Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

t tMsi KELET-MAG Y ABOW52 AO Külpolitikai összefoglaló pn Jordániában javul a helyzet m A Vietnam^konferencia 70. ülése Sít* & »I! Uj elnök Argentínában ünnepség mert Ongania volt » zott A legutóbbi jelentések sze­rint Jordániában gyorsan javul a helyzet és az élet. jórészt már visszatért ren­des kerékvágásába. Husszein király rádióbeszédében „éle­te legtragikusabb időszaká­nak” nevezte a legutóbbi na­pokat és egységre szólította fel a nemzetet Az uralkodó Nasszer és Kadhafi líbiai ál­lamfő üzenetére válaszolva kifejezte azt a reményét, hogy a legutóbbi események „radikális fordulópontot je­lentenek a felhívás után, mindenki tudni fogja köte­lességét”. A kairói A1 Ahram, Egyip­tom legtekintélyesebb, leg­alábbis félhivatalosnak te­kinthető lapja nem hagy kétséget aziránt, hogy nem osztja teljes egészében a Jordániái uralkodó ezzel kapcsolatos derűlátását. Felvetődik az a kérdés, hogyan lehetne megfékezni a válságot, annak érdekében, hogy Jordánia a felszabadító harc bázisa maradjon, írja a lap. majd egyértelműen kijelenti: a két fél megálla­podása nem jelenti azt, hogy ezentúl megszűnnek köztük e nehézségek és összeütközé­sek. Az A1 Ahram ezért megle­hetősen borúlátó, s ezt a megállapításét a következő két érvvel támasztja alá: 1. egyes forradalomellenes ele­mek. amelyek hatalmon vannak Jordániában, szünte­lenül arra törekszenek, hogy megbontsák a jordániai nép egységét. 2, A Jordániái hadsereg egyes elemei meg­próbálják megbontani a hadsereg egységét. A nagy jelentőségű click további részéből azonban kiderül, hogy Kairó nem­csak a hivatalos Ammant hi­báztatja a történtekért, ha­nem a gerillákat is. „Ami vi­szont a Palesztinái ellenálló­kat illeti, ők nem hajtják végre az ellenállás katonai főparancsnoksága által ki - adott parancsokat. A két fél közötti bizalom helyreállítá­sa éppen ezért hosszú időt igényel” — állapítja meg vé­gül az A1 Ahram. A Közél-Kelét után szólt a Távol-Keletről: Párizsban megtartották a Vietnam- konferencia immár hetvene­dik ülését. A kerek számok általában visszapillantásra, elmélkedésre ösztönöznek. A közvélemény óriási várako­zással fogadta a párizsi tár­gyalásokat annak idején. Washington történelmi fele­lősséget vgtt magára azzal, hogy továbbra sem a 2Őld asztal mellett, hanem a harcmezőn akarja „rendezni” az indokínai kérdést. Argentínában a helyzet nyugodt. A hírügynökségek jelentései egybehangzóan ar­ról számolnak be. hogy Latin-Amerika egyik legna­gyobb országában az élet megszokott medrében halad. A külsőségek azonban ezút­tal sem abszolút érvényű­ek: egyszerűen nincs meg­figyelő Buenos Airesben, aki kétségbe vonná, hogy a nyu­galom jórészt látszólagos, hogy a felszín alatt a legkü­lönbözőbb ellentétek gyúj­tózsinórjai szikráznak. Miközben a poroszos tar- tású, bajuszos Ongania tá­bornok nagy nehezen, á fel­vonult csapatok nyomására hallandó volt felcserélni az elnöki palotát egy főváros környéki üdülőhellyel, a há­rom fegyvernem parancsno­kaiból álló triumvirátus megrendezte a hatalomátvé­tel) ceremóniát. A pompa­kedvelő főkatonák egyetlen érdekes engedményt tettek saját puccsindoklásuknak: nem került sor semmiféle formális esküre. Ezt. azért hagyták ki az irmepseg forgatókönyvéből, mert szerintük eddig Ongania táborrmj»!, líeiáj volt — legalábbiSv-rio^ítag —3 g hatalom, hanem - hadse­regében, amely táját Urálié} különösebb nehézség rtétliu! visszahívhatta S" ha fal hői gyakorlásával általa megbí­zott elnököt. 1966 júniusá­ban ‘ -1- tehát % í* esztendeje. ~r.rí* erők ilven alapon távolítot­ták el az akkori elpőköt mondják a triumvirátus tág. jai, most tehát nem történ­het más. mint az. hogy ők. a fegyvernemek parancsno­kai éltek „jogaikkal”. Az igazság természetesen nem ez. Formailag négy esztendeje valóba» hallat­szottak olyan hjígok, hogy az országié« igazi birtokosa a hadsereg „mint egész”. de ezt senki nem vette és nem is vehette komolyan. Onga nia gyakorlatilag teljesen a saját kezében összpontosítot­ta az irányítást és a kulcs pozíciókba természetesen a saját embereit ültette, töb bak között a jelenlegi junta tagjait. , Ma még korai tenne pon tós diagnózist adni arról, ’ milyen erők és milyen érde­kek jegyében távolították el Onganiát azok, akik a jelek szerint politikailag semmi ben sem különböznek tőle Felelőtlen jósolgatás lenne azon töprengeni, megtartja-e a triumvirátus azt az ígére­tét, hogy „igen rövid időn belül” visszatér a polgári in­tézményekhez. Nem is ez a döntő kérdés. Ongania eltá­volítása az általános^ latin­amerikai stabilitáshiány újabb látványos jele és egy politikai vákuum körülmé­nyei között minden megtör­ténhet. . ■■ ■ - ■ Irtot Cm. Horváth Tibor HUSZONEGY ÓRA, AZ CSZFAG 4llA$F FOGLAL A HAMBURG! autószfrAda MENFÉH. MorORZU&ÍS fMMGZ/JZ, MEHEZ HATON A! SZALL/FÓAUFÓH FÜÜ“ i NEHFEL. AZ ÉLEN HALADÓRO- vf»! CSf ELŐTTHÉZ/GRAnAFROBBAH. • A HONVOJ MEGFORPAN. A SZOV- jA JEr EJTŐERNYŐS KÜLŐN/MéW tAmadAsra LETZDi/jL, . t tJflí «> N& * délin ti zései Smföí.t szerepel *z a fabeüzá$^££íogramJf,-‘ *.» hogy lehetőleg minder megtaníthassanak írni és vasni. Amikor egy képs( 2atot néztünk otthon a h gatókkal. amelyik ezzel a * déssei foglalkozott, és az a füzet címe, hogy öt e> közül három írástudat: j világon, arra utaltunk, .gy sajnos, még Afrikában, má­sutt a fejlettebb országokban mennyi gond van az iskolázta­tással még a legelemibb fo­kon is. Tudom, otthon is v*r: mog bizonyos tennivaló ezen a té­ren, de ahogy itt találkoztam ezzel a kérdéssel, megdöbben­tett. Bordeaux környékén, nem messze a nagy gondolkodó, Kontaigne egykori lakóhelyé­től, hat középiskola UNESCO- klubjának diákjai gyűltek össze hétvégi tanácskozásra. Ezen én is részt vehettem. Nem részletezve most a másfél nap sok, pedagógiailag is érdekes tanulságát, csak arra utalok, hogy az egyik vezetőtanár levétette azt a filmet, amelyet egy párizsi dokumentációs központ készí­tett a Franciaországba érkező külföldi munkásokról és azok életéről. A másfél órás film megdöbbentő részletességgel mutatta meg, hogy milyen nyomortanyákban élnék ezek az emberek, akik sokszor minden papír, igazolvány nél­kül vannak Franciaországban. Nem tudnak még saját anya- nyeűvüjcoji sem írpi, „olvasni, viszont az „idegen ország *WíWvét,&em ismerik. így lé­nyegében jogtalanul vannak itt, de a jog hiánya az emberi módon való életet sem bizto- sitja számukra. A munkaadók hallatlan cinizmussal foglal­koznak velük — ki tudják okét a végletekig zsákmá­nyolni napi iO—12 órai mun­kával, mert rákényszerülnek ezek a szerencsétlenek, akik nem lépnek be a szakszerve­zetekbe, mert nincs semmi igazoló papírjuk — tehát ma­gánosán kell megvívni har- cukat, legtöbbször sikertele­nül. Bizalmatlanok ők is mindenkivel szemben, csak honfitársi, sorstársi körben mozognak, félnek, hogy kito­loncolják őket, ha valamibe belekeverednek. S itt kapcsolódtak hozzá­ér *0* unesc°s fiatalok. iö—20 gimnazista diák el­határozta, hogy nemcsak el- foglalkoznak az UNESCO-klubban az emberi jogokkal, hanem segítenek ezeknek a hontalan, kizsák­mányolt munkásokon. A leg­első lépcső, hogy valamennyi­re be tudjanak kapcsolódni: az írni-olvasni tanítás, tanu­lás. Tanfolyamokat szervez­tek es szerveznek - nem kis nehezsegek árán: a bevándo­rolt portugálok, spanyolok, negerek sokszor bizalmatla­nok. Nem értik miért csinál­jak ezt, besúgóknak vélik őket A munkaadók tiltakoznak: dolgozni kell a munkásnak nem betűvetést tanulni, oda “a jöjjenek. Szóval egy kissé 1970 hi?nkUl.ra helyZet> ho«y 1970-ben Europa egyik leg­fejiettebb országában szinte illegálisán kell tanfolyamokat szervezni az írástudatlanság lekuzdesere. - Hallatlanul rokonszenves volt azonban ezeknek a vidám fiataloknak a felelősség érzése. Ilyeneket mondtak: ezek a munkások építik fel a lakóházak felét, nekünk is segítenünk kell őket; ezek az emberek végeznek minden köztisztasá­p munkakört, foglalkoznunk kell velük, stb. Ez volt nagyon kellemes érzés: látni a gyerekek, fiata­lok felelősségét, hogy amit szervezett formában, sok ad­minisztratív és személyi ne­hézség miatt nem csinálnak a felnőttek, csináljuk mi, mert igy szolgálják azokat az esz­mr • • i^Jfelyeket az "YiJsr hall*J,ak: áz a nemzet­közi megértésről, egymás ala- Pí^^^l^gg^j^^ének a sei Le Havre ban i& Ott ép- Műve­artkétoCsŐK ‘fSaa vezető meghívásával, részvételével Itt már nem egyszerűen írás­olvasás: kérdésként foglalkoz­ik a problémával' hanem a kizsákmányolás, az osztály- harc elvi és gyakorlati lehe­tőségeivel számoltak a har­cos felszólalók, szakszerveze­ti es állami vezetők. Erre a bordeaux-i fiatalok még nem kepesek, de hogy tenni akar- nak valamit elmaradottabb embertársaikért, az nagyon szép és rokonszenves törekvés. Es nem is maradnak a szán­déknál: ez a legfontosabb. Mert csak most értettem meg igazán, hogy milyen nagy jelentősége van nálunk is pél­dául a cigány gyerekekkel va­ló alaposabb foglalkozásnak. Az UNESCO székházában, Pá­rizsban beszélgettem egy né­ger tisztviselővel, aki elmond­ta hogy náluk, otthon, az Ele­fántcsontparton, az a legna­gyobb probléma, hogy a la­kosság állandóan vándorol a megnhetés keresése miatt. A teln,«Ukkel már nincs mit tenni, de a gyerekek ügye mar izgalmasabb, hiszen így nem járhatnak iskolába rend­szeresen. Ezért a kormány nagyreszt az- UNESCO támo­gatásával elsősorban rádió út- jan, de mindinkább televízió utján rendszeres tanfolyamo­kat sugároz, ellátja a családo- telepes rádióval és tele­vízióval, hallatlan anyagi erő­feszítéssel ügy látják, hogy a gyerekek 35-40 %-a az első négy osztály anyagát mara­déktalanul^ elvégezheti, s ezt óriási fejlődésnek, eredmény­nek látják. Márcsak azért js rokon­szenves volt, ahogy ez a né­ger fiatalember mind tüze­sebben magyarázta el, a tér­képén mutogatva, hogy mi­képpen is szervezik meg ezt a mozgalmat, hivatalosan, mert azt mindenütt hallani lehetett, hogy — főleg az af­rikai államokból jött, és Franciaországban tanuló egye­temista néger fiatalok, a leg­ritkább esetben tartanak kap­csolatot itt dolgozó, többnyire a határon szökve bejött hon­fitársaikkal, mert ők, az egye­tem elvégzése után otthon ve­zető állásban lesznek, $ le­endő rangjukon aluli lenne itt például egy írni-olvasni taní­tó tanfolyamon együttműköd­ői velük. Elgondolkoztató té­nyek és tapasztalatok ezek Többször megkérdezték az itteni diákok, hogy Hülyének a magyar diákok. Volt olyan szerencsés alkalmam, amikor velem volt éppen egy szegedi francia szakos lány, aki itt tölt egy pár hónapot — láthatták, beszélhettek vele, sem a fri­zurában, sem a miniszoknyá­ban nincs különbség, de a külsőségeken kívül a belső tartásban sem sok. A tanulók tekintélyes része nagyon szo­lidan és elszántan tanul Itt is, mert érzi, tudja, látja, hogy tudás nélkül nincs élet Per­sze elsősorban azokhoz a ta­nárokhoz ragaszkodnak, akik­hez a tananyagon kívül is fordulhatnak kérdésekkel akiktől egyáltalában lehet kérdezni valamilyen válasz, vagy eligazítás reményében. De ez ugyanígy van nálunk is, az oktatás bármely fokán is. Az iskolai diákszervezetnek erősen érzik itt a hiányát, ahol kiélhetik magukat akti­vitásukat. Mert Ilyen szerve­zetre minden fiatalnak szük­sége van, ha az a szervezet valóban élő és működő orga­nizmus, nemcsak adminiszt­ratív tényező. ^Folytatjuk) Margócay Jómét Rajzolta: Sebók Imre Biztos. Up/tz Gruppenführer HABOZÁS NÉLkÜL TELJÉS!/! AL/ RAPí AC/PfL NfNDEN H/iTANSA.r GAT NEH SEJT.r, HOGY ÉPPEN, Az EUENHEZÓ OIDjCUPŐí NAPJA A PA­RA ncsohat, m/hfahonnan var - JA. KERíMOV nagyszerű Aiak/*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents