Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-02 / 153. szám
4. oldal KELET-MAGYARORSZÄO 1970. Július i Korunk mezőgazdasága nurgonyatermesztés másodnövénvkénl A másodnövényként való burgonyatermesztés jelentősege lényegesen mögötte marad a fővetésűnek. Az idei évben az árvíz sújtotta területeken azonban helyi jelentősége nagy lehet. Július elejéig történő ültetés esetén még számottevő termés érhető el, amely nemcsak kiváló biológiai értékű vetőburgonyaként, hanem a viszonylag kevés tövenkénti gumószám miatti nagy átlagsúly következtében étkezési burgonyaként is fontos szerepet tölthet be. Az ilyen burgonya — a kései felszedés miatt — kora tavasszal még nem csiráso- dik, és késő tavasszal is ízletes, nedvdús, friss, betakarításkori étkezési értékű táplálékot szolgáltat. A víz. A másodvetésű burgonya tenyészidejűnek jelentős része a meleg és száraz nyári hónapokra esik (június—augusztus). Ezért a másodvetésű burgonya 1 mázsa termés előállításához több vizet igényel, mint a tavaszi ültetésű. Az idei év csapadékosnak ígérkezik. Az árvízzel elöntött területeken a talajok májusban feltöltődtek. A folyók, patakok magas vízállása miatt is a talajvíz szintje az átlagosnál magasabb. Ilyen körülmények között lényegesen nagyobb területen van ma a víz biztosítva — mint termelési feltétel mint átlagos ev eseten. I A tápanyag. Fontos a megfelelő mennyiségű és összetételű, könnyen felvehető tápanyag is. A növény életműködéséhez ebben az időszakban viszonylag sok tápanyagot igényel. Intenzívebb a lélegzése. Ezért a nyári ültetésű burgonya egységnyi szervesanyag-mennyi- séghez több tápanyagot igényel. A Nyírségben vagy a korai őszi fagyok, vagy a rendkívül hevesen fellépő burgonyavész a lombozatot 3—4 héttel korábban leperzseli, mint az ország délibb részén. A termés érdekében mennél hosszabb tenyészidőt kell biztosítani. Éppen ezért viszonylag korábbi ültetéssel, a tenyészidő alatti gondos ápolással, a burgonyavész elleni rendszeres védekezéssel óvjuk meg a lombozat épségét. * *i. A fajta. Helyes megválasztása igen fontos a másodvetésű burgonya sikeres termesztéséhez. Leghelyesebb, ha a hazai igényeket legjobban kielégítő rózsa típusú fajtát termesztjük. A gülbaba kiváló minősége mellett jó termőképessé- günek is bizonyul. Rövid tenyészidejű, viszont a burgonyavészre rendkívül érzékeny. mentes vetőágy gyors kelést és erőteljesebb kezdeti növekedést biztosít. Ültetés. Ültetésre feltétlenül előhajtatott vetőanyagot használjunk. Ha az előhajtatás feltételeit nem tudjuk biztosítani, akkor korábbi ültetéssel és a viszonylag- sekély ültetéssel (6 cm) biztosítsuk a korai kelést. A sortávolság az adottságok figyelembevételével 80 centiméterig bővíthető. Ebben az esetben a tőtávolság 25— 28 centiméter körüli. Holdanként 24—26 ezres tőszámot állítsunk be. Legmegfelelőbbek a 60—70 grammos gumók. A másodvetésű burgonya ápolása lényegében azonos a fővetésű burgonyáéval. A talaj gyomosodásától függően kapálunk, illetve bimbózás körüli állapotban töltögetünk. Nagy gondot fordítsunk a burgonyabogár elleni védekezésre. Az árvíz sújtotta területeinken a víz teljes pusztítást végzett. Ilyen területeken lényegesen kisebb a valószínűsége a nagyobb mérvű burgo- nyabogár-kártételnek. A másodvetésű burgonyánál nagyobb a valószínűsége a burgonyavész-fertőzésnek. A kórokozó gomba elszaporodását ugyanis a 95—100 százalékos relatív légnedvesség és a 13—20 Celsius-fokos hőmérséklet intenzíven segíti. Másod termesztésbőn, különösen szeptember hónapban már nagy a valószínűsége a 75 százaléknál magasabb relatív légnedvesség tartós kialakulásának. Ezért szükséges a burgonyavész ellen rendszeresen védekezni, különben a kár igen súlyos lehet. Védekezés. Az üzemen belül akkor következik be a fertőzés kialakulásának feltétele, ha 48 órán keresztül a hőmérséklet még éjjel sem süllyed 10 Cel- sius-fok alá. és a levegő relatív páratartalma sem kevesebb 75 százaléknál. Ebben az esetben az első védekezést haladéktalanul végezzük el. A továbbiakban a szükséges védekezést megismételhetjük. Általában a burgonyavész lappangási ideje 3—9 nap közötti. Ennek megfelelően a vegyszeres védekezést viszonylag rövid idő alatt kell elvégezni. Porozószerek helyett inkább permetezőszereket alkalmazzunk. (Zineb 0,4 százalék, Maneb 0,3 százalék, Vitigran 0,5 százalék). Rendkívül fontos a finom, ködszerű permetezés, a levelek fonákjának nedvesítése. A permetezőszerek helyes megválasztása esetén lehetőség van a burgonyabogár és a burgonyavész ellen egy- időben való védekezésre is. (A fenti cikk teljes terjedelemben dr. Hajdú Miklós tollából, a Magyar Mezőgazdaság 24. számában jelent meg, amit lapunkban rövidítve közlünk.) Üj szovjet kombájn: a „Szibirjak" A szovjet mezőgazdaság hatalmas iramú komplex gépesítése során egymás után jelennek meg az új, modern géptípusok. A típusválaszték kialakításakor a tervezőknek gondolniuk kell sir ország rendkívül sokrétű geológiai és klimatikai adottságaira. Ilyen szempontok figyelembevételével alakították ki a „Szibirjak” elnevezésű gabonaarató kombájnt, mely a nedves levegőjű vidékeken kerülhet felhasználásra. A gép, amelynek cséplési sebessége 240 kg gabona percenként, minimális átalakítással más szemes termények betakarítására is alkalmas. A Szovjetunióban mezőgazdasági gépek gyártására évente több mint kétmilliárd rubelt fordítanak. , 150 millió húscsirke Lettországban, nem messze Rigától épül a Szovjetunió legnagyobb baromfitelepe, a „Kekava”. Az új létesítményben évente négymillió, másfél kilónál nehezebb húscsirkét nevelnek majd. Jelenleg a szovjet felszereléssel ellátott telep mintegy kétmillió csirkét szállít évente az üzletekbe. Az ötven külön épületben elhelyezett baromfinevelde mindegyikében húsz—húszezer csirkét fognak nevelni egyidejűleg. Az összes technológiai folyamatot — az etetéstől, itatástól a helyiség világításának szabályozásáig, automatizálták. Az egyik legnehezebb műveletet, a takarítást gépesítették. Minden 500 baromfira jut egy elektromos ülő, amely szükség esetén a plusz 32 fokos hőmérsékletet is jól tartja. A magas fokú automatizálás és gépesítés eredményeképpen egy munkaerő el tudja látni az épületben nevelt húszezer baromfit. Képünkön: a Riga mellett épülő „Kekava” nevű baromfinevelő telep egyik, már működő épülete. A kisvárdai rózsa a burgonyavésszel szemben ellenál- lóbb, azonban hosszabb tenyészidejű. Talaj-előkészítés. A burgonya kényes a talaj térfogat- súlyával szemben. Ezért a talaj-előkészítés mindig ekével történjen, 20—22 cm mélyen. Ezt követően a magágyat tárcsa plusz fogas, plusz hengerrel készítsük elő. Az utolsó talajmunka mindig a hengerezés legyen, egyrészt a meglévő nedvesség tökéletesebb megőrzése, másrészt a tömörebb magágy biztosítása végett. ^ £ jól előkészített, gyomSZ AKKÖNYVTÁRUNK Szabó János - Kovács Imre: A legelőgazdálkodás zsebkönyve A szerzők a legelőgazdálkodás leírásában szakítanak a hagyománnyal. Nem az eddig általános gondolatmenetet követik könyvükben; nem a botanikai, s a termőhelyi ismeretekre helyezik a fő hangsúlyt, hanem a gazdasági eredményekre, a termelés sikerére. Ebből következik új — az eddigitől eltérő — szemléletük, mely kihat az anyag tárgyalási módjára, fölépítésére, szerkezetére is. A tárgyalás során foglalkoznak a legelő trágyázási, ápolási, művelési kérdéseivel, a legelőöntözéssel, a legelőn folyó munka üzemszervezési kérdéseivel, a személyi feltétélekkel, és külön részben a legelők hasznosításával. Az e témakörben eddig megjelent könyvektől (Bas- kay-Tóth Bertalan, Gruber Ferenc munkáitól) éppen abban különbözik, hogy nem a legelőt, hanem ajegelőn folyó termelést állítja középpontba. Növényvédelem — ma és holnap A világ élelmiszer-ellátá- sában — akarjuk, nem akarjuk — nagy része van a vegyszereknek, peszticideknek. Az ENSZ hivatalos felmérése szerint egyedül kenyérgabonában és rizsben az állati kártevők martaléka évente 500 millió tonna, vagyis az összes gabonatermés egyhar- mada, ami több száz millió ember egyévi szükséglete. Ezt a luxust pedig nem engedheti meg magának az emberiség. Hazai adatok szerint az utóbbi 5—6 évben kb. 40°,0-kal csökkentettük a kártételeket, egyedül a növényvédelem hatékonyságának a növelésével. Mégis, a szakértők szerint a várható termés egynegyed—egyhar- mad része, pénzértékben kb. 7—8 milliárd forint esik évente áldozatul. S ráadásul üzletnek sem rossz a növény- védelem, hiszen a számítások szerint a növényvédelemre fordított minden 100 forintnyi költség után 4—5 ezer forint többlettermés várható. A védekezés jelenleg legfontosabb módja a vegyszeres védelem. Ennek a módszernek azonban újabban egyre jobban hangoztatott veszélyei is vannak: felmerült a kérdés, hogy a földekre kiszórt nagy mennyiségű méreg nem okoz-e olyan károsodást az emberben, amelyek túltesznek az éhség veszélyein is? A kérdést már nemcsak a szakemberek vitatják, eljutott az újságok hasábjaira is, sőt a szépirodalom is foglalkozik vele. Indokolt-e ez a vegyszerpánik ? A tudósok véleménye szerint az emberiség ma már felismerte az eltúlzott, vagy nem szakszerűen alkalmazott kémiai növényvédelem káros hatásait. Ezek nem is annyira a -növény véd őszerekben rejlenek, ha megfelelően alkalmazzuk őket, hanem az un. mellékhatásokban. Ezalatt azt értjük, hogy a növényvédőszer nem válogat: egyaránt kipusztitja a hasznos állatokat is. A másik veszélyt az emberi szervezetben visz- szamaradó vegyszerek jelentik. Ma már valamennyi ország egészségügyi szervei meghatározzák azt a vegyszermennyiséget, az un. szermaradványt, amely semmiképpen sem lehet veszélyes. Tény az is, hogy a vegyszeres növényvédelmet nem lehet a végletekig fokozni, már csak azért sem, mert az eddigi eredmények is azt mutatják, hogy a kártevőket vegyszerekkel nem lehet végérvényesen legyőzni. Üjabb módszerekre van tehát szükség a termés hatékonyabb védelmére. Ma már csiráiban megjelent a jövő eljárása, az un. integrális növényvédelem. Az integrális növényvédelem nem a kártevők kiirtására törekszik, hanem a kártétel megelőzésére. Nemcsak a kártevők és a hasznos növény viszonyát tartja szem előtt, hanem az egész élőközösséget, a biocönózist. Ügy akar tehát védekezni a kártétel ellen, hogy nem járul hozzá a természet életközösségének a megkárosításához. Ma már szabálynak számít, hogy kevesebbet kell permetezni, a kevesebb permetezésnek viszont hatékonyabbnak kell lennie. Ehhez az szükséges, hogy a kártevők terjedését pontosabban tudjuk előre jelezni. Az új típusú növényvédelemnek tehát nem az a célja, hogy kiirtsa a rovarokat, hanem számukat igyekszik úgy szabály o-'i. hogy ne okozhassanak észrevehető kárt. Ez a gyakc atban azzal jár — mint már láttuk — hogy egyrészt kevesebbet kell permetezni. és másrészt nem szabad olyan töménységű szereket használni, amelyek az életközösséget károsan befolyásolják. Ez azt is jelenti, hogy óvakodni kell a nagyon erős méreg használatától, ez viszont azzal is jár, hogy a vegyszer .semmiképpen sem károsítja az embert. Az új eljárás egyre inkább arra törekszik, hogy gócirtást végezzen, vagyis kiiktassa azokat a gócokat, ahol a rovar elsősorban szaporodni képes, ne pedig méregtakaróval vonja be az egész földjét. Üj módszer a sávos permetezés is, amely egyrészt 'érinti á kártékony rovarok számát, másrészt riasztóként . hat a hasznos rovarokra. De fontos része az integrális növényvédelemnek, hogy a növényvédőszereket megfelelően válogatva, rotációsze- rűen alkalmazzák. Ha ugyanis a különböző hatású növényvédőszereket megfelelő időpontban válogatva alkalmazzuk, akkor az adott időpontban legérzékenyebb kártevő kiirtása ellenére sem károsodik lényegében a hasznos életközösség. Egyre inkább kerülni kell tehát az egyetemes növényvédőszerek alkalmazását, mert az egyetemes szerek a célzott kártevőkkel együtt minden rovart kiirtanak. Ehelyett inkább a szelektív szerek jutnak előtérbe. Még az évezredforduló előtt, tehát 10—15 éven belül várható, hogy teljesen kibontakozik az integrális növényvédelem. A szakemberek egyöntetűen vallják, hogy a növényvédelem egyik legfontosabb és leghatékonyabb lehetősége magában a természetben rejlik, (H. I.) A jobb minőségű takarmány szárításának egyik módja (különösén csapadékos időjárás mellett) az ágasokon való szénakészítés. Hammel József £eiv5
