Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-13 / 137. szám
t. íSttaS fcELBT=MA0YAft0ft£ZA6 flffth« rs; Szülök fóruma: GYEREKEKNEK Öroszlánvizit A rossz bizonyítvány árnyéka Tapasztalt határőrtisztek mondják, á ..forgalom" mindig pontosan jelzi, ha közeledik a bizonvitványosz- tás ideje az iskolában. Ilyenkor rendszerint feltűnik néhány csellengő gyerekember a határövezetben, akiknek szinte az orrukra van írva, miben törik a fejüket. Persze vannak „dörzsöltebbek” is — vagy legalábbis akik annak hiszik magukat — ám határőreink és az őket segítő határmenti lakosság éberségét kijátszani rop pant nehéz. A vállalkozások rendszerint már a kezdet: stádiumban kudarcba fulladnak, a világgá indulók a legtöbb esetben el sem jutnak a határig, ha pedig olyan szerencséjük van, hogy mégis sikerül, a modern technikai eszközökkel dolgozó határőrség hallatlan biztonsággal lefüleli őket. Ahány eset, annyi kis dráma. A kihallgatások, beszélgetések során elmondott Indítékoknak azonban van egy figyelemre méltó közös vonása: a rossz bizonyítvány, vagy a bukás réme mögött szinte mindig kíséri a bomlott családélet, a gyakran rideg, elviselhetetlen környezet. A közelmúlt napokban négy pórul járt gyerekkel beszélgettem egy határőr laktanyában. Három fiú — mindhárom tizenhat éves és ipari tanuló — meg egy lány. ö tizenöt éves, hetedik általánosba járna, ha járna, de akkor már két hete feléje se nézett az iskolának. Az egyik városból indultak, a nyugati határ felé azzal a szándékkal, hogy átszöknek Ausztriába, és... és... azután minden további ködbe vész. megállt a tudományuk Amikor a hogyan továbbra kérdeztem — akár odakint, akár itthon — csak elkerekedett szemek néztek vissza rám. „Azon még nem gondolkoztam.” „Valami majd csak lesz.” Képtelennek tűnő, mégis gyakran ismétlődő válaszok. A három fiú kollégiumban lakott, a lány a szüleinél. „A szüleim válnak, idegileg kivagyok, nem bírom a tanulást” — mondta. „Apámról nem tudom hol van. anyám alkalmi munkás. Amit nappal keres, este elisz- sza. Szakrajzból meg matekból bukásra állok. Gondoltam, úgyis meghúznak, most már mindegy” — vonta fel a vállát az egyik fiú. „Fegyelmi úton kitettek a kollégiumból. Úgy tudom a szüleim valahol Angliában élnek. 56-ban disszidáltak.” — így. a másik, „Tizenhárom éves korom óta állami gondozásban vagyok. Eddig mindenhonnan megszöktem. Nem szeretek tanulni. Semmi értelme...” így a harmadik. Az iskolaév végén járunk. A bizonyítványok előrevetik árnyékukat... az elkönnyelműsködött, ellógott hónapok következményeivel szembe kell nézni. Az éretlen homlokok mögött tehát most ott dörömböl a félsz, most. mi tász?IfÉihiÍHetíg ákadfídkl ák&Sé1t'¥slft'l?hord a logikájuk. Úgy gondolják, hogy a hibákat egy még nagyobbal el lehet törölni, kis vétségeiktől bűn árán akarnak megszabadulni. Tanárok, nevelők, de elsősorban a szülők ezekben a napokban nagyobb figyelemmel kísérjék a gyerekek, különösen a nehezen nevelhető, rosszul tanuló gyerekek viselkedését, környezetét. Szükség esetén ne fukarkodjanak a biztató szóval, az okos, meggyőző tanácsokkal. Sok mindent meg lehet és meg kell nekik magyarázni. Többek között azt is, mi a haza... Várhelyi József A félszemü ' Vol egyszer egy királyfi, nem délceg, vitéz legény, hanem csak egy aprócska gyerek, akinek az volt a kedvenc játéka, hogy virágokat tépett, és kavicsokat dobált a kerek tóba a palota kertjében. Egyszer, amint a. tó partján üldögélt, egy kis béka dugta ki a fejét, és nagy szemekkel csodálta a királyfit. No, az sem volt rest egy jókora kavicsot kapott fél, és a békához hajította, Éppen a fejét találta el, és a. kis béka lebukott a víz alá és nem jött fel< többé. Egy kicsit megszeppent a királyfi, s még este is, amikor az ágyába bújt, a békára gondolt és lám, máris nyílt az ablak és belibbevi egy sötét alak. Nézi, nézi a királyfi, hát nem volt az más, mint egy óriási béka. a szeme veresen villogott, a fején meg fénylő gyémántkorona, Azt, mondta a királyfinak: — Hallod-e te gonosz királyfi. a fiamnak kiütötted az egyik szemét. Most ott sír. jajgat, se nem eszik, se nem játszik, hát gyere, leviszlek hozzá a irizi palotámba és játsszál vele. vigasztald meg. No, ülj a hátamra szaporán. De a királyfi ijedten bújt a paplan alá, s onnan pity er egte: — Nem megyek én a hideg tóba, jaj, dehogy is megyek. Hanem, amott, a sarokban van a dörmögö mackóm, a csörgős bohócom, a hintalovam és a fakardom, vidd el neki, és mondd meg, hogy soha többé nem fogok békákra dobálni. A békakirály elvitte a játékokat, de a királyfi nem tudott elaludni. Mindig a félszemű békakirályfira gondolt, s amikor valahogyan megint szunyókálni kezdett, ismét megnyílt az ablak és beugrott a szobába a békakirály. — Hallod-e, királyfi, visz- szajöttem hozzád. A fiam. akinek kiütötted a fél szemét, tovább sír, és nem kell néki a játékod. Azt mondta, hogy te a madarakra is lövöldözöl kavicsokkal, s ha egy lepottyan holtan, tapsolni szoktál, olyan gonosz vagy. Gyere hát velem, ülj a hátamra, leviszhek hozzá és vigasztald meg. De a királyfi még jobban elbújt a paplan alá, és sírva mondta: Nem megyek 9 tóba. hanem vidd el neki az ólom_ katonáimat, a faváramat, a legszebb képeskönyveimet, s „Ha férfi vagy ölj oroszlánt! Így szódíjak fel Beiső- Aírikában a rnaszai liatal fiúkat az idősebbek, hogy ezzel bizonyítsák erejüket. S aztán csatárláiicot alkotva késekkel és lándzsákkal támadnak a kiszemelt oroszlánra. Kutatók megfigyelték, hogy ilyenkor az oroszlán, támadói közül mindig a leggyengébbre veti magat. Képesek-e kívülről kapott információkat mérlegelni a vadállatok? — A vadállatoknak nincsenek az emberhez hasonló tulajdonságai mondja dr. Szederlyei Ákos az állatkert főigazgatója. — az állatokat csak a mi fogalmaink szerint minősítjük és nevezzük gyáva nyúlnak, vagy bátor oroszlánnak. — Gyáva tehát a gyáva nyúl és bátor-e a bátor oroszlán? — Erről mesélik, hogy mennyire önkényesen adományozzuk ezeket a titulusokat, Sokszor megfigyelték hogy a nyúl annaor váratlanul elébe bukkan egy nálánál kisebo testű állat harciasán, sok esetben támadóan lép fel két lábával mintegy rutinos bokszoló pofozza áldozatát. De előfordult már az is, — nem is ritkán —, hogyha körülkerítik még a vadászkutyának is nekirohan. Elsősorban tehát akkor támad, ha már a támadója túllépte az úgynevezett menekülési távolságot. — Még az állatkertben is megvan a veszélyes távolság mondja a főigazgató. —- Ez azt, jelenti, hogy azon túl már nem ajánlatos megközelíteni a vátiáUárttT niert ha a‘z érzi a sarokbaszorított- ságot nem bátorságtól, hanem rettegésből támad. — A legtöbb vadállat jelzi. ha támadni készül. Általában azonban elkerüli a támadást, inkább menekül. Ha megtámadják, vagy megsebesül majdnem biztosra vehető, hogy ő is támad. — Az- oroszlán támadása különösen jellegzetes Saját szememmel is láttam afrikai utazásom idején — teszi mondd meg, a. madarakat sem fogom már bántani. A békakirály elvitte ezeket is, de a királyfi nem tudott elaludni. Már félálomban volt, amikor megint kitárult az ablak, és ismét ott termett a. békakirály. — A békakirályfi — mondta — mostanáig játszott a katonáiddal, de elunta, s azt üzeni, hogy te hemcsak a madarakat és békákat pusztítod, hanem a szép virágokat is. olyan gonosz szívű vagy. így hát mégiscsak leviszlek hozzá. — Nem, nem — könyör- gött a királyfi —. mondd meg neki, hogy soha semmi rosz- szat nem fogok tenni és vidd el neki minden játékomat, amit itt találsz. A békakirály minden játékot elvitt, és már nem jött vissza többé. A királyfi elaludt, de reggel. amikor felébredt, csudálkozva látta, hogy minden játéka a helyén volt. Lement a tóhoz, s éppen akkor bukkant fel a kis béka. Megvolt mindkét szeme. A királyfi ennek úgy örült, hogy tapsolt boldogságában. de soha többé nem hajigáU a békákra kavicsokat a tóba, nem lövöldözött a madarakra, s nem tépdeste le a. virágokat. Zsomhok Zoltán hozzá dr. Bzederlyéi Ákos. — Lelapul, rángatózik a bajusza, farkával csapkodja a tőidet. Sörényét csuklya- szerüűen felvágja — felborzolja. Majd rövid dobogásszerű dübörgő vágtába kezd, kitátja a száját és ordít. Az utolsó lépesek előtt teljes testéi megleszíü és szinte repül az áldozat felé. Fogaival és karinaival egyszerre vág az áldozatába. — Mégsem az oroszlán a Legveszeiyesebb, mert például a viszonylag szelídnek elkönyvelt bivaly sohasem jelzi, ha támadni készül. Apró, sunyi szemével, mintha máshová nézne, s egyszer csak hirtelen letiporja kiszemelt áldozatát. Hihetetlen, hogy testéhez képest parányi szemével majd olyan tökéletesen lát mint a sas — Mikor esznek 0-z állatok embert? — Az oroszlán általában akkor lesz emberevő, ha elöregszik, he elpuhulnak az izmai, ha mar ugrásai elvétik a kiszemelt áldozatot, ha már lábai nem viszik olyan sebesen, hogy utolérjen egy egészséges szarvast. Először a sérült állatokat támadja meg az ilyen oroszlán, aztán a szürkületben mozgó gyenge embert. Ha megkóstolta az embervért azt mondják, általában már emberevő is marad. A fekete párduc például a legritkább esetben támad emberre. A tigris akkor merészkedik embert ölni, ha a prédaállatok elfogynak, hiába vadászik nem lel zsákmányra, akkor éhségében felfalja az embert is. — Lehet-e barátkozni vadállatokkal ? __ Lehet, csak ném mindenkinek — erre a kérdésre már Huszár Sándor az állatkert egyik legtapasztaltabb vadallat ápolója felel — azokban, akik a vadállatokkal foglalkoznak évek során megfelelő érzék alakul ki, amely szinte riasztóberendezésként működik. A _ vadállatnál éppúgy különféle hangulatváltozások tapasztalhatók, mint az emberben. Ilyenkor nem jó a barátságot erőltetni, teszi hozzá tréfásan. A ketrecben viszont, mivel nagyon kicsi a hely, mindig könnyedén és nagyon lassan szabad csak mozogni. Nagyon óvakodni kell, minden hirtelen mozdulattól, gesztustól, hangos beszédtől, de még így sem veszélytelen egy oroszlánvizit. Komoly barátságot alakított ki Huszár Sándor 32 évi állatkerti szolgálata alatt több oroszlán-generációval. Szinte érzelmi szálak fűzték Leülához, a nőstény oroszlánhoz. — Egyetlen egyszer sértődött csak meg, akkor bizony csöppet nekem is melegem lett — emlékezik vissza. Éppen kölykei voltak. Azt hittem ilyenkor még engem sem enged közel magához, de a sok éves ismeretség eredményeként ugyanolyan barátságos maradt, mint a sz_.es előtt. Egy tévéközvetítéskor azonban megkértek, hogy hozzam ki egyenként a kis kölyköket a ketrecből. Az elsőnél még csak morgott, a másodiknál már üvöltött, amire nem volt még példa, felém csapott félelmetes mancsaival. Aidán két kiló friss hússal bocsánatot kértem. — Mikor válik vérengzővé a vadállat? — Amikor nemcsak tápláléka megszerzéséért öl. — Rendkívül vérengző állat a menyét. Sokkal több állatot öl meg, mint amennyit elfogyaszt. Ha nyájat támad meg, akkor vérengző a tigris is, és a párduc is, mert meg- részegül a kiömlő vér szagától és néha iszonyatos pusztítás marad támadása nyomán. TÖRD A FEJED ! vízszintes : 1, Megfejtendő, 6 Ételízesítő 7. öl, pusztít 8. OÜ. 9. Kiejtett kétjegyű mássalhagzó. 11. Szabolcs-Szatmár megyei község. 12. Kergette. 14. Burgoyafé- leség. 16. Női név. 18. Szintén. 20. Római 1. és 45. 21. Kétjegyű mássalhangzó. 22. Ház, oroszul. 24 Ági betűi keverve. 25. Szuszinka, slambuc. 27. Üzem. 28. ...bánya 29. Apró termetű ló. FÜGGŐLEGES: l Szenny. 2. Téli sport. 3. Zűr. í. Tőszámnév. 5. íróeszköz. 6. Megfejtendő, 10. ... csiga. 11. Hona beceneve. 13. Elemérke, H, ENL. 15. Megfejtendő. 17. Övóda beceneve, 19 Semmikor. 21. For- * ró égövi kúszónövény. 23. Visszatöm !!! 24. Fél gyomor! 26. Nátrium vegyjele. 27. Gaál Pál. Megfejtendő: Vízszintes 1, függ. 15, függ, Múlt heti megfejtés i — BESSENYEI GY. - KRÜDY — KÖLCSEY F. — MÖRICZ — Könyvjutalom; Fekete Csilla Nyíregyháza. Margarettá u. 9. szám. Kovács Elvira Tarpá, Bajcsy-Zsüinszky u, 6, sz. Kalmár Gábor Szabolcsveresmart. Láng Etelkát CSITECSÜTT Égy szép nyári napon La- cikáék . hajnalban keltek fel. Apukaanyuka lázasán Csomagolt. Nyaralni indultak. LÉciká a kiságyon üldögélt és kinézett a nyitott ablakon. A körtefa egyik ágán, egy rigó vidámkodott és mindenféle bohókás dalt fütyült. Lacika hallgatta, nézte, tetszett neki. Négy szép, kis nyarában most figyelte meg először a rigóéneket. Anyuka, meg apuka ezalatt két nagy bőröndöt megtömött mindenféle szükséges holmival. Egy külön hálószatyorba rakosgatták Lacika kedvenc játékait, a macit, a makit, a zsiráfot. Mikor Lacika szemügyre vette, mit tettek bele szülei hirtelen ledobta magáról a paplant és odaszaladt a szatyorhoz. kidobálta belőle a macit, a makit, meg a zsiráfot. — Ne ezt vigyük el anyukám. — Ne ezt?!.,. Hanem?... Melyiket akarod? — Azt, ott fönt. Azt s madarat, amelyik azt kiabálja folyton: csitecsütt.., csitecsütt __ — Rigó az Lacika. — Magyarázta apuka a lurkónak. — És nem is lehet megfogni. Hogy gondolod? — Milyen kár! — motyogta a kisfiú. — Pedig úgy szeretem öt. — Biztosan ő is szeret téged, ha nem bántod és nem akarsz neki rosszat. De most már gyere öltözködni gyorsan, mert lekéssiik a vonatot. Anyuka ké:*m fogta a kisfiút és siettek a fürdőszoba felé. Lacika a nyitott ablaknál megállt és kikiabált a rigónak. —• Csitecsütt! Gyere majd utánam a Balatonhoz. Másnap, amikor o Balaton pattján üldögéltek. Lacika felfigyelt az ismerős jókedvű füttyögetésre. Körülnézett és tőlük nem messze az egyik fán fütyült a rigó. Szakasztott úgy, mint tegnap hajnalban indulásuk előtt Lacika a fához szaladt ét felkiabált a rigónak: — De jó, hogy utánam jöttél Csitecsütt, csitecsüttikém. Lacika körül mindenki elmosolyodott, és a kisfiú csak arra gondolt, hogy mindenki örül Csitecsüttnek. Krecsmáry László; Vers a fecskéről Csírreg Rippen cserreg röppen csicsereg ide száll ficserég oda száll mint egy illegpletykás billeg kotnyeles csőrében a kisgyerék szalmaszál Fészkét épít gömbölyűt meleget s ott kelnek ki a pici fécské- gyezekek Regős István
