Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

0370 június 14 KBLET-M AGY AROÄSZ AO S. eMa! A pluszból AZ ÁRVÍZRŐL SZÚLÚ elsó tudósítás május 15-én jelent meg lapunkban. Más­nap már üzemek, szövetke­zetek, hivatalok, iskolák ve­zetői telefonáltak szerkesz­tőségünkbe. Pénzt, ruhát, élelmiszert, lakhelyet, mun­kát ajánlottak fel a károsul­tak részére. Pontosan négy hete, hogy1 közöttük az első felajánlásokat és utánna ezer és ezer követte. Mind a mai napig özönlenek a leve­lek, a segíteni akarást tanú­sító sorok. Amilyen elemi erővel tört ránk a víz, olyan gyorsan segített társadal­munk. Csak gyorssegélyként több tízmillió forintot osz­tottak ki, takarót, ruhát és élelmiszert adtak a rászorul­taknak, hogv az élet újra­kezdéséhez a legminimáli­sabb feltételeket biztosítsák Ha valahol takarmánnyal, téglával, kövei megrakot va­gonokat lát az ember, vagy teherautó karavánokkal ta­lálkozik, amin vetőmagot, aj­tókat, ablakokat szállítanak, az mind Szatmár felé tart. Szükség-rakodók, pótvágá­nyok épülnek a Szamos menti vasútállomásokon, mert másként nem tudják fogadni a rengeteg anyagot. Csak az építkezéshez napi ezer vagon áru érkezik. Az árvíz sújtotta lakosság az első rémületéből, nagy megdöbbenéséből, ha lassan Is. de a temérdek segítség láttán kezd bizakodobbá vál­ni. Mögöttük érzik az egész társadalom segítő kezét. Ilyen fenségesen még soha nem mutatkozott meg szoci-_ elista rendszerünk ereje, mély humanizmusa, mint most, amikor az ország egy része bajba jutott. A KAROK NAGYOK, de mire beköszönt a tél minden­kinek fedél lesr a feje fölött és segítséggel, valamint sa­ját munkája után valameny- nyi károsultnak megélhetést biztosit társadalmunk. Az el­veszett javakat azonban csak megtermelt értékekkel lehet pótolni. Ez a pótlás, a károk helyreállítása gyors ütemben meg is kezdődött. Az első há­zak már épülnek, a közös gazdaságokban is kezd az élet ' indulni — segítenek az or- srag más tájainak termelő- szövetkezetei. A most érkező segítség már korábban meg­termelt javakból származik, amire valamilyen formában számítottunk, az idei előre­haladásunkba, életszínvona­lunkba beterveztük. Mi pedig azt akarjuk, hogy necsak a károkat szüntessük meg, ha­nem a terveinket is teljesít­sük FOCK JENŐ ELVTARS, a kormány elnöke — miután lá­togatást tett a szatmári ár­víz sújtolta területen — az egyik budapesti intézetben mondott beszédében az éves tervek 1 százalékos túlteljesí­tésére szólította fel a termelő­üzemeket. Ez mintegy két és Cél milliárd forint érték, ami fedezné az árvízkárokat. E hét elején a mándoki terme­lőszövetkezet közgyűlésén Orosz Ferenc elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára megyénk ipari és mezőgazda­sági üzemeinek külön" becsü­letbeli ügyeként jelölte meg a tervek túlteljesítését. A me­zőgazdaságról elmondta, a szabolcsi adottságok olyanok, hogy itt az előirányzott egy százalékos termésnöveléssel szemben 3—4 százalékot is el­érhetünk. Ezekre a felhívásokra or­szágosan és megyénkben is sorra válaszolnak az üzemek, termelőszövetkezetek. Például a Kelet-magvarországi Faipari Vállalat 17, a VAGÉP és a Kelet-magyarországi Textil és Felsőruházati Vállalat 5—5, a Nyírségi Nyomda dolgozói pedig 3 százalékos túlteljesí­tést vállaltak. A nyirtassi Dó­zsa Tsz növeli az alma és burgonyatermelést, mint egy száz darab hízóval többet ad­nak el a háztájiból a tavalyi­nál. Sorolhatnánk a példákat, ahol az eléggé nem dicsérhető segítségnyújtáson túl már a fedezetről is gondoskodtak Ez pedig a második fontos lé­pés. Erre a második lépésre tettek ajánlást a különböző társadalmi szervek is, mint a SZOT, a TOT, a KISZ és a Magyar Vöröskereszt. Meg­győződésüket fejezik ki, hogy ajánlásuk népünk egyetértésé­vel fog találkozni és a társa­dalom összefogásával felülke­rekedünk a természet erőin, pótoljuk a súlyos árvízkáro­kat. HOGYAN LEHET A TER­VEKET túlteljesíteni? Sehol nem követelik azt az ember- feletti erőfeszítést, amit a ve­szély idején tanúsítottak a fegyveres testületek tagjai, a gépkocsivezetők, a pékek, az egészségügyi dolgozók, a párt és tanácsi vezetők, mindenki, akire csak feladat hárult. Nem kell 48 órát dolgozni egyfoly­tában, csak a munkaidőt fe­gyelmezetten, ésszerű munká­val tölteni, takarékoskodni az anyaggal, kihasználni a szer­vezésben, a tudományos és technikai módszerekben rejlő lehetőségeket. Mindenütt egy kicsivel többet és jobban! Ha így lesz, akkor pártunk X. kongresszusán arról számol­hatunk be:, az árvízkárokat a pluszból, a többlettermelésből szűntettük meg. Cs. B. A GANZ-gyár megrendelésére készülő transzformátor- állványok a VAGÉP egyik fő termékét jelentik. Képen: Vas­kó András hegesztő, aki e munkában egyenletesen kiemelkedő teljesítményt nyújt. Hamme] József felvétele Örökös készeriléíben Nehéz poszton — iskda után Apa, /id, ezredes és növendék vállvetve dolgoznak ff szatmáriak javára Mátészalka, mezőgazdasági technikum. Itt szállásolta be magát a parancsnokság, s ve­le átelienben, az út másik ol­dalán, kissé távolabb, ezer­kétszáz ember számára a sá­tortábor. Rendőr, határőr, karhatalmista, tűzoltó és is­kolai növendék. Honvédségi egyenruhában, hallgatóként valamennyien, a BM taninté­zetekből, ahol az idén hama­rabb befejezték a tanítási évet, hogy eljöhessenek segí­teni a Számos menti, árvíz sújtotta területek lakóinak. „Ér? is szabolcsi vagyok” És eljöttek a tanárok, a pa­rancsnokok is. Béres Sándor alezredes, dr. Vágott János őrnagy, Hajdú János százados és a többiek. Dankó István alezredes például marxizmust —leninizmust tanít Budapes­ten... — Sírva is fakadtam volna, ha nem jöhetek — mondja tréfásan — hiszen én is sza­bolcsi vagyok, Nyíregyházán születtem. Az alezredes-tanár „fiai'1 eppen szilikátblokkokat rak­nak ki vagonokból teherko­csikra a mátészalkai állomá­son. Meztelen felsőtestükről csepeg a veríték. A tanulás közben kifinomodott kezüket kesztyűkkel védik, s mint mondják; most vizsgáznak a marxizmusból a gyakorlatban. De nemcsak az alezredes, hanem a Mosonmagyaróvár­ról jött TÜZÉP-es, Dombos János is elégedett a fiúk tel­jesítményével: — Tegnap este háromne­gyed kilencig dolgoztak ezek az emberek és kétezer mázsa anyagot raktak ki. És ma reggeltől már újra itt vannak. „Sokszor már fékezni kell őket" — Sokszor úgy kell őket fékezni, hogy vigyázzanak magukra — mondja az alez­redes. — S nekünk tanárok­nak nagyon jó érzés, hogy ezt az éppen nem „testhez­álló” munkát is szívesen csi­nálják. — A BM tanintézetek ösz- szevont építő egysége azzal a céllal települt le Mátészalkára — mondja Fekszi László ezre­des — hogy itt helyben, Fe- nérgyarmaton, Csengerben és Vásárosnaményban a hatal­mas mennyiségben érkező építőanyagot a vagonokból kirakja és továbbítsa a kije­lölt tárolóhelyekre. Az egység július nyolcadi­kén érkezett meg, s másnap már teljes erővel munkához láttak. S közben egyéb dolga is akad az embereknek. Fül­pösdarócon, Géberjénben és Győrteleken például a romel­takarításban, a már épülő la­kások alapjainak lerakásában is segítettek. Megjelent a faliújság is. A híradóban olvashatjuk az első nap eredményét: „...kiraktunk 75 vagon építőanyagot és összeállítottuk a három hete kiszállított „Finn” lakóháza­kat.” A következő nap ered­ménye már 85 vagon, három lakóház összeállítása. Elegyen­gettek 44 köbméter homokot és részt vettek hét lakóház alapozási munkájában... Mondják, hogy az iskolára bevonult ezredes itt találko­zott növendék fiával, s együtt dolgoznak most a vagonki­rakásnál. Jelentős részük sza­bolcsi. Csorvási Pál főhad­nagy például Komlódtótfalu-; ba való, az ő házát is elvitte az árvíz. Kis II. Bálint nö­vendék szüleinek lakását Császlón rombolta le a víz. Vállalták, hogy a napi mun­kán felül segítenek ezeket is újjáépíteni. Heggel öttől este nyolcig A tanárok önként jöttek el segíteni. Az egyik akadémiai tanár például Balatonlellén üdült, amikor megtudta, hogy növendékei hova Indulnak, otthagyta a családját és ve­lük tartott. — Ez az állomány tulajdon­képpen tartalékot is képez arra az esetre, ha árvízvéde­lemre kerülne a sor — ma­gyarázza Hajdú János száza­dos. Péntekre virradó éjszaka egy részük már a Kraszna töltését vigyázta; nehogy baj legyen, mire megérkeznek a műszaki egységek. Zuhogó esőben őrködtek a víz mellett, de másnap már vagont pakol­tak. Sátrakban, tábori körülmé­nyek között lakik Mátészalkán ezerkétszáz ember, Innen jár­nak ki munkára, s két váltás­ban, reggel öt órától este nyolc óráig dolgoznak az ár­vizes területen. S ha szükség lenne rá, ott lesznek a gáta­kon is. Egy emberként, az ezredes apa, növendék fiával, a ha­tárőr a karhatalmistával, a rendőr a tűzoltóval. De amíg nincs újabb veszély, addig is építeni kell, anyagot kér az uj házakat építő kőműves, mert minden károsult család várja, hogy mielőbb tető alá kerüljön az új otthona. Ezért dolgozik szívvel-lé- lekkel szünidőben is ezer­kétszáz ember... Tóth Árpád Segítség a károsultaknak Ujabii felajánlások az ország minden táján A KIOSZ Békés megyei titkárságának tájékoztatója szerint megyénk kisiparosai is kiveszik a részüket az árvízkárosultak megsegítésé­ből. Eddig csaknem 100 ezer forintot ajánlottak fel. A KIOSZ járási csoportjánál vezetett statisztika szerint az orosházi és szarvasi kisipa­rosok 20—20 ezer forintot. a szeghalmiak 8, a gyulaiak 8,5, míg a mezőkovácsháziak 7, a békéscsabaiak 36 .ezer forintot juttattak el Sza­bolcsba. Az építők közül két olyan kisiparos jelentkezett, aki a tanulókkal és szak­munkasokkal együtt a hely­reállítási munkákban kíván részt venni. Az úttörői', sem maradtak ki a sorból. A Kér. tészszigeti Általános Iskola tanulói a tanév alatt megta­karított pénzüket, mintegy másfél ezer forintot küldték el az árvízkárosult úttörők­nek és kisdobosoknak. Míg Gyulán az Erkel Ferenc mű­velődési központban tevé­kenykedő amatőr filmstúdió tagjai június 9-én legújabb alkotásaikat mutattak be Hétfőn ebben az udvarban Is felverték a sátrat a ka­tonák. Ott áll az egykori ház végiben, a félig nyitott szín szomszédságában. A fészer ahol a cserzett arcú, szikár ember fáradtan pihen meg egy iszap színű lócán — mindent megmagyaráz. Emitt egy kimentett tűzhely, odébb néhány lépéssel tehén. kis- borjú, bentebb valamivel megviselt kredenc. rajta né­hány befőttes üveg, előtte vetetlen ágy. meg egy seb­tiben összetákolt dikó. s a sarokban néhány zsák ter­mény. a szálas takarmány­nak támasztva. Ez adja a „díszletet” beszélgetésünk­höz. amit Király Józseffel folvtatunk Tunyogmatolcson. a Kölcsey utca 58-ban. Család a sátorházban — Ott a sátor, miért a lyitott. színben laknak? — Most. hogy süt a nap. ■ettenetes a hőség a ponyva ilatt és kibírhatatlan a gu- niszag Azért nagyon jó, loav leverték a sátrat a ka­pnák kell most a fedett lely Ha hidegebb lenne. 5SaÍ< >da szorulnánk. — Látom, már kimentette, im.it lehetett a romok alól. — Alig valami az, ké­rem. Mit gürcöltem pedig, amíg a két kezemmel 13 éve felépíthettem, semmi segít­ség nélkül, merthogy özvegy­asszony volt az^anyám is. Most itt van, semmivé lett egyetlen nap alatt. Ide ju­tottam 46 éves koromra. Ret­tenetes, higgye e). nincs erőm végiggondolni se az eddigi életemet. — Volt földje? _ Volt. hat hold, azon gazdálkodtam. Aztán jött a tsz, de nekem úgy alakult, hogy azzal is szerencsétlenül jártam. — Miért? Hiszen az itteni tsz erős volt. — Most már mindegy, el­mondom Amikor még má­sok is felszálltak a vonatra, én is elmentem, elhagytam a tsz-t. Évek múlva aztán csak rájöttem, nem nekem való ez az örökös csavargás, meg lehet élni otthon is Je­lentkeztem a tsz-nél: jönnék haza, vegyenek vissza. Azt mondták, sose felejtem, hogy most. persze beülnék a szobába, amit mások búto­roztak be... Igaz, a bajban én nem voltam velük. de úgy gondoltam, szükség van a munkáimra De nem vettek fel. — Aztán? — Azután még egyszer próbálkoztam. sikertelenül. Meg közben a fiam is nőtt. ő is keresővé vált. hát nem mentem újra. végeztem a dolgomat. Azért most csak tetézi a bajt, hogy mégiscsak nagyon egyedül maradtunk így. — Miből gondolja? —* Hallom a napokban, hogy krumplit osztanak a faluban. Megyek én is, hát kiderült, a tsz-nek. küldték valahonnan, s azt csak a ta­goknak adják. Hazajöttem.. Meg aztán itt van a meg­maradt két, jószág: annak ta­karmány kellene, de miből? Honnan? Pedig a jószágnak nem mondhatja az ember. hogy most ez az árvíz... Én úgy gondolom, valamilyen segítség a magamfajtának is járna, mégha így is alakult az életem sora... — Volt mór intézkedni valahol? — Mentem volna, de hát először a tagok jönnek, meg másodszor is ők. Én még azért reménykedők, hogy azért énrám is sor kerül, ré­szesedek valamilyen úton a sok segítségből. Mert ugye már itt van ez. a sátor is az elsők között húzták fel az én udvaromon, nem néz­ték, ki vagyok, mi vagyok Intézkedni meg még külön­ben se időm. se erőm nem volt. Mindent a mentésre a romok eltakarítására for­dítottuk a fiammal, az öcsémmel, meg a szomszéd­dal, — És hogyan lesz ezután? — Itt maradok. Itt szület­tem, nevelkedtem. hozzám­nőtt ez az utca. Meg külön­ben is hova mennék? Újból Igezdünk mindent. Gondol­tam, átmenetileg összeütök fából, oszlopokból egy kis helyiséget, oda meghúzódunk. — Építési engedélyt kért már? — Még nem. Meg töpreng is az ember: annyi adósságot hogy vegyen a nyakába az ötvenedik esztendő közeled­tével. De valami mégiscsak kell.i hiszen felnőtt a fiam, őrá (s gondolnunk kell. (Közben megjön a fele­ség az ebéddel, három adag krumplis tésztával, azt adták. De panaszolja, nagy a tu­multus, majd összenyomták a sorban. Aztán ő folytatja);. — Megyünk és felveszünk annyi kölcsönt. amennyire éppen szükség mutatkozik és építünk, mint mások Jó erős házai szépet A férfi: — Most megint megpróbáikozok majd a tsz nél. Hátha most sikerül, mert kel! a munkáskéz, ők is károsultak. Akkor meg talán mégiscsak más lesz, könnyebben kilábolhat az ember a bajból, ha nincs olyan egyedüli fa- &■) amelynek bevételét az árvíz­károsultaknak ajánlották fel. Az elmúlt hét végén nem tartottak szabad szombatot és vasárnap is dolgoztak a Dunaújvárosi 26-os számú Építőipari Vállalat munká­sai. Ök ajánlották fel, hogy ily módon segítenek az árvízkárosultaknak. A vá­rosépítkezésen háromszáztíz, a szakipari munkákban 120 émber dolgozott. Az összesen 486 munkás ezt a kéfnapi munkabért ajánlotta fék Ezenkívül a vállalat gépé­szeti üzemének 205 dolgozója 27 ezer forintot gyűjtött és fizette be az árvízkárosultak csekkszámlájára. Már hírt adtunk egy másik felajánlás­ról. Hogy a Mezőfalvi Állami Gazdaság 15 tanuló elhelye­zését és ellátását vállalja. Most újabb hír érkezett a gazdaságból. Közel 300 ezer forintot ajánlottak fel. Ugyanakkor az Adonyi ÉR­DÉRT dolgozói 2 mázsa ru­haneműt adtak postára. .4 bútoripari vállalat 220 dol­gozója 71 ezer forintot. a Székesfehérvári Szolga itató Vállalat 32 ezer forintot, a Patyolat Vállalat 12 ezer fo­rintot. a lőzegkitermelő vál­lalat 55 ezer forintot, a Du­naújvárosi Tervező Iroda 5 ezer forintot küldött a baj­ba jutottak megsegítésére. A LAKÖTERV dolgozó! más jellegű felajánlást tet­tek Elvállalták, hogy az árvíz sújtotta területen az illetékes megyei tanács dön­tése alapján egy község hely­reállításának kiviteli terveit készítik el társadalmi mun­kában. A Tokodi Üveggyár dolgozói, a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság 100 ezer forintot küldött. Az ÉVITERV dolgozói egynapi keresetükön kívül elvállaltak eny 500 ezer forintos terve­zési munkál. A Győrből ér­kezett legúiabb hírek sze­rint a helyi ÁFÉSZ 10 - zer naposcsibét ajándékozott Szatmárnak. A Magyar Nem­zeti Bank Győr-Sopron me- g'-ei szerveinek dolgozói nő­dig 18 ezer forintot fizett-k be az árvízkárosultak csekkszámláiéra A Győr- Sopron Meayei Tanács költ- séovetésébSl) ? millió forintot ajánlott fel. A tanácsi dol­gozók is hozzáiárultak a felajánlásokhoz, több mint 33 ezer forint étkezik tőlük Szabolcs-Szatmárba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents