Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

S. öMsí jeSXET-MAGYARORSäAG 1970. tönlu* n Túl a határon (Folytatás az L oldalról) Mint a párt határozatai­ban előirányozta, a népgazda­sági ágacatoknak az új rend­szerre való áttérése fokozato­san valósul meg. Most dolgozzák ki azokát az intézkedéseket, amelyek értelmében a gazdasági re­formot kiterjesztik az anyagi- műszaki ellátás rendszerére. Eredményesen oldódik meg nálunk — folytatta Koszigin — a legfontosabb anyagi snükségletek kielégítése a munkatermelékenység állan­dó emelkedése alapján. A szo­cialista gazdaság fejlődése, a szocialista termelési viszo­nyok megerősítése megterem­ti a népjóléti társadalom ki­alakításához szükséges összes feltételeket. Alekszej Koszígin beszédé­nek jelentős részét, szentelte az SZKP és a scovjet kor­mány külpolitikája kérdései­nek, Az 1965-os legfelső taná­csi választások óta éltéit időszak — mondotta — a nemzetközi élet jelentős ese­ményeivel telített időszak volt. Külpolitikánk a lenini ta­nítások szellemében a nem­zetközi élet jelenségeinek mélységesen pártszerű, osz­tályhű értelmezését tükrözi. Az európai helyzetről szól­va, Alekszej Koszigin meg­jegyezte, hogy a kommunista pártot és a szovjet kormányt európai politikájában világos célok vezérlik: megszilárdítani a második világháború ered­ményeit; elérni a feszültség enyhülését, erősíteni az álla­mok közötti kölcsönös bizal­mat a békés együttélés elvei alapján; megbízhatóbbá tenni az európai biztonság pilléreit. A Franciaországhoz fűződő kapcsolataink példát szolgál­tatnak arra, hogy mennyire hatékony az államok békés együttélése elveiben rejlő le­hetőségek kiaknázására irá­nyuló szovjet politika. Mi üd­vözöljük azt a tényt. — mon­dottja Koszígin — hogy á szov­jet—francia kapcsolatok fej­lődését mindkét fél biztosít­ja. Ez kétségtelenül hasznára válik a szovjet és a francia nepnek, az európai és á nem­zetközi biztonság érdekeinek. Az európai biztonságért ví­vott harc fő iránya: a meglé­vő európai határok, ezenbelül az Odera—Neisse-határ és az NDK és az NSZK közötti ha­tár sérthetetlenségének elis­merése. Barátainkkal és szö­vetségeseinkkel együtt orszá­gunk új aktív lépéseket tesz e kulcsfontosságú feladat meg­oldása érdekében. A Szovjetunió megtesz min­dent, ami szükséges, hogy a német militarízmus soha töb­bé ne fenyegesse szomszédait, az európai békét. Mint a Né­met Szövetségi Köztársaság politikai valósága, ezenbelül az utóbbi idők tényei mutat­ják, ott a reális európai hely­zet józanabb értékelésének egyes jelei mellett még min­dig tevékenyen működnek a revansísta erők. Ezek a? erők tovább mérgezik önmagukat és az NSZK lakosságát a ré- vans mákonyos eszméivel. Mi erre csak egyet mondhatunk: politikai vonatkozásban a re- vansisták élő holttestek, mert eszméik veszélyesek, megva­lósíthatatlanok. Ha megpró­bálnák megvalósítani azokat, az magára az NSZK-ra nézve nem hozna mást, csak ka­tasztrófát. Az NSZK jövője csak a béke megőrzése és megszilárdítása útján biztosítható. A Szovjet­unió ezen az úton kész együtt­működni az NSZK-val, csak­úgy, mint más európai orszá­gokkal. A Szovjetunió, szorosan összefogva a szocialista kö­zösség más országaival, fo­kozni fogja erőfeszítéseit az enyhülés érdekében, éppen ezt a célt szolgálja az össz-euró- pai értekezlet összehívására vonatkozó javaslat. Elvszerű és következetes volt és marad az az álláspont, amelyet a Szóvejtunió és a testvéri szocialista országok elfoglalnak az Egyesült Ál­lamok délkelet-ázsiai agresz- pzióját illetőén —, hangsú­lyozta Koszigin. Az egész haladó emberi­ség fókozza tiltakozását az Egyesült Államok indokínai politikája ellen és még kitartóbban követeli az ag­resszió megszűntetését. Az indokínai problémának csu­pán egyetlen megoldása le­hetséges : haladéktalanul é& teljes egészében kivonni Vi­etnamból és a térség más országaiból az Egyesült Ál­lamok és csatlósaik csapata­it. A Szovjetunió a Közel-Ke. létén szilárdan követi az Egyesült Arab Köztársaság, a Szíriái Arab Köztársaság és más arab államok min­den eszközzel való támoga­tásának politikáiát. Ezek az államok már három eszten­deje vívják igazságos har­cukat az izraeli agresszió következményeirtek felszá­molásáért. Az amerikai imperializmus agresszív érőinek a világ különböző térségeiben folyta­tott akciói képezik a nem­zetközi feszültség alapvető forrását. Ezek az erők min­denütt támogatják az anti­demokratikus, reakciós ré- zsimeket, segítik őket abban, hogy hatalmon maradhassa­nak. Igyekeznek elfojtani azokat a számos kapitalista országokban jelentkező ten­denciákat, amelyek a feszült­ség enyhítésére, a nemzetkö­zi kapcsolatoknak a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés együttélése elvein alapuló fejlesztésére irányulnak. Mindez feltétle­nül óvatosságra int bennün­ket — mondotta Koszígin. A Kínai Népköztársaság­hoz fűződő kapcsolatokról szólva Koszígin megjegyezte, hogy az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány ezekben az években olyan módon alakította a Kínai Népköztársaság irá­nyában folytatott politikáját, hogy megakadályozza á szovjet—kínai kapcsolatok további romlását, elérje e viszony legalább állami szinten való normalizálását Ennek az álláspontnak az alapja az a meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és Kína népeinek érdekei nemcsak hogy nem ellenkeznek, ha­nem megegyeznek, a kínai fél azonban olyan irányvona­lat követ, amely egyelőre nem tesz lehetővé bármilyen lényeges haladást, sem álta­lában a kapcsolatok norma­lizálását illetően, sem a két ország kormányküldöttségei­nek Pekingben folyó, határ­kérdésekkel foglalkozó tár­gyalásain. Ez a helyzet köz­vetlenül összefügg a kínai vezetők általános szovjetel­lenes irányvonalával. Bármennyire bonyolul­tak is azonban Pekingben a tárgyáláéok. amelyekén a kínai fél hibájából nincs elő­rehaladás, a Szovjetunió folytatni akarja ezék^t a tár­gyalásokat. mért keresi a Szovjetunió, Kína és az egész világ érdekeinek megfelelő meg-gyezést — mondotta Koszígin. Alekszej Koszigín beszédé­nek befejező részében kije­lentette: az országban létre­jött egy olyan hatalmas gazdasági potenciál, amely lehetővé teszi, hogy a szük­séges szinten tartsuk álla­munk védelmi képességét és ugvanakkor évről évre emel­jük a nép életszínvonalát. A szovjet emberek sok-sok nemzedéke büszkeséggel, tisztelettel és elismeréssel fog gondolni a munkások, kol­hoztagok. tudósok, mérnökök és technikusok munkájára, rhindazokéra. akik ezekben az években erősítik a haza hatalmát, a modern tudomá­nyi« és műszaki forradalom gyümölcseit a kommunizmus építése nagv ügyének szolgá­latába állítják. L DISÉES meghívót hó- ZO'IT A POSTA a párizsi szállodába. Az UNESCO mellé akkreditált magyar nagykövet és az UNESCO főtitkára írta alá, A világszervezet nagy üléstermében Bartók Béla ha­lálának 25. évfordulója alkal­mából díszes megemlékezésre került sor. Gergely Miklós nagykövetünk, az állandó magyar képviselet vezetőjé­nek megnyitója után a párizsi zeneakadémia egyik profesz- szorá emlékezett meg a nagy magyar zeneszerző munkássá­gáról, amely Kodály Zoltán tevékenységével együtt oly híressé tette hazánk zenei életét. A kiváló akusztikájú ülésteremben csak ritkán ren­deznek hangversenyt, elő­adást, maga az iá igen figye­lemreméltó, hogy René Mä­hen, az UNESCO főtitkára odaadja a nevét egy nemzeti rendezvényhez a meghívó aláírásával. Bartók Béla neve és mun­káinak nagyszerűsége ezt az akadályt is elhárította. A lelkes közönség előtt a Tátrán vonósnégyes nagy zeneszer­zőnk legelvontabbnak tartott qvartettjei közül játszott egyet, a fiatal Kiss Gyula előbb szólistaként bizonyítot­ta be ezúttal is, hogy méltán ért el hazai és nemzetközi si­kereket, majd néhány kórus­mű csillogó és nehéz kíséretét látta el. A győri leánykórus énekelt Szabó Miklós karnagy vezetésével, Az egyszerűen, csinosan öltözött 64 fiatal győri énekes igen biztos in­tonációval, tiszta énekléssel, a nehéz ritmikájú darabok egy­szerű és határozott előadásá­val szerezte meg a közönség rokonSzenvét ez alkalommal is, mint ahogy egy héten át Bartók-est volt a Theatre de Ville-ban, Párizs egyik legne­vesebb színházépületében, lé­nyegében ezzel a műsorral, illetve ezekkel a szereplőkkel, mert a francia újságok osz­tatlan elismeréssel írtak ezek­ről a műsorokról, amelyeken Lehel György a párizsi Lamoureux zenekart vezé­nyelte, Kasza Katalin és Ütő Endre pedig A Kékszakállú herceg várát énekelte. JÓLESIK LÁTNI, hogy egy világszervezet milyen odaadással foglalkozik a mi nemzeti kultúránk értékeivel, ha ezeket méltó előadásban is tudjuk bemutatni. És ezút­tal a budapesti KKI is kivá­lóan sikerült vándorkiállítást állított össze Bartókról. Az egyik térképen még Nyíregy­háza is szerepel azok között a hazai városok között (nem túl nagy számmal voltak ilyenek), ahol Bartók Béla hangverse­nyezett. Alighanem emlék­szünk erre az estére a har­mincas évek elejéről, amikor Zathureczky Edével együtt játszották Beethoven Kreut- zer-szonátáját. Bartók pedig egy Este a székelyeknél, az Allegro barbárét adta elő, többek között a régi Korona­szálló nagytermében meglehe­tősen kis közönség előtt. Persze külföldön az ember többszörösen megörül szülő­városának olvastakor, főleg, ha hosszabb időre jön el ha­zulról. így vagyok most én is három hónapig az UNESCO ösztöndíjasa, hogy az asszoci­ált iskolák életiét tanulmá­nyozhassam, azt a rendszert, amelynek a mi iskolánk is tagja, hogy a békés egymás mellett élés, a nemzetközi megértés szellemében foly­tathassuk munkánkat. Ideér- kezésemkor mindjárt öröm­hírrel is fogadtak a világszer­vezet központjában: már elő­zőleg megismerhették annak a speciál-kollégiumnak anyagát, amelyet főiskolánk igazgatója Kovács József elvtárs állított össze és most jelentős anyagi támogatást biztosítottak a kézirat anyagának kiszélesí­tésére, leendő kiadására. így kezdtem el a tanulmá­nyozást először egy hónapig Franciaországban és főleg Pá­rizsban, de néhány nagyobb vidéki városban. Érdekes, hogy az UNESCO égisze alatt sok, mintegy 400—450 klub foglalkozik a nemzetközi megértés eszméjével. Ennek elsőrendű oka az, hogy a francia iskolákban nincsen semmilyen általános és össze­fogó ifjúsági szervezet, a mai hivatalos francia iskolaszem. lélet szeretne mindenféle szervezkedést, politizálást tá­vol tartani az iskolától. A leg­jobbak azonban, elsősorban az alsó- és középfokú iskolák diákjairól lévén szó, szeret­nék valahol kiélni aktivitás- igényüket, valamilyen jó ügy érdekében, egyszersmind pe­dig kívánkoznak arra is, hogy a tantervi anyagon kívül is szerezzenek ismereteket tá­voli népekről, azok civilizá­ciójáról, igyekezzenek olyan elvi kérdésekben is tájékozód­ni, mint például az. emberi jo- gök, amelyen a gyarmati sor­ban élő vagy élt népek szá­mara egyáltalában nem biz­tosított lehetőség. Sajátságos azonban. hogy az ifjúságnak ezek az igényei — amelyekre később még vissza szeretnék térni — mennyire süket fülékre talál­nak. Néhány kolléga elmond­ta, hogy az UNESCO-t sok igazgató, tanulmányi irányító nemcsak valamilyen baloldali szervezetnek nézi, hanem egyenesen kommunista pro­pagandát vél benne felfedez­ni, hiszen a békés egymás mellett élés, a nemzetközi megértésre nevelés a nemzet­köziség fogalmához kapcso­lódik, az internacionalizmus pedig a proletárforradalmak harci jelszavai között szere­pel. Azt hiszem, nem kell itt hangsúlyozni, hogy a világ­szervezetben ném ez a felfo­gás. Nem is ilyenek a ten­denciák, csak jellemezni sze­rettem volna, hogy a kényel­mességen túl milyen más szempontok is vezetik a neve­lők tekintélyes részét, amikor — az ifjúság kérése ellenére egy-egy 2500—3000 létszámú iskolában 120—150 tanár kö­zött egy sem akad, aki foglal­kozzék a gyerekekkel tanter­ven kívüli alkalmakkor. UGYANAZZAL A KÉR­DÉSSEL találkozom itt is, mint amelyről mostanában annyi szó esik nálunk is, el­sősorban a pedagógusképző intézetekben: elegendö-e a csak tanító tanár, aki meg­elégszik a tantervi anyag köz­lésével és kikérdezésével? A legjobbak itt is harcolnak ez éllen a beszűkült szemlélet ellen, mert tudják, hogy az iskolának névelő pedagógu­sokra van szükségük, akik jó szakemberei szakmájuknak, amelynek megtanítása során nevelik is a rábízott gyere­keket — az életre, ahol más is van, mint nyelvtan és egy­szeregy, kötelező olvasmány és földrajzi alapfogalmak. Szerencsére sok helyen ta­lálkoztam hasonló elveket valló kollégákkal, s néhány iskolai óra meglátogatása so­rán sok érdekeset tapasztal­hattam. De azért annak is nagyon örültem, amikor meg­láttam Bordeaux-ban a legin­kább ajánlott filmek jegyzé­kében Kósa Ferencunk Tíz­ezer napját, amikor az ország egyik másik végében, a ten­gerpartján. Le Havre-ban a művelődési ház propaganda­füzetének címlapján ugyan­ennek a filmnek híres hidi ké­pét láthattam, ahogy a lovak vonulnak (A beszélgetés so­rán kitűnt, hogy Kósa járt is ebben a városban a Magyar Hét alkalmával és nagyon tet­szett egyszerűsége, és szerény modora, ahogy lelkesen ma­gyarázta a filmet a vetítés utáni megbeszélésen.) CSAK NÖVELTE ÖRÖMÖ­MET az a tény, hogy amikor egy kát és fél órás csoportos beszélgetés során beszélget­hettünk az otthoni iskola- rendszerről, a pedagóguskép­zésről, a fiatalokról, arra a kérdésre, hogy milyen is a magyar zene, akkor „véletle­nül” éppen nálam volt az a kis magnószalag, amelyre ének-zene tanszékünk oktatói összeszerkesztettek egy kis műsort Kodály és Bartók mű­veiből, eredeti népi felvéte­lekből. S akkor értették meg igazán, hogy mi is a kórusra átírás, feldolgozás, amikor egy férfi elénekelte a szalag­ról a páva-dallamot, amelyet közvetlenül utána Vass La.ios vezénylése alatt egy erőteljes férfikórus adott elő. S nem csodálkoztam, amikor ezután elkérték a szalagot és lemá­solták maguknak mind a két oldalát. (Folytatjuk) Margócsy József trtas Cs. Horváth Tibor ino-<6H ->AtOb 6 «VH*. Rajzolta: Sebők Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents