Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-14 / 163. szám

9. oldal KELET-MAGYARORSZAö 1970. július 14. Elhunyt Kiss Árpád Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Kiss Árpád elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány tagja, országgyűlési képviselő, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke, Kossuth- dí.ias, folyó hó 11-én, tragikus autóbaleset következtében, váratlanul elhunyt. Kiss Árpád elvtárs temetése 17-én, pénteken délután fél 3 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgal­mi 'anteonjában. Elhunyt elvtársunk családtagját, munkatársai, elvtársai és barátai délután 2 órától róhatják le kegyeletüket a mau­soleum előtti ravatalnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MINISZTERTANÁCS AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI FEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG Kiss Árpád elvtárs 1918, augusztus 28-án, Cinkotán született munkáscsaládból. 1936-ban jeles eredménnyel elvégezte a villamosipari szakiskolát, majd két évig ugyanezen intézet felső ta­gozatának növendéke volt. Tanulmányainak befejezé­se után, 1938-tól a Ganz Vil­lamossági Gyár konstruktő­reként tevékenykedett. 1940- ben bevonult katonának, majd megbetegedése miatt egy év múlva leszerelték, s visszakerült régi munkahe­lyére, a Ganz-gyárba, ahol 1930-ig dolgozott. 1943 ja­nuárjától a szociáldemokrata párt tagja volt, annak mér­nökcsoportjában, illetve sas­halmi szervezetében tevé­kenykedett. 1944. augusztusá­ban munkaszolgálatra hívták be, innen pár hónap múlva megszökött, visszatért Buda­pestre, hamis papírokkal búj- kált, majd 1945. első napjai­tól — mint a község egyik vezetője — részt vett Sasha­lom helyreállításában. A felszabadulás utáni évek­ben is igen sokoldalúan te­vékenykedett Kiss Árpád elvtárs; változatlan energiá­val vett résatra munkásmoz­galomban, s eredményesen látta el feladatát a rábízott különböző szakmai poszto­kon. 1945. áprilisától a Ganz Vagon-, majd a Ganz Villa­mossági Gyár osztályvezető­je volt, s ebben a beosztásban 1950. márciusáig tevékeny­kedett. 1948-ig a Ganz Villa­mossági Gyár szociáldemok­rata pártszervezetének veze­tőségében működött, 1948- ban az MDP tagja lett. 1950. március 21-én kine­vezték a Nehézipari Minisz­térium műszaki főosztályá­nak vezetőjévé, majd négy éven át a könnyűipari tárca vezetőjének tisztét töltötte be. 1954-ben az MDP kong­resszusán a Központi Veze­tőség tagjává választották, és ugyancsak tagja lett az országgyűlésnek is. Eredmé­nyes szakmai tevékenysé­géért 1954-ben a Kossuth-dij ezüst fokozatával tüntették ki. 1954. októberében vegy­ipari miniszter, 1956. augusz­tus 1-én a Műszaki Fejlesz­tési Tanács elnöke lett. Ugyanennek az évnek a vé­gén megbízták az Országos Tervhivatal vezetésével. 1961 szeptemberében felmentet­ték itteni elnöki tisztsége alól és miniszteri rangban kinevezték az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnökévé. 1964. szeptemberétől a kor­mány az Állami-díj és a Kossuth-díj bizottságának elnökhelyettesévé nevezte ki; 1967. december 5-én az Or­szágos Atomenergia Bizott­ság elnöke lett. A Magyar Szocialista Mun­káspárt VIII. és IX. kong­resszusán ismételten a Köz­ponti Bizottság tagjává vá­lasztották. • iKiss i Árpád- elvtárs ki­emelkedő szakmai tudását, áldozatos munkáját, a nép ügye iránt tanúsított odaadó hűségét népköztársaságunk számos magas kitüntetéssel ismerte el: 1953-ban és 1965- ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1967-ben a Szocialista Hazáért Ér­demrenddel tüntették ki. Elhunyt Bikádé Aladár Máté György: Fejezetek Indokína múltjából I. Az ázsiai „Nagy Armada“ pusztulása Pekingben, a t inai főváros­ban, az egykori császár lak­helyének, a téli palotának kapuján belül, ma is megle­pi a látogatót az elmondha­tatlan fényűzés. A legmegra- gadóbb azonban az a keskeny út, amelyen a bejárattól a trónusig lehet eljutni. Talán egy kilométer hosszú Ez a hosszú út 'csupa egy­forma kőlappal van kirakva. Mindegyik akkora, mint egy egy közepes nagyságú író­asztal lapja. Ha valaki ké­réssel akart a császár elé já­rulni, térden kellett megten­nie ezt az utat és minden követ fejével kellett érinte­nie. Ha a császár közelébe került ember feje nem da­gadt meg, ha nem volt vé­res, nem is engedték oda. Családi ügy, vallási dogma alól való mentesítés, panasz a szomszédra, a helyi kisis- tenre, — ki tudja már, mi mindennel jöttek el Pekingbe a távoli Tajvanról. Jünanból, Vietnamból, Laoszból vagy Kambodzsából. Ha kegyet kaptak, boldogan tértek meg távoli vályogházukba fél év, egy esztendő múltán. De ha a császár megharagudott, egy lábmozdulattal dárdákkal bé­lelt verembe taszította a vak­merőt. A palotában régen nem lakik a császár, m*yeum lett (amely az úgynevezett nagy kulturális forradalom óta zárva van). A sár- és bambuszviskók azonban áll­nak még minden olyan' terü­leten, amely valaha a Kínai Birodalomhoz tartozott. Kína nagy hatalma és le­nyűgöző kultúrája nemcsak ártott ebeken a területeken, de sok szempontból hasznuk­ra élő; népek*­n^.-^tqDbi között azzal, hogy utazó --kedvű kínaiak bejárták az egész birodalmat, többek között a „déli tarto­mányokat”, Vietnamot, Kam­bodzsát, Laoszt is és leírták, mit láttak ott. A régi Kam­bodzsáról például enélkül jó­formán semmit sem tudnánk. A e első, hitelt érdemlő fel­jegyzés időszámításunk után 245-ből származik. Akkor járt ott két bátor kínai felfedező, Kang Thai és Csu Jing. Elbe­szélésük nyomán ismerünk valamit az ősi khmer fővá­ros pezsgő életéről. A nagy kiterjedésű település egyetlen emeletes épülete a királyi lak volt. De nemcsak ezt a palotát, a kis házakat is mű­vészi faragványolckal díszí­tették. Az ipar és a kereske­delem egyaránt viráguott. A nemesfémesek a bámészko­dók szeme láttára készítettek aranygyűrűt, karperecét, ezüst edényt. A gazdagok azonnal megvették a legszeb­beket, a szegények meg csak áhítoztak rájuk. Erről az időről alig maradi tárgvl 'érttték, Az a napló azonban, amelyet Csen Tha K'tíhn,'íKíttá‘ XIII. szánadi kambodzsai követe vezetett, már könnyen ellenőrizhető, hála az észak-kambodzsai ős­erdőnek, amely híven meg őrizte a mi korunknak Ang­kor Vat, Bajon és Angkor Tom bámulatos templomvá­rosait. A modern tudomány is megállapíthatja, milyen virágzást ért el ez a biroda­lom a nagy khmer isten­királyok négy évszázados uralma alatt, időszámításunk után a IX—XIII. száuad kö­zötti időszakban. A nagy khmer királyok, a Jajavarmanok és Surjavara- mok ebben az időszakban fé­nyükkel és hatalmukkal való-* ban elhomályosítottak embert és istent egyaránt. Bajon nagy szentélyét például VII. Jajavarman négy, egyenként 20 méter magas, óriási arc­képe díszíti, amely a négy vi­lágtáj felé néz. Ez a király maga Buddha. Befolyása, legalábbis a szobrok vallo­mása szerint, az egész Kam­bodzsában ismert világra ki­terjedt. A kíriai követ leírta Crindavarman király 1296- ban lefolyt hadjáratát is. Az istenkirály fehér elefánthát­ról irányította százezres had­seregének mozdulatait. Her­cegei is színarany koronát vi­seltek a háborúban, kardjuk markolatát óriási gyöngyök díszítették. Az Angkor Var­ban sértetlenül fennmaradt korabeli domborművek pon­tosan igazolják ezt a leírást. De Crindavarman hadjárata volt az utolsó, amely sikeres volt. Utóbb, a minden oldal­ról Kambodzsára EÚduló el­lenség megközelítette Ang- kort és az isten-császár elren­delte a város kiürítését. Az őserdő néhány évtized alatt elfoglalta a néptelen utcákat, behatolt a kastélyokba és Angkor évszázadokra eltűnt az emberek szeme elől... Vietnam az időszámításun­kat közvetlenül megelcrő év­században független ország volt. Kína azonban leigázta és beolvasztotta déli tarto­mányaiba. Eleinte Nam Viet néven szerepelt Kína meghó­dított területeinek sorában. A hatalmas Hanh-császárok azonban végképp eltaposták függetlenségének maradvá­nyait. A századok folyamán Vietnamban számtalan [ára­dás tört ki a kínai császárok uralma ellen. Vietnam egy része időnként felszabadult a hódítók uralma alól, de ak­kor új támadók igyekeztek rátenni kezüket. A XII—XIII. században például mongol portyázók vetettek szemet Vietnamra. A támadók a Vo* rös-folyó és a tenger mentén haladtak előre. A vietnámi védők azonban vastag, kihe­gyezett törzseket vertek a fo­lyó és a tengeröböl medrébe, A mongol flotta a dagállyal érkenett. és könnyedén át is kelt a csapda fölött. Elérke­zett az apály ideje és a büsz­ke mongol hajóhad, Ázsia „Nagy Ármádiája” belefutott az ébenfa csapdába. A cölö­pök felnyársalták a hajókat, valamennyi a habokba ve­szett... Laosz ősi történetéről még kevesebbet tudunk, mint a másik két „indokínai” orszá­géról. A vad hegyek, erdősé­gek közé ékelt települések között sok olyan akad, amely mindmáig nem látott idegent és még az ősközösség idejét éli, 6—8 ezer évvel elmarad­va Európa és a KcEel-Kelet társadalmi fejlődése mögött. E tájon a buddhizmus orto­dox, szigorúan merev törvé­nyei uralkodnak. A királyi hercegek se gazdagok. A rég­múlt emlékei is sokkal szeré­nyebbek, mint Kambodzsá­ban és Vietnamban. Időgépünkön évezredeket jártunk be percek alatt, de még mindig csak a XIII. szá­zadnál tartunk. Kétszáz esz­tendő választ el attól az idő­ponttól, amelyben Kolumbus Kristóf, Amerika felfedecoje megszületett. Ki gondolt vol­na akkor arra, hogy egyszer majd amerikaiak lépnek fel olyan igénnyel, hogy „kultú­rát” vigyenek arra a területre, amely hasonlíthatatlanul kul­turáltabb volt Amerikánál és sok szempontból civilizáltabb ma is. Következik: 2. Hármas ke­resztelő és búcsú. Mély megilletődéssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Hi- kádé Aladár elvtárs, pártunk alapító tagja, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa elhunyt. Hikádé Aladár elvtárs temetése július 17-én, pénte­ken fél 12 órakor lesz a Mező Imre úti Temető mun­kásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk családtagjai, elvtársai, tisztelői és harcostársai 11 órától róhatják le kegyeletüket a teme­tő fedett díszravatalozójában. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MAGYAR PARTIZÁN SZÖVETSÉG VAS“. FÉM- ÉS VILLAMOSENERGIA-IPARI Hikádé Aladár elvtárs J888-ban, Budapesten, mun­káscsalád gyermekeként szü­letett. Műszer észtanonc, majd műszerészsegéd lett. Mint ifjúmunkás, tagja lett a vasasszakszervezetnek. Részt vett a háborúellenes felvilágosító munkában, emiati 1915-ben le is tartóz­tatták. 1916-tól a Lipták Lö- veggyár (kispesti hadiüzem) bizalmijaként, majd főbizal­mijaként dolgozott. 1918, no­vemberében egyik alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, s a kispesti pártszervezet ve­zetőségi tagjaként tevékeny­kedett. A Tanácsköztársaság ide­jén különböző magas funk­ciókat töltött be. egyebek között a forradalmi törvény szék politikai fővádlója majd később a forradalmi 'törvényszék elnöke lett. A proletárdiktatúra leverése után Korvin Ottó és László SZAKSZERVEZETE Jenő elvtársakkal részt vett az illegális mozgalomban; elfogták és 8 évi börtönre ítélték. 1922-ben csere út­ján a Szovjetunióba, került, ahol 1931-ig az SZKP Köz­ponti Bizottsága apparátusá­ban .politikai munkatársként dolgozott. 1934—1938-ig a kormányzó tanács mellett működd Személyi Nyugdíj­ügyek Hivatalának helyettes vezetője volt, amikoris ko­holt vádak alapján letartóz­tatták, majd 1954-ben reha­bilitálták. 1955-ben tért haza Ma­gyarországra. s itthon is — amíg egészségi állapota le­hetővé tette — tevékeny pártn ikásk'rt dolgozott. A magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozga­lomban való több évtizedes résztvétel'éért, mint a párt alapító tagját — a párt meg­alakulásának 50. évfordulója alkalmából — a Munka, vö­rös zászló érdemrendjével tüntették ki. Ősz Ferenc: (13.) Csak aztán kezdték keres­ni a sikoltozó nőt. Ott talál­ták meg a vagonsor mögött, a töltésen, összetépett ruhá­ban, vérző orral, hisztériásán zokogva. — Mi történt? — A szatír... Megtáma­dott... — Ne féljen. Elfogtuk. Ott viszik be az államásfőnök irodájába. A nőt is odakísérték. — Ez nem az az ember... — mondta és elájult. Gyenge viga.-i: volt Farkas őrnagynak, hogy az előző es­te az állomáson a szatír he­lyett elfogtak egy vonatfosz­togató bandát. Az elkapott tolvaj ugyanis megijedt, hogy őt nézik szatírnak, ezért mintegy mentségére mondta el, hogy ő csak műszereket lopott két társával. A hajsza résztvevői közül sokan emlél t :ek arra a fia­talemberre, aki velük szem­ben jött, majd beállt közé­jük. Azt azonban senki sem tudta, hogy mikor tűnt el Egybehangzóan azt állították, hogy egyetemistának látszott. Abban is megegyeztek a le­írások, hogy sportoló külseje volt. De ennél többet senki sem tudott mondani. Még azon a délelöttön be­jött Zakariás Ildikó. Kovács hadnagyot kereste: — Be kell vallanom vala mit... Emlékszik, én vissza­vontam a feljelentést, meri féltem, hogy az a német fiú otthagy. — És most. — Én hagytam ott. Ez sem jobb, mint a másik, legfel­jebb más esEközökkel dolgo­zik — mondta keserűen a lány. — Nos, én akkor nem mondtam el valamit, mert nagyon féltem az ügyben részt venni. Én ezt a fickót már láttam. Határozottan emlékszem rá, hogy nem ak­kor találkoztam vele először. Úgy érzem, hogy az egyetem Környékén találkoztam vele. — Ha újra látná, megis­merné? — Biztosan .. — Holnaptól az egyetemre fog járni — mólt közbe Far­kas. — Majd este Zsoldosék­nál megbeszéljük. — És a gyárban mi lesz? — Ne aggódjon. Ideiglene­sen nekünk dolgozik... Amikor a lány elment, Farkas kicsit elégedetten ál­lapította meg: — Szorul a hurok. — Hála istennek — csú­szott ki Kovács száján. — El­nézést, anyámtól rám ragad, — Semmi baj. Eddig ne­künk úgysem sok közünk volt hozzá. Úgy látszik a vé­letlen nekünk dolgozik. Ha idealista lennék, ezt a vélet­lent neveEném istennek. Délben Kerekes Gergely bácsi jelentkezett: — Gyerekek — lépett be köszönés nélkül — a nép­front a kezébe Vette az ügyet. Tegnap este rendkívü­li bizottsági ülést hívtunk össze. Hoztunk egy határoza­tot. — Halljuk! — mondta Far­kas. — Kihirdetjük a rendkívü­li állapotot. Este hét után női személy nem léphet csak fér­fi kíséretében az utcára. — Ez aztán túlzás — mondta Kovács. — Várd ki a végét. Továb­biakban a népírontaktívák őrséget vállalnak a kiserdő­ben. Negyven nyugdíjast scerveztünk be eddig, de még fognak jelentkezni. — Nézd, Gergely bácsi! — szólalt meg Farkas. — Túl sokan leszünk. Segítenek a munkásőrök, az egyetemis­ták is szerveztek egy brigá­dot... Kerekes szeme felcsillant: — Csodálatos! Látod fiam, mire képes a mi városunk?! Ez az összefogás, ez a kollek­tív SEellem! Országos hírű ak­ció lesz. A múzeumbarátok köre úgyis bedöglött... — Ti ne tegyetek semmit. A kijárási tilalom elrendelése nem a népfront, hanem a Belügyminisztérium hatáskö­re, és semmi szükség nincs rá. — Hogyhogy ne tegyünk semmit? Pont minket akartok kihagyni ? — Gondolod, hogy a szatír- üldözés a nó/íront profilja? — Egy ilyen társadalmi akciót csak mi szervezhe­tünk. — Rendben van. Ti szerve­zitek. Este vegyél részt aE el­igazításon. De csak te egye­dül — mondta béleegyezően Farkas. — Az elnökségben — tette hozzá Kovács. — De , addig nem teszel semmit. És hall­gatsz. Hivatali titok. — Értelek, fiam. Rám szá­míthattok. Ott leszek — húz­ta ki magát ae öreg és e pil­lanatban talán negyvennyol­cas tábornoknak érezte ma­gát. Emelt fejjel döngölt ki a szobából. (Folytatjuk) Magával ragadó táncosnő ábrázolás az Angkor—Tom-i királyi palota falán.

Next

/
Thumbnails
Contents