Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-12 / 136. szám
Um. ffinftrs 11 xrr.trr nnnvAnnrmvSfi 8. eMa? Segrt at ország A segítség — légyén az pénz, építőanyag vagy egyszerűen a puföta kéz — továbbra is kifogyhatatlanul jön a Szamo&közbe. Az adományozók névsorában szinte mindenkit meg lehet találni, aki ebben az országban el. Az egyszerű baranyai tsz-tagokat, a Dunavecsei Vegyesipari Vállalatot és a minisztériumokat is. Legutóbb két minisztérium felajánlása érkezeti meg. A Kohó és Gépipari Minisztérium június 20-ig 247, a Könnyűipari Minisztérium 23 iaházat szállít a bzamosauzoe, amelyekben ideiglenesen keiezer embert helyezhetne* el. Ezeaen felül aköny- nyuipar meg sátrakat ígért. Nemcsak az anyagi karok gyors pótlásáról gondoskodik az ország, hanem igyekeznek helyet, ellátást biztosítani az árvízkárosult gyerekeknek is. Az elmúlt hét végén, szombaton nyolcvan fehérgyarmati kisiskolás érkezett Egerbe. A veszprémi úttörőcsapatok 57 gyermek üdültetését vállalta, A devecseri járási úttörőelnökség a bafaionszepezdi táborba 100 Tisza mentén lakó úttörőt vár. Úttörőcsapatok is feliratkoztak a felajánlóik listájára. Közben tovább érkeznek Szabolcsba az üzemek, a dolgozók felajánlásai is. A Heves megyei gyöngyösoro- sza és istenmezei bányászok egynapi keresetüket küldték eL A veszprémi Bakony Művekben az elmúlt bét végén kommunista szombatot szerveztek a fiatalok. Az ifjúsági brigádok a napi keresetet az árvízkárosultaknak adták. A Labor Műszeripari Művek esztergomi gyáregységében a Március 21 és a Vörös Október szocialista brigádok kezdeményezésere 100 ezer forintot fizettek be a dolgozók az árvízkárosultak csekkszámlájára. A gyár ezenkívül egy lakóház felépítését is vállalta, s közölték azt is, hogy az épület az üzemben elö- tllított Marklin-elemefcből áll majd. Az anyagot a gyár izállxttatja a helyszínre, ahol íz üzem dolgozói állítják fel ts készítik elő beköltözésre, í Sorozatvállalást tettek a Pestvidéki Kőbánya leányvárt üzemének dolgozói is, amikor egynapi keresetük ' fe! ajánlása mellett kölcsön- aü ak a gyár 8 tonnás te- he autóját is, s ezenfelül részt kértek a helyreállítási munkákból. A Komárom megyei KO- MÉP vállalat csaknem egymillió forint értékű segítséget ajánlott fel eddig is. Most mindezen felül két ' olyan barakképületet szállítottak az árvíz sújtotta vidékre, amely egyenként 80 —100 ember elhelyezésére alkalmas. Az egyiket a vállalat dolgozói már fel is állították. A Bács-Kiskun megyében lévő Dunavecsei Vegyesipari Vállalat Delta szocialista brigádjának kezdeményezésére a dolgozók egynapi keresetüket küldték el Szabolcs-Szatmárba, ezenfelül javasolták, hogy a részesedési alap terhére 30 ezer forintot fizessenek be az árvízkárosulták csekkszámlájára Ezzel csak ennél a vállalatnál eddig 51 ezer forint gyűlt össze. A üzem 6500 darab kézi falazóblokkot ad. A MÁV pedig elvállalta, hogy a falazóblokkokat díjmentesen szállítja a helyszínre. A dunavecsei KIOSZ is társult ehhez a javaslathoz, s tagjai nevében elvállalta hogy a lakások felépítésében segítenek. Ezzel a dunavecseik öt családi házat ajándékoztak Szatmámak. Megérkeztek a legfrissebb hírek az ország másik széléről, Vas megyéből is. A Vas megyei téglagyárak műszaki vezetői és dolgozói egynapi keresetük felajánlásán kívül vasárnap „árvízműszakot” tartottak valamennyi telepükön, s a nap, tervükhöz viszonyítva 90 szr^. zalékos eredményt értek el. Felajánlották, hogy tervem felül még ® m fl- Iió darab téglát késjfo- nek 150 családi ház f^. építéséhez. A* építőanyagot hár x3ffn nap alatt folyamat fog. ják szállítani. A Vetőmagtermeltető Vállalat szombathelyi telepének dolgozói is elküldték ajándékaikat, az egynapi keresetet. Az országos központ pedig bejelentette, hogy egymillió forint értékű zárolt vetőmagot juttat el a víz rombolta vidéknek. A vetőmag szállítását a szombathelyi telep már megkezdte. Ismét gépkocsikaraván indult útnak a Baranya megyei Pécsváradról Tunyog- matolcsra. összerakható házakat szállítanak, ezenfelül a mozsgói termelőszövetkezet ajándékát, 100 mázsa vetőmagot. A Kunbajai Állami Gazdaság dolgozói kétnapi keresetüket, 101 840 forintot küldték el. A szerencsi Bútoripari és a mezőkövesdi Asztalos Szövetkezeti Vállalat kettő, illetve egy összkomfortos lakáshoz ad ajtókat, ablakokat. A sátoraljaújhelyi Faipari Szövetkezet egy kész faházat ajánlott fel. Somogy megyéből is egymás után érkeznek a szállítmányok, a pénzküldemények, a felajánlások. A Dél-magyarországi Fűrészüzemek 2-es számú Vepe három vagon fát, a Napsugár Ktsy Tsa műbőrkabátot, két anyagmozgató kocsit és tíz ajtót adott vasútra. A hetesi Egyesült, Erő Termelőszövetkezet a közös alapból valamint egyéni felajánlásokból no ezer forintot tett postára. A Somogy me gyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 400 ezer forintojt fizetett be. Akí'K pedig még nemren- óel'xeznek önálló keresettel. ® diákok, az ipari tanulóik, rnunkájukat, szakértelmüket ajánlották fel. Így a veszprémi 506-os számú MŰM-intézetből 27 villanyszerelő és 53 egyéb szakmunkástanuló érkezik a napokban az árvíz sújtotta Szalmáéba. A várpalotai ipari tanuló- intézetből pedig 35-en kérték, hogy két hétig dolgozhassanak a romok eltakarításában ás segíthessenek az újjáépítésben. Ember kellene és gép Útépítők között Szatmárban Vigyázz! Útépítés. 6 km — ilyen feliratú táblákat sűrűn látni túl a Krasznán, a Szamoson, szinte mindenütt az utak mentén. Amerre az ár elvonult, pusztította az utakat is. Átvágta a töltéseket, alámosta az útpadkát, felszaggatta a burkolatot. Csak az utakon több száz milliós kárt okozott. Keményen dolgoznak — Nem csoda, hogy áramot is csinálnak a vízből, hihetetlen ereje van — csóválja a fejét Bulyáki Lajos útépítő munkás. Szomorú szemmel néz végig a megrongált utón. Neki, az építőnek, kétszeresen fájó látvány a pusztítás. Már dolgozott érte, hogy errefelé jó utak legyenek. Mcl t kezdik újra... Brigádjuk, Gólya Mihály háromszoros szocialista brigádja második hete dolgozik a Csengersima— Fehérgyarmat közötti országút helyreállításán. Húszán vannak és a gépek. Meg a gépkezelők. A hét elején már túljutottak Zsa- rolyánon. „Mellékesen” hozzáfogtak a Kisszekeres felé leágazó út építéséhez is. Az is tizenegy kilométer. Óriási munka vár az útépítőkre. az árvíz sújtotta vidéken. Több száz kilométer úthálózatot kell legalább ideiglenesen járhatóvá tenni. Létszükséglet ez most. Nagy menyiségű építőanyag vár a helyszínre szállításra. Mielőbb kell a zöld jelzés... — Ember kéne, meg gép — kesereg Gólya Mihály brigádvezető. Gép lesz. 54 millióért vásárol soron kívül gépeket a Közúti Építő Vállalat. Gépkezelők képzését is megkezdték. De kétkezi munkás kevés van. Kellene most legalább ötszáz. A brigádvezető azon meditál, mekkora segítség lenne nekik, útépítőknek, ha eljönnének dolgozni azok. akiknek a tsz egyelőre nem tud adni munkát. Egy kátyúval kevesebb Az országúton nagy a forgalom. Megrakott teherautók robognak mindkét irányból. Az úthengerek mellett óvatosan kitérnek, azután felgyorsulva száguldanak tovább. Nyomukban szétspriccel a frissen öntött bitumen. — Amikor betört az árvíz. „Elmennék még egyszer is..." Hatvannyolc ölesvaapáti gyerek balatoni nyaralása Vincze Jóska a kísérőnk. Járjuk a falu, Olcsvaapáti utcáit, ő vezet egyik-másik kis barátjához, ismeri a gyerekeket. Nemrégen, hétfőn este jöttek meg Balatonboglárról az apáti gyerekek, 68-an. Talán a legelső csoport, az „árvizes gyerekek” — ahogy ott hívták őket —, akik a Budapesti Műszaki Egyetem vendégeiként két hetet töltöttek a balatonbogiári üdülőben. I -*• — Hogy az milyen levelet írt haza, milyen jó fogalmazása volt! „Drága nagyapám, jól érezzük magunkat” Ezzel kezdte. Borbás András, a hetedikes fiú szerényen, lehajtott fejjel hallgatja a nagyapai dicséretet. Most édesapjának segít, szögeket tisztítanak. A házukat elvitte a víz, az újsorból, a József Attila utcából csak egy ház, s húsz-egynéhány romhalmaz maradt, ök a nagyapánál, az apai testvérnél húzódtak meg. — Most aztán sok mindenről elbeszélgetnek, hogy visz- szajöttek — mondja Borbás Endre. — Jó is volt, hogy odavoltak, itt csak szenvedtek L_2. féltették ?dt^ * a gyer#ket’ n*m Itthon jen, voltam, amikor elment A feleségem volt csak, az m< persze, hogy elengedte. Elme' lng4t akár még egyszer is beszél a fiú, Szászi Laci. ^ 'anya közbeszól: T íy°n dicsérik a Balatont, ho, gy 0j;t milyen jó volt nekik. . ,,Nr j és a gyerekek is jól viselke dtek? 77 N em tudom, a rózsákkal volt ot t valami... c sak „szereztünk” né- hany • rózsát. Pedagógusnapra, tetszil . tudni. Li gy élmény volt a gyere- kekr ek a kéthetes "balatoni és. Jó volt, hogy kiszakított® ^ őket az otthoni, sokszor fájó. a sokéves munka ered- mén yeit sirató légkörből. — - Délelőtt jött az értesítés, h°S' y másnap reggel indulunk, így már délutánra megszervezi .em, hogy kik mennek — emlf jksxik az igazgatónő, Szása Józsefné. — Elsősorban azo kát vittük, akiknek a háza összedőlt, vagy akik többen voltak testvérek. Megmagyaráztam a gyerekeknek, hogy mondják el otthon, lehet menni a Balatonra, küldjék el a szüleiket, hogy megbeszéljük. Az alsótagozatosok szinte mindnyájan elmentek. Féltették ugyan őket: „Jaj, mi lesz velük, csak tessenek rájuk vigyázni” — mondogatták a szülők. Négy pedagógus volt oda a 68 gyerekkel. Felügyeltek rájuk, programról gondoskodtak. Már az első nap elkészítették a rögtönzött házirendet, aszerint zajlott az élet. — Odajöttek hozzánk az üdülővendégek — meséli az igazgatónő — és mind azt mondták, hogy milyen jólnevelt gyerekek. Az üdülőben teljes ellátást kaptak. Még a gyermeknapról sem feledkeztek meg, amikor külön fagyi és csokoládé várta a gyerekeket. Kétszer voltak kirándulni, hajóval elmentek Tihanyba és Badacsonyba. u, — Édesanyát nem szoktam itthagyni, azért nem mentem — mondja Szabó Erzsi. — Azt mondta, hogy ketten elmehetnek közülünk, de valaki maradjon vele. A Közúti Építő Vállalat szakemberei megkezdték as új Sóstói út és a Kemecsei utat összekötő bekötő út alapozási földmunkáit. Elek Emil felv. akkor is errefelé dolgoztunk. Innen nem messze, Tunyog- matolcsnál. Azon a héten fejeztünk volna be egy új utat. Hogy most milyen, ki tudja? — sóhajt a brigád- vezető. Bulyáki Lajos elkapja la mondatot, felegyenesedik, a vasvillára támaszkodva folytatja a gondolatot: — Akkor, pénteken reggel még ugyanígy felvettük a szerszámot — emel egyet a vilién —, hogy bevégezzük az utolsó simításokat. De mire mentünk volna ki a munkahelyre, a tsz-istálló- ha kellett rohanni, hogy segítsünk kiengedni az állatokat. Mire fordultunk vissza, már vízben gázoltunk az állatokkal. A mi jó utunkat is biztos tönkretette. De arra is sor kerül majd hogy rendbe hozzuk. A megnyúlt munkanap A gőzölgő bitumenes salakcsomó fölé hajol, Iteríti szét a vasvillával, jöhet! a henger, s egy kátyúval máris kevesebb van Zsarolván határában. De sok a kátyú és csak lassan győzik. A Közúti Építő Vállalat útépítőinek nem csak itt. a megye más részein is el kell végezniük erre az évre tervezett munkákat. Nyíregyházán, Mátészalkán, Záhony körzetében és másutt De itt mindenekelőtt, — ezt jól tudják. Most még az se nagy baj, ha hci.z- szatobra nyúlik a munkanap. Az Uránál folyó útépítésnél találkoztunk Tóth Mihállyal. A hét elején állt munkába. Nagyhodosi, s az ő háza áll ugyan, de volt tennivalója a közösségért. Hogy már lehetett, itt. vette fel a munkát. Mert sürgősen kell a jó út errefelé — magyarázza. Amint munka- erőgonddkról hall, kéri. engedjék haza délután. Kevesebbet alszik, de visszajön reggelre — ígéri. S talán sikerül magával hoznia néhány községbelit vagy még a szomszédos falvakból is az ismerősöket. Hogy többen legyenek ők, az útépítők. Kádár Edit • • Ünnepélyesen búcsúztatták a polgári védelem katonáit Becsületes helytállást követelő, háromhetes, szinte pihenés nélküli, kemény munkát igénylő szolgálat után, csütörtökön délelőtt került sor a Szabolcs-Szatmár megye árvíz sújtotta területén dolgozó polgári védelmi egységek ünnepélyes búcsúztatására Nagyhalászban és Tégláson. A szemlére felsorakozott egység búcsúztatásán Nagyhalászban megjelentek: Orosz Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, dr. Fekszi István. a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanács VB elnöke, dr. Sajno- vics János vezérőrnagy, a PVOP törzsének parancsnoka, Antal Pál, a BM Szabolcs- Szatmár megyed Rendőr-főkapitányság vezetője, Una- tenszki Pál, a néphadsereg nyíregyházi helyőrségének parancsnoka és a PVOP vezető beosztású tisztjei. A felsorakozott egység előtt Goron László, a műszaki egység parancsnoka tett jelentést, majd a párt-, az állami vezetés és a lakosság nevében dr. Fekszi István köszönte meg a fáradtságot nem ismerő, becsülettel elvégzett munkát. Kérte a le- szerelőket, hogy munkaheI 1 lyeiken is ugyanilyen fegyelmezetten es példamutatóan állják meg a helyüket. gyenek szószólói, kezdeményezői annak a segítőkészségnek, amely az árvízkárok helyreállítására irányul. Ezután dr. Sajnovics János vezérőrnagy szólt a katonákhoz és engedélyt adott az egység tartalékállományba való helyezésére. Az ünnepélyes búcsúztatás befejező részeként sor került az árvízvédelmi emléklapok kiosztására. Az átlagon felüli, kiemelkedő munka elismeréseként a PVOP torzsparancsnoki dicséretben és jutalomban részesültek: Orbán Sándor. Sinka Antal, Gyebrószki Béla, dr. Gebri Péter. dr. Wiberál Béla. Föl- desi András, Bódis Rudolf, Kriston Pál, Omeisz Ferenc, Székely András, Németh Zoltán tisztek, illetve tiszt- helyettesek és tisztesek. Ezután a vendégek és a parancsnokok Téglásra utaztak. ahol a Hajdú-Bihar megyei polgári védelmi alakulatok búcsúztatására került sor. A Szamos menti árvíz sújtotta lakosságnak baráti segítséget nyújtó testvérmegye polgári védelmi katonáinak helytállását, Hajdú megye vezetői köszönték meg. Jelen volt Karakas László, az MSZMP Hajdú-Bdhar megyei Bizottságának efa6 (MFaMázak, építőanyagok Szamosköznek Két testvére, Bori és Kati mentek üdülni. — Nagyon jó volt, szívesen fogadtak — ez Bori összefoglalója. — Édesanyám is nagyon örült, hogy jól éreztük magunkat. — Én a fürdést nem adnám semmiért — szól közbe kísérőnk, Vincze Jóska. — Pedig csak kétszer lehetett, mert nem volt jó idő. Ha ott lennék, akkor mindig fürödnék. — A Szamos nem jó nyárim? — Hát a Balaton mégiscsak más. I 5A gyerekek nem üres kézzel jöttek vissza. Már az üdülőben felkeresték őket az egyetemi szakszervezet nőbizottságától. Hatezer forint értékű ruhaneműt hoztak, nadrágokat, cipőket, pulóvereket. Hazafelé jövet, Pesten, újabb szállítmány ruhanemű várta az autóbuszaikat, s még egy ajándék: az egyetemisták lemondtak az egyik szómba! esti vacsorájukról és töbt száz doboz konzervet, 150 tábla csokoládét kaptak helyébe amit a gyerekeknek ajándékoztak. Az igazgatónő pedig címe két írt fel, ahová csomagoka fognak küldeni Pestről. t gyerekeknek kellemes volt a: i útjuk, jól telt el az üdülés t Mindenütt csak segítőkész - séggel találkoztak, i iüSBBSl WWffl
