Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

1 oldal KSLET-MAGYARORSZAG 1970, íönhs 7, FÁRADJON BE: Í/RLJAf. UPJTZ GBUPPFNPÜHKEU megbízottja vagyok. HÉTFŐ: A Szojuz—9 szovjet űrhajó felbocsátása. KKDTT Fock Jenő jugoszláviai, Péter János norvégiai utazása. Pompidou—Gromi ko tanácskozás. feZlEE D A. Súlyos izraeli légitámadás a jórdániai Irbidnél. Heves összecsapások a bonni parlamentben CSÜTÖRTÖK: Nixon beszéde a kambodzsai helyzetről. PÉNTEK: Palesztin vezető t es tőletek létrehozása. Olaszországban befejeződik a tartományi választási kampán y. SZOMBAT: Súlyos harcok Kambodzsában és Dél-Vietnamban Dalaitól Düsseldorfig Hagyománya már szinte a heti összefoglalóknak, hogy az eseményeik három csomó­pont körül kristályosodnak ki: Délkelet-Azsia, Közel- Kelet és Európa szerepel a napirenden. Ez a kiemelés természetesen nem a szerzők önkényes választása Hanem valóban ezekre a térségeikre összpontosulnak a legjelen­tősebb fejleményeik. Az el­múlt hét sem jelentett ki­vételt, s a címben feltünte­tett D-betűs helységnevek ezt a széles skálát kívánják jelezni. Dalat Dél-Vietnam 9 legna­gyobb városa, a saigoni elő­kelőségek felkapott üdülőhe­lye a fővárostól 208 kilomé­ternyire. Az év elején egy amerikai tábornok még úgy nyilatkozott, hogy ezt a hely­séget a lángban álló vi­etnami hadszíntér „legbizto­sabb” pontjaként tartják számon. Nos, ezekben a na­pokban a nemzeti felszaba­dító hadsereg tizenkettedik körzetének katonái, a legen­dás hírű női vezérikarí fő- nökbelyettes irányításával 36 órán keresztül kezükben tartották Dalatot. (Amerikai hírforrások szerint az akciót Dinh asszony vezette — neve csupán egy betűvel tér el Binh külügyminiszter-asszo­nyétól...) A dalati rajtaütés, vala­mint vele párhuzamosan a szabadságharcos erők tevé­kenységének felélénkülése is­mét bizonyíthatta, hogy sem a7 úgynevezett vietnamizá- lás, sem a háború kiterjesz­tése Laoszra és Kambodzsá­ra nem hozhatta meg a várt eredményt. A dél-vietnami népi erők változatlan kez­deményezőképességgel és harci erővel állják a sarat. Ez nemcsak képletes kifeje­zés: a közelgő monszun ala­posan feláztatja a talajt Nixon nyugtató és magya­rázó beszéde is végső soron védekező jellegű volt. Igaz. fenyegetésekben sem szenve­dett hiányt, de az elnök kép­telen volt válaszolni az alap- problémára: ha igazán jól mentek a dolgok Kambod­zsában Amerika számára, ak­kor miért van elérhetetlen messzeségben az áhított ka­tonai siker. Ez a helyzet to­vábbi veszélyeket is rejt magában. A jelek szerint az amerikai derékhad — nem utolsósorban a monszun mi­att — visszavonul majd Kambodzsából, de a saigoni csapatok maradnak, sőt eset­leg thaiföldi egységekkel egé­szülnek ki. A bangkoki rend­szer bevonása viszont a há bo’-u ú.iabb szélesítse, most már az indokínai térségen túlra, s még nehezebbé ten­né a megállást. A Közel-Keleten bombák robbanása szolgáltatta gz alá­festést a júniusi háború harmadik évfordulóiéhoz. a hadijelentések arról tanús­kodnak, hogy ennek a borúnak még nincs vége. Az események tömegéből a kai­rói palestin tanácskozást emelném ki, amelyet talán kicsit el is hornályosított.ak a többi hírek. Első ízben tör­tént meg, hogy valamennyi palesztin ellenállási szerve zet egy asztalhoz ült, jólle­het a tanácskozásokat eddig bojkottáló népi felszabadítá- si front egyelőre csupán „jelképes” küldöttel képvi­seltette magát. Az értekezleten három új vezető szervet választottak. Egy huszonhét tagból álló központi bizottságot a politi­kai irányvonal összehango­lására; a vezérkari főnökök­ből álló egyesített katonai parancsnokságot; s egy jor- dániai—palesztin főbizottsá­got a vitás kérdések rende­zésére. A hírek szerint létre­hoznak egy hasonló testüle­tet Libanon vonatkozásában is. Amennyiben ezek a pa­lesztin e"^segtörekvések si­keresek lesznek — a. feltéte­les módot a korábbi kedve­zőben tapasztalatok miatt kell használnunk — komoly mértéK-en járulhatnak hoz­zá a közel-keleti erőviszo­nyok változásához. Kontinensünkön tovább folytatódik a csaknem az egész földrészt átfogó politi­kai eszmecsere. Ebben to­vábbra is igen aktív szerepet válla! a magyar diplomácia, elegendő az eseménynaptár keddi bejegyzéseire utalni: txrniszterelnökünk belgrádi es külügyminiszterünk oslói iá,,: alakúira. Igen jelentős helyet foglal el Gromiko pá­rizsi tárgyalásai, amelyek so­rán megállapodás született Pompidou elnök szovjetunió­beli utazására, tehát egjr újabb szovjet—francia csúcs­találkozóra vonatkozóan. Nyugat-Éurőpábán ugyan­akkor bizonyos kivárás , is mutatkozjri.: június dereka a választások időszaka lesz. Ma járul úrhák elé 33 millió Olasz, jövő vasárnap tartják meg a szavazást három nyu­gatnémet tartományban. El­sősorban Düsseldorfra irá­nyul a figyelem, a tizenkét­millió választópolgárral ren­delkező Ésr.ak-Rajna VesZt- fáliát kulcsállamként tartják számon. Végül, június 18-án dől el Nagy-Britanniában a munkáspárti—konzervatív párviadal. Alapvető változá­sokra természetesen egyik országban sem számítha­tunk, még egy esetleges lon­doni őrségváltás esetén sem. Ám a szavazások eredmé­nye, a választók magatartá­sa mégis bizonyos politikai mozgásokat tükrözhetnek. Az elmúlt napokban szem­mel láthatóan kiéleződött például az NSZK belső hely­zete, a jobboldali ellenzék sok „övön aluli” ütéssel, he­vesen támadja a Brandt- kormányt. A bonni kabinet nehéz helyzetbe került, amit jórészt saját magának kö­szönhet Kétségtelenül túlju­tott azon a „tűrési határon” amelyet reakciós ellenfelei elfogadnának, viszont koránt­sem tudott és akart még el­érni az igazi változásig. A választások fényében min­denképpen levonhatunk majd egy s más tanulságot Baczel és Strauss kesztyű- dobásánaK következményei­ről. A politikai előrejelzés ezúttal alighanem megbizha- tóbbnak ígérkezik a meteo­rológiainál: Dalattól Düssel dorfig napirenden marad­nak a D-betűs városnevek, természetesen a világpolitika VcátcBgtlan csomópontjait jelképezve. Réti Ervin NEW YORK.I LEVÉL Szavak - Amerikában Néha az az érzésem, hogy megszűnők érteni a szavak jelentését. Van ilyen beteg­ség, bár nem emlékszem rá, hogy mi a neve. Jeléit már régebben is észleltem. A „béke” itt gyakran „hábo­rút” jelent, a „védelem” — intervenciót. A* utóbbi na­pokban ez a súlyos kór újult erővel jelentkezik. A krízis akkor lépett fel. amikor a televízióban Nixon elnök, még inkább amikor Agnew alelnök beszédeit hallgattam. Először a demokratikus Vi. etnam ellen felújított légitá­madásokról volt szó. Az al­elnök ezzel kapcsolatban „önvédelemről” beszélt, ter­mészetesen nem a VDK lég­védelmét, hanem értve ez­alatt az amerikaiakat, akik két nappal korábban töme­gesen bombázták Eszak-Vi- etnamol Agnew ezt a kife­jezést használta: „Ezt önvé­delem céljából hajtották végre”' Azután áttértek az ameri­kai csapatok kambodzsai be­hatolására. Agnew ismét „önvédelemről” beszélt. Ami­kor az egyik újságíró azt fir­tatta. miféle önvédelemről lehet szó, ha Kambodzsa ré­széről senki sem támadta Saigont, vagy Washingtont, az alelnök „népszerű” ma­gyarázatba kézdett: „Képzel­je el,. hogy a másik utcá­ban lakó szomszédja bombá­kat gyárt és otthonában tá­rolja azokat, Vajon ön nem fenné meg a szükséges el­lenintézkedéseket még akkor is, ha a szomszéd eddig nem dobott bombát az ön házá­ra?” Az volt az érzésem, hogy megint minden szót ellenté­tes érte1emven használt. Sl&áto irta: Cs. Horváth Tibor Tamara nem végzett félmunkat; a up el o'~ Mér IS KINYOMOZTA.ES MEG AZNAP ESTE... Rajzolta: Sebők Imre Bocsásson meg a b/zalma r­LANSÁGÉRT DE SZABAD LÁTHOM A JE1TÁRGYAF $ KERIM ÓVNÁL PERSZE N/NCS, SEMMIFÉLE JELFAPGV BE SZÁ­MÍTOTT ARPA, HOGY AZ/DEGEN ÜGYNÖK KÉRNI TOO TŐLElLVES­mit.ha mAr így alakolt a DOLOG.. NINCS MÁS YÁLASTTÁSA. villámgyors mozdulattal ELŐRELENDŰL Ej... Mióta lett Kambodzsa az Egyesült Államok szomszéd­ja? Mivel fenyegeti az Egyesült Államokat? Vajon nem fordítva áll-e a dolog? Ha valakinek óvatossági rendszabályokra van szüksé­ge tomboló szomszédja ellen — akkor logikusabb volna Kambodzsa védekezéséről beszélni azok ellen az akci­ók ellen, amiket az USA indít a Kambodzsával szom­szédos Dél-Vietnam területé, ről és nem fordítva. „Azért rendeltük el a kam­bodzsai hadműveletet, hogy csökkenthessük a Dél-Viet- namban lévő amerikai csa­patok veszteségeit” — hallot­tam a televízióból. Már me­gint a szavak játéka: Ho­gyan lehet a háború kiter­jesztésével csökkenteni a csapatok veszteségeit? Mr. Agnew bizonyára nem csökkentésre, hanem nőve. velésre. nem önvédelemre, hanem agresszióra, nem bom­bákkal felszerelt szomszéd­ra, hanem a kis semleges országra gondolt, amely sok ezer mérföldre van az Egye­sült Államoktól (nem egy utcányira, hanem egy óceán- nyi távolságra) és soha sem fenyegette az Egyesült Ál­lamokat. A „demokrácia vé­delméről” beszélnek. de gyilkosságokat ér1 sk alat­ta; a „vietnamízálásról” ír­nak, de az eszkalációra. a hadműveletek kiterjesztésé­re gondolnak; arról szóno­kolnak. hogy ..megpróbáljuk elérni a békét” — de ez azt jelenti, hogy „megpróbálunk hódítani”. Mégis bízom benne, hogy Agnew' és társai nem tud­ják úgy átgyúmi minden amerikai vagy a többség agyát, hogy a rosszat jónak lássák, az agressziót önvéde­lemnek. a hazugságot igaz­ságnak fogadják el. Meggyőződésemet igazol­ják azok az eseményele, amelyek ezekben a napok, ban végigsöpörnek egész Amerikán. Az egyetemi hall­gatók általános diáksztrájk­ra szólítanak, tiltakozásul a kambodzsai agresszió és Észak-Vietnam bombázásá­nak felújítása ellen Az ohiói Kentben 4 egye­temistát megölt a rendőr, sortűz, május 4-én a wash­ingtoni rendőrség 75 tünte­tőt letartóztatott. 9-én száz­ezren gyűltek össze a fővá­rosban. hogv tiltakozzanak az agresszió ellen. Nixon elnök áprilisi tévé­nyilatkozatában arról be­szélt, hogy Vietnamban kö­zeledik a béke és 12 hónap alatt 150 ezer katonát rendel haza. Maid váratlanul fel­újították a VDK bombázását, betörtek Kambodzsába, mégpedig űgv, hogy még az Amerika-barát Lón Nol-re- zsimet sem értesítették elő­re. Beavatkozás — amelyről az amerikaiak a saigoni had­ügyminisztérium jelentéséből értesülnek. A New York Times szem­leírója, James Reston sze­rint még Washingtonban is nézeteltérések vannak. A Nixon-adminisztráció komoly bel- és külpolitikai válságba jutott azóta, hogy átvette a hatalmat. A szenátorok egy csoport­ja el akarja érni, hogy az amerikai kongresszus nyilvá. nítsa törvénytelennek a viet­nami háború folytatását. ,.Az indokínai hadműveletek vá­ratlan kiterjesztésével Nixon elnök el karia vonni az or­szág figyelmét, az inflációról, a munkanélküliségről és más problémákról, akkor, amikor mindinkább kibonta­kozik a kongresszusi válasz­tási hadiárat. — írta a N*>w York Times. — Lehet, how a kormány tevékenységének érmen ez a titkos rugója, de vaion mire vezet ez?” „A főváros kettészakadt — írja James Festőn. — So­ha nem volt flvpm raw a szabadás a néhai cteorge McCarty szenátor óta.” N^m a főváros szakadt ketté. hanem az ország; azokra. akik tudatosan vaw kénvsaerhől izaznak focerj- iák el a házi1 wácet Sv azok­ra. akik nem hiúnak, vaw r«m akarnak Kolőrir1 acdn L , how a szavak iv*®nté«so el­lenkezőjére fordul G. Borovík

Next

/
Thumbnails
Contents