munkatársként dolgozott. 1934—1938-ig a kormányzó tanács mellett működd Személyi Nyugdíjügyek Hivatalának helyettes vezetője volt, amikoris koholt vádak alapján letartóztatták, majd 1954-ben rehabilitálták. 1955-ben tért haza Magyarországra. s itthon is — amíg egészségi állapota lehetővé tette — tevékeny pártn ikásk'rt dolgozott. A magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban való több évtizedes résztvétel'éért, mint a párt alapító tagját — a párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából — a Munka, vörös zászló érdemrendjével tüntették ki. Ősz Ferenc: (13.) Csak aztán kezdték keresni a sikoltozó nőt. Ott találták meg a vagonsor mögött, a töltésen, összetépett ruhában, vérző orral, hisztériásán zokogva. — Mi történt? — A szatír... Megtámadott... — Ne féljen. Elfogtuk. Ott viszik be az államásfőnök irodájába. A nőt is odakísérték. — Ez nem az az ember... — mondta és elájult. Gyenge viga.-i: volt Farkas őrnagynak, hogy az előző este az állomáson a szatír helyett elfogtak egy vonatfosztogató bandát. Az elkapott tolvaj ugyanis megijedt, hogy őt nézik szatírnak, ezért mintegy mentségére mondta el, hogy ő csak műszereket lopott két társával. A hajsza résztvevői közül sokan emlél t :ek arra a fiatalemberre, aki velük szemben jött, majd beállt közéjük. Azt azonban senki sem tudta, hogy mikor tűnt el Egybehangzóan azt állították, hogy egyetemistának látszott. Abban is megegyeztek a leírások, hogy sportoló külseje volt. De ennél többet senki sem tudott mondani. Még azon a délelöttön bejött Zakariás Ildikó. Kovács hadnagyot kereste: — Be kell vallanom vala mit... Emlékszik, én visszavontam a feljelentést, meri féltem, hogy az a német fiú otthagy. — És most. — Én hagytam ott. Ez sem jobb, mint a másik, legfeljebb más esEközökkel dolgozik — mondta keserűen a lány. — Nos, én akkor nem mondtam el valamit, mert nagyon féltem az ügyben részt venni. Én ezt a fickót már láttam. Határozottan emlékszem rá, hogy nem akkor találkoztam vele először. Úgy érzem, hogy az egyetem Környékén találkoztam vele. — Ha újra látná, megismerné? — Biztosan .. — Holnaptól az egyetemre fog járni — mólt közbe Farkas. — Majd este Zsoldoséknál megbeszéljük. — És a gyárban mi lesz? — Ne aggódjon. Ideiglenesen nekünk dolgozik... Amikor a lány elment, Farkas kicsit elégedetten állapította meg: — Szorul a hurok. — Hála istennek — csúszott ki Kovács száján. — Elnézést, anyámtól rám ragad, — Semmi baj. Eddig nekünk úgysem sok közünk volt hozzá. Úgy látszik a véletlen nekünk dolgozik. Ha idealista lennék, ezt a véletlent neveEném istennek. Délben Kerekes Gergely bácsi jelentkezett: — Gyerekek — lépett be köszönés nélkül — a népfront a kezébe Vette az ügyet. Tegnap este rendkívüli bizottsági ülést hívtunk össze. Hoztunk egy határozatot. — Halljuk! — mondta Farkas. — Kihirdetjük a rendkívüli állapotot. Este hét után női személy nem léphet csak férfi kíséretében az utcára. — Ez aztán túlzás — mondta Kovács. — Várd ki a végét. Továbbiakban a népírontaktívák őrséget vállalnak a kiserdőben. Negyven nyugdíjast scerveztünk be eddig, de még fognak jelentkezni. — Nézd, Gergely bácsi! — szólalt meg Farkas. — Túl sokan leszünk. Segítenek a munkásőrök, az egyetemisták is szerveztek egy brigádot... Kerekes szeme felcsillant: — Csodálatos! Látod fiam, mire képes a mi városunk?! Ez az összefogás, ez a kollektív SEellem! Országos hírű akció lesz. A múzeumbarátok köre úgyis bedöglött... — Ti ne tegyetek semmit. A kijárási tilalom elrendelése nem a népfront, hanem a Belügyminisztérium hatásköre, és semmi szükség nincs rá. — Hogyhogy ne tegyünk semmit? Pont minket akartok kihagyni ? — Gondolod, hogy a szatír- üldözés a nó/íront profilja? — Egy ilyen társadalmi akciót csak mi szervezhetünk. — Rendben van. Ti szervezitek. Este vegyél részt aE eligazításon. De csak te egyedül — mondta béleegyezően Farkas. — Az elnökségben — tette hozzá Kovács. — De , addig nem teszel semmit. És hallgatsz. Hivatali titok. — Értelek, fiam. Rám számíthattok. Ott leszek — húzta ki magát ae öreg és e pillanatban talán negyvennyolcas tábornoknak érezte magát. Emelt fejjel döngölt ki a szobából. (Folytatjuk) Magával ragadó táncosnő ábrázolás az Angkor—Tom-i királyi palota falán.
